Bizonyára mindenki hallotta valamilyen csatornán keresztül ezt a rúzsos szájú fiatalember által előadott "nyálcsordító" számot, egy-két éve még a csapból is ez folyt.Azonban ma reggel meg kellett állapítanom újra, hogy az ilyen nyállimonádéknak is van némi valóságtartalma. A megvilágosodás annak okán tört rám, hogy megláttam a nagy fakopáncsot újra a repedt telefonpóznán. Ilyenkor tavasszal a harkályfélék - csajaik becserkészése és a más hímek távoltartása érdekében keresnek egy jól rezonáló fadarabot, és valami égbekiáltó vehemenciával fúrják. Az így keletkező pirregő, jellegzetes hang eltéveszthetetlen: ez van hivatva arra, hogy csalja a csajokat, és hajtsa a pasikat. Csoda, hogy az agyuk meg nem lottyanik a hatalmas erejű fúrástól.
A nagy fakopáncsról Brehm ezt írja:
"Valamennyi fakopáncs közül ez a legismeretesebb. Német nevét „tarka harkály” méltán kapta, mert igazán nagyon tarka-barka. – Feje teteje és hátoldala, a szájzugtól hátrafelé húzódó kantársáv, nyaka oldala a mell felé kiszélesedően – anélkül, hogy a másik oldalbeli sávval egybeolvadna – fekete; szemsávja, pofája egészen a halántékáig, a nyak oldalán a most említett részek mögött egy keresztfolt, valamint egy-egy hosszúkás nagy vállfolt fehér. Ugyancsak fehér a hasi oldala is, de ez rendesen olyan mintha piszkos volna. Széles tarkófoltja, farkaalja és az alsó farkfedők világos vérpirosak. Az elsőrendű evezőkön öt, a másod- és harmadrendűeken 3 keresztfolt van, melyek az összecsukott szárnyon öt keresztsávot alkotnak. A két szélső farktoll hegye felöli fehér felében két fekete keresztsáv, míg a mindkét oldali harmadikon csak egy fekete keresztsáv van.
A nagy fakopáncsnak egész Európa és Szibéria, egész Kamcsatkáig, a Kanári szigetek meg Kis-Ázsia a hazája. A Lappföldön a 70. szélességi fokig terjed el.
A fakopáncs úgy a ligeteket, mint az összefüggő erdőségeket egyaránt szereti. Ősszel, meg télen a kertekbe is ellátogat. Azok közé a harkályok közé tartozik, melyeket a fák kopácsolásával rendszeresen magunkhoz csalogathatunk. Tavasszal persze mindig „beugrik”, mihelyt a dobolásához vagy kopácsolásához hasonló kopogást hall, mert ilyenkor egykettőre felébred benne a féltékenység. De ősszel, meg télen egészen az orra elé száll az őt bolondító embernek s minden ágat végigkutat, hogy ellenfelét vagy vetélytársát felfedezhesse."
És hogy jön ehhez a szerelmi megmentés? Tavalyelőtt pont az előttünk álló telefonpóznát kezdte el fúrni a harkálylegény. Fittyet hányt ez az ijedős erdei madár az alatta robogó autóforgalomra, az iskolából kirohangászó lármás gyerekhadra, hajnalhasadástól sötétedésig csak fúrt. Hamarosan feltűnt a kokurencia: egy másik ifjú fiúharkály. Ettől a pillanattól egymást túlszárnyalva elkezdtek fúrni, végül egyazon telefonpóznát lyukasztottak szitává mindketten, egyik az oszlop egyik felét, másik a másikat. Éjt nappallá téve fúrtak, a jellegzetes pirregő hangok legalább két héten át egyre erősebben hallatszottak, már reggel négykor rákezdték. Ekkor elszakadt a cérna. Néhány környékünkön levő lakó tudakozódni kezdett, kinek van a környéken légpuskája a harkályokat lelövendő, mert a fúrástól mindenki hajnalban felébredt, a pózna meg kezdett szitává válni. A harkályok mellé szegődött azonban a szerencse - harkálycsajok formájában. Egy napon a két versenyt pirregő csodabogár eltűnt, csend lett. Némi kutakodással kiderítettem: nem légpuskázott senki, csak a harkálytojók megjelenése okán a fúrószenvedély fészekrakási szenvedélybe ment át. A szerelem a szó szoros értelmében megmentette őket a belehalástól: attól, hogy oktalanság miatt sörét végezzen velük. Ennek okán mondhatjuk, hogy az ilyen tiniagyöblítő nótákban is van igazság - csak ne vegyük túl komolyan!
Így sokkal több fényt kap a sziklakert is.
Remélem, sikerül, csak azt nem tudom, hogy a mellette levő dúsan gyepes darab nyírása miatti taposás nem teszi-e majd tönkre a gyenge gyepet, vigyáznunk kell rá!
A vetés és öntözés után pár órával már szemmel láthatóan megszívták magukat. Kedden vetettem, nevelőhelynek a konyhaablakot választottam (itt van a legmelegebb). Péntek este így néztek ki a magok: 
A huszonegy magból tizennégy csírázott ki ma reggelre. Kíváncsi vagyok a folytatásra, eddig nem tűnt olyan körülményesnek a kelés, mint aminek leírták. 
Háziszárnyasaink, köszönjük szépen, megvannak. Van viszont egy üldözési mániában szenvedő tik, aki csak az ólablakban hajlandó tanyázni, egy nap egyszer jön le enni, akkor pukkadásig tömi magát, és visszaül. Le se lehet robbantani magaslati helyéről, még éjjel is ott kucorog a keskeny párkányon, ott is alszik. Talán fél a többiektől.
Sajnos a madárodúk készítésére a saját bénaságom és az időhiány miatt nem került eddig sor. Attól azonban nem tartok, hogy nem lesz madarunk: a rigók a vízre almára szívesen jönnek, és az építési telken tavaly is három rozsdafarkú fészek is volt. Csikorgós kis dalukban este már gyönyörködhetünk. És közben a gólya is megérkezett kis falunkba, méghozzá együtt a hím és a tojó. Minden tavasszal aggódok: megvan-e a pár mindkét tagja, nem érte – e őket valami a hosszú, fáradságos útjukon? Pár éve csak a hím tért vissza márciusban, párja valahol elpusztult. Május lett, mire a gólyalegénynek sikerült egy új nőcit becserkésznie, nem is költöttek szegények a szokott helyükön, az iskola tetején.
Van köztesként, a saláta-és retekágyásban szintén dughagymáról ültetett makói, főzőhagyma előállítására. Ezen kívül ugyanebből a fajtából még február végén előneveltem egydoboznyi palántát, amit kiszoktattam, ezt is kiültettem a répa és a pertezselyem köré, tiszta hagymakordon! .Vetettem azonban egy alaposan elporhanyított apró magágyba hagymamagot is. Így mind a három telepítési módot kipróbáltam, júliusra kiderül, mi válik be ezen a talajon. Lilahagymából két sort telepítettem dughagymáról, ültettem magról egy tasak Karment, és kipalántáztam egy doboz Rosso Lungo di Firenzét. Néhány hét múlva kiderül, hogy a jól elmunkált talajba vetett hagymamag, a palánta és a dughagyma közül melyik lesz a legmegfelelőbb, ami a jövőben is használható lesz.
