Szeptember vége

A múlt héten a net dicstelen halála miatt kimaradt a bejegyzés a kerti eseményekről, ezt kell pótolnom. Megint nem vittem túlzásba a munkát szeptember utolsó hetében, ezt a saját bénaságomnak is köszönhetem: így jár, aki ráejti a kocsi pótkerekét a jobb mutatóujjára. Mindazonáltal hasznosítani tudtam magam, mégpedig babfejtéssel. A másodvetésű bab terméseinek maradéka- mivel nagyon enyhe az ősz - gyönyörű kifejtőbabbá érett, rengeteg van belőle, hasonlóképpen a Juliskababból is. Idén nagyon szép a bab, tavaly csak egy zacsira való kifejtőbab lett, idén tizenhat, és még két kőművesvödör tűzbab fejtetlen!
A folytonérő málna az utolsó szemeket hozza. Ezek már nem olyan tébolyítóan zamatosak, mint a júniusiak, de azért így is csemegefalatnak számítanak. Különösen jó azért, mert ezeket a málnatöveket tavasszal telepítettük gyökereztetőporos vesszőkből!A paprikák is takarosak, anyu olyan húsz üveg marinált paprikát tett el magának, ez az ő kedvence. Tegnap meg reklamálni kezdett: miért nem vetettünk tavasszal csilit is?! Tavasszal még ő mondta, hogy hanyagoljuk az erősfajta paprikákat, de jövőre úgy tűnik, javítani kell a paprikarepertoáron.

Könnyű mindig a szépről és jóról áradozni, de hű maradok a kekec természetemhez, és jöjjenek a hét csúfságai!

Idén tarolt a lisztharmat, nagyon szörnyen néznek ki a tökfélék és az egynyáriak levelei. Érdekes, hogy a rózsák szoktak a legbetegebbek lenni, de most mégis meglepően egészségesek maradtak.

A másik top balfékség idén a zöld karfiol, én pagodakarfiol néven vettem egy tasak magot. nagyon ajánlották, mondván: pofonegyszerű termelni. Egy éven át ápolgattam. Olyan magas lett, mint én, férficsukló vastag szárral, óriási levelekkel. Mindent megkapott, tápoldatot, vizet. Erre van képe csak tojásnyi rózsákat hozni, amiknek a közepe ráadásul teli van kis levelekkel, így nem is élvezhető úgy, mint a karfiol. Nem nagy lapuk meg szárak kellenek nekem, hanem nagy karfiolok! Azt hiszem, jövőre sztornírozom ezt a növényt az összeállításból. Ráadásul a levelek fonákán az alábbi csapatkára lettem figyelmes:

Azért egy-két hernyó még elmegy, de ennyi?! Úgy tűnik, nem véletlenül röpködött a keertben annyi édes, fehér káposztalepke, Nyunyi nagy örömére! Igaz, ugyanilyen örömmel irtja a hernyókat is! Ad nekik rendesen: két gyomszárral satuba szorítja őket, és kampec, kukac.

Végül egy keresztezési csoda: töktuját és töklabdarózsát sikerült nevelnünk! Babot az udvaron fejtettünk késő délutánonként, épületes társalgást folytatva, mellettünk Nyunyi vagy a homokot túrta, vagy hintázott. Szokás szerint ő figyelt fel eközben a töktujára:

Nevelése nagyon egyszerű: ültessünk dísztököt valamilyen nagyobb cserje mellé... Hamarosan megfigyelhetjük, hogy még a nyitvatermők is tököket nevelnek! Mi meg kacaghatunk a furcsa pároson. :-)

Gyors körülpillantás

A szép időt és a szabadnapot kihasználva nekiláttam az ősszel adódó kerti munkáknak. Ilyenkor ez egyenlő a teljes és tökéletes kikapcsolódással, majdnem hogy nyaralás otthon. A dézsásokat csak locsolgatni kellett, a virágágyás egy kis tisztogatást, gyomlálást igényelt. A megcsúnyult növényeket visszavágtam, a hagymák egy részét felszedtem. Ültettem néhány csoport nárciszt, nem különlegességeket, hanem "csak" színkeveréket. Fogytán van már itt a hely, jövőre a kerítés és a járda befejezése után két újabb ágyást szeretnék kialakítani. Nem annyira egyszerű ez a mutatvány, jó sok ágyásszegély kell hozzá, no meg földet kell még hozatni, azzal töltögetni. A hozatott talaj minősége is változó, biztos, hogy a talajjavításra is szükség lesz. Szerencsére addigra bőségesen lesz komposztunk.
Vissza a jelenbe: a virágok között folyamatosan kell még gyomlálni, ilyenkor a tyúkhúr, a pitypang és a fűfélék indulnak neki az ágyások meghódításának.

A zöldségesben két hete komoly feladatba fogtam: az eperágyás megtisztogatása után kiválogattam a leginkább életerős indás sarjakat, majd azok szétültetésével megnagyobbítottam a parcellát. A gyümölcsfák alatti félárnyékos részt választottam ki erre a célra. Úgy tűnik, a telepítés legnagyobb része megeredt, remélem, a telet is ügyesen átvészelik a kis növénykék.
Ma meglocsoltam az ágyásszegély gyanánt szétültetett metélőhagymát, a frissen telepített epret, karfiolt, megkapáltam a salátaféléimet és a paprikát. A paradicsom az erőfeszítések ellenére a rothadás legutolsó stádiumába jutott, úgyhogy a menthető terméseket leszedtem, a szárakkal még nem tudom, mit kezdjek, de igazság szerint el kellene égetni.
A júliusban, másodveteményként ültetett levélzöldségek mostanára teljes termésben vannak, részükről luxusellátásban van részünk. A leveles kelt viszont erősen betámadták a káposztalepke-hernyók, az egész család lelkesen végezte a rovarirtást. A legjobb környezetbarát bio rovarirtó a négyéves kislány, meg a friss harmincas anyja, csak utána kifosztják a csokigolyós zacskót.

A tökfélék szárai mostanra teljesen elfonnyadtak, úgyhogy mindet betakarítottam. Ha dércsípésre van szükségük, azt már a teraszon fogják megvárni. A helyüket akár fel is lehet már ásni.

A későn ültetett méteresbab számára nagyon kedvező volt az időjárás, így néz ki a tövén,

és így néz ki betakarítva. Úgy tűnik, igénytelen növény és bőségesen terem, tehát bevált és ajánlható másoknak. Futós természetű, valamiféle támaszt igényel. A sima tűzbab és a zöldbab is még küzd, belőlük azt hiszem, szárazbab lesz.

A gyümölcsökből most igazán nagy a változatosság. Végül csak beindult a füge, a nyár elején megjelent termések nagy keservesen érésnek indultak. Naponta három-négy szemet szüretelünk, ahogy fokozatosan puhulnak, sárgulnak a gyümölcsök. Maga a cserje a nyár folyamán megerősödött, az ágak már tekintélyes vastagságúak, úgyhogy az átültetés helyett inkább valamiféle szaporítás lesz a megoldás arra, hogy a korábbi érés érdekében naposabb helyre kerüljön a bokor. Nem is baj, ha több növényem lesz, úgy tűnik, a családban a fügét mindenki szereti.

A házunk előtti birsalma roskadozik a gyümölcsei súlya alatt és sajnos potyog. Összeszedegetjük, a napon érleljük, azután pedig jön a kompótfőzés. Ha teljesen beérik -úgy tűnik, késői fajta a miénk,- jó lenne birsalmasajt készítésével is megpróbálkozni. Az utolsó körtefáról is rövidesen szüretelhetünk.
Hogy a hasznosak mellett a szépekről is szót ejtsünk, a nyáriorgona dugványozása úgy tűnik, sikerült, két rózsásfehér virágfürtöt hozott. A leanderekkel együtt a telet védett helyen fogja tölteni, jövő tavasszal pedig remélhetőleg megtaláljuk a végleges helyét.

Októberi virágok

Hát a szeptemberi idővel azért nagy szerencsénk volt, élveztük a napsütést, igaz olyat kellett tennünk, amit nyáron alig, és más években talán még sosem: locsolni. Máskor ilyenkor már javában fűtöttünk, most pedig rövidujjú meg halásznadrág szandival.

Sok virág még igazán pompás, például októberi margarétanyílásra a kertem eddigi, néhány éves története során még nem volt példa:

Az augusztusi tűző napot kegyetlenül megszenvedő rózsák most magukhoz tértek és szorgalmasan pótolják az elmaradt virágzást:

A kardvirágok már régen elnyíltak, de a hosszú levelek háttérnövény szerepben rendkívül mutatósnak bizonyultak a nyáron. Mostanra a levelek is sárgulni-barnulni kezdtek, megkezdték a téli visszavonulást, úgyhogy felszedtem a hagymákat. Néhány napig még szikkadnak a szabad levegőn, aztán megnyitják a telelőbe költözők sorát.

Ha már egyszer ősz meg október, az igazi őszi virágok is nekiláttak. A sisakvirág, valódi mérges szépség is ilyen őszi virágzó. Alig szelídített virág, a természetben, vadon megtalálható növények is pont ugyanilyenek.

No meg persze, kötelező jelleggel a krizantémok.
Borzalom, közhelyek közhelye, de akkor is: jó lenne, ha még egy darabig megúsznánk a fagyokat.

Hédervár

Belejöttünk a tekerésbe, tettünk egy kis túrát a szigetközi bringaúton és mellékutakon. Célunk a hédervári kastély szabadon látogatható parkja volt. A faluban egyébként sok látnivalót találhatunk.

Kapuőrök.

Előző nap esküvő lehetett a kastélyszállóban, a különleges virágdekorációk még láthatóak voltak. A bejáratnál borostyánkoszorú, az oszlopokon is spirális borostyánfüzérek...

A kastélyhoz csatlakozó kis épület ablakaiból szép kilátás nyílik az összes irányba. Képek keretben, facsoportok és tisztások.

A Darnó-Hédervár csatorna rendezett partú patakként kanyarog a parkban, amúgy jót tesz a faluképnek is. Fa- és betonhidacskák ívelnek át rajta.

Szemrevaló szobor, fejtörésre késztető történet: két kentaur, két nő.

Óriási platán, a kastélytól balra az ér felőli oldalon. Olyan másfél méter lehetett a tövénél található "buckó" fölött az átmérője.

Az őszi termések sokasága, többek között a kökény is érésnek indult. A galagonya is piroslik, a kecskerágók még halványak. Sóskaborbolyát is láttunk, a termése összeaszalódóban.

Lipót felé félúton: halványlila virágú seprence. A fehér mindenütt előfordul , Héderváron a lilás van többségben az árokpartokon. Ezt a színváltozatot sok helyen a kertekbe is ültetik, a piacon árusított csokrokban az őszi virágok kísérőjeként használják. Dédi például lángvirágokkal vegyesen ültette el a kertjében, tőle az ötlet, hogy vadvirágmagvakkal, tövekkel is érdemes bajlódni.

Vadkamilla virága, még jó néhány tő virít mindenfelé.

Lipótról Darnózselire vezet a védett vadgesztenyesor. Potyogtak a termések a fejünkre.

Az utolsó szakaszon kipróbáltuk a szigetközi bicikliút utolsónak elkészült, Darnózselin átvezető szakaszán, megállapítottuk, hogy különb, mint a többi. Kellemes délutáni program volt, lesz még több hasonló.

Hídverés - harmadszor...

Hédivel folyamatosan nyomon követjük a halászi híd építését. Minden nap kisétálunk és fotózunk, hiszen egy hídépítés ugye - mint írtam-, nem mindennapos látvány. Néhány fotó, amit tesó nem örökített meg, vagy már nem láthatott: a régi híd összegraffitizett, ócskavasnak eladandó, szétdarabolt maradványai - azóta már talán a roncstelepen:Nyunyikám a markoló kanalában... Az ígéret szeint a tegnapi napon húzták volna pontonokon helyére a hidat. A nagy "attrakció" érdemi előkészítése már két napja folyt, szegeltek, kábelkötegeket hegesztettek. Fél kettőre ígérték a híd helyreúsztatását, ennek megfelelően egy óra után már jókora tömeg verődött össze a Mosoni - Duna két partján a nem mindennapi látványra. Megérkezett a tv, a megyei napilap újságírói, kamerásai, fotósai, mondenféle főmuftik. Interjúvolták a polgármestert, a művezetőket, meg Isten tudja kiket. Egyszerre csak felberregett az aggregátor, és a régi híd tetején kiáltás harsant "Indulunk!"

A csörlők dolgozni kezdtek, a kábelek megfeszültek (amik az új híd kék lábazatával párhuzamosan, a régi híd betonlábazatának támasztott deszka és a dagi bizonsági őr bácsi válla közt, fehér csíkként észlelhetők. Sajnos nem engedtek közelebb...) egyre és egyre feszesebbek lettek, végül vízszintesen álltak. Az új híd megindult a pontonok felé...Lélegzet-visszafojtva bámult mindenki. A régi hídon faggatták a munkásokat "Gyuri bá, hogy haladunk?" - "Jól, oldalról is szépen csúszik" Öröm, ragyogó szemek. Lesz híd, hétvégén már a bicikliúton mehetünk Óvárra!

Egyszercsak fémes csattanás, és lefagy az idill: az összes vontatókábel szakadtan csüngött a vízbe a ponton kék-sárga széléről...Ma már nem lesz hidunk... Este még kisétáltunk, a kábeleket rohamosan javították, de még nem voltak kifeszítve. Az alkonyi kép egészen hasonló, mint tesómé, a folyó - még mindig a vágyott híd nélkül. Az alkonypír csak a régi roncsokat színezgeti.Ma még nem jártam arra, talán Hédi fotóz, de a webkamerán láttam, már kifeszítették a kábeleket. Nagyon várjuk a folytatást!

Még virágzanak

Még örvendezünk a huszon-fokoknak, de reggelente ködre ébredünk. Szedjük a terméseinket, de közben még egy kicsit nyár van. Ez a dáliák véleménye.

Fáradhatatlanul virágzik a kóleusz és a vad nebáncsvirág, harmonikus összhatásban:

Ősz közeledtével futóssá válnak a sarkantyúkák, megújul a levelük, kis parabolaantenna. Megszépülnek. Emberen is van olyan, aki élete vége felé közeledve éri el a legjobb formáját.

Egy-egy mezei szegfű is virágzik.

Szamárkenyér, most épp világoskék árnyalatban. Kitartó virág, olykor még decemberben is találni rajta fejet. Akkor a sok kis kék virág bimbóban marad, nem nyújtja ezt a térhatást.

Azért van, aki kiabál: hiszen már ősz van! Ilyenek például az évelő őszirózsák.

Hamvacska. Októberi-novemberi szokatlan színű díszt ad majd nyílás után, amikor csak a télizöld vagy örökzöld cserjék maradnak mutatósak az ágyásban.

Utolsó szem erdei szamócák.

Egyetlen vérborbolya egyetlen kis eldugott ágon hozott termést. Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös.
Közben láttam az időjárás-jelentésben, hogy jönnek szép sorban az őszi frontok, ez az egyensúly átadja a helyét egy másiknak.