Login reunion

Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy életem során többféle baráti társaság részese lehettem, sok kedves ismerőst őrzök a szívemben, és boldog vagyok, ha összefutok velük valahol, valamikor. Ezen társaságok egyik legkedvesebbike az a csapat, ami Login Túracsoport néven működött  abban az időben, amikor dolgozni kezdtünk. Idén őszre a csapat Győrtől északra megtelepedett része jól összerázódott, hiszen a gyerekekkel több túrát, kirándulást is összehoztunk. Kertészkedés helyett. 

Jártunk egyet a Nagy Klasszikus Bakonyi Túrán, Vinyétől Bakonyszentlászlóig, aztán vonattal egy megállót vissza. A babakocsit és a benne alvó, a kalandokról mit sem sejtő Balit  a hősies fiúk vitték át térdig gázolva a patakon, a nem kevés lelkes biztató szurkolása közepette. A babahordozó ott volt alul, arra számítva, hogy a nyafogó Andrist kell majd cipelni benne. Nem volt rá túl nagy szükség, a kis négyéves a 6,7 km-ből 5,9-et tett meg a saját apró gumicsizmás lábán!

Köszönöm a képeket Zentai Péter barátomnak, aki hűen dokumentálta az eseményeket.

Aztán megjártunk egy közelebbi célpontot, a dunaremetei Dodó Vadfarmot, ahol szelíd háziállatokkal és a hazai vadvilággal ismerkedtünk. Jó hely, van pónis körhinta, állatsimogató, aranyhalas tavacska, hatalmas játszótér, igazi horgásztó és étterem. Ez vérbeli babakocsis-kisgyerekes hely, ahol a szülők is jól elvannak.

Aztán jött a kedvencünk a pozsonyi állatkert a dínóparkkal, dínómászással, elektromos kvadozással és műbikázással. A sok bazári mókán túl az állatok is érdekesek: gyűrűsfarkú makicsalád, kisgibbon, szibériai tigrisek, vörös panda a kedvenceink. Babakocsi-kompatibilis és pénztárcabarát program, a belépők és a mókák mindösszesen 10 euróba kerültek. (Hot dogot, jégkrémet nem vettünk a parkban, csak az otthonról hozott ételeket ettük) Nagy területen élnek az állatok, bár van még néhány régifajta, szűk ketrec is.Túrának is megjárja, mert több tíz méter a szintkülönbség az állatkert területén, ráadásul az utak egy része patakparton, erdős völgyön át vezet. 4-5 óra  a minimum, amit erre a programra érdemes szánni. 

Jól éreztük magunkat, jó szívvel ajánljuk mindegyik kirándulást a gyerekeseknek, bár babakocsival csak az utóbbi kettő járható a megszokott módon.

Fahéj-rejtély

Szeretjük a fahéjas dolgokat: tejberizs, palacsinta, diós-mákos töltelékek, forralt bor, satöbbi. Van belőle a bolti kiszerelés szerint egész, meg őrölt, de az egész verzión belül is többféle minőségű. Van a valódi fahéjrúd meg van az a darabos fajta, amire csak gúnynévképpen illik az egész fahéj elnevezés. 

Volt valamennyi ebből a vicc kategóriába illő egész jellegű fahéjból és úgy gondoltam, fahéjas cukornak még megjárja a tejberizsre. (Fahéjas tejberizsből is egyszer vettem csak a nagyobbik fiam nyaggatására egy M betűvel kezdődő márkanevűt, amit aztán ott is hagyott a legényke az asztalon azzal a kifogással, hogy hányásíze van. Megkóstoltam és rájöttem, hogy a gyermek ízlése teljesen precíz és kifinomult. Valóban hányásíze volt.. Megint bebizonyosodott, hogy a házi a jobb.) 

Fogtam a nászajándékba kapott kávédarálót -sosem sejtettem, hogy ennyire jó barátom lesz a kis szerkezet- és kristálycukorral ledaráltam a fahéjtörmeléket. Kicsit darabos lett, de egy teaszűrővel hamar kiszitáltam belőle a durván darabos részeket. Kész lett a házi őrölt fahéj, pontosabban fahéjas cukor. 

Sokkal ízesebb-illatosabb, mint a bolti zacskós őrölt fahéj cukorral kevert változata. Viszont érdekes módon a színe sokkal halványabb, mint a megszokott. Most már csak egy kérdésem maradt: mi a túró van abban az őrölt fahéjnak címkézett bolti zacskóban, ami fest, mint a nyavalya, de alig van valami íze-bűze. Barna festék? Fakéreg?

Nem töprengtem túl sokat a megoldáson, a házi fahéjas cukorral ízesített tejberizs viszont nagy sikert aratott, bár kevésbé volt olyan tipikusan fahéjbarna a teteje. Kíváncsi lennék a rejtély megoldására: mi a csudát tesznek az őrölt fahéjas zacskóba?

Ez történt a kertben az utóbbi hónapokban

Idén ugyan a zöldséges projekt hamvába halt, de azért történt pár fontos változás, újítás. A mindennapok számára is birtokba vettük a kertet a gyerkőcökkel. A füves rész már nem olyan fajgazdag gazos, viszont egyenletesen elterjedt benne a százszorszép. A kerti tűzhelyen immár legálisan, szomszédbarát módon tüntethetjük el az aprófát. Ha jönnének panaszkodni a füst miatt, kezükbe nyomunk egy tányért némi friss sült szalonnával, bár ilyesmi még nem történt. Ja, nincs is közvetlen szomszédunk. 

A pergolát egészen belaktuk, megtelt játékokkal. Jani készített ide egy jó nagy hintaágyat sziesztákhoz meg a nyári bulikhoz, ez az egész család kedvence. Balival néha szunyókáltunk is rajta néha. Olyan lett a lugas a tűzrakóval, mint egy nagy kinti étkező-nappali-konyha együttes. 

Andris egyensúlyérzéke egy kicsit bizonytalan volt óvodakezdéskor, ezért Jani rehabos gyógytornásza és az óvó nénik tanácsára beszereztünk pár egyensúlyfejlesztő játékot, meg hintákat, ebből keletkezett a házi cirkusz. Bentre vateráztunk egy olcsó kis trambulint is esős napokra. Jót tett a gyerkőcnek a sok tornaszer, azóta pikk-pakk felmászik a kerítésre, farakásra, amit azelőtt sosem tett volna. Megvan persze a magához való esze, akkor tolja ezeket a mutatványokat, ha látótávolságon belül vagyunk, hogy szükség esetén menteni tudjuk.

A fügebokor is a kertnek ebben a sarkában van, védve az északi, északnyugati szelektől. Jót tett neki az átültetés, naponta szüreteljük a sárga külsejű, lila belsejű terméseket. Chef Viki salátáját készítem belőle, de háziasabban abból, ami a hűtőben van: Otelló szőlő + fügék + sült mangalica vagy házi sonka + valami fehér sajt + balzsamecetes-mézes öntet szalonnazsírból. Így elég laktató vacsora készül belőle a hűvös estékre, sőt elvileg szerelmi serkentő erővel is bír. Egy kis puha kenyér és egy pohár száraz fehérbor hozzá és kész is a lakoma.

Sok őszibarackunk termett, most már pihennek ezek a fiatal kis fák. A lombszínük gyönyörű. Háttérben a másznivaló farakások.

Mostanában folytatta Jani a kerítésprojektet, amióta a térdműtétet végző doki gyógyultnak nyilvánította. A kertünk legmeghittebb berendezési tárgya a jó öreg roggyant betonkeverő, zúgása azonnali, halaszthatatlan kinti játékra csábítja Andrist. A határoló kerítés alapja már kész, a háló első 25 méterét feltette a gazda a százötvenből. Apránként haladunk vele. Az előkertet eléggé megbolygatta tavaly az utcafronti kerítés felrakása, idén őszre végre az évelők megint belakták, telenőtték a ház elejét. Nem mondom, gazos is rendesen...

Olcsó megoldással tettük a virágcserepek számára alkalmassá a kinti ablakpárkányokat, a nappali maradék csempéiből jutott annyi, amennyivel bevonhatta a gazduram a párkányokat. A törmelékkel Andika folyton kőművesest játszik. 

Utolsónak maradt bónusz a piszkos szennyes: a gyomos, nyomorult zöldséges helye az őszi fényben. Egy baleset, egy családi egyéb elfoglaltság így dönti romba a nagy bióskodást. Nem baj, ugye a remény hal meg utoljára.

Szóval így lakjuk, így használjuk mostanában a kertet. Hátra van még a szőlőszüret, elég gyatra, rohadós a termés. Be kell hozni, becserepezni még a kint nyaraló dézsás növényeket, ez elég nagy meló lesz, óriási gyökeret-lombot növesztettek szabadföldbe kiültetve. Aztán úgyis jön az igazi fűtési szezon, amikor őrizhetjük a kályhát.

Őszi színek, virágnyelven

Ez az időszak már teljesen ősz és még majdnem nyár, mindegyik évszak szépségeivel teljes. Teljes színkör áll össze az őszi évelőkből és évente újravirágzó egynyáriakból. Másodvirágzik az erdei szellőrózsa és pompázik rózsaszín testvére is. Lángolnak a teszkós, egyeurós rózsák, két kitaposás után megéledt és virágot bontott a drága jó Szüts Gézáné, Rózsi néni piros krizantémja. Van pár szál ártérből szökött bíbor nebáncsvirág, kivadult amaránt. Még nem vonult be télire az enciánfa és hosszú évek óta először virágzik a kék sisakvirág. A csicsóka négy méter magasban is nyitja az égre napocskáit. Van egy új tollborzfüvem (nem utánozom ám Juhmelit, á dehogy), és  magot akar hozni a rozzant bodega oldalán a trombitafolyondár. Boldogság a kert na, nagy boldogság. 

Dunasziget, hallépcső

Szerencsés helyen élünk.  Egy biciklis iramodásnyira négy szabadstrand, két termálfürdő, két kenukölcsönző vár ránk, száz kilométeren belül pedig két főváros és egyik sem kutyasz@ros. Szerencsés még a hely abból a szempontból is, hogy ha ősszel színes lombokra és erdőszagra vágyunk, szinte bármelyik mellékutca végén előbb-utóbb túrázásra csábító erdőbe botlunk. A szomszéd falu, Dunasziget még szerencsésebb, hogy magát a falut és a környékét is át-meg átszövik a Duna mellékágai. Ezek az erdők síkvidékiek, kevertek, rétekkel és folyópartokkal váltakozók. Boldogító változatosságot kínálnak a szemnek. 

Növények
Bár ősz van, sok a virág. A legpompásabb a bíbor nebáncsvirág volt, az ártérben pirosat és halvány rózsaszínűt is találtunk.

A mi kertünkben viszont a felül fehér-alul rózsaszín verzió honosodott meg, befogtam maghullató, önmagától kikelő egynyárinak ezt az özönnövényt.

A héjakút mácsonya szárazon meredezik, rajzolatos mintával dekorálja ki az őszi égboltot a töltés tetején. 

Kőrakásokat, zárásokat benövő tarkabarka seprencék, füzek, aranyvesszők és egyéb kórók

Az út célja egy fontos vízügyi építmény, a Denkpáli műtárgy és a hallépcső. 1998-ban fejeződött be az építése, aminek az volt a célja, hogy vizet juttasson a Duna elterelése után kiszáradóban lévő cikolai ágrendszerbe és lehetőséget adjon a vándorló halaknak a felső folyószakaszba való feljutásra.

Ez a mesterséges patak a halak egérútja, a tulajdonképpeni hallépcső, amely kikerüli a zárást.

A hallépcső kiindulópontja

Leselkedőablak, itt figyelhetőek meg a vándorló halak. Napi többszáz is átvándorol a hallépcsőn a leírások szerint.

Ez az gát tart vissza annyi vizet, hogy a Cikolai-Duna ne száradjon ki. Jól teszi, táplálja a kedvenc strandunkat :-)

Este a vízparton

Jó kis túra volt és még sok ilyen felfedezésre váró utacska van a környéken. Szerencsénkre mind babakocsi-kompatibilis :-)

Orgona októberben

Nálatok is előfordul ilyesmi? Az egyik déliesen körbenapozott helyen ismét kinyílt az orgona. Kisebb, fakóbb, mint a májusi, de illatos!

A Gaja-szurdok

A babakocsis túrák egyik gyöngyszemét fedeztük fel a családdal a napokban: ez a Bakony keleti részét is átszelő Gaja-patak 4 km-es szurdokvölgye Bodajk és Fehérvárcsurgó között. Hivatalos nevén ez a Gaja-völgyi Tájcentrum. Amikor végigjártuk, a szurdokot átszelő patak épp áradt, erről nemcsak az utat borító sár tanúskodott, hanem kirándulótársaink is: elmondásuk szerint néhány nappal ezelőtt az egész szurdok alját a járhatatlanságig elborította helyenként a Gaja, sarat és törmeléket hagyva hátra. Minket ez még sportkocsival sem tántorított vissza, de csak kicsit bántuk meg. 

Az áradás körülbelül Lajta szélességűre duzzasztotta a meredek partú vízfolyást. Az utat a sáron kívül  helyenként a hegyoldalból bemosódott kőtörmelék fedte, rázóssá téve a legkisebb túrázónk számára az utat. A partot csillogóan zöld lombú égerfák szegélyezték.

 A patak szigeteket alkotva kanyarog, sok a bemosott gally és uszadékfa, ezeken mint kis vízeséseken csobog át a patak. Kőtörmelékes vízmosások gyűjtik össze a nem túl magas, de annál meredekebb hegyoldalak esővizét.

 Egy termetes kidőlt fa csobogót alkotva vezeti a bátrabbakat a Sobri Jóska-barlanghoz. Ez NEM a babakocsis része a történetnek.

 Az áradások helyenként egészen kimosták a parti fák gyökerét. Sok a kidőlt éger és tölgy, gyökerük akár háromnegyede is kifordult a talajból, de a sok eső és áradás miatt úgy zöldellnek, mintha mi sem történt volna. 

 

A játszótér sajnos megközelíthetetlen volt, a kis hidat teljesen elborította az ár. Néhány száz méterrel lejjebb egy új, nagy fahíd vezeti a kirándulókat a túlpartra. A gyerekeknek kárpótlásul itt hever az Ádám-Éva fa belül teljesen üreges törzse, ami átbújásra hívogat.

 Az esős, sáros idő ellenére nagy volt ezen a szakaszon a forgalom, legalább kétszáz kirándulótársunkkal találkoztuk, de mi vittük magunkkal a legapróbb porontyokat. Nem jártuk teljesen végig az utat, csak Bodajktól az új hídig, ennyi volt mindössze a háromévesünk gyaloglókapacitása. Ez a két és fél kilométer majdnem másfél órába került. Visszafelé Bali ült a mei taiba, Andika a babakocsiba, így nem kellett minden nagyobb kőnél és zöld makknál megállni, huszonöt perc alatt visszaértünk a kiindulópontunkhoz. Kellemesen elfáradt mindenki :-)

A térkép megmutatta, hogy fordítva ültünk erre a lóra: igaziból Fehérvárcsurgóról érdemes elindulni és Bodajk felé jönni, ekkor a visszaút lejt lefelé (igaz, hogy az egész szakasz esése mindössze 12 m elvileg, de azért helyenként elég hullámos a felszín). A fehérvárcsurgói kiindulópont a kiépítettebb parkoló, slozi, büfé, sőt látnivalók szempontjából is. Kiépített, kulturált, EU-pénzből kicsinosított majd az egész kirándulóútvonal,  Nem lenne rossz, ha a Bodajkra? Balinkára? érkezőket nem a lepukkant, bezárt Malom-csárda elhanyagolt épülete fogadná. 

Ez a kirándulás is a "visszajövünk még" mappába került, az Őrséghez hasonlóan. A túra optimális időzítése talán az április lehet, amikor a kora tavaszi virágok szépen virítanak, a bokrok, fák rügyei már bomladoznak és a hóolvadás vize már levonult.