Másodvetés másodkézből

Nem bírom megállni, hogy ne verjem bele megint az orrom hosszasabban tesóm irományába, mert én is akartam erről írni. Kerti terveket ugyanis az esős vagy hideg napok alatt lehet szövögetni, és az elmúlt héten erre bőven volt alkalmam sajnos… Én inkább azokról akarok írni, amiket magam is kipróbáltam, illetve két szememmel láttam. Szándékoltan kihagyom a felsorolásból azokat, amiket sose próbáltam ki, mondjuk a tél alá vetett borsót vagy répát.
A nyár nagyobbik fele és az ősz is előttünk van, hiba lenne nem kihasználni ezt az időszakot a termesztésre.
Két dolgot azonban ki kell emelni másodvetések előtt: a talajt ugyanúgy elő kell készíteni, mint márciusban az első menet előtt. Tehát ásás – kapálás – gereblyézés nem maradhat el, és a földnek mentesnek kell lennie a gazoktól! Sokszor, mire sor kerül a másodvetésre, a talaj igencsak kiszárad. Ilyenkor szoktam azt csinálni, hogy a porhanyítás után este bőven belocsolom a táblát, tocsogósra, másnap felgereblyézem mg egyszer,hogy jó morzsás legyen. Ezzel elérem a „tavaszi állagot”, lehet vetni.
Másik megjegyzendő: a másodvetés a talaj újbóli kihasználását jelenti. Az első vetések, az addig kitépkedett és elhordott növényi részek táperőt vontak ki a a talajból, ezért azt az új növények beültetése előtt fel kell erősíteni, trágyázni. Gusztus szerint szóba jöhet komposzt, sőt érett komposztos gané, műtrágya, nyomelemes tápsó, büdi csalánlé. Bármi légyen is az, jól bele kell dolgozni a földbe még a vetés előtt.
Tesóm júniusra írt listájához nem sok minden hozzáfűznivalóm van. Annyi, hogy a nagykönyv szerint ilyenkor lehet még sárgarépát is vetni, amiből szeptemberre lesz bébirépa. Metélőpetrezselyem pedig egész szezonban folyamatosan vethető. Papíron június 20-ig lehet csemegekukoricát vetni. A tenyészideje tíz-tizenkét hét, ezért az ilyenkor vetett kukorica augusztus vége felé terem. Ennek dacára a szomszéd bácsi tavaly még augusztusban is vetett, amiből októberre lett kukorica. Persze az igazán finom az, amit a nyári nap érlel, de októberben a friss csöves kukorica egzotikus csemegének számít.
Tavaly a csemegekukorica-uborka másodvetéssel kapcsolatban szintén láttam egy érdekes „duettet”. Az uborkaragya (peronoszpóra) tavaly a nem rezisztens fajtákat mifelénk teljesen tönkretette, sokan pótvetéssel próbálkoztak. Itt júniusban – a zöldborsó helyére - vetett csemegekukorica volt uborkával párosítva. Ebben eddig semmi rendkívüli nincs, ez a társítás ősidők óta használatos mifelénk: a kukorica árnyékot tart az uborkának, ami így jobban fejlődik. Az ágyás elrendezése volt érdekes. A kukorica másfél méteres sorközökben volt, elég sűrűn. Amikor már növendék méretű volt, a másfél méteres sortáv közepére (tehát 75 cm-re a kukoricától) bevetették az uborkát. Az uborka szépen kikelt, de nem futtatták hálóra, sík művelésben maradt. Amikor aztán a kukorica elkezdte a címerét hányni, két karó és némi bálamadzag segítségével a hosszú, méteres uborkahajtásokat a kukoricaszárakhoz emelték. Az uborka kacsai megkapaszkodtak a kukoricában, termései – mintha csak hálón nőttek volna – a levegőben függtek, nem lettek sárosak. A csemegekukorica hamarosan letermett, de szívós szárai még októberig támasztékai voltak az uborkának. Kicsit dzsungelszerű volt az összkép, de a hálózásnál jobban kihasználta a helyet, és lényegesen kevésbé volt munkaigényes. Egy ilyen „duett-ágyást” mi is csináltunk a múlt héten, az eredményéről majd beszámolok!
A július az igazi másodvetési szezon, az egész hónap erről szól! A hó közepéig lehet bokor-és futóbabot vetni, zöld-és kifejtőbabnak. Sőt ilyenkor érdemes igazán, mi korábban nem is ültetünk. Tavasszal sokszor nincs is hely, meg a nyári hőségben gyakorta kisült a pont virágba boruló ágyás, minden locsolás dacára. Hiába, a túlzott hőséget nem kedvelik ezek a növények. Augusztus végétől októberig terem. Ilyenkor vethető egy érdekesség is: a kilométerbab vagy keleti ölesbab nevű érdekes babféle. Emellé támaszték kell, de érdemes vele próbálkozni, tesómnál tavaly iszonyú jópofák és nagyon finomak is voltak a félméteres babhüvelyek.
A hónap második fele már az őszi zöldségek vetésének jegyében zajlik. Ilyenkor jó vetni az áttelelő káposztaféléket. Tavaly kiemelt figyelmet szenteltem a leveles kelnek, ez igen jól bírja a telet. Gyorsan megnő, csak a hernyók nagyok szeretik! Tutira áttelel. Bár tavasszal már hamar felmagzik, két hete még tudtam tenni a tavalyi leveles kelből a frankfurti levesbe!
Ha nem sikerült, júliusban még meg lehet próbálni ubit is vetni. Tavaly a ragya miatt kipusztult állományt a környező kertekben többen ilyenkor pótolták, és szeptemberre lett eltennivalójuk. (De sajnos nem egy pechfógel is volt köztük, akinek a szeptember elején gyönyörűen virágzó uborkáját egy hét alatt ugyanúgy elvitte a ragya, mint júniusban…)
Spenótot is ilyenkor lehet vetni átteleltetésre. Nagyon hálás, már ősszel is terem, de az igazi dús levéltömeget a következő évben kora tavasszal adja. Tesóm tavalyi egy tasaknyi vetése (azt hiszem, Matador fajta), a két háztartást ellátta.
Az ilyenkor kipalántázott rövid tenyészidejű karfiol is szépen termett tesómnál. Ilyenkor zöldborsót is lehet vetni, csemegézésnek.
Augusztus az őszi zsengékről szólt a mi kertünkben tavaly. Hagymát duggattam őszi újhagymának. Lollo rossot, jégsalátát, hónapos és jégcsapretket is ültettem. A retek szebb lett, mint tavasszal, de jégcsapretek ehetetlenül csípős volt. Egy darabot se ettünk belőle. Az ilyenkor vetett salátákból már lehet áttelelőre palántázni. (Tavaly palántáztam, de kifagyott…)
A szeptember már a téli készülődésé. Ilyenkor ültettem szét a leveles kelt, salátát tél alá.
Az október a jövő kora tavaszba visz át, a hidegtűrő növények vetésével, tesóm soraihoz csak egy hozzáfűznivalóm van. A petrezselyem a hunyó itt. Az elvetett magok ugyanis keservesen kelnek ki, nagyon lassan fejlődnek. Sokszor már havazik, mire a soruk látszik, és télen – takarással vagy anélkül – szép csendben kirohadnak. Mag helyett ezért más trükkhöz folyamodott a régiek józan paraszti esze. Ilyentájt szedik fel a répát, gyökeret a földből. A nyiszlett vagy megvágott, tárolhatatlan petrezselyemgyökereket ilyenkor összeszedve, és a kert védett, lehetőleg homokos földű szegletébe visszaültetve novemberre már szedhető petrezselyemzöldet kapunk, ami még hidegben is hajt, és kevésbé hajlamos a kirohadásra.
Ennyit a másodvetésről, de így egy pár szót megérdemel a másodterményt is, ami másodveteményező munkánkat augusztustól jutalmazza. Tehát:
- augusztusban így van karalábénk, uborkánk, csemegekukoricánk, vajbabunk.
- szeptemberben megnyílik a bőségszaru. Lesz így leveles kel, karfiol, karalábé, újhagyma, zsenge sárgarépa, cukkini, retek, tépősaláta, vajbab, kilométerbab, spenót, csemegekukorica, uborka, a bátraknak zöldborsó is.
- Októberben hónapos retek, leveles kel, zöldpetrezselyem és karfiol, karalábé, salátafélék, újhagyma, spenót és egy-egy cukkini is akad még, sőt uborkája is lett a szomszédnak tavaly. Ha nincs hideg, egy kis vajbabra, kilométerbabra, sőt kifejtőbabra is számíthatunk.
- A november kínálata soványabb: újhagyma és salátafélék, leveles kel, petrezselyemzöld. Ilyenkor már a nagyobb levelű zöldségeket a fagyok nem kímélik. -A tavalyi hosszú őszön azonban tesómnak november elején még karfiolja is volt.- A téli hónapokban a másodvetemények közül a leveles kel és a petrezselyemzöld hajt csak, a vöröshagyma, fokhagyma még kisded ilyenkor. - A kora tavasz és a meleg hajtatja a tavaly tél alá vetett salikat, a petrezselymet, a leveles kelt, a fokhagymát, a spenótot, az újhagymát. Ilyenkor ezek igen kapósak, az ember kívánja a friss zöldet. Aztán már úgyis jönnek hamarosan az idei friss zöldségek…
Ezért jó a másodvetés: ha komolyan vesszük, olyan nyolchónapnyi időszakkal hosszabbíthatjuk meg a „szezont”, még a télben is, amikor a kertet a legszívesebben csak az ablakból nézegetjük!

Amit meg majdnem elfelejtettem: egészen július végéig lehet kardvirágot ültetni, ez a fagyokig még kinyílik, ha nagy hagymákat ültetünk el, a kicsivel kár próbálkozni. Sok helyen ilyenkor bagóért árulják ezeket a hagymákat, érdemes belőlük vetni és ültetni, így tovább lesz friss virág.

Újdonságok két eső közt

Június harmadik hetének munkanapjait eső keretezte, a hétközepi hol borús, hol fülledten derűs napokban rengeteg új virág bontogatta a szirmait a kertben. Ez a néhány júniusi hét a legsokszínűbb időszak a virágoskertben.

A gabonatáblák szélén már elég ritkán látni búzavirágot. Kerti virágként ágyásszegélynek ültettem egy sort ebből a kék szépségből, amely már ezüstös levelével változatosabbá teszi az otthonául szolgáló ágyás képét. Úgy tapasztaltuk, nem önelvető, de a begyűjtött magjáról a következő évben jól szaporítható egynyári virág, vidékies kertekben nagyon jól megtalálja a helyét. Magassága lepett meg, majdnem méteresre nőtt. 

 A fáklyaliliomok nehezen kaptak erőre a kemény tél után, de felesleges volt aggódni. az esetleges kifagyás miatt. A tavalyi állapotukhoz képest legalább kétszeres méretűre nőttek. Jövőre valószínűleg tőosztás következik, mert kinövik a helyüket. 

Amilyen hamar kipattannak a széleslevelű gyöngyvessző rügyei, olyan keservesen szánja rá magát a virágzásra. Ha egyszer beindul, akkor viszont egészen varázslatos, felhőre vagy csipkére hasonlít. 

Tavaly kezdtem bele a vadvirág-projektbe, ami nyaralási magszedésből és utána palántanevelésből állt. Jó ötlet, mert nagyon robusztusak, életerősek a vadvirág.-magoncok, felnőttkorukban pedig nagyon jót tesznek az ágyásképnek. A virágok viszonylag kicsik az általában formás lombhoz képest, remekül illenek a régi parasztkerti virágok közé. Közülük most a Kőröshegyről hozott ligeti zsálya a virágfelelős a piros futórózsa tövében. Jó párost alkotnak, bizonyára ez a zsálya is riasztja a kártevőket. A rózsa majd kicsattan mellette az egészségtől, a tetveknek nyoma sincs rajta.

Dorbézolós urakra szokták a mákvirág jelzőt ráhúzni, pedig a virág rövid élete alapján inkább a hölgyekre illene ez a jelző. Tesómmal végeztünk egy máktesztet, ő vetőmagbolti "fajmákot" vetett, hangzatos márkanévvel, én pedig a karácsonyi mákos kalácsból maradt öt deka mákot vetettem el. A teszt jelenlegi állása szerint nincs különbség a kétféle magból kelt növények növekedési hajlandósága között.

Mama mindig sok mákot vetett, s a piacra vitte, úgyhogy nagyon kitapasztalta a nevelését. Lelkünkre kötötte, hogy a reggel nyílt virágok szirmait délután le kell szedni, ugyanis rengeteg kis fekete bogarat vonz, amelyek a termékenyülés után rögtön megfúrják a magházat és belepetéznek. Ha ezt észrevesszük, a mákfejet is le kell törni, különben csak a kukacot szaporítanánk.  Hát maminak teljesen igaza lett, az egyik meghagyott virág terméskezdeményén másnap, sziromhullás után 5-6 rágásnyomot fedeztünk fel. 

Az idei újdonságok egyike a piros len. Ez egy kis termetű, 15-20 cm-es egynyári virág, amely hamar kikelt, de a tavaszi hónapok alatt nagyon lassan fejlődött, majd a virágzás idején pár nap alatt szinte megduplázta a méreteit. A többi lenvirághoz hasonlóan mulandó, de rengeteg bordós, becsavarodott bimbót hoz és szorgalmasan virágzik. "Gyerekméretű" kis virág, nem túl igényes, ágyásszegélybe remek. 

Kinyíltak a sásliliomok. Most, az ültetés utáni harmadik évben érték el kiteljesedett nagyságukat. Ez az egészen hétköznapi, narancssárga alapon pirossal erezett fajta a leggyakoribb, amely úgy másfél méter magas szárakat nevel, de nagyon tetszenek az alacsony, citromsárga és barna virágú fajták is, de sajnos már lassan kitehetem a kertre a "megtelt" táblát.

Másodvetés

Most kényszerem van valami hasznosat csinálni, és arra gondoltam, összeszedek egy kis listát a következő hónapokban aktuális vetni- meg palántzánivalókról. Június közepe van, a retek, saláta gondolom, sok helyen erősen fogyóban, a borsó is lassan leterem, és  nemsokára a hagymát is kiszedhetjük. Az üres helyekkel pedig kezdeni kell valamit, hogy ne álljon parlagon, ne gazosodjon. 

Júniusban még vethetjük a következőket:

uborka, csemegekukorica, zöldbab(nak való bab), karalábé, téli karfiol őszre, cékla, saláta, kapor (befőzéshez legyen friss) A díszkertben: a legtöbb évelőmag, a kétnyáriak magjai. A szedett, gyűjtött magvak (pl vadvirágok) érés után augusztusig, szeptemberig  vethetők.

Palántázni lehet még a következőket: Tökfélék, még jöhet a paprika, paradicsom is, káposztafélék (kelbimbó, brokkoli), bazsalikom és fűszernövények - érdemes egy kört lenyomni még a piacon.

Júliusban:

Vetnivalók: Inkább a hónap elején: karalábé, cékla, uborka, zöldbab, kapor, salátafélék. Inkább a hónap második felében: spenót (Vetése történhet egészen október végéig, áttelelni is érdemes hagyni, február végén már szedhető), téli retek.

Palántázni most lehet:  őszi, téli káposztafélék, őszi karfiol - szintén a piacokon érdemes rájuk vadászni.

Augusztusban:

Vetés: téli retek, spenót, sóska, áttelelő saláták (az időjárás függvényében árnyékolni locsolni kell - pl. régi, természetes anyagú zsákot ráborítani a vetésre a kikelésig, azt öntözni locsolókanna rózsájával.)

Szeptemberben:

Vetés: sóska, spenót

Évelők és kétnyáriak palántáinak kiültetése, fejlettségtől függően. 

Októberben: 

Vetés: Sóska

Palántázás: Október elején-közepén lehet elválasztani a szamócasarjakat az anyatövektől, ilyenkorra már jól megerősödik a gyökérzetük. Feljavított földbe érdemes palántázni, a következő évben már terem, de a második évben érik el az ifjú palánták erejük teljét. Évelő- és kétnyáripalánták kiültetése, fejlettségtől függően. 

November: 

Tél alá vetés ideje - azoknak, akik tavasszal a lehető legkorábbi szüretre vágynak. Sárgarépa, petrezselyem, vöröshagyma, fokhagyma, borsó. 

Ilyenkorra írja az okoskönyv a tormagyökér-darabok duggatását. Nekem áprilisban sikerült ilyesmit szereznem, elduggattam a húsvéti vacsi maradványait, szépen kikeltek nyárra. 

Rózsa-szín

Nyílnak a rózsák... Ezzel nem mondok újdonságot azoknak, akiknek akár csak egy rózsafájuk van. És ráadásul ez a téma már lerágott csont, mert tavaly is írtam róla. De egyszerűen nem lehet kibírni, hogy ne tegyek fel pár képet, hiszen olyan tarkák és illatosak! És a színük rengetegféle!

Idén a rózsákat meglehetősen támadták a tetvek, de nem permeteztük le a bokrokat, hanem olyan gyengédem megmasszíroztuk őket, hogy beledöglöttek... A tavalyi levélvágó és a fekete foltosság se jelentkezett, sőt még csak nem is lisztharmatosak. Nagyon szeretik a félárnyékos, sűrű földet.

Sárga:

Fehérek:Ezt a fehér rózsát tavaly sárga minirózsaként kapta tőlem anyuci anyák napjára. Rövid lakásbéli kínlódása után -amikor is gyors hervadásnak indult - kiültettük. Ekkor új életre kelt, de idénre valahogy normál termetű fehér rózsa lett belőle. Ki érti ezt?! Biztos valamilyen szerrel kezelték a tövet, aminek a hatása elmúlt, és a rózsa viszatért normál állapotába. Ez öröm, hiszen sokkal szebb lett, mint volt.

Többszínűek: halványlila-sötétrózsaszín:

és fehér-rózsaszín-bíbor:

Barackszínek:

Rózsáink korelnöke a rózsaszín tő. Ez alig egy-két évvel fiatalabb nálam, nagyon illatos. Eredetileg az utcán nyílt, de a csatornázás, kábelfektetés, bicikliút-építés miatt ki kellett szednünk. Ezt túlélte, és két kifagyást is, mindig megújult. A tavalyi telet nehezen vészelte át, de már embermagas. Neke ez a kedvencem.Piros rózsánk nincs... Tavaly, amikor a házlábazatot dryvitozták, fel kellett szedni a lábazat mellé ültetett töveket, amit aztán az iparos elkunyerált anyutól, hiszen úgyse tudtuk volna hová ütetni, nincs több hely.

Sárga rózsából meg több is van, de azt Nyunyi fejezte le. Sok szirom kellett a héten! Elsősorban múlt vasárnap volt Úrnapja, és a körmenetben természetesen Nyunyi is részt vett, virágszirmokat szórva. A szükséges szirmokhoz - a Hédi által szolgáltatott mennyiségen túl - a mi sárga rózsáink is hozzájárultak.

A maradék sárga szirom is nemes célra kellett... A héten a hőség miatt előszedtem én is a dednek a medencét, hogy lehűthesse magát. Miután kipancsolta belőle a víz felét, lefejezett vagy tíz rózsát, szirmaikat a vízbe szórta, és Rózsaszirom hercegnőnek titulálva magát, közéjük feküdt. .. Így kimardt a sárga rózsák képe, de majd a következő bimbók kinyílásánál ígérem, pótolom!

Tisztára kényszermunka

Jó tesómnak! Boldogan ír a szépről és jóról, amíg én nyelvemet lógatom a tűző napon… Június ezen hetének kerti állapota a korábbi években augusztus körül szokott feltűnni.
A kert földje már mostanra betonkemény lett, gazokkal teli. Az áprilisi lezser sarabolgatásoknak rég vége. A talaj a sok eső miatt valami elképesztően megtömődött, a tápanyagok kimosódtak, szürke lett, hatalmas repedésekkel. A sok víztől az agyagszemek összeragadtak, a tavaszi porhanyósság már a múlté. Milyen nosztalgiával gondolok azokra a napokra, amikor lágy és omlós volt a talaj, és tízcentis horoló kapával két óra alatt a fél kertet ki lehetett „végezni”, bőven volt idő vetni-palántázni!
A gazok hatalmasra nőttek, mivel nem lehetett rálépni a földre, csúszott, mint a kutyagumi, ragadt. Mára a kertészkedés édes terhe kínzó muszájként van jelen: rohamosan nőnek a paréjok, acatok, perjék, paprikagyamok, tömődött a föld, ha nem rendezzük azonnal a helyzetet, alig lesz termés!
Napi öt órát töltünk ketten együtt anyucival a kertben, hogy a földet porhanyóssá tegyük és az esőzés alatt kapitálisra megnőtt gazokat kiirtsuk, a füvet lenyírjuk., vessünk, a kukoricát kifattyazzuk stb… A horoló kapa helyett csak a háromszögletű, hegyes kapa volt használható, kifenve, mert a másik fajta bele se ment a földbe.
Szinte nosztalgiával gondoltam arra az időszakra (olyan tizenöt-húsz éve volt, uramisten!) amikor még kukoricásunk is volt, az általában két, az ólban vígan röfögő „konnektort” táplálandó. Amikor ott hétszám kapáltunk, fattyaztunk, az tiszta leányálom volt ehhez képest. Ott a földet kukoricasarabolóval, lóval megjáratták kapálás előtt, és így a sorközökben nem volt gaz. A kukoricaföldön is tűzött a nap, sok volt a szúnyog, de a föld puha volt, csak a fattyakat kellett kitördelni és a maradék gazokat kitépkedni. Egész nap kapáltunk, és én még (szegény mártír!) Hédi helyett is. (Ő szülőileg ki volt tiltva a kukoricásból, mert pocsék munkát végzett. Ha kigyomlálta rendesen a sort, meghagyta a fattyúhajtásokat. Ha fattyazott, bennhagyta a gazt, vagy kivagdosta a legszebben fejlett kukoricákat. Később meg kitalált kamu szöveggel, például hogy érettségire tanul, elvonult a barátnőjével a zátonyi strandra… )A lényeg: még az egész napos kukoricázás a határban sem volt olyan kimerítő, mint a negyedakkora kert napi pár órás művelése. Izomból kell újratörni a földet, hogy a hantokat felőrölhessük, és legereblyézhessük a sorközöket. Első körben csak ilyen nagy, félökölnyi rögökké tudjuk felaprítani az összeállt talajt, a smarniszerű morzsássághoz ennél jóval több munka kell:
(A kidöglött gazok talajon maradt mennyiségéből következtetni lehet az ágyások ősvilági dzsungelhez hasonló állapotára…)
A kapálástól megfájdult izmok regenerálódását nem serkenti a harmincfokos meleg, sem szikkadozó belvizekből és pocsolyákból termő szúnyogok zümmögő alkonyi felhői…
Önsajnáltatás ide vagy oda: a munkát el kell végezni. Szegény növényi gyökerek bizonyára csak úgy fuldokolnak a tömör földben, a felszínen meg a gazok nyomorgatják őket.
Összességében azonban szép a kert. A sok esőnek komoly haszonélvezői is voltak, mint például a zeller:

A három hete - a záporok szünetében - kiültetett kisujjnyi palántákról már a múlt héten tudtunk a levesbe szedni.

A még április végén elpalántázott paradicsomnak volt ideje megerősödni a sok eső előtt, most szép – szebb, mint a szomszédok melegházi palántái – robusztus, és virágzik. A palántás hagymák is összekapták magukat: és a sárgarépa is takaros falatokkal járult hozzá a heti ebédekhez.
Az esőben a mák nagyra nőtt, a melegben pedig megszülettek az első bimbók. Majdnem derékig érnek nekem már a növények. Nagyon, nagyon sok munka lesz még, amíg tiszta, nagyjából gazmentes és kellően morzsás lesz a kert földje. Ezzel a munkatempóval körülbelül a jövő hét közepére fejezzük be a kapálást. Addig semmihez se akarok fogni, sem palántázáshoz, sem vetéshez. Tisztuljon ki a terep, hadd lássam, hol van hely, utána jöhet táp, mulcs, a végén pedig a betelepítés. Sok és fárasztó munka, de a feltakarított sorok látványa kellemes, sikerélményt nyújtó. A gyommentes, porhanyósított részeken a növények szinte nyújtóznak a napfényben. Pár kép, ahol látható a gazos és gazmentes rész közti különbség hagymában: és kukoricában:
Ezek a képduettek engem valami fogyókúrás vagy hajnövesztő szer reklámjára emlékeztetnek: százkilós dodva nő, kopasz muki a csodaszerhasználat előtt, gebbencs álszexi pipi és rokkerloboncú pacák a csodaszerhasználat után… Na jó, nem hasonlítom a kapálást holmi csodaszerhez, de biztos, hogy a sok munkát kellemesen sok terméssel hálálják meg a növények!

Most olyan szép és jó

Most olyan szép és jó, hogy van kertünk. Ahányat fordulunk, annyiszor találunk érett epret vagy telőfélben lévő zsenge borsót. A virágok most vannak szépségük teljében, úgyhogy most csak képek:

Talán mégis lesz nyár, de még nem biztos

Május elején vittem anyunak egy naptejet, s ezen a héten érdeklődtem, kipróbálta-e, jót választottam-e. Anyu azt válaszolta, nem tudom, kislányom, azóta még nem sütött a nap. A kora nyári virágok más években ilyenkor már javában virítottak, idén viszont csak az utóbbi néhány meleg nap vette rá őket a szirombontogatásra. A pünkösdirózsánk két hetet késett:

A szegfűk egymás után nyiladoznak, a pünkösdi szegfű elvirágzóban van, a Chabaudok még bimbósak, de a mezei szegfű és a törökszegfű most a lehető legszebb. A nyitott ablakon át beillatozzák az egész házat.

Ha valaki vetőmagboltban jár, mostanában érdemes az évelő és kétnyári szegfűfajták magvait megvásárolni és ládába elvetni a jövő évi virágzás érdekében. Ha nem öntözzük agyon, megbízhatóan kikelnek, és nyár végén szétpalántázhatók, a lehető leghálásabb, önellátó évelők.

A rózsák közül a sokvirágúak most a legszebbek, ez a tömvetelt szirmú a mellette növekvő díszfűvel együtt nagyon szépen mutat, a viszonylag meleg helyet is kedvelik.

A következő képet Beatricének szánom, felbiztatott a gyújtoványfű (vadtátika) ültetésére még tavaly, a mi kertünkben is szeret ez a virág. Más mezei virágokat is meghonosítottam a kertben, például a díszpipacsok a mezei zsályával és a fehér mécsvirággal együtt nagyon szépek lettek volna, ha a vihar le nem tépdesi, az eső meg nem rothasztja a pipacs vékony, érzékeny szirmait. A Köröshegyről hozott ligeti zsálya is már bimbós, a vastövű imolák pedig nagy levélrózsákat növesztettek. Virágzáskor majd még visszatérek ezekre az őshonos  szépségekre

Más kertek, különösen az ország déli feléről írók beszámolóit olvasva feltűnt a lemaradásom, az én cukorborsómon ma találtam az első fogyasztásra érdemes hüvelyt, a répák közt az első ropogtatnivaló szálat. 

Dehogy tenném zöldséglevesbe, ott a helyszínen, cicamosdás után eltüntetem őket, nehogy valaki észrevegye, nem osztozom senkivel :-D. A saláták mindenesetre szépek, mostanában a mindennapi betevő részei, szóval enyhén megkecskésedünk. A hagyma kinőtt az édes újhagymakorból, már csíp. Az uborka, csemegekukorica kikelt, a káposztafélék hidegágybeli palántái nagyon szépek, erősek, még kell törődni a szétpalántázásukkal.

Az eső a szamócának ártott a legtöbbet, a szemek nagy része éretlenül elrothadt és a csigák is szinte minden eperszembe belelakmároztak. Az ágyások körül nyiladoznak az első körömvirágok.

Most van ideje a tárkonyecet készítésének, ami nagyon egyszerű. A lecsipkedett levélkékkel tele kell nyomkodni egy tiszta befőttesüveget, felönteni 10%-os ecettel és fedővel lezárva 2-3 hetet állni hagyni meleg, napos helyen. Utána használható, de az elfogyasztott ecetmennyiséget pótolni kell. Kapor bőségesen kelt idén, olyan csodás, ahogy összegyűjti a harmatot. Sajnos a számtalan kis szivárványt nem sikerült megörökítenem.