Játékindító avagy körkérdés

Megint körbejárt a bloggervilágban egy díj, aminek mindenki nagyon örült. Mindenki lelkesen meg is válaszolta. Köszönet, habcsók, púderfelhő. Az jutott eszembe, ez pont olyan, mint amikor a rokonságban az az oridzsi dobozos kompótoskészlet, amely már huszonöt éve jár körbe nászajándékról nászajándékra, de még soha senki semmire nem használta. Ezért Ágival tegnap azt találtuk ki, módosítsuk úgy a szabályt, hogy ne díjeső, csóközön legyen belőle, hanem olyasvalami, ami mindenki számára talán kicsit érdekesebb. Ez a Növény top10 játék.
Arra kérnélek Benneteket, ha van kedvetek részt venni ebben a játékban, készítsetek egy tízes listát kedvenc növényeitekről, esetleg egy-egy félmondatos indoklással, hogy miért.

Küldöm a felhívást Áginak (nem hivatkozom meg magam), Andinak, Messzenéző Minyonnak, Hajnalnak, Hangának, valamint Annamarie-nak. Ha más is kedvet érez hozzá, más is beszállhat.

Nálam a Top10 így néz ki:
1. Évelő szarkaláb - csak mert szép, magról neveltem, szívemhez nőtt.
2. Sarkantyúka - szokatlan kinézete miatt
3. Mezei juhar - konkrétan egy fa miatt, ami az egyik Duna-ág mellett láttam. Az ágai egyik oldalt az utat, a másik oldalt a vizet árnyékolják be, ráadásul a levelei is roppant formásak.
4. Nyáriorgona- a pillangóparádé miatt
5. Kislevelű hárs - fantasztikus illata miatt
6. Kelbimbó - igénytelen és ízletes volta miatt
7. Selyemakác - lopott magból neveltem, ezért a szívem csücske.
8. Tamariska - amikor még nincs levele, csak virága, és valami bolond rózsaszín Barba-papára hasonlít, azért a pillanatért.
9. Leander - hasonlít a gyertyalánghoz , úgy lehet adni belőle, hogy ezáltal neked nem lesz kevesebb.
10. Büdöske - csinoska virág is, biokerti védekezőeszköz is

Kíváncsi vagyok, kinek mi a kedvence, várom a válaszokat.

Babfélék

Nem csak túrázás van a világon, a kerttel is foglalkozni kell! Mégpedig a héten a babfélékkel. A téma aktualitását az adja, hogy a héten ültettük el a másodvetésként megtermelendő zöld-és vajbab-magokat.

Babot elég nagy mennyiségben termelünk és eszünk, vaj-, zöld-, kifejtő-, szárazbabként egyaránt, sok is terem belőle, de csak olyan "mellékveteményként" termeljük. A bab - strapabíró és rövid tenyészidejű lévén - vígan megél kerítésre futtatva, köztesként, másodveteményként.
Így nem bámul át a szomszéd... A kert nyomasztóan randa sarkait úgy takarja el a futóbab, hogy még terem is.

A tavaszi veteményezéskor csak egy-egy szerényke sort szoktunk vetni, hogy azért nyáron legyen egy kis friss zöldbab. Úgyis van olyankor sok más zöldségféle.

Kis hüvelyek a tavaszi vetésű zöldbabon

Babból a vetőmagboltokban nagy a fajtaválaszték. Mi zöld-és vajbabmagokat szoktunk vetni, a futóbabot meg nem bolti, hanem házilag szedett magból "állítjuk elő". Első vetésként - nyári friss zöldségnek - április végén szoktunk egy-egy sort vetni, de úgy, hogy lehetőleg május első napjaira keljen ki, amikorra a fagyosszentek elmúlnak. A bab ugyanis nem szereti a fagyokat, a hideget, már 0 fokon is tönkremegy. A csírázó magok annál jobban szeretik a vizet, így ha nincs eső, a bevetett sorokat a kis növények megerősödéséig locsoljuk. Vetés előtt a babszemeket pedig célszerű egy kicsit beáztatni! Ekkor általában olyan babfélét választunk, ami vajbabként is fogyasztható, és később a megnövő szemek kifejtőbabnak is jók. A száraz babnak szánt porciót hasonló időszakban vetjük a földbe, de ez a csemege-és takarmánykukorica-sorok közé kerül. A kukorica képezi a futó babhajtások eleven támrendszerét... A futóbab idén kétféle: Juliskabab és az úgynevezett török bab vagy tűzbab.

Juliskabab csemegekukorica köztEzeket kifejtő-és szárazbabként hasznosítjuk. Idén nem sikerült valami jól a futóbabvetés, a magok a földben megpenészedtek. Még jó, hogy a pótvetés szépen sikerült!

Tűzbab piros virágai

Megtévedt lélek: a kaporra futott a kukorica helyett...A vetés nagy kérdése: bokorba vagy sorba vessük? Régen mindig bokorba vetettük, tíz-tíz szemet egy-egy gödröcskébe. A borsónál ez egy bevált módszer: kacsai összekapaszkodnak, a masszív bokrocskát nem fekteti el a szél. A babnak azonban nincsenek kacsai, így abbahagytuk a bokorbabosdit, mert egyszerűbb sorba vetni, utána meg művelni: a sorközök tolikapával is rendben tarthatóak, míg a bokros parcellát csak a hagyományos kapálással lehet karban tartani. Persze ez a futóbabra nem vonatkozik. A futóbabnak sokan szédületes támrendszereket, kordonokat, lugasokat csinálnak lecekből, drótból, acél síkhálóból. A lustábbak - mint mi - kukoricára, kerítésre futtatják... A tavasszal vetett bab júliusra hoz zöld-és vajbabot, augusztusra kifejtőbabot, és ha marad, szeptemberre csekélyke szárazbabot. Általában nem szokott maradni a tavaszi vetésből szárazbabnak, mert megesszük. Ha a nyár nagyon meleg, a babot rendszeresen kell locsolni, hogy teremjen, különösen virágzáskor. Aszályban a tő ledobja a pici hüvelyeket, ami megmarad, az meg beszemesedik, elvénül...

Az igazi nagy babvetések július első két hetében zajlanak. Ekkorra már leterem a saláta, a korai hagyma, a zöldborsó.

Itt volt a zöldborsó...

A helyüket letakarítjuk, és odavetjük a téli evészetre szánt vaj-és zöldbabot, szép, görbe sorokba... Július 15-ig lehet ezt megtenni. A nyár derekán vetett bab szeptember közepére jut el a termésérlelésig, amihez az augusztus végén megérkező nagyobb esők asszisztálnak. Ha július közepénél később ültetünk zöldbabnak valót, az már nem tud az őszi fagyokig termést hozni. Így azonban sokkal szebben fejlődnek a babok. Gyermekkorukban még igénylik a nagy meleget, amit a júliusi naptól meg is kapnak. A virágzás idején azonban a nagy meleg kifejezetten ártalmas, visszaveti a termést, kicsi, nyamvadt babhüvelyek fejlődnek csak ki. Az ősz eleje az enyhébb hőmérséklettel sokkal jobb a babnak a termésérleléshez. Ráadásul ilyenkor már nincs annyiféle friss, üde zöldség, és ekkor kapva kapunk a friss zöldbabon.
Ekkor leszedjük, megtisztítjuk, feldaraboljuk, előfőzzük, és megy a fagyasztóba. A futóbabot csak egyszer szedjük: ősszel, amikor a kukoricakórókat letakarítjuk, a rájuk tekeredő babindákat letépkedjük, a rajta levő hüvelyeket leszedjük, szétválogatjuk: a zöldeket kifejtőbabként hasznosítjuk: előfőzve megy a fagyasztóba. A száraz hüvelyeket ponyván az őszi napon addig szárítjuk, amíg a hüvelyek fel ben nyílnak, ekkor kifejtjük, vagy ha nagyn sok, kicsépeljük. Ekkor zsákba kell gyömöszölni a száraz hüvelyeket, és söprűnyéllel, prakkerral vagy hasonló szerszámmal püfölni, közben halálos ellenségünkre gondolni... A száraz hüvelyek összetörnek, és kipereg a bab. ezt kiválogatjuk. A kitisztított babból kifogjuk a jövő évi vetnivalót, a többit egy vászonzacsiban eltározzuk főzésig.

Kertünkben a babnak két nagy kártevője van: a fekete levéltetű és a zsizsik. A levéltetű akkor jelenik meg, amikor a bab ár szépen kizöldült, de még nem virázik. Gusztustalan látvány a babszáron tömörülő sok fekete tetű. A tömegoszlatáshoz könnygázként pirimolos szert szoktunk bevetni. A zsizsik a megtermett száraz babban szokott rágcsálni. Kártétele ellen a száraz babot újabban a fagyasztóban tartjuk. Zsizsik legyen az ízeltlábán, aki a -18 fokkal boldogul!

Kérdésem van kedves olvasóinkhoz! Valamelyikőtök próbálkozott már szójababbal, csicseriborsóval, lóbabbal és hasonló veteményekkel? Aki már ültetett ilyet, kérjük jelentkezzen, és ossza meg velünk a tapasztalatait!

Szőlőhegyek, gyümölcsösök

Az utóbbi két hetem valahogyan úgy alakult, hogy többször is alkalmam nyílt dombokon-hegyeken, régi szőlőskertekben tekeregni, szépen művelt kordonok közt, vagy éppen elhagyott, dzsungelszerű gyümölcsösökben. Ilyen helyeken a természet mintha erősebben követelné vissza a tőle elhódított területeket; a kertek közt, gyümölcsfák alatt számtalan helyen lehet szebbnél-szebb, érdekesnél érdekesebb dolgokra bukkanni. Mindezt még fűszerezi a régi présházak, borospincék kellemesen ódon hangulata. Mindenhova még nem jutottak el a civilizáció "áldásai", az összkomfortot a villanyvilágítás és a PB-palackos gáz jelenti. Vezetékes víz sok helyen nincs, a WC esővízzel üzemel, napfény melegíti a kerti zuhanyzók vizét, az ivóvizet kannákban kell a hegyre fölcipelni. Autók csak hétvégetájt jelennek meg nagyobb számban, velük együtt a lakók is, így gyakrabban tűnnek fel vadak a szőlősorok közt.

A szőlőskertek alját általában buzgón művelik a gazdák, a kordonok alja patyolat.

Rendezett kordonsorok, Badacsony Alkonyatkor a présházak tetején rigók énekelnek, mint benn a városban. A szépen gondozott, virágos borospince-udvarokon nagy bogárélet zajlik.

Kis-Somlyó, estefeléLepketömegek a nyári orgonán, Gyarmat, Józanhegy

Boglárkalepke oregánón, BadacsonyAhogy felfelé haladunk, a rendezett szőlőskertek lassan elfogynak, helyüket elvadult gyümölcs-és szőlődzsungelek veszik át. A régi, gyakran elhagyott présházak udvarán még feltűnik a hajdani gondos kezek munkájának nyoma.

Kis-somlyó , sásliliom egy gazos sittkupacon

Kis-somlyó, kokárdavirág elhagyott, gazos telkenKis-somlyó, mályva az útszélen
Ha még feljebb bandukolunk, a vad természet színrelépését figyelhetjük meg. Gyíkocskák surrannak az itt-ott még meglévő, gyakran romos pincék oldalán. A madarak már korlátlan haszonélvezői a hajdani kultúrtájnak: itt nincs már madárijesztő, lövöldöző borosgazda. Nyugodtan falatozhatnak a félvad gyümölcsfák terméseiből.

Mediterrán idill: apró gyíkok kergetőznek a tűző naptól átforrósodott falakon Badacsonyban Gilisztauzsonna, Badacsony
A tűző napon csak úgy pezseg az élet.Szöcske elszáradt szőlőlevélen, BadacsonyKiültek a vénasszonyok a padra...akarom mondani, a seregélyek fák tetejére. Kissomlyó, Királykő oldala

Még feljebb már nincsenek megművelt parcellák, csak hajdani kőbányák elhagyott helyei, füves rétek, erdők, parlagok, szép, gyakran védett vadvirágokkal, tarka rovarokkal, pillangókkal. Varfüves száraz gyep a Kis-somlyónElhagyott, kultúrából kivadult gyümölcsökkel telinőtt hajdani bazaltbánya a Kis-somlyónBakonyi túraútvonal kinézetű bükkös a Badacsonyon

Csak 18 éven felülieknek: feketevégű lágybogarak egy ernyősön a Kissomlyón

Csüngőlepkék seprencén, Gyarmat, JózanhegyVastövű imola, KissomlyóÖkörfarkkóró, Gyarmat, Józanhegy

Réti szegfű, ritka, védett szegfűféle egy irtásban a Badacsonyon

A kilátás pedig pazar!

Szelíd pannon táj, nádfedeles, műemlék borospincék, kilátás Pápára és a Bakonyra: Gyarmat, Józanhegy Balatoni panoráma, Badacsony A Somló másik oldala a Kissomlyóról

Nyári szaporítás

Hajnal és Andi is kérte, hogy írjak a nyári szaporítási munkákról. Írok én szívesen, de az a helyzet, ugyan van egy kis gyakorlatom benne, de sok olyan próbálkozás is tartozik hozzá, ami egyáltalán nem sikerült. Nem baj, ami kipusztult, kidobtam, ami sikerült, annak örültem. Amiket most szaporítok, annak arányaiban úgy a fele vagy harmada úgyis kipusztul. A bénázást mennyiséggel pótlom, a szükségesnél többet vetek meg dugványozok, így azért valamennyi növény megmarad.

A nyári szaporítási munkák során az ember fél szemmel már a jövő meg az azt követő nyarakra kacsintgat, tervezi az elkövetkezőt. Ilyenkor tanácsos a tavasszal virágzó hagymások közül a kényesebbeket felszedni (nekem szerencsére nincs ilyen), a nőszirmot tőosztani, a levirágzott évelőket visszavágni. A visszavágott szárrészek dugványozásra sok esetben alkalmasak. A cserjékről zölddugványt szedhetünk, ami szintén jól gyökeresedik. Az évelők és kétnyáriak magját is ilyenkor a legjobb elvetni.

Magvetés

Kevés a helyem, úgyhogy csak kétféle évelőmagot vetettem: évelő szarkalábat és kárpáti harangvirágot. A sok eső miatt csak nagy keresés után találtam egy frissebb vakondtúrást, abból vettem fel két régi virágládába kerti földet, aztán úgy ötödrésznyi homokot kevertem hozzá, mert a vakond, a lökött, pont a kemény agyagban furkált. Lesimítottam és kicsit lenyomkodtam a földet, erre kerültek a magok. A szarkaláb magjai kicsit kondisabbak, azt betakartam 1 cm vastag földréteggel és az öntözőkanna rózsájával meglocsoltam. A harangvirág nehezebb ügy, már többször kudarcot vallottam vele. Nagyon finom, porszerű kis magjai vannak, a ha a körülmények nem tetszenek neki, ki sem kel. Vékony homokréteggel takartam be, kis kézi spriccelővel locsoltam meg és átlátszó zacskót húztam a ládára, úgy, mint a zellermagnál. Ez a fóliasátra. Most várok, ki óhajt-e kelni, vagy nem. Nefelejcset is akartam vetni, de az megelőzött, az esőben kiperegtek a magjai és az ágyásban mindenütt kikeltek. Ez a rendes, szófogadó virág :-)

Dugványozás
Az évelő szarkaláb elvirágzott, de nem akartam, hogy magot érleljen. A földtől 10 cm-re visszavágtam. Az évelős könyvem figyelmeztetett, hogy dugvánnyal szaporítani csak úgy lehet, ha a gyökérnyak egy darabkáját is hozzátépjük a dugványhoz. Szerencsére a tövénél találtam vékony, új oldalhajtásokat, ezeket tényleg le lehetett tépni úgy, hogy egy kevés gyökér is maradjon rajta, sőt volt olyan, ami kihajtófélben lévő zöld rüggyel együtt szakadt fel.
Aztán kaptam dugványt a most, László-napra visszavágott krizantémokról, és olyan ügyesen szedtem virágot a pénzlevelű lizinkáról, hogy tövestül felszakadt. Így háromféle dugványom is lett.
Ezekhez az építkezésről megmaradt repedt aljú vödröket vetettem be, tőzeges virágföldet kevertem össze fele homokkal, ezt lesimítottam, lenyomkodtam, majd lyukakat fúrtam bele, és abba tettem a dugványokat. A vödröket meglocsoltam és félreraktam a bokrok alá, árnyékos helyre.

A rózsaloncról is szedtem dugványokat, azokat is hasonlóképpen ültettem el, és levágott aljú PET palackból készült védőtakarást kaptak. (Gyökereztető port is lehet használni, ez egy növényi hormon, ami gazdaboltokban kapható.) Tavaly így sikerült szaporítani a nyáriorgonát és az ismeretlen fajtájú, korcsféle bangitát. Akkor levendulát is dugványoztam, ami ígéretesen hajtani is kezdett, de a telet nem élte túl.

Ha valamelyik dugványozott cserjén ősszel, lombhullás körül látszik, hogy a vesszők élnek, akkor a leanderekkel és a pozsgásokkal együtt mennek a padlásfeljáróba telelni. A dugványozott évelőket általában a többi évelő tőosztásának idején végleges helyre lehet ültetni, de télire fűnyesedékkel vagy falevelekkel nem árt jó vastagon betakargatni. Tavasszal láthatjuk meg a munka eredményét.

Elnézést a fotókért, a gépem nincs most itthon, ezek telefonnal készült ócska kis képek.

Európa Kiadó

Mángorló, ezt neked írom, mert sem nem botanika, sem nem filozófia, csak... sok minden eszembe jutott. Tegnap kimentünk a Lajtához árvizet nézni, és a kocsiba írtam egy CD-t, mindenféle volt rajta, pár Európa Kiadó is. Már nagyon régen volt az az idő, amikor ezek a számok éltek is, meg frissek, újak is voltak, igazából évek óta nem is nagyon hallgattam, de most is nagyot ütött. Hallgattuk ezeket, és valahogy olyat szólt most, annyi újfajta áthallást vettem észre, hogy nem igaz. Hallgattuk és Óvár igazán kisváros, és mégis háromszor jártuk körbe 30-cal, dudáltak a hátunk mögött, hogy mi a ... van, mért nem mentek. Hát ezért.

Sokféle emberrel szoktam beszélgetni, a legjobban azokat csípem, akik a háború alatt vagy még az előtt voltak gyerekek. Nagy szegénységet éltek át, és ezért edzettebbek. Most hetvenesek vagy öregebbek, nyugdíjasok, meg parasztbácsik, parasztasszonyok. Van köztük is ilyen meg olyan, de a legérdekesebb az, hogy sok van köztük, akármilyen egyszerű ember, aki nem fél. Nem féltek őszintén cselekedni, akár óriási hibákat is elkövetni, aztán valamennyire megtörtek, de sok van, aki nem. Abban különböznek ezek az emberek a mostani generációktól, hogy a körülményeknek messze fölötte állnak, mert belsőleg szabadok. Aztán jön az apáink és anyáink nemzedéke, azok jóval inkább a körülményeik foglyai, továbbra is működik a kopasz cenzor. Boldogulni akartak behúzott nyakkal, szolganemzedék volt, ház, kocsi, nyaraló, ügyeskedés... (Mondjuk konkrétan az én szüleim amennyire lehet, inkább csendben ellenálltak. Vidékiek voltak és vallásosak. Párom egy nagyvárosban nőtt fel, az ő szölei inkább a rendszer részei voltak, és csak kapkodta a fejét, mi történik, elment mellette az az idő, és nem értette meg a történések lényegét.)
Mi meg a szabadság nagy reményvel voltunk igazán fiatalok a kilencvenes évek elején. Koncertek, meg mindenféle fesztiválok, a Sziget. Azt hittük, kezdődik valami új világ és ebben lesz majd helyünk. Nem sokat tettem érte, rockbulikon, meg a hangulat átvételén kívül. Kiszakadni a hétköznapokból. Amikor indult a magyar underground, mondjuk, abszolúte gyerek voltam, de amikor egy kicsit már a világnak tudatára ébredtem, ez volt az első, ami hatott rám. A Sziámi, az Európa Kiadó, (sajnos élőben már csak a nagyon leszálló ágban láttam) de asszem, ezt a közeget te sokkal jobban ismered, annak idején inkább csak éreztem a lényegét, talán most már egy kicsit értem is. A mi generációnknak a feladata az lett volna, hogy lerombolja azt az álságos, beszűkült nyolcvanas évekbeli világot, (ami most van, elmúlt rég) aztán jól betagozódtunk, kaptunk egy kis kaszlit élni, közben megitták a vérünket, megették a húsunkat. Gyilkos tréfa volt csak a rock and roll. Sokan meg kapartak, hogy előrejussanak, építették a karrierjüket, ők is ugyanolyan kaszlit kaptak vagy szereztek, csak egy kicsit nagyobbat. Itt vagyunk, csak a csont maradt. Egy kis őszinteség, egy kis nihilizmus. Olyan szép történet volt és olyan bénán, semmilyen módon végződött. Kiábrándult generáció. Ezzel fogjuk végigélni az egész életünket, és még elég sok hátravan. Az utánunk jövőknek meg talán marad a cyberpnk, vagy valami olyasmi, aminek a jelentőségét mi már úgysem fogjuk fel teljesen. Az Európa Kiadó, mint előrehozott rossz lelkiismeret. Te mit gondolsz?

Most egész más közegben élek, egész más dolgokat csinálok, gazolok, meg örülök a sarkantyúkáimnak, körülvesz a családom meg a gyerekkori barátaim, és ez nagyon jó. Közben évekig görcsösen igyekeztem azt a látszatot kelteni, hogy normális ember vagyok, de aközben valahol rég idegen voltam, évek alatt talán úgy-ahogy belsővé vált a szerep és az arcomra fagyott a maszk. Mások is így tették, de a te blogod annyira megrázott és szíven ütött. Muszáj volt leírnom. 33 éves vagyok. Itt a hogyan tovább, nem akarom nosztalgiával tölteni az időm.

Pillangós

Nem tudom, úgy vagyok vele, hogy nem nagyon csípem a divatokat, ellenállni jobban szórakoztat, mint követni, de valahogy úgy jött ki, hogy a kert vége egy kicsit "mediterránosra" sikerült, vagyis egymás mellé került egy nyáriorgona, egy sudárzsálya (Perovskia) és egy nagy tő oregánó. Most ott szinte felhőznek a lepkék és bogarak, már szinte közönséges, ahogy pózolnak a fényképezőgépnek.

Vannak bogáncslepkék,


nappali pávaszemek,


rózsabogarak,


lágybogarak,

és még sok más. Tesóm ma kétszer suttyant hátra a fényképezővel lepkézni, erről neki is lesz egy sorozata.

Más: szaporítás
Ugyan kicsit megkésve, de azért megpróbálkozom a nyári szaporítással és sokasítással, az elvirágzott évelőket ma visszavágtam, a szárakból készítettem dugványokat, holnap pedig vetek még néhány fajta kétnyárit és évelőmagot. A cserjékről is készítek zölddugványokat a héten. Az eredményről beszámolok később. Ha valaki még próbálkozna ilyesmivel, várom a tapasztalatait.

Árpával érő körte

A gyümölcsfáink ötévesek, egymás után fordulnak termőre. A két téli körte már két éve mutatta magát, tavaly a meggyet és az almát is megkóstoltuk, idén a kajszibarackfa -késői fajta- hozza első, de bőséges termését.

Van még egy körtefánk, ami a leghátsó sarokban nődögél jó magasra, no az még sohasem termett. Ma jött Ági a jó büdös biopermetszerével, nézte, hova fújja a maradékot, akkor vette észre, hogy ez a körtefa nemhogy terem, hanem pont érésben van, vagyis megfejtette a rejtélyt, hova tűnt az Árpával érő körténk. Megvan, csak eddig váratott magára. Ez tulajdonképp a legkorábbi nyári körte, pici sárgászöld, leves és nagyon édes körtéket terem, jó sokat. A fa egészséges, eddig komolyabban semmiféle kártevő nem támadta meg, a virágait tavaly azt hiszem, egy rosszkor jött fagy pusztította el. Különben hamar potyog a termése, és jönnek rá a darazsak. Amikor kicsik voltunk, Mamának volt ilyen, fel lehetett rámászni, úgy enni a kis körtéket. Mezítláb párszor beleléptünk a darazsakba.

Tesóm nagyon boldog volt a nap felfedezésével. A fél fát lelegelte, mire le bírtam fotózni. Ez a mennyiség úgy az egész termés egyharmada. Holnap már nyoma sem lesz. Erdélyben mászkáltunk, ott láttunk és ettünk is vackort, ez a körte pont úgy néz ki, de finom, édes.

A meggyfa mézgádzik. Amikor esett az eső, egészen sikamlós volt ez a trutyi, és jól formázható, de nem volt nagy gusztusom gyurmázni vele. Cseppkőre és borostyánra hasonlít, de nem fenyőillatú, hanem inkább cseresznyés.