De! Mi legyen a tüskés rózsanyesedékkel? A gyerekcsukló vastagságú, fás gyomszárakkal, a kukoricatuskóval? A tavalyi avarral? A kinyiffant babkarókkal és társaival? Mert ezek a komposztban nem bomlanak le, csak hosszú évek alatt, a lágyszárúkból csinált, könnyen korhadó komposzt minőségét nagyban rontva. A kommunális szolgáltató mifelénk ezt nem viszi el, mint kis hazánk más, boldogabb vidékein. Mi marad? Elégetjük ezeket a maradványokat. Eddig működik is, itt nem tilos az égetés a faluban pont ezért. (Ha betiltanák, meg kéne szervezni a kertihulladék-elszállítást az önkormányzat részéről, de ott még nem tartunk... )
Ezért előfordul, hogy csendes estén elvonulunk a kertbe egy-két vödör vízzel, papírral és gyufával, hamarosan lobog a máglya, és hamuvá válik a csontszáraz gyomszár.
Ez az alapeset, ezt azért a falusiak egymás közt tolerálják. Halászin azonban nem ilyen egyszerű... Ugyanis ez egy vegyes község, annyiban, hogy vannak a "tősgyökeres" falusiak, akik ezt megszokták. Vannak azonban a kiköltözött, falusi békére vágyó urbánus lelkek, akik úgy tudják, hogy ez tilos, és megkezdik a szokott őszi feljelentgetéseiket: XY éget, börtönbe véle! Volt, hogy minket a kályha-és kandallókészítő kisiparos (!) akart feljelenteni avarégetés miatt. Azt elfelejtik, hogy a szép, új házikóik kandallóiba télen a fűtéshez beszórt vizes fa milyen irtózatos bűzt csinál. Azt nem ők szagolják a jó meleg szobából, hanem az a "buzi falusi", aki ilyenkor is kint matat.
A valósághoz az is hozzátartozik, amikor a szomszédunkban, a polgármesteri hivatal közhasznú munkása- helyzetével visszaélve: őt ki jelenti fel? - elkezdi égetni csendes délelőttökön az egész faluból, a közterületekből a hivatal telkére hordott vizes fűnyesedéket, nekem is kinyílik a bicska a zsebemben. A tűzrakóhelyük mellett van a védőnő rendelője. Vastag, szürkésfehér füst lep be mindent, a rendelésre jövő kismamákat, babákat. Télen meg sokan szénporral meg tatai brikettel fűtenek, ami szintén kincstári, kénhidrogénes bűzt áraszt. De tilos legyen fűteni? Sok lelkiismeretlen alak is kihasználja az égetési lehetőséget, pl. az egyik kocsmáros, aki a konténerjébe nem férő PET-palackokat égeti nagy tömegben. Szerencsére gumi-és kábelégetők mifelénk nem tanyáznak, akkor lenne még csak cudar világ! Sokan meg "itt lehet égetni" felkiáltással az avar-és kerti gazégetést egybekötik a lomtalanítással, és gyerekpelenkától a műszálas otthonkán át a leamortizált fóliasátorral meg a csibepucolásból kimaradt tollal bezárólag meggyújtanak minden házi ocsmányságot. Ablaknyitás, kinti teregetés innentől felejtős...
Bevallom: mi is égetünk, komposzt ide vagy oda, tesómék is, mert van, amit nem lehet máshogy megsemmisíteni. Mi lenne a megoldás égetés ügyben, hogy legyen a falusi élet a lehetőségek keretein belül füstmentes de ne az erdő aljába hordja ki a kórót a nép (mert ha tiltják az égetést, de nem szállítja el a szemetes, persze, hogy illegális lerakókat fog a keri ramaty bővíteni)? . Talán az, hogy az égetést időhöz kéne kötni: mondjuk csak sötétedés után lehetne tüzet gyújtani (amikor már mindenki behúzódott a házába), a műanyag és háztartási szemét égetéséért bírságolni (persze csak az után, hogy a polgármester beszüntetné a hivatal telkén az égetést!), és ami legnehezebb lenne: némi toleranciát tanúsítani egymás iránt: ne a feljelentgetés és a szomszéddal való kitolás melegágya legyen a kerti hulladék megsemmisítése! Nektek mi a véleményetek?
Legelget a tehén
Végre sikerült a retkek további vetését folytatni, a magágy eső utáni ismételt fellazításával. Egy biokertes könyvben olvastam, hogy a földibolhák megkímélik a kelő növénykéket, ha a vetésnél az alábbi szabályt betartjuk: a magokat nem elég simán a földbe szórni. Péppé zúzott hagymaféle és fűrészpor keverékébe kell beleszórni a magokat, és ezt a büdös pempőt kell a kihúzott vetőárkocskába bepotyogatni csomócskánként. E célra néhány nyamvadt pórét szemeltem ki, amit lereszeltem. Fűrészport a téli tüzelőt aprító sógoromtól kértem. Az így elkészített darabos péphez adtam a magokat, és elvetettem. A kikelt növénykék sziklevelein tényleg nem láttam, rágásnyomokat eddig, de majd meglátjuk, a továbbiakban is hatásos-e. Ha sikerül a kis növényeknek fölerősödniük, a bolha úgyse tud bennük olyan komoly károkat okozni. A rágós, nagy levél nem olyan jó, bezzeg a zsenge sziklevél, az döfi! Tanulhatunk a bolhától: fajtája születése óta tudja, hogy a csíra egészséges! Nem kell wellnessmagazinok cikkein tolni a jónép agyába náluk, hogy egyenek csírát! :-)
A kápia, paradicsom- és kaliforniai paprika intenzíven pirosodik, hirdetve, hogy hamarosan időszerű a marinált paprika eltevése.
Kb. 300 liter must lett, meglehetősen magas cukorfokkal. A munka java azonban még hátravan: a "nagy szüret": az olaszrizling meg az othelló leszedése, háromszor akkora darabon, mint a csütörtöki. Ez még nem érett. Addig drukkolhatunk, hogy a szemek az esőben ki ne repedjenek, mert akkor tönkremennek. 
Salátát is palántáztam, hogy ha már nem lesz paradicsom, legyen egy kis salinakvaló. Mondjuk halászi búcsúra (Márton-nap, nov. 11 utáni vasárnap) a rántott húshoz...
Egy-egy sárga, fehér, néhány piros és narancs van csak köztük.
Idén ők V.I.P. kezelést kapnak annyiban, hogy vágott virágot nem, csak magot szedek róluk, amit külön teszek, hátha jövőre több tarka lesz belőlük. Hasonlóan jártam a dupla virágúakkal is: csak egy-egy van. Őket is kímélem, hogy dús magot hozzanak. 
Érdekes, tavaly a második szomszéd néninek bőven adtunk magot. Ő a magházakból azonnal kimorzsolta, kirostálta - és a következő tavaszon az agyonkezelt magból alig kelt ki valami. Mi meg a lusta kertész módján kezeletlenül letett magból vetettünk. Olyan szépen kelt, hogy a szomszéd nénit is dúsan el tudtuk látni vigaszként palántákkal, ha már nem sikerült neki a vetés.... A legényrózsa nem önelvető, de hát ez nem olyan, mint valami instant gyönyörűség, amiért a kisujjunkat se kell mozdítani. Szépségéért, egész nyáron pompázó virágaiért évente újra kell ültetni, de igazából munka nélkül nincs eredmény! És ez szinte mindenre igaz a kertben. 
