Szikrázó tavasz

Április utolsó napjai meghozták az igazi, boldogító, gyönyörű, átmelengető tavaszt, bár a héten szerdán és csütörtökön még be kellett fűtenünk, tényleg kicsit áprilisias az idő. De ilyen szerintem a nagykönyvi tavasz: sem túl hideg, sem túl meleg, néha záporok, szelek. Nem 30 fok vagy havazás. Mindazonáltal (mire nem jó ez a blog) ha visszakeresem a tavaly április 26-án írt bejegyzésemet, azt kell mondanom, hogy akkor előrébb jártunk a kertben. Ha átnézzük a tavalyi képeket, a kerti ágyásokban határozottan sorolnak a növények. Nos, az idei vetemények – a tavasz vége dacára – még sokkal kisebbek, a tavaly ilyenkorihoz képest kifejezetten vissza vannak maradva.
A héten – mivel pár napig egész jó idő volt – rohamtempóban folytattuk a veteményezést, amitől már „kertmérgezést” és enyhe napszúrást kaptam. A sok csapadék kellőleg átáztatta a földet, de nem várhattuk meg, amíg a szél jól kiszárítja. Először is észrevételeztük, hogy az első tábla borsó nem kelt ki. Itt-ott jött elő egy-egy növényke, de nagy nudli volt ez a várt keléshez képest. Anyucival megszakértettük a helyzetet: várjunk-e vagy se, hogy kikel-e vagy se – végül feltúrtuk az ágyásszegélyt a pár hete elvetett magok után kutatva. Az eredmény: a szemek egy része elrothadt, az épnek tűnő szemek belseje feketén megpenészedett, és körülbelül a tizede kelt ki. Valószínűleg vagy a közel egyhetes esős idő, vagy a vetőmag eleve beteg mivolta miatt „tökösödött meg” a borsó csírázás helyett. Így – hogy mentsük, ami menthető, és ne maradjunk az annyira kedvelt borsó nélkül – amíg anyuci sikerrel felhajtott még falun belül két csomag rövid tenyészidejű zöldborsómagot, addig én tolikapával letoltam a borsótáblát, kigereblyéztem, elegyengettem. Szóval újra előkészítettem az ágyást a vetéshez. A pótvetést fél óra alatt lezavartuk, így mehetett tovább a többi munka. Elültettem még egy kis tábla hosszabb tenyészidejű borsót is, talán nem késő.
Mivel a sok eső után a talaj felszíne valami hihetetlenül becserepesedett és megkeményedett, gyakorlatilag újra fel kellett törni. Ettől függetlenül a talaj alsó rétegei porhanyósak maradtak. A feltöréshez tolikapát választottam, azzal kétszer olyan gyorsan ment a dolog, mint a hagyományos kézi kapával. A tolizás után gyomtépkedés jött, majd legereblyéztem a parcellákat. Krumplit ültettünk a frissen feltakarított darabba. Idén sikerült jóféle sárga biokrumpli-vetőgumót szereznünk Valahogy nem értem, hogy mindenhol keresett a sárga krumpli vetőgumója, ehhez képest csak pult alól, megrendelésre lehet kapni, és azt is maximum március közepéig. Bezzeg a gagyi import Dezirét mindenhol orrba-szájba nyomják már februártól. Én is már március első napjaiban felhajtottam a sárga gumókat. Szegények, mire eljött a vetésidő, megfonnyadtak: akárhova tettük őket, mindenhol túl száraz volt nekik a levegő. Az utóbbi egy hétben kicsit előhajtattam őket, vagyis világosra tettem a csomagot, hogy kicsírázzanak. Sikerült is. A rózsaszín árnyalat ne tévesszen meg senkit, a krumpligumók csávázottak. Jó nagy darabot szántunk nekik, mert ugye a krumplit töltögetni is kell majd még. Érzéssel ültettem, nehogy a zsenge csírák leszakadjanak.A földbe került négy csomag – gömbölyű és hosszúkás – céklamag, csemegekukorica babbal, némi hagymapalánta találtam még egy zacsiban fehér dughagymát, azt is elvetettem. Ültettem karfiolt, brokkolit, zöld karfiolt, bimbós kelt vegyesen büdöskével és körömvirággal. Fűszerezésképpen köréraktam a zellerpalánták felét. Aztán próbaképpen kiültettem tizenkét paradicsompalántát. Ez az összes palánta ötöde, így nagyot nem kockáztatok, ha esetleg az idő hidegre fordulna, és ne adj’ Isten kárt tenne bennük: van még bőven utánpótlás. Három tő lukullusz-, három tő Marmande fajtájú, három tő házi koktél – és három tő sárga paradicsomot ültettem ki. Mivel már hosszabb ideje kiszoktatáson voltak, úgy tűnik, meg se kottyant nekik az átültetés. Szegények miatt aggódtam, mert a szerdai orkán erejű szél igencsak cibálta őket, de nem lett bajuk. A bolhákkal vívott csata állomásairól már tegnap írtam. A retkeknek és a kiültetett palántáknak is nagy szüksége van a vízre, ezért hátragurigáztam a vizeshordót, és megtöltöttem. Újfent meggyőződhettem, hogy a kertben alig van víznyomás…
A hagyomány szerint a takarmánynak való kukoricát püski búcsú hétfőjén – vagyis Szent György napja után - kell elvetni. A püski búcsú idén azonban a választás miatt egy héttel korábban, tehát múlt vasárnap volt. Így hogy mindehhez átlagolva tartsuk magunkat, a hét közepén elkezdtük a takarmánykukorica vetését. Kettéosztott parcellába került: egy része a kert elejébe – itt gazirtó funkciót is betölt – a másik fele pedig a kert végébe: itt a takarás szempontját vettük figyelembe. Ez utóbbi darabot nem sikerült még teljesen befejezni, mert a talajt itt is újra fel kellett törni. A magokat – mivel meglepően megdrágultak tavaly óta – szemenként vetegettük el: nem kapával meg a fölös növények kitépkedésével (jó parasztos szokás) akarom a tőszámot beállítani, hanem eleve ritkásabb vetéssel. A kukoricával egy időben a sorok közé került Juliskabab, törökbab és sütőtök. (Takarmánytököt idén nem vetünk, mert ezek a tényleg barom fijak nem zabálják meg még a magját se a takarmánytöknek. Csak a sütőtök meg a cukkini fekszik a bélüknek, fene a pofájukat!).
Mivel unokatesóm és Hédi is eldicsekedett, hogy kikelt a cukkinijük, eszembe jutott, hogy azt se ültettem, így gyorsan elfészkeztem belőle kéttasaknyit. Vetettem dinnyemagokat, még őszirózsát, szalmavirágot. Csak bámultunk: szinte varázsütésre betelt a kert. A takarmánykukorica egy darabja, csemegekukorica és uborka van hátra, meg a palánták. (A vajbab kimaradt a felsorolásból, majd másodvetésben ültetünk, egyenlőre elég lesz nyárra a kukoricában megtermő Juliskabab. Káposztafélékkel, kellel meg én nem babrálok, sose fejesedik be, és nincs is helye.)
Pár csíra-újdonság: bimbóskel:
Lollo rosso:A vetési munkálatok helyett már a gyomlálás került előtérbe. Nőttek elsőrangú acatjaink, kiváló perjéink, hogy a többi gazról ne is beszéljek, ezektől jobb minél előbb megszabadulni. Mivel a soroló haszonnövények még parányiak, a betonkeménnyé vált sorközöket lehet csak tisztogatni. Ehhez a legjobb cuccos a jó öreg csillagkapám. A „csillagok” feltörik a kemény hantokat, az éles sarabolórész meg kivágja a gazt. Persze az igazi, tökéletes kapálást a hagyományos kézikapával lehet a legjobban kivitelezni, de ideiglenes gyommentesítéshez ez a legjobb eszköz. Bizonyára érdemes volt gyümölcsfáimat gondosan permetezgetni, mert a nektarinon nem látom a tafrinásan torzult leveleket Sokszor ilyenkor már a levelek fele el volt nyomorodva a fán. Viszont most meg egyes ágakon ezt csinálja a fa:
A levelek lefonnyadnak, mintha valami bogár megrágta volna a hajtásokat tőben. Tisztelettel kérem L-t, hogy ha tudja a kép után, állapítsa meg, hogy mi ez, és adjon tanácsot, mit tegyek vele! Előre is köszönöm!
Alternatívkodó tyúkunk teljesen áttért a normál életvitelre, pont úgy verekszik, mint a többi. Csak ő az ablakban lakik, mint a remete a barlangban. Nem süllyed le a hagyományos tyúklétrán-alvók szintjére.
A jövő hét a kukoricavetés befejezésének ideje lesz, és folytatni kell a gyomlálási munkákat meg az öntözést. Az udvari részen is tovább kell irtogatni. Szóval felpörgött ezerrel a kerti munka, nyomjuk is. Még nincs sok látszatja, de hamarosan gyönyörködhetünk már a szebben, izmosabban zöldellő veteményben.

Ezt a szép, édes kis virtuális állatot pedig szeretettel küldöm testvéremnek. Amikor megláttam, mindjárt rá gondoltam, hiszen ez az árnyalat remekül illik Hédi szemszínéhez... Kérlek, fogadd szeretettel! :-)

Édes kis balhám…

….becézgetett kettőnket a maga sajátos módján kicsi korunkban nagyanyánk Én viszont nem vagyok képes ilyen kedvesen enyelegni a földibolhákkal, amik minden előzetes óvintézkedés és az esős idő ellenére megjelentek a kertben a retekhajtásokon, szépen fazonírozott kerek kis rágásokat okozva.
Már a vetéskor tudtam, hogy ezek az ugráló drágák jönni fognak, ezért vetettem a retket, bimbós kelt hagymapéppel keverve, dughagyma és saláta társaságába. Ez azonban csak részeredményt hozott. A kritikus időszak – a frissen kibújt szikleveles korszak – védelmére, úgy tűnik, elégséges volt a hagymapüré, de most, hogy kicsit nagyobbak, gyakorlatilag korlát nélkül eszik őket a bolhák. A védelemre hivatott társnövények még igencsak gyermekkorukat élik, elég bajuk van azzal, hogy kikerüljenek, nem ám hogy védjék a szomszédságukat. Nekem kell hát megmentenem a helyzetet, ha retket akarok enni.
Először is ides balhánkról innen:
„Kártevő: Földi bolhák (Phyllotreta undullata, P. nemorum és egyéb fajok)
Gazdanövények: A keresztesvirágú (Cruciferaceae) fajok valamennyi termesztett és gyom változata.
Elterjedés és fontosság:A földi bolhák nagyon gyakran jelennek meg Cruciferous fajok esetében. Táplálkozásukkal teljesen képesek tönkretenni a fiatal növényeket, főként akkor, ha az időjárás száraz és meleg. Ebben az esetben a veszteség elérheti a 100 %-ot. Ráadásul a földi bolhák terjesztik a fehérrépa sárga mozaik vírusát (TYMV), mely nagy veszélyt jelent például a kínai kelnél. Az idősebb növények esetében a földi bolhák okozta kár nem annyira jelentős.
Tünetek: A bolhák a szikleveleken és a leveleken táplálkoznak. Ezzel 1-2 mm nagyságú "ablakokat" (egy bőrszövet marad épen), vagy lyukakat hoznak létre. Később, ahogy a levelek nőnek, a lyukak velük együtt nagyobbodnak, és végül akár néhány mm-es átmérőjük is kialakulhat. A súlyosan károsított levelek és fiatal növények teljesen el is pusztulhatnak, főleg meleg és száraz időben. Nagyobb termőhelyeken a központ általában kevésbé károsított, mint a szélek. A tünetek nagyon jellegzetesek, így könnyű őket megkülönböztetni más károkozástól.
A kártevő leírása: A földi bolha valamennyi, a Cruciferous növényeken megjelenő fajtája viszonylag kicsi (2 - 3 mm hosszú). A színük általában fényes fekete, néha hosszanti sárga csíkokkal. A hátsó lábakon duzzadt harmadik lábizület található, mely jól alkalmazkodik az ugráshoz. Amikor megzavarják őket, a földi bolhák leugranak a levelekről, és egy ideig halottnak tettetik magukat. A lárvák szintén aprók (4 -5 mm), a színük fehér vagy sárgás. A báb tejfehér és körülbelül 4 mm hosszú.
Életciklusa: Imágó alakban telel át, növényi hulladék alatt vagy a talajban. Tavasz elején a Cruciferous fajok felületére telepednek, és napokon keresztül táplálkoznak. Ezután lerakják tojásaikat a növény tövébe. A kikelt lárvák a gyökereken táplálkoznak vagy vájatokat alakítanak ki a levelekben, de ez nem igazán jelentős kár. Kifejlődésük körülbelül 2 hetet vesz igénybe, ezután bebábozódnak. Egy évben két vagy hárm generáció megjelenése lehetséges.
Védekezés: - A növényi maradványok azonnali betárcsázása- A kisebb termőterületeket fehér textillel le lehet fedni. Ezáltal megakadályozzuk, hogy a földi bolhák a növényekre kerüljenek, valamint a levegő nedvességtartalmát is növeljük.- Permetezés rovarölő szerrel”
A védekezést nem kívántam ennyiben kimeríteni, utánanéztem a meglévő kevéske szakkönyvben és a neten is. Jópár megoldás közül lehet választani, a szerintem legérdekesebbnek és leghasználhatóbbnak tűnőket kiemelem, aztán majd azt is leírom mire jutottam a kivitelezésükkel.
Első: permetezés piretroinos szerrel. (Nem találtam túl praktikusnak az összvissz húsz folyóméternyi, földből alig kilátszó retkeket megvegyszerezni, pláne, hogy jövő héten már enni szeretnénk belőlük, mert van egypár nagyobb, aminek már babszemnyi gumója van. Ez a lehetőség alapban kilőve, sokra nem megyek olyan szerrel, aminek modjuk egyhetes ÉVI-je van).
Második: talán a legjobbak, elévülhetetlenek és megszívlelendőek IL tanácsai is a témában. Akinek a kertjét a földibolha támadja, mindenképpen érdemes tanulmányoznia azt, amit írt. Különösen jó a bolhafogó szerkezet, amit leír. Sajnos nekem ezzel az a gondom, hogy a védő gyógyteákról nem gondoskodtam, nem tudtam bevetni. Próbáltam ragasztószalagot kihúzni, de az a rohadt ragasztószalag egyáltalán nem ragadt, lehet, hogy másfajta jobban beválna? Fahamunk nincs így a fűtésszezon végén… A védő-saláták meg még bébik. Mindenesetre a talajt a retkek körül nedvesen tartottam, hogy ne legyenek már olyan vagány vígan ezek a büdös dögök. Ezzel egybevágóan említendő meg a Vetéstől a tálalásig című könyv, ahol a szerzőpáros a társítás tapasztalatait is leírja.
Harmadik bohaellenes eljárási módként utalok itt a Magyar Házi Gazdasszonyra, amelyben Nagyváthy Szabó János a védekezés újabb módszereit vonultatja fel, de sajnos nem kecsegtet túl jó eredménnyel:.
"A’ bolha ellen nints jó orvosság. A’ legjobb az, ha napjában 5-6szor megöntözzük, mikor a’ nap süt, de ha borongos idő jár semmitse használ, sőt árt. Későbben jobbnak találtam a kikelt gyenge palántát a’ balha elen 8-10 órakor gyikinnyel betakarni, és azt délutánni 4. óráig rajttartani. " Ezt a betakarást máshol is láttam már, kíváncsi vagyok, valamelyikőtök próbálta-e?
Negyedszerre belepislogtam az 1934-es 200 kérdés és felelet – A Hangya újság földmívelés mellékleteiből című könyvbe. Nos, itt is találtam érdekességet.
"Kérdés: Konyhakertemben igen nagy mennyiségben van minden évben az ú. n. földi bolha. Az összes tavaszi veteményem leveleit annyira átlyuggatja, hogy ennek következtében elszárad. Káposztapalántát, kelt, retket, nem is tudok nevelni. Mi lehet az oka? Hogyan védekezzem?
Felelet: A földi bolhák a száraz esztendőkben szaporodnak el. Amíg maguk a bolhák a száraz, napos időjárást kedvelik, addig a lárváknak bizonyosfokú nedvességre van szükségük. A sok nedvesség azonban árt nekik. Azért a bolhakárszenvedés az egyes évek időjárása szerint változó. A földi bolhák leginkább a keresztesvirágú növényeket (tehát a vetemények közül a káposztaféléket és a retket) kedvelik. A gyom közül a vadrepce és a repcsény a főtápláló növényük. És mivel ez a kétféle gyom mindenfelé bőven van hazánkban és már korán tavasszal kínálkozik a bolhának, állandóan van tápláléka is. A gyomról aztán átkerül a termesztett növényekre. Ennélfogva a földi bolha számának gyérítéséhez az is szükséges, hogy a gyomot állandóan irtsuk, különösen a vadrepcét. A gyakori és bőséges locsolás hasonlóképpen segít a bajon. A földi bolha kerüli a nedvességet, viszont a növény gyorsabban fejlődik, s így hamarább kinő a kártevő foga alól. A földi bolha csak a fiatal növényre veszedelmes, ezt addig kell tehát megvédenünk, amíg a veszedelmes gyermekkoron túl nincsen. A védekezés legegyszerűbben a bolhák összefogásával történik. Nagyobb területen használhatjuk a bolhafogó talyigát, amilyent a nagyobb gazdaságok, uradalmak szoktak használni répa-és repcevetésükre. Kisebb területen, így konyhakertben, az ú. N. bolhafogó zászlóval is célt érhetünk. Könnyű lécből levágunk egy 100-110 cm és három 40-50 cm hosszú darabot. A leghosszabb léc egyik végére a három kisebb lécdarabból keretet szegelünk, s erre kemény papirost (pappendeklit) erősítünk. A kemény papirosnak a nyéllel szembeni oldalára még egy 20-25 cm széles fekete vagy sötétkék vászoncsíkot szegezünk. A zászlónak tehát egy merev és egy lobogós része van. A kemény papirost mindkét oldalán bekenjük jól ragadó híg kátránnyal vagy hernyóenyvvel. A bolhákat oly módon fogjuk meg, hogy a növények során végighaladva a ragadós lapot kissé ferdén tartjuk a növények fölé, míg a vászondarabbal a leveleiket gyöngén megérintjük. A felriasztott bolhák nekiütődnek a ragadós papirosnak és fogva maradnak.
Jó kiadós fogás csak a déli órákban esik, amikor a bolha a legélénkebb. Az eljárást sokszor kell megismételni, nemcsak egy-egy alkalommal többször egymás után, hanem lehetőleg naponként mindaddig, amíg bolha nagyobb számban akad. De ne gondoljuk azt, hogy ezzel az eljárással a bolhákat mind összefogjuk. Ez lehetetlen, mert újabb bolhacsapatok jönnek át a gyomról. Csak annyira tudjuk meggyéríteni őket, hogy a növények a bőséges locsolás mellett továbbfejlődnek, s akkor már nyert ügyünk van. "
Érdekes ötödik megoldást találtam Szihalom honlapján, idézem:
„A földibolhát már nem ilyen egyszerû méreg nélkül kiírtani, de nagyon jól „be lehet csapni”. Ezen rovarok szeme, látása nem túl jó. A táplálékukat (retek, káposzta, karalábé, stb.) a szag alapján keresik és találják meg. Hogyan „vegyük el” a káposztafélék szagát? Egyszerűen „le kell fedni” egy erősebb, a földibolhák számára nem kedvelt szaggal. Ez a szag pedig a menta illata. Jó néhány éve, amikor még a kertemben jelentősebb területen termeltem káposztaféléket, kipróbáltam és alkalmaztam ezt a módszert. Nagyon hatásos volt! Az oldat készítéséhez bármelyik menta megfelelõ (borsmenta, fodormenta, vagy a vízi-menta). Én elõször a Rima mellett gyűjtöttem vízi mentát. Ez is megfelelő, de a borsmenta sokkal jobb hozzá. A legtöbb vetőmagboltban kapható a borsmenta magja. Vegyük és vessük. Mindenkinek ajánlom, mert remek gyógynövény, finom a teája, inhalálással a gőze jót tesz megfázáskor, valamint az arc- és homloküregi megbetegedéseknél. A növényvédő oldat készítéshez kell kb. 0,5 kg apróra vágott friss menta (szára, levele), amit forrázzunk le 5 liternyi esővízzel, tegyük egy jól záródó (műanyag) edénybe 2-3 napig, idõnként rázzuk jól fel. Mikor az illata olyan erős lesz, hogy az már szinte büdös, szűrjük le, töltsük a permetezőbe, tegyünk hozzá még 5 liter vizet meg 2,5-3 ccm Nonit-ot és permetezzük ki. A csapadéktól, locsolástól függően legalább 3-4 hétig nem lesz földibolhánk. Amikor észleljük a növényeinken õket, és még nincs kész az oldatunk, permetezzük le növényeinket rovarölőszerrel (plusz 2,5-3 ccm Nonit/10 liter permetlé), mert a megjelenésük után, szerencsétlen esetben 2-3 nap alatt képesek teljesen tönkretenni növényeinket, azután odébbállnak.”
Sok jó és gyakorlatias tipp. És én mit műveltem szegény bolharágott retkeimmel:
- Ugyebár mint említettem, hagymapépbe vetettem a magokat. Így is volt rajtuk rágás. Van azonban négy folyóméter a kert túlsó sarkában, amin ez a hagymázás elmaradt, ott szemmel láthatóan komolyabb a kártétel. Nézzük! Ez a kép a "hagymátlan" retket mutatja. Vígan spacírgangoló, tereferélő bolha-asszonyságok és uraságok: Ez pedig a hagymásat. A különbség szemmel látható. Itt jóval kisebb a létszám, de azért nem lebecsülendő! Ez afféle fél - vagy inkább háromnegyed-megoldás, de valamit biztosan ér.
- Gyomtalanítás
- Társítás hagymával, salátával: de sajnos a védőnövények még kicsik, ez a módszer hatékonyságán ront!
- Állandó öntözés - ennek folyamatos biztosítása érdekében megtöltöttem a kerti vizeshordót.
- Gyógyfüves locsolás: ma mindenképp készítek mentás locsolólevet – ebből már nőtt annyi, hogy használni tudjam.
- Bolhák összefogása. Nos, most nálam profibb kertészek biztos az oldalukat fogják majd a nevetéstől, mit műveltem. A bolhafogó berendezés állt egy szál alumínium drótból, a keretes keménypapír helyett egy régi számítógépes újság CD-mellékletét és egy darab rongyot használtam. Ragacsot nem találtam, próbálkoztam a CD-re kenni bicikliragasztót, a jó öreg Technokol rapidot, folyós, vízalapú óvodai papírragasztót, ragasztószalagot: két perc után megszáradtak, a kis ganyé pattogók nem akartak ráragadni. (Az igazi megoldás egérragasztó lett volna, de a két macska miatt hála Istennek nincs rá szükség, nem volt otthon.) Végül – hirtelen ötlettől vezérelve – kevertem be jó vastag házi csirizt, ez bevált! Az első fogás:
Az összefogásnál InLandir módszerét követtem, vagyis az apparáttal meg is ütöttem egy kicsit a növényeket – nem csak úgy végigsimítottam rajtuk- , hogy a bolhák ijedtükben még nagyobbat ugorjanak. Pórul is jártak, ott kapálóztak a ragacsban.
Aztán a napokban jön a mentolos lé, csak összekapják a kicsi növények addigra magukat, mert a növendék retek – úgy tapasztaltam – már nem olyan csemegefalat a bolháknak, már nem zabálják olyan intenzitással, ehelyett majd elkezdik a gyermekkorú bimbós kelt, karfiolt, brokkolit zabálni. Szóval nem maradok bolha nélkül! A "növényvédelmi eljárás" folytatódik, a további fejlemények itt olvashatóak lesznek.
(Egyébként nincs igazság a földön. Miért van az, hogy a gyengélkedő retekjeimtől 200 méterre, tesóm kertjében levő retekágyásban nincs egy büdös szem bolha sem?)

Erdőnk április végén

Mostanára eltűnt a lila-fehér-sárga virágpompa, a májusi fehérség előtt egy rövidke időre a zöldé a főszerep. Kihajtottak a szedrek, aranyvesszők és más burjánzó tünemények. A sok zöld között kis színes foltokat  alkotnak a most sorra következő vadvirágok. Egyre nagyobb a vetélkedés, egyre kevesebb a lombfakadás után a fény. A tavaszi virágok egy részének lassan lejár az ideje. A virágok villámgyorsan átadják helyüket a terméseknek, aztán visszahúzódnak hagymáikba, gumóikba.

A keltikéknek két hétre volt szükségük a virágzás után a termésképződéshez.

A szirmukat már egyre inkább hullató téltemetők ilyen terméseket hoznak.

Mások még megvárják a májust, hogy az erdő aljára lejutó utolsó adag fényben fürödhessenek. Startra készek az újabb virágok. Ez a csőszerű növényi rész a foltos kontyvirág egyelőre még betekeredett buroklevele, ami a torzsavirágzatot fedi. A levelei csokrosan nőnek mindenfelé.

A medvehagymák nagyobbrészt bimbósak, a naposabb részeken látni csupán néhány kinyílt szálat. Ünnepi fehér virágai már a május közeledtét jelzik.

A kutyatejek sárgállanak, a fellevelek 3-3 kis sárga virágot fognak közre.

A kányazsomborok csinos termetükkel szegélyezik a gyalogutat, megdörzsölve hagymaszagot árasztanak.

Jellemző szín még ilyenkor a kék, megjelenik a dúsan virágzó, csinos kis kerek repkényeken (kerti évelő gyomként kevésbé boldogító a látványa)

Rózsaszín bimbófakadáskor, de kéken nyílik el a foltos levelű pettyegetett tüdőfű szép, kétszínű virága.

A fák, bokrok is sorra levelet bontanak. A mogyoró ezt ilyen szépen teszi:

Összetéveszthetetlen illattal virágoznak a májusfák vagy zelnicemeggyek. Pompájuk rövid ideig tart, a hernyók rövidesen tarra rágják ezt a roppant csinos kis fát.

Április vége előtt a színes foltokkal tarkázott zöld erdőnek örülhettünk, de közeledik a májusi pompa a medvehagymákkal, salamonpecsétekkel, gyöngyvirágokkal.

Kakaós –narancsos-diós piskótatorta

Ezt a piskótát már többször is elkészítettem, de egy kicsit mindig variáltam rajta, mivel a végtermék állagában vagy ízvilágában általában találtam valamit, ami némi továbbfejlesztésre szorult. Így elhatároztam, hogy az eddigi tapasztalatok alapján véglegesítem a receptet. A családi meó egyöntetű véleménye alapján a süti igen jól sikeredett, így a piskóta receptjét a részletesen leírom úgy, hogy kezdő szakácsok – amilyen én is vagyok – számára is elkészíthető legyen.

Hozzávalók:

6db tojás,

1 bögre darált dió,

2 db narancs leve, és reszelt héja,

2 ek kakaópor (min20%-os)

6 ek liszt,

6 ek porcukor,

1 késhegyni sütőpor. (1/4 zacskó)

Elkészítése:

1. Bekapcsolom a sütőt 175 fokosra állítva.
2. Lereszelem a narancsok héját, és kifacsarom a levét, majd összekeverem egy kis tálban.
3. A narancslébe belekeverem a kakaóport, és csomómentesen elkeverem.
4. A kakaós narancslébe belekeverem a darált diót, és jól összekeverem. Fontos hogy az így kapott massza viszkozitása (sűrűsége) közel azonos legyen a cukorral felvert tojássárgája sűrűségével. Ha nagyon sűrű, narancslével hígítom, ha híg, darált dióval sűrítem.
5. A 6 db tojást szétválasztom.
6. Kevés étolajjal ecsettel kikenem a szilikon sütőformát, vagy a gáztepsibe sütőpapírt helyezek, és a sütőpapírt kenem meg kevés olajjal.
7. A tojásfehérjét felverem kemény habbá 2 ek porcukorral. A cukrot kb. 1 perc keverés után adom hozzá.
8. A tojássárgáját 4 ek cukorral felverem (kb. 3 perc gépi keverés)
9. A felvert sárgájával azonos sűrűségűre kikevert narancsos-kakaós-diós masszát hozzáadom a felvert tojássárgájához, és géppel 3-5 másodpercig keverem. Ez az összekeveréshez elég, de nem rázza ki a masszából a levegőt.
10. A felvert fehérjéhez 3 részletben hozzáadom a tojássárgájából készített masszát úgy, hogy a felvert fehérje tetejére rászitálom a lisztet (3 részletben, a lisztbe belekeverve a sütőport), majd a lisztre egyenletesen ráöntöm a sárgájás masszát, és elkeverem evőkanállal.
11. A kész piskótamasszát egyenletesen elterítve a tepsibe öntöm, mad 175 fokos előmelegített sütőben 30-35 percig sütöm.

Töltelék:

Anyukámtól kaptunk nagyon finom narancslekvárt, aminek el fogom kérni a receptjét, és később, ha megint olcsó lesz a narancs, saját magam is megpróbálkozok vele. 1dl narancslekvárból és 2 dl Ági által főzött baracklekvárból, valamint 3cl rumból készítettem el a tölteléket. Ezeket összekevertem, kicsit (kb. 60-70 fokra) megmelegítettem, majd kihűlés után a (2 egymástól 16mm távolságra lévő párhuzamos metszősíkkal) 3 egyenlő vastagságú rétegre vágott tortalapokra kentem.

(Kérdés: Milyen magas volt a torta, ha 25cm átmérőjű volt és a lekvárkrém 2/3 részét beitta a piskóta? Minden hozzávaló fajsúlya a számításnál egyenlő a vízével. )

A torta tetejére 125g étcsokiból, 3dkg vajból,és 2 ek étolajból gőz fölött kikeverve csokimázat készítettem, ami szépen befedte a tortát.

Újdonságok

Három aprócska mozzanat: az első a magnólia ősi-ősi szerkezetű termőlevelei, ez a látvány többé-kevésbé módosult formában 120 millió éve velünk van e Földön.

Kezdődik az aprócska talajtakaró árlevelű lángvirágok sokáig tartó nyílása.

Ez pedig egresvirág.

Két új olvasó csatlakozott hozzánk a héten...

Martha és Gyurgyalagék, reméljük, sokszor ellátogatnak hozzánk. Szeretettel köszöntjük őket ezzel a ma reggeli idillel: a határban levő kis tóra éppen landolni készülő két vöcsök képével.

Túljutottunk április közepén...

...de az időjárás nem volt kedvező ahhoz, hogy a tervezett munkákat folytassuk. Négy nap masszív eső, ötödnap záporral spékelt napfény. A föld felázott, a heti kerti munka csupán a fűnyírásban és ágyásszegélyi gazkapálgatásban nyilvánult meg. Jó, le még nem maradtunk semmiről.
A növények azonban ekkor sem tétlenkedtek: szinte észrevétlenül kinyíltak a „pirulettek”- ahogy Nyunyi hívja őket – ez egy újabb duma nála, valószínűleg valamelyik ovistársától csipegette fel.

Az alma és a körte még nem nyílt ki, pedig már egy hete majdnem kipukkadnak a bimbók: Viszont a fehér ibolya virágozni kezdett titkon, és a Jézus szíve-virág is kinyújtóztatta erős rózsaszínű füzéreit.A kertben újabb újszülöttek bújtak elő: a Vörös óriás sárgarépa apró zöld kivitelben:A háziszedésű magból nőtt petrezselyem: Erről annyit, hogy komolyan fontolgatom, hogy a petrezselyemiskola felmagzó töveiből magot szedek. Még sose kelt ki ilyen jól, gyorsan és egyenletesen a petrezselyem, mint Magdus néni házi magjából. A bolti mag ehhez a keléshez képest országos nulla.
A retek sziklevelén a hagymaterápia és a sok eső ellenére is látni a bolha rágásnyomait. Mondjuk már ez is előrelépés, mert volt rá eset (2007-ben), hogy ilyenkorra már csak a magoncok szárai álltak ki a földből, mert a szikleveleket a bolhák tövig lerágták. Tehát valamit mindenképpen ér ez a hagymapépes vetés. Ha meg már pár leveles a retek, a bolha nem kap rajta annyira úgysem.
Ezek jégsaláták. Itt a kerttel kapcsolatos egyik gond következménye is látható: az eső után egy nappal a kiszáradó tetejű agyagos föld becserepesedett, és úgy felrepedezett, mint valami vulkáni hasadék. Azoknak a csíráknak, amik ebbe a kürtőbe beékelődtek, esélyük sincs. A föld nem porhanyítható, mert alul még csupa sár. Szegény kicsikéket ki kell szabadítanom.

Nagyon várjuk már mindenből a frisset: az összes hagymaféle egy hónapja elfogyott, a répa-, pasztinák-, céklakészlet az utolját rúgja. Összvissz egy zsák krumpli van. tegnap bontottam meg az utolsó üveg ketchupöt, uborkából van még egy fél üveg, meg egy-két ecetes paprika, némi lekvár.
Most a palántákról pár sort. Az elsőnek vetett paradicsom-, paprika- és zellermagokból hatalmas nagy ló palánták nőttek, kiszoktatón vannak. Ez életüknek egy igen fontos fejezete. Ha a lakásból közvetlenül kiültetném őket a kertbe, a gyors változástól rögtön kimúlnának, de legalábbis visszamaradnának. (Ez volt az oka annak, hogy sokszor a lényegesen nagyobb, melegházból jó drágán vásárolt, haragoszöld, gyakran bimbós paradicsompalánták tisztára elnyomorodtak a kertben: kidöntötte őket a szél, a nap leégette a leveleiket. Nem tudtak alkalmazkodni a kert keményebb földjéhez, a szélhez, az erős fényhez. ) A kerti földet már a ládából ismerik a parik, csak az időjárást kell megszokniuk. Egy kis tápoldatot is kapnak az átszokáshoz, szépen erősödnek, kizöldültek, nem dőlnek, nyurgulnak. Nappal kint tanyáznak, éjjel még visszakerülnek a lakásba. Szegényekhez azonban most nem voltam túl kíméletes, mert tegnap este kint felejtettem őket, és éjjel az udvar mélyebb részei deresek voltak, talajmenti fagy jött... De nem lett bajuk szerencsére.
Egyszálbél érdekesség a fekete paprika. Már a sziklevelei is sötétlilásak, kíváncsi vagyok, milyen lesz a termés. Féltve pátyolgatom ezt a palántát.
Itt pedig a világ szégyene: a tönkrement okra. Túl hideg neki a lakás, pedig még fűtünk. Azt hiszem, majd május közepéig kerítek még egy csomaggal a magból, és egyenesen a kert legmelegebb sarkába ültetem ki, nem adom fel a kísérletet. Amit a lakásban produkál, az csak kínszenvedés. Palántadőlés, felnyurgulás, felragadt maghéj, sárgulás – nem bentre való! Melegházban esetleg jobban nőne a palántája, de így semmiképpen.

A Héditől kapott bazsalikommagkorongjaim így néznek most ki:
Szépek, szebben nőnek, mint a kiszórhatós magból vetettek. (Azol a zöld szálak a véletlen középotyogott metélőhagyma-magokból keltek. ) Erről jut eszembe: bizonyára többen próbáltatok már vetőmagszalagokat. Mi a véleményetek róla? Beválnak, vagy csak pénzkicsalogatás az egész magszalag, mivelhogy háromszor annyiba kerül, mint a hagyományos kézivetős? Még sose próbáltam ki.

Állatkáink megvannak, a kutyácskák egyre jobban hasonlítanak valami lábakkal rendelkező félkilós veknihez, olyan dagik, de még nem nyílt ki a szemük. Ehelyett van hangjuk, és valami félelmetesen bírják gyurmaszoli egymást.

Bolond tyúkunk a héten is külön elbánásban részesült. A pátyolgatásnak köszönhetően megerősödött, kitollasodott. Esténként Nyunyi hajtja vissza az ólba; ez az ő fürdés előtti esti feladata, ha esik, ha fúj. Ő fut a leggyorsabban a söprűnyéllel a tik után, komancs harci kiáltásokat üvöltve. Talán ennek okán is bevadult az őrült szárnyas, és nem megy egyenest az ablakba, hanem még búzázik és verekedik lent egy darabig. Aztán - mintha maga se hinné el, hogy képes rá - fölrepül az ablakba.

A jövő héten a hagyma, borsó további vetése és a krumpliültetés az esedékes. Brokkolimagokat is el kell szórnom, büdöske is kell az ágyásokba. Lehet, hogy egykis csemegekukoricát is megkísérlek vetni: akkor július végéntorkoskodhatunk már.
Végül néhány mókás kép: Nyunyi készítette őket tegnap este 15 másodperces zársebesség mellett a kelő Holdról és a csillagokról:

Csináljunk Rorschach-tesztet: mit gondoltok, mire hasonlítanak? :-)