Szüret előtt

Ilyenkor, augusztusban a Sokoróalján még nyoma sincs annak a nagy nyüzsgésnek, ami majd szeptemberben megkezdődik a hegyben, bár a szőlő már érik. Hamarosan megindul már a készülődés, mert a szüret nem azzal megy, hogy "hú de frankó, szedjük majd a szőlőt, aztán jól berúgunk" - sajnos. Addigra mindenféle szüreti felszerelésnek díszben, patyolattisztára sikálva készen kell állnia! De ez még majd jópár hét múlva lesz esedékes. Most, augusztus közepén mozdulatlan minden, a pincesor szinte kihalt. Szelídgesztenye ad egy kis árnyékot az udvarokon. A rozsdás kút nagyon régi, talán száz éves is megvan. Ez, és egy másik kút látta el ezt a pincesort vízzel, mielőtt - pár éve - bekötötték volna a vezetékes vizet. Érdekes, hogy a kút sötét mélyén mindig táncol, hullámzik a víz: a régi gazdák, hogy jó vizük legyen, olyan mélyre fúrattak le, hogy egy forrásra bukkantak. A forrás állandóan, bugyog, áramlik, friss vizet hozva, ez okozza a hullámzást. Vannak, akik még most is innen hordják a vizet!

Egyébként maga a pincesor műemléki védettséget élvez, s az újak is a régik modorában épülnek, vastag fehérre meszelt falakkal, nádtetővel. A régebbiek közül sokat szépen felújítottak, de néhány bizony nagyon roskatag. A siralmas állapot azonban megmutatja, hogyan épültek a régi présházak: vastag karókat vertek le, amit fűzfonadékkal szőttek be, s erre került a majd fél méter vastag vályog. A lyuk olyan, mint egy régi ablak, de nem az: ott szakadt ki a vályogot tartó fonadék. Bodza és mindenféle giz-gaz, folyondár nő ki az ablakon, ajtón. A házat a gazdái réges-rég elhagyták már...

A nagy melegben csak néhány bebuzdult gazda rotációzza a kordonok alját, esetleg permetez (nem fél vajon, hogy a permetlé lemarja a leveleket?), egy helyen meg a pincét tatarozzák a 32 fokban.

A Zalagyöngye már érik:

Az olaszrizling szemei inkább savanyú, zöld puskagolyóra emlékeztetnek, mint gyümölcsre. A Kecskecsöcsű csemegeszőlő hatalmas fürtje: Még ez sem édes, majd szeptember végén csipkedhetem csak meg.

Az Othelló olyan, mintha érett lenne, de ez csak a látszat!A nagy meleg ellen legjobb a présházak hűvösébe bújni!
És mi van a pincék mélyében?

A hordók már üresek, de a pinceasztal szélén, a gyertya mellett, a tartón sorakozik pár pohár: még maradt egy kis vörösbor tavalyról...A régi fogason lóg még csak a lopó, a mustfokoló, meg mindenféle tölcsérek, üzemen kívül:A szürethez használt régi műanyag kád, mögötte a szőlődaráló csak porosodik, de mellettük a kék vödörben a gyümölcsösben összeszedett hulló szilvából cefre, majd kifőzetés után pálinka lesz, már egy szüretelőkádnyival összejött ezen kívül.

Ez a nagy nyugalom már nem sokáig tart, egy-két hét múlva megkezdjük a nagytakarítást, a hordómosást, a többi munkát, hogy minden készen álljon a szüret napjára. Hogy addig mennyi marad a vörösborból, jó kérdés. Talán tartalékol gazduram egy kicsit...

Végül egy alkonyi kép a Kőris-hegy ívéről.

Virágmagok

Nálunk két napja borult az ég és folyton szemerkél az eső, így a hangulat kezd ősziesbe váltani. Az egynyáriak még gazdagon virágoznak, de már mindegyik szorgosan érleli a terméseket és a magokat.

Az elhervadt virágok sem "csúnyák", terméssé alakulnak, és egy másik arcukat mutatják. Különleges teremtmények a magok, formájuk és színük jellegzetes, növényenként más és más. Rafinált, kifinomult világ. Ha alaposan megnézzük őket , rájöhetünk, melyik mit akar kezdeni magával, ha kiszabadul, ha eléri a földet.
A büdöskék, ha elhervadnak, az összepöndörödött szirmok alatt hosszú, fekete-fehér pálcikákat érlnek, és amikor teljesen beértek, a termés a föld felé fordul, kiszóródik és elveti magát.
A kaliforniai kakukkmák zöld, majd megbarnuló, hosszú hüvelyt nevel, amely a bordák mentén felreped, így gurulnak a földre a kis, sötétbarna magok.
A körömvirág sárga napocskájából karmos szörnyeteg lesz, a nagy karmok alatt kis karmok, amelyek a magok, aztán az egész az őszi szelekkel szétpereg.
A nebáncsvirág nevét a termése adja, a zöld, szőrös termés erősebb érintésre szinte felpattan, cikkekre hasad, így jutnak a földbe, akár az anyatőtől távolabb is a barna maggolyócskák.
A pillangóvirág termése barna kóc, ez szétmorzsolódva gerezdes kis köménymaghoz hasonló magokra esik szét.

A húsos kis porcsin érdekes termést nevel. Aló része olyan, mint egy kis csésze, a felső része pedig kúpos. Ez a felső rész könnyen leválik, ha megértek a magok, lelökődik, és a földre hull a sok apró, porszerű magvacska.
A sarkantyúka magja a legméretesebb, eleinte sima, majd éretten gerezdes. Nagyon könnyen lehull a vékony szárról és elgurul a levelek árnyékába.
Igaz, évelő, de a kokárdavirág az egynyáriakkal együtt rengeteg magot nevel. A virág labdaszerűvé alakul, és a labda kis tollaslabdákra hull, amelyeket a szél hord szanaszét, ezért meglepő helyeken is előbukkanhatnak.
Fogom a borítékokat, ráírom a növények nevét, és amikor száraz az idő, bőségesen gyűjtök belőlük, hogy a következő évben is ültethessek. A legtöbb azonban önmagát elveti, úgyhogy jövőre mindenképp találkozunk.

Augusztus közepe táján

minden kifejlett és legszebb formáját mutatja. Az idei év a mi vidékünkön annyiból volt szerencsés, hogy egyenletesen, rendszeresen jött az eső, alig kellett locsolni, a bádogkannát legfeljebb tápoldatozás céljából vettem elő. Bár a ház és környéke még elég félkész állapotokat mutat, a kert legfontosabb elemeiben már kezdi felvenni azt a formát, amit elképzeltem.
Az előkert a magas évelőkkel, kannavirágokkal:
A terasz burkolata még csak a tervekben, de leander és a régifajta, magas, egyszerű virágú muskátlik és a leanderek már megvannak, remélem, eszközei lesznek a vidékies hangulatnak.
A zöldségest tavaly ősszel kezdtük kialakítani, idén tavasszal ültettük be. Nem túl nagy, 100 m2-es. Jövőre a duplájára szeretném bővíteni, és kialakítani a kerti vetésforgó rendszerét.
Pepi a Kertészet anno blogban feltett egy olyan cikket, ami az augusztusi teendőket taglalja, és ebben javasolják a zöldségek vetésforgóját, valamint az augusztusi tervezést a következő évre. Találtam hozzá egy kissé gagyi, de azért játéknak egész jó letölthető tervezőpogramocskát (Garden planner), amivel szórakozni lehet. Köszönöm a bejegyzést Pepinek, sok ötletet adott.

Nyári pillanatok

Ez ugyanaz a Rét, amiről nyár elején tesómmal már többször írtunk (Rét, Rét újra-Virágok, Rét újra - Nagyon állat!, Vadszelíd), s már akkor beígértük a folytatást. Nos, tegnap meggyermektelenedtem: Nyunyi Hédinél nyaral, s én meg meglógtam egy kicsit fotózni.
A tavaszi nagy kivirulás már elmúlt, de így is nagy az élet a réten, csak ne lenne annyi tilosban fürdőző és jet-ski-ző a Dunán! Az állatok egy része már megszokta ezt az emberkerti tomboldát, de a félősebbek minden bizonnyal behúzódtak a védettebb részekre. Azért találtam érdekességeket!

A rét kaszálás után van, de a sok esőtől szépen kizöldült újra. Voltak olyan

évek, amikor ilyenkor már teljesen kisült a fű, csak néhány szárazságtűrő faj vegetált. A száraz gyepben nincs már olyan virággazdagság, csak a kaszálástűrő fajok nyíltak ki újra. A tarka koronafürt nagy fehéres-rózsaszín párnákban virít:

A tövises iglice apró, fás-tüskés cserjécskéje mindenhol gyakori.Kellemes sárga - lila foltokat képez a párlófű Hédi kedvenc vastövű imoláival: Édes, pici kedvencem: a mezei fátyolvirág. A Közép-Európa vadvirágai című határozó szerint "jelentéktelen növény" csak mert olyan pici. Szerintem meg pont azért olyan aranyos. Mindenfelé gyakori a száraz partoldalban. Lehet, hogy egyik nap kijövök, és szedek a sziklakertbe egy jó nagy pamatot ebből a mini szegfűrokonból.

A közönséges aszat duci bucija közelről nézve meghökkentő látvány!

A séta közben előttem termő, piros kötőfékes kiscsikó szintén meglepett. Se anyukakancát, sem lovászt nem láttam a közelben, csak úgy felbukkant a kicsike. Aztán kiderült: a csikókát a szomszédos lovardából hozták ki, megjáratni. A lovászlány az egyik kiszáradt dunai vízmosás mélyén vezető úton nyargalt az anyakancán, de én őt nem láthattam. A szeleburdi kiscsikó meg előrerúgtatott, így került elő a semmiből - és jól megijesztett. Lefényképezni azért hagyta magát.A vízpart már több érdekességet rejtett.

Meghatározhatatlan növényke rózsaszínben és fehérben:

és egy ismeretlen lepkécske:

Valamilyen díszbogárféle:

Hédi, kérjük működj közre a meghatározásnál! Teneked ehhez jobban van türelmed.

A májusi zöld levelekből már megtermett buzogányok fejlődtek ki.

A Vadszelíd szép sárga mocsári írisze így néz most ki:Ezek a zöld bumszlik az írisz termései. A virágzási attrakció eredményes volt, most már csak a magoknak kell teljesen beérniük, és jövőre kihajtaniuk. Vigaszképpen van virágkáka, de csak a vízben, ezért a lefényképezéséhez be kellett gázolnom egy zsombékosabb részre. Ezt vegyétek hőstettnek, mert nagyon irtózok mindenféle piócától, vízi és szárazföldi, házas és meztelen csigától ! :-)A bíbor nebáncsvirágok pompás színükkel villantottak.A mocsári nefelejcs, a menta hűségesen virít már tavasz óta.

Hogyan vagy hogyan se, de egyetlenegy lefotózható szitakötőt se találtam! Csak Keresztes barátunk szőtt egy hatalmas hálót a virágkákára a víz fölé. Vajon onnan beszélget a vízipók-csodapókkal?

Réti füzény lila füzérei csaltak le újra a vízpartra. Itt molnárkák futkostak a víz tetején. A kicsi öblöcskében, a kőhídnál szárcsák halászgattak: a két szülő, és anyányi-apányi fiókáik.Végül egy igazi botanikai "csemegére" bukkantam. Ez pedig a selymes peremizs, Szigetköz egyik védett növénye, ami ilyenkor virágzik. Ha itt nézelődtök, megtalálhatjátok, hogy ez a növény a környékünkön csak a hajdani kavicsbánya környékén található, kis számban! És olyan jó, hogy én meg pont arra tébláboltam, megtaláltam, és most megmutathatom nektek!

Augusztus második vasárnapját....

... megelőző héten megint többet ténykedtünk a kertben.

Először is lélekben erős elszánással előtoltam a nemrég vásárolt fűnyírót, ami - önjáró ide vagy oda - dög nehéz. A fű is nagy volt - régen nyírtunk - , ezért két órát kínlódtam a nyírással. Nem vagyok egy terminátor alkat, tartállyal nem bírom tolni a hepehupás terepen a nyírót, így azt mellőztem (enélkül is folyton lefulladt a motor, a fű nagy bucikban feltekeredett a nyírókésre). Ennek következménye lett: másnap előszedhettem a gereblyét, összeszedni a száraz füvet. A nagy tömegű fűnyesedéket mulcsként beteregettem a másodvetett bab ágyásába.

Ez a másodvetésű bab meglepetést okozott. Egyforma fajtát vetettünk, amiket egyszerre vettem meg egy vetőmagboltban. A hat sorból egy ki se kelt, egy sor meg elkezdett futni! Nem az volt a zacskóban, amit ráírtak. De ha futni, akar, hát fusson: hely van! Összetákoltunk egy "futtatót" madzagból és karóból, azon növekedhet.

A paprikákat és a karfiolpalántákat nyomelemes tápoldatos vízzel újfent megöntöztük. Vetettünk még télre leveleskelt, salátát, és kísérletképpen franciaretket. Még sose próbáltam. Nyunyi lelkesen segédkezett, hozta a kis kerti szerszámait, gereblyézett, gyomlált.

A túlélő paradicsomok egy része most fordult termőre, ezeket felkaróztam. Közben - jártunkban - keltünkben - mindig kihúztunk egy-egy nagy gazpamacsot.

A fővetésként termett zöld hüvelyű vajbabnak vége lett, tarra szedtük, aztán kinyűttük a földből, ennek a helye üresen áll, már nem kerül ide semmi. Augusztusra megszaporodnak az ilyen üres parcellák. És ezek hozzák a fő feladatokat: legalább a nagyja gyomokat ki kell húzni belőlük, hohy ne fessen úgy a kert, mint egy parlagfűtelep.

A paradicsomok a permetezés után már bőven teremnek, azt hiszem, idén be is főzünk. Az aszalást azonban még egy fokkal hátratoltam, mert kitaláltam, hogy ketchupöt is gyártok Andi leírása alapján a befőzésen túl. A maradék aszalódhat majd.

A jövő héten a fő feladat a gyomtalanítás, úgy a vetett, mint a vetetlen részeken. Időszerű még a sziklakert nagytakarítása is. Meg hát a betakarítás, befőzés: esedékes az ecetes paprika elrakása.

Az elmúlt napokban készítettünk majonézes krumplit és hagyományos krumplisalátát, zöldséges-sonkás pizzát, cukkinifőzeléket, főtt kukoricát, zöldséges kifejtőbablevest a kerti veteményekből. Előkészítettünk fagyasztásra brokkolit és csemegekukoricát. Anyuci csinált uborkabefőttet is - a szomszéd néni adta az uborkát, aki túltermelési válságba esett. Ezen nem bírok napirendre térni. Öt hétméteres sor uborkánk volt, a szomszéd néninek egy, a miénktől 3 méterre. A miénk teljesen lerohadt, ő meg túltermel?! Vajon hogy csinálja? Meg kell tudnom!

Végül egy érdekesség: ez egy felmagzott lollo rosso, ilyen érdekes, mókás virágja van!

Szőlőiskola

Szigetköz vidéke nem igazán szőlőtermeléséről híres. Ez a környék az uborkázók és káposztázók hazája, meg a repcetermesztőké. A talajadottságok sem valami szuperok. De az emberek itt is szeretik a szőlőt, meg ami abból kinyerhető. Nagy szőlőskertek nincsenek, csak egy-egy háznál látni kordonsorokat néhányszor tíz liter bornak vagy csemegeszőlőnek.

Bár amikor kicsik voltunk, nekünk is volt egy darabka szőlőnk, ahol apukánk évről-évre - töretlen buzgósággal - vörösbort próbált előállítani. De hát a szőlő is elég ócska volt, kivénült, a fajták is eléggé rosszak. Nem volt megfelelő pincénk, meg apu se igen értett hozzá, így mindig valamlyen élvezhetetlen lőrét állított elő.

Zuraink azonban - szőlőben nevelkedett gyermekek lévén - lugast akartak. Hédiék kertészetből vettek töveket, mi azonban szőlőiskolát létesítettünk. Illetve Laci létesített, én csak néztem.

Elsőként nemes szőlővesszőt kellett szerezni. Erre apósom szőlője megfelelt. Rügypattanás előtt hozott Kecskecsöcsű -, Zalagyöngye -, Izabella - és Othelló-vesszőket. Ezek eléggé közönséges, aránylag nem kényes fajták, az első csemegeszőlő, a másik három borszőlő. (Tesómnak bezzeg van valami tízféle szőlője....). A szőlőiskola létesítéséhez először ásott egy napos, meleg helyen olyan félméternyi mély, keskeny gödröt. Aljába öt centi vastagon tikganét, arra újabb öt centi kerti földet szórt. Ide lettek beleállogatva a frissen metszett, körülbelül fél méter hosszú vesszők, amiknek az alját előzetesen gyökereztetőporba mártotta. A kiszedett földdel megtöltötte az ültetőgödröt, de úgy, hogy a vesszőkből kb. 10 centi kiálljon a földből. A földet körös-körül kitányérozta, hogy az öntözővíz ne szökjön el, majd belocsolta. Ezután valami sűrű, agyagos dagonyát kevert be, amiből ökölnyi galacsinokat formált. A galacsinokat ráhúzta a vesszők végére: mint megtudtam: ez a művelet a "kicsirkézés". Csak lestem, mint falusi kislány az angolvécén, vagy Jenő a moziban... Innentől napi szinten locsoltuk. Úgy nézett ki az ültetvény, mint egy leélt homokvár. Kb. 3 hét múlva Laci odahúzott engem a tövekhez, nézzem meg. A "csirkék" kezdtek megrepedezni, mert a rügyekből előtörő szőlőhajtások szétnyomták őket. Most így festenek a hajdani vesszők:

Málnaiskolát hasonlóan készített, de ott ez a "csirkézés" kimaradt. Az újsütetű szőlőtövek különbek, mint egyik-másik, árudában kapható tő. Az elmúlt hónapokban rezes és kénes permetlevet is kaptak, hogy egészségesen fejlődjenek. Egytől félek: nem lesznek-e fogékonyak különféle szőlőbetegségekre azért, mert saját gyökerűek, és nem rezisztens alanyon vannak? Nem szőlőtermő vidéken élünk, lehet, hogy betegesebbek lesznek, mint "őshazájukban",apósom szőlőjében. Ami biztos: jövőre már elkezdhetünk támrendszert építeni, ha így folytatják.

Csem. kuk.

E heti kivesézendő témáink közül az egyik a csemegekukorica lesz, amit imádok! Nem bírok belőle annyit enni, hogy elég legyen. És van, akinek két cső után halálközeli élménye van, nekem reggeli, ebéd, vacsi helyett is jöhet.

Hol is kezdjem? Ja, a vetésnél. A csemegekukorit áprilistól lehet vetni, dédi szerint püski búcsú környékétől, vagyis Szent György-naptól (Püskin a templom védőszentje Szent György, ekkor van a búcsú). Ritkán vetjük a csemegekukoricát önállós sorokban, általában az uborka sorait van hivatva egymástól elválaszani, vagy futóbab természetes karójaként fog funkcionálni. Fajtát nem tudok mondani, sokfélét kipróbáltunk az idők folyamán. Volt rá eset, hogy a kukoricatövön megkeményedett csöveket meghagytuk magnak, és a következő évben abból is vetettünk. Pórul jártunk: a csemegekukorica-vetőmagok nagy része hibrid, és a magok előző nyáron bekereszteződtek mindenféle takarmánykukorica-fajtákkal. A jobbik eset, ha kemény, ízetlen szemű csövet kapunk, van, hogy egy szem szem sincs az ilyen szedett magból kinőtt töveken. A bolti vetőmag nem valami olcsó, de érdemes megfinanszírozni, sokkal jobb termés várható belőle, mint a rosszul értelmezett takarékoskodásból megszedett "házi" magból. Mindenféle tenyészidejű van, jól összeállítva egész nyáron van kukorica. A kereskedelemben kapható mag általában csávázott, így a kis növényeket nemigen tizedelik a betegségek, de vigyázni kell, mert a csávázószer gyakran mérgező, célszerű kesztyűben vetni!

Egy-két szakkönyvben láttam, hogy javasolják a palántanevelést is. Gondolom, ez ott jó, ahol hűvös az éghajlat, vagy pedig nagyon korán akarnak kukoricát enni a kerttulajdonosok. Sose próbáltam. Mivel azonban több kukorirajongó is van a családban, a szakaszos vetést ki nem hagynánk. Az első vetés áprilisi, ebből július végére van termés. Májusi vetés lát el minket augusztusban, és a zöldborsó utáni, harmadik vetési szakasz (mint másodvetemény) lát el minket szeptemberben. A legfinomabbak azok, amiket a teljes erővel tűző nap érlel, így a júliusi és az augusztusi termés. A szeptemberi már nem olyan ízes. Ez a porció már a fagyasztóba megy.

Vetéskor két lábfejnyi (olyan 60 centi)távolságra, lyukba dobunk három-három szemet. Ha bab a köztes, azt a kukoricasorba, két tő közé középre vetjük két szemenként. Ha ubi közé kerül, akkor az nem a kukorica sorába, hanem külön, párhuzamos sorba kerül. A soroknak legalább félméteres hely kell. Itt túl jól sikerült a köztes: a Juliskabab látszólag fojtogatja a kukorit. Látszólag: a bablevelek alatt két hatalmas cső lapul!

Hamarosan kikelnek a kis növények. Ha száraz a tavasz, egy-egy kis adag vizet kapnak, hogy megerősödjenek. A vizet nagyon szépen hasznosítják, gyorsan növekszenek, június végére a legkorábbi vetésen megjelenik a címer, majd a kukoricahaj. Eleinte szép szőke, aztán ahogy telnek a napok, megbarnul, a csövek egyre dagibbak lesznek. Július közepétől már elkezdjük "szondázni", vannak-e érett csövek: kicsit kihasítjuk a zöld csuhét, és a sárgálló szemeket körömmel megbökjük. Ha tejfehér lé csurran ki a szemekből, pont jó a kukorica, lehet szedni. Ha a kifolyó lé vízszerű, a cső még éretlen. ha meg sűrű, sárga lé jön ki, a cső túlérett. Ekkor is hasznosítható még emberi takarmányként, bár vastag a szemek héja: megfőzzük, lemorzsoljuk a tuskójáról és megy a fagyasztóba. Ha nagyon vén, a tyúkok kapják, de ez még nem fordult elő...

Az érett csövek hamar elvénülnek, ezért folyamatosan szedni - és enni kell a kukoricát. Ettől azonban nem hullat senki véres könnyeket.... A friss, érett csövek leszedve hamar vénülnek, lecsökken a cukortartalmuk, kiszáradnak, legjobb azonnal megfőzve!

Savanyúságba való bébi kukoricát egyszer akartam szerkeszteni csem. kuk.-ból, mert kíváncsi voltam az ízére, de fásnak találtam. Azóta láttam a vetőmagboltban, hogy külön fajtaként árulák a bébis savanyúságnak való kukoricát.

A kukoricából a friss megevésen kívül még főzés és lemorzsolás után mirelitet állítunk elő. Ez már nem olyan zamatos, mint a friss nyári, de kukoricás rizsbe, salátába és hasonló ételekbe kifogástalan. Erre a sorsra azok a csövek jutnak, amik szeptemberre érnek be, vagy már nem bírunk velük.

A kukoricának egy betegsége van nálunk, ez az üszög. Ez torz, eleinte fehér, majd elfeketedő gombabucikból áll. Szörnyen néz ki, még jó, hogy nem túl gyakori. Ellenszer a beteg rész eltávolítása és megsemmisítése. Vannak olyan országok, ahol a zsenge üszögöt csemegeként eszik, förtelmes, sose bírnám megkóstolni! Fuj!

A letermett kukoricaszárak még egy ideig babkaróként funkcionálnak, szeptember végén azonban levagdaljuk őket. A száraz, szőrös, éles nagy lapuk, kemény szárak tyúktakarmánynak nem alkalmasak, a komposztban nem korhadnának el, így el szoktuk égetni, a hamut meg visszaforgatjuk a földbe. Az utóbbi két évben egy öreganyóka el szokta kérni a kórót táplálékkiegészítőként a kecskéinek. Örültünk is, vigye, legalább nem kellett hallgatni senki dörgedelmeit az égetés miatt....

A csemegekukoricának ezen kívül még két haszna is van. Az egyik, hogy ha megfelelően vetjük, nagy lapujai eltakarják azt, ami illetéktelen szemeknek nem valók. Nem kell végighallgatni a szomszéd feléd irányuló litániázásait, mert egyszerűen nem látja, hogy ott vagy a kertben, és békésen szeded az uborkát a kukoricakordon mögött. Nem kell elviselni a hátsó utca ráéremkedő IQ-bomba lakóinak pofátlanságát (Hámikormészférhö? Mennyihiteltvettetekfő ahhoamarhanagyházho? Ménemmaracc anyádda? Ekkoramájalejányod?). Helyettük van... béke, csönd és sok-sok kukorica.

A másik előnye: a csemegekukorica-csuhé a csuhéfonók egyik ideális alapanyaga. Hajdanvolt leánykakoromban olyan szerencsés voltam, hogy a profi csuhébabafonást el tudtam sajátítani a téma egyik helybeli mesterétől. A csemegekukorica a legjobb. csuhélevelei bár kisebbek, mint a takarmánykukoricáéi, puhábbak, selymesebbek. A takarmánykukorica levelei az októberi esőktől sokszor megbarnulnak, megfoltosodnak, megpenészednek. A csememgekukorica csuhéját azonban még nyáron le lehet szedni, jól kiszárítani a forrón tűző napon. Így olyan alapanyagot kapunk a fonáshoz, ami puha, hibátlan, folttalan, esztétikusan vajszínű vagy zöldesfehér. Nem durva, barnás vagy foltos. Bár évek óta nem készítettem ilyen babákat, lehet, hogy idén szedek pár adag csuhét, és csinálok pár karácsonyfadíszt, mert családtagjaim gyakran szekálnak érte karácsonytájt. Ha sikerül, felrakom ide a készítését, hiszen egyik, bár nem túl fontos témánk a bütyköldészés is!