Furmányos tákolmány

A hét első napjaiban a sűrű köd mellett jég „kandírozta” be az egész környéket, fehér burokkal bevonva a pókfonalaktól a kocsiszélvédőkön, kiteregetett ruhán, templomtornyon keresztül a fák ágáig mindent.

Bizony utóbbiról eszembe jutott, hogy az ott keresgélő cinegék sorsa ezzel igencsak mostohára fordult, mert a zúzmara kéregszerűen bevonta a fák ágain levő petecsomókat meg az ott telelő rovarokat, sovány élelemforrásukat. Kell tehát, hogy etessem őket.

Tulajdonképpen már felkészültem erre, jobban, mint tavaly, mert az egyik munkatársamtól vettem élelem gyanánt egy egész zsák – valahol az araki határban csencselt - napraforgót, hogy ne kelljen a vetőmagboltokból kilónként ( és arcátlanul drágán) hordanom a magot. Csak az etetővel volt gond. Jó, hogy megvan a tavalyi kis házikó-etető, de ezt nem találtam elegendőnek. Ezt ugyanis naponta kell töltenem, mert túl kicsi. Sok a madár, reggel mindig rohan az ember, este meg nemegyszer koromsötétben roszog haza, és tavaly is volt, hogy emiatt egy-kétszer elfelejtettem az etetőt utántölteni. Ha a ember már etet, akkor muszáj mindennap kaját kirakni, igaz, tavaly a kimaradáskor a kiakasztott madárkalácsok és búza végett nem maradt csőr éhesen. Így most olyan etetőt akartam, amelybe jókora mennyiségű, több napra elegendő magot beletölthetek. Már tavaly is szerkesztettem egy ilyen utántölthető etetőt, de az PET palackból és rossz műanyag tányérból madzaggal volt összetákolva, és két nap után szétesett. Szerettem volna valami szép, természetes anyagból való házikót, de fa megmunkálására nem mertem vállalkozni. Valami ház körül elfekvő anyag felhasználásával szerettem volna a nagy tervet megvalósítani, olyannal, amelyet nem kell festegetni, hosszasan megmunkálni, hanem azonnal üzembe helyezhető nagy etetőt lehet kialakítani belőle. Nézegettem PVC-csődarabot, műanyag vödröt és hasonló hentergő öblös tárgyakat.. Egy se felelt meg valahogy a gusztusomnak: túl kicsi, gyenge, túl nagy, kezelhetetlenül vastag anyagból levő. Végül megakadt a szemem az udvar egyik sarkában ácsorgó műanyag krizantémcserépen. Ez az a hosszúkás, zöld edény, amelyben a sírokra szokás beültetni novemberben a nyíló, eleven krizantémtöveket, váza alakú, az alja és az oldala lyukas.

Ez kellett nekem! Már tudtam is, hogyan lesz ebből etető. Maga az edény 4 liter űrtartalmú, így jópár kiló magot belezsúfolhatok. A lyukacsos, de erős alsó részen a magokat a madarak könnyűszerrel ki tudják szedni, ide szükséges valami tál vagy lemez, hogy az etető tartalma ne a földre potyogjon. A tetejére egy fedlap lesz még esedékes: a hó, eső ne hulljon be a búza-napraforgó keverékbe. A megfelelő felfüggesztésről is gondoskodni kell. Ilyen mennyiségű műszaki problémával még én is meg tudtam birkózni...

Végül meglett a „remekmű”. Elég ócska tákolmánynak tűnik a sok profi madarászfelszerelés mellett, de azért leírom, hogyan hoztam össze. Hiszen ha belegondolok, ennél olcsóbban és kevesebb munkával nemigen tudtam volna egy aránylag elfogadható külsejű és nagyméretű etetőt összehozni, anélkül, hogy kékre-zöldre vertem volna az ujjaimat a kalapáccsal, vagy tönkretettem volna egy egész sereg jobban is felhasználható faanyagot.

Tehát az etető teste - a sírcserép- megvolt, alulra kellett egy tálka, amely a kiszóródó magokat összefogja. Először az udvaron kerestem valami kimustrált tányért. A szóbajöhető edények közt volt félrehajított macskatányér, festékesvödör teteje, Nyunyi elfeledett homokozólábosai. Egy se volt jó, végül a spejzban kezdtem kutakodni, ahol egy ládában a műanyag ételesdobozok vannak. Én nem tudom hogyan, de nálunk hatalmas seregek vannak tetőtlen dobozokból és doboztalan tetőkből, ezek közt keresgéltem. És itt lapult a megoldás egy legalább tíz éve alátét-tányér nélkül hentergő, összekaristolt tányérfedlap képében. A megfelelő tetőt is megtaláltam, ami egy nagy, négyszögletes dobozát vesztett mélyhűtődobozfedél lett. A felfüggesztésre tökéletesen alkalmasnak találtam a múlt héten felújított ruhaszárító még aránylag hosszú és erős, de kidobásra ítélt köteleit. Megvolt tehát az alapanyag, most már csak azt kellett kigondolnom, hogyan erősítsem egymáshoz a majdani madáretető egyes darabjait. Tanultam a tavalyiból – hogy az ócskán tákolt etető hamar szétesik - , így az összeállításhoz Laci szerszámosszekrényében kezdtem kutakodni. A tömérdek csavar, rozsdás szegek, tiplik, ütvefúró, szerszámkofferek, ragasztók, és barkácshajlamú pasiknak való mittudoménmicsodák világából csavarokat, anyákat és 13-as villáskulcsot böngésztem elő.

Aztán nekikezdtem a „nagy műnek”. Először is alaposan lesúroltam és kiszárítottam az összes alkotóelemeket, a csavarokat meg is zsíroztam. A zöld, aljzatnak szánt lapostányérnak kimértem nagyjából a közepét, rátettem a cserepet, és a cserép lyukain keresztül alkoholos filccel megjelöltem azt a két pontot, ahol össze akartam erősíteni a cserepet a tállal. Aztán megtüzesítettem egy régi kést, és a tányéron megjelölt két pontot a forró késsel kifúrtam (szó se róla, elég randán).

Utána a cserép aljának – és vele egyszerre az aláttéttálcának a frissen fúrt lyukain átdugtam a két jókora csavart, és az anyákat rátéve jól beszorítottam azokat. Na ez sokkal masszívabbnak tűnt a tavalyinál.

Utána a felfüggesztést gondoltam ki. Ehhez a cserép felső szélének két szemközti oldalán szintén forró késsel két-két lyukat fúrtam, és befűztem rajta két jó hosszú ruhaszárítókötél-darabot.

Végül a fedlapot erősítettem fel. Azon négy lyukat fúrtam. A négy nyíláson kihúztam a felfüggesztőzsinegek két-két végét, fent összebogoztam, és ezzel meg is lett az új etető.

Persze rögtön teszteltem is: megtöltöttem magokkal. És ekkor vettem észre, hogy a cserép oldalán levő nyílások túl kicsik, a napraforgó csak akadozva jön ki rajtuk.

Így újra megtüzesítettem a kést, és a lyukakat forró késsel megnagyobbítottam (ekkor már az egész lakás bűzlött az égett műanyagtól). Most már a madarak minden gond nélkül kiszedegethették a magokat.

Másnap „élesben” is bemutatkozhatott az új etető, hamar megtalálták a cinkék. Még a tavaly megszokott helyen – a körtefán – függ, de már kinéztem egy másik ágat neki a szomszéd kerítést határoló akácok közt. A körtefa alatt ugyanis állandóan ott téblábolnak kövérre hízott macskáink, és ha sok madár röpdösött az etető körül, mindig felmásztak a törzsön. (Régen volt egy macskánk, aki rendszeresen beült az etetőbe aludni.) Remélem, azért a kis drágák az akácra nem másznak fel, talán féltik annyira a tappancsaikat a tüskéktől. Amellett meg (a hátsó szándékom mindig megvan) az akácfákat sokkal jobban tudom lesből fényképezni…

Hamarosan kiegészítem az etetőt házi madárkalácsokkal is. A héten pedig tesómmal úgy beszéltük meg, hogy nála is megnézem, milyen gezmecek vannak náluk a sufniban félredobálva, amelyek madáretetőként még új életet kezdhetnek. Hamar eldöntötte: neki is ilyen önetető kell!

Mínusz hét fok hajnalban

 

 

 

 

 

Csingislovak 2011

Korábban már írtunk a Szent Márton napi búcsúról és a helyi időjóslásokról. Idén így zajlott közösségi ünnepünk egyik nevezetes eseménye, a csingislovak és a lovasbandérium felvonulása:

Tervek, fogadalmak

Ma reggelre kelve - 4 fok fogadott. A veteményes még egy hónappal ezelőtt is terményektől (és gyomoktól) vígan zöldellő parcelláin csak elfagyott gyomszárak, felbolygatott rögök, egypár kinnfelejtett karalábé van, a telelő vetemények ágyáskája hasonlít egyedül a korábbi kerthez. Most van itt az az az időszak, amikor a hosszabb estéken ki lehet elemezgetni az év eredményeit, próbálkozásait, és át lehet gondolni, hogyan nevelgessük jövőre a zöldségeinket. Majdnem tíz ötletet akartam kivitelezni az év folyamán, most kiértékelgethetem, mennyire sikerült ezeket megvalósítanom.

1.) Már a magok megvásárlását is megpróbáltam egységesen megoldani, de aztán - szokás szerint - kísértésbe estem a vetőmagboltokban, és sokkal többet vettem meg mindenből, mint amire valójában szükség volt. Persze minden vacak a földbe került, és más veteményeknek alig maradt hely. Erről valahogy le kell magamat nevelnem.

2.) Ráadásul tavaly megfogadtam, hogy papiroson vezetendő kerti naplót is fogok vezetni, már csak a tanulságok levonásának céljából is. Egészen júliusig sikerült is írnom, aztán valahogy elsikkadt az egész. Bezzeg tesómnak fotókkal illusztrált naplója van (lelkifurdalás....)!

3.) Nagy dumát lenyomtam arról, miféle paradicsomok lesznek, milyen megfontolásból. Aztán kísértésbe estem, és összevettem mindenféle marhaságot is, végül volt húszféle paradicsomom, ami aztán dzsungellé vált, szerencsére azért a betegség nem tette tönkre az állományt. Jövőre szigorúan lesz koktél, Golden Königin, Yellow Goldfish, Malinowy Ozerowski, Zömök, Black Krim, és esetleg egy-két más fajta. Nem kell ész nélkül minden marhaságot összevenni és kinevelni más fontosabb termények helyett, na!

4.) A hálón nevelés bevált, megérte vele pepecselni. Eleinte sok volt vele a munka, de utána sokkal egyszerűbb volt. Úgy helyeztük el, hogy lehessen tőle szántani, ne kelljen ősszel kiszedni a hatalmas gerendákat. Ezzel szemben a hozzá tervezett és barkácsolt csepegtetős öntözés nem készült el. Igazából olyan szörnyű nagy szükség nem volt rá, egyfelől az időben érkező eső miatt, másrészt meg pont a háló mellé tettem egy háromszáz literes pléhhordót teli vízzel, onnan könnyűszerrel locsolt még Nyunyi is a kis kannájával.

5.) A hagymafélék nevelgetése - palántáról és dughagymáról- jövőre már a begyakorolt módszerrel fog zajlani, ez jól tervezhető. Még a telelésre képes póréhagyma „magaviseletére” vagyok kíváncsi a téli hónapokban, de mivel ott van a kertben, márciusra megtudom, mennyire érdemes ezzel a későbbiekben foglalkozni.

6.) Fogadkoztam, hogy több káposztaféle lesz. Több is lett, de nem úgy, ahogy képzeltem. Tavalyelőtt gyönyörűek voltak a lila- és pagodakarfiolok, ezekből szerettem volna többet, ehelyett lett belőlük egy nagy nulla. Vigaszágként azonban sikerült az áttelelő kel, szép karalábéjaim lettek – köszönhetem Timinek – és a brokkoli is jó lett.

Nagyon nem merülhettem azonban a brokkoli nyújtotta gyönyörűségekbe, mert egy titokzatos tolvajnak és anyukájának köszönhetően a friss rózsáknak mindig lába kélt… J

7.) A telelő zöldségekkel bonyolított tavaly téli kísérletem eléggé jó eredményekkel kecsegtetett, ezért is készítettem el a telelő zöldségek kicsi kertjét, amelyben a jelen pillanatban kikelt a nemrég elvetett őszi mák, a dughagyma és fokhagyma, zöldellget a telelő saláta, póré, leveles és Adventi kel meg az édeskömény, és van pocsékul kikelt spenót is. Kár, hogy az ősz elég száraz, így a múlt héten a kerti hordó maradék vizét öntözésre használtam, hogy kicsit létrekeljenek a vetemények. Takarás és varjúvédelem még nincs rajtuk, ezt ki kell alakítanom a jövő héten.

8.) Gyümölcsfát is akartunk telepíteni, őszibarackot. Ehelyett Laci vett egy cseresznyefát, ami ki is döglött a monília miatt. A nyáron a szilvafa is kiszáradt. Viszont jövőre kapni fogok szeder- és folytonérő málnatöveket remélhetőleg, így fák helyett a cserjék telepítése már majdnem biztos.

9.) A konyhakert virágokkal való feldúsítása részben sikerrel járt, jövőre ezt folytatni fogom.

10.) Újfajta zöldségek kipróbálásával való idióta kísérletezgetéseim vegyes eredménnyel zárultak. Ez úgyis egy külön poszt témája lesz, most nem akarom boncolgatni

És most jöhet a 2012. év szentfogadalmainak sora. Van, ami a tavalyit ismétli…

a.) Nagyobb energiát kell fordítanom a talaj javítására és a gyommentesítésre. A gyomhelyzet tavaly óta sokat javult, de jövőre még jobban figyelembe szeretném venni a gyomfojtó és gyomirtó hatású kerti vetemények megfelelő telepítését. Egy folt van, amelyben még éldegél a tarack, ezt kell kiemelten kezelnem a gyökerek kiszedésével, illetve csemegekukorica rátelepítésével. Sokat segített még a helyzeten a növendék gyomszárak elégetése, amelyeknek nem volt alkalmuk így elhinteni a magjaikat. Az égetést mindig a kert földjén – és nem különálló „vesztőhelyen”, mint tavaly – végeztem el, így a növények hamuja a talajt gazdagíthatta. A fűtésből származó fahamut és mindenféle növényi részt már most kihordtam a kertbe javítási célzattal. Azonban most is megvan még az örökös komposzt-és ganéhiány, így jövőre Dudarittal próbálom meg egy kicsit javítani a talajt, ha hozzájutok. Az öntözésen is javítani kell, jó lenne már tényleg kivitelezni azt a csepegtetős szerkentyűt, amit tavaly kitaláltam.

b.) Le kell állítanom magam az ész nélküli magvásárolgatásokról. Ezzel együtt azonban ki szeretném próbálni, mennyire életképesek és fajtamegtartók a házilag szedett magok. Már idén nagy mennyiségű magot szereztem be különféle kerti veteményekről, egy részét saját magam szedtem, máshoz csereberéléssel (köszönöm!), ajándékozással, kerítésből kilógó magszáras virágfejek lecsippentésével stb… jutottam hozzá. Ezeket mind szeretném kinevelgetni. Azt is tesztelni szeretném, hogy a Sárpo Mira krumpli alkalmas-e visszavetésre.

c.) A napló… Már megvettem a szép kis könyvecskét, s fogadalommal fogadom, folytatni fogom a feljegyzéseket!

d.) További virágosítások is szükségesek. A kert egy pontja drót-és fonalférgekkel igencsak fertőzött. Több féregriasztó virágra, különösen büdöskére lesz szükség. A góc környékére ültetve remélem, jó hatású lesz talajfertőtlenítő helyett. És a praktikus szempontokon túl: még pezsgőbb életet szeretnék, sok pillangót, tarkaságot! És ezzel a fogadalommal könnyen lehetek, hiszen Nyunyi már idén ennek a munkának legalább a felét átvállalta tőlem, mint afféle virágkedvelő kislány. A legényfogókat ő vetette, öntözte, mindig szedett belőle, és magot is fogott. Ezt tehát nyugodtan rábízhatom.

e.) Fehéret, feketét, tarkát… A jövő szezonban a babfélék fognak kiemelt szerepet kapni a lóbabtól az eccembabig. Babgáz ide vagy oda, én nagyon szeretem ezt a terményt, és enyhén szólva meguntam, hogy mindig csak a nagy szemű tarkabab, vagyis hát a törökbab van terítéken. Mindenféle fajtát kerítettem most is a háziszedettől a szomszédnéni- félén és cserélten át a kerítésről csentig. Mindenféle lesz, ami belefér.

f.) Ugyanígy leszek a káposztafélékkel is. Legyen megint brokkoli, karalábé, karfiol, kelkáposzta, leveles kel, mindenféle. Nagyobb gondot kell fordítanom a megfelelő palántanevelésre, mert idén a hibás palántanevelés – túl kicsi cserép, megázás – miatt bukott be a káposztás mutatvány.

g.) Új zöldségfajták, természetesen. Újra azok, amikkel idén beégtem, és még egypár-féle ismeretlen. Hogy mik, még nem egészen tudom pontosan, de majd kiderül jövőre.

Többre egyenlőre nem merek vállalkozni. Az eredeti terveim általában úgyis már pár hónap múlva – legalábbis részben- a feje tetejére állnak. Szükséges mégis, hogy a jövő évi kertészkedésnek valami vezérfonala legyen. Még ha itt-ott derkig érő gaz van, és az ágyások kusza összevisszaságban kavarognak, legalább én tudjam, hogy itt mégiscsak van valami rendszer, ami alapján legalább egy csokor petrezselymet megtalálok a nagy kuszaságban!

Tarka lombok kertje 1. Cserjék

Kerttervezéskor sok mindent figyelembe vehetünk, de amatőr szinten nálunk például kimaradt az, hogy kimondottan az őszi pompára komponáljunk kertrészleteket.  A sok szempont között, amit a kertünk kialakításakor figyelembe vettünk, sehol nem volt az ősz különlegességeinek kihasználása, s ez hiba volt. Az őszben az a különleges, hogy hosszú hónapokon át, finom átmenetekkel mutatkoznak és váltakoznak  a pazar lombszínek, ez nagyon kedves a szívemnek. Egy másik fontos dolog  az örökzöldek szerepének ebben az évszakban kezdődő  hangsúlyosabbá válása, majd télen teljesedik ki igazán

Ha az ősz szépségének kihasználását a fontosságának megfelelően használtam volna fel, biztosan jobban odafigyelek a mogyoróbokrok őszi szépségére: lombjuk szép aranybarnán búcsúzik, s közben már startra készek a porzós barkák.

A boglárkacserjék duplán sárgák: lombjuk és utolsó, elnyíló virágaik egyszerre pompázik.

Szép sárgán búcsúznak el a gyöngyvirágcserjék levelei is. Magnóliánk okkersárgán búcsúzott, de az enyhe időt hozó, nálunk ritka délkeleti szél hamar megtépázta csinosságát.

Érdekes a labdarózsa, őszi lombszíne valami miatt egymáshoz viszonylag közel ültetve is más-más: anyuéknál árnyékos fekvésben inkább sárga, nálunk ugyanennek a cserjének leválasztott tősarjából nevelt bokor napos helyen mindig csodás lángvörös. A Kertészeti lexikon ír ugyan a lombszíneződésről, miszerint "az őszi lombszíneződést lombhullató fáinkon és cserjéinken a levelekben levő zöld színtestecskék tartalmának elbomlása és a sejtnedv antocián-tartalmának növekedése idézi elő.", de ez nem tudom hogy alkalmazható a klónozás ezen esetére.

A madárbirsek egyes színváltozatainak levele és termése is csudavörös. A kép Halászi főutcájának egyik háza előtt készült.

A vérborbolyák az év többi részében is díszesek, de az ősz az ő nagy időszakuk, a leveleik a sárga, zöld, vörös, bordó és barna szivárványában pompázik.

 

Idén rengeteg termést is érleltek, kíváncsi vagyok, vonzóak lesznek-e a madarak számára.

 Közterületen, a falu Szent Flórián-szobra körül is szépen mutatnak a hársak, füzek előtt, a talajtakaró rózsák hátterében.

A tűztöviseken érőfélben vannak már a mikroalmácskák, a miénk termése bizony eléggé szegényes.

A fehér somok narancsos-vöröses lombdísze már foszladozóban. Vesszői vörös színe télen válik igazán különlegessé.

A szőlőfélék lombszíne fantasztikus változatosságával gyönyörködtet. A kép Halászi főutcájának egyik háza előtt készült.

A lombszín nem minden: vannak ősszel virágzó cserjék, például a csarabok, hangafélék, egyes fuksziák és cserjés pimpó-fajták, amelyek enyhe őszön sokáig kitartanak.