Most olyan szép és jó

Most olyan szép és jó, hogy van kertünk. Ahányat fordulunk, annyiszor találunk érett epret vagy telőfélben lévő zsenge borsót. A virágok most vannak szépségük teljében, úgyhogy most csak képek:

Talán mégis lesz nyár, de még nem biztos

Május elején vittem anyunak egy naptejet, s ezen a héten érdeklődtem, kipróbálta-e, jót választottam-e. Anyu azt válaszolta, nem tudom, kislányom, azóta még nem sütött a nap. A kora nyári virágok más években ilyenkor már javában virítottak, idén viszont csak az utóbbi néhány meleg nap vette rá őket a szirombontogatásra. A pünkösdirózsánk két hetet késett:

A szegfűk egymás után nyiladoznak, a pünkösdi szegfű elvirágzóban van, a Chabaudok még bimbósak, de a mezei szegfű és a törökszegfű most a lehető legszebb. A nyitott ablakon át beillatozzák az egész házat.

Ha valaki vetőmagboltban jár, mostanában érdemes az évelő és kétnyári szegfűfajták magvait megvásárolni és ládába elvetni a jövő évi virágzás érdekében. Ha nem öntözzük agyon, megbízhatóan kikelnek, és nyár végén szétpalántázhatók, a lehető leghálásabb, önellátó évelők.

A rózsák közül a sokvirágúak most a legszebbek, ez a tömvetelt szirmú a mellette növekvő díszfűvel együtt nagyon szépen mutat, a viszonylag meleg helyet is kedvelik.

A következő képet Beatricének szánom, felbiztatott a gyújtoványfű (vadtátika) ültetésére még tavaly, a mi kertünkben is szeret ez a virág. Más mezei virágokat is meghonosítottam a kertben, például a díszpipacsok a mezei zsályával és a fehér mécsvirággal együtt nagyon szépek lettek volna, ha a vihar le nem tépdesi, az eső meg nem rothasztja a pipacs vékony, érzékeny szirmait. A Köröshegyről hozott ligeti zsálya is már bimbós, a vastövű imolák pedig nagy levélrózsákat növesztettek. Virágzáskor majd még visszatérek ezekre az őshonos  szépségekre

Más kertek, különösen az ország déli feléről írók beszámolóit olvasva feltűnt a lemaradásom, az én cukorborsómon ma találtam az első fogyasztásra érdemes hüvelyt, a répák közt az első ropogtatnivaló szálat. 

Dehogy tenném zöldséglevesbe, ott a helyszínen, cicamosdás után eltüntetem őket, nehogy valaki észrevegye, nem osztozom senkivel :-D. A saláták mindenesetre szépek, mostanában a mindennapi betevő részei, szóval enyhén megkecskésedünk. A hagyma kinőtt az édes újhagymakorból, már csíp. Az uborka, csemegekukorica kikelt, a káposztafélék hidegágybeli palántái nagyon szépek, erősek, még kell törődni a szétpalántázásukkal.

Az eső a szamócának ártott a legtöbbet, a szemek nagy része éretlenül elrothadt és a csigák is szinte minden eperszembe belelakmároztak. Az ágyások körül nyiladoznak az első körömvirágok.

Most van ideje a tárkonyecet készítésének, ami nagyon egyszerű. A lecsipkedett levélkékkel tele kell nyomkodni egy tiszta befőttesüveget, felönteni 10%-os ecettel és fedővel lezárva 2-3 hetet állni hagyni meleg, napos helyen. Utána használható, de az elfogyasztott ecetmennyiséget pótolni kell. Kapor bőségesen kelt idén, olyan csodás, ahogy összegyűjti a harmatot. Sajnos a számtalan kis szivárványt nem sikerült megörökítenem. 

Tavaszutó

Május utolsó hete bőségesen hozott esőt, ennek okán nemigen remekeltem a kertben. A hét első napjaiban csak az „aranyat érő” májusi eső okozta károkat vizsgálgattam, illetve a kipusztult növények pótlására a vetőmagboltba látogattam el.

Az uborkát egy az egyben újra kell a jövő héten vetnünk, de a helyén vízzel-sárral elegyes gazrengeteg van, még nem tudtam előkészíteni a földet az újbóli vetésre. Az okrát és a dinnyeféléket azonban már elvetettem. Az egyik rosszul kikelt zöldborsótábla hézagaiba, szép sorba rendezve vetettem el a magokat, a borsónövényeket benne hagyva. Mire a dinnye összekapja magát, addigra pont leterem a borsó - már ami azokon a gyenge kis bokrokon lesz. (Azért föltépni sajnálnám, mert gyenge, teremjen, amennyit bír, inkább már előre próbálom a majdani helyét hasznosítani. )
A jó kelésű Kelvedon csodája azonban tetszetősen virágzik, édes, bő termést ígérve.

Az eprek is érnek, minden este „epervadászatot” tartunk Nyunyival. Kár, hogy a víz egészen kimosta alóluk a mulcsot.A málna is kivirágzott. Szüreteltük még a hagymát, retket, salátát, illetve most szedtünk le egy csomó zsenge fűszernövényt (kaprot, tárkonyt, lestyánt) a mélyhűtéshez, illetve szárításhoz.
A nyirkosság azonban egy kerti munkának igen-igen kedvezett: ez a palántázás. Tesóm elhalmozott káposztafélék (brokkoli, bimbóskel, fehér és kék karalábé) palántáival, ezeket buzgón beültettem a korábbi káposztaféle - palántaágyba, ahol már eredendően nem kelt ki semmi. A hűvös – nedves éjszakákon hamar összeszedték magukat a kis növények. Néhány újabb, robusztusabb paprikapalántát is kiültettem.
A gyom özönként nő, de sajnos kapával nem tudtunk nekiesni. Ezért gyomláltam, de ezt is feladtam: az ázott föld a lépteim alatt úgy megtömörödött, hogy attól tartottam, később kapálhatatlan lesz. Na meg a fölpuhult agyag úgy csúszott – már bocsánat – mint a t@kony. Várni kell, amíg szárad.
A kert helyett a fejben dolgoztunk: a későbbi vetéseket tervezgettük anyucival, mivelhogy már most ritkulnak az egyes ágyásokban a növények, a retek, a hagyma, a korai saláta. Idén jobban ki akarjuk használni a rendelkezésre álló helyet a minél több friss őszi zöldség reményében. Ennek okán már most elkezdtünk magokat venni a nyári-őszi vetésekhez – most aránylag még nagyobb a választék, mint ősszel. Van nyárra palántáznivaló késői káposztafélék és elvetendő fodros kel. Nyári vetésű csemegekukorica, uborka, retek, dughagyma, saláta, cékla , spenót. Ezekből még lesz egy újabb vetési ciklus júniustól a nyár folyamán. Így valamennyi friss zöldféle terem egészen decemberig, illetve átteleltetve talán korán tavasszal. És az őszön bizony megfinanszírozunk a szántás előtt egy masszív szervestrágyázást is, ami az egész kertre ki fog terjedni. Ezeket már most célszerű átgondolni.
A héten esedékes lesz a fűnyírás, bár érdekes lesz kivitelezni, mert az átdőlt szomszéd melléképület még fel van állványozva, de nem javítja senki. Bizonyára telekenik a javításkor a jómunkásemberek malterral a virágágyást… Hátul meg patent a kertkapuba zúdították le pénteken a télire meghozatott tűzifa egyik részét, így egy harminc centis ösvényen lehet hátraevickélni. Tehát először tiszta terepet kell csinálni a munkához. Mihelyst megszikkad a föld, neki kell esni a gyomtalanításnak, a kapálásnak a kert elejétől a végéig. Szükséges lesz mulcsozni, és palántáznivalóm is van bőven. Ha most nem sikerül leállítani a gyomok vad burjánzását, akkor egész szeptemberig csak gyomlálással kínlódhatunk. Azért szerencsére még a tűrhetőség határain belül mozog a dolog, de most kell nekiállni, hogy szép legyen az eredmény.
Végül szeretettel üdvözöljük ezen a héten hozzánk csatlakozott újolvasónkat, Syp-et ezzel a nyíló pünkösdi rózsával!

Kárfelmérés a kertben

A sok-sok eső után a sárban cappogva hátranéztem a hét közepe táján a kertbe. Addig ki se lehetett lépni, mert előfordult egyik nap, hogy ötször volt zsinórban zivatar.
A múlt héten azt írtam, hogy a hideggel jött eső nem tett nagy kárt a növényekben. Ez igaz is volt egészen keddig, ekkor azonban hatalmas, apró jéggel egy ideig elegyes zuhé tört ki. A fél udvaron bokáig érő víz állt, a tyúkok udvarkája sártenger lett, ki se tudtak jönni csipegetni. Ezeknek a napoknak emblematikus tárgya lett a sárkoloncos gumicsizma...

Ne nyafogjunk azonban, minket az árvíz elkerült, és a belvíz sem tört fel. Azért a Duna vize magas, kacsák úszkálnak a parti padok alatt,

és a Lajta is magasan állva, sárosan hömpölygeti felduzzadt vizét – szerencsére még a készültségi szint alatt egy hajszálnyival.
A kertben is sárfolyások mindenhol. Sok növényt megviselt az agyonverős zápor. Így az uborkát, sárgadinnyét, görögdinnyét is. Ezekről nincs kép: nyomtalanul eltűntek, kirohadtak.
A paprikák egy részét megtördelte a vihar, de a korábban kipalántázottak bírták a strapát.
A bő vizet azonban nagyra értékelték a sárgarépák.
A korán kipalántázott paradicsomokat nemigen viselte meg az özön, nekik már volt idejük megerősödni, viszont közvetlenül a rossz idő előtt elültetett paprdicsompalánták harmatgyengék. Az „öregek” megizmosodtak, bimbóznak, mintha mi sem történt volna. Az összes növény közül általában azok mentek tönkre, amik a rossz idő előtt nem sokkal lettek kiültetve, vagy akkor keltek ki. Ezek még nem gyökeresedtek be jól, rosszul viselték a viszontagságokat.

Sok ismerősöm panaszolta, hogy a teljes paprika-és paradicsomállományuk tönkremet. Melegházi palántáikat még a viharok előtt kiültették. Az ítéletidő azonban kitördelte az összeset, tízből ha egy megmaradt, az már szerencse… Örültem, hogy az én szerény házi palántáim ilyen jól kibírták a gyűrődést.
Úgyszintén nem zavart be nagyon a rossz idő a hagymapalántáknak, a máknak, a cukkininak, a pasztináknak. Egyik-másik krumplibokor is virágzásnak indult.

Kis zellerpalántáim sem rokkantak meg, bár még nagyon aprók. A citromfű meg egészen abnormálisan nagy bokorsorrá változott a sok víz hatására.

A kilométerbab is kibújt, és a sütőtökök is előjöttek a sokadszori vetés után végre. Az olajtökök azonban még nem bújtak ki, remélem, nem rohadtak el a magvaik a földben.
A virágok egy része szintén tönkrement. A pünkösdi rózsában nem is gyönyörködhettünk. Az íriszek egy részét szétverte az eső, a szirmok megrohadtak. Csak néhány túlélő maradt: a fehér,

egynéhány tarka, és pár lila. A rózsák is nyílnak, de külső szirmaikat csúnyán megtépte a zuhé. A sziklakert virulgat azonban, a kövek megvédték a virágokat! A jezsámen első virágai egyszerűen leszakadtak az erős szélben. A később kinyíló bimbók már szépen virítanak. A gyümölcsfákról még beszélni is fájdalom… Tarol a monília, hemzsegnek a tetvek, atkák… Sógorom kétszer is permetezett, még nálunk is, de a napi ötszöri eső még a tapadószeren is kifog. Nem sok gyümölcsünk lesz az idén… És az időjósok csak ígérik a további esőt. Azt hiszem, lassan áttérhetünk a vízkultúrás nevelésre… És némileg pesszimista is vagyok, mert lehet, hogy a sok eső után a nyáron olyan aszály lesz, hogy állandóan öntözni kell. Azért reménykedjünk a szebb időben, csak jönnek még napfényesebb napok!

"Ezek sose bírnak innen elfogyni?"

- kérdezte anyukám, mert újabb cserép-és ládasorokkal telt meg az ablak. Pár hét óta folyamatosan csökkent a palántázódobozok száma a palántanevelésre használatos folyosóablakokban, megszűnt a fokhagymalészag. Valahogy azonban megint megszaporodtak a ládák, visszatért a zsibvásár és a szag is.

Most van itt a vetési ideje azoknak az évelőknek, amelyeket ősszel kell kiültetni, hogy jövőre már virágaikkal örvendeztessenek minket. Erre akkor jöttem rá, amikor rossz sorsom múlt szerdán a vetőmagbolt felé vezérelt. Ott már rám jött a "vérszem"; az, hogy tavaly sikerült évelő szarkalábat és rozmaringot nevelnem magról (más dolog, hogy utóbbi kidöglött), idén igen nagy önbizalmat adott, hogy más évelőket is kineveljek. Igaz, hogy nem tudom, hova ültessem majd őket, de tesómnak még mindig van szabad kertkapacitása...

Nem tudtam ellenállni a mezei szegfűnek:

sem a narancssárga-lila színkeverék cickafarknak:

Van még sárga margaréta, vagyis kárpáti zergevirág és kokárdavirág a télen kifagyott pótlására. Ezenkívül most vetettem csombort is. Erről korábban megfeledkeztem, pótlásképpen ültettem. Valahogy - a vetési útmutató dacára - nem mertem vetni egyenesen a kemény kerti földbe, attól félve, hogy rögtön tönkremegy.

Az ablakban leledzik még a tarkalevelű zsálya edénye is, benne épp csíráznak a magok. Kifagyott ez a növényfajta is a télen, kell helyette új.

A januárban elvetett rozmaringmagoncok most lettek szétültethető korúak, kitűzködtem őket kis cserepekbe, reménykedve a majdani nagy rozmaringbokrokban.

Itt tanyáznak még a pár hetes karfiolpalánták is, ezek hamarosan mennek a kiszoktatóba.Így hát a palántanevelő üzem teljes kapacitással tovább dolgozik. Jövő héten újabb bővülés várható: a vetőmagboltba újfajta évelővirág-magok jönnek szerdán!

Az elmúlt hét…

… sokkoló időjárással kezdődött, két kerti áldozattal. A szél miatt a szomszéd melléképülete úgy döntött, átköltözik hozzánk. A magasból olyan hatvan-hetven tégla dőlt át, egyenesen az alatta levő virágágyásra, kinyomva a földből az oda kiültetett, gonddal nevelgetett gyepesszappanfű-tövemet. (Még jó, hogy tesómmal megosztottam korábban a tövet, így ha nála megerősödik, remélem, visszaoszt nekem belőle.) A másik áldozat az egyik paradicsomfa volt. A dülöngélő melléképületet ugyanis felállványozták, de az állványnak akadék volt a közelben levő kutyaól, Roxinak költöznie kellett az udvar túlsó sarkába ólastul. És mivel az ól körül mindig kapar, persze rapittyára ásta a paradicsomfát is. De ez legyen a legnagyobb baj. A panasz joga azoké, akiknek a házát, életük munkáját tette tönkre az árvíz!
A szél és a zuhogó zápor kifektette a hagymákat, a kis kukoricákat. Fény híján elkezdtek a melegigényesebb növények sárgulni. Szerencsénk van, nálunk nem állt meg a talajon az elszivárogni nem tudó esővíz (hát ugye, az agyag…), de volt olyan kert a környéken, ahol csomó gyenge növényke megfulladt a napokig ott álló vízben.
Pénteken volt az első, kicsit szárazabb nap. Aggódva siettem ki, megszemlélni, mi a helyzet. Hála Istennek, rémes károkat nem találtam. A kiültetett paradicsom-és paprikapalánták kibírták a kéthavi mennyiségű csapadékot és a szelet, a sáros vízcsorgások se nyomorgatták meg a gyökereiket. A babok csúnya sárgák lettek, de a jó meleg hamar javított a helyzeten. A hagymákat tördelte meg a szél jobban, és a tavaly magról nevelt, dédelgetett szarkalábtövemet törte meg. Szerencsére a karózás hamar segített, virágozni fog.

Kínnal-keservvel kibújtak az újravetett sütőtökök is. Már fogalmam sincs, milyen fajta lesz, és vajon az először ültetett vagy a pótvetett kelt-e ki, majd a nyár folyamán úgyis kiderül.

És minden egycsapásra teli lett gombácskákkal.

Az egy tényleg káros következmény az lett, hogy a föld valami elképesztően megtömődött. Az egész kertet – elejétől végéig – újra kell kapálni, egy centi se maradhat ki. Eddig keményes, de azért porhanyós volt a föld. Tegnapelőtt azonban elkezdtem porhanyítani… hát mit mondjak, mintha mórtéglát kapáltam volna. Akár csákánnyal is nekiállhatnék. Amellett meg a gazoknakt úl sok kárára nem volt a zegernye idő, valami hihetetlenül elburjánzottak. Épp csak a leveleiket kezdte ki a szél. Különösen a piros krumpli néz ki cefetül. Korábban nem tudtuk kapálni, mert eléggé vontatottan kelt, utána egy hétig esett, vagy a föld volt mocsár. Ezzel kell majd kezdeni a kerti rendrakást.
Valahogy a virágokat se zavarta ám a zuhé! Seregnyi kinyílt belőlük. Különösen a sziklakert örvendeztetett meg. Stílszerűen kinyílt pünkösdre a nagyon illatos pünkösdi szegfű, és pompás a madárhúr is. Tarkállanak az íriszek. Ez a fehér a kedvencem, egyszerre vettem a tesóm szibériaijával. Egy virágszárát a vhiar letörte, de maradt még, örömömre.

Virítanak a tarkák, sárgák is.

A rózsáknak is hamarosan kipattan a bimbójuk,és a rózsalonc is kibontotta a szirmait.Az esős hetet újabb vetésekkel töltöttem el, persze csak a szobában (évelő virágmagokat ültettem ládába), és a túlburjánzott szobanövényeket ültettem szét. Rekorder volt a klívia, aminek egycserépnyi növényét ötfelé szedtem szét. A jövő héten a szokott eső utáni kerti turbózás jön: kapálás, fűnyírás. Kezdődik az ádáz harc a gazokkal. Van vetnivaló is: az okra. (Iszonyú kíváncsi vagyok, hogyan boldogul a szabad földben!). Tesóm ígért káposztaféle-palántákat, annak már előkészítettem a helyet. Paradicsom és paprika is lapít még, kiültetésre várva. Lesznek feladatok bőven. Azonban kínálják magukat a friss zöldfűszerek, a retek, az újhagyma, a salátafélék, hamarosan lesz már eper és zsenge sárgarépa is, a cukkinik is beindultak. Akárhogyanmiképpenis, azért ha pörgetjük a kerti munkát, az erdmény nem marad el!

Végül kék íriszszirmokkal üdvözöljük három új olvasónkat, Csonka Ilonát, Mimimamát és Zazie-t. Reméljük, gyakran benéznek majd az amatőr kertészekhez.