Tizennyolcadik olvasónkat üdvözölhetjük,

Makkát, akinek - virág híján - szeretettel küldjük ezt az üde, zölden ragyogó mohacsillag-pamacsot ebben a szürke télben!

Időjárás ízlés szerint...

Ez a bolondos tél tisztára ijesztő nekem, mivel lényegesen nagyobb, pepecsebb kertet nevelgetünk, mint tesóm. Mindig megy az ideges tippelgetés: kifagy-e? nem fagy-e ki? El tudjuk kezdeni időben a munkát, vagy kicsúszunk vele? Szárazság lesz-e, ideális adag csapadék, vagy atermésrothasztó vízmennyiség, ne adj' Isten, jégeső? Ezt sorolhatnám a véghetelenségig.... Ezért is lettem időjárásfüggő, ezért hozakodtam elő a Dávid-naptárral is: hiszen mindig az előrejelzéseket bújom... Ez olyan szokássá vált nálam, hogy a kedven műsorom az időjárás-előrejelzés, kedvenc tévés férfiszereplőm Reisz András, amikor bejelenti, hogy "hátálmás ánticiklon közeledik...". Ha meg netközelben vagyok, rögtön az időjós oldalakra kattintok. Ma reggel ezt találtam az előrejelzésekben:

A köpönyeg.hu-n Északnyugat-Magyarországra:

Az Időképen:A Mereorológiai Szolgálat időjóslását ide kattintva találja az ember.

A MetNet kicsit máshogy tálalja ugyanazt a dolgot.

A wetter.at határ menti időjárása az OMSZ-re hajaz.

Belinkelhetnék még egy sereg oldalt. Mintha az ember a politikusokat hallgatná, ahogy sok fazonban adják be ugyanazt a dolgot az embereknek. Most akkor kinek higgyünk? Ezt az öt oldalt fogom letesztelni a napokban, egy hétre előre. Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki a végén!

Vetésforgó tervezése

Kertünk csak nagyon lassan kezdi megközelíteni a fejünkben már nagyjából létező állapotot, de tavasszal szeretnék egy újabb lépést tenni az ideális állapot felé a zöldségeskert többé-kevésbé végleges kialakításával.Ennek első lépéseit már novemberben megtettük. Előkészítésképpen felástuk a most már kb. 200 m2-es területet. A talajunk a Duna hordaléka, homokos-vályogos, tulajdonképpen nem lehet panasz rá, zöldség- és virágneveléshez tökéletesen megfelel, az elhelyezés legfontosabb szempontja a tápanyagigény.

A zöldségek igényeiről, a vetésforgóról és a társításokról már írtunk, most ezt megpróbálom az egészen konkrét adottságokhoz szabni. Jó kis világrendet okoskodtam ám ki papíron, majd meglátjátok!

Napfény szempontjából elég jól ellátott a kert területe, egy kisebb részt takarjnak a gyümölcsfák. Problémát jelent a gyakran fújó, hideg szél. A zöldségeskertet nem védi meg a ház a huzattól, ezért ribizlibkrokat és dugványról, magról szaporított díszcserjéket és évelőket ültettünk a kijelölt rész határára, ezek láthatók alul. A bal oldali nagyobb barna területet már tavaly műveltük, a jobb oldalit idén ástuk fel. A Garden Planner online változatával megpróbáltam valahogy láthatóvá tenni a viszonyokat, amatőr megoldás, de sajnos, szegényembernek nem telik jobbra.
A kisebb rész friss gyeptörés, öt évet pihent a talaj, külön tápanyagpótlást nem kap. Ez lesz a kerti középosztály konszolidált növényeinek helye. A komposztkupac közelének extra helyeire pedig a tökféléket, a kerti nagypolgárokat tervezem. A másik felét már tavaly műveltük, ennek egyik része akkor kapott bőséges adag komposztot, idén viszont semmit. Ez lesz a kerti szegénynegyed. A másik tavalyi parcella földje viszont elég lehasznált volt. Ez a rész komposztos, fahamus feljavításban részesült az ősszel, tehát ide jönnek a kívánságos eliték. Vannak be nem tagozódók is, a fák alatt az eperágyás foglalta el a helyét , ott van egy kis szabad terület a szabadföldi dugványozáshoz és a palántaneveléshez is.


A gyengébb talajú, tavaly trágyázott részbe az alamizsnával megelégedő alázatos kerti páriák jönnek:
Borsó márciusban, majd másodveteménynek június végén a bab.
Salátafélék, amit csak kapni, retekkel és dughagymával társítva, friss fogyasztásra, másodvetemény szintén bab.
Maximum egy sor cékla
Talán, ha nagyon ráérek, teszek egy kísérletet a csombor-lóbab párocskával is.
Az egynyári fűszernövények palántáinak egy részét -bazsalikom, koriander, majoranna - szintén ide ültetem.


A feljavított részbe jönnek a nagyobb igényű növények, zabagépek gyúrnak, vazze, úgymint:

Brokkoli, kelbimbó levélzellerrel társítva. Közelükbe ültetve kerül majd a szárzeller, annak közelébe pedig az őszi karfiol.
Paradicsom karalábéval társítva (őszi fajta, nem nyári karalábé, hidegágyban nevelt palántáról, áprilisban vetve). Védőnövénynek dughagymák is.
Uborka, ebből egy kevés is elég lesz, szélfogó-párásító növénye a csemegekukorica
Paprikafajták
Póréhagyma
A kabakosok, tökfélék többi képviselője (cukkinik, patisszon, egy-két tő sárgadinnye, sütőtök) szereti a frissen tört gyepet, ők a komposztkupac közelébe kerülnek, ott szabadon kúszhatnak a kúszós természetűek, senkit-semmit nem zavarnak.

Közepes viszonyokkal megelégedő kerti középkaszt kerül a gyeptörésbe.
Ők elég nagy területet igényelnek, sárgarépából meg petrezselyemből sok kell. Közéjük n9vényvédelmi dughagyma.
Ide jönnek még a többi hagymafélék, önálló ágyásban - vörös- és lilahagyma, fokhagyma, sonkahagyma, a kényesebbek palántáról indítva (a növényvédelmi hagymák friss fogyasztásra valók, vagy pont a levesek, főzelékek rántásának megfelelő méretűek, a főnövény beárnyékolja őket, úgyhogy aprók maradnak.)
A komposztkupac elé a kabakosok, a kimaradt üres helyekre meg mák, rohadt drága lett, én vagyok a családi mákoskalács-felelős, csak nem visznek el a rendőrök...

Az eperé a fák alatti, utolsó rész, ez a vetésforgó idejére helyben marad, az ágyások helyzetét pedig a következő három évben elegendő a komposztozás, trágyázás után felcserélni. Ha végigértünk a vetésforgón, akkor lesz érdemes az elrendezést újragondolni, variálni. Most már nincs más hátra, megvárni a márciust és usgyi neki! Előtte, februárban pedig a zeller-, paprika-, paradicsompalántázás, virágok és fűszernövények vetése ládákba, cserepekbe. A virágládákat már megtöltöttük, behoztuk melegedni a palántaföldet a garázsba. A leltár után, január közepén megrohanom a vetőmagboltokat, semmi sem tarthat vissza!

Boldog új évet!

Sok szeretettel kívánunk minden olvasónknak békés, boldog, áldott újesztendőt, jó egészséget, tarkabarka virágoktól pompázó balkonládákat és ágyásokat, bársonyos zöld gyepet, pompás zöldségeket, gyümölcstől roskadozó faágakat, illatos erdei gombákat. Esőt a szomjazó növényeiknek, ragyogó napot piruló gyümölcseiknek.

Azt tartják, hogy amilyen lesz január elsején az időjárás, olyan lesz egész évben, az e napi napsütés szép évet jelent. Pont most kezd előbújni a Nap!

Erről jutott eszembe: bizonyára hallott már valamelyikőtök a Dávid Mihály - féle időjárási kalendáriumról.

Itt olvashatjátok el, ki ez az úr, és mit csinál, ha eddig nem találkoztatok volna még a naptárjával:

http://ismeret.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=59508

http://www.hatekonysag.hu/blog/david-naptar-2009.htm

http://www.bulvaros.hu/cikk/xhce60/

http://www.bulvaros.hu/cikk/bfvruu/

http://index.hu/bulvar/idojar0929/

Ez a nyíregyházi mérnök egy évre előre, napra lebontva megadja az időjárást. Két éve láttam először az időjárási naptárját egy szőlősgazdánál, de nagyot nevettem rajta, sarlatánságnak tartottam egy kicsit, hiszen a műholdképeket, izobárokat, hőfokokat elemző meteorológusok se tudják öt napnál előbbre megmondani az időjárást! A köpönyeg.hu-n, a kéthetes időjárási előrejelzőn is feltüntetik százalékosan a beválási esélyt. Ehhez képest ez az öregúr háromszázhatvanöt napra előre, tévedhetetlenül megmondja a tutit, ami egész jó aránnyal beválik! Vajon tényleg van valami különleges tudása, amivel meg tudja jósolni az időjárást, vagy csak a népi megfigyeléseket köríti egy kis "rizsával", aztán 50%-os eséllyel vagy bejön, vagy nem? Dávid úrnak egyébként népes rajongótábora van, sokan igazítják hozzá kertészkedésük, nyári szabadságuk, nyaralásuk, sőt esküvőjük idejét. Vannak, akik azt mondják róla, az öreg mérnök csak próba-szerencse alapon jósol: vagy beválik, vagy nem... A harmadik csoport országos csalónak kiáltja ki, akit minimum szurokba kéne forgatni, és tollba hentergetni. Nektek mi a véleményetek róla?

Decemberi erdő

Azt hittem, a decemberi erdőjárásról havas vagy zúzmarás képekkel fogunk hazatérni, helyette az októberi túráéval tökéletesen azonos időjárási körülmények kényeztettek az év utolsó előtti napján. Ha azonban körülnézünk, azért jól látni, melyik évszakban kellene, hogy járjunk.

A lombtalan erdőben ilyenkor tűnik fel a rengeteg sötétzöld borostyán. A talajt mindenütt sűrűn beszövi, számos fát teljesen beborít ez a mutatós kúszónövény. Érdekes, hogy a levelei azonos növényen is változó formájúak. Itt-ott csokrokban látni a fekete, felfelé szélesedő bogyóit is.

A Kálnoki-Dunát követve nagy csobogásra lettünk figyelmesek. Ez a kis folyóág nemrég részesült abban a szerencsében, hogy kikotorták a medrét és így rehabilitálták. Újra megtelt vízzel és élettel, ezenkívül párával tölti meg a környező erdősávot, amit már természetközeli módon művelnek, az elpusztult, kidőlt fák egy részét a helyükön hagyják. Így az erdő egészen vadregényes képet mutat. A vízben természetes gátat képez az uszadék, mellette rögtön láthatóvá válik a víz munkája. A sodrás felőli oldalon mélyíti a partot, a másik oldalon pedig "lepakol", folyása egyre kanyargósabbá válik.

Most már teljesen el lehet jutni a folyóág mellett Máriakálnokra, az éren keresztül két-három fahíd is vezet a faluba. Sok ember rendelkezik ebben a kis faluban álomotthonnal, a főutca melletti telkek jó része az érparton végződik. Irigylésre méltó állapot.
A falu szélén összebarátkoztunk egy karámban tartott pacival, odajött hozzánk kíváncsiskodni.
Néhány kis irtásrész mellett is elvezet az út, a kivágott fák helyét tölgymakkal vetették be. A csemeték most kb. félméteresek. Megkerestem a novemberben látott gubacsot, most már lyukacsos, alighanem kirágták magukat a férgek, pontosabban darázslárvák.
A nyárfákon pedig a fehér fagyöngy élősködik.

Ilyenkor a "kisvilágban" lehet a leginkább elmélyedni. Rengeteg az erdőben a hóvirág, az avart megbolygatva már novemberben meglestük a fejlődésnek indult, hagymából kihajtó növényeket. Akkor a fél-egy centis kis hajtások még sárgásfehérek voltak, most már zöldesek. Három változatot néztünk meg alaposabban, ilyenek az avar alatt, levéllel takartan fejlődő hagymák (fotózás után visszatakargattam) :
Egy erdőrészben vadtaposás nyomait fedeztük fel. A nagyvadak, őzek, vaddisznók csak egyszerűen félrerúgták vagy széttúrták az avart. Itt látni, hogy a hóvirágokon a külső levelek kicsit megfagytak helyettük a belső levelek kezdtek el már kihajtani. Sápadt, sárgult, beteges a színük.
Találtam egyetlen szál bimbós, de még azért elég fejletlen hóvirágot. Decemberben azért eléggé különleges. Őszintén? Ez sem egészségesforma.
A talajon sokhelyütt piros, kicsit ráncosra aszott bogyók heverésztek. Nem cserjék alatt, hanem csak úgy szanaszét. Kellett egy kis idő, amíg rájöttem, hogy ezek a gyöngyvirág mérgező termései. A hóvirág is piros bogyókat hoz, azokat korábban, ősz elején lehet látni, de tömöttebb fürtben. Ezek a bogyók azon a helyen fejlődtek, ahol tavasszal a gyöngyvirágokat láttuk, a bogyók állása nagyjából megfelel a virágfürt helyzetének.
A talajon sok a zöld szín, számos növény levélrózsával telel. Az ibolyák, tüdőfüvek, vérehulló fecskefüvek első látásra felismerhetők. Ilyen a szagos müge is.
A párás, enyhe idő nagyon kedvez a moháknak, zuzmóknak. Gyönyörű, fejlett telepeik ilyenkor a leginkább látványosak.

Rájöttem arra, hogy korai, mondhatni "primőr" fotótalálatokat olyan helyeken tudok ejteni, ahol délies fekvésű erdőfélszigeteket süt szépen körbe a nap. Három ilyen pár négyzetméteres területkém van jelenleg, ahol ráadásul az aljnövényzet is gazdag. A bogáncstermések még nem estek szét, szépen látszik a szerkezetük. A második kép Jani műve.
A zsidócseresznye lampionburkainak különböző mértékben ártott meg a tél. Vannak, amelyek mit sem változtak ősz óta,

vannak, amelyek már kezdenek lerongyolódni, kilátszik a piros bogyó,
de a leglátványosabbak azok, ahol a burokból mér csak egy háló maradt.

A délies kitettségű, napos helyeken a vad mogyoróbokrok már teljesen beindultak, hibátlan a barkadísz, a rügyek duzzadnak.

Úgy tűnik, nem fáznak, a rügyek közelről megnézve szőrös kis pikkelyekkel vannak befedve. Lehet, hogy tudják, rövid lesz az idei tél?
A sombokrok viszont még egyáltalán nem hajtanak. Piros vesszőik messzire ellátszanak, nagyon díszesek a csupasz erdőben.
Sok a kidőlt fa meg a tuskó, rajtuk taplók, gombák.

Tövestől kidőlt, vihar kicsavarta fán élősködő farontó gomba, taplóféle.

Szóval egyelőre semmi jég, semmi hó, semmiféle klasszikus téli díszlet. Pedig magaslesről, napsütésben olyan szép is tud lenni, főleg ha kiszaladnak az őzek.

Élő virág karácsonyra

Nagyon vágytam arra, hogy élő virág is kerüljön a karácsonyi asztalra, de nem akármilyen, hanem lehetőleg saját nevelésű, kerti. Hát Ági felfedezte, amit nekem ne sikerült, az ő kertjük védett zugában már most pompáznak a halványsárga szártalan kankalinok. Rettentően szorítottam a kokárdavirágoknak, hogy kibírják karácsonyig, de a mínusz tizenfokos éjszakák elintézték őket. Ugyanígy járt az egyetlen megmaradt rózsabimbó is. Viszont december közepén a telelőben egy bimbós amarillisz fogadott, amikor fent jártam ellenőrizni. Az ünnepekre gyönyörűen kinyílt.

Aggódom a telelőben lévő növényeimért, mert a leghidegebb napokban a máskülönben elég meleg helyiség erősen lehűlt. Amikor körülnéztem, azt vettem észre, a muskátlik levele mind megbarnult, a leanderek szerencsére épnek tűntek. Kíváncsi vagyok, milyen viszonyokat találok Vízkereszt után, amikor a kis gyökeres karácsonyfánkat felköltöztetjük, hogy meglegyen az átmenet a kiköltöztetéshez.
Addig is örülök a januárban szokatlan napsütésnek ée gyönyörködöm a virágomban.
Megfordult a fejemben, milyen lenne jövőre jácintot hajtatni karácsonyra, szép rózsaszínt, ahogy azt kell.

Jövő évi tervek

Ezek azok a hetek, amikor a kertészkedés az ágyások, kapa, gereblye, permetező helyett a jó meleg radiátor mellett, kapa helyett sütivel a kézben az amatőr kertész fejben zajlik... Kell is ez, jobb, mint az újévi fogadalmakon agyalni...
Mivel aránylag feltisztult a kert, most már tényleg a vetés "finomhangolásával", és nem a legelemibb gyomkiirtással kell foglalkoznunk, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
Most megint szeretném sorra venni az összes növényt, és művelési módot, amit el akarok követni. Legalább ősszel visszakattinthatok ide, és lesüthetem őzikeszemeimet a földre: mire nem voltam megint képes, esetleg vállon veregethetem virtuálisan magamat: jól sikerült ez meg az a zöldség, gyümölcs, virág ... Talán ez utóbbit meghagyom Hédinek.
Kezdeném a koraiakkal. Első a vetőmagbeszerzés. Sajnos egy helyen nem lehet megkapni mindent, ezért január-februárban sokszor nyitogatjuk a verőmagboltok ajtaját... Persze nem mindent szerzünk be szaküzletben, a szupermarketeknem kitett olcsó vetőmagok áruknál fogva igen csábítóak... Van, amit bátran megveszek, mert tudom, hogy az olcsó mag is szépen fog teremni, de sok ilyen maggal igen csúnyán felsültem. Szerintem sok ilyen gagyi magot lejárat után újracsomagolnak és átdátumoznak. Különösen csúnyán bebuktam tavalyelőtt osztrák import, filléres, aránylag különlegesnek számító zöldségmagokkal, amiket ráadásul egy félig-meddig szaküzletnek számító helyen vettem Győrben. Tisztára kidobott pénz és fölösleges munka volt. Ezt kiküszöbölendő, arra is gondoltunk tesómmal, hogy egy megbízható vetőmaggyártótól vagy forgalmazótól rendeljük meg a magokat. Így nem kell futkosni utánuk sokszor, és jó minőséget kapunk.
Némi műtrágyát ilyenkor kell beszerezni, és a lemosó permetezéshez szükséges vegyszereket is. Külön eset a takarmánykukorica, ezt egy gazdaboltból kell kilóra venni, csak ott kapható a környéken. Át kell nézni, tisztogatni a házi szedésű magokat is, hogy jól keljenek majd.
Ha a magok megvannak, kezdhetjük a kultivátoroztatást, utána indul a föld elegyengetése. Ez akár már február végén is előjöhet.
Ezután ki kell alakítani az ágyásokat. Ezt a munkát mindegyikünk utálja, mert nagyon fárasztó, nehéz. Garantált utána a derékfájás, különösen, hogy jól elszoktunk télen a kerti munkától. Ilyenkor potyognak le sorra a télen elfintult kapa-és gereblyefejek is, fokozva a boldogságot. Mindig ilyenkor futunk nyélért, fenjük a kapát, amikor már régen az ágyásban kellene matatnunk. Már februárban fülön akarom csípni Lacit, hogy mire a szezon indul, legyenek rendben a szerszámok.
Ráadásul az ágyások kialakítása afféle látszat nélküli munkának tűnik, pedig enélkül el se lehet kezdeni semmit. Ágyáscsinálás nélkül kertészkedni kábé olyan eredményes, mint lábos nélkül főzni. Ezért mindenki fellélegzik, amikor készek a vetnivalók helyei.
Nekem az ágyáskialakítással kapcsolatban a derékfájáson és a szétpotyogó szerszámokon kívül még az is gond, hogy nem vagyok egy matematikus alkat. Magyarul: nem tudok két egyenes és párhuzamos vonalat meghúzni. Ez papíron még csak elmegy, de a kertben a párhuzamosok nyolc méter hosszúak, és ott már látszanak a szép hegyesszögek. És ezen a kerti technika vívmányai se segítenek, a sorhúzó kapa súlyos vasfogaival éppen olyan ferde sorokat húzok, mint a madzagos sorjelölő mentén. És azért kell nekem kihúznom, mert anyuci szerint én tudok egyenesen kijelölt ágyásokat csinálni! Anyu már meg se próbálja, Laci meg sorhúzáskor mindig halaszthatatlanul eltűnik permetezni vagy valami hasonló feladatot elvégezni. Így hát maradok kettesben a ferde vonalaimmal. Eleinte a szomszédok jókat röhögtek a kacsti ágyásokon, aztán megszokták. A sárgarépát és a hagymát nemigen izgatják a ferde sorok.... Mivel azonban az ágyások kissé furcsa szögeket zárnak be egymással, mindig maradnak üres, hihasználatlan háromszögek, félsorok. Ide mindig valami gyorsan kiehető, kisebb termetű zöldségfélét, mondjuk salátát teszünk, a nyár felé haladva virág-és paprikapalántákat, fűszernövényeket. Ezért is kesze-kusza a kert kinézete. Nem ám úgy, mint Hédinél! Sógoromból kinézem, hogy ha nem is teodolittal, de minimum harmincméteres centivel méri ki az ágyást.
A kész ágyások általában nyolc méter hosszúak. Szélességüket az elültetedő mag vagy palánta határozza meg: így lehetnek harminc centi, de akár öt - hét méter szélesek is. Készek az ágyások, vethetünk... de ezt majd később, folytatás következik!