2009. július 11., szombat

Magpotyogtató és más igénytelen egynyáriak

Az egynyári virágok közül nálam azok találhatók meg a kertben, amelyeket nem kell agyonbabusgatni. Virágboltiból ugyan vettem egy-két ablakládába való verbénát és teltvirágú porcsinrózsát, de ennyi. Azok a virágok szerintem az erkélyládákhoz és a temetői viszonyokhoz optimalizáltak, túl sok vizet és tápoldatot követelnek ahhoz képest, amennyit hajlandó lennék adni nekik, és bajom van az egész kinézetükkel, olyanok, mint valami óriásfejű kerti törpe, tehát a lombozat és a virág valahogy nincs arányban. Szóval ez a mai törpevirágos-törpebokros-törpefás kerttrend nem az én világom. Szerencsére egyelőre van annyi hely a kertemben, hogy küzdjek ellene.


Önelvető egynyáriak
Jó kis növénycsoport, számíthatunk rájuk, mint hűséges szolgákra. Csak arra kell vigyázni, hogy a gyomokkal együtt ki ne takarítsuk mindet az évelők vagy a cserjék közül. Közismert fajták, nem különlegességek, beérik azzal, amit a kert magától nyújtani tud, esetleg nagy szárazságban némi locsolást kapnak alamizsnaként. Általában nem ilyen kisfejű-nagyfejű zordonbordonok, hanem közepes vagy magas termetűek, erősek, ellenállóak.

Az első a nebáncsvirág, a nagymamák ajándéka. Az egyszerű virágú első palántáit a Déditől kaptam, ezek mindenhova elkísérnek, sokféle árnyalatú lilában és rózsaszínben pompáznak. Cserépben, ládában is jól elvan.

A másik fajta teltvirágú. Ennek palántáit Jani mamája adta, aki fiatalkorában virágkertészetben dolgozott, és ott sok fortélyt ellesett. Jó szemet és érzéket is szerzett, ugyanis észrevette, hogy talán valami mutáció folytán keletkezett nála egy teltvirágú változat! Erről a tőről folyamatosan gyűjtötte a magokat, aztán a következő évben elültette és jó sok kelt az utódok közt is a teltvirágúból. Amikor már bőven volt palántája, adott belőle néhányat. Ezeket nagyon gyöngyörgetem, el akarom szaporítani. Külön borítékba fogom gyűjteni a magját. A maminál a nebáncsvirág sokféle lilásrózsaszínben pompázik, tele van velük egy egész ágyás, amiben még petúniák és lángvirágok nyílnak, hát az valami csodálatos látvány!

Ennek a virágnak a vad változatából (bíbor nebáncsvirág) is van pár tő a kertben, ami tulajdonképp az árterek agresszív és invazív gyomnövénye. Ebből a barátnőm hozott tavaly egy palántát, mert neki tetszik, és a kertje üres helyeit betelepítette vele, hogy ne kelljen gyomlálnia. Végül is, a fagyokig virágzik és tényleg elnyomja a gyomokat.
A pillangóvirág is mindig kikel, ő afféle kerti erőművész, akár kétméteresre is megnőhet. Hat évvel ezelőtt egy zacskó rózsaszín virágú magot vettem, az első évben valóban ilyen színű is volt a virág. Azután a biztonság kedvéért minden évben szedtem magot és az üres helyekre vetettem is belőle, nos a rózsaszín lett a legritkább változat, a fehér és a lilásbordó annál gyakoribb.
Szarkalábból, az egynyári fajtából mindenütt kel, háromféle színben, úgymint fehér, halvány rózsaszín és kékeslila. Nagy bokrokat nevel, amelyeket aztán eléggé megtépáz a szél és az eső. Már szeptemberben elkezd kikelni, így telel át, tavasz végén vagy nyár elején pedig virágba borul. Az átpalántázásnál gyorsnak kell lenni, nem szereti a szállítgatást, várakoztatást meztelen gyökérrel, akkor inkább magról vetném, ha más helyen is szükség van rá.
A kaliforniai kakukkmák nagyon látványos, ezüstös zöld, keskeny-hasogatott leveleivel, és élénk, tojássárgája-színű virágaival. Lassan terjedő, nagy foltokat alkot, áprilistól októberig virágzik. Az a meglepő benne, hogy nem elterjedtebb. A szárazságot kiválóan tűri, de a napfényt erősen igényli. Szerintem cserépben is kibírná, tekintve, hogy járdarésekben is kikel.
A körömvirág is ilyen önelvető virág, júniusig nagyon szép, nyáron megcsúnyul, ekkor feltépkedem, de a macskakarom formájú magokat jól lerázom vagy szétszórom róla. A nyár vége felé megint kikel, és decemberig virágzik. Nélkülözhetetlen gyógynövény a kertben.

A napraforgóra nem mondanám, hogy önelvető. Azt hiszem, már írtam, hogy a cinkék vetik, úgy, hogy kiszórják az etetőből. Egyébként áprilisban lehet vetni, a maradék szotyit szoktuk így hasznosítani. A termés egy részét még nyáron leeszik a madarak, de hát kutya se bánja...

Igénytelen egynyáriak
Ezekkel a növényekkel csak annyi a teendő, hogy április elején-közepén elvetjük a magot, szeptemberben-októberben pedig gyűjtünk valamennyit a következő évi szükségre. Rájuk is igaz, hogy esetleg egy kevés locsolást igényelnek, s az is, hogy inkább közepes vagy nagy termetűek. Napon és félárnyékban egyaránt szépek. Egy kevés gyomlálás, talajlazítás, ez az összes teendő.
Az első helyen itt a büdöske vagy bársonyvirág áll. Vannak olyan kertek, ahol önelvető, nálam nem az. Kis és nagy büdöskét is vetek minden évben. A zöldségeskertben az utak mellett ebből van a szegély, ez a csigasorompó. Ha a büdöskét megrágják, nem baj, a veteményt inkább hagyják békében! Állítólag Mexikóban fűszer-, saláta- és ételszínező növényt, tehát frankón megeszik!
Árnyékos vagy félárnyékos helyeken érti magát igazán jól a sarkantyúka. Sárga-piros-narancs árnyalatokban létezik, kicsi és nagy méretű változata is kapható, sőt évelő gumós is. Sokszor fajtánként szelektálva árusítják, szerintem sok titkos rajongója van.
Először a fertőszéplaki skanzenben láttam, madzagokra futtatták fel, egészen az ereszig. Ott tudakoltam meg a nevét. Utána, amikor még nem volt készen az előkert, valami sittkupac köré szórtam a magját, amit nyár végére szépen befutott és eltakart. Dédi jött látogatóba vagy háztűznézőbe, meglátta, kifakadt: -Nem igaz, hogy ilyen ódivatú virágot kell vetned ide! Nem volt könnyű megvédeni az álláspontomat, hogy nekem tetszik.
Máskor meg a bicikliről pattant le egy idősebb hölgy: "-Ó. leányom, hol szerezted, a magját, az édesanyám kertjében volt ilyen, amikor gyerek voltam! Nekem is kell!" Mikor mondtam, hogy a gazdaboltban csak bedobtam a magot a kosárba, nem akarta elhinni.
A nyár elején gyönyörű, aztán az augusztusi kánikulában megcsúnyul, sok levele leszárad, akkor feltépkedem, és elszórom a magját. Őszre megint kikel, a fagyokig virágzik. Ilyenkor tényleg futóvá válik. Van, ahol önelvető, nálunk nyáron igen, télen nem. Az agyagosabb foltokban azt hiszem, a téli nedvesség elrothasztja a magot.
Titkos szerelmem az oroszlánszáj vagy tátika. De csak a magas, nem a nyamvadék! Ezzel kell egy keveset bajlódni, tehát cserépbe vetni a magját, (nagyon apró, de jól kikel, nem kell rá fólia) ezt megtehetjük március elején a többi palántával együtt, vagy egészen nyárig bármikor. Aztán ha elérte a tíz centit, mehet az ágyásba. Volt, hogy jó nagy cserépbe vetettem, és elmaradt a kiültetés, akkor a cserépben virágzott kitartóan nyár végéig. Néha át is ével, néhol pedig elszórja a magját és ismét kikel, kertje válogatja, hol mit csinál. Színkeveréket vetek, a kék kivételével mindenféle árnyalatban létezik. Átévelés szempontjából hasonlóan bizonytalan kategóriájúak még a mályvarózsák és a törökszegfű, nem tudnám eldönteni, hogy az egy-, a kétnyári vagy az évelő címkéjű dobozba gyömöszöljem-e őket.

Most idén nem vetettem, de hasonlóan igénytelen és biztosan virágzó nálam még az egynyári búzavirág, a borzaskaták-katicavirágok bájos fajtái, a madármályva, a tölcsérmályva, a csodatölcsér (a bordós virágú önelvető, de vannak, akik felássák és teleltetik a gumóját, akkor nagyon magasra nő a következő nyáron), a nyári lángvirág. Ágiék minden évben vetnek őszirózsát és vasrózsát avagy legényfogót, aminek rézvirág a becsületes neve. Hol sikerül, hol nem a nyári viola, a szagosbükköny. A földből sem óhajt kibújni a nyári azálea. Kíváncsi vagyok, máshol, más talaj- és éghajlati viszonyok között kinél melyik virág szeret, melyik senyved és melyik az, amely egyáltalán nem marad meg.

Uborka

Kicsit pislogjunk bele a kabakosok eddig méltatlanul hanyagolt világába. Elsőként az egyik legtöbbször tányérra kerülő tökfélét veszem elő: az uborkát .
Ubibirodalmunk olyan 25 négyzetméterre rúg. Fürtös uborkát vetettünk bele , négy ötméteres sort. A sorok közt egy-egy métert szabadon hagytunk. Aztán még egy sort vetettünk, mert találtunk még két csomag tavalyi magot, aminek bár lejárt a szavatossága, próba-szerencse alapon elvetettük. Vontatottan kelt ki, és hiányosan. Úgy hallottam, hogy az egyik druszánál, a sárgadinnyénél a több éves mag is jól csírázik, de ezek szerint az uborkára ez nem igaz, hiába rokon... Bezzeg a friss magok kelése sokkal szemrevalóbb volt!
A vetés idejét jól ki kell választani, mert a kabakosfélék - mint afféle meleg égövről származó növények - érzékenyek a hidegre. Úgy kell időzíteni, hogy a kelés a fagyosszentek utáni napokra essen.
Idén az aszályos tavasz miatt a magokat előzetesen vízbe áztattuk, már a kihúzott ültetősorokat is locsoltuk, utána minden nap, amíg a szárazság tartott, buzgón öntöztünk. Munkánk meghozta az erdményét: az ubi szépen fejlődött. Mint afféle lusta kertészek, kordont nem készítettünk az uborka hosszú hajtásainak és kacsainak, mert úgy tapasztaltuk, hogy így is jól terem, nem betegebb, legfeljebb a termés kicsit sárosabb (Megjegyzem: amikor kicsik voltunk, mamánk az óvári konzervgyár részére kistermelőként mázsaszám termelte és adta el a pici, pár centis uborkákat. Nyaralásaink alkalmával sokat sertepertéltünk a kordonban, ami keményfa oszlopokból, és direkt erre a célra készült műanyag hálóból készült. A kordon helye évről-évre változott a kertben, az alját gondosan trágyázták, művelték és locsolták, majd permetezték is. A permetezést a kordon megkönnyítette, mert a növényvédőszeres lével az utolsó szegletig végig tudták locsolni még a levelek alját is, könnyű volt hozzáférni.)
Ez a kordon a szomszéd Marika nénié, acél síkhálóból, akácoszlopból és műanyag hálóból konstruálva. Kicsit őrültségnek tartom az ilyen építményeket, ha valaki csak magának termel. Ha eladásra ültetne, akkor szóba jöhetne. Permetezésnél kezelhetőbb lenne, a termés tiszta maradna,mert sárosan-szennyesen nem lehet eladni. Ha meg megmossuk a leszedett uborkát, egy két napon belül megromlik, rothad. Ráadásul az ilyen "alkotmányokat" minden évben le kell bontani a szántás miatt.. A virágzáskor is fontos a víz az ubinak, mert különben csünt, görbe kis ubik lesznek. Ha meg "kisubis" időszakban nincs víz, akkor a már kifejlett uborkák "megtökösödnek" - falusiasan szólva: vagyis elsárgulnak, megmagosodnak. Május végétől az eső megoldotta a locsolást is helyettünk, az uborkanövények hatalmasra nőttek, egyenesen be a szomszédos ágyásban levő krumplira, ami szintén hatalmas zöldeket nevelt a víztől. Így kicsit ősdzsungeli állapotok uralkodnak uborkatájt... Már kb. 2 hete van uborkánk, bár még nem tettünk el belőle. Akkor kezdük savanyúságot eltenni, amikor már elteltünk a frissel. Az égi locsolás azonban túl jól sikerült, mert amit évek óta nem láttunk: az uborkaperonoszpóra.
Ilyenkor a levelek teli lesznek sárga foltokkal, majd leszáradnak. A hajtásvégek még erőlködnek egy darabig, hoznak pár zöld levelet, esetleg virágot, de hamarosan végérvényesen tönkremennek. Régen mamáéknál a kordonban szinte hetente permeteztek rézgáliccal a peronoszpóra ellen. Állítólag ma már vannak rezisztens fajták, de akkoriban ilyeneket még nem lehetett kapni. A rézgálic jó ellene, a biokertészek szerint is megengedhető. Jövő héten így leszedjük az összes uborkát permetezünk - majd a várakozási idő leteltével újra szedjük. A jövő hétre beígért nagy hőségben úgysem fog olyan gyorsan nőni az uborka.
Ha az idő nem kánikulai, de meleg, esős, az uborka olyan gyorsan nő, hogy szinte naponta kell szedni! Nagyjából szeptemberig van így friss zöldség. Augusztus közepétől az uborka már kezd elvénülni a mi kertünkben, a tövek fonnyadnak, a termések sárgulnak. Sokan ilyenkor magot szednek a már teljesen megsárgult, ehetetlen ubikból, de nálunk a túlérett uborkák a tyúkok csemegéjeként végzik. Az elöregedett szárakat felhúzkodjuk, és tüskés, kicsit fás mivoltukra tekintettel őszi estéken elégetjük.
Mivel az uborka nem őshonos faj Magyarországon, számtalan betegsége van. Sajnálkozok a beteg uborkákon, de akár szerencsésnek is nevezhetném magamat, hogy csak az uborkaperonoszpórával "dicsekedhetek". A felsorolt uborkabetegségek száma egyenesen vérfagyasztó, a kezelésükre rendelt vegyszertömegek meg egyenesen sokkolóak. Ha mindezzel végiglocsolnám az uborkámat, már meg se merném kóstolni a sok vegyszerezés miatt méregdrágává vált termésemet.
Egy kis nosztalgia: kisdedkorunkban volt fóliasátrunk, aminek a készítésével egy idő után felhagytunk. (Helyette inkább palántahajtatást végzek az amarilliszos-, broméliás - és orchideacserepek közt...) A fóliasátorban egy-két tövön - minimális idő-és munkaráfordítással kapitális kígyóuborkák teremtek! Ha van rá módotok, próbáljátok ki!
Másik kis sztori az uborka felhasználásáról: mamáéknál az ubikordon mellett volt egy félbevágott gáztartályhoz hasonló méretű vizestartály azöntözéshez slaggal és benzinüzemű búvárszivattyúval, ami egy fúrott kútból nyomta fel az öntözővizet. A tartály mindig minimum félig volt vízzel. Amikor nyaraláskor eluntuk a szúnyoglárvák bámulását a hordó vizében, a konzervgyári átvételre már nem alkalmas, túlméretes uborkákból, orgona-és lapulevelekből meg pálcikákból kis hajókat szerkesztettünk, és kalózháborúkat vívtunk a víztartály viharos tengerén...

Hogy Hédi örüljön...

Munkahelyemen a hátsó kertszomszédok - idős, osztrák házaspár - egy csodás, háromféle színű nyári orgonából kreált ösvényt telepítettek. Hédinek meséltem, hogy fehér virágú is van a bokrok közt, amivel olthatatlan vágyat ébresztettem kis szívében a fehér nyári orgona iránt. Ma dolgozom, és a hátsó bejáraton keresztül látom, hogy a sövényt metszik, mert már átnyúlt a kerítésen. Kértem a nyesedékből egy csokorral. A csokor maga nem túl érdekes, de ha a szárakat gyökereztetőporba mártjuk, cserépbe elültetjük, gyökeret ereszt, és pár év múlva kiültethető, csodás, fehér nyáriorgona-bokraink lesznek, pillangóözönnel! Köszönjük kedves szomszédainknak! Tesó, ma délután ültetésre felkészülni!

2009. július 10., péntek

Sárgabarack itt-ott, amott, mindenütt

Kedden sokkolva vettem észre,hogy a határban álló sárgabarackfámon a termés teljesen érett, azonnal le kell szedni, különben a sok esőtől a monília tönkreteszi az egész évi hozamot. Vagy pedig egyes megélhetési jótétmolyok helyettem szüretelik le a kerítetlen földdarabon álló fán levő gyümölcsöt! A gyors érés azért ért váratlanul, mert a virágzás óta ki se toltam a fához a képem, csak most roszogtam ki, megnézni a várható termést. Azonnal szüretelni kellett, a befőzéshez kedd este neki tudtunk készülni (cukor, üveg, fazék, miegyéb...). Szerdán pedig kivonultunk szedni, drága, egyetlen, nélkülözhetetlen tesómmal, aki buzgón cipelte a létrát, most is köszönöm neki százszor! Mivel a fa egy kicsit túlméretes, sajnos a magasan levő ágakról úgy bökdöstük le a gyümölcsöt egy hosszú nyelű gereblye segítségével. Igazából nem érdekelt, hogy kicsit megzúzódott, úgyis néhány óra múlva befőztem. 30 kiló gyümölcsöt szedtünk le, de a fán még maradt jópár kiló, amit nem tudtunk leszedni. (Kaján kárörömmel kéjelgek annak a jótétmolynak a képén, aki reggel, amikor kimentünk szedni, ott őgyelgett a fánál, de érkeztemre elpucolt. Mire befejeztük a szedést, csak a nyolcméteres fa tetején maradt valami gyümölcs. Na, oda felmászhat!) A végtermék: 29 üveg lekvár, és kilónyi aszalvány. A lekvárról nem akarok írni, mert a köztünk rejtőzködő titkos befőzőnagymester már megtette :-). Az aszalásról majd egy kicsit később...
Először pár szót növényről. Az én sárgabarackfám egy kb. 90 éves öreg fa a határban, ami - öreg fa nem vén fa - minden évben megbízhatóan terem! Ez nagy szó. Volt a konyhakert szélén minőségi, mirabolán alanyra oltott Gönci magyar kajszim. Három évig élt. Eleinte az alany kezdett el vadhajtásokat hozni. Valaki azt mondta, hogy ne vágjam le, mert akkor a ráoltott rész gutaütést kap, és a fa elhal. Ezen okból ne is metsszem meg a fát. Igen ám, de az alany vadhajtásai idővel olyan nagyok lettek, hogy elkezdtek virágozni és teremni. Ekkor úgy gondoltam, hogy ez már nem normális, ennek nem így kéne kinéznie, ekkor levágtam. Ezidőtájt az egyes ágakat sorra ütötte meg a guta, végül kiszáradt az egész fa, ki kellett vágni. Összesen öt szemet termett. A gutaütéskor a fa ki se hajt, vagy a levelei úgy leszáradnak egy-egy hatalmas ágnak, mintha leforrázták volna. Ez gyakran sorra megy az ágakon, amíg az egész fa ki nem szárad. Szerencsére az én öreg barackfám egészséges! Késői virágzású, így csak akkor fagy el, ha a tavasz későn érkezik és nagyon hideg. (Pár éve szegénykének a levelei is lefagytak!)Idén a viharok két nagy ágat letörtek róla, az egyik száraz volt. Korához méltóan vagy tíz méter magas. Bezzeg a Hédi fája! Sógorom, aki a hosszú lakásban-lakó évek után lett családi házas, meglehetős lelkesen lemosózta, rendezgette a gyümölcsfákat, ezért gyönyörűek lettek. Kérjük Hédit, szerkesszen be ide egy képen az "ellenfáról", ami majd kicsattan az egészségtől!
Azonban a fák sem élnek véghetetlenségig. Már pár éve gondolkodom az utánpótlásról. Nem akarok azonban oltott fát venni megint, mert félek, hogy úgy járok, mint az előző fával. Most kigondoltam, hogy magról nevelek csemetét! Mivel az anyafa nem oltott, csakis valamilyen igénytelen, strapabíró, mégis bőven termő tájfajta lehet, ami hajdan szintén magról kelt. Összeszedtem a barackmagokat, és jópárat elültettem a komposztáló közepébe, de még az udvar félreeső sarkaiba is teszek majd néhányat. Remélem, egy-kettő kihajt, a kis facsemeték pedig ellenállóan, erőteljesen, szépen növekednek majd, nem úgy, mint a betegségekre fogékony, kényes nemesített gyümölcsfák! Már ki is választottam a helyét a nagykert napsütötte szélén! Remélem, sikerül ez a nevelés, bár biztos pár évet igénybe vesz.
Most pár mondat még az aszalásról.
Bevallom töredelmesen, nekem sose sikerült olyan minőségű aszalt kajszit előállítanom, mint ami az üzletekben megkapható. Mindig szétmálló, rágós, kiszáradt kutyagumihoz hasonló állagú és színű aszalt barack lett a buzgó szárogatás eredménye. Idén máshogy próbálkoztam, mint eddig. Nem a legérettebb, puha barackkal kísérleteztem, hanem azzal, ami egy kicsit keményecske, de már édes. Nem forró vízbe mártással hámoztam meg, mint korábban, amitől a gyümölcshús még pépesebb lett, hanem késsel hámoztam meg, mint a tél végi krumplit. Nem kis darabokra vágtam fel, mint az aszalandó őszibarackot, hanem csak negyedeltem. Így raktam meg az aszalót...és most nem csalódtam akkorát, mint az első kísérletkor. A nagyobb gyümölcsdarabok nem száradtak ehetetlenül keményre, mint az aprók. Mivel nem volt a barack túlérett, nem is ragadt fel az aszalószitára, mint tavaly. Még nem olyan finom, mint egy minőségi bolti aszalt barack, de dolgozom az ügyön!

Üdvözlet Maresznak!

Újabb olvasót köszönthetünk blogunkon, Mareszt, akinek mindketten szívből jövő üdvözlettel küldjük ezt a csokor nyári orgonát!

2009. július 9., csütörtök

Fagyalszender

Tegnap a négyévesünk ezt találta a fűben:


Darth Vader lepkének öltözött. Valójában fagyalszender (Sphinx ligustri), úgy 12 cm körüli nagyságú. Fényes délben épp szendergéséből ébresztettük fel. Bosszúsan felmászott egy nebáncsvirág szárára, összecsukta aszárnyait, úgy szendergett tovább. Reggelre elrepült. Várta a Birodalom.

2009. július 5., vasárnap

Július első hetében...

...megint nem sok munkát végeztünk el, egyrészt az állandóan visszatérő eső miatt, másrészt meg megint elcsavarogtunk.
Múlt héten hétfőn lepermeteztem mészkénlével a beteg gyümölcsfákat, a tetves zöldségeket. Hát, mit mondjak, monília ellen nem sokat ért, de a tetvek megritkultak. Letermett a leghosszabb tenyészidejű zöldborsó is, a helyére lollo rossót, sárgadinnye-palántákat és késői csemegekukoricát tervezek. Az egyik hajdani borsóparcella helyén a másodvetéskénti bab már csírázik a földben.
Mivel elmúlt Sarlósboldogasszony-nap, vagyis július 2.-a, amikor a kalendárium szerint fel kell szedni a fokhagymát, anyukám felásta a csenevész fejeket. Nem lett egy világszám termés, de decemberig kitart. Ha fejre állnék, se tudnék sajnos olyan minőségű fokhagymát előállítani, mint a profi fokhagymatermelők: hófehéret, ami a következő év májusáig sem megy tönkre. Ezért egy termesztő ismerőstől meg is rendeltük a téli adagot. A hagyma rá se hederít a dátumra, elegánsan zöldell, ebből csak augusztusra lesz vöröshagyma, igaz, szép nagyok. A lilahagyma beadta a kulcsot: fel kellett szedni,hogy az esős időben el ne rohadjon.
A kalendárium szerint László napján, vagyis június 27-én kell visszatördelni a krizantémot, hogy jól elbokrosodjon, és sok virágot hozzon. Anyukám ezt is megtette, és a letört hajtásokat leszállította tesómnak, aki szaporító kezelés alá vetette. Az eredményről kérjük, majd számoljon be!
A krumpli szép nagy, folyamatosan szedjük, de újra megjelentek a csíkos bogarak. Permetezést azonban nem tervezek, mert a kifejlődött leveleket a krumplibogár nem kedveli nagyon. Augusztusban meg már sárgulnak le a krumplilevelek, gyakran fel lehet szedni az egész termést. Ezt az egy hónapot már csak kibírja... (Vagy nagyon lusta vagyok?)
Felbukkantak az első brokkolirózsák, amiket azonmód le is legeltem.
Csütörtökön a gyarmati szőlőhegyen szüreteltük a málna édes, piros szemeit. Húsz évvel ezelőtt a fél Magyarországot a Sokoróalja pár községe látta el málnával. Akinek nagyobb földje volt, és sokat szorgoskodott, autót is tudott venni a málnatermés árából! A kiskertes termelők meg csuklóból vették meg a málna árából a téli tüzelőt... Aztán jöttek a multik az importgyümölcsökkel, a málna ára lement. A málna-és ribizliültetvényeket kivágták, csak itt-ott maradt néhány. Anyósomék is megtartották a magukét, ami kb. 1000 négyzetméter, de már afféle családi "szedd magad" málnásként üzemel. Aki szörpöt vagy lekvárt akar a családból, kimegy oda és szed magának, magánszorgalomból. Tavaly úgy döntöttek, hogy az egyik feldolgozó cégnek még eladják a málnatermésüket. Az összes bevételük annyi volt az ezer négyzetméterből, hogy a keresztlányomnak, aki akkor kezdte épp az első osztályt, egy Budmil hátizsákot tudtak venni! Fogalmam sincs, hogy a boltban mennyi a mirelit vagy a friss málna, de azt hiszem, az ilyen gyümölcsfélékkel a multik és a feldolgozók arcátlanul nagy haszonra tesznek szert! Szóval: málnát szedtünk, de én nem csináltam szörpöt, sem lekvárt, az egész ment a fagyasztóba. Gyümölcstortába lesz a legjobb!
A jövő héten már rá lehet lépni a földre, nincs ragacsos sár, ezért meg kell kezdeni a becserepesedett föld fellazítását, az esőtől gigászira nőtt gazok kihúzását. A két héttel ezelőtti gyomirtózás a keri utakon és a szegélyeken megkímélt minket az isiásztermelő kapálástól.
Most lesz aktuális a ribizlilekvár-befőzés. A sziklakert szánalmasan néz ki, ki kell tisztogatnom. És a másodvetéseket be kell fejezni. Ja, és szüretelni a termést, és enni, enni, enni!
A heti főzőcske saját termésből (csak úgy ömlesztve): rántott cukkini (imádom!), cukkinifőzelék, almakompót nyári almából, málnahab, gyümölcssaláta, salik jégsalátából, az első uborkákból, vegyes zöldségleves, héjában sült ropogós újkrumpli, rántott brokkoli. Úgyhogy volt mivel elcsapni a hasunkat...