Igen! Szamócát magról!

A Szamócát-magról? című bejegyzésben már foglalkoztam a földiepertövek magról való nevelésének lehetőségével, de ott még csak az alpesi eprek házilagos hajtatásának egyszerűségéről írhattam. Mindazonáltal nem hagyott nyugodni a kérdés: a normál kerti szamócát nem lehetne-e palántaneveléssel elterjeszteni a kertben ? Megint egy régi könyvet - vagyis pontosabban a Vajda Ferencz-féle Hasznos tudnivalók innen-onnan című, 1899-es, 1986-ban újra kiadott írását - tanulmányozva megtaláltam, hogyan neveltek nagyanyáink a maguk régimódi eljárásaival szép, nagy szemű földiepret. Íme:

„Új szamócza fajok előállítási módja a következő eljárás szerint történik. Erőteljes, egészséges, legalább 2 éves szamócza legkorábbi, legnagyobb, kifejlett érett gyümölcsei összeszedendők, s névvel ellátva erjedés végett elvetésig száraz, szellős helyre teendők. A magvakat legczélszerűbb közönséges melegágyba június közepén elvetni. Az üvegtáblák, árnyékolás okáért, agyagból készített péppel teljesen bemázoltatnak, hogy a nap sugarai azokon át ne hatolhassanak. A túlérett gyümölcsből a magvakat a gyümölcs húsától friss vízben teljesen megtisztítjuk. A fenékre szállt magvak a csíraképesek; csomagoló papírra terítve árnyékos, szellős helyen megszárítandók. Ritkán vetjük, átrostált száraz ganéjjal vagy melegágy földdel 3-4 mm vastagon behintjük, deszka darabbal jól leveretik, s finoman megöntöztetik, nagy hőségben naponkint 2-3-szor, s szorgalmasan szellőzendő. Így 8-12-14 nap alatt a mag kikel. A kikelés utáni 15-16 napra az üvegtáblák félhomályosra dörzsölendők, 25-30. napra pedig az ablakok eltávolítandók. Augusztus elején a 3-6-8 leveles, futányos vagy inda nélküli magonczait emeljük ki, futányaikat tőben vágjuk le, gyökszálaikat felényire vágjuk vissza, s 8-10 cm-nyi távolban dugdossuk el, s 8-10 napig árnyékolva kell gyökereztetni. Naponkint 2-3-szor kell öntözni, s szellőztetni. Szeptember elején jól felásott s elegyengetett földön készítünk tetszés szerinti hosszú, 160 cm széles ágyakat, 30-40 cm széles utakkal közöttük. Mindegyik ágyon zsinór mellett 40-40 cm távolságra 4 vonalat húzunk, a két szélső az ágy hosszszélétől 20-20 cm-nyire feküdjék. A gyökerestül kiemelt magonczokat az ágyon húzott vonalak kellő közepére 50 cm-nyi távolban 3-szög alakban kiültetjük; gyökerüket 1/3-ra megkurtítjuk, s lehetőleg beiszapoljuk. Ha szárazság van, 2-3 nap egymás után öntözzük meg. November elején 10-15 cm vastagon korhadt marha trágyával terítsük be a magonczok közti közöket. A következő tavaszon már termést hoznak, s ekkor a válfaj minőségét megláthatjuk. A bogyók nagyságát a 2. évben legjobban észlelhetni. Virágzáskor a közök tenyérnyi magasságban szalmás ganéjjal beterítendők, nehogy esős időben a gyümölcsök besároztassanak. A futányokat tőben vágjuk ki, s az első termésnél 1-1 tőkén 1-2 szemnél többet ne hagyjunk.”

Teljes a leírás. S hogy ennek mi a gyakorlati jelentősége?

Köztudott, hogy a frigó eperpalánta drága mulatság, egy négytagú családra kalkulált valamirevaló epres kialakítása olyan száz tővel húszezer forint közeli értékről indul. Ha olyan különlegességekre vágyunk, mint a folytonérő fajta, még drágább a kivitelezés.

Számtalan kertben így innen-onnan kapott vagy más, hasonló módon beszerzett, félnemes-félvad szamócasarjak a telepítés kiindulópontjai.  A mi száztöves epresünket sarjakból négy év alatt sikerült száz tőig nevelni a sarjak leválasztásával és elültetésével harminc, a második kertszomszédtól kapott palántáról.

Viszont ezzel a vetéses módszerrel és  némi ügyeskedéssel olcsóbban csinálhatunk eprest magunknak. Egy szem jóféle paraszteperből egy év alatt meglehetős mennyiséget. Gyanítom, hogy a marokkói import gyümölcs erre nem alkalmas. Azonban ha hozzájutunk olyan fajtához, ami jó zamatos, és nagy gyümölcsű, kétszertermő vagy folytonérő és nem agyonnemesített, azt érdemes lehet így felszaporítani. Nyilván nemesíteni nem szeretnék, de kipróbálnám a folytonérő eperrel, remélem a szezonban sikerül legalább egy szemet kerítenem ebből a ritkább fajtából, s beszámolhatok majd itt az eredményről.
A süti képét természetesen Beától csentem el, remélem nem haragszik érte!

Szamócát – magról?

Kifinomult ízlelőbimbójú szamócarajongók állítják, hogy igazi íze csak az erdei szamócának van.  Benne testesül meg mindaz az illat és zamat, amely a tökéletes eprességet adja. A frigó palántákból nagy gyümölcsöket hozó, a kúszó, csüngő, kivadult „paraszt” szamócák csak halvány árnyképei a vad gyümölcs tökéletességének.

Az erdei szamóca azonban vadon ritkaság. Már az elvárosiasodott, neten lógó falusi is kevés helyen találkozik erdei szamócával, én is csak két területet tudok, ahol terem: Halászi és Dunasziget közt a Gazfű erdőn, illetve a Kissomlyón. Ritka ínyencség az ilyesmi. És mégis előttünk a lehetőség, hogy saját erdeiszamóca-ültetvényünk legyen, egyszerűen.

A nemesített epreknek nagy földparcella kell, sarjakról szaporodnak, egyszer teremnek – a nevelésükhöz a feltételek nincsenek meg sok kertészkedőnél.  Ha nincs föld, sovány a talaj, nem lehet öntözni, sajnos kénytelen az ember a zöldségesre vagy a „szedd magad” gyümölcsre fanyalodni, ha erre a finom gyümölcsre vágyik. Örvendetes azonban, hogy így se kell letenni a saját termésről: a kis helyet igénylő, nem indázó, igen igénytelen, folytonérő, de apró gyümölcsű, és – jó hír! – balkonon is nevelhető erdei szamóca a megoldás az eprészkedni óhajtók számára.

Az erdei szamóca magját „Ruyana”, „Rügen”, és „alpesi szamóca” fantázianeveken már 60 forint / csomag ártól meg lehet venni, kis kutakodás után. (Ez az ár önmagában is komoly kísértő tényező…) A nagy, nemesített szamócafajták (Gorella, Elsanta stb…) magjait még sehol sem láttam, ezeket magról nem, csak sarjakról szokták szaporítani. Csüngő eper magja is kapható időnként.

A nevelése kezdőknek sem okoz bonyodalmat, inkább csak türelem kell hozzá. Először 2008-ban (tehát még a blog születése előtt) neveltem szamócát magról, és egész jól sikerült, a kis növények szépen megerősödtek, és Hédi kertjében elbokrosodva komoly teleppé fejlődtek.

A magokat így január végén vetettem el egy hosszúkás műanyag ládikába, és gondosan lekötöttem fóliával. Földnek közönséges virágföld és folyami homok keverékét használtam, a magokat nem áztattam, kelesztgettem. Nem takartam be földdel az apró piros magokat: valahol azt hallottam, hogy a fényre csíráznak. Világos, de hűvös (olyan 15 fokos) ablakba helyeztem el a ládát. Minden nap spriccelve locsoltam, hetekig nem történt semmi, és már elkönyveltem szokás szerint, hogy ez sem sikerült. Közben lomtalanítottam a szekrényt, és találtam ott egy nagyítót. Poénból elkezdtem nézegetni a palántának vetett magokat, és akkor láttam, hogy csírázik az eper.

Még vagy két hétig lefedve tartottam a dobozt. A pindur magokból miniatűr és igen törékenynek tűnő epertövek lettek, kíváncsian vártam a megerősödésüket. A földet mindig nedvesen tartottam alattuk. Ekkor már májusra járt az idő, apránként kiszoktattam a kis növényeket az udvarra-ládástól. A dobozukban eléldegéltek, virágoztak is, de még nem teremtek. Ősszel tanácskoztunk, hol teleltessük a növényeket, végül odaadtam tesómnak, aki kiültette a kertjébe. Ott a következő évben takaros bokorrá fejlődtek, és teljes gőzzel gyümölcsöt érleltek.

És milyen a termése? Igen zamatos, aprócska, illatos.

 Kettesével-hármasával nő kicsi fürtöcskékben. Az állaga más, mint a nemes szamócának, krémesebb, a magok keményebbek. Betegséget nem láttam rajta, és mivel a gyümölcsök szára aránylag magas, a kis piros bogyók nem fekszenek le a földre, a csiga nem rágja meg, és a por se verődik fel rá. Nem szedtünk soküvegnyi szupertermést, de gyerekes örömmel kutakodtunk a piros kúpocskák után. A szezonja májustól októberig tart, jópárszor csemegéztünk róla. Közben egyetlenegyszer sem locsoltuk, nem is ápoltuk a töveket sehogy, magától kínálták a kis terméseket. Indákat nem nevelt, de a tövek egészen megsűrűsödtek, megvastagodtak.

A telet mindenfajta takarás és pátyolgatás nélkül elviselték. Tavasszal tőosztást hajtottunk végre, ez abból állt, hogy – Hédi, emlékszel?- csákánnyal vágtuk ketté a túlsűrűsödött tövet. A tő egyik darabját többfelé szétszedve átültettem a sziklakertbe. Ott a talaj kevesebb volt, de jó minőségű, és szépen hajtani kezdett, kellemes volt gazolás közben az ízes kis epreket lecsipegetni.

Egy adag ládába került, az ősszel – hogyan, hogyan sem – kint maradt a szabad ég alatt. Azonban a balkonláda pár kilónyi földje is bőven elég volt ahhoz, hogy kiteleljen, a gyökerek nem fagytak át. Nem volt szükség gyengéd ápolásra, tápoldatra, humuszos talajra, a legprimitívebb körülmények közt is megvolt a csekély, de zamatos termés.

Tehát csupán a magvetés során kell szemesen eljárni, a többi szinte magától jön, pofonegyszerű a nevelés. Árnyékban is megtermett.

A Rügen fajta tasakján ez szerepel: „Korai előneveléssel már első évben terem”. Nekem csak a második évtől termett, igaz, nem kényeztettem agyon. Ha jó minőségű talajon nevelődik, több vizet és egyszer-egyszer tápoldatot is kap, valószínűnek tartom, hogy már az első évben szedhetők a kicsi, piros gyümölcsök, akár ládából is. Szerintem az egyik legegyszerűbben nevelhető, ellenálló évelő növény, és még jól is mutat szerény fehér virágaival, harsogó zöld leveleivel, és később ragyogóra pirosodó kis terméseivel. Mindenkinek bátran javasolom az erdei szamóca ültetését, még ha csak egy mélyebb balkonládát tudunk neki biztosítani, akkor is. A nagy szemű, nemesített indázó eprek neveléséhez nagyobb szakértelem kell, de ezt nem lehet elrontani, a siker garantált. Saját eperre vágyó emberek igazi boldogság lesz ez a növény!

Tavaszutó eleje

Az április utolsó napjai és a május eleje megint megfeszített munkával teltek: sürgősen el kellett vetni a takarmánykukoricát. Ez nem volt olyan lájtos kis attrakció annak okán, hogy a föld újra becserepesedett, és egy komoly darabon fel kellett törni a talajt.A tolikapázás után mindent ismét le kellett planírozni, sorokat húzni, bevetni... nem csoda, hogy a hét mmásodik felére már enyhe kertmérgezést kaptam az isiászos derékfájás és a csekély kis napszúrás mellé. Sok időnk nem volt elintézni a kb. 250 négyzetméteres föddarabot, kapkodva, de azért megfelelően sikerült egy nap alatt kézzel bevetni.

Minden második sorba törökbabot is ültettünk, hogy a kukoricára felfutva teremjen ízes kifejtőbabot. A tőtávolságok 25, a sortávolságok 45 centisek lettek, talán egy picit sűrű, de legalább lefogja a gazt. A tábla szélébe akarok még a héten sütő-és olajtököt is vetni.

Egy darabka maradt ki az uborkának, de azt is elvetettük a héten, 15x80 centis tőállásba, vegyesen csemegekukoricával.

A sok kerti munka közben feltűnés nélkül és némán kinyílt egy sereg virág. Amikor a sok elvégzett feladat után lezuttyantam a kerti székbe, akkor vettem észre, hogy mindenhol tarka szirmok pompáznak, a fűzfán rigó énekel, és cinke cserreg.

Négyesfogat: meténg, törpe flox, indás ínfű és kutyatej:

Díszeprek:"Ennivaló" eprek:Szellőrózsa és kúszó boglárka:A szellőrózsák is egycsapásra kibimbóztak a héten:(A képen az egyik virágbimbón titkon kibontakozó fekete l'amourt csak akkor vettem észre, amikor a számítógépen megnéztem a képeket... A l'amour egyéb, felfokozott változatáról itt tájékozódhattok!)
A kukoricázásba, gyomlálásba úgy belesüppedtem, hogy alig vettem észre, hogy ehetünk az első termésből:

És rengeteg további termés van kilátásban:A múlt heti vetés időpontját nagyon jól elcsíptük: az esős napok után nedves volt még a föld, amit a napsütés gyorsan átmelegített. Ideális napok a magok kikeléséhez, a növények ezt hamar meghálálták: Ezeket a múlt héten ültettük!

Karfiol:

Juliskabab:

Cukkini:

Kukorica:

Őszirózsa: Krumpli:

Palántáim a kiültetést várják. Minndet kipatergáltam már a lakásból, a szabadban vannak, szépen zöldellenek. Hamarosan kiültetem őket. Egy érdekes növénygyermeket akarok még itt megmutatni:ez a rozmaring. Érdekes, hogy amióta kint van, a bazsalikommal egyetemben egy-két hét alatt szinte megduplázta a méretét. A jövő hét már kicsit lazább lesz. A kikelő növénykék közt porhanyítani és gaztalanítani kell a földet, illetve minden este locsolni. A mák ritkítását is megkezdhetem, illetve folytatom a palántázást. Ez babrásabb, de könnyebb feladat. Vetnivaló már nem sok minden van, kiürült a vetőmagos szatyor. Talán a napokban arra is ráérek, hogy a sziklakertet kicsit rendbehozzam. Kellemes, kukucskálós időszak jön, amikor kutakodni lehet: kikelt-e már a mag? Hol van nagyobb retek? Ezek az amatőr kertész kedvenc napjai!

Vetésforgó tervezése

Kertünk csak nagyon lassan kezdi megközelíteni a fejünkben már nagyjából létező állapotot, de tavasszal szeretnék egy újabb lépést tenni az ideális állapot felé a zöldségeskert többé-kevésbé végleges kialakításával.Ennek első lépéseit már novemberben megtettük. Előkészítésképpen felástuk a most már kb. 200 m2-es területet. A talajunk a Duna hordaléka, homokos-vályogos, tulajdonképpen nem lehet panasz rá, zöldség- és virágneveléshez tökéletesen megfelel, az elhelyezés legfontosabb szempontja a tápanyagigény.

A zöldségek igényeiről, a vetésforgóról és a társításokról már írtunk, most ezt megpróbálom az egészen konkrét adottságokhoz szabni. Jó kis világrendet okoskodtam ám ki papíron, majd meglátjátok!

Napfény szempontjából elég jól ellátott a kert területe, egy kisebb részt takarjnak a gyümölcsfák. Problémát jelent a gyakran fújó, hideg szél. A zöldségeskertet nem védi meg a ház a huzattól, ezért ribizlibkrokat és dugványról, magról szaporított díszcserjéket és évelőket ültettünk a kijelölt rész határára, ezek láthatók alul. A bal oldali nagyobb barna területet már tavaly műveltük, a jobb oldalit idén ástuk fel. A Garden Planner online változatával megpróbáltam valahogy láthatóvá tenni a viszonyokat, amatőr megoldás, de sajnos, szegényembernek nem telik jobbra.
A kisebb rész friss gyeptörés, öt évet pihent a talaj, külön tápanyagpótlást nem kap. Ez lesz a kerti középosztály konszolidált növényeinek helye. A komposztkupac közelének extra helyeire pedig a tökféléket, a kerti nagypolgárokat tervezem. A másik felét már tavaly műveltük, ennek egyik része akkor kapott bőséges adag komposztot, idén viszont semmit. Ez lesz a kerti szegénynegyed. A másik tavalyi parcella földje viszont elég lehasznált volt. Ez a rész komposztos, fahamus feljavításban részesült az ősszel, tehát ide jönnek a kívánságos eliték. Vannak be nem tagozódók is, a fák alatt az eperágyás foglalta el a helyét , ott van egy kis szabad terület a szabadföldi dugványozáshoz és a palántaneveléshez is.


A gyengébb talajú, tavaly trágyázott részbe az alamizsnával megelégedő alázatos kerti páriák jönnek:
Borsó márciusban, majd másodveteménynek június végén a bab.
Salátafélék, amit csak kapni, retekkel és dughagymával társítva, friss fogyasztásra, másodvetemény szintén bab.
Maximum egy sor cékla
Talán, ha nagyon ráérek, teszek egy kísérletet a csombor-lóbab párocskával is.
Az egynyári fűszernövények palántáinak egy részét -bazsalikom, koriander, majoranna - szintén ide ültetem.


A feljavított részbe jönnek a nagyobb igényű növények, zabagépek gyúrnak, vazze, úgymint:

Brokkoli, kelbimbó levélzellerrel társítva. Közelükbe ültetve kerül majd a szárzeller, annak közelébe pedig az őszi karfiol.
Paradicsom karalábéval társítva (őszi fajta, nem nyári karalábé, hidegágyban nevelt palántáról, áprilisban vetve). Védőnövénynek dughagymák is.
Uborka, ebből egy kevés is elég lesz, szélfogó-párásító növénye a csemegekukorica
Paprikafajták
Póréhagyma
A kabakosok, tökfélék többi képviselője (cukkinik, patisszon, egy-két tő sárgadinnye, sütőtök) szereti a frissen tört gyepet, ők a komposztkupac közelébe kerülnek, ott szabadon kúszhatnak a kúszós természetűek, senkit-semmit nem zavarnak.

Közepes viszonyokkal megelégedő kerti középkaszt kerül a gyeptörésbe.
Ők elég nagy területet igényelnek, sárgarépából meg petrezselyemből sok kell. Közéjük n9vényvédelmi dughagyma.
Ide jönnek még a többi hagymafélék, önálló ágyásban - vörös- és lilahagyma, fokhagyma, sonkahagyma, a kényesebbek palántáról indítva (a növényvédelmi hagymák friss fogyasztásra valók, vagy pont a levesek, főzelékek rántásának megfelelő méretűek, a főnövény beárnyékolja őket, úgyhogy aprók maradnak.)
A komposztkupac elé a kabakosok, a kimaradt üres helyekre meg mák, rohadt drága lett, én vagyok a családi mákoskalács-felelős, csak nem visznek el a rendőrök...

Az eperé a fák alatti, utolsó rész, ez a vetésforgó idejére helyben marad, az ágyások helyzetét pedig a következő három évben elegendő a komposztozás, trágyázás után felcserélni. Ha végigértünk a vetésforgón, akkor lesz érdemes az elrendezést újragondolni, variálni. Most már nincs más hátra, megvárni a márciust és usgyi neki! Előtte, februárban pedig a zeller-, paprika-, paradicsompalántázás, virágok és fűszernövények vetése ládákba, cserepekbe. A virágládákat már megtöltöttük, behoztuk melegedni a palántaföldet a garázsba. A leltár után, január közepén megrohanom a vetőmagboltokat, semmi sem tarthat vissza!

Aszalt cseresznye, aszalt eper

Ezzel a két gyümölccsel nyitottam meg idén az aszalási évadot. Az aszalással kapcsolatban "súlyos gondban" voltam, ugyanis az autó nincs otthon, nem tudtam felhasználni a napon áttüzesedő kocsi-és motorháztetőt erre a nemes célra. Spekuláltam, hova tegyem az öt aszalószitát és a három tepsit, amikor rájöttem, hogy az udvarunkon ott állnak a tökéletes alkalmatosságok: a két utánfutó! Alsó vaslemezük ugyanúgy átforrósodik, oldalaik védnek a széltől, és a kiccsaj - mivel nem tud belemászni - nem eszik meg több kilót belőle, mire az aszalás véget ér. (Tavaly folyton lopkodta, amikor kint játszott, és tisztára beteg lett, mire a szárított gyümölcs a spejzba került.) Ráadásul mobil: könnyen a tűző napra húzható, nem egyenként kell az aszalóalkalmatosságokat cipelni. Így kellő tisztítás és papírral való kibélelés után ez lett az idei segéd-aszalóberendezés.
A leszedett cseresznyét kimagoztam (sajnos nagyon kukacos volt), és felteregettem az aszalógép tálcáira. Arra kell figyelni, hogy a cserkó mindig a héjas felével kerüljön a tálcára, különben menthetetlenül odaragad a gyümölcshús. .Az aszalógép egyébént egy eléggé egyszerű, de nagyszerű szerkezet: öt lyukacsos tálca egymáson, alul egy pici fűtőszál és egy csepp kis ventillátor. A gépben kevergő kb. 60 fokos levegő szárítja a beletett zöldséget, gyümölcsöt. Talán ha 100 W a teljesítménye, tehát nem egy áramzabáló szerkezet. Működés közben pedig mennyei illatok lengik körül a gépet. Lassú, hosszú órákon át kell működtetni a tökéletes száradáshoz. Az aszalógépben csak előkezelést kapott a cserkó, aztán úgy, ahogy volt, ment az utánfutóba. Egy régi függönnyel takartam le, hogy ne kóstolgassa a darázs, ne hulljon rá levél. Kicsit féltem a cseresznyével, tavalyelőtt aszaltam utoljára. Akkor nem sikerült, mert valahogy összeragadt a fele egy nagy buciba. Ráadásul alufólián kíséreltem meg aszalni, és az alufólia ráragadt a cseresznyegalacsinra. Volt, ami meg is penészedett, dobhattam ki. Tavaly meg se próbálkoztam vele, idén viszont a bő cseresznyetermés nagyon csábított. Hanyagoltam az alufóliát, kicsit előkezeltem, rácson szárítottam, nem tepsiben, és sikerült.

Éles kontraszt: friss és szárított cseresznye. Az aszalótálcán kb. egykilónyi cseresznyéből készült aszalvány van!

Az aszalt eper az egyik legfinomabb szárított gyümölcs. Mivel két hete szerintem túl keveset szedtünk Eperországban, ezért addig szekálódtam az "illetékesnél", hogy újra kimentünk szedni - még négy kilót. Ezt aszaltam meg. Megmostam, megfeleztem a szemeket, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. (Itt is ügyelni kell arra, hogy ne a vágott felével lefelé tegyük a papírra, mert odaragad!) A kezdő hőkezelést a sütőben kapta meg, mivel az aszaló foglalt volt. Csepplángon száradt kb. 2 óra hosszat. Eközben kiadott egy kis levet magából, majd szépen száradni kezdett. Mivel az eper aránylag édes volt, ügyelni kellett, nehogy elkezdjen pörkölődni! Utána a tepsik mentek az utánfutóba, letakarva. Az első napon szépen ment a száradás, 27 fok volt, szeles, ideális aszalóidő. Este behoztam a lakásba az összes száradó gyümölcsöt a hajnali harmat elől. Másnap már délelőtt nagy meleg volt, azonban aznap kétszer szedtük be az összes tálcát, mert sorozatban jött egy zivatar, majd egy másik zápor. A természetes napmeleg hiányát az összes aszalnivaló a sütőben vészelte át. Tegnap újra kikerültek a tálcák, tepsik, örültem a jó melegnek, a száradásnak. Estére megdöbbentem: a tálcákról szinte eltűntek a gyümölcsök! Mintha valami medve dézsmálta volna meg. Aztán kiderült a turpisság. Kicsi párom tegnap hősiesen elvégezte a fűnyírást. Akárhányszor elment az utánfutó környékén, mindig betolt egy-egy marék gyümölcsöt. Mivel az udvar legalább ezer négyzetméter, jópár maréknyi eper és cserkó lecsúszott. Én meg még szánakoztam a rajta, hogy milyen lassan nyírja a füver, szegény biztos nagyon fáradt! Vezeklésképpen még három vödör cseresznyét leszedett, így ma munka után a holnap reggel induló újabb aszalási menetet készítem elő. A jövő héten is ez lesz a műsor, mivel a meggy majdnem megérett. Ha beköszönt a hőség, csak ki kell tenni a napra megmosva, kimagozva, a többi letudva. De erről majd a jövő héten...

Az eper kevésbé esik össze, mert kisebb a víztartalma. Színe egészen fantasztikusan bíbor lesz

száradás után. A tányér bal felén háromnegyed kiló gyümölcsből készült aszalvány van.

Az első gyümölcs

"A szamóca (Fragaria) a rózsafélék családjába tartozó nemzetség neve... A szamóca gyümölcse valójában nem termés. Az apró aszmagtermések az elhúsosodott vacok felszínén, vagy abba kicsit belesüllyedve találhatóak"-mondja a szakirodalom tavaszi gyümölcsünkről.
Itt a várva-várt első édes csemege! Különösen kisleánykám áhítozott már rá, minden nap kutat a zöld levelek közt, keresve a piros gyümölcsöt. Találtunk még pirosabb eperszemet is, de azt nem tudtam lefotózni, mert abban a szent pillanatban benyelte, hogy rábukkant. Ezek a szemek mára már biztosan teljesen megpirosodnak.

Nincs hatalmas szamócáskertünk, talán ha ötven tövünk van. Az ott termő gyümölcsök szélsebesen elfogynak, még a konyháig se jutnak el a legtöbb esetben...

A szamócáskertet két éve tavasszal telepítettük jelenlegi helyére, a meggyfák alá, egy kellemes, félárnyékos helyre. Kedveli ezt a parcellát, pedig a nagykönyv szerint a szamócának 5-7.5 pH-jú (gyengén savas vagy semleges) talaj a kedvence. A fák alatt a föld puha, mélyen művelt, a minden évben hulló avar és a fáknak kiadagolt komposzt jót tesz az epreknek.

3 fajtát ültettem: 10 tő Elsantát, 10 tő Gorellát, és még egy csomó félvad szamócatövet, amit a második szomszédunktól, Marika nénitől kaptam. (Marika néni csodakertész, lehet, hogy még írok róla!) Az Elsanta és a Gorella holland frigó palánta volt, amit egy kertészeti katalógusból rendeltem. Mire megkaptam, a palánták egyharmada elrothadt. A maradékot ültettem el, gyenge, magas bokrocskák lettek, de már hamar megörvendeztettek minket gyümölcsökkel, nem is kevéssel.

A félvad, nevenincs tájfajta eper növényei sokkal erőteljesebbek, erősen indáznak, nagy, igen jóízű gyümölcsük van, de kevés. Most indult csak virágzásnak, amikor a nemes palánták már termőre fordultak: Két éve tört ki rajtam az epermánia. Akkor arra is képes voltam, hogy magról neveljek erdeiszamóca-palántát, meglehetős sikerrel.A vadeper-palánták már a 2. évben gazdagon teremtek, májustól a fagyokig. Erősen terjedtek és növekedtek, és a gyümölcsök ízét, azt hiszem, csak sokszakaszos ódában lehet megfogalmazni.

Van folytonérő, rózsaszín virágú díszeprem is a virágoskertben, de sem rózsaszínvirágozni, sem folytonérni nem hajlandó, rá se hederít komposztra, tápoldatra. Makacsul, dacosan gubbaszt az ágyásban, pedig VIP-helye van, a virágok közt. Lehet, hogy megsértődött, mert nem tud a lizinka, a kúszó boglárka, a sárga írisz és rózsa közt érvényesülni? lehet, hogy "kitolok vele", és beültetem őnagyságos személyét a többi eper közé. Lehet, hogy példát vesz róluk, és okul az esetből, teremni kezd...

Nem így új szerzeményem, a pink virágú sziklakerti díszeper. Unokatesómtól kaptam. Ő nemhogy jól elvan a többi virággal, de ültetése után négy héttel triplájára nőtt, és virágokkal is meglepett. Azt mondják, pici, ehető gyümölcse van. Már nagyon várom a termést - ha csak egy elhúsosodott vacok, akkor is. A sziklakertben is van különben erdei szamóca, és szépen fejlődik.Hédi férje nagymamájától kapott kismillió eperpalántát. Az egy másik tájfajta, más küllemű, mint az enyém, kíváncsi vagyok a termésére.

Ez az eperválaszték. A nevelésük abban áll, hogy az ágyásaikat gyomláljuk, gyengéden kapáljuk (hogy a gyökerek ne sérüljenek), locsoljuk. Erre nekem nincs gondom, ezt leányom intézi a kiskannájával minden este. A tövek körül a talajt fűnyesedékkel be is szoktam takarni, hogy a piros szemek ne piszkolódjanak be, a föld ne száradjon és tömörödjön. Szüret után ezt a fűréteget be szoktam kapálni, ami a talajnak igen jót tesz. A takarásra használt fű azonban szép, gyommentes kell, hogy legyen! Tavaly olyannal mulcsoztam, amiben voltak fűkalászok meg pitypangszár. Idén tavaszra pitypangos, zöld pázsittá kezdett volna válni az epres, ha a kapát elő nem veszem. Aztán várjuk a zöld szemek pirulását, és leesszük.

A szakkönyvek felsorolnak valami tizenötféle eperbetegséget és -kártevőt, én igazából csak azokkal találkoztam, amik a gyümölcsöt károsítják. A legrondább: a szürkepenészes rothadás. Gyakran a bolti, dobozos eperben levő rohadt szemeken is ezt a betegséget lehet felfedezni. Valamilyen gombafertőzés, de nekem még nem jutott eszembe, hogy ezért permetezzek. Igaz, nem tudott elhatalmasodni, mert a fajták nem egyszerre teremnek, meg lehet, hogy ez is fogékonyság kérdése, és a félvad palántákat nem sújtja annyira? A másik két károsító a csiga meg a hangya, de mire nálunk bevetnék magukat, a kiccsaj már leszüretelt előlük... Lehet, hogy vannak még másféle betegségeik is, de én azt nem tudom felimerni, egy profi kertész biztos észrevenné.

Ősszel szoktam az ágyásokat "kifazonírozni": az indákon nőtt palántákat leveszem, a növényeket szétültetem, még jó nagy hely van nekik a meggyfa alatt. A nagykönyv szerint az indákat már csecsemőkorukban el kell távolítani, mert elerőtlenítik az anyatövet,az így születő palánták nagy része meg vírusfertőzött. De akkor jövőre hogyan lesz még több és több eprem, ha nem akarok palántát venni megint? A szakkönyv nem javasoja az őszi telepítést, mert a palánták a hideg télben kifagyhatnak. Más szakirodalom szerint azonban a szamóca - 30 Celsius-fokig télálló. Hajlamos vagyok hinni az utóbbinak. Ráadásul a téliesítésben nagy segítségem van: a két meggyfa, amik ősszel vörös-sárga leveleikkel vastagon beterítik a töveket, így nem vacognak a hó alatt.

Na de vissza a tavaszba! Mivel a saját termés édeskevés, nagy látogatói vagyunk Erdbeerland "szedd magad" földjének. Eperlekvárt szoktam gyártani, a fagyasztóba is kell, hogy jusson, és egy tonna aszalt epret is kell csinálnom, ami a világ legélvezetesebb dolgai közé tartozik. Egyszerűen NEM LEHET ABBAHAGYNI!

Utóirat: Tesó, töredelmes vallomással tartozom! Tegnap, bodzavirág-szedésből visszajövet kiszúrtam, hogy az erdei szamócáidon van már két érett szem, és pofátlanul lezabáltam előled. Meg tudsz nekem bocsátani valaha :-) ?