Zsályák

A zsályák sokhasznú növények, díszítenek is, jók gyógynövénynek és fűszernek egyaránt. Rengeteg zsályafaj létezik, azokról írok most, amelyekhez van némi személyes közöm.

Orvosi zsálya

Kicsit divatnövény, amióta a zöldfűszerek használata elterjedt, de ez nem baj. Virágként a kertbe kiültetve nálam jól érzi magát.

Déli fekvésbe, nagyon napos helyre telepítettem és ezt csipázza. Van egy rózsaszín, tömvetelt virágú angol rózsám, nos, a zsálya annak a szomszédja. Úgy tűnik jó a szomszédság, mert azt a rózsatövet semmilyen betegség sem támadta meg. Azt gondolom, a zsálya fanyar, kámforos illata tetűriasztó lehet.
Hajtása, levele teának is jó, valamint számos étel ízesítésére felhasználható. Ha például sajtot sütök a grillserpenyőben, egy kis olajjal ráragasztom a zsályalevelet, ahogy pirul, chipshez hasonlóan ropogós állagú és füstös zamatú lesz. A sajtot jól átízesíti.
Tesóm tarka levelű zsályát ültetett, de az úgy látom, közel sem ennyire életerős. Szaporítani még nem sikerült, a tövem a piacról való, talán magvetéssel próbálkoznék. Tavaly próbáltam dugványozni, gyökereztetőporos kezelés ellenére sem eredtek meg a hajtások.

Sudárzsálya

Valamilyen alkalomra kaptam egy ritkább fajta zsályát is, ami elég jól bevált az évelőágy háttérnövényeként. Ez a Perovskia vagy sudárzsálya. Talán újdonság, de nem túl kényes növény, a mi klímánkat jól elviseli.
Napos, száraz helyeken jól érzi magát. Kb. 1 méter magasra nő, fémes-ezüstös színeivel távolító hatású az ágyásban. Zsályaféléhez illően illatos az egész növény és nagy pillangócsalogató. Tavasszal kell visszavágni, aztán hamarosan megindul, kilombosodik és június végétől őszig virágzik. Szóval egy jó kis hálás növény, ha valaki lát ilyet, csapjon le rá!

Muskotályzsálya

A kétnyári/évelő növények bizonytalan és átmeneti kategóriájába esik a muskotályzsálya, ami csábító neve ellenére nem szoktak fűszerként használni, hanem inkább aromanövénynek. Ilyentájt lehet vetni, szabadföldben is jól kikel. Kis levélrózsája nő még az ősszel, így telel át. Kora tavasszal nagy lapukat növeszt, mint a mezei zsálya, aztán érdekes rózsaszínben, nem túl hosszan virágzik. A következő évben általában megtaláljuk ugyanott, a szaporulat egy része legalább kétéves tő, a többi magról kelt friss palánta. Sajnos, nálam kiveszett, majd egyszer még ültetek belőle. A sok rózsaszínes egynyári között azt hiszem, jól mutatna.

Mezei és ligeti zsálya

Ők elég gyakori és látványos vadon növő évelők, a mezei zsálya nálunk a Duna partján sok helyen nő a szabadban, a ligeti zsálya viszont Köröshegyen.
Mezei zsályából nevelgetek egy tövet, nagy lapuleveleket már növesztett, de virágozni nem akar.

A ligeti zsálya nagyon szép, virágzás után rajta maradnak azok a lila izék, amelyek valójában fellevelek. A Farkas László-féle Évelő dísznövények című könyv azt írja, hogy magról jól kikel, úgyhogy ha még megyünk a papához Köröshegyre, felszerelkezek pár borítékkal és begyűjtöm. (Vastövű imolát is akarok!)

Magas kúpvirág

A magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) nevéről sokáig fogalmam sem volt, azért jó, hogy valaki kitalálta a netes keresőket, most már tudom. Pár kattintásra a fontoskodástól. Teltvirágú rokona a sokfelé ültetett, barna közepű borzas kúpvirágnak, de valójában egy másik, eléggé formagazdag faj. A nyári hangulat első számú felelőse, a nagy, élénksárga pomponokat 1 m-nél is magasabb szárakon hozza. Kitartóan virágzik, júliustól egészen őszig, s egyre magasabbra nő. Tehát az ágyások hátsó részébe való, jó hátteret ad mindennek, ami illik a sárgához. (Nálam pont rózsaszínes virágok között van, amelyekkel nem igazán harmonizál, de mindegy.)
A levele kihajtáskor meglepő: hasogatott formájával a boglárkafélék olyan képviselőire hasonlít, mint a szarkaláb vagy pünkösdirózsa. Színe élénk, nem túl sötét zöld.
A virág általában nem termékeny, nem nagyon hoz magot, tőosztással viszont jól szaporítható.



Egyéb-hobbi-magról nevelés
Ha már egyszer Amerikából származó prérinövények. Találtam valami kedvemre valót, magkatalógust a neten. Újvilági növények magjai rendelhetők, különlegességek is, mondjuk ez a része nem nagyon izgat.

Itt is ajánlanak hasonlókat, kaphatók évelők, cserjék, főleg ritkaságok, de szerintem a döntés előtt a lehetőségek ismeretében alaposan szelektálni kell. Annak érdemes belevágni, aki komplett fűthető, párásítható, nagyméretű trópusi üvegházzal rendelkezik. Különben mit csinál a +10°C-tól kidöglő trópusi csodákkal?
Viszont a golgotavirágmagokat ajánlom mindenkinek, aki olcsón szeretne a teraszára alkalmas látványos futónövényhez jutni. Szinte hiánytalanul kikel, ha van támasza, növekszik, mint az őrült. Télen elviseli a szobaklímát is, de hűvös lépcsőházban, a leanderekkel-muskátlikkal együtt, velük azonos módon teleltethető, ez inkább megfelel a természetének. A kék golgotavirág magja sok helyen kapható, 29-59 Ft-os áron. Fillérekből lehet egzotikus teraszt varázsolni, egy csomag magból hat nagy cseréppel neveltem ki három év alatt. Igaz, hogy még nem virágoztak.

Kiskerti meglepetések - újra...

Tavasszal már írtam a meglepő helyeken előtört meglepő növényekről. Azt hittem, hogy a nyár eleje már nem tartogat meglepetéseket ebből a szempontból, és tessék!

A legszerényebb: a szőlőiskola (erről majd még írok) közepén magról kelt cseresznyepaprika. Tavaly a szőlőiskola helyén egy ponyván szárogattuk a napon a fűszerpaprika-féléket. Egy cseripapri elpottyant, abból nőtt ki ez a növényke. Atavalyi anyatermés héja ott van még a földön. Idén nem ültettünk cseresznyepaprikát, ezért reméljük, teremni is fog. A legfurcsább: a komposzthalom tetején kinőtt vadgesztenye-csemete. Mivel mindenféle ramaty kerül ömlesztve a komposztra, néha érdekes csoportokban jelennek meg a növények. Sok éretlen ,vagy annak vélt termés, felmagzott szár meg hasonló randaságok odakerülnek, és nemritkán kihajtanak. Momentán van benne krumpli, citromfű, kenyérbél-cickafark, meg valamiféle elvadult paradicsom, de a vadgesztenye meglepett. Biztos a leányzó valamelyik őszi begyűjtőturnéja során került oda a mag. A legterjedelmesebb: a palántázóasztal alatt kinőtt dísztök. Ősszel kiccsajszim szépen játszott a dísztökökkel, a palántázóasztal alá is behordott párat, ami ottmaradt. A dísztök kemény héja és luffaszerű belseje úgy látszik, megvédte a magokat a fagytól, tavszra viszont - elrohadva, szétmállva - szabad utat adott a fejlődésüknek. A jópár esős nap alatt ki se dugtuk az orrunkat, és a dísztök - levelek hatalmasra nőttek, teli vannak virággal. Ez azonban örvendetes, mert a palántázóasztal környéke általában ordenáré módon néz ki, legalább a nagy lapuk eltakarják a virágföld - meg virágcserép-hegyeket, a félig lerobbant, de palántázásra még jó virágládákat, fagyistégelyeket, virágkarókat! A legcikibb. Ég a pofám... Tavasszal írtam, hogy kontyvirág is kinőtt az udvaron, Isten tudja, honnan. A kontyvirág mérgező, erdei növény, nagy levelekkel. Elvirágzás után piros bogyós terméseket érlel, levelei apránként leszáradnak. De a mi kis udvari kontyvirágunknak nemigen akarództak a levelei leszáradni, egyre nagyobbak lettek. Gondoltam, biztos azért fejlődik így, mert nem a szokott helyén, az erdőben él. Aztán kis, zöld bogyókat hozott. Ekkor már kezdtem gyanút fogni, és - ki máshoz - tesómhoz fordultam segítségért: így kell a kontyvirágnak kinéznie? Tesóm: "Te ütődött! nem látod, hogy ez egy mályva?" A zöld bogyók - bimbók voltak... Mint kiderült, anyu még tavasszal kivagdalta a kontyvirág idomtalan lapuit, de semmit sem ültetett a helyére. Hogy ez a hatalmas mályvatő magja hogy került ide, felfoghatatlan! Széllel? Madár hozta? Cipőtalpra ragadt sárral érkezett? Csodás, hatalmas virág lett, pont a konyhaablak alatt, ahol csak a szomszéd ház tűzfala látszik, ráadásul kétféle színben! Hogy lehettem ilyen mamlasz, hogy kontyvirágnak néztem a mályvát? És milyen jó, hogy ilyen tesóm van, aki kiokosított, mert lehet, hogy kivágtam volta a tövet! Éljen! (Röpködő kalap, taps...) :-)

Magpotyogtató és más igénytelen egynyáriak

Az egynyári virágok közül nálam azok találhatók meg a kertben, amelyeket nem kell agyonbabusgatni. Virágboltiból ugyan vettem egy-két ablakládába való verbénát és teltvirágú porcsinrózsát, de ennyi. Azok a virágok szerintem az erkélyládákhoz és a temetői viszonyokhoz optimalizáltak, túl sok vizet és tápoldatot követelnek ahhoz képest, amennyit hajlandó lennék adni nekik, és bajom van az egész kinézetükkel, olyanok, mint valami óriásfejű kerti törpe, tehát a lombozat és a virág valahogy nincs arányban. Szóval ez a mai törpevirágos-törpebokros-törpefás kerttrend nem az én világom. Szerencsére egyelőre van annyi hely a kertemben, hogy küzdjek ellene.

Önelvető egynyáriak
Jó kis növénycsoport, számíthatunk rájuk, mint hűséges szolgákra. Csak arra kell vigyázni, hogy a gyomokkal együtt ki ne takarítsuk mindet az évelők vagy a cserjék közül. Közismert fajták, nem különlegességek, beérik azzal, amit a kert magától nyújtani tud, esetleg nagy szárazságban némi locsolást kapnak alamizsnaként. Általában nem ilyen kisfejű-nagyfejű zordonbordonok, hanem közepes vagy magas termetűek, erősek, ellenállóak.

Az első a nebáncsvirág, a nagymamák ajándéka. Az egyszerű virágú első palántáit a Déditől kaptam, ezek mindenhova elkísérnek, sokféle árnyalatú lilában és rózsaszínben pompáznak. Cserépben, ládában is jól elvan.

A másik fajta teltvirágú. Ennek palántáit Jani mamája adta, aki fiatalkorában virágkertészetben dolgozott, és ott sok fortélyt ellesett. Jó szemet és érzéket is szerzett, ugyanis észrevette, hogy talán valami mutáció folytán keletkezett nála egy teltvirágú változat! Erről a tőről folyamatosan gyűjtötte a magokat, aztán a következő évben elültette és jó sok kelt az utódok közt is a teltvirágúból. Amikor már bőven volt palántája, adott belőle néhányat. Ezeket nagyon gyöngyörgetem, el akarom szaporítani. Külön borítékba fogom gyűjteni a magját. A maminál a nebáncsvirág sokféle lilásrózsaszínben pompázik, tele van velük egy egész ágyás, amiben még petúniák és lángvirágok nyílnak, hát az valami csodálatos látvány!

Ennek a virágnak a vad változatából (bíbor nebáncsvirág) is van pár tő a kertben, ami tulajdonképp az árterek agresszív és invazív gyomnövénye. Ebből a barátnőm hozott tavaly egy palántát, mert neki tetszik, és a kertje üres helyeit betelepítette vele, hogy ne kelljen gyomlálnia. Végül is, a fagyokig virágzik és tényleg elnyomja a gyomokat.
A pillangóvirág is mindig kikel, ő afféle kerti erőművész, akár kétméteresre is megnőhet. Hat évvel ezelőtt egy zacskó rózsaszín virágú magot vettem, az első évben valóban ilyen színű is volt a virág. Azután a biztonság kedvéért minden évben szedtem magot és az üres helyekre vetettem is belőle, nos a rózsaszín lett a legritkább változat, a fehér és a lilásbordó annál gyakoribb.
Szarkalábból, az egynyári fajtából mindenütt kel, háromféle színben, úgymint fehér, halvány rózsaszín és kékeslila. Nagy bokrokat nevel, amelyeket aztán eléggé megtépáz a szél és az eső. Már szeptemberben elkezd kikelni, így telel át, tavasz végén vagy nyár elején pedig virágba borul. Az átpalántázásnál gyorsnak kell lenni, nem szereti a szállítgatást, várakoztatást meztelen gyökérrel, akkor inkább magról vetném, ha más helyen is szükség van rá.
A kaliforniai kakukkmák nagyon látványos, ezüstös zöld, keskeny-hasogatott leveleivel, és élénk, tojássárgája-színű virágaival. Lassan terjedő, nagy foltokat alkot, áprilistól októberig virágzik. Az a meglepő benne, hogy nem elterjedtebb. A szárazságot kiválóan tűri, de a napfényt erősen igényli. Szerintem cserépben is kibírná, tekintve, hogy járdarésekben is kikel.
A körömvirág is ilyen önelvető virág, júniusig nagyon szép, nyáron megcsúnyul, ekkor feltépkedem, de a macskakarom formájú magokat jól lerázom vagy szétszórom róla. A nyár vége felé megint kikel, és decemberig virágzik. Nélkülözhetetlen gyógynövény a kertben.

A napraforgóra nem mondanám, hogy önelvető. Azt hiszem, már írtam, hogy a cinkék vetik, úgy, hogy kiszórják az etetőből. Egyébként áprilisban lehet vetni, a maradék szotyit szoktuk így hasznosítani. A termés egy részét még nyáron leeszik a madarak, de hát kutya se bánja...

Igénytelen egynyáriak
Ezekkel a növényekkel csak annyi a teendő, hogy április elején-közepén elvetjük a magot, szeptemberben-októberben pedig gyűjtünk valamennyit a következő évi szükségre. Rájuk is igaz, hogy esetleg egy kevés locsolást igényelnek, s az is, hogy inkább közepes vagy nagy termetűek. Napon és félárnyékban egyaránt szépek. Egy kevés gyomlálás, talajlazítás, ez az összes teendő.
Az első helyen itt a büdöske vagy bársonyvirág áll. Vannak olyan kertek, ahol önelvető, nálam nem az. Kis és nagy büdöskét is vetek minden évben. A zöldségeskertben az utak mellett ebből van a szegély, ez a csigasorompó. Ha a büdöskét megrágják, nem baj, a veteményt inkább hagyják békében! Állítólag Mexikóban fűszer-, saláta- és ételszínező növényt, tehát frankón megeszik!
Árnyékos vagy félárnyékos helyeken érti magát igazán jól a sarkantyúka. Sárga-piros-narancs árnyalatokban létezik, kicsi és nagy méretű változata is kapható, sőt évelő gumós is. Sokszor fajtánként szelektálva árusítják, szerintem sok titkos rajongója van.
Először a fertőszéplaki skanzenben láttam, madzagokra futtatták fel, egészen az ereszig. Ott tudakoltam meg a nevét. Utána, amikor még nem volt készen az előkert, valami sittkupac köré szórtam a magját, amit nyár végére szépen befutott és eltakart. Dédi jött látogatóba vagy háztűznézőbe, meglátta, kifakadt: -Nem igaz, hogy ilyen ódivatú virágot kell vetned ide! Nem volt könnyű megvédeni az álláspontomat, hogy nekem tetszik.
Máskor meg a bicikliről pattant le egy idősebb hölgy: "-Ó. leányom, hol szerezted, a magját, az édesanyám kertjében volt ilyen, amikor gyerek voltam! Nekem is kell!" Mikor mondtam, hogy a gazdaboltban csak bedobtam a magot a kosárba, nem akarta elhinni.
A nyár elején gyönyörű, aztán az augusztusi kánikulában megcsúnyul, sok levele leszárad, akkor feltépkedem, és elszórom a magját. Őszre megint kikel, a fagyokig virágzik. Ilyenkor tényleg futóvá válik. Van, ahol önelvető, nálunk nyáron igen, télen nem. Az agyagosabb foltokban azt hiszem, a téli nedvesség elrothasztja a magot.
Titkos szerelmem az oroszlánszáj vagy tátika. De csak a magas, nem a nyamvadék! Ezzel kell egy keveset bajlódni, tehát cserépbe vetni a magját, (nagyon apró, de jól kikel, nem kell rá fólia) ezt megtehetjük március elején a többi palántával együtt, vagy egészen nyárig bármikor. Aztán ha elérte a tíz centit, mehet az ágyásba. Volt, hogy jó nagy cserépbe vetettem, és elmaradt a kiültetés, akkor a cserépben virágzott kitartóan nyár végéig. Néha át is ével, néhol pedig elszórja a magját és ismét kikel, kertje válogatja, hol mit csinál. Színkeveréket vetek, a kék kivételével mindenféle árnyalatban létezik. Átévelés szempontjából hasonlóan bizonytalan kategóriájúak még a mályvarózsák és a törökszegfű, nem tudnám eldönteni, hogy az egy-, a kétnyári vagy az évelő címkéjű dobozba gyömöszöljem-e őket.

Most idén nem vetettem, de hasonlóan igénytelen és biztosan virágzó nálam még az egynyári búzavirág, a borzaskaták-katicavirágok bájos fajtái, a madármályva, a tölcsérmályva, a csodatölcsér (a bordós virágú önelvető, de vannak, akik felássák és teleltetik a gumóját, akkor nagyon magasra nő a következő nyáron), a nyári lángvirág. Ágiék minden évben vetnek őszirózsát és vasrózsát avagy legényfogót, aminek rézvirág a becsületes neve. Hol sikerül, hol nem a nyári viola, a szagosbükköny. A földből sem óhajt kibújni a nyári azálea. Kíváncsi vagyok, máshol, más talaj- és éghajlati viszonyok között kinél melyik virág szeret, melyik senyved és melyik az, amely egyáltalán nem marad meg.

Uborka

Kicsit pislogjunk bele a kabakosok eddig méltatlanul hanyagolt világába. Elsőként az egyik legtöbbször tányérra kerülő tökfélét veszem elő: az uborkát .

Ubibirodalmunk olyan 25 négyzetméterre rúg. Fürtös uborkát vetettünk bele , négy ötméteres sort. A sorok közt egy-egy métert szabadon hagytunk. Aztán még egy sort vetettünk, mert találtunk még két csomag tavalyi magot, aminek bár lejárt a szavatossága, próba-szerencse alapon elvetettük. Vontatottan kelt ki, és hiányosan. Úgy hallottam, hogy az egyik druszánál, a sárgadinnyénél a több éves mag is jól csírázik, de ezek szerint az uborkára ez nem igaz, hiába rokon... Bezzeg a friss magok kelése sokkal szemrevalóbb volt!

A vetés idejét jól ki kell választani, mert a kabakosfélék - mint afféle meleg égövről származó növények - érzékenyek a hidegre. Úgy kell időzíteni, hogy a kelés a fagyosszentek utáni napokra essen.

Idén az aszályos tavasz miatt a magokat előzetesen vízbe áztattuk, már a kihúzott ültetősorokat is locsoltuk, utána minden nap, amíg a szárazság tartott, buzgón öntöztünk. Munkánk meghozta az erdményét: az ubi szépen fejlődött. Mint afféle lusta kertészek, kordont nem készítettünk az uborka hosszú hajtásainak és kacsainak, mert úgy tapasztaltuk, hogy így is jól terem, nem betegebb, legfeljebb a termés kicsit sárosabb (Megjegyzem: amikor kicsik voltunk, mamánk az óvári konzervgyár részére kistermelőként mázsaszám termelte és adta el a pici, pár centis uborkákat. Nyaralásaink alkalmával sokat sertepertéltünk a kordonban, ami keményfa oszlopokból, és direkt erre a célra készült műanyag hálóból készült. A kordon helye évről-évre változott a kertben, az alját gondosan trágyázták, művelték és locsolták, majd permetezték is. A permetezést a kordon megkönnyítette, mert a növényvédőszeres lével az utolsó szegletig végig tudták locsolni még a levelek alját is, könnyű volt hozzáférni.)

Ez a kordon a szomszéd Marika nénié, acél síkhálóból, akácoszlopból és műanyag hálóból konstruálva. Kicsit őrültségnek tartom az ilyen építményeket, ha valaki csak magának termel. Ha eladásra ültetne, akkor szóba jöhetne. Permetezésnél kezelhetőbb lenne, a termés tiszta maradna,mert sárosan-szennyesen nem lehet eladni. Ha meg megmossuk a leszedett uborkát, egy két napon belül megromlik, rothad. Ráadásul az ilyen "alkotmányokat" minden évben le kell bontani a szántás miatt.. A virágzáskor is fontos a víz az ubinak, mert különben csünt, görbe kis ubik lesznek. Ha meg "kisubis" időszakban nincs víz, akkor a már kifejlett uborkák "megtökösödnek" - falusiasan szólva: vagyis elsárgulnak, megmagosodnak. Május végétől az eső megoldotta a locsolást is helyettünk, az uborkanövények hatalmasra nőttek, egyenesen be a szomszédos ágyásban levő krumplira, ami szintén hatalmas zöldeket nevelt a víztől. Így kicsit ősdzsungeli állapotok uralkodnak uborkatájt... Már kb. 2 hete van uborkánk, bár még nem tettünk el belőle. Akkor kezdük savanyúságot eltenni, amikor már elteltünk a frissel. Az égi locsolás azonban túl jól sikerült, mert amit évek óta nem láttunk: az uborkaperonoszpóra.

Ilyenkor a levelek teli lesznek sárga foltokkal, majd leszáradnak. A hajtásvégek még erőlködnek egy darabig, hoznak pár zöld levelet, esetleg virágot, de hamarosan végérvényesen tönkremennek. Régen mamáéknál a kordonban szinte hetente permeteztek rézgáliccal a peronoszpóra ellen. Állítólag ma már vannak rezisztens fajták, de akkoriban ilyeneket még nem lehetett kapni. A rézgálic jó ellene, a biokertészek szerint is megengedhető. Jövő héten így leszedjük az összes uborkát permetezünk - majd a várakozási idő leteltével újra szedjük. A jövő hétre beígért nagy hőségben úgysem fog olyan gyorsan nőni az uborka.

Ha az idő nem kánikulai, de meleg, esős, az uborka olyan gyorsan nő, hogy szinte naponta kell szedni! Nagyjából szeptemberig van így friss zöldség. Augusztus közepétől az uborka már kezd elvénülni a mi kertünkben, a tövek fonnyadnak, a termések sárgulnak. Sokan ilyenkor magot szednek a már teljesen megsárgult, ehetetlen ubikból, de nálunk a túlérett uborkák a tyúkok csemegéjeként végzik. Az elöregedett szárakat felhúzkodjuk, és tüskés, kicsit fás mivoltukra tekintettel őszi estéken elégetjük.

Mivel az uborka nem őshonos faj Magyarországon, számtalan betegsége van. Sajnálkozok a beteg uborkákon, de akár szerencsésnek is nevezhetném magamat, hogy csak az uborkaperonoszpórával "dicsekedhetek". A felsorolt uborkabetegségek száma egyenesen vérfagyasztó, a kezelésükre rendelt vegyszertömegek meg egyenesen sokkolóak. Ha mindezzel végiglocsolnám az uborkámat, már meg se merném kóstolni a sok vegyszerezés miatt méregdrágává vált termésemet.

Egy kis nosztalgia: kisdedkorunkban volt fóliasátrunk, aminek a készítésével egy idő után felhagytunk. (Helyette inkább palántahajtatást végzek az amarilliszos-, broméliás - és orchideacserepek közt...) A fóliasátorban egy-két tövön - minimális idő-és munkaráfordítással kapitális kígyóuborkák teremtek! Ha van rá módotok, próbáljátok ki!

Másik kis sztori az uborka felhasználásáról: mamáéknál az ubikordon mellett volt egy félbevágott gáztartályhoz hasonló méretű vizestartály azöntözéshez slaggal és benzinüzemű búvárszivattyúval, ami egy fúrott kútból nyomta fel az öntözővizet. A tartály mindig minimum félig volt vízzel. Amikor nyaraláskor eluntuk a szúnyoglárvák bámulását a hordó vizében, a konzervgyári átvételre már nem alkalmas, túlméretes uborkákból, orgona-és lapulevelekből meg pálcikákból kis hajókat szerkesztettünk, és kalózháborúkat vívtunk a víztartály viharos tengerén...

Hogy Hédi örüljön...

Munkahelyemen a hátsó kertszomszédok - idős, osztrák házaspár - egy csodás, háromféle színű nyári orgonából kreált ösvényt telepítettek. Hédinek meséltem, hogy fehér virágú is van a bokrok közt, amivel olthatatlan vágyat ébresztettem kis szívében a fehér nyári orgona iránt. Ma dolgozom, és a hátsó bejáraton keresztül látom, hogy a sövényt metszik, mert már átnyúlt a kerítésen. Kértem a nyesedékből egy csokorral. A csokor maga nem túl érdekes, de ha a szárakat gyökereztetőporba mártjuk, cserépbe elültetjük, gyökeret ereszt, és pár év múlva kiültethető, csodás, fehér nyáriorgona-bokraink lesznek, pillangóözönnel! Köszönjük kedves szomszédainknak! Tesó, ma délután ültetésre felkészülni!

Sárgabarack itt-ott, amott, mindenütt

Kedden sokkolva vettem észre,hogy a határban álló sárgabarackfámon a termés teljesen érett, azonnal le kell szedni, különben a sok esőtől a monília tönkreteszi az egész évi hozamot. Vagy pedig egyes megélhetési jótétmolyok helyettem szüretelik le a kerítetlen földdarabon álló fán levő gyümölcsöt! A gyors érés azért ért váratlanul, mert a virágzás óta ki se toltam a fához a képem, csak most roszogtam ki, megnézni a várható termést. Azonnal szüretelni kellett, a befőzéshez kedd este neki tudtunk készülni (cukor, üveg, fazék, miegyéb...). Szerdán pedig kivonultunk szedni, drága, egyetlen, nélkülözhetetlen tesómmal, aki buzgón cipelte a létrát, most is köszönöm neki százszor! Mivel a fa egy kicsit túlméretes, sajnos a magasan levő ágakról úgy bökdöstük le a gyümölcsöt egy hosszú nyelű gereblye segítségével. Igazából nem érdekelt, hogy kicsit megzúzódott, úgyis néhány óra múlva befőztem. 30 kiló gyümölcsöt szedtünk le, de a fán még maradt jópár kiló, amit nem tudtunk leszedni. (Kaján kárörömmel kéjelgek annak a jótétmolynak a képén, aki reggel, amikor kimentünk szedni, ott őgyelgett a fánál, de érkeztemre elpucolt. Mire befejeztük a szedést, csak a nyolcméteres fa tetején maradt valami gyümölcs. Na, oda felmászhat!) A végtermék: 29 üveg lekvár, és kilónyi aszalvány. A lekvárról nem akarok írni, mert a köztünk rejtőzködő titkos befőzőnagymester már megtette :-). Az aszalásról majd egy kicsit később...

Először pár szót növényről. Az én sárgabarackfám egy kb. 90 éves öreg fa a határban, ami - öreg fa nem vén fa - minden évben megbízhatóan terem! Ez nagy szó. Volt a konyhakert szélén minőségi, mirabolán alanyra oltott Gönci magyar kajszim. Három évig élt. Eleinte az alany kezdett el vadhajtásokat hozni. Valaki azt mondta, hogy ne vágjam le, mert akkor a ráoltott rész gutaütést kap, és a fa elhal. Ezen okból ne is metsszem meg a fát. Igen ám, de az alany vadhajtásai idővel olyan nagyok lettek, hogy elkezdtek virágozni és teremni. Ekkor úgy gondoltam, hogy ez már nem normális, ennek nem így kéne kinéznie, ekkor levágtam. Ezidőtájt az egyes ágakat sorra ütötte meg a guta, végül kiszáradt az egész fa, ki kellett vágni. Összesen öt szemet termett. A gutaütéskor a fa ki se hajt, vagy a levelei úgy leszáradnak egy-egy hatalmas ágnak, mintha leforrázták volna. Ez gyakran sorra megy az ágakon, amíg az egész fa ki nem szárad. Szerencsére az én öreg barackfám egészséges! Késői virágzású, így csak akkor fagy el, ha a tavasz későn érkezik és nagyon hideg. (Pár éve szegénykének a levelei is lefagytak!)Idén a viharok két nagy ágat letörtek róla, az egyik száraz volt. Korához méltóan vagy tíz méter magas. Bezzeg a Hédi fája! Sógorom, aki a hosszú lakásban-lakó évek után lett családi házas, meglehetős lelkesen lemosózta, rendezgette a gyümölcsfákat, ezért gyönyörűek lettek. Kérjük Hédit, szerkesszen be ide egy képen az "ellenfáról", ami majd kicsattan az egészségtől!

Azonban a fák sem élnek véghetetlenségig. Már pár éve gondolkodom az utánpótlásról. Nem akarok azonban oltott fát venni megint, mert félek, hogy úgy járok, mint az előző fával. Most kigondoltam, hogy magról nevelek csemetét! Mivel az anyafa nem oltott, csakis valamilyen igénytelen, strapabíró, mégis bőven termő tájfajta lehet, ami hajdan szintén magról kelt. Összeszedtem a barackmagokat, és jópárat elültettem a komposztáló közepébe, de még az udvar félreeső sarkaiba is teszek majd néhányat. Remélem, egy-kettő kihajt, a kis facsemeték pedig ellenállóan, erőteljesen, szépen növekednek majd, nem úgy, mint a betegségekre fogékony, kényes nemesített gyümölcsfák! Már ki is választottam a helyét a nagykert napsütötte szélén! Remélem, sikerül ez a nevelés, bár biztos pár évet igénybe vesz.

Most pár mondat még az aszalásról.

Bevallom töredelmesen, nekem sose sikerült olyan minőségű aszalt kajszit előállítanom, mint ami az üzletekben megkapható. Mindig szétmálló, rágós, kiszáradt kutyagumihoz hasonló állagú és színű aszalt barack lett a buzgó szárogatás eredménye. Idén máshogy próbálkoztam, mint eddig. Nem a legérettebb, puha barackkal kísérleteztem, hanem azzal, ami egy kicsit keményecske, de már édes. Nem forró vízbe mártással hámoztam meg, mint korábban, amitől a gyümölcshús még pépesebb lett, hanem késsel hámoztam meg, mint a tél végi krumplit. Nem kis darabokra vágtam fel, mint az aszalandó őszibarackot, hanem csak negyedeltem. Így raktam meg az aszalót...és most nem csalódtam akkorát, mint az első kísérletkor. A nagyobb gyümölcsdarabok nem száradtak ehetetlenül keményre, mint az aprók. Mivel nem volt a barack túlérett, nem is ragadt fel az aszalószitára, mint tavaly. Még nem olyan finom, mint egy minőségi bolti aszalt barack, de dolgozom az ügyön!