... megelőző héten a másodvetésekkel pepecseltünk. Ezen kívül rengeteg gazt kirángattunk. Nem is olyan ronda a kert, mint tavaly ilyenkor. Így is vannak azért méteres gazok, pláne az útszéleken és a krumpliban, de azt mondják, ez így, augusztusra már elmegy... A krumpliból a szedéssel párhuzamosan húzkodjuk ki a nagy paréjokat úgyis, utánuk csak a krumpliszárak és az üres föld marad vissza, oda már nem ültetünk semmit.Tekintettel a másodvetésekre, újra megkezdtük az öntözést, ne szomjazzanak szegények a nagy melegben. Jó is lett a csírázás, a megeredés. A paprika igen bőven terem, de a növények kicsit úgy néznek ki, mint egy főiskolás fickó szigorlat után: kókadoznak, kimerültek a nagy termésérlelésben. Őket is locsolom, lombtrágyás vizet kapnak. Könnyen vagyok: közel háromszáz liter összegyűjtött esővíz van, ami a napon átmelegedve, tápodattal elegyítve ideális.
Hédiék rovarirtóval permetezték a fáikat, tény, hogy nagyon sok a tetű. nekünk igazából a nagy termés okoz "gondot". Illetve nem is csak nekünk, hanem a gyümölcsfáknak is, mert alig bírják ágaikat megtartani. Alá vannak dúcolva, de a szomszéd felőli oldalon és a kocsibehajtó felett drótkötéllel húzattuk fel a teli ágakat a fatörzshöz.
Hédiék rovarirtóval permetezték a fáikat, tény, hogy nagyon sok a tetű. nekünk igazából a nagy termés okoz "gondot". Illetve nem is csak nekünk, hanem a gyümölcsfáknak is, mert alig bírják ágaikat megtartani. Alá vannak dúcolva, de a szomszéd felőli oldalon és a kocsibehajtó felett drótkötéllel húzattuk fel a teli ágakat a fatörzshöz.
A héten bemutatót is rendezhettünk volna a különféle tök- és tökrokon - termésekből, amik már tyúkebédekhez szolgálnak körítésül:
A tűzbab a tavalyihoz képest sokkal nagyobb mennyiségben kötött termést, ez köszönhető a melegnek és a sok csapadéknak. A föld, ahol él, betonkemény, mégis tetszetős a termésmennyiség. Várjuk, hogy teljenek a babhüvelyek.
A kedvencem! Pukkadásig falhatom magam belőle!!! Végre, végre!
A jövő héten megint füvet kell nyírni :-(((, a gazolást folytatni, a másodvetésekkel pepecselni, és mivel folytatódik a hőség, a gyenge, kicsi növényeket öntözni, ápolgatni. Ja, és szedni, enni.
A héten ettünk a terményeinkből készült , zöldbabfőzeléket, rakott brokkolit, krumplis tésztát, az a bizonyos bundás cukkinit, zöldségeket sajtmártással, majonézes krumplit.És hát persze KUKORICÁT!
A nagykönyv szerint július 15-ig gond nélkül lehet telepíteni zöldbabnak valót, ez szeptemberig szépen megterem, sőt élvezi a kicsit hűvösebb-csapadékosabb időt. Kifejtőbabot innen azonban nem tudunk kinyerni, mert mire beérne, már jönnek a fagyok. A zöldbabvetésel is voltak gondok, mert a nyolcból két sor nagyon hiányosan kelt. Így kapóra jöttek a Hédi által felajánlott rövid tenyészidejű őszi karfiolpalánták. A húszas csomagként vett adagból 36 szál lett, húsz jutott Hédinek, tizenhat nekem. Úgy tűnik, megeredtek. 
A vörös - és lilahagyma helye is üres. És van egy kényszerkiürített rész: a kirohadt paradicsomoké. Ezeket megástuk - kapáltuk, és új ágyásokat alakítottunk ki. Került bele hagyományos és új-zélandi spenót: előbbi lehet, hogy csak tavasszal boldogít minket, nagyon pici a csírája. 
Ültettünk tépősalátát és lollo rossot. A felső képen van a lollo rosso, de nem értem, miért zöld. Lehet, hogy más mag volt a tasakban?
És leveles kelt is. Ezt még sose próbáltam. Margit néni, kedves telekszomszédunk hagyományos, rövid tenyészidejű kelkáposztát szokott vetni a zöldborsó helyére, és januárig azt eszi. A kelkáposzta ezt is kibírja. Én is ezt akartam ültetni. Azonban a vetőmagbolt ki volt fosztva, hosszú tenyészidejű kel volt csak, meg a leveles kel. Ez utóbbi nem növeszt fejet, és tutira bírja a mínuszokat, azt mondják. Ez utóbbit választottam, meglátjuk, hogy sikerül majd. Engem a káposztafej úgyse nagyon izgat, nekem bőven elég az is, ha friss levelei vannak. Hiszen főzéskor úgyis szétszedi az ember a kelt leveleire. Remélem, nem valami fás szörnyűség lesz a végén, mint egy vén karalábé. 
Hédi díszkáposzta - palántákat is nevelt, hamarosan azokat is kiülteti majd - ahogy az egynyári virágok sorban megadják magukat és elnyílnak. 
Hédi díszpipacsa meg bolondul másodvirágozni kezdett:
A bejegyzés hátralévő részét ajánlom tisztelt blogszerzőtársamnak! Ha már lusta előtolni a képét hozzám, legalább látatlanban ne fikázza és ne nevezze csoffadtnak a pár szem megmaradt kaktuszomat!
Óriás: át kéne ültetni, de mindig halogatjuk, hatalmas tüskéi miatt. Legutóbb régi, rossz nagykabátba csavarva ültettük át, hogy ne bökjön agyon senkit.
Ezt Héditől kaptam még szülinapomra csokor helyett. Ez se hajlandó - valamilyen csoda folytán- tönkremenni.
Lényeg: a fajtanevet megkérdeztem a palántásnénitől, idén meg már én is vetettem. Ezenkívül Kecskeméti nevű fajta van minden évben: ez nagy, gömbölyű, iszonyú finom, de nagyon hajlamos a betegségekre. Meg mindig van lukulluszparadicsom is. 
Pont úgy nem tűzdelem ki, levegőztetem, ültetem ki és locsolgatom a palántákat, mint paprika-haverjait. Miután azonban erőteljes gyökereket vernek a kert földjében, újra kezelésbe kell venni őket. Karó kell ide! Van egy sereg régi szőlőkaró, azokat szoktuk leütni a növények mellé, és puha zsineggel felkötjük a hajtásaikat. Így a növekvő termések nem lesznek piszkosak, jobban éri őket a nap, nem rothasztja a gyümölcsöket a vizes föld. Van a paradicsomok közt determinált növekedésű, ez nem nő hatalmas bokorrá, guggonülve is terem. A másik felekezet oszlopos tagja és iskolapéldája a paradicsomfa . Neki komplett támrendszer kell. Nekünk ez az egyik melléképület falánál valósult meg. A hajtásai elképesztő tempóban nyomakodnak az ég felé, volt, hogy egy hajtáson négy emeletben egymás fölött volt érett paradicsom, félérett zöld, pici zöld és éppen lehulló virág. Ezt a tő nem bírja megtartani, így minden "emeletnél" megtámasztottuk, lekötöttük a szárakat. Ezen kívül próbáltuk vízszintes irányba terelni a magasba növő hajtásokat, hogy ne öt méter magasból, létráról kelljen szüretelni. Iszonyat mennyiségű termést hoz, egy tő ellát egy családot friss paradicsommal!
Volt, hogy három nap alatt egész ágyások mentek tönkre termésestől, úgy, hogy egy darabot sem ettünk róluk. Réztartalmú szerrel permeteztem, a leromlás azonnal megállt. Azóta új hajtások, levelek és termések születtek. Attól félek, hogy mivel ők nem kaptak a permetszerből, nagyon fogékonyak lesznek újra a fertőzésre, ezért lehet, hogy megint permeteznem kell. A beteg, kidöglött növényi részeket összeszedtem, félretakarítottam, hogy ne a megmenekültek között heverjenek, esetlegesen újrafertőzve azokat. A permetezés mérgező vegyszerrel történt, aminek egyhetes várakozási ideje volt, ettől ódzkodtam a legjobban. Azon töprengtem: nem lehetne ezt valahogy, valamilyen kímélőbb módszerrel helyettesíteni? Jövőre teljesen rezisztens fajtákat akarok felkutatni - ha léteznek ilyenek - a permetezés helyett. A rezisztensnek kikiáltott paradicsomfát se kímélte meg a betegség, talán csak a betegségének a foka nem volt olyan súlyos.
A Dunából a Máriakálnok felé folyó érbe csendesen, hűvösen kanyargott be a víz. A kis híd környéke tényleg valószínűtlenül csendes és békés volt a pár száz méterrel hátrább levő partszakaszhoz képest.
és szeder:
Különféle virágok:
Találtam iszalagvirágot is:
Hazafelé pedig esti muzsika: fecskefamília pihenője a szúnyogvacsora után.
