A hét elején még tisztán nyárias volt az idő, mint augusztus végén. Rövidujjú pólóban fotózgattuk a szomszéd kiserdő és a temető fái között kibújó hatalmas, dekoratív teliholdat. Ez a kép Jani műve,


ez az alsó pedig az enyém. Majdnem összevesztünk a gépen, de most már kollektívan készül a blog.
El sem akartuk hinni, hogy közeledik a lehűlés, bár a hajdan törött jobb csuklóm a meteorológusokkal egy időben jelezte a változást. Csütörtökön utoljára lenyírtuk a (jó gazos) füvet, felhordtuk a telelőbe a kényesebb növényeket. Ez is a lehető legalkalmasabb időben történt, mert az érkező kiadós eső nem telítette vízzel a pozsgások cserepeit, kevésbé kell tartani a téli károsodástól. Mondjuk tavaly sem a gyökérrothadás volt a fő rossz, hanem a cserepek oldalán felvitt csigák. Jól bekajáltak a nem túl tüskés növényeimből. Ebből okulva nagyjából megtisztogattam a cserepeket, de simán lehet, hogy bekerült pár rejtőzködő nyálgépecske.

A muskátlik és a leanderek még kint maradnak. Mivel a terasz védettebb fekvésű, nem kell tartani a talaj menti fagyoktól. Ezekben a nyárias napokban óriásit nőttek, pedig már szeptember elején abbahagytam a tápoldatozást. Tele vannak bimbókkal, idén most a legszebbek, azt gondoltam, hadd maradjanak még egy kicsit lent a szemek örömére.
Andi tanácsára júliusban ládába ültettem hajnalkát, s bár pár hete már virágzik (mindenféle színben: rózsaszín, bíbor, liláskék, lila), most tudtam lefotózni először.

Nem tudom, nálatok is ilyen éles volt-e az időjárás megváltozása, de péntek délután kb. egy óra leforgása alatt úgy tíz fokot hűlt a levegő, akár órára pontosan meg lehetett volna határozni, hogy itt az ősz, most már tényleg. Ezt bizonyítja, hogy érik a kecskerágó, de nem akárhogy: betegek voltak a bokrok, látni a foltos levelekről, és alig-alig hoztak termést. Keresgélni kellett a képhez.

A bangitám most van a legszebb fázisban: piros ágak, pirosodó levelek, fehér bogyók.

A tamariszkusz mutatós sárgára vált, bemutatja, hogy ő MÉGSEM örökzöld.

Szombat reggelre áztatós eső jött, aminek örültünk, mert tegnap a virágágyásba kerültek a ligeti zsálya meg a vajszínű ördögszem kis palántái. Ültettem egy csomag botanikai kardvirágot is, ami elvileg télálló. Majd meglátjuk, mit tud. Azért is öröm az eső, mert a talaj annyira száraz volt, hogy a héten az egy adag leveszöldségért is meg kellett dolgozni az ásóval. Ezután már érdemes lesz elkezdeni a cserjék átültetését, a megnagyított zöldséges határának kitűzését, később pedig az őszi ásást.
Átültetésre vár az eper közt meghagyott gyújtoványfű. Megvárom, amíg elvirágzik.

Ez a vízcseppes levél pedig nem más, mint a kelkáposzta, vagyis pontosabban a leveles kel tulajdona.

Reggel az eső ellenére -kapcsolaterősítő program - bementünk a mosoni piacra. Ha szombaton jártok a környékünkön, ne hagyjátok ki, hatalmas piac van. Mézet vettünk, évelőket is akartam, de az eső miatt hamar hazament a nénim. Viszont Sopronból meg az Őrségből jöttek gyűjtögetős árusok, hoztak csipkebogyót meg sokféle erdei gombát. Húsz dekát megkockáztattam egy kis leveshez. Megyek is főzni.
Végül egy rejtvény: Ki találja ki, mi ez az agyra erősen hasonlító képlet?
