2009. augusztus 2., vasárnap

Augusztus első vasárnapját....

... megelőző héten a másodvetésekkel pepecseltünk. Ezen kívül rengeteg gazt kirángattunk. Nem is olyan ronda a kert, mint tavaly ilyenkor. Így is vannak azért méteres gazok, pláne az útszéleken és a krumpliban, de azt mondják, ez így, augusztusra már elmegy... A krumpliból a szedéssel párhuzamosan húzkodjuk ki a nagy paréjokat úgyis, utánuk csak a krumpliszárak és az üres föld marad vissza, oda már nem ültetünk semmit.
Tekintettel a másodvetésekre, újra megkezdtük az öntözést, ne szomjazzanak szegények a nagy melegben. Jó is lett a csírázás, a megeredés. A paprika igen bőven terem, de a növények kicsit úgy néznek ki, mint egy főiskolás fickó szigorlat után: kókadoznak, kimerültek a nagy termésérlelésben. Őket is locsolom, lombtrágyás vizet kapnak. Könnyen vagyok: közel háromszáz liter összegyűjtött esővíz van, ami a napon átmelegedve, tápodattal elegyítve ideális.
Hédiék rovarirtóval permetezték a fáikat, tény, hogy nagyon sok a tetű. nekünk igazából a nagy termés okoz "gondot". Illetve nem is csak nekünk, hanem a gyümölcsfáknak is, mert alig bírják ágaikat megtartani. Alá vannak dúcolva, de a szomszéd felőli oldalon és a kocsibehajtó felett drótkötéllel húzattuk fel a teli ágakat a fatörzshöz.
A héten bemutatót is rendezhettünk volna a különféle tök- és tökrokon - termésekből, amik már tyúkebédekhez szolgálnak körítésül:

A tűzbab a tavalyihoz képest sokkal nagyobb mennyiségben kötött termést, ez köszönhető a melegnek és a sok csapadéknak. A föld, ahol él, betonkemény, mégis tetszetős a termésmennyiség. Várjuk, hogy teljenek a babhüvelyek.A kedvencem! Pukkadásig falhatom magam belőle!!! Végre, végre!A jövő héten megint füvet kell nyírni :-(((, a gazolást folytatni, a másodvetésekkel pepecselni, és mivel folytatódik a hőség, a gyenge, kicsi növényeket öntözni, ápolgatni. Ja, és szedni, enni.

A héten ettünk a terményeinkből készült , zöldbabfőzeléket, rakott brokkolit, krumplis tésztát, az a bizonyos bundás cukkinit, zöldségeket sajtmártással, majonézes krumplit.És hát persze KUKORICÁT!

Másodvetemények

Június végétől egyre több az üres parcella a kertben. Növényeink egy része megtette dolgát, termett. Leszüreteltük, felhúzkodtuk, megettük őket, helyükön vagy gazzal elegyes, kókadt szárak meredeznek - vagy éppen üres hajdani ágyásuk. Botor dolog lenne nem kihasználni a felszabaduló ágyásokat!
A másodvetemények egy része az őszi, zöldségekben egyre szegényedő időben boldogít majd minket, többük érése belenyúlik azonban a télbe, vagy a jövő tavaszba.
Elsőként a zöldhagyma helye lett üres, oda paradicsompalánták kerültek a nyeszlett-legaljából. Ők dicsőültek meg most a ragya után, mint túlélők, akik hűen fognak - reményeim szerint - teremni őszig.
Utána a zöldborsó helye ürült meg, oda zöldbabot ültettünk, ami már bimbós. A nagykönyv szerint július 15-ig gond nélkül lehet telepíteni zöldbabnak valót, ez szeptemberig szépen megterem, sőt élvezi a kicsit hűvösebb-csapadékosabb időt. Kifejtőbabot innen azonban nem tudunk kinyerni, mert mire beérne, már jönnek a fagyok. A zöldbabvetésel is voltak gondok, mert a nyolcból két sor nagyon hiányosan kelt. Így kapóra jöttek a Hédi által felajánlott rövid tenyészidejű őszi karfiolpalánták. A húszas csomagként vett adagból 36 szál lett, húsz jutott Hédinek, tizenhat nekem. Úgy tűnik, megeredtek.

A vörös - és lilahagyma helye is üres. És van egy kényszerkiürített rész: a kirohadt paradicsomoké. Ezeket megástuk - kapáltuk, és új ágyásokat alakítottunk ki. Került bele hagyományos és új-zélandi spenót: előbbi lehet, hogy csak tavasszal boldogít minket, nagyon pici a csírája. Ültettünk tépősalátát és lollo rossot. A felső képen van a lollo rosso, de nem értem, miért zöld. Lehet, hogy más mag volt a tasakban? És leveles kelt is. Ezt még sose próbáltam. Margit néni, kedves telekszomszédunk hagyományos, rövid tenyészidejű kelkáposztát szokott vetni a zöldborsó helyére, és januárig azt eszi. A kelkáposzta ezt is kibírja. Én is ezt akartam ültetni. Azonban a vetőmagbolt ki volt fosztva, hosszú tenyészidejű kel volt csak, meg a leveles kel. Ez utóbbi nem növeszt fejet, és tutira bírja a mínuszokat, azt mondják. Ez utóbbit választottam, meglátjuk, hogy sikerül majd. Engem a káposztafej úgyse nagyon izgat, nekem bőven elég az is, ha friss levelei vannak. Hiszen főzéskor úgyis szétszedi az ember a kelt leveleire. Remélem, nem valami fás szörnyűség lesz a végén, mint egy vén karalábé. Hédi díszkáposzta - palántákat is nevelt, hamarosan azokat is kiülteti majd - ahogy az egynyári virágok sorban megadják magukat és elnyílnak.
Én még ki akarom próbálni, hogy tudok-e őszre hónapos retket termelni.
Miket ültettünk még öreganyánk korában másodveteményként? Hát először is csemegekukoricát is tettünk néhanap a kimúlt borsó helyére, ami szeptemberre hozott termést. Ez azonban már nem az a hatalmas-mézédes változat volt, amit a nyári nap érlelt. Mindig ilyenkor szokott duggatni hagymát őszi friss zöldhagymának. Azonban mióta pórét termelünk, ezt a szokást teljesen elhagytuk. Hédi meg láttam, hagyott sarjhagyát őszre.
Fokhagymát is ilyenkor lehetne duggatni a jövő évi termés érdekében. Az őszi ültetéssel jóval nagyobb, gerezdesebb fokhagymafejek lesznek, de a téli hidegben a szomszéd diófáján diétázó varjak felhúzkodják a hagymákat, még apró szemű dróthálón keresztül is. Lehet petrezselymet is vetni, amit - ha jönnek a fagyok - valami nejlondarabbal, zsákkal, lombbal, akármivel vastagon betakarunk, és nincs erős fagy, egész télen hozza a leveleit. Nem olyan nagyokat és harsogó zöldeket, mint nyáron, de frisset!
A nagykönyv szerint másodvetésként lehet még vetni rövid tenyészidejű zöldborsót, ami a szeptemberi hűvösebb időben teremne. Néha lehet ilyen őszi zöldborsót látni a zöldségeseknél, horror áron. Igazi nagy termése, gondolom, a tavaszinak lehet, de a friss borsót csemegének őszre lehet, hogy nekem is vetni kellene? Van még maradék mag... Elvileg feketegyökeret is lehetne még ültetni. Szomszéd bácsi meg a kidöglött uborkája helyett vetett újra, ha bejönnek a számításai, szeptemberig még lesz friss termése! Ezért jó a másodvetés!

Lóbabtermelés, 1. rész

1908, január 1., Köztelek. Még két részre való van a lóbabtermesztésről!

2009. augusztus 1., szombat

Minden újra virul!

A júniusi kirobbanó növekedés után a növények picit pihenőre vették. De a meleg és az eső megtette a hatását: egy- két hét után sok növény szinte tavaszvégi pompában parádézik!
Ez leginkább igaz anyuci rózsájára, amit Héditől kapott anyák napjára. Nyűglődött a cserépben, végül kiültettük. Május óta megduplázta önmagát és normál tearózsa méretű virágokat hozott, mini leveleihez képest. Olyan magzatszerű: hatalmas fejecske, apró test.
A rózsaszínű rózsa újult erővel hajtott ki.
A háztetőre felfuttatott trombitafolyondár elsőként hozott, már elnyílt virágzatait ledobta, új bimbókat hajtott, amik buzgón nyílnak, csalogatva a méheket. A méhek zümmögése még egész késő este is jól hallható, nem bírják otthagyni a virágporteli, narancssárga-piros-rózsaszín tölcséreket.

A kardvirágok is kinyíltak. A hagymákat anyuci vette vagy kapta színkeverékként, devalami furcsaság folytán kivétel nélkül mind sárga lett. Nem baj, így is szépek.

Epermániások, ne sárguljatok az alábbi két kép láttán! Ez a Rügen fajtájú félig vad szamóca, ami a sziklakertemben él. Másodszori termését hozza, nagyon zamatos. Minikertészeknek jó hír, hogy ládában, napos helyen is vígan él, ott is ilyen szépen terem, magról prímán nevelhető, novemberig(!) kóstolgathatjuk a termését. Szép is, finom is. Próbáljátok ki!

Hédi díszpipacsa meg bolondul másodvirágozni kezdett:A bejegyzés hátralévő részét ajánlom tisztelt blogszerzőtársamnak! Ha már lusta előtolni a képét hozzám, legalább látatlanban ne fikázza és ne nevezze csoffadtnak a pár szem megmaradt kaktuszomat!Óriás: át kéne ültetni, de mindig halogatjuk, hatalmas tüskéi miatt. Legutóbb régi, rossz nagykabátba csavarva ültettük át, hogy ne bökjön agyon senkit.

Ezeknek a medvetalpkaktuszoknak az elődjét áttelelő kaktuszként vettem egy-két éve, de nem bírták a hideget. Két megmaradt lapujából kíséreltem meg tavasszal újjászülni a tövet némi gyökereztetőpor segítségével - és sikerült.

Ez egy falun "terézkének" becézett varjúhájféle, ami ősszel bepirul. Télen - nyáron kint van cserépben, dacol az idővel, nagyon bírom. Ezt Héditől kaptam még szülinapomra csokor helyett. Ez se hajlandó - valamilyen csoda folytán- tönkremenni.

T. Szerzőtársamat pedig olvasóink plénuma előtt felszólítom, hogy szívja vissza a becsmérlő kijelentését a kaktuszokat illetően! Igaz, hogy nem világszámok, de azért nem érdemelnek szidást ! (Na, szíszmá?)

Paradicsomi állapotok...

...uralkodnának a kertben, ha mindazok a paradicsompalánták, amiket sok pepecseléssel kineveltem, teremnének. A ragyáról, ami az ágyások felét már teljesen tönkretette, írtam. Ez azonban nem tántorít el attól, hogy meséljek a paradicsomról.
El kell árulnom: én utálom a paradicsomot: paradicsomos káposzta, paradicsomszósz, ketchup, töltött paprika és más hasonló szörnyűségek formájában. Viszont a házi, friss jégbe hűtött paradicsomot nagyon-nagyon szeretem! Kiskorunkban is számtalanszor faltuk mosatlanul a frissen szakított paradicsomokat, mint az almát.
Mindig több fajtából szoktam palántát nevelni. Nemcsakhogy mindegyik fajtának más az íze, de más az ellenállóképességük a különféle betegségekre. Ha már az egyik fajta kirohad, legalább teremjen a másik. Szokott lenni piros és sárga húsparadicsom, lukulluszparadicsom, koktélparadicsom, pirosban és sárgában meg paradicsomfa. Idén valahogy kimaaradt a szórásból a koktélparadicsom. Azelőtt önelvetőként nőtt a kertben, olyan sok, hogy abból főztünk be, abban az évben sárga töltött paprikát ettünk. Két évre rá kiveszett, idén meg valahogy nem kaptam magot hozzá. A koktél fittyet hány a peronoszpórára, és ezt hajlamos vagyok elhinni, mert nemegyszer volt, hogy minden más paradicsom kihalt a kertből, amíg az vígan termett. Az ellenállási mozgalom másik üdvös darabja elvileg a Lugas F1 fajta, ezt hívják paradicsomfának is. Hédi azt mondta, ilyen növény nincsen a létezése csak afféle "urbanlegend", erre neveltem neki tíz darab palántát, hogy kitoljak vele... Karózhatott... Az F1 hibridek jó drágák, és bekeresztezésük miatt állítólag koncentrálódnak bennük felmenőik legjobb tulajdonságai. Ilyen hibridet két éve vettem először kész palántaként a halászi bolt előtt egy vasárnap reggel. Csak egy doboz tejfölt akartam venni. A bolt előtt ott volt egy palántaárus. Odabámészkodtam, és olyan fennhangon magasztalta a különleges paradicsomfa-palántáit, hogy nem bírtam ki, vettem hármat, háromszáz forint volt egy tő.... Kettőt saját nevelésre, egyet Hédinek. Utóbbit sógorom hamarosan kitörte... Idén azonban karózgarhattak, a bokor 2 méter felé nyomakszik:
Lényeg: a fajtanevet megkérdeztem a palántásnénitől, idén meg már én is vetettem. Ezenkívül Kecskeméti nevű fajta van minden évben: ez nagy, gömbölyű, iszonyú finom, de nagyon hajlamos a betegségekre. Meg mindig van lukulluszparadicsom is.
A palántanevelést már megírtam a paprikánál, a paradicsomnak is pont ilyen életkezdés kell! És itt is a már ismert kép: a paradicsom magoncai a képen jobbra, hátul, piros, gömbölyű cserépben. Kiskorukban ők is itták a nyomelemtápsós vizet.Pont úgy nem tűzdelem ki, levegőztetem, ültetem ki és locsolgatom a palántákat, mint paprika-haverjait. Miután azonban erőteljes gyökereket vernek a kert földjében, újra kezelésbe kell venni őket. Karó kell ide! Van egy sereg régi szőlőkaró, azokat szoktuk leütni a növények mellé, és puha zsineggel felkötjük a hajtásaikat. Így a növekvő termések nem lesznek piszkosak, jobban éri őket a nap, nem rothasztja a gyümölcsöket a vizes föld. Van a paradicsomok közt determinált növekedésű, ez nem nő hatalmas bokorrá, guggonülve is terem. A másik felekezet oszlopos tagja és iskolapéldája a paradicsomfa . Neki komplett támrendszer kell. Nekünk ez az egyik melléképület falánál valósult meg. A hajtásai elképesztő tempóban nyomakodnak az ég felé, volt, hogy egy hajtáson négy emeletben egymás fölött volt érett paradicsom, félérett zöld, pici zöld és éppen lehulló virág. Ezt a tő nem bírja megtartani, így minden "emeletnél" megtámasztottuk, lekötöttük a szárakat. Ezen kívül próbáltuk vízszintes irányba terelni a magasba növő hajtásokat, hogy ne öt méter magasból, létráról kelljen szüretelni. Iszonyat mennyiségű termést hoz, egy tő ellát egy családot friss paradicsommal!
Fontos még az is, hogya paradicsomnak a levélhónaljakban meginduló oldalhajtásait kicsipegessük, különben bazinagy bokrunk lesz, kevés terméssel. Akkor már inkább a kicsi bokor, sok paradicsommal! Hamarosan jelentkeznek a kis, sárga virágok, az eleinte zöld, majd lassan pirulván piruló termések. Ekkor lehet(ne) enni.
A kártevőiről (ragya, vagyis paradicsomvész, vagyis peronoszpóra)nem akarom elkezdeni újra a siránkozást, hallhattátok elégszer. Idén az időjárás - a meleg és a nedvesség - nagyon segítette a peronoszpórát abban, hogy ilyen ocsmányul elterjedjen. A kép önmagáért beszél. Volt, hogy három nap alatt egész ágyások mentek tönkre termésestől, úgy, hogy egy darabot sem ettünk róluk. Réztartalmú szerrel permeteztem, a leromlás azonnal megállt. Azóta új hajtások, levelek és termések születtek. Attól félek, hogy mivel ők nem kaptak a permetszerből, nagyon fogékonyak lesznek újra a fertőzésre, ezért lehet, hogy megint permeteznem kell. A beteg, kidöglött növényi részeket összeszedtem, félretakarítottam, hogy ne a megmenekültek között heverjenek, esetlegesen újrafertőzve azokat. A permetezés mérgező vegyszerrel történt, aminek egyhetes várakozási ideje volt, ettől ódzkodtam a legjobban. Azon töprengtem: nem lehetne ezt valahogy, valamilyen kímélőbb módszerrel helyettesíteni? Jövőre teljesen rezisztens fajtákat akarok felkutatni - ha léteznek ilyenek - a permetezés helyett. A rezisztensnek kikiáltott paradicsomfát se kímélte meg a betegség, talán csak a betegségének a foka nem volt olyan súlyos.
Sokszor látni, hogy krumplibogarak sétafikálnak a pardicsom ágain. Ha nem elég a krumpli, a paradicsomra is ráfanyalodnak, de ez ritkaság. Főleg tavasszal látni, amikor még kicsi a krumpli, de a palántákat már kiültettük. Ez azonban elég ritka, elég a dögöket kézzel leszedni, és tyúkokkal való kivégeztetésre ítélni őket.
A töveknek az első faggyal végük lesz, tehát október elejetájt le kell tarolni a még leszedetlen termést.
A paradicsom ősszel éretlenül is még még utánérik, ha fagymentes helyen tartjuk. Ekkor már nem lesz olyan édes mint a nyári. Házi feldolgozási tanácsadónk szívesen válaszol az Önök kérdéseire a felhasználást illetően! :-)
Paradicsombemutató a konyhaablakban:
Egy dologról évek óta mindig lemaradtam: a paradicsom aszalásáról, mert az erre leginkább alkalmas, nagy dagi gyümölcsű húsparadicsomok a legfogékonyabbak a ragyára. Idén azonban - mivel meg tudtam menteni a töveket - jó eséllyel megyek a paradicsomaszalás elébe. Hédinek akarok csinálni, majd beszámolok róla!
Utólag még kiegészíteném a bejegyzést. Tóth Győző biokertésznél is puhatolóztam a paradicsom rothadása körüli témában. Íme a szakszerű válasz; bemásoltam ide:
Ágika! A paradicsomot általában nem a peronoszpóra hanem a fitoftóra támadja meg.Ez a legsúlyosabb betegség. A többi elhanyagolható ez mellett. Esős időszakban nem lehet megvédeni permetezés nélkül. Rézzel kell permetezni. A réz természetes anyag. Kis mennyiségben használva, nem okoz egészségkárosodást. Én a Schampion nevü szerrel permeteztem (rézoxidklorid) Ez a Biokultúra Egyesület besorolása alapján ökölógiai termesztésben használható készítmény. Évi: paradicsom esetén 7 nap. Van egy érdekes javaslat a probléma kezelésére Mátyás Ciprián honlapján. (A bannercsere menüpont alatt megtalálod a linkjét) Kapható fitoftóra rezisztens paradicsom vetőmag is de egyrésztigen drága. Másrészt a gyártó beszállt a GMO bizniszbe, ilyen cégtől én irtózok bármit vásárolni.
Sokkal okosabb lettem! A ragya nem isperonoszpóra, hanem fitoftóra. A rézzel jó helyen tapogatóztam, mert nem mérgező kis adagban, biopermetszerként is mehet. A GMO bizniszről pedig tanácsadónk oldalán is olvashattok. Köszönjük a segítséget.
És nézzétek! Itt mindenféle okos dolog van még a paradicsomról, mindenképpen érdemes elolvasni.

Vízparti este

Tegnap este úgy gondoltam, hogy ideje lenne sétálni a júniusban már megörökített Rét irányába. Egyedül voltam úgyis otthon, képernyőbámuláshoz nem volt kedvem. De túl fáradtnak (vagy lustának?) éreztem magam, hogy odáig gyalogoljak, ezért inkább a Mosoni-Duna partjára sétáltam ki. Azt hittem, kicsit bámászkodok, lötyögök, esetleg jégkrémezek, közben meg tudok majd pár jó képet elsütni. Csend lesz, nyugalom, béke, pár hápogó vadkacsa, cippogó szárcsa, esetleg egy-egy szürkegém is elhúz felettünk. Olyan szigetközi idill-félére számítottam.
Lementem, a parti vendéglő előtt húsz kocsi, az egész vízpartot belengte az égett zsírszag. Kedvenc ücsörgős helyem mellett kempingezők serege, méteres, büdösen füstölő tábortűzzel, szemétkupacokkal, bömbölő zenével, és valami tenyészállatvásári lármával. Így elsétáltam az erdő felé, ott már nyugisabb meg érdekesebb is volt a millió szúnyog dacára.
A Dunából a Máriakálnok felé folyó érbe csendesen, hűvösen kanyargott be a víz. A kis híd környéke tényleg valószínűtlenül csendes és békés volt a pár száz méterrel hátrább levő partszakaszhoz képest.
Voltak érő gyümölcsök: bodzaés szeder:Különféle virágok:

Találtam iszalagvirágot is:


Mindenféle röpködősök hat- és nyolclábúak:

Hazafelé pedig esti muzsika: fecskefamília pihenője a szúnyogvacsora után.
Egy ragyogó stínű réti füzényt és egy vöcsköt is kiszemeltem lefotózásra. Ekkor megjelent a felirat a fényképezőn: "cserélje ki az elemet", és se vöcsök, de füzény nem lett. Füstölögtem egy darabig, de belenyugodtam, mert a szúnyogok igencsak támadtak. A szép, csendes estét csak hangos gyomorkorgásom felhőzte be. Ezért még lecsavartam a kertben egy zsenge cukkinit,
és lenmagos bundában kisütöttem... Evés közben pedig fogadkoztam, hogy újra kijövök majd. De akkor a szúnyogriasztót már nem hagyom otthon, sem a tartalék elemeket!