A Nagy Ágyalakítás

Lehet, hogy most nevetségessé válok, hogy egy év alatt jöttem rá... Andris fiam nem egy kimondott mormota, ha csak négy-ötször ébred egy éjjel, már jó éjszakánk volt. A felkelek-hozzá-és-visszateszem sosem működött, ha matracot ért a popója, azonnal felriadt. A sokszori felkelés (ki ne tudná, aki anya) kimerítő is volt. Már régóta vágytam egy "oldalkocsira", amit az ágyunk mellé lehet állítani, de külön megvásárolva bizony súlyos tízezrekbe került volna. 

Nemrég eljött az a pillanat, hogy  a kislegény megtanult az ágyra, kanapéra fel- és lemászni, ettől fogva egyáltalán nem volt hajlandó megmaradni a kiságyban, viszont a mellette lévő összecsukható fotelágyban vígan elaludt. A rácsos kiságy pedig olyan darab, ami igazán közel áll a szívemhez: hajdan az enyém volt, a tesóm is innen nőtt ki, tesóm Juditkája is, így természetes volt, hogy Andris is megkapja ezt az ugyancsak retrós, de felújított és masszív bútordarabot. 

Sajnáltam volna felvinni a padlásra a lomok közé, így a párommal kiötlöttük, hogy egy ágyból kettőt csinálunk: a kiságyból némi megerősítéssel és pótlábak felszerelésével oldalkocsit a mi hálónkba, a kiszerelt rácsot pedig felerősítjük a fotelágy oldalára.

Szerelés közben: 

Az "oldalkocsi" ilyen lett üresen és tele:

A gyerekszoba pedig most ilyen:

 

Az átalakítás nem került még ezer forintba sem: négy fém derékszög, 16 csavar és két kb. 25 centis fenyőlécdarab kellett hozzá. Mégy egy fehér, fenyőléccel szegett rongyszőnyeg falvédő hiányzik, meg egy kicsi tesó Andriskának :-)

Valami megkezdődött....

Mintha nem is ugyanarról írnék, mint amiről Hédi két héttel ezelőtt. Bizony, a vadul kavargó böjti szelek és a langyos napfény kikezdte a tél szigorát, a folyók jegét. Tíz nappal ezelőtt még el se tudtuk képzelni, hogy ilyen enyhülés jöhet, babakocsival is lehetett a Dunán sétálgatni, a reggeli előtti bevezetés háromszor is hólapátolás volt. A változás elképesztő. Nyílegyenesen haladunk a tavaszba, a munkahelyem ajtaján kilépve nászrepülő ölyvek lebegnek tova a levegőben, a nap melegen süt, és még a varjak is vidámabban kárognak, pedig igen soványak. A hatalmas hókupacok egyre apadnak, helyükön tócsák, amikben bárányfelhők tükröződnek. A tócsákból meg sár lesz.... Így a tavaszt jelzi az is, hogy hónaljig sárosan jön Nyunyi az iskolából, nyargal, mint egy kis csikó, és a maradék hókásakupacba törli elképesztően mocskos csizmáját.
A jégre meg már gondolni se lehet. Igaz, a Lajta még nehezen boldogul a nagy jégtáblákkal, amelyekbe belefagytak -lassan már egy hónapja - a park platánjának levelei.

Az erősen leapadt víz küszködve sodorja magával, jobb esetben tördeli a még ijesztően nagy jégdarabokat.

A Mosoni-Duna viszont - nagyobb erejű folyó lévén - hamar ledobta azt a vastag jégpáncélt, amin sétálni is lehetett. Eleinte a légbuborékok helyén furán ragyás lett a jég, aztán ablakok nyíltak rajta az égre, amin előbuggyant a folyó vize, abban pedig a felhőtlen ég és a parti fák tükröződtek vissza.

A jégdarabok egyre csipkésebbekké váltak, majd végül elragadta őket az áramló víz.

 A parton és a kertekben pedig megpezsdült az élet. Észre sem vettem, a fűzfák már barkásan nyúlnak az ég felé,

az erdő aljában pedig egy-két nap leforgása alatt előbújtak azok a híres szigetközi hóvirágok.

 A virágágyásban is magához tért az a hóvirágpamat, amely már az erős fagyok előtt kinyílt, aztán hajszál híján kifagyott.

A kankalin is hozza első bimbóit.

Ez elég volt nekem ahhoz, hogy a sárral dacolva (az udvarunk iszapfürdőhöz hasonlít így a hóolvadás után) felhúzzam cuki, margarétamintás gumicsellómat, megvizsgálni, mi a helyzet azokkal a zöldségfélékkel, amelyeket át kívántam teleltetni. 

Az összkép nem túl biztató. Valószínűleg a hótakaró nélküli erős fagy (-17,3 fok volt a leghidegebb) sok növényt tönkretett. A saláták és leveles kelek megbarnultak, külső leveleik megrothadtak. 

Nagy megerőltetéssel sem tudom elképzelni, hogy ezekből viruló salátafejek és harsogózöld kelkáposzták lesznek majd egy szép tavaszi napon.
A mák külseje azonban bizakodásra ad okot, szerintem semmi baja, a spenót még kis leveleket is hozott, a póré is áttelelt, bár a lefagyott, megfonnyadt levelek szintén nem valami bizalomgerjesztőek. De akár már szedhetnék is belőlük, már csak a kíváncsiság kedvéért is.

Amíg én csak a passzív bámuldozásig jutottam el, Laci egy szempillantás alatt előszedte a motorfűrészt, metszőollót, nyeleket vett, szerszámokat élezett és elkezdte metszeni a fákat. Vegyem ezt is a tavasz jelének? Úgy gondolom, igen.

A jövő heti kerti munkám már megvan: a lemosó permetezés. Ezzel pedig ünnepélyesen megkezdődik a kinti kerti munkák szezonja, elő hát a szerszámokkal, irány a kert! 

Salátáskert az ablakpárkányon

Szezonkezdésre úgy gondoltam, meglepem magam és a családot egy  kis várva várt friss zölddel. Egy ládaalátétből, három kivisdobozból, két liter virágföldből és néhány csipet magból kis "salátaágyást" szerkesztettem. A kivisdobozok használata azért fontos, mert ezzel házilag újrahasznosítok valami szemétbe valót! Biztos Ti is elrakjátok a tartósabbnak kinéző csomagolóanyagokat, kíváncsi vagyok, ki mit mire használ még.

Vetettem  zsázsát (igazi turbó téli zöldség, hiszen egész évben vethető és úgy 10-14 nap alatt termést ad), rukolát és madársalátát. A képeken az alsó, zöld leveleket bemutató rész a zacskó fotójáról kiemelt részlet, előlegezi a végeredményt. Mindegyikkel vesződhettem volna már korábban is, hiszen ezek a növények lakásban nevelésre bármikor vethetők.

A zsázsa kis pirosas magvai csíranevelésre is alkalmasak, de én inkább a szendvicsfeldobós változatra gyúrok.

Aztán rukolát, ami a februári hidegekkel végképp megadta magát a kertben. Magjai mint egy kis repce- vagy mustármag. Az az érdekes, hogy rukola néven tulajdonképp kétféle növényt is érthetünk, a mogyoróízű, egyéves Eruca sativa is rukola, meg a csípős-fűszeres ízű növény Diplotaxis tenuifolia is az, ezt a német nyelvterületen nevezik vadrukolának. A két növény rendszertanilag nem áll túl közel egymáshoz, csak a levelük tormája hasonló. Ez utóbbi magyar neve útszéli kányazsázsa, vadon is termő, gyűjthető gyógynövény.
Az én kis ládikámba az egyéves, mogyoróízű változat magja került. 

 Az utolsó ilyen minisaláta a madársaláta vagy galambbegysaláta. Ez tipikus balkonkertész-növény.

Kertünkben a virágágyás szegélyében,összegyúrt és agyagos földben vígan megélt, kíváncsi vagyok, a ládában hogy viseli majd magát. Az ablakkert növénykéinek a hideggel szerencsére nincs problémájuk, amint márciusban jön az "igazi" palántanevelés, kikerülnek majd egy védettebb, külső ablakpárkányra, a levelek meg a szendvicseinkre tízóraira, vacsorára.

Séta a befagyott, behavzott folyó jegén

 A hetek óta tartó fagy vastag jégpáncéllal borította be a Mosoni-Dunát. Nagyon ritka, talán húszévente adódó alkalom, hogy télen száraz lábbal sétálhattunk át a folyó túlpartjára. Nem volt ez  veszélytelen ötlet, de ezt az utat előttünk többen quaddal is megtették és szemlátomást épen át- és visszaértek, így mi is követtük őket. A vastag jégen oda gyalogolhattunk be, ahova csónakkal, kenuval is bajos nyáron bejutni a bozót és az uszadék miatt. 

Kezdjük a szelíd, lakott résszel, a strand környékével meg a játszótérrel:

 Gázló:

 Nem út van a kerítés mögött, hanem folyó

 Híd a hó fölött.

 Kemence, mögötte a láthatatlanná vált Duna.

Ez a Kálnoki-ér  torkolata a Duna közepéről:

Quadnyomok: 

(Nem tudom hogy van ez, most már minden második hátsó udvarban  van quad? Tizenéves hülyegyerekek repesztenek át a recsegő jégen oda-vissza, tízéves kiskölykök meg futnak utánuk gyalog. Csoda, hogy nem történt tragédia. Akinek quadot ad a Jóisten, észt nem biztos, hogy ad mellé eleget.)

A vadvizes rész behavazva, befagyva. Sokat jártunk a Dunák ladikkal meg kenuval, egészen elbűvöl a vadvízi világ a bujaságával nyáron, de a fagyos-havas verziót még életemben nem láttam.

Az időjárás-jelentéseket nézve lassan felenged az idő, úgyhogy a hótaposó helyett lassan a gumicsizmák előszedésével kell foglalatoskodnunk, meg a palántázóládák előkészítésével.

Befagyott a Mosoni-Duna

Nálunk fátyolfelhős napsütés hívogat sétára, míg mások a havat lapátolják szorgosan. Itt egy milliméter hó sem esett, viszont beállt a folyó. Vékonyan, hézagosan ugyan, de már majdnem összefüggő jég borítja a vizet. A kacsák is átköltöztek a Kálnoki-érhez, annak sebesebb vize még csordogál.

Az értorkolatnál látni szabad vízfelületet.

 Nappal -7°C van. ami még tűrhető. Éjjel úgy -12 és -15°C közötti a hideg, ez már nehezebben bírható.

1992-ben, húsz éve annyira befagyott a Duna, hogy átsétáltunk a túlsó partra gyékényt szedni. Tizenhat voltam, és eszembe sem jutott, hogy bajom lehet.

Most már tisztában vagyok a korlátaimmal és a törékenységemmel. Azt a  réges-régi gyékényt jól befújtam nagyflakonos hajlakkal, így csak tavasszal pergett szét.

Amikor a gyékénymagok már földbe, vízbe, szélbe kívánkoztak, csúnyán szétfoszlott a buga. Én a kukába dobtam a pormacskaszerű izét.

Ezek pedig a pajzsoscserje (dipelta floribunda) termései a focipálya kerítésében.

Szamócát – magról?

Kifinomult ízlelőbimbójú szamócarajongók állítják, hogy igazi íze csak az erdei szamócának van.  Benne testesül meg mindaz az illat és zamat, amely a tökéletes eprességet adja. A frigó palántákból nagy gyümölcsöket hozó, a kúszó, csüngő, kivadult „paraszt” szamócák csak halvány árnyképei a vad gyümölcs tökéletességének.

Az erdei szamóca azonban vadon ritkaság. Már az elvárosiasodott, neten lógó falusi is kevés helyen találkozik erdei szamócával, én is csak két területet tudok, ahol terem: Halászi és Dunasziget közt a Gazfű erdőn, illetve a Kissomlyón. Ritka ínyencség az ilyesmi. És mégis előttünk a lehetőség, hogy saját erdeiszamóca-ültetvényünk legyen, egyszerűen.

A nemesített epreknek nagy földparcella kell, sarjakról szaporodnak, egyszer teremnek – a nevelésükhöz a feltételek nincsenek meg sok kertészkedőnél.  Ha nincs föld, sovány a talaj, nem lehet öntözni, sajnos kénytelen az ember a zöldségesre vagy a „szedd magad” gyümölcsre fanyalodni, ha erre a finom gyümölcsre vágyik. Örvendetes azonban, hogy így se kell letenni a saját termésről: a kis helyet igénylő, nem indázó, igen igénytelen, folytonérő, de apró gyümölcsű, és – jó hír! – balkonon is nevelhető erdei szamóca a megoldás az eprészkedni óhajtók számára.

Az erdei szamóca magját „Ruyana”, „Rügen”, és „alpesi szamóca” fantázianeveken már 60 forint / csomag ártól meg lehet venni, kis kutakodás után. (Ez az ár önmagában is komoly kísértő tényező…) A nagy, nemesített szamócafajták (Gorella, Elsanta stb…) magjait még sehol sem láttam, ezeket magról nem, csak sarjakról szokták szaporítani. Csüngő eper magja is kapható időnként.

A nevelése kezdőknek sem okoz bonyodalmat, inkább csak türelem kell hozzá. Először 2008-ban (tehát még a blog születése előtt) neveltem szamócát magról, és egész jól sikerült, a kis növények szépen megerősödtek, és Hédi kertjében elbokrosodva komoly teleppé fejlődtek.

A magokat így január végén vetettem el egy hosszúkás műanyag ládikába, és gondosan lekötöttem fóliával. Földnek közönséges virágföld és folyami homok keverékét használtam, a magokat nem áztattam, kelesztgettem. Nem takartam be földdel az apró piros magokat: valahol azt hallottam, hogy a fényre csíráznak. Világos, de hűvös (olyan 15 fokos) ablakba helyeztem el a ládát. Minden nap spriccelve locsoltam, hetekig nem történt semmi, és már elkönyveltem szokás szerint, hogy ez sem sikerült. Közben lomtalanítottam a szekrényt, és találtam ott egy nagyítót. Poénból elkezdtem nézegetni a palántának vetett magokat, és akkor láttam, hogy csírázik az eper.

Még vagy két hétig lefedve tartottam a dobozt. A pindur magokból miniatűr és igen törékenynek tűnő epertövek lettek, kíváncsian vártam a megerősödésüket. A földet mindig nedvesen tartottam alattuk. Ekkor már májusra járt az idő, apránként kiszoktattam a kis növényeket az udvarra-ládástól. A dobozukban eléldegéltek, virágoztak is, de még nem teremtek. Ősszel tanácskoztunk, hol teleltessük a növényeket, végül odaadtam tesómnak, aki kiültette a kertjébe. Ott a következő évben takaros bokorrá fejlődtek, és teljes gőzzel gyümölcsöt érleltek.

És milyen a termése? Igen zamatos, aprócska, illatos.

 Kettesével-hármasával nő kicsi fürtöcskékben. Az állaga más, mint a nemes szamócának, krémesebb, a magok keményebbek. Betegséget nem láttam rajta, és mivel a gyümölcsök szára aránylag magas, a kis piros bogyók nem fekszenek le a földre, a csiga nem rágja meg, és a por se verődik fel rá. Nem szedtünk soküvegnyi szupertermést, de gyerekes örömmel kutakodtunk a piros kúpocskák után. A szezonja májustól októberig tart, jópárszor csemegéztünk róla. Közben egyetlenegyszer sem locsoltuk, nem is ápoltuk a töveket sehogy, magától kínálták a kis terméseket. Indákat nem nevelt, de a tövek egészen megsűrűsödtek, megvastagodtak.

A telet mindenfajta takarás és pátyolgatás nélkül elviselték. Tavasszal tőosztást hajtottunk végre, ez abból állt, hogy – Hédi, emlékszel?- csákánnyal vágtuk ketté a túlsűrűsödött tövet. A tő egyik darabját többfelé szétszedve átültettem a sziklakertbe. Ott a talaj kevesebb volt, de jó minőségű, és szépen hajtani kezdett, kellemes volt gazolás közben az ízes kis epreket lecsipegetni.

Egy adag ládába került, az ősszel – hogyan, hogyan sem – kint maradt a szabad ég alatt. Azonban a balkonláda pár kilónyi földje is bőven elég volt ahhoz, hogy kiteleljen, a gyökerek nem fagytak át. Nem volt szükség gyengéd ápolásra, tápoldatra, humuszos talajra, a legprimitívebb körülmények közt is megvolt a csekély, de zamatos termés.

Tehát csupán a magvetés során kell szemesen eljárni, a többi szinte magától jön, pofonegyszerű a nevelés. Árnyékban is megtermett.

A Rügen fajta tasakján ez szerepel: „Korai előneveléssel már első évben terem”. Nekem csak a második évtől termett, igaz, nem kényeztettem agyon. Ha jó minőségű talajon nevelődik, több vizet és egyszer-egyszer tápoldatot is kap, valószínűnek tartom, hogy már az első évben szedhetők a kicsi, piros gyümölcsök, akár ládából is. Szerintem az egyik legegyszerűbben nevelhető, ellenálló évelő növény, és még jól is mutat szerény fehér virágaival, harsogó zöld leveleivel, és később ragyogóra pirosodó kis terméseivel. Mindenkinek bátran javasolom az erdei szamóca ültetését, még ha csak egy mélyebb balkonládát tudunk neki biztosítani, akkor is. A nagy szemű, nemesített indázó eprek neveléséhez nagyobb szakértelem kell, de ezt nem lehet elrontani, a siker garantált. Saját eperre vágyó emberek igazi boldogság lesz ez a növény!