A Krisna-völgy biokertje

Ha már Somogyvárt bejártuk, amint azt az előző posztban megírtuk, útba ejtettük a csak macskaugrásnyira található Somogyvámost is Krisna-völggyel. Kíváncsi voltam, milyen egy működő ökofalu és azon belül milyen a gyakorlatban profik által irányított biokert.  Nem csalódtam.

Néhány képet készítettünk a völgy természeti és épített környezetéről, hogy látható legyen az ember és a természet alkotta dolgok összefonódása.

 Hoztunk szuvenírképpen egy nagyon gyakorlatias kis kézkönyvet, egy afféle beszélgetős túlélőkalauzt. A könyv  a fenntartható életmód, gazdálkodás  Krisna-völgyi gyakorlatáról szól, Beszélgetések az önellátásról címmel.  Kun Andrással osztják meg tapasztalataikat a biofarm vezetői biokertészkedésről, befőzésről, szántóföldi növénytermesztésről,  az iparszerű mezőgazdálkodás miatt lepusztult természeti környezet lassú gyógyulásáról, veremépítésről, fűtésről,  tömegkályháról, mécses-gyertya világításról, kútépítésről, kúttisztításról, víztakarékosságról, öko mosásról és szennyvíztisztításról,  a ruházat házi előállításáról. No meg még sok másról is, olvasmányosan, sallangoktól mentesen. Ha a válságok miatt rövid időn belül belül nagyon megváltozna az általunk ismert világ, ehhez a könyvhöz bátran fordulhatnánk tanácsért. 

A biokertes fejezetben leírtak teljes mértékben megvalósulnak a gyakorlatban. Alkalmazzák az Öngyógyító kiskert praktikáit (társítás, váltósorok általában ikersorokban, mulcsozás, komposzt, növényi levek), de még sok mást is. Megtudhatjuk, melyek a visszavethető magok, mik a házi magfogás fortélyai, hogyan komposztáljunk, melyek a legfontosabb növényi trágyalevek, hogyan bánjunk a fahamuval a talajjavításban, és még számos hasonló kérdésre is válaszolnak az ezzel foglalkozók. A könyvben leírtakat jól illusztrálják a látottak. Alaposan körbejártuk a zöldségest, a tehenészetet, körüljártunk egy-két szántóparcellát és a következőket tapasztaltuk:

A szántóföldön a munkák nagy részét állati erővel, ökörvontatású gépekkel végzik. Több parlagon heverő földdarabot láttunk, ennek magyarázata a hatos vetésforgóba beállított talajpihenő év.
A tejet és az igaerőt úgy negyven  bánatos szemű ökör és boci biztosítja. Rendezett istálló, tágas kifutó biztosítja a jólétüket, szívesen lenék én is krisnás boci. Szép kiállítás látható a tehenészet körül ma is használt régi faekékből, boronákból. Sok a légy, sok a fecske is. A madárkák meglehetősen bizalmasak az emberrel, közel jönnek, de a ragadozó madarak sem zavartatják magukat. Tőlünk két méterre kapott el egy gyengébb fecskefiat valamilyen gyors röptű, vércseszerű ragadozó madár.
Az ökrök szorgosan húzzák az igát. 

A zöldséges 2500 m2 területű. Nagy virágoskert tartozik a veteményeshez

A kertbe lépve elsőként az üvegházakkal, fóliasátrakkal találkozhatunk. Itt nevelik a melegre igényes zöldségféléket. Ajtajuk nyitva áll, bárki bekukkanthat. 

Okrák hegyezik terméseiket.

Bőven teremnek a mulcsozott talajban a padlizsánok.

Uborkasorok

Paradicsom, vastag mulccsal, büdöskével társítva, vastagabb héjú fajtaválasztékkal. Egy-egy száraz levelet látni, de alapvetően egészségesek. Sokkal szellősebben telepítették őket, mint a burgenlandi intenzíven, hagyományos (vegyszeres)  módon nevelt paradicsomültetvényeken. 

Óriási, felkötözve nevelt paprikanövények.

A szabadföldben nevelt zöldségeket ikersorokba telepítik a gondos kezek. Általában vastag, 10-15 centis szalmamulcs van kiterítve (kivéve az épp kiültetett kis palántákat).

 Csepegtető öntözés biztosítja a növények vízellátását, előnye a víztakarékosság és a gombafertőzések megelőzése.

Felnagyítva talán megfigyelhetőek a használt társítások. Itt a zeller szomszédai az apró, nemrég ültetett leveleskel-palánták.

Megfigyelhető a képen a kertet övező sövény, amely megfogja az északi szeleket. A padlizsán párja az erősen illatozó édeskömény.

Krumplibogarak azért itt is vannak, de kevesen, nem látni a hagyományos kertekre jellemző féktelen inváziót.

Viszonylag kis területen sok ember élelmezését oldják meg sikeresen, hiszen a völgy laktovegetáriánus lakói egészséges táplálásában igen nagy szerepe van a sok zöldségfélének. Gyakorlatuk igazán figyelemre méltó.

Egy darabka középkor: Somogyvár

Kevés pénzből jó helyekre - így szeretünk nyaralni. Somogy megye egyik legnagyobb ilyen, kispénzű turistákat csalogató, ám elképesztő kincseket rejtő helye a somogyvári Szent Egyed apátság romja. Iskoláskorú gyerekeknek jó ötlet itt megmutatni, milyen volt a középkor, élmény lehet számukra a közel ezredéves romfalakon szaladgálva megtapasztalni a kora középkor hangulatát. A kolostorrom Pusztaszer és Mohács után a harmadik nemzeti emlékhely, ám jelentőségéhez képest meglehetősen kevéssé ismert és látogatott kis szeglete az országnak. Pedig bizonyára sok titkot rejtenek még a régi földsáncok és falmaradványok. 

Történetét mogyoróhéjban összefoglalva ezen a helyen állt az a földvár, amely  Koppány vezéré volt. Szent István  idejében kis kőtemplom épült a területen, aztán Szent László uralkodása alatt felépült a Szent Egyed monostor a királysírral, ahol később csodák is történtek.  A török időkig  Somogyvár  az egész Dél-Dunántúl központja, hatalmas ispáni vár vette körül a monostort, azonban a későbbi évszázadokban ezek elpusztultak, romjaikat a lakosság széthordta az építkezésekhez. A 20. század régészeti kutatásai aztán fényt derítettek a romok hatalmas történeti jelentőségére. A hetvenes évektől Dr. Bakay Kornél vezette a feltárásokat, aki munkásságát  a SOMOGYVÁR, Szent Egyed-monostor c. monográfiája foglalja össze. 

Egy kis képes körsétát állítottunk össze a fotóinkból, amellyel talán körbekalauzolhatjuk a leendő látogatókat. Belépve az emlékhelyre, roppant faltöredékek fogadnak, az egykori káprázatos székesegyház falai.

Az apátságot alapító lovagkirályunk, Szent László is itt nyugodott egy rövidebb ideig, íme a jelképes királysír. (A király jelenleg Nagyváradon van eltemetve.)

A külső mellékhajó.

Falban megeredt:

Kerengőrészlet.

A monostor ciszternája, körülötte a kerttel:

Pillérfők:

Az első, Szent István-kori kis templom alapjai:

Földsáncok és kilátó:

Kilátás a kilátótorony  középső szintjéről:

Kilátás a legfelső szintről, halastóval:

Rózsakert és örökzöldek, keresztet formázó, hófehér gyöngykavicsos úttal. Ez a  kis ösvény vezeti be a látogatót a monumentális főhajóba.

A kút, körülötte zsályák-rozmaringok-levendulák burkolják illatfelhőbe a hajdani udvart. Jobbra fent látható a konyha a hozzá tartozó, elkerített pincével.

Káprázatos panoráma a Balaton-felvidék felé:

Széthordott kövek

A feltárások során számos faragott kőtöredék is előkerült, amelyek a vezető régész, Bakay Kornél  tapasztalatai szerint különböző múzeumok raktáraiban találhatók, a kíváncsiak nagy bánatára. Ezek lélegzetelállítóak, a székesfehérvári régi bazilika kőtöredékeihez foghatóak. Néhány képet lehet csak megtalálni a neten ízelítőül, ezek azonban csodálatosak. Például ilyeneket: 

A szentélyrekesztõ szalagfonatos párkányának töredéke (forrás)

Szalagfonatos kőlap (forrás)

Angyal dombormű, valószínűleg a templom homlokzatáról: (forrás)

Sámson harca az oroszlánnal: (forrás)

Griff: (forrás)

Azt gondolom, megérdemelne a hely ezekből az emlékekből egy jól dokumentált, igényes, informatív kiállítást, amely tisztelegne mind a régi korok, mind a feltáró régészek munkája előtt. Aki már járt Pozsony mellett a dévényi várban, az sejti, milyenre gondolok...

Kerti tűzhely építési maradékokból

Építettünk egy kis kerti sütögetőt, azóta minden hétvégén buli van nálunk. Igazából ha kőműves készíti, több tízezer forintos kiadásra számíthattunk volna, de házi kivitelezésben alig került valamibe. Nagy lelkesen rögtön használatba vettük, sokféle ételt kipróbáltunk benne és működik!  Nagyon örülünk neki. 

Az építkezés után sokféle építőanyagból maradt nálunk egy kevés, amit eltettünk, hátha jó lesz még valamire. Mész, cement, homok, kavics, fagyálló csemperagacs, satöbbi. Egyik kedves kismamatársam pedig felajánlott nekünk egy kevés bontott téglát, mielőtt kihívják a sittszállító konténert, amit nagy örömmel elfogadtunk.  Ez a kerti ezermesterkedés anyagi oldala. 

Az emberi erőforrással kapcsolatos energiafeleslegünk abból keletkezett, hogy mostanában, ahogy begyűrűzött a gépiparba a gazdasági válság második hulláma, a munkavállalókon megszűnt a kötelező túlórázásra irányuló nyomás, tehát életem párja több időt tölthet idehaza.  A kevesebb pénzt mondjuk eléggé megérezzük, de van egy jó oldala, a több  szabadidő. Jani a nem hétköznapi energiáját és kreativitását az udvar rendezgetésével vezeti le. Ennek egyik terméke ez a kis kinti tűzhely. 

Így készült:

Első lépésben egy nyolcszög alakú zsaluzat készült maradék deszkából. Közben a Pitagorasz-tétel intenzív alkalmazása, tudálékos gyökkettőzés zajlott sz összerakás és szétszedés közben: 

Mészporral kijelölte Jani az ásópályát, amiben mindjárt segítsége is akadt. Egy ásónyom mélyen szedte ki az alapot. 

Itt a kapott téglák láthatók, a nyolcszög kialakításához jó néhányat cikkcakkban el kellett negyedelni. 

Az alapot kibetonozta. 

Jani felfalazta a téglákat négy sor magasan, közben hagyott egy kis hamuzónyílást. 

Aztán bevakolta, a tetejéhez végre elhasználta az itt-ott hentergő élvédődarabokat. 

Az edény is saját kreáció. Serpenyőt a munkahelyén talált fémhulladékból készített Jani: az edény maga egy kis szériás hómaró-prototípus domborított oldalának darabja, ami valahol az üzemben hentergett. Csak be kellett foltozni a fenekét és az oldalára felszerelni a lábfüleket, amelyekkel felfekszik a tűzhelyre, s amelyek fogantyúk is egyben. 

Én csak egy kis mustáros hússal és grillzöldséggel járultam hozzá a munkához, no meg ezzel a bejegyzéssel. Ügyes vagy Janikám, csak így tovább! Csókol: Anyád:-)) Íme a partiarc:

A sok-sok eső utóhatása

... hogy bőségesen terem a kert, sok a másodvirágzó és számos olyan élőlény nyüzsög a kertben, akit kevésbé szívesen látunk.

A tavasszal átültetett fehér sem most, a majd 200 mm-nyi júliusi eső után úgy döntött: kitavaszodott és ideje virágozni. Négyszirmú, fehér virágai üdék, tiszták, olyan, mint egy menyasszony.

A fekete csili hatalmas: combközépig érő bokrokat nevel, sok kis koromfekete paprikacsövecskét szegez a föld felé. Virágai a mélylila erezettel igazán extravagánsak. Az idei év egyelőre a paradicsonoknak is kedvez, egyelőre mind egészséges. Kop-kop-kop.

A lizinka szépen megújult, kihajtott. Friss levelei zsengébbek, lágyabbak, mint a tavasziak. A friss táplálék előcsalt még egy-két lizinkafalót is, akiket most ár sokkal könnyebb kordában tartani vegyszer nélkül is.  A megmaradt káposztafélék is szépen meggyógyultak a földibolha-invázió után, ma már szedtem is karalábét. Meg sem kottyant nekik négy-öt levél elvesztése. Talán a rovarinváziók jó részére ügyet sem kell vetni, egy tarrágás után éhen vész a férgese és beáll az egyensúly. Ti hogy kezelitek az ilyen helyzetet?

A nedves idő kedvezett a gombáknak: rókagomba kapható a piacon, csiperke nő a kertben és üszöggomba a csemegekukoricán. Ez a golyvásüszög veszedelmes kártevőmek számít nálunk, de például Mexikóban étkezési gombának is használják- Itt például egy rakott palacsintához hasonló étel receptjét olvashatjuk el, amelyet üszöggomba-raguval töltöttek meg.

 A snidlingek gazdagon megújultak, némelyik ismét virágzik.  Fogyasztjuk túrós szendvicskrémben, könnyű, habart főzelékekben (az utolsó utáni pillanatban megszórva az ételt) és szendvicsekhez. Kiváló csemege.

Nem az esővel, hanem inkább az évszak fordulásával függ össze, hogy a lassan érni kezdő mogyorótermések felett megjelentek a kicsi porzósbarka-kezdemények.  Ilyenkor mindig eltűnődöm a természet bölcsességén.