Helyzetkép nyár végén

Reggel hat órára megérkezett az ország északnyugati csücskébe, a szokásos nyárzáró hidegfront, órák óta esik és fúj a szél. Az előrejelzés azt mutatja, hogy a jövő héten még számíthatunk pár meleg, strandolós napra, de a hajnalok már igencsak hűvösek, a harmat a délelőttök közepére sem szárad fel, pedig a mait megelőzően már vagy két-három hete nem esett eső. Ilyenkor az a rossz, hogy lehűl a Duna, vége a fürdésnek. (Mondjuk, a lipóti termál még befigyelhet, ugye, tesó? Képzeld, tegnap este találkoztam egy pasival, aki lesett minket csúszdázás közben Lipóton, s jókat röhögött rajtunk, és képes volt azért leszólítani, hogy ezt közölje! Ez a falusi élet hátránya.)
A másodvirágzós képeket az utóbbi hetekben készítettem.

A bangita anyján sosem mutatkozott egyetlen termés sem, a bujtással szaporított leány meg a kert napos sarkában ilyen bogyókat terem.
Ez az az ártérből származó vad nebáncsvirág, "aki" nem kellene, hogy tetsszen, de mégis tetszik.
Gyümölcseink is érnek, ezek a barackok például már csak a virtuális valóságban léteznek.
Most már megtapasztalhattuk, mennyire helyes választás volt a Champion őszibarackfajta. Ez nem hasonlít a bolti barackokra, mert fehér a húsa, és sokkal szaftosabb, levesebb, mint a kereskedelemben kapható őszibarackok. Friss, picit kesernyés az íze, azonnali fogyasztásra nagyon kellemes. Magvaváló, de egy kicsikét rostos. Igazi házikerti fajta, nem is túlzottan kényes, kevésbé kapja el a betegségeket, mint a tesómék nektarinfája. Napos, déli fekvésbe, a ház mögé ültettük, a rózsaágyás szélére. Ha megnő, az egyik szobánk ablakát árnyékolni fogja, és az ablakon kinyúlva fogunk barackot szüretelni, ez a koncepcióm. Egy hátránya azért van, annyira nagy a víztartalma, hogy szerintem befőzni nem a legjobb.
Egyetlen fürt fekete szőlőnk.
Félérett körték.
Krisztinca küldte a "Mit olvasol most?" kihívást, ezt megválaszolom. A Vízi kertek lexikona című kerti tavakkal kapcsolatos kis kézikönyvet olvasom, illetve inkább kóstolgatom. A 161. oldalon egy virágzó cserszömörce fotója látható, a a 160. oldal 5. mondata a növény leírásához tartozik, s aszongya: "Jelentéktelen, apró, sárgászöld virágai június-júliusban jelennek meg." Közben pedig tervezgetek...

Másodvetések és fejlődő termések

Az én blogfőnököm nagyon szigorú, szememre hányta, hogy pangok és lustulok. Úgyhogy csak és kizárólag az erőszaknak engedve mutatom, hogy nem egyedül a lustulat-pusztulat megy nálunk:

Július közepén vetett Ági az én kertemben salátanövényeket,
úgymint fejes salátát,

lollo rosso salátát, (egy hülye azt kérte a vetőmagboltban: torro rosso, asszem, agyára ment akkor a Forma-1),

és leveleskelt, ezek szépen kikeltek. Palánta méretűek, ritkítani kell őket, ez jó, mert a salátástálban végzik. Egy részét pedig a szabad helyekre szétpalántázom. Tavasszal a Lollóból és a jégsaliból a virágágyásba is ültettem lazító zöldnek egy-egy sort, ezeket a nyár folyamán kiettük. A fodros petrezselymet is így használom, a csap mellett a lecsöpögő vizet nagy levelekkel hálálja meg. Ha kapni madárbegysaláta-magot, az is ilyen őszi-téli saláta és helykitöltő, most is lehet vetni télire, balkonládában is terem. Jaj, akinek egy kis kertje vagy virágágyása van, annyira nagyon ajánlom ezeket a salátanövényeket, gond nélkül megteremnek, nagyon finomak, ráadásul alig kaphatók, és akkor is vagy fonnyadt, vagy horrordrága. Otthon pedig minden gond nélkül megnő. Emellett pedig mutatós, formás a lombjuk. Aki nem ért hozzá, úgysem szúrja ki, hogy nem virág, hanem ennivaló. És ha kiszúrja, akkor is mi van?

Ági a permetezéssel megmentett 6 tő parit, hosszúkás lukulluszt és lugasparadicsomot, ezek most már érőfélben vannak. Lehet, hogy még egy permetezésre szükség lesz. (á, dehogy célzás, főnök... nem azér mondtam...)
A pritaminpaprika neveli a terméseit, de mi zölden leesszük. Nagyon szeretem éretlenül, kesernyésen.
Július elején a szabad helyekre vetett zöldhüvelyű bab most kezd teremni, a hét vége felé már lakmározhatunk belőle.
A tűzbabot későn vetettem, most kezd virágozni, és alul láthatók a kis hüvelyecskék. A sütőtök indázik és kanyarog, vigyázni kell, hogy fel ne bukfencezzünk a terméseiben. Maga a növény jó kis helykitöltő, meg amúgy nagyon finom köret a télies, nehezebb húsételekhez kakukkfűvel párolva.
A zirci arborétumban van egy szimpatikus kertészeti áruda, hétköznapibb és különleges növényeket is tartanak barátságos áron. Itt vettem zöldspárgamagot, amit hidegágyban nevelgettem egész nyáron. Most már úgy húszcentisek a kis növénykék. Jövőre rendes, feljavított talajú ágyásba kerülnek majd. Évelő, állítólag 25-30 évig is terem, addigra bőven lejár a lakáshitel... A Somlón találtunk vadon növő spárgát is, pont ugyanígy nézett ki, csak termést is hozott.
A télre készülök a kelbimbó-metélőzeller párosítással. Még a nyolcvanas évek végén adták ki a Vetéstől a tálalásig című könyvet, ami arról szólt, hogy egy fővárosi újságíró házaspár vett egy vidéki házat, a kertet a sitthalomból fordították termőre. Közben az összes elképzelhető zöldség termelését kipróbálták, és jókat főztek a kert ajándékaiból. Mindezt olvasmányos, helyenként egészen dörgedelmes stílusban le is írták, és sok biokertes fogást is közzétettek. Ezek egyike, hogy az erős illatú zeller kiváló védőnövény az összes káposztaféle számára, elriasztja a rovarkártevők nagy részét. Valóban működik a módszer, sőt az a legjobb benne, hogy a kelbimbó és a levélzeller is hidegtűrő, a tél nagy részében is kint marad, tehát fagymentes időben mind a kettőből hozhatunk be a főzéshez. (A brokkolit inkább a szárzellerrel párosítanám, a hasonló hosszúságú tenyészidőszak miatt)
Így már jó vagyok nálad, Főnök? (nyalnyal)

Badacsony

Még az előző hétvégén sikerült körbejárnunk a Badacsony fennsíkját körbefutó tanösvényt, fényes délben, 500 fokban, ennyi eszünk van, de azért jó volt. A csúcsra nem mentünk fel a Somlón beszerzett másnaposság folytán.

Ez az ösvény részben szőlők közt, részben erdőben fut, de vannak sziklás, kaptatós részei is. A mai, turizmus-szőlészet által meghatározott Badacsony-képbe nehezei illik az, hogy nem is olyan régen a bazaltot még bányászták, a Balatonnal ellentétes oldalon két kőbánya helye is megtalálható.

Az út elején présházak, szőlőskertek között vitt az út, szép kilátással a Balcsira. Autóval elég nehezen megközelíthetők ezek a kertek, sok van, ami üresen áll, vagy eladó. Egy ilyen öreg présház kerítését felfuttatott, virágzó borostyán változtatta zárt sövénnyé:

Az erdős rész napsütötte foltjain virágzott a Somlón is látott kéküstökű csormolya.

Néhány száz méter után feljebb vitt az ösvény, a szőlő helyett erdők következtek. Az otthonitól eltérő, sávos mintájú gyöngyházlepkék ücsörögtek a földön.
A bazaltkő a szél, víz és a gyökerek hatására omlik, aprózódik, a kőgörgetegeken mesefilmszereplők nőnek.
A meleg, napsütötte köveken a meleg miatt roppantul felgyorsult gyíkok futottak előlünk, meglepően sok volt köztük a kicsi, öt-tíz centis. Ilyenkor kelnek ki a gyíkfiak. Ez a barna jószág a nagyobbak közé tartozott, olyan arasznyi hosszú volt. Talán pannon gyík? A Kőkapu nevű résznél a védett fehér májvirágok formás leveleit vettük észre.


A hegy északi oldalán két elhagyott kőbánya is van, ezekről egész szűkszavúan szóltak az információs táblák. Kiderült, hogy az ötvenes években zárták be őket, és ez a "hazai természetvédelem egyik legjelentősebb eredménye." Aztán a túraösvény vége felé találtunk egy emléktáblát. A közelben egy romos kőház állt. Utánanézve derült ki, hogy a bányában deportáltak dolgoztak az ötvenes évek elején, a ház pedig a rabszállás. A büntetőtábort Nagy Imre záratta be. Valahogy túlzottan keveset lehet megtudni erről.
A bányák helyét feketefenyőkkel ültették be, ez volt a tájrehabilitáció a hatvanas években. Ezek a fák az eredeti növényzetbe nem nagyon illeszkednek, de legalább a napfényben gyantásan illatosak.
Az az érdekes, hogy a feketefenyő elég jól érzi magát a hegyen, sok kis fenyőcsemete kelt mindenütt magától. A kőbányák még nem fásodtak be teljesen, cserjék és a virágos rétek növényei borítják hézagosan a sziklákat. Például ez a konkoly.
Nálunk itthon alig látni a piros bogyójú húsos somot, holott Halászi határában régen "egész somfa erdők szemléltettek", csak a veresgyűrű som nő mindenfelé. A Badacsonyon bőven nő a "rendes" som.
A Balatonról jött vendég ez a nagy acsa.

A salamonpecsét nagy kék bogyóterméseket érlel augusztusban.
Az utolsó szakaszon egy-két kidőlt fa is keresztezte az utat, gombákkal:

Hát nem fáztunk, az biztos. A túra után egyet még strandoltunk a Balatonnál, aztán Tapolca-Devecser-Pápa-Csorna felé, a szokott gyér forgalmú menekülőutunkon jöttünk haza. Tapolca nagyon tetszett, a malomtó halaival búcsúztatom el az idei nyarat. Halihó.

Augusztus negyedik vasárnapját...

... megelőzően megint lanyhult a kerti munkamorál... Most hivatkozhatunk az időjárásra (zuhogó eső - 30 fok kombináció: vagy a föld ragad, vagy meg lehet dögleni...) Moshatnánk azzal magunkat, hogy sok a szúnyog, vagy azzal, hogy a ház lábazatának szigetelése is éppen most zajlik, vagy az, hogy a hosszú hétvégén is melóztam. Mindazonáltal a múlt heti tervekből a sziklakert gazolását nem sikerült megoldanom. Helyette megkezdtük a másodvetésű vajbab szedését, a katós és zöld hüvelyű bab nem érett még. Azt hiszem, jó termésre számíthatunk, ez egy negyed sornyi adag, és van belőle hat sor. Megint jön a babszálkázási szezon....

Ettől föggetlenül a kert egyes részei siralmas látványt nyújtanak a maguk félméteres dzsindzsájával. Vannak itt a legkülönfélébb gazok, hüvelykujj vastag szárakkal, répányi gyökerekkel. Ezt már kihúzni se lehet, a gyomirtózás mindig elsikkad valahogy. Meg szerintem ilyen gazok ellen nem is igen hatna, ha sikerülne mégis, a száraz gyomkórók még mindig ott meredeznének, s úgyis kaszálni kéne. Így metszőollóval, sarlóval, kaszával folyamatosan vagdossuk őket. Amelyikünk a kertben szédeleg, köteles legalább tíz tövet kivágni, a kerítésbe ebből a célból be van dugva egy ezeréves metszőolló - hogy a gazvágáshoz mindig kéznél legyen. Így koptatgatjuk a szépen hullámzó gaztengert. Különösen a krumpli meg az ágyásszegélyek igen-igen randák. A krumpliból valahogy keveset ettünk meg a nyárban (nem baj, legalább több marad télre), meg a felhúzkodott bokrok alatt is jócskán volt gumó, úgy, hogy idén alig permeteztünk. Ilyenkor augusztusban a krumplilevelek megvénülnek, nem olyan üdék, mint júniusban, nem árnyékolják le a feltörő gazokat, azok meg ezerrel tolják magukat az ég felé. A szegélyeknél - pláne olyan helyeken, ahova senki se jár, mint például a takarmánykukoricában - szintén megerősödött a gaz, bár sokat kihúzkodtunk, az aprajára meg egyszerűen rátoltam a fűnyírót. A másodvetésű parcellák magágyaihoz az üresen álló ágyásokat részben kipucolgattam, de itt is vannak csekélyebb dzsumbujok, legyengült acat és paprikagyam keveréke.

A feltakarított gazból a tyúkok is kapnak, a földben maradó szárcsonkokat meg majd az eke intézi el.

A paradicsomról - a permetezés utáni ÉVI leteltével szép gyümölcsöket szedtünk le, azonnal ki is próbáltam az Andi-féle ketchupöt, ami úgy sikerült, hogy egy üveggel már meg is ettek a híveim... Annyit változtattam a recepten, hogy barna cukorért lusta voltam elmenni a boltba, így sima kristálycukor került bele, a vörösborecet helyett meg almaecet. A passzírozás és a sűrűre főzés közti időszakban pedig főztem bele egy szál angolzellert, amit az üvegbe töltés előtt kidobtam. Kicsit túladagoltam a borsot, azt hiszem, és szabvány üveg híján Borsodi sörös üvegekben mentek a száraz dunsztba.

Mindezzel együtt azonban úgy vettem észre, hogy még most sem szűnt meg a paradicsomon a rothadás, bár a beteg növényi részeket igyekszem eltüntetni. Mert hát ugye az előző permetezést félig lemosta egy beígéretlen éjszakai zápor. Tesóm már megvette az újabb adag vegyszert, a héten permetezek.

Megcsináltam a magágyat a téli kelnek, ami még e hónapban vethető. A késői saláta nem kelt valami szépen, a magnak lehet talán valami baja? A frissen kelt fodros kelt meg valamiféle dög folyamatosan rágja, ami nem bolha. Kicsi másodvetett retkeimen azonban már megjelentek az apró, piros gumók. Találtam még otthon egy tasak hányódó sörretekmagot, azt is el fogom vetni, a helye kész, eső is esett.

A köznapi kerti virágok így augusztusban-szeptemberben a legszebbek. Mivel házi szedett magból nőttek, a színek kicsit egyhangúak: a rózsaszín - lila - piros színek uralkodnak, nincsenek különleges formák és árnyalatok. De a lepkék, szenderek így is boldogan lakmároznak róluk.

Szerdán elszántan lenyírtam a füvet, és újra megállapítottam, hogy a fűnyíró dögnehéz, pláne ha kétezer négyzetmétert nyír az ember vele, dög melegben. Azért lényegesen könnyebb volt, mint két hete, mert a fű kiszáradóban, és össze is gyűjtöttem.

Paprikát a héten is bőven szedtünk, és az almapaprikából jócskán tettünk el, olyat, ami annyira nem erős, olajosat.

Valahogy mindig elfelejtettem ránézni a tavasszal kísérletképpen vetett paszternákjaimra és feketegyökérjeimre. Mostanra méretes zöldeket neveltek, de hogy mi van a föld, a lombjaik alatt, az rejtély, de azt hiszem, a kéten oda is bekukucskálok majd!

A nagy termésben kicsit kifáradt növénykéket egy kis levéltrágyával megtámogattam, mert messze még a késő ősz, addig még a kertből akarunk táplálkozni!

Nyunyi névnapra kapott egy hula-hopp karikát. Játszottunk vele, dobáltuk, addig, amíg bele nem szállt az udvar ocsmányságainak eltakarására hivatott dísztökültetvénybe. (Ez is egy hanyagolt rész volt eddig. Miért is ápolnánk egy sittkupacot? Rá a tököt, aztán ámen, viszontlátásra.). Bemásztam a karikáért a dzsumbiba, és ott a következő darabokat találtam:

Felsorakoztattuk őket a szomszédunk felénk eső világítóablakának párkányára. Ott a ládába ültetett lobéliák úgyis régen tönkrementek már, ahelyett vidám színfolt ez a sok tök. És még lesz egy csomó.

A héten mindenféle terményes kaja volt, rántott zöldségek, karalábéleves, zöldbableves, grillzöldség, chilis bab (kifejtőből), lecsó, almakompót, eltettünk paprikát és ketchupöt, a fagyasztóba brokkolit, vajbabot.

A jövő hét, az a gyanúm, még mindig gazolásból, permetezésből és másodveteményezésből fog állni. A körteszüret még nem időszerű. A sziklakertet is helyre kell hoznom. Meg a lábazatszigetelésből egy csomó sitt meg föld kijött, azt is el kell tüntetni. Két rózsatövet sajnos ki kell emelni a helyéből - olyan lábazatszegélyt csináltatunk, amire rá lehet állogatni a leándereket meg a cserepeket, de öntözéskor a víz elfolyik róla a gyep felé, nem a házalap irányába - és szegények útban voltak. A két tőnek is jó helyet kell keresnünk.

Ez a heti terv, remélem, többet meg tudunk belőle valósítani, mint az elmúlt napokra kigondolt tennivalókból!

Tizenkettedik olvasónkat,

Mazzoniapple-t szeretettel üdvözöljük blogunkban ezzel a Bosc kobak körte-füzérrel! Reméljük, gyakran benézel majd hozzánk.

Brokkolibirodalmunk...

...csak néhány négyzetméterre rúg, mégis ellát minket ezzel a finom zöldséggel úgy, hogy téli fagyasztásra is jut belőle.

A káposztafélék a blogban eddig eléggé a perifériára voltak nyomva, már csak azért is, mert nem sokat ültetünk belőlük. Nem kapunk annyira rajtuk, meg anyósaink káposztaimádók, és elhalmoznak minket különféle káposztafejekkel, karalábékkal. Azért a brokkolit meg a bimbós kelt nem szoktuk soha kihagyni, mert megbízhatóan, bőven termik meg a közönséges káposztafélékhez képest különlegesnek és drágának számító rózsáikat, rügyeiket. Pont akkor ehetők, amikor más zöldségek leteremnek, nagy zöldjeik letermés után jó őszi-téli táplálékuk a tyúkoknak.

Brokkoliból hosszú és rövid tenyészidejű fajtát is szoktunk választani. Palántát mindig nevelünk, de nem januári indítással, fagyisdobozban, mint a paprikánál, zellernél, paradicsomnál, hanem március végén, április elején jól elmunkált, szabad földbe. A magok apró, narancssárgás - barnás golyók, ha a föld meleg és nedves, akár napokon belül kikelnek. A kikelt kis, szikleveles magoncokra azonban úgy kell vigyázni, mint egy újszülött kisbabára, mert a földibolha személyében nagy veszély leselkedik rájuk. Gyakran még szikleveles állapotban tövig rágja a brokkolikat, különösen ha száraz és meleg a tavasz. A bolha ragasztós papírral könnyen megfogható, de az a legjobb, ha hamar fölerősítjük a kis növényeket. Úgy tapasztaltam, hogy a vizet utálják. Már csak ezért is érdemes a kicsikéket locsolni. Ha gyorsan megerősödnek, a bolhának beletörik a foga a levelekbe. A megerősödő növénykéket hamarosan szétpalántázzuk, hogy legyen helyük fejlődni.

Tavaly szinte tarra ette a bolha a brokkolit. Idén -vélve, hogy a nevelőládába nem megy bele a bolha, pláne ha felteszem a konyhaablakba kívükről - nemcsak szabad földben, hanem dobozban is neveltem palántát. Mit ád Isten, a ládásat a bolha bezabálta, a kerti földben meg kiváló palánták nőttek! Nem is értem.

Hamar fejlődnek, a korai már júniusban kb. fél méter magas, és hozza a rózsáit. A későinek szeptemberől novemberig kéne teremnie, de volt, hogy decemberben is ettünk róla. Idén meg júliusban kezdett el hajtani. Mindegy, az a lényeg, hogy volt mit szedni a tövekről!

A termés: formás, zöld, karfiolszerű rózsa, ami nálunk általában kisebb, mint az áruházak polcain kapható, általában olasz vagy spanyol félkilós egyenbrokkoli. Az első termés a főrózsa, ezt éles késsel kivágjuk. Hamarosan azonban oldalhajtások jönnek elő, hegyükön kisebb, de ugyanolyan guszta rózsákkal: ugyanúgy felhasználhatóak, mint a főrózsák. (A mirelit, bolti brokkoliban is ezek a mellékági kis rózsák vannak!) Szemfülesnek kell lenni, mert a brokkoli nagy zöld lapui alatt gyakran megbújnak a kisebb-nagyobb rózsák. Ha nem szedjük le időben, a rózsákból fess magszárak lesznek, takaros sárga virágokkal. Minden ilyen felmagozványt ki kell törni az újabb finom kis rózsák hajtatása érdekében!

Érdekes, hogy a kertünkben termő brokkolivirágzatok a boltinál lényegesen rostosabbak, sokkal hosszabb idő alatt főnek, párolódnak meg, ez talán a "nomád tartás" következménye?

A brokkoli állítólag szereti a meleget, de úgy láttam, hogy a hideget is bírja, három éve decemberben is szedtük. Idén valahogy nagyon szép, szebb, mint szokott. A melegnél jobban szereti szerintem a vizet, de hálás is: termésben visszaadja. A napokban - hogy megtartsam ezt a fejlődési tempót - a vízben tápoldatot is adagoltam a növényeknek, hogy ne romoljon le a kondíciójuk. Egy idő után már belefáradnak úgyis a virágzásba, csak nagy lapui zöldellenek. Ez az időszak már belenyúlik az őszbe. Ilyenkor apránként felhúzogatjuk a töveket, és naponta kettőt-hármat megkapnak a tyúkok a szem mellé. Mi meg esszük a mirelitből a saját, korábban lefőzött brokkolinkat...

A brokkoli olyan, mint egy állatorvosi ló, kiállítást lehetne rendezni a rajta szívogató rovarokból. Kezdetben a bolhák falatozták, majd jöttek a sima, "mezei" levéltetvek. Vannak pajzstetvek is, ezek az apró, barnás izék,meg liszteskék. Ezek mindig össze-vissza röpködnek, ha valamelyikünk megbolygatja a leveleket, rózsát keresve. Madárnak guszta hernyói másznak rajta a káposztalepkének. Itt éppen egy hernyórágott levél: Így a házikertben használható, bionak minősített permetszerek széles választékát kipróbáltuk már a brokkolin. Az a gond, hogy a levelei fonákán szívogatnak, rágnak a kártevők, ahova nehéz becélozni a vegyszerrel. A másik: a levelek - mint a káposztaféléknél - viaszosak, lepereg róluk a permetlé. Igaz, ezen lehet segíteni, kapható a permetlé tapadását segítő szer (Nonit), de így se találom tökéletesnek az eredményt. Emellett a szőrgunyacokat is mindig le kell szedni róla... Meg már annyira nem is izgat, mert bár nem sikerült a kártevőket teljesen visszaszorítani, úgy látom, hogy a növények állapotában nemigen okoznak romlást.

Érdemes ezzel a növénnyel foglalkoznunk, mert ez az egyik fő kedvencem, s idén a leány is nagyon rákapott. Már csak ezért is érdemes ültetni! Így legalább tudom, hogy mi van a tányérunkban.

Istenem, de utálom őket!

Engem a pók, egér, béka és más állatkák nem érdekelnek, de ha egy meztelencsigát meglátok, ki tudnék futni a világból, úgy irtózok tőle.

Van egy nagon régi zöldségespincénk, több, mint száz éves. Téglából készült boltívei vannak, hajdan óvóhelyként is működött. Vagy harmincöt-negyven évvel ezelőtt még falun elképzelhetetlen volt a vezetékes víz (Halászin ha jól tudom, 1995-ben lett vezetékes ivóvíz), de azért mindenki szeretett volna itt is emberi körülmények közt élni, egészséges vizet inni. A hajdani ásott kutak ideje lejárt, helyettük megjelentek a fúrott kutak. A fúrott kutak vize sokkal egészségesebb volt, mint az ásottaké, a kútból a víz búvárszivattyú segítségével került a napvilágra, majd egy víztartályba. Mindez villanybojlerrel összekapcsolva és derítőgödörrel egybekötve adta a városias komfortot falun.

Nos, a búvárszivattyú nálunk ebben a régi pincében lett elhelyezve. A szivattyú gyakran csöpögött. Mivel a pince elég nagy volt, ide táraztuk be a téli zöldségeket is. Velük kerültek be a meztelencsigák, akik a pincében paradicsomi állapotokra találtak. Enyhe idő, sok kaja, sötét, nedvesség... el is terjedtek cefetül. Minden teli volt csiganyálka-nyomokkal, és még a pince plafonján is fel-alá másztak ezek a szörnyűségek. Évekig ostorral se lehetett lehajtani engem a pincébe, úgy irtóztam még a gondolatától is, hogy egy a hajamba eshet... Irtottuk is mindenfélével, sóval, vegyszerrel, takarítással, zöldségválogatással. Igazából azonban az segített, hogy 1998-ban bekötöttük a vezetékes vizet. A fúrt kút szivattyúja, bár még működik, gyakorlatilag üzemen kívül van, ezzel megszűnt a vízcsepegés, a pince kiszáradt. Megnyitottunk egy régi, lefalazott szellőzőablakot is, így a csigáknak leáldozott. Azóta merek lemenni a pincébe. De mindig viszek le lámpát is, bár van villany: nehogy a hátsó, sötét sarokban rálépjek egyre, mert azt ki sem bírnám...

Érdekes, a kertben nemigen vannak meztelencsigák, legalábbis a megművelt részen. Talán olyan meszes a föld, hogy rámászni sem bírnak? Így nem is igen rágnak. Ahol azonban gyep van, megjelennek ezek a barna szörnyűségek:

Ez vajon nevelési módszerük, vagy a nemi életük része? Pfuj!

Itt aztán nem hat az antidohányos propaganda, mert ez a szép darab a cigicsikket eszi!A farönkök, téglák, cserepek alatt ugyanilyen fertelmek húzódnak meg, csak kicsit kisebbek, szürkék, fekete foltokkal. Fertelmesek!

Irtani sóval, fahamuval szoktuk őket begyűjtés után. Láttam már sóból, tojáshéjból kiszórt "védkerítést" is a növények körül. Lehet kapni csigaölő szert is. Meg csigacsapda is csinálható, csalétekkel, amitől kipurcannak. Itt még többet olvashattok a védekezésről.

És a régiek mit mondanak a csigákról, 1934-ből, a Hangya szövetkezet könyvéből?

A chilisalétrom egy nitrogénműtrágya-fajta, a kainit a kálium kénsavval képzett sója, a vasgálic víztartalmú, kénsavas vas. Szóval a védekezés tuti módszerei közé az erősen lúgos, sós vagy savas, maró anyagok tartoznak, amik gyakorlatolag feloldják a csigát! Régen a pincében összegyűlt meztelencsigákat mi is lesóztuk, hát nem sok minden maradt belőlük az "eljárás" végére!

Mindenki szíves elnézését kérem a nem túl szalonképes témáért, pláne így szombaton ebédidőben, de a kerti valósághoz ez is hozzátartozik. Meg hát úgyis beígértem korábban az undormányokat, tekintsük ezt a bejegyzést az undormánylista első fejezetének! :-)

Kiegészítés a tesóm írásához:

Feltétlenül be kell számolni Ági főnökasszonynak, hogy randiztunk egy másik kedvenc állatával. A család gyermekrabszolgájával nagy lelkesen boszorkányoztunk, vagyis söpörtünk, és egyszer, amikor a csajszi leguggolt, olyan sápadat és undorodó arcot vágott, hogy azt hittem, rosszul lett. Elhaló hangon kérdezte: Te, Hédi, mi ez??? Annyira megijedt a meztelencsigától, azt hitte, hogy legalább még egy méter van az állatból a deszka alatt. Szerencsére csak úgy tizenöt centis volt, de azért nem mértem le arasszal.

Végül Laci sógor mentette meg az életünket, meg a szerencsétlen meztelencsigáét is, rápiszkálta egy lapátra és átdobta a dzsumbujos telekre. Remélem, nem talál többet vissza, hogy a szíved csücskén húzgálja a nyálcsíkokat.