Újdonságok

Három aprócska mozzanat: az első a magnólia ősi-ősi szerkezetű termőlevelei, ez a látvány többé-kevésbé módosult formában 120 millió éve velünk van e Földön.

Kezdődik az aprócska talajtakaró árlevelű lángvirágok sokáig tartó nyílása.

Ez pedig egresvirág.

Két új olvasó csatlakozott hozzánk a héten...

Martha és Gyurgyalagék, reméljük, sokszor ellátogatnak hozzánk. Szeretettel köszöntjük őket ezzel a ma reggeli idillel: a határban levő kis tóra éppen landolni készülő két vöcsök képével.

Túljutottunk április közepén...

...de az időjárás nem volt kedvező ahhoz, hogy a tervezett munkákat folytassuk. Négy nap masszív eső, ötödnap záporral spékelt napfény. A föld felázott, a heti kerti munka csupán a fűnyírásban és ágyásszegélyi gazkapálgatásban nyilvánult meg. Jó, le még nem maradtunk semmiről.
A növények azonban ekkor sem tétlenkedtek: szinte észrevétlenül kinyíltak a „pirulettek”- ahogy Nyunyi hívja őket – ez egy újabb duma nála, valószínűleg valamelyik ovistársától csipegette fel.

Az alma és a körte még nem nyílt ki, pedig már egy hete majdnem kipukkadnak a bimbók: Viszont a fehér ibolya virágozni kezdett titkon, és a Jézus szíve-virág is kinyújtóztatta erős rózsaszínű füzéreit.A kertben újabb újszülöttek bújtak elő: a Vörös óriás sárgarépa apró zöld kivitelben:A háziszedésű magból nőtt petrezselyem: Erről annyit, hogy komolyan fontolgatom, hogy a petrezselyemiskola felmagzó töveiből magot szedek. Még sose kelt ki ilyen jól, gyorsan és egyenletesen a petrezselyem, mint Magdus néni házi magjából. A bolti mag ehhez a keléshez képest országos nulla.
A retek sziklevelén a hagymaterápia és a sok eső ellenére is látni a bolha rágásnyomait. Mondjuk már ez is előrelépés, mert volt rá eset (2007-ben), hogy ilyenkorra már csak a magoncok szárai álltak ki a földből, mert a szikleveleket a bolhák tövig lerágták. Tehát valamit mindenképpen ér ez a hagymapépes vetés. Ha meg már pár leveles a retek, a bolha nem kap rajta annyira úgysem.
Ezek jégsaláták. Itt a kerttel kapcsolatos egyik gond következménye is látható: az eső után egy nappal a kiszáradó tetejű agyagos föld becserepesedett, és úgy felrepedezett, mint valami vulkáni hasadék. Azoknak a csíráknak, amik ebbe a kürtőbe beékelődtek, esélyük sincs. A föld nem porhanyítható, mert alul még csupa sár. Szegény kicsikéket ki kell szabadítanom.

Nagyon várjuk már mindenből a frisset: az összes hagymaféle egy hónapja elfogyott, a répa-, pasztinák-, céklakészlet az utolját rúgja. Összvissz egy zsák krumpli van. tegnap bontottam meg az utolsó üveg ketchupöt, uborkából van még egy fél üveg, meg egy-két ecetes paprika, némi lekvár.
Most a palántákról pár sort. Az elsőnek vetett paradicsom-, paprika- és zellermagokból hatalmas nagy ló palánták nőttek, kiszoktatón vannak. Ez életüknek egy igen fontos fejezete. Ha a lakásból közvetlenül kiültetném őket a kertbe, a gyors változástól rögtön kimúlnának, de legalábbis visszamaradnának. (Ez volt az oka annak, hogy sokszor a lényegesen nagyobb, melegházból jó drágán vásárolt, haragoszöld, gyakran bimbós paradicsompalánták tisztára elnyomorodtak a kertben: kidöntötte őket a szél, a nap leégette a leveleiket. Nem tudtak alkalmazkodni a kert keményebb földjéhez, a szélhez, az erős fényhez. ) A kerti földet már a ládából ismerik a parik, csak az időjárást kell megszokniuk. Egy kis tápoldatot is kapnak az átszokáshoz, szépen erősödnek, kizöldültek, nem dőlnek, nyurgulnak. Nappal kint tanyáznak, éjjel még visszakerülnek a lakásba. Szegényekhez azonban most nem voltam túl kíméletes, mert tegnap este kint felejtettem őket, és éjjel az udvar mélyebb részei deresek voltak, talajmenti fagy jött... De nem lett bajuk szerencsére.
Egyszálbél érdekesség a fekete paprika. Már a sziklevelei is sötétlilásak, kíváncsi vagyok, milyen lesz a termés. Féltve pátyolgatom ezt a palántát.
Itt pedig a világ szégyene: a tönkrement okra. Túl hideg neki a lakás, pedig még fűtünk. Azt hiszem, majd május közepéig kerítek még egy csomaggal a magból, és egyenesen a kert legmelegebb sarkába ültetem ki, nem adom fel a kísérletet. Amit a lakásban produkál, az csak kínszenvedés. Palántadőlés, felnyurgulás, felragadt maghéj, sárgulás – nem bentre való! Melegházban esetleg jobban nőne a palántája, de így semmiképpen.

A Héditől kapott bazsalikommagkorongjaim így néznek most ki:
Szépek, szebben nőnek, mint a kiszórhatós magból vetettek. (Azol a zöld szálak a véletlen középotyogott metélőhagyma-magokból keltek. ) Erről jut eszembe: bizonyára többen próbáltatok már vetőmagszalagokat. Mi a véleményetek róla? Beválnak, vagy csak pénzkicsalogatás az egész magszalag, mivelhogy háromszor annyiba kerül, mint a hagyományos kézivetős? Még sose próbáltam ki.

Állatkáink megvannak, a kutyácskák egyre jobban hasonlítanak valami lábakkal rendelkező félkilós veknihez, olyan dagik, de még nem nyílt ki a szemük. Ehelyett van hangjuk, és valami félelmetesen bírják gyurmaszoli egymást.

Bolond tyúkunk a héten is külön elbánásban részesült. A pátyolgatásnak köszönhetően megerősödött, kitollasodott. Esténként Nyunyi hajtja vissza az ólba; ez az ő fürdés előtti esti feladata, ha esik, ha fúj. Ő fut a leggyorsabban a söprűnyéllel a tik után, komancs harci kiáltásokat üvöltve. Talán ennek okán is bevadult az őrült szárnyas, és nem megy egyenest az ablakba, hanem még búzázik és verekedik lent egy darabig. Aztán - mintha maga se hinné el, hogy képes rá - fölrepül az ablakba.

A jövő héten a hagyma, borsó további vetése és a krumpliültetés az esedékes. Brokkolimagokat is el kell szórnom, büdöske is kell az ágyásokba. Lehet, hogy egykis csemegekukoricát is megkísérlek vetni: akkor július végéntorkoskodhatunk már.
Végül néhány mókás kép: Nyunyi készítette őket tegnap este 15 másodperces zársebesség mellett a kelő Holdról és a csillagokról:

Csináljunk Rorschach-tesztet: mit gondoltok, mire hasonlítanak? :-)

Dzsungelből ugar-avagy amikor édes a gyilkolászás

Nagyon megtetszett Krisztinca „ nagy Ugarból-Dzsungel projekt” kifejezése a kopár kertje kivirágosítására.. Mindjárt el is bitoroltam ezt a dumát, de megfordítva: a „nagy Dzsungelből-Ugar projektről” akarok írni. Biztosan van köztetek néhány, aki telek, lakás vásárlása után vetett számot azzal, hogy kicsi birodalmában rajta kívül mások is uralkodni akarnak, de nem aranykoronával a fejükön, hanem más, alattomosabb módszerekkel.
Nem azokra a növényekre gondolok, amiknek párszori alapos kapálása megadja az „Endlösungot”, hanem a fás szárú, bődületes tarackgyökerekkel, masszív gyökérhajtásokkal arcátlanul előtörő, sunyi módon maggal szaporodó növényeket. Ezeknek nincs helye a kertben, ha teret adnánk nekik lustaságból vagy jóindulatból, hamarosan csak belőlük állna a teljes növényzet. A viruló, pompás tavasz pedig előcsalja ezeket a növényeket, amik növekedésükben kegyetlenül fojtogatják legszebb virágainkat, tönkreteszik a járdát, falat, tetőt. Kiebrudalásukhoz hosszú, gyakran több éves, kínos alaposságú munka kell.
Ilyesfélék a mi kertünkben:
- a bodza,
- az orgonasövény egyes részei,
- a komló,
- a csalán,
- a meggyfa magról kinövő és gyökérhajtásai,
- a túlburjánzó fűszernövények: menta, citromfű, lestyán
- a trombitafolyondár.
Van még akác, vadrózsa, szeder, málna, kivágott szőlő, meténg és borostyán is, ami hajlamos az elburjánzásra, de ezeket könnyebb megfékezni, elég nekik az egyszeri metszőolló, erősebb feltépkedés ezért külön nem emelem ki őket.)
Muris, hogy többségük gyógynövény, és jó hatású az emberi szervezetre, a kertben mégis itt-ott nemkívánatosak, csínján kell bánni a telepítésükkel! A szakkönyvek, kertészeti katalógusok nemigen hívják fel a vásárlók figyelmét egyes növények diktatórikus hajlamaira, és szegény, hajdan boldog növénytulajdonos foghatja a fejét, hogyan irtsa ki, fogja vissza őket.
A bodzából egy tő szükséges a szörpgyártáshoz, de több nem. Mivel az udvart körben sövény keretezi, amiben madarak tanyáznak, eszik az érő bodza gyümölcsét, aztán lila emésztési végtermékükkel együtt a magokat is elszórják, azok meg boldogan kihajtanak a leglehetetlenebb helyeken. Mondjuk a melléképület ajtaja mögött úgy, hogy az ajtót sokadszori rángatással se lehessen kinyitni.. Kijön a sziklakert közepén is a büdös bodzahajtás, teli tetvekkel. Na, gyógynövény ide vagy oda – nálam nincs esélye.
Az orgona gyökérhajtásokkal terjed. Ezek szétnyomják a kerítést, a közelben fejlődő növényeket elárnyékolják, elfojtják. Szerintem gyengítik az „anyabokrot” is azzal, hogy elvonják tőle azt az energiát, amit az a virágzásra fordíthatna.
A komló…Haszonnövény, de máshol…A Szigetközben őshonos, repülő magokkal és gyökérhajtásokkal is szaporodik, felülmúlhatatlanul agresszíven. Mi a szomszédból kaptuk, még akkor, amikor nem önkormányzati parkoló, hanem egy elhanyagolt kert volt. Több méterre megnövő tüskés szárai mindent elfojtanak, a föld alatt meg rőfös, ujjvastag, kitéphetetlen gyökereket növeszt. Jó érzékkel jön elő fák tövénél, kerítéseknél, ahol mindjárt támaszt is talál, tüskés hajtásaival agyonszorítva a fát, súlyával kidöntve a kerítést.
A csalán: ez is gyógynövény, meg biokertészeti „alapanyag”, de mondjuk Nyunyi homokozója mellett, vagy a frissen telepített gyepben nemigen tudom értékelni a növekedési teljesítményét. Piszokul el tud terjedni ez is gyökérhajtásokkal.
A meggyfa maghullatással számos kis növényt állít elő tavaszra, és gyökérhajtásokat is nevel. Ha ezek nincsenek kipucolva, a fa alja hamarosan értéktelen dzsungellé válik, a gyümölcs leszedhetetlen lesz, mert nem lehet a létrával odaférni.
A citromfű, menta, lestyán, tárkony hihetetlenül erőszakos. Jól érzik magukat a kertben. Ez önmagában nem baj, de… Én naiv lélek, mindenféle szépséges kerti szakkönyvben megcsodált képek láttán elhatároztam, hogy összeállítok egy vegyes fűszer-és évelőágyat. Azóta ez az ágyás átment fűszernövényesbe, mert még a legstrapabíróbb évelőkkel is végeztek. Egyedül a berki szellőrózsa élte túl az agressziót, maga is hasonló természetű lévén.
A trombitafolyondár kipusztult a télen, már olyan húsz éves tő volt. Mivel a tető irányában lett felfuttatva, rendszeresen felnyomta a cserepeket ágaival, gyökérhajtásai meg a leglehetetlenebb hézagokban is előjöttek.
Nos, gyakorlatilag évek óta küzdünk velük, az eredmény: fél siker, minden évben újrakezdődő munka.
Én az irtási módszereket háromfelé osztottam: van mechanikai és vegyi, illetve rossz szomszédsági alapon történő irtás!
A mechanikai irtás alapja a jó éles ásó, kapa, csákány és metszőolló, rosszabb esetben motorfűrész, markológép.
Ez a bodzánál félmegoldás, mert hamar kihajt újra. Az orgonánál, trombitafolyondárnál egy-két évente egyszer elég lenyírni a gyökérsarjakat. Itt azonban célszerű félig feltépni a hajtásokat a föld alól, és ott kivágni. Így nehezebben hajt ki újra (erre mindig számítani kell), illetve nem lesznek a föld közelében szárcsonkok, amikben fölbukfencezhetünk. Teljes kiirtás sajnos csak markológéppel vagy mélyre, gyökérig menő ásással oldható meg. A komlónál a kapásdit egész nyáron nyomni kell, mihelyst friss hajtások törnek elő, így tudjuk csak elgyengíteni. Én arra törekszem, hogy minél nagyobb gyökérdarabokat is feltépjek. Sajnos a tövek végleges kiirtásához ez se elég, évek kellenek ahhoz, hogy úgy elgyengítsük, hogy kidögöljön. A kapálás és gyökértépkedés a csalán ellen is jó, a meggyhajtások ellen pedig ez vált be a legjobban. A fűszernövényeket kapálni nem egyszerű, mert az irtástól szinte megifjodnak, és kétszer olyan erősen fejlődnek. Ha valaki olyan szerencsés, hogy nyílt, fűnyíróval járható placcon jönnek elő ezek a nemkívánatos zöldek, zsenge korukban nyírja le, aztán háromhetente menjen rá újra. Ez a legjobb. A túlbuzgó csalán, fűszernövények ellen jó még a fekete fólia, rá kell teríteni a növényre, valami nehezékkel lefogatni, és jó sokáig, akár egy hónapig is rajtahagyni. Zöldellő vegetatív rész híján álomszépen elsárgul és a végén csodásan kidöglik.
Ide tartozik még a leforrázás is, ezt komlónál próbáltam ki. A mélyebb gyökereket nem érinti, de a föld feletti részeknél végzetes. Olyat is láttam, hogy égetéssel irtottak sövényt.
A vegyi irtás nem merül ki a gyomirtózásban. Láttam egyéb, elég buta, nem követendő módszereket. Illusztris példa erre a járda, térkő, sírkövek hézagaiban előtörő gazok irtása marékszám kidobált sóval. A madárkeserűfű (ami a leggyakoribb ezekben a hézagokban) ellen kutyafülét se ér, de egy idő után a járda, térkövezés, a drága sírkő (pláne, ha műkő) gyorsan tönkremegy, szétmarja a só. A környező gyep, virágágyás is kikészül, mert az esővíz odamossa a sót, ami tönkreteszi a talajt. Ezért kell csínján bánni télen a jég sózásával is. (Különben direkt ilyen célokra gyártanak valami hintőporszóró-szerű dobozban gyomirtó port, az lényegesen hatékonyabb, egy doboz évekig elég). Láttam olyan értetlen embereket is, akik gázolajjal (!) irtották az orgonát, úgy, hogy lelocsolták vele. Hogy ez mennyire szennyező a talajra, azt nem kell ecsetelnem, amellett meg félmegoldás, mert úgyis kihajt ettől még.
A gyomirtók bevetése az efféle agresszorok ellen sok kiskertben általános. Fás szárú növényeknél nálam nem sokat értek, de a komló ellen jól beváltak, minden évben kétszer le szoktam fújni az „ellenséges növényhadakat”, nagy könnyebbség a környező növényeknek, hogy lefonnyadnak róla a felkúszó hajtások. (Ha valamelyikőtök kénytelen gyomirtót bevetni a kertben, a használatról, a vegyszerfajtákról, a hatásról L-t kérdezzétek, ő minden ilyenre kimerítő, szabatos választ ad!)
A kiirtásnál jó segítség a „rossz szomszédság – török átok” módszer, amit anti-társításnak is nevezhetnénk. Lényege, hogy olyan növényeket kell betelepíteni, amit a mellette levő utál, így előbb-utóbb kihal. A komlónál ilyen növény a borostyán. Ez szintén a szomszédból jött át, pontosan a legnagyobb komlóhajtás-kupac mellett. Ahol megjelent, legyengült, végül kinyiffant a komló.
A másik ilyen páros a csalán kontra citromfű. A csalános helyek közé ültetett citromfű megadta a tőrdöfést, kiritkult a csípős, megerősödött az illatos. Ugyanígy használtam meténget és nyuszifület tavaly a kerítés és a járda közti becsalánosodott terület megtisztítására, ezek egy év alatt ritkították meg a csalánt pusztulásig azzal, hogy sűrű gyökereikkel leárnyékolták és elvették előle a tápanyagokat. A meggyfák alá telepített eper sűrű levelei miatt nem tudtak a csírázó meggymagok erőre kapni, és mivel még kapáltuk, az ágyásszegélyt pedig fűnyíróval vágtuk, hamarosan (egy-két év alatt) kitisztult a fák alja.
Szóval: aki irtásba fog, készüljön hosszú, kitartó, elég nehéz munkára, ami lassan hozza meg gyümölcsét. Mindezek után lehet gyönyörködni a jól végzett munkában: a csodás kopárságban, ami a majdani virágágyás, zöldségeskert ígéretét hordozza magában… Hajrá, adj neki!

Csuszkák és kónya vicsorgó

Mosonmagyaróvár országos jelentőségű természetvédelmi értékei közé tartozik az egyetemet körülvevő park évszázados fáival, virágokban gazdag aljnövényzetével, a parkon keresztül kanyargó Lajtával, a szobrokkal és a rengeteg mókussal és madárral.

Fotogén pózokba vágta magát egy különösen bátor csóka, szürkés fejével. Peckesen ide-oda fordulva mutogatta, ő ugyan nem fél!

Egy csuszkapár szorgoskodott az egyik vastag, borostyánnal befutott fatörzsön:

A legérdekesebb látnivaló a fák gyökerén élősködő könya vicsorgó lilás-fehéres rózsaszín virága volt, amely ilyentájt gyakran tűnik elő a földből húsos árvacsalán-virágaival, hogy az év többi részében nyomtalanul elbújjon a fagyökerekkel szorosan összekapcsolódó gyöktörzsébe a föld alá

A park aljnövényzete természetesen tele volt téltemetővel, salátaboglárkákkal, medvehagymával, rügyeit épp kibontott juhar- és vadgesztenye-csemetékkel, a madárdal pedig túlharsogta a makettkiállítás ringlispíljének diszkó-nyomulását.

Makettkiállítás Mosonmagyaróváron

Óvár kicsike kisváros, de van egy egészen egyedi hagyományos rendezvénye, a makettverseny és kiállítás. Rengeteg cseh és szlovák versenyző, vendég vesz részt rajta (Prágából ismert, gyűrött-másnapos arcok a sörsátorban), számos kísérőrendezvénye jó kis szórakozás a családosaknak - fiús apák előnyben. A türelem nagy diadala a sok aprólékos gonddal, profin elkészített makett és modell. A fotókat Jani készítette hosszú órákon át, mi csajok elfoglaltuk magunkat az egyéb programokon.

Újabb díjat kaptunk,

ezúttal Annamarie-tól. Hálásan köszönjük! Nem kis kihívást jelent a díjjal járó további tennivalók gondos és precíz végrehajtása, mivel csak akkor érdemesülünk a díjra, ha hétfelé továbbítjuk, hét csúf tulajdonságunkat meggyónjuk, a díjat pedig kitesszük a blogunkban.

A szabályok:

1. Meg kell köszönnöm a díjat.
2. A logót ki kell tennem a blogra.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Íme, a hét díjazottunk:

Leosztottam a feladatot tesókámnak, ime az ő része, kiemelve lilával:

..."Mivel Hédivel édes jó testvérek vagyunk és mindent megosztunk egymással, úgy gondoltuk, a hét "jellemzőnket" is megfelezhetjük, én írok hármat magamról, egy gonosz bűnünket közösen megvalljuk, Hédi meg beismer még hármat saját magáról.

Három bevallanivalóm:

a. utálom a körömpörköltet, és imádom a tejcsokikrémmel töltött étcsokit,

b. lusta és rendetlen vagyok

c. súlyos könyvmolyságban szenvedek.

d) Bátran leírhatom szerintem a közös tulajdonságunkat: nagyon jó testvérek vagyunk. Bár kicsi korunkban vérmesen verekedtünk, volt hajtépés - szaggatás, sivalkodás, elakasztás, csúfolás, gyötrés, pár év után mi lettünk a legjobb tesók."...

e) Ez már a közösön túl megint Hédi része. Az első bevallanivalóm a száraz fehérborok szeretete, főleg  valami finom, meleg vacsorához.

f) A második: nagyon igyekszem pozitívan gondolkodni, főleg önös érdekből és mert csak.

g) A harmadik, nem újdonság: öröklött,  gyógyíthatatlan, krónikus és sírig tartó virágmánia:-)


Most jön az a rész, hogy hét embert boldoggá teszünk 200x188 pixelben. Sok szeretettel adjuk tovább  a díjat  Kertészlánynak, a csodaszép Liliomkert és Levendulakert blogok tulajdonosának, aztán  Mammkának, Beatricének, akinek Merengőjét csak nagy nehezen találtam meg az új helyén, kedvenc gasztroblogunknak, A közös konyha(kert)-nek, kedves földinknek, Bee-nek, Makkának, és végül a kiváló erdélyi természetvédős blognak, az Ilyen a természetünknek. Remélem, nem kívánnak el a pokolba...