Uborka

Kicsit pislogjunk bele a kabakosok eddig méltatlanul hanyagolt világába. Elsőként az egyik legtöbbször tányérra kerülő tökfélét veszem elő: az uborkát .

Ubibirodalmunk olyan 25 négyzetméterre rúg. Fürtös uborkát vetettünk bele , négy ötméteres sort. A sorok közt egy-egy métert szabadon hagytunk. Aztán még egy sort vetettünk, mert találtunk még két csomag tavalyi magot, aminek bár lejárt a szavatossága, próba-szerencse alapon elvetettük. Vontatottan kelt ki, és hiányosan. Úgy hallottam, hogy az egyik druszánál, a sárgadinnyénél a több éves mag is jól csírázik, de ezek szerint az uborkára ez nem igaz, hiába rokon... Bezzeg a friss magok kelése sokkal szemrevalóbb volt!

A vetés idejét jól ki kell választani, mert a kabakosfélék - mint afféle meleg égövről származó növények - érzékenyek a hidegre. Úgy kell időzíteni, hogy a kelés a fagyosszentek utáni napokra essen.

Idén az aszályos tavasz miatt a magokat előzetesen vízbe áztattuk, már a kihúzott ültetősorokat is locsoltuk, utána minden nap, amíg a szárazság tartott, buzgón öntöztünk. Munkánk meghozta az erdményét: az ubi szépen fejlődött. Mint afféle lusta kertészek, kordont nem készítettünk az uborka hosszú hajtásainak és kacsainak, mert úgy tapasztaltuk, hogy így is jól terem, nem betegebb, legfeljebb a termés kicsit sárosabb (Megjegyzem: amikor kicsik voltunk, mamánk az óvári konzervgyár részére kistermelőként mázsaszám termelte és adta el a pici, pár centis uborkákat. Nyaralásaink alkalmával sokat sertepertéltünk a kordonban, ami keményfa oszlopokból, és direkt erre a célra készült műanyag hálóból készült. A kordon helye évről-évre változott a kertben, az alját gondosan trágyázták, művelték és locsolták, majd permetezték is. A permetezést a kordon megkönnyítette, mert a növényvédőszeres lével az utolsó szegletig végig tudták locsolni még a levelek alját is, könnyű volt hozzáférni.)

Ez a kordon a szomszéd Marika nénié, acél síkhálóból, akácoszlopból és műanyag hálóból konstruálva. Kicsit őrültségnek tartom az ilyen építményeket, ha valaki csak magának termel. Ha eladásra ültetne, akkor szóba jöhetne. Permetezésnél kezelhetőbb lenne, a termés tiszta maradna,mert sárosan-szennyesen nem lehet eladni. Ha meg megmossuk a leszedett uborkát, egy két napon belül megromlik, rothad. Ráadásul az ilyen "alkotmányokat" minden évben le kell bontani a szántás miatt.. A virágzáskor is fontos a víz az ubinak, mert különben csünt, görbe kis ubik lesznek. Ha meg "kisubis" időszakban nincs víz, akkor a már kifejlett uborkák "megtökösödnek" - falusiasan szólva: vagyis elsárgulnak, megmagosodnak. Május végétől az eső megoldotta a locsolást is helyettünk, az uborkanövények hatalmasra nőttek, egyenesen be a szomszédos ágyásban levő krumplira, ami szintén hatalmas zöldeket nevelt a víztől. Így kicsit ősdzsungeli állapotok uralkodnak uborkatájt... Már kb. 2 hete van uborkánk, bár még nem tettünk el belőle. Akkor kezdük savanyúságot eltenni, amikor már elteltünk a frissel. Az égi locsolás azonban túl jól sikerült, mert amit évek óta nem láttunk: az uborkaperonoszpóra.

Ilyenkor a levelek teli lesznek sárga foltokkal, majd leszáradnak. A hajtásvégek még erőlködnek egy darabig, hoznak pár zöld levelet, esetleg virágot, de hamarosan végérvényesen tönkremennek. Régen mamáéknál a kordonban szinte hetente permeteztek rézgáliccal a peronoszpóra ellen. Állítólag ma már vannak rezisztens fajták, de akkoriban ilyeneket még nem lehetett kapni. A rézgálic jó ellene, a biokertészek szerint is megengedhető. Jövő héten így leszedjük az összes uborkát permetezünk - majd a várakozási idő leteltével újra szedjük. A jövő hétre beígért nagy hőségben úgysem fog olyan gyorsan nőni az uborka.

Ha az idő nem kánikulai, de meleg, esős, az uborka olyan gyorsan nő, hogy szinte naponta kell szedni! Nagyjából szeptemberig van így friss zöldség. Augusztus közepétől az uborka már kezd elvénülni a mi kertünkben, a tövek fonnyadnak, a termések sárgulnak. Sokan ilyenkor magot szednek a már teljesen megsárgult, ehetetlen ubikból, de nálunk a túlérett uborkák a tyúkok csemegéjeként végzik. Az elöregedett szárakat felhúzkodjuk, és tüskés, kicsit fás mivoltukra tekintettel őszi estéken elégetjük.

Mivel az uborka nem őshonos faj Magyarországon, számtalan betegsége van. Sajnálkozok a beteg uborkákon, de akár szerencsésnek is nevezhetném magamat, hogy csak az uborkaperonoszpórával "dicsekedhetek". A felsorolt uborkabetegségek száma egyenesen vérfagyasztó, a kezelésükre rendelt vegyszertömegek meg egyenesen sokkolóak. Ha mindezzel végiglocsolnám az uborkámat, már meg se merném kóstolni a sok vegyszerezés miatt méregdrágává vált termésemet.

Egy kis nosztalgia: kisdedkorunkban volt fóliasátrunk, aminek a készítésével egy idő után felhagytunk. (Helyette inkább palántahajtatást végzek az amarilliszos-, broméliás - és orchideacserepek közt...) A fóliasátorban egy-két tövön - minimális idő-és munkaráfordítással kapitális kígyóuborkák teremtek! Ha van rá módotok, próbáljátok ki!

Másik kis sztori az uborka felhasználásáról: mamáéknál az ubikordon mellett volt egy félbevágott gáztartályhoz hasonló méretű vizestartály azöntözéshez slaggal és benzinüzemű búvárszivattyúval, ami egy fúrott kútból nyomta fel az öntözővizet. A tartály mindig minimum félig volt vízzel. Amikor nyaraláskor eluntuk a szúnyoglárvák bámulását a hordó vizében, a konzervgyári átvételre már nem alkalmas, túlméretes uborkákból, orgona-és lapulevelekből meg pálcikákból kis hajókat szerkesztettünk, és kalózháborúkat vívtunk a víztartály viharos tengerén...

Hogy Hédi örüljön...

Munkahelyemen a hátsó kertszomszédok - idős, osztrák házaspár - egy csodás, háromféle színű nyári orgonából kreált ösvényt telepítettek. Hédinek meséltem, hogy fehér virágú is van a bokrok közt, amivel olthatatlan vágyat ébresztettem kis szívében a fehér nyári orgona iránt. Ma dolgozom, és a hátsó bejáraton keresztül látom, hogy a sövényt metszik, mert már átnyúlt a kerítésen. Kértem a nyesedékből egy csokorral. A csokor maga nem túl érdekes, de ha a szárakat gyökereztetőporba mártjuk, cserépbe elültetjük, gyökeret ereszt, és pár év múlva kiültethető, csodás, fehér nyáriorgona-bokraink lesznek, pillangóözönnel! Köszönjük kedves szomszédainknak! Tesó, ma délután ültetésre felkészülni!

Sárgabarack itt-ott, amott, mindenütt

Kedden sokkolva vettem észre,hogy a határban álló sárgabarackfámon a termés teljesen érett, azonnal le kell szedni, különben a sok esőtől a monília tönkreteszi az egész évi hozamot. Vagy pedig egyes megélhetési jótétmolyok helyettem szüretelik le a kerítetlen földdarabon álló fán levő gyümölcsöt! A gyors érés azért ért váratlanul, mert a virágzás óta ki se toltam a fához a képem, csak most roszogtam ki, megnézni a várható termést. Azonnal szüretelni kellett, a befőzéshez kedd este neki tudtunk készülni (cukor, üveg, fazék, miegyéb...). Szerdán pedig kivonultunk szedni, drága, egyetlen, nélkülözhetetlen tesómmal, aki buzgón cipelte a létrát, most is köszönöm neki százszor! Mivel a fa egy kicsit túlméretes, sajnos a magasan levő ágakról úgy bökdöstük le a gyümölcsöt egy hosszú nyelű gereblye segítségével. Igazából nem érdekelt, hogy kicsit megzúzódott, úgyis néhány óra múlva befőztem. 30 kiló gyümölcsöt szedtünk le, de a fán még maradt jópár kiló, amit nem tudtunk leszedni. (Kaján kárörömmel kéjelgek annak a jótétmolynak a képén, aki reggel, amikor kimentünk szedni, ott őgyelgett a fánál, de érkeztemre elpucolt. Mire befejeztük a szedést, csak a nyolcméteres fa tetején maradt valami gyümölcs. Na, oda felmászhat!) A végtermék: 29 üveg lekvár, és kilónyi aszalvány. A lekvárról nem akarok írni, mert a köztünk rejtőzködő titkos befőzőnagymester már megtette :-). Az aszalásról majd egy kicsit később...

Először pár szót növényről. Az én sárgabarackfám egy kb. 90 éves öreg fa a határban, ami - öreg fa nem vén fa - minden évben megbízhatóan terem! Ez nagy szó. Volt a konyhakert szélén minőségi, mirabolán alanyra oltott Gönci magyar kajszim. Három évig élt. Eleinte az alany kezdett el vadhajtásokat hozni. Valaki azt mondta, hogy ne vágjam le, mert akkor a ráoltott rész gutaütést kap, és a fa elhal. Ezen okból ne is metsszem meg a fát. Igen ám, de az alany vadhajtásai idővel olyan nagyok lettek, hogy elkezdtek virágozni és teremni. Ekkor úgy gondoltam, hogy ez már nem normális, ennek nem így kéne kinéznie, ekkor levágtam. Ezidőtájt az egyes ágakat sorra ütötte meg a guta, végül kiszáradt az egész fa, ki kellett vágni. Összesen öt szemet termett. A gutaütéskor a fa ki se hajt, vagy a levelei úgy leszáradnak egy-egy hatalmas ágnak, mintha leforrázták volna. Ez gyakran sorra megy az ágakon, amíg az egész fa ki nem szárad. Szerencsére az én öreg barackfám egészséges! Késői virágzású, így csak akkor fagy el, ha a tavasz későn érkezik és nagyon hideg. (Pár éve szegénykének a levelei is lefagytak!)Idén a viharok két nagy ágat letörtek róla, az egyik száraz volt. Korához méltóan vagy tíz méter magas. Bezzeg a Hédi fája! Sógorom, aki a hosszú lakásban-lakó évek után lett családi házas, meglehetős lelkesen lemosózta, rendezgette a gyümölcsfákat, ezért gyönyörűek lettek. Kérjük Hédit, szerkesszen be ide egy képen az "ellenfáról", ami majd kicsattan az egészségtől!

Azonban a fák sem élnek véghetetlenségig. Már pár éve gondolkodom az utánpótlásról. Nem akarok azonban oltott fát venni megint, mert félek, hogy úgy járok, mint az előző fával. Most kigondoltam, hogy magról nevelek csemetét! Mivel az anyafa nem oltott, csakis valamilyen igénytelen, strapabíró, mégis bőven termő tájfajta lehet, ami hajdan szintén magról kelt. Összeszedtem a barackmagokat, és jópárat elültettem a komposztáló közepébe, de még az udvar félreeső sarkaiba is teszek majd néhányat. Remélem, egy-kettő kihajt, a kis facsemeték pedig ellenállóan, erőteljesen, szépen növekednek majd, nem úgy, mint a betegségekre fogékony, kényes nemesített gyümölcsfák! Már ki is választottam a helyét a nagykert napsütötte szélén! Remélem, sikerül ez a nevelés, bár biztos pár évet igénybe vesz.

Most pár mondat még az aszalásról.

Bevallom töredelmesen, nekem sose sikerült olyan minőségű aszalt kajszit előállítanom, mint ami az üzletekben megkapható. Mindig szétmálló, rágós, kiszáradt kutyagumihoz hasonló állagú és színű aszalt barack lett a buzgó szárogatás eredménye. Idén máshogy próbálkoztam, mint eddig. Nem a legérettebb, puha barackkal kísérleteztem, hanem azzal, ami egy kicsit keményecske, de már édes. Nem forró vízbe mártással hámoztam meg, mint korábban, amitől a gyümölcshús még pépesebb lett, hanem késsel hámoztam meg, mint a tél végi krumplit. Nem kis darabokra vágtam fel, mint az aszalandó őszibarackot, hanem csak negyedeltem. Így raktam meg az aszalót...és most nem csalódtam akkorát, mint az első kísérletkor. A nagyobb gyümölcsdarabok nem száradtak ehetetlenül keményre, mint az aprók. Mivel nem volt a barack túlérett, nem is ragadt fel az aszalószitára, mint tavaly. Még nem olyan finom, mint egy minőségi bolti aszalt barack, de dolgozom az ügyön!

Üdvözlet Maresznak!

Újabb olvasót köszönthetünk blogunkon, Mareszt, akinek mindketten szívből jövő üdvözlettel küldjük ezt a csokor nyári orgonát!

Fagyalszender

Tegnap a négyévesünk ezt találta a fűben:

Darth Vader lepkének öltözött. Valójában fagyalszender (Sphinx ligustri), úgy 12 cm körüli nagyságú. Fényes délben épp szendergéséből ébresztettük fel. Bosszúsan felmászott egy nebáncsvirág szárára, összecsukta aszárnyait, úgy szendergett tovább. Reggelre elrepült. Várta a Birodalom.

Július első hetében...

...megint nem sok munkát végeztünk el, egyrészt az állandóan visszatérő eső miatt, másrészt meg megint elcsavarogtunk.

Múlt héten hétfőn lepermeteztem mészkénlével a beteg gyümölcsfákat, a tetves zöldségeket. Hát, mit mondjak, monília ellen nem sokat ért, de a tetvek megritkultak. Letermett a leghosszabb tenyészidejű zöldborsó is, a helyére lollo rossót, sárgadinnye-palántákat és késői csemegekukoricát tervezek. Az egyik hajdani borsóparcella helyén a másodvetéskénti bab már csírázik a földben.

Mivel elmúlt Sarlósboldogasszony-nap, vagyis július 2.-a, amikor a kalendárium szerint fel kell szedni a fokhagymát, anyukám felásta a csenevész fejeket. Nem lett egy világszám termés, de decemberig kitart. Ha fejre állnék, se tudnék sajnos olyan minőségű fokhagymát előállítani, mint a profi fokhagymatermelők: hófehéret, ami a következő év májusáig sem megy tönkre. Ezért egy termesztő ismerőstől meg is rendeltük a téli adagot. A hagyma rá se hederít a dátumra, elegánsan zöldell, ebből csak augusztusra lesz vöröshagyma, igaz, szép nagyok. A lilahagyma beadta a kulcsot: fel kellett szedni,hogy az esős időben el ne rohadjon.

A kalendárium szerint László napján, vagyis június 27-én kell visszatördelni a krizantémot, hogy jól elbokrosodjon, és sok virágot hozzon. Anyukám ezt is megtette, és a letört hajtásokat leszállította tesómnak, aki szaporító kezelés alá vetette. Az eredményről kérjük, majd számoljon be!

A krumpli szép nagy, folyamatosan szedjük, de újra megjelentek a csíkos bogarak. Permetezést azonban nem tervezek, mert a kifejlődött leveleket a krumplibogár nem kedveli nagyon. Augusztusban meg már sárgulnak le a krumplilevelek, gyakran fel lehet szedni az egész termést. Ezt az egy hónapot már csak kibírja... (Vagy nagyon lusta vagyok?)

Felbukkantak az első brokkolirózsák, amiket azonmód le is legeltem.

Csütörtökön a gyarmati szőlőhegyen szüreteltük a málna édes, piros szemeit. Húsz évvel ezelőtt a fél Magyarországot a Sokoróalja pár községe látta el málnával. Akinek nagyobb földje volt, és sokat szorgoskodott, autót is tudott venni a málnatermés árából! A kiskertes termelők meg csuklóból vették meg a málna árából a téli tüzelőt... Aztán jöttek a multik az importgyümölcsökkel, a málna ára lement. A málna-és ribizliültetvényeket kivágták, csak itt-ott maradt néhány. Anyósomék is megtartották a magukét, ami kb. 1000 négyzetméter, de már afféle családi "szedd magad" málnásként üzemel. Aki szörpöt vagy lekvárt akar a családból, kimegy oda és szed magának, magánszorgalomból. Tavaly úgy döntöttek, hogy az egyik feldolgozó cégnek még eladják a málnatermésüket. Az összes bevételük annyi volt az ezer négyzetméterből, hogy a keresztlányomnak, aki akkor kezdte épp az első osztályt, egy Budmil hátizsákot tudtak venni! Fogalmam sincs, hogy a boltban mennyi a mirelit vagy a friss málna, de azt hiszem, az ilyen gyümölcsfélékkel a multik és a feldolgozók arcátlanul nagy haszonra tesznek szert! Szóval: málnát szedtünk, de én nem csináltam szörpöt, sem lekvárt, az egész ment a fagyasztóba. Gyümölcstortába lesz a legjobb!

A jövő héten már rá lehet lépni a földre, nincs ragacsos sár, ezért meg kell kezdeni a becserepesedett föld fellazítását, az esőtől gigászira nőtt gazok kihúzását. A két héttel ezelőtti gyomirtózás a keri utakon és a szegélyeken megkímélt minket az isiásztermelő kapálástól.

Most lesz aktuális a ribizlilekvár-befőzés. A sziklakert szánalmasan néz ki, ki kell tisztogatnom. És a másodvetéseket be kell fejezni. Ja, és szüretelni a termést, és enni, enni, enni!

A heti főzőcske saját termésből (csak úgy ömlesztve): rántott cukkini (imádom!), cukkinifőzelék, almakompót nyári almából, málnahab, gyümölcssaláta, salik jégsalátából, az első uborkákból, vegyes zöldségleves, héjában sült ropogós újkrumpli, rántott brokkoli. Úgyhogy volt mivel elcsapni a hasunkat...

Játékindító avagy körkérdés

Megint körbejárt a bloggervilágban egy díj, aminek mindenki nagyon örült. Mindenki lelkesen meg is válaszolta. Köszönet, habcsók, púderfelhő. Az jutott eszembe, ez pont olyan, mint amikor a rokonságban az az oridzsi dobozos kompótoskészlet, amely már huszonöt éve jár körbe nászajándékról nászajándékra, de még soha senki semmire nem használta. Ezért Ágival tegnap azt találtuk ki, módosítsuk úgy a szabályt, hogy ne díjeső, csóközön legyen belőle, hanem olyasvalami, ami mindenki számára talán kicsit érdekesebb. Ez a Növény top10 játék.
Arra kérnélek Benneteket, ha van kedvetek részt venni ebben a játékban, készítsetek egy tízes listát kedvenc növényeitekről, esetleg egy-egy félmondatos indoklással, hogy miért.

Küldöm a felhívást Áginak (nem hivatkozom meg magam), Andinak, Messzenéző Minyonnak, Hajnalnak, Hangának, valamint Annamarie-nak. Ha más is kedvet érez hozzá, más is beszállhat.

Nálam a Top10 így néz ki:
1. Évelő szarkaláb - csak mert szép, magról neveltem, szívemhez nőtt.
2. Sarkantyúka - szokatlan kinézete miatt
3. Mezei juhar - konkrétan egy fa miatt, ami az egyik Duna-ág mellett láttam. Az ágai egyik oldalt az utat, a másik oldalt a vizet árnyékolják be, ráadásul a levelei is roppant formásak.
4. Nyáriorgona- a pillangóparádé miatt
5. Kislevelű hárs - fantasztikus illata miatt
6. Kelbimbó - igénytelen és ízletes volta miatt
7. Selyemakác - lopott magból neveltem, ezért a szívem csücske.
8. Tamariska - amikor még nincs levele, csak virága, és valami bolond rózsaszín Barba-papára hasonlít, azért a pillanatért.
9. Leander - hasonlít a gyertyalánghoz , úgy lehet adni belőle, hogy ezáltal neked nem lesz kevesebb.
10. Büdöske - csinoska virág is, biokerti védekezőeszköz is

Kíváncsi vagyok, kinek mi a kedvence, várom a válaszokat.