Százszorszép

Ő is a tavasz csalhatatlan hírnöke, kislányok öröme. De nem csak erre jó...

A múlt héten születésnapi akció volt az egyik menő győri étteremben, ahova cimboráinkkal együtt ellátogattunk. Ritka csemegék voltak féláron (vagyis hát inkább normál éttermi áron) elérhetőek. Csodás borjúszeletet faltam be a tetszetős salátaágyon, utána jött a desszert. Nem akármi: mákos krémmel töltött túrógombóc, epres-mangós öntetben. Igézően festett a mélytányérban kitálalt öt fehér gombócka a bőséges, piros szószban, a közepükből kikandikáló sötétkék töltelékkel. A vizuális élményt fokozta a gombócokon fehérlő igazi, nem flakonos, nem porból készült tejszínhab, és a nagy darab, egyben beletűzött csokis-mogyorós, ropogós grillázs.És az egész gyönyörűség tetjén dísznek: egy-egy szál rózsásfehér százszorszép! Ennek lánnán a kezembe gyökerezett a desszerteskanál. Hosszas tanakodásba kezdtünk: a virág ehető-e vagy sem? Finom-e, vagy sem? Végül úgy döntöttük, megesszük, hiszen biztos nem lehet rossz, ha ilyen csemegék tetejére tűzi a cukrász. Befaltam... Bár ne tettem volna... Az íz még elfogadható volt, de csak úgy csikorogtak a fogam alatt a homokszemek. Aztán bevillant, hogy a virág lehet, hogy a Rába-partról került a desszertembe, ahol a győriek a kutyáikat futtatják. Oda volt az esztétikai hatás. Azért "egy életem, egy halálom" rákanalaztam a százszorszépre a túrógombócot, ami azért megvigasztalt. Hiszen ettem már eddigi életemben mindenféle földi terménnyel egyetemben több kiló homokot, bár tejszínhab és eperszósz körítéssel még soha. Utána eltöprengtem. Kis korom óta ettem a vadon termő növények közül sombogyót, kökénybogyót, vackort, tyúkhúrt, akác-és bodzavirágot, bodzabogyót, pitypangszárat-és virágot, ibolyát, vadsóskát - mindezt mosatlanul, nyersen, ahogy a természet lágy ölén megnőtt. Ebbe a felsorolásba a százszorszép is vígan befér. Mi bajom lehetne tőle, nem igaz?

Kékbe fordul...

Ági kért meg, hogy írjak arról, most épp mi történik a kertben. Nos, ma volt az első meleg nap, és rögtön kertészkedésbe fogtunk, tisztogattuk az ágyásokat, előkészítettük a vetemények helyét. Ma lehetett idén először úgy érezni, hogy valami megpezsdül...

A kora tavasz hozzánk csupa kék színnel köszöntött be. Íme az a csillagvirág amit oly szemfüles módon észrevettél.
Fogalmam sincs, hogy került a kertbe, egyszerre csak nőtt egy lila árvácskám, pedig nem is szeretem a lilát. Kedves virágvendég, azért udvariadan köszöntünk.
A másim meglepetés az az aprócska írisz, amit Jani vett észre az előkertben.

Íme egy kockás piton, hogy sikítozhass:
És még valami, ami neked még nem igazán való, de tudom, hogy mindig ezen jár az eszed. Csúnya, pajzán és szégyentelen katicák! /Lehet, hogy jelölik a blogot kiskorú veszélyeztetésére alkalmas tartalma miatt. Ha durvának találod, törölheted./
Ez a bejegyzés ma ilyen durvára sikeredett. Mi is rejtőzik bennem elfojtva...

Gyöngyszemek...

Azért nem csak a kert tölti ki az egész életemet... Ha ráérek, akkor szívesen szötyörgök ilyesmikkel:

Meg ilyesmikkel:

Inkább hímzem a gyöngyöket, nem annyira fűzöm, vagy szövöm, de egy-egy fűzött darab is akad:

Most a hajpántokat gyártom nagy mennyiségben:
Ennyi az én tudományom. Hajnal munkáit tátott szájjal bámultam. Hogy lehet pár hónap alatt a gyöngyözésben ilyen szintre eljutni? Azt hiszem, Hajnal, nálad az ötletek és a kivitelezési képesség teljesen egymásra találtak! Nekem csak ötleteim vannak sajnos...

Mira és János

A cím csalóka: nem Rómeó és Júlia-féle szerelmi történet fog következni. Mira és János ugyanis két jó haver, a két cicánk.

János az idősebb, ő barna cirmos. Tavaly került hozzánk. Rendkívül vad volt, előző gazdája valószínűleg rúgásokkal próbálta nevelni az aprócska barna cicát. Most-egy év után - jutottunk el kitartó szelídítéssel odáig, hogy engedi magát megsimogatni. Idén tavasszal Jánosunk sokkoló megdöbbenést okozott. Ugyanis szerelmes lett a második szomszéd vöröstarka macskájába. A szerelmi boldogságnak akaratlanul is szemtanúja lettem, itt derült ki, hogy János valójában - lány! Gömbölyödő poca arról árulkodik, hogy anyai örömök elé néz. János egyébként egy erélyes amazon, kiváló egerész, a tyúkok takarmányának buzgó őre.

Mira egy elkényezetett cica. Ő igazi zsákbamacska, legalábbis így kaptuk... A faluban az egyik fodrászműhelyben az a hír kelt szárnyra - alaptalanul- hogy macskát keresünk. Pedig mi nem is akartunk Jánoskánknak konkurenciát... Másnap volt tulajdonosa megjelent - kérdezés nélkül - egy citromsárga táposzsákkal, amiben a feketetarka növendék cica lapult. Anyukám hüledezett, de amikor belenézett a zsákba, az arcáról láttam: gyarapodni fog a család. Mira filigrán és igen barátságos cica, előszeretettel mászik fel az ember vállára. Ezért meg voltunk győződve, hogy csakis lánymacsek lehet. Mit ád Isten, kiderült, hogy- fiú...

Eleinte haragban volt a két cica, de egy hét alatt elválaszthatatlanok lettek. János azóta nem olyan vad, Mira meg nem olyan kis mamlasz, tanult egy kis életrevalóságot. Kedvenc helyük a sziklakert, mivel egész nap odasüt a nap, a nagy, sima kövek kellemesen átmelegednek, onnan belátható az egész udvar, s a kutyát is lehet cukkolni.

A képen Jánosunk gondosan tanulmányozza a követ, amin Mira ül. Vajon megfelel-e a mérete és a hőfoka az ő amazoni fenekének?

Velük szemben van egyébként a valóságban kutyánk, Roxi lakosztálya. Múlt szombaton sokkoló meglepetést okozott: mindenfajta előzmény nélkül öt kiskutyával lepett meg minket: két feketével és három barnával. Sem a tüzelése, sem a vemhessége nem tűnt fel, úgyhogy igazán nagyot csodálkoztunk a dolgok ilyen menetén.

Ui.: Akinek szüksége van édi, barna vagy fekete kiskutyára, kérjük jelentkezzen!

Anitának

Szia, drága Anita,
reméljük, hamarosan írsz nekünk valami szépet.
A tavatok már készen áll a startra?

Zöld.ségek

Mint említettem, jövő héten végre veteményezünk. A veteményezés első fordulójában a következő növénykék indulhatnak fejlődésnek: Danvers és Vörös Óriás sárgarépa, rövid petrezselyem, metélőpetrezselyem, Zsuzsi borsó, Kelvedon csodája borsó, makói vöröshagyma, Zittaui sárga, lilahagyma, fokhagyma, lollo bianco, jégsaláta, Korai legjobb, fehér vaj-és franciaretek, a virágágyba meg félvad, falusi nemesítetlen őszirózsa, hogy már júliusban legyen friss virág.
Amit még ki akarok próbálni, az a pasztinák. Szomszéd bácsink teljes gőzzel termeli, mondván, hogy a szigetközi köves agyagban lényegesen szebben terem, mint a hagyományos petrezselyem. És igaza is van; a kertben az összes gyökgumós pocsék, azért is fejeztük be pl. a Hegykői zellerrel való kísérletezést, mert a gumó a talaj miatt nem tud kifejlődni. Hál'Istennek, Hédi kitalálta helyette az angol zellert.
Ugyanezen okból nem is fogok kísérletezni pl. Nantesi répa termesztésével, mert nem tud megnőni a sűrű földben, pedig ez állítólag az egyik legfinombb ízű répa. De csak csenevészen tengődik, így a kártevők is könnyen kikezdik.
A kemény föld miatt a hagymák se túl nagyok, de a minőségük, téli eltarthatóságuk jó, nem csíráznak, tömöttek a leveleik.
A feketegyökeret is kipróbálnám, állítólag igen finom, egyszer kísérleteztem vele, de csak ceruzányi piszkosszürke rudak kerültek elő ősszel a földből, amikből hámozás után nem is maradt semmi.
Lollo rosso salátát égen-földön kerestem, nem találtam, így nem is vetünk. A Korai legjobb retek tesó, tudod, az a pici, csípős ízű retek, amit még az iskolakertben is neveltünk, s gyökerestül ettük technikaórán... (Mert a falusi technikaórába a kertkapálás oktatása is beletartozott...) Azóta is ezt a fajtát, ízt kerestem, s idén megtaláltam.
Úgyhogy ezzel indítunk, a többi majd kiderül. Tesó, te mit vetsz majd?

Gombák

Tesó, képzeld, a gombás zsákban gyönyörű gombák teremtek! Holnap tudod, mit készítek? Sajttal töltött rántott gombát! Nagymegyeren ettem egyszer ilyet egy étteremben, el akartam kérni a receptjét, de az titkos volt... Most vettem hozzá a tejboltban egy nagy darab füstölt sajtot. Ha jó lesz, teszek el nektek pár darabot!


Képzeld, tegnap vettük észre, hogy a régi kútban, amelyből sziklakertet csináltam, a kiirtott bodzabokor tövén hatalmas, illatos vad laskagomba-szerű gombák nőnek! Anyu ma megnézeti a gombaszakértővel, ha jó, ilyet is eszünk! Tavaly meg lila pereszke termett a szilvafa tövén.


Ma megszántatjuk a kertet, a jövő héten pedig veteményezünk! Jól megkéstünk, tavaly ilyenkor már minden kibújt. De hát tegnapelőtt még havas eső hullott, s szerdán kétszer volt jégeső.


Palántáim szépen iperednek, én is vetettem évelő szarkalábat, hátha sikerül. Jól láttam, hogy vetettél rozmaringot? Nekem a bazi nagy ültetőláda közepén árválkodik egyetlen szál...


A gombákról jut eszembe! Elvetettem a paradicsommagokat is egy ládába, amik buzgón el is kezdtek csírázni. Viszont a láda közepéből egy szépen fejlett gyapjas tintagomba nőtt ki. Még sosem volt cserepes tintagombám! Kár, hogy nem tudtam lefotózni, egész nap dolgom volt, s estére a fűtött lakásban tönkrement.