Egy kis meglepetés olvasóinknak

Az általunk olvasott blogokban mindenki ezerrel készül a karácsonyra, és ez jó lehetőség arra, hogy ötleteket gyűjtsünk. Mi is készülődünk, az idei sláger nálunk a házilag nyomtatott családi naptár, kompromittáló fotókkal:-), személyre szabottan. Ehhez találtunk tesómmal a neten egy ingyenes naptárkészítő programot, ami letölthető innen:

http://www.ingyenprogram.net/naptar-keszites-tkexe-calendar-ingyen-program.html

Otthoni naptár témában újszülöttek vagyunk, nekünk ez a vicc még új. Olyannyira, hogy Ágival nagyon sokat nevettünk+bénáztunk a közös "alkotás" során, úgyhogy bátorkodom ajánlani, hátha valaki számára hasznos vagy kellemes ez az ötlet. Tesztelésképpen összeállítottunk egy szolid verziót szigetközi természetfotókkal, amit ehhez a bejegyzéshez mellékelek. (Katt a képekre a nagy méretért.) Használjátok egészséggel. 

Balsikerű madáretetés

Hamar megjött idén a hideg, és én az annyira tervezett madáretetéssel még kábé sehogy sem voltam. Csak álmodoztam… Álmodoztam, hogy a szerény USB lapból készült és a dobozetető mellé egy gyönyörű, kőrisből készült etetőt fogunk Lacival ketten összehozni. Megálmodtam, hogy amikor hozzák majd a kőrisrönköket – a téli tüzelőt –, abból két gyönyörű korongot vágatok: egyet etetőaljnak, egyet tetőnek. Az oldalak míves, rusztikus ívű ágakból lesznek, és diófapáccal lesz megszínezve. Csavart meg diófapácot vettem is, de akkor jött a derékfájás, az injekciók és egyebek, mire észbe kaptam, már hasábokban állt a tűzifa, nem tudtam egy darab karikát se szeletni a rönkökből a csodaetetőhöz… Aztán megjött a hideg is. Várni továb nem lehetett, így hátizsák vállra, vetőmagboltba el, öt kiló szotyi szatyorba, plusz nyolc cinkegolyó. A szotyit a szokott módon bekevertem a búzával meg lenmaggal, és a nagyobb etető elkészültéig a kicsiből meg a dobozból etettem a kicsiket. Jöttek is szépen a madarak. Kifigyelni nem volt időm, hogy mifélék, csak a rajzásukat láttam. Aztán hamarosan szerkesztettem egy kétliteres palackból és két műanyag tányérból egy fedett, tálas jóönetető félét. Jöttek a madárkák, fogyott a mag rendesen. De még hogy! A végén már gyanús volt, hogy mennyi eleséget megettek. A cinkegolyók is eltűntek a fáról. Gyanakodni kezdtem: itt nemcsak a cinegék kosztolnak, de valaki más is. És tátva maradt a szám, amikor kiderült, ki az.
Ő az; Zsömi kutyánk.

Zsömi Roxinak, öreg kutyánknak a fia. Tizenöt kilós zsemlyeszínű kutyakamasz. Húsvét napján jött világra, öt kölyök-testvérével együtt. A tesói gazdára leltek, de ő ittmaradt a nyakunkon. Igazi sedrebodri kamasz, jeleskedik a lábtörlő nyuvasztása, a szárítóról a ruhák letépkedése és hasonló hasznos dolgok terén. Amúgy nagyon értelmes, és mivel nem támadós, nem kell megkötni sem. (Bezzeg az anyja, az igazi gatyaszaggató!) Piros szívecskés nyakörvben parádézik az udvaron.
Zsömi a kamaszokra jellemző farkasétvággyal rendelkezik, kutya mivolta ellenére: magyarul mindent megesz, ami kajagyanús. Felfalási reperoárjában szerencsére eddig még a tyúkok nem szerepeltek – azok elverik –, de egy időben rendszeresen megette a patisszonokat. A kazánházba mindig beszökött kutakodni, ott tartjuk a kutyaeleséget. Kukázott is már, ennek okán volt, hogy suttyomban megette azt a papírzacskót, amiben kakaóscsigát vettem. És most a madáretető tartalmát is. Az volt a gond, hogy az etetőket túl alacsonyra raktam, és a hó is lenyomta az ágakat. A lehajló ágakkal együtt leszállt a madáretető is. Zsömi látta,hogy jönnek és esznek a kismadarak, az etetőtől nem messze levő utánfutóba beugrott, és a függő etetőt addig rángatta, amíg ki nem dőlt, aztán a tartalmát megette. Utána a másik, nagyobb önetetőt vette kezelésbe: azt a lelógó madzagjánál fogva letépte, kizabálta, végül szét is rágta. A bolti faggyú cinkegolyók szolgáltak desszert gyanánt, ezeket a zöld csomagolóhálójukkal együtt ette meg. Jó gyomor mindent bevesz… Így nem lett se etető, se madár, se kaja. Szorút is Zsömi rendesen!

Így ma reggel egy méterrel magasabbra emeltem az etetőt ( a másik helyett újat kell csinálnom, mert azt teljesen szétcincálta). Cinkegolyó helyett most házi, zsíros madárkalács van. Amikor kiraktam, Zsömi jelentőségteljes pillantásokkal kísérgetett, biztosan nagyon szimpatikus illatú neki a madárcsemege. Lehet hogy azt hitte, hogy amikor elpucolok, majd lebűvészkedi az almafáról. De most már hiába ugrál: két és fél méter magasan vannak a fán a madárkalácsok.

Emiatt a madárforgalom a kertben még csekély, a bolond kutya elriasztotta őket. Kell egy kis idő, mire visszaszoknak, de menni fog, mert az eperfán ott tanyázik a zöldikecsapat, a fűzfán meg a cinegék. Hamar visszajönnek, remélem.Várom őket.
Mivel azonban én AZONNAL madarakat akartam, a munkahelyemen is elkezdtem madarat eteni – főnöki áldással. Itt a felszerelés primitívebb: fagyisdobozból szerkesztett furkó etető, járólapból és téglából összetákolt kaszni a lágyeleségnek meg cinkegolyók, madárkalácsok. És az állhatatosság elnyerte jutalmát: az első nap madarai:

Kékcinege:

Vörösbegy magában:
Vörösbegy és széncinke:Itt elképzelhető, hogy más madárfajok jelennek meg. Otthon azok a madarak ténykedtek, amik a mezők felől jöttek: citromsármányok, tengelicek, pintyőkék. Ott a házak ritkásabbak, nagy nyílt terek vannak, kevesebb fával. Itt sűrűbben állnak a házak, de sok az öreg fa, és közel a Lajta meg az egyetemi park, onnan is várok madár - látogatókat. Van a szomszédban egy ökörszem, seregnyi kékcinege, kenderike, és lehet, hogy őszapó is akad? Tavaly azt is láttam. Ez egy kicsit másabb közeg, vérmes kíváncsisággal várom majd az újonnan megjelenőket.

Hogy készül a Magyar Házi Gazdaszszony a karácsonyra?

Karátsony (December) Hava

1.) Ezen Hónapban mind azon munkák egész szorgalommal tovább is folytattatnak, a’mellyek a mult Hónapban végre nem hajtathattak, u.m. a’ fonás, Dohány-simítás, baromfiak, és sertések hizlalása, pálinka égetés, tolfosztás, gyümőltsválogatás, s. a’ t.
2.) Mentől több a’ tüzelés illyenkor annál nagyobb kéméllés, és tüzrevaló vigyázás, ’s kémények tisztítása kivántatik.
3.) A’ tikokról a’ múlt Hónapban is megjegyzettem, hogy jobb tartás, kakas, és meleges szobák nélkűl nem tojnak. Erre nzve a1 Gazdaszszonyok e’részben se fösvények, se restek nem lehetnek. A’ kendermagtól hamarább kezdenek tojni, és a’ tojások is nagyobbak; de ha azok egyszer elkezdenek tojni szükebben lehet őket táplálni.
4.) Már most több féle égett borai lévén a’ Gazdaszszonynak készen, itélje meg, mi kel a’ maga házi-szükségére, és mit adhat el pénzen, és kinek? úgy-e’ a mint van, vagy pedig Rozsolisnak tsinálva? a’ mit a legjobbnak tapasztal, azt tselekedje.
5.) A’ korán ellő tehenek, a’ jobb tartást megkivánják; azért is ha azt akarjuk, hogy meg ne tsaponjanak, ’s borjaik is erősebbek légyenek; jobb eledelt szükség nekik adni, és a’ fejősökkel együtt étetni.
6.) Tamás, (néha Miklós) napja tallyán eljő a’ Disznó – ölés ideje. Erre nézve ahoz a’ Gazdaszszony előre elkészül, sót őrlet, füstölni gyalog-fenyő bokrokat hozat, tekenőket és dézsákat megáztat, kitisztíttat, hurka, és kolbász töltőket elkészít, petzkeket faragtat, majoránnát, czitromot, fokhagymát, borsot töret, tisztittat. Igy mindeneket előre elkészitvén a’ sertéseket leöleti, feltisztíttatja, kiáztatja, besózza, megmázsálja, és a’ zsirt kiolvasztja ’s a’ t.
7.) A’ Szent Innepek elközelitvén, elegendő füteni, és főzni való fát kel a’ szolgákkal apróztatni, a’ fejér tselédek pedig meszeljék ki a’ tűzpadot, mossák ki ruhájokat, és az edényeket tisztogassák meg. Tudom, hogy a’ pallat se marad mosatlan.


Hát, most is tanulhatunk a Nagyváthy Szabó Jánostól; decemberben már nem ad annyi munkát a Gazdaszszonyoknak.
A 2.) ponthoz igazodóan a fűtési módokat már veséztük, a kéménycuciztatás ma kötelező, a "tüzrevaló vigyázás" meg szénmonoxidmérő felszereltetlésében is megnyilvánulhat... A fűteni való fát Laci már egy hónapja aprogatja, szárogatja olyanformán, hogy ne a szabad ég alatt, hanem fedett helyen gyűljön, és a kazánházban jól ki tudjon száradni föltüzelés előtt.
Na, a tikok a 3. pontban... Ebben a hidegben jobb tartást, kukoricát, napi kétszer meleg vizet, búzát, kenyeret, ebédmaradékot, moslékot kapnak, és egy-két tojást azért mindennap pottyintanak a hideg dacára. Szegények összebújva alszanak éjjel a bő alomban. A jobb tartás és a melegesebb kely elég ahhoz, hogy tojjanak. Laci pár éve váltig erősködött, hogy kakas is kéne nekik, mert akkor még jobban tojnának. Szerzett is hát egyet, afféle "kis ember nagy bottal" kategóriásat. Ez egy apró, szép tarka, de igen agresszív kakas volt, csípett, mint a veszedelem, és búbolta a tyúkokat is rendesen. Azonban csak nem lett több tojás! A kakas szépen kihízott, már röpülni is tudott, a tyúkok meg elkezdtek senyvedni. Ez a háremkirály ugyanis hat tyúk helyett zabált, a Jolánoknak alig maradt valami. Szerelmi hevületében letépkedte mind a tizenöt tyúk hátáról a tollat, ami pláne télen egy kicsit huzatos. Már nemegyszer fentem a köszörűkövön a kést a torkának, hiába. Egyszer azonban a pohár betelt. Kakasunk kiszállt a tyúkudvar kerítésén, és pont találkozott anyucival, aki valahova indult épp. Csinosan fel volt öltözve: szoknya, harisnya - az elegáns cipő helyett erre a körre még kerti csoszogó, a kezében metszőolló, hogy ajándékba virágot vágjon. A kis kakas ennek láttán bedühödött, anyuci mögé szállt, és tiszta erőből belecsípett a lábába, pontosabban a szép, minőségi, olasz harisnyanadrágba, ettől mindjárt tenyérnyi lyuk lett rajta. Ezzel a kakaska aláírta a halálos ítéletét. De nem tudtuk végrehajtani, mert mindig meglógott a kezeink közül. Végül csalétekkel csíptük el. A levese valami kiváló volt... A tyúkok a kakas rémuralma után hamar helyrejöttek, kitollasodtak, s újból tojni kezdtek. Ennyit a kakas tojásserkentő mivoltáról.
A Disznó ölésről nincs mit mondanom: közhely, hogy disznót csak annak éri meg tartani, aki saját maga termeli meg hozzá a takarményt. Aki veszi, az csak veszteséget vesz a nyakába. Régen nekünk is voltak konnektorjaink, de mostanság már bele nem vágnék a hizlalásba.
Hát, a karácsony előtti nagytakarításnak már a gondolatától is ráz a hideg, még jó, hogy nemrég festettem ki a hálószobát, akkor pazarul nagytakarítottam. Kedves a "Tudom, hogy a' pallat se marad mosatlan" mondat...
A karácsonyi készülődés korszerű titkos és generális haditervei máshol is előkerülnek, itt olvashatóak az ötletek!

Doró és az egérundor

Hozzánk is megérkezett a tél, szombaton először csak  kétcentis hűhó-műhó formájában, majd vasárnap éjszaka rendesen, húszcentis lepellel takarva be a könyéket. Már múlt hét szerda körül sejtettem, hogy nagy változásra számíthatunk  az időjárásban. A kutya-macska ilyenkor végtelen mennyiségű kaját meg tud enni. Biztos így van nálatok is. A mi drágaegyetlennélkülözhetetlen Doró cicánk a múlt héten minden ajtónyitáskor betrappolt a lakásba - én csesztem el ennyire, ugyanis finom falatokkal szoktam kicsalogatni, erre úgy rákondicionálta magát, mint a Pavlov-kutya a csengőszóra. Nem is volt ez túl nagy gond, mert a hideg elől két egér is beköltözött a lakásba (fújj, hogy utálom őket), méghozzá a kanapé alá. Fekszel és zörögnek a résen beszórt cukorpapírokkal meg gurigáznak a cerkákkal. Rémálom. Jó, legyen bent a macska. Szagol, kerüli a kanapét, kerüli az egész lakást. Egyszer csak kikéretőzik a garázsba. Menj csak, cica. Majd a Jani kienged, ha a délutános meló után hazajön, vagy ha elunod, bekéretőzöl és kimehetsz egy finom falat kíséretében.. Hátha a garázsban is van egered.

Jani jött haza éjjel, a macska nem kéretőzött sehová, valahol a munkásruhákon alhatott. Reggel bekunyerálta magát a lakásba, de most nem kellett neki semmilyen finom falat, rongyolt a teraszajtóhoz, irány kifelé. Pisi, kaki? A hasa nagy, dagadt. Ügyes cica, biztos sok egeret fogott.

Délelőtt épp szakértettük a kocsi kötelező biztosítását a számítógépnél, amikor a lakás közepén pózolt az egyik EGÉR, szemezett a kanapéval, hogy jusson be alá. Fogom a macskát, becipelem, iszonyat dagadt. Jani kinyitja a kanapét, macska betuszk. Macska tolat ki, nem kell az egér. Ezt még eljátssza kétszer. Mi baja van? Egérundor? Mérgezett egeret evett? Valami trauma miatt nem megy a vadászösztön? Máskor fél perce volt  hátra a beszökött egereknek, most meg rájuk sem néz. Kidobtam a cicát, legalább repülni tanuljon. Délután aztán valamiért lementem a garázsba, és megfejtettem a titkát. Megtalált egy kilós rúd kutyaszalámit, és azon a bent töltött éjszakán valahogy kicsomagolta és az egészet bebombázta. Ennyit az egérundorról. 

Gondoltam, megmázsálom a macskát, de a konyhamérleg kiakadna, a fürdőszobai pedig a macska mérettartományában nem mér pontosan. Doró becsületére legyen mondva, másnap elkapta a nagyobbik egeret. A kisebbik még bent lehet, csapdát tettünk le neki  kanapé alá.

Mérlegen a másodvetések

Most, hogy lassanként a tél felé döcögünk, és hamarosan szántatjuk a kertet, célszerű számvetést csinálni: érdemes volt-e a másodvetésekkel dolgozni? Itt is mindenféle veteményt kipróbáltam, szükséges tehát, hogy a tapasztalataimról – képek nélkül, mert a kártnyaolvasóm eltűnt -beszámoljak. (Képekkel, ígérem, a jövő héten egészítem ki. A történetet görgessük vissza az Átváltozás avagy másodvetés élesben című posztig: itt írtam le, mit vetettem újra.
Növényenként.
Elsőként említettem a zöld hüvelyű vajbabot. Ez – a másodjára vetett sárga hüvelyű vajbabbal együtt kiválóan termett, pedig az undorító, sz@rdarabszerű meztelencsigák a fejlődő növények leveleit úgy lerágták egy darabon, hogy csak a pucér szárak ágaskodtak ki a földből, mire észrevettem a kártételt. Az utolsó hüvelyeket a fagyok előtt egypár nappal szedtük le. A vajbabféle nyár derekától való termesztése nálunk évek óta sikeres, eredményesbb, mint a tavaszi. A szeptemberi esők és a mérsékelt meleg a baboknak nagyon jó, jobb, mint a nyári hőség.
A második a zöldborsó. Volt még otthon Kelvedon csodája, ezt ültettem el. A vetőmagboltban adtak még egy általam soha nem hallott fajtájú zöldborsót (azt hiszem, Karlos volt a neve), ez is a földbe került. A Kelvedon elég hamar kikelt, a másikkal pórul jártam, mert a vetés után jött egy brutális , háromnaposesős periódus, ami a csírázó szemeket kicsapkodta a földből, és azokat kizabálták a galambok. Csak néhány tő eredt meg, azokat gondosan pátyolgattam. Csekélyke, afféle gyerekcsemegének való zöldborsóadag lett. Sok virág lett a bokrocskákon, de ehhez mérten kevés a borsóhüvely, mintha nem porozódtak volna be a virágzatok. Még most is van egy-két virágzó növény, termés nélkül. Az a gyanúm, hogy ezek a még rövidnek mondott tenyészidejű, tehát korai zöldborsók sem elég koraiak ahhoz, hogy őszig, szeptemberig normálisabb adagot teremjenek. Ezért jövőre a Rajnai törpével kísérletezek, annak még egy picivel rövidebb a tenyészideje. Hogy mennyire helye van a másodvetett zöldborsónak a kertben, azt a másodkertszomszéd Marika néni bizonygatja, aki állítja, hogy neki tavalyelőtt a júliusban vetett borsója szebben termett, mint a márciusi vetés. Jövőre bizonyítok!
A harmadik növény a kínai kel. Hatvan napos a tenyészideje papíron, augusztus óta eltelt kilencven nap, még sincsenek kelfejek. Ettől azonban még nem estem búskomorságba, mivel minden héten főzök belőle. Leveles kelként vonult be a praxisba. Mivel jövő héten szántatunk, megkísérlem a szántás előtti napon/órákban a kiemelését, a szántás után a visszaültetést, és ha visszagyökeresedtek, a takarás alatti átteleltetést. Szóval bevált a termesztése, de nem könyv szerint.
A cékla nem hozott hatalmas, csak kisközepes gumókat, átlagos terméssel, erről nincs is több mondanivalóm.
Az érdekességet a sárgarépa rejtette. Az Amszterdami fajtát ajánlották, amit sorjelző funkciójú lollo biondával vegyesen vetettem el. A kelés vontatott volt, a répazöldek a szomszédos ágyásokhoz képest kis csünevészek maradtak, elkároltam a sárgarépa-másodvetést. Ehhez képest tegnapelőtt – amikor használható veteménymaradványok (itt éppen most: saláta: a köztesnek ültetett lollo bionda) után turkáltam, mint a második szomszéd későre kelt, sárga pelyhes kiskacsái – feltűnt, hogy a földből egész komoly répácskák látszanak ki. Ásót ide, és gyorsan kiderült: rekordtermést nem produkáltak a répák, ezeket homokba eltenni nem érdemes, de ha levakarom őket, aztán lefagyasztom, pár kiló párolni való, főzéskor hamar előkapható karottával leszek gazdagabb.
Az említett és megvett karfiolvetőmagot elrejtettem, hogy Nyunyi ne játsszon vele, a múlt héten találtam meg az alatt a nagy műanyag kosár alatt, amelyben a kredencben a teásdobozok vannak. Szóval jövőre, no comment… (Még örülhetek is, hogy négy hónap után meglett. Tavalyelőtt úgy sikerült karácsony előtt eldugnom Nyunyinak egy ajándékot, hogy idén a neve napjára lett meg, július végére… Volt, hogy úgy eldugtam meglepinek szánt gyerekruhát, hogy mire megtaláltam, kinőtte.)
A csemegekukorica olyan negyven centit el is ért, utána szépen elsárgult. Közé ezzel egyidőben ültettem keleti ölesbabot, ami Hédinél tavalyelőtt másodvetésként ültetve pazarul termett. Az ugyanígy megsárgult, kár volt vele kezdeni. Érthetetlen, a szomszéd kertben két hete szedték le az utolsó vetés csemegekukoricát. Jövőre újra.
Hetedjére említettem az uborkát. Ez elég gyengén kelt, de amikor a főágyás tönkrement, ezen még mindig volt termés. Eltennivaló mennyiség nem lett; igaz, nem is volt már rá szükség. A fagyasztóba, salátának, szendvicsbe azonban megbízhatóan hozta a hosszúkás-tüskés zöld hengerkéket.
A salátákon nincs mit regélni, sikerültek. Egyedül a jégsaláta nem fejlődött úgy ki, mint tavasszal, de oda se neki. A lollo biondát hónapokig ettük, az utóbbi két hétben a Téli vajfej is növesztett apró, klasszikus kinézetű fejeket. Erre a salátafajtára még nagy feladat vár: nem elég őszig hajtania, át is kell telelnie! Három ágyásba palántáztam szét a növényeket tesóm kertjében, megerősödtek. Télre takarni fogom, megvan már hozzá a szép piros neccháló. A háló alá szórok majd valami fűrészport, komposztot, avart vagy hasonlót, hogy meleg és puha is legyen.
Érdekes, hogy nyáron a lollo rosso és az endívia elszórta a magjait, ennek okán így őszre ezek is hoztak apró fejeket. Az endíviából többet növendék korban kihalványítottam, hogy ne legyen olyan keserű: madzaggal összekötöttem a külső leveleit. Ezzel csak azt értem el, hogy ehető, huzatmentes kéglije lett számos meztelencsigának csescemőkortól a tizenöt centis szörnyekig, mert mind behúzódott az endíviafejekbe. Amelyben meg nem volt csiga, csak egy kicsivel lett kevésbé keserű, úgyhogy ezt a növényt ejtem a termesztésből.
A Matador, az áttelelő spenót tuti sikersztori, két családot ellát a három sor, és át is telel. Tavaly először Hédi ültetett ilyet, gyönyörű volt tavasszal. Ezt is fel kell készíteni a teleltetésre, bár állítólag enyhe teleken is terem különösebb extrapátyolgatás nélkül.
A hónapos retekből hét tasakkal vetettem el, most is van belőle, kétszer akkora, mint tavasszal, ízes, nem csípős, bolharágásnak nyoma sincs rajta.
Amivel viszont csúfosan bebuktam, az a zöldhagyma. Gondoltam, mi az nekem, én már olyan tuti vagyok, hogy ha ránézek, attól is hajt. Pongyolán behajigáltam az ágyásba, földet rá, kezicsókolom, közben a szomszéddal fennhangon politizáltunk (már megkezdődött akkor az önkormánzati választási kampány). És a hagyma bosszút állt, biztos nem tetszett neki az, akire a szomszéd nénivel egyetemben szavaztunk, mert nem hajtott ki. Egy-két szálacska snidlingvastagságban, bátortalanul, szakadár módon előtört, de a nagy többség csendben rohadozott – és rohadozik most is – a kert ugarában a gyomszárak közt. Kár volt ezzel is kezdeni, amikor pár sorral odébb csuklóvastag pórészárak kelletik magukat.
Amit meg kifelejtettem, az az adventi és a leveles kel. Ezek is kihajtottak, bár már illene nagyobbnak lenniük, a levelest már rég szednünk kellene. De nem erőltetem, átsoroltam őket az áttelelő kategóriába (végül is az Adventi úgyis az), mert ezt is tudják.
Így sikerültek a msodvetések. Ezek egy része teleltetni ültetett, de ezeket nem keverem ide, majd márciusban beszámolok, hogy zajlott az ő telük. Ha átgondolom, azt mondhatom: érdemes volt ezzel foglalkozni, a belefektetett munka legnagyobbrészt megtérült. Az ápolásuk sem volt már olyan megerőltető, mert ősszel a gazok fejlődése nem olyan erőteljes, a hűvösebb, csapadékosabb nyárvégi-őszi időben nem kell annyit kínlódni az öntözéssel sem. Így másodjára vetve bátran ajánlhatom a biztonságra törekvőknek a retket, salátát, kínai kelt, uborkát, vajbabot, spenótot. A kalandot és kockázatot kedvelők pedig borsóval, csemegekukoricával, sárgarépával kísérletezhetnek Érdemes tehát ezzel foglalatoskodni, kár is, ha a föld júliustól parlagon gazosodik; több a munka, de a jutalmunk se marad el: a sokkal több termés, túl a „hivatalos” szezonon!

Atombunker, avagy nem függünk a gáztól

Ha már ilyen jól belejöttem az írásba, a szemétkezelésről eszembe jutott egy másik téma, a fűtés és az energiatakarékosság. Öt-hat éve, az építkezéskor nézegettük a napkollektoros meg hőszivattyús passzívházak leírásait, de sajnos ezek messze meghaladták az anyagi lehetőségeinket - ma is meghaladnák. Voltak a fúrt kút miatt speciális nehézségeink is és a hőszivattyúk áramfogyasztását akkor túl soknak találtuk. Amit az adott lehetőségek között megtehettünk, az a ház ár-érték arányban jónak mondható szigetelése, korszerű kémény választása és a minőségi ablakok beépítése volt.
Van gázkazánunk, de gagyi és egyszerű. Az első évben többé-kevésbé ezt használtuk, aztán fizettünk, mint a katonatiszt, mivel mi nem vagyunk abban a körben, akinek ártámogatás jár. Ez volt az a dolog, ami miatt a saját eszünket vettük használatba a számlák csökkentése érdekében. A fatüzelés pont harmadannyiba kerül, mint a gáz, a Szigetközben mindig kapható elérhető áron tűzifa. Ami egy kicst áldozat, az a felfűrészeltetés és a hasogatás - időt és fizikai munkát igényel, ugyanakkor ingyen erőnléti edzés. A tűzifa kevesebbe kerül, mint a pellet és nem kell speciális kazán sem hozzá. A "sima" kandallós kazán előnye, hogy a fán kívül sok minden , például a háztartási hulladék egy része is elég benne.

Három éve lakunk a házunkban, de már az első évben beépítettünk egy fatüzelésű kandallót. Ez az étkező-konyha-nappali fűtését jól megoldotta, de a szobák és a fürdő a gázos fűtőkörön maradt, és hiába ügyeltünk a gázfogyasztásra, még mindig túl sokba került. Idén nyáron a lakáskassza felhasználásával belevágtunk egy olyan fűtéskorszerűsítésbe, ami lehetővé tette, hogy a gázkazánt csak melegvíz készítésére használjuk, tehát a gázszámla egészen szolid. (Biztos előbb-utóbb megjelenik a gázóraleolvasó ember, aztán jön a dörgedelem, hogy túl keveset fogyasztunk, vajon buherásztuk-e a gázórát, satöbbi..)

Az első lépés a tűztér tetejének cseréje volt, az új szerelvényben vízcsövek haladnak, ez adja a radiátoros  és padlófűtéses fűtőkör melegét. 

A keletkező meleg víz egy nagy tartályba jut, amelynek szigetelése nem engedi kihűlni a vizet.

Azután mindenféle bonyolult kütyü gondoskodik arról, hogy oda jusson a meleg víz, ahová kell: este a szobákba meg a fürdőbe, délelőtt a maradék meleg víz a padlóba, a nappali-étkező-konyha fűtésére. Ennek megtervezésében és kivitelezésében egy tapasztalt épületgépész volt a segítségünkre. 

Késő délután gyújtunk be, 10-15 kg fa eltüzelésével kellemesen be tudjuk fűteni a nappalis-kétszobás házat. A rendszert a fűtési szezon kezdete óta teszteljük, egyelőre nagyon jól bevált. Kíváncsi leszek, hogyan szuperál az igazán hideg, téli napokon. Gondolom, több fával.

A rendszernek egy hátránya azért van: a hamuzás és a fa bekészítése miatt  több por, piszok jut be a házba, mint egyébként, tehát gyakrabban kell takarítani. Ezt az ellensúlyozza, hogy Jani allergiája miatt csak kevés a szőnyegünk, tehát egy gyors felmosással elég jól formába hozható a ház. Szóval a fűtéshez a gépészet már megvan, a jövő zenéje pedig a szépészet, a kandalló leburkolása.

Szemetek, szokások

Tartok attól, hogy ez a bejegyzés nem kicsit lesz szájbarágós és unalmas, de fontosnak tartom megírni. Amikor még rissz-rossz, 25 m2-es albérletekben laktunk, ahol a lakbérben benne volt a rezsi, abban meg benne volt a kukadíj, abszolút nem érdekelt ez a téma. Amikor a saját házunkba költöztünk, az újságok és katalógusok nézegetése közben rácsodálkoztam egy konyhapultba építhető szelektív hulladékgyűjtőre a horrorisztikus  ára miatt. Az ötlet nagyon tetszett, de valami olcsóbb megvalósítási lehetőséget akartam kitalálni, amit aztán az élet megoldott.

Gyermekkoromban nálunk nem volt kuka, a hulladék kérdését otthon kellett megoldani, a komposztálás magunkkal hozott gyakorlat volt. Az éghető szemetet eltüzeltük. Aztán ahogy a nyolcvanas években egyre több termék volt kapható, egyre fejlettebb csomagolásban. A jólét növekedett, a szemét kezdte elborítani a vidéket, szükségszerű volt a kommunális hulladékszállítás, kezelés megoldása - falura is kijött minden hétfőn reggel a kukásautó. Kényelmes megoldás, nem kell gondolkodni, csak kidobni. Ennek ellenére - biztos emlékeztek rá - minden erdő alja tele volt a kukában el nem férő szeméttel: sitt, autógumik, rissz-rossz bútorok, satöbbi. Ebben napjainkra azért már látok némi javulást. Az embereknek a turizmus miatt fontos lett a rendezettség, némiképp igényesebbek lettek a környezetükre. Az önkormányzatok évente megszervezik a lomtalanítást, a lomok kezelése munkát ad sokaknak. A háztartási hulladék mennyisége ennek ellenére egyre növekedik, ám ezek jó része újrahasznosítható, ha külön gyűjtjük. 

Nehéz dió a házi hulladékkezelés és hasznosítás. Van, akinek ez önmagával való harcot jelent, hiszen a bejáratott, kényelmes szokásokon változtatni kell, az egyszerűt kell bonyolultra váltani. Másik nehézség, hogy helyet és eszközöket igényel. Kis lakásokban ez bizony fejtörést okoz, de garázzsal vagy melléképülettel rendelkező házakban egyszerűbben megvalósítható. Számunkra ez a téma egyre fontosabbá vált, utánanéztünk a lehetőségeknek. Egy dolog az elmélet, a gyakorlati megvalósítás nálunk a szokások lassú átalakulásán keresztül valósult meg.Lehet, hogy kicsit beteg ötlet a kukákat fotózni, de talán néhány embernek ötletet adhat.

Kezdjük a papírral. Két papíros kukánk van, a "bentibe" a konyhai és irodai jellegű papírhulladék, a zsebkendők, kis dobozok és WC-papír gurigák kerülnek. Ez azért hasznos, mert fával fűtünk, a papírszemét gyújtósnak remek, villámgyorsan begyullad. Az egyéb célokra használhatatlan, formátlan kartondobozok is a kazánban végzik. A formásakat elrakjuk a fészerpolc tetejére, jó ha van kéznél néhány nagyobb karton. A legroskatagabbak a tűzben végzik.

A "kinti" papírgyűjtőbe megy a sok reklámújság. Télen ez is gyújtós, a teszkós ég a legjobban, mert olcsó papírra nyomják. A nyári adagot megkapják az iskolai papírgyűjtésben szorgoskodó gyerekek, vagy szelektív kukába visszük.

A dunsztosüveg nagy kincs, kell a befőzéshez, nekünk is, tesóméknak is, anyuéknak is.Vétek lenne kidobni, a garázsban madzagfüles szatyiba vagy erős reklámszatyorba pakoljuk az üreseket, fedelestül. 

A műanyag hulladék kezelésére nálunk nagyon kényelmes megoldás működik: minden hónap utolsó csütörtökén külön kukáskocsi viszi el a csomagolóanyagokat, a postaládába pedig bepakolják a cserezsákot. A felirata a következő: "PET PALACK, MŰANYAG ZACSKÓ, BEVÁSÁRLÓTÁSKA SZELEKTÍV GYŰJTÉSE. KÉRJÜK, A PALACKOKAT ÖSSZETAPOSVA HELYEZZÉK A ZSÁKBA.". Szóval nemcsak a palack, a zacsik is mehetnek a gyűjtőbe.

Az aludobozok újrahasznosítása 20% energiát igényel az újak gyártásához képest, érdemes erre alkalmas zacskót kérni a bevásárlóközpontokban, de lehetőleg válasszunk más csomagolású terméket. Nálunk gyakran be-bekerül a kosárba pár doboz sör, sajnos. Ami ízlik, gyakran csak ilyen változatban kapható.

Ami a kertes házakban nagyon fontos, az a zöldhulladék kezelése és a komposztálás. Tulajdonképpen egy az egyben értékteremtés: a zöldterület füve, a virágszárak, lomb nekünk hasznosul, ez adja a zöldséges "tápját", nem a műtrágya. Nekünk nő a fű, nekünk potyognak a levelek, az ég ajándéka. A különösebb erőfeszítés nélkül önmagát rohasztó komposzt javítja a talajt, növeli a konyhakert termékenységét. A kényelmetlen része a konyhai hulladék kezelése: a zöldségek-gyümölcsök héját, az ételmaradékot hátra kell vinni a hidegben,  kabátot venni, cipőt cserélni az ajtónál, satöbbi. Az vigasztal ilyenkor, hogy a konyhaszekrénybe épített kuka nem büdös, nem rohad be, nem árasztja a bukéját az egész lakásban. A komposzt tök jó az állatoknak: a tetején heverő finomabb falatokért a varjak verekednek, ez jópofa ingyenmozit ad a természetkedvelőknek. Meleget is termel, beletojnak nyáron a gyíkok, ott futkos a kupac környékén a komplett óvoda. Ősszel meg a macska fúr bele fészket, a falevelekben alszik. Nem vettünk műanyag komposztálót, hanem Jani készítette el: az alkalmatosságot: négy darab tetőlécet lefúrt oszlopfúróval a kert sarkába, aztán rászögelte a zsaluzáshoz használt, másra már nem jó görbe deszkákat. 

Az, hogy miben látunk értéket, rajtunk is múlik. Fával fűtjük a lakásunkat és a keletkező fahamut is otthon hasznosítjuk, a felásott kertre és a komposztra hordjuk a naponta keletkező 1-2 kg mennyiséget, véletlenül sem a kukába. Ugyancsak hasznosítjuk a felfűrészelt tűzifa melléktermékeit, a lehulló fakéreg adja a gyújtóst -hónapokig, a fűrészporral a kényes növények fagyvédelmét és a síkos járdák leszórását oldjuk meg.
A melléképület esővize egy hordóba gyűlik, jó kis lágy víz öntözéshez, a ház esőcsatornái is egy föld alatti vízgyűjtőbe futnak össze, ami még csak félig működik, mert szigetelni kell (fúrt kutat nem létesíthetünk a közeli temető miatt).

A háztartási veszélyes hulladékokról

Csincsilla hozzátett egy nagyon jó kommentet a háztartási veszélyes hulladékokról, őszintén szólva nekem sem volt sok ismeretem erről, utólag voltam kénytelen rákeresni a témára. Mi az ami nem kerülhet a közönséges kukába?

Veszélyes hulladékot (akkumulátor, vegyszer és gyógyszermaradványok, festékes doboz, olajos flakon, galvánelemek stb.), komposztálható anyagot és építési törmeléket a konténerekben elhelyezni tilos!

Nyomozni kellett egy kicsit, hogy kiderítsem, ezeket a holmikat hulladékudvarra kell vinni. Ezzel kapcsolatban a helyi műintézménnyel kapcsolatban a következő a tudnivaló: ( Forrás)

Itt bármilyen mennyiségű újrahasznosítható anyag lerakható díjmentesen. Például a külön válogatott papír, fém, üveg, műanyag.
Most jön a lényeg: ide kell, hogy kerüljenek az elektronikai és az olyan veszélyes hulladékok, mint a vegyszerek, elemek, akkumulátorok, izzók, számítógép-alkatrészek, hűtők. Használt háztartási sütőolaj és italos dobozok (Tetra Pack) szintúgy elhelyezhetők itt. A gyógyszermaradványokat a patikák is visszaveszik
A hulladékudvar mellett működik egy másfajta lakossági gyűjtőpont, ahova kivihető a zöld kerti hulladék, építési törmelék, egyéb háztartási lom. Itt 1 m3-ig helyezhető csak el díjmentesen a hulladék, az ezen felüli mennyiségért külön fizetni kell.

A helyszín: Mosonmagyaróváron irány a Barátság utca vége, egyéb helyeken utána kell nézni a pontos címnek. Szégyen-gyalázat, már három éve működik, de ha nem nézek utána, nem tudok róla. 

Nem szerettem volna nagyon okítósan írni, de ez a rutin három év alatt alakult ki és mi hasznosnak találtuk. Más családokban nyilván más a szokás. Várom a Ti véleményeteket, nektek mi hogyan praktikus, mit lehet még otthon, egyszerű eszközökkel megoldani, kialakítani, mit lehetne továbbfejleszteni.