Mire lassan beköszöntene a kerti béke,

...vagyis az az állapot, amikor nagyjából minden kapált, gazmentes és szépen fejlődik, a kertész meg gyönyörködik munkája eredményében, addigra mindig percek alatt tótágasba fordul az egész kert.
Rengeteget dolgoztunk a héten, feszített tempóban. Ha nem is sikerült mindent végigkapálni, azért az ágyások nagy részét kigyomláltuk, két kis parcella kivételével. A kert kétharmadát megkapáltuk, kiültettem vagy ötven palántát. Karót, tápot, vastag mulcsot kaptak a paradicsomok. Kipalántáztam a zöld karfiolt, a brokkolit, a paprikákat, nyári salátákat. Kiástam a gazból a veteményeket, anyuci leszüretelte az első kör borsót, és kikapálta, megfattyazta a kukoricát. És mire befejeztük volna, megdördült az ég és megérkezett a JÉG. A jégszemek mogyorótól a kis tojás méretig terjedtek, és nagyon csúnyán összevertek mindent. A hatás nem katasztrofális, de szegény eddig is sokat szenvedett kerti növényeink most megint szedhetik össze magukat termésérlelés helyett.
A vihar után aggódva mentem a kertbe megnézni a károkat.
A kukorica levelei meghasogatva. A paradicsomok közül azok, amelyek nem kaptak karót, kifeküdve. Bár úgy néztem, nem törtek ki, de meghajoltak. Vicc, hogy azok, amelyek még gazban álltak, mert nem volt időm kigyomlálni őket, gond nélkül megúszták a jégverést, mert a gaz felfogta a jeget.
A paprikapalántákat jól agyonvagdosta az idő, még jó, hogy nem sikerült mindet kiültetnem, szintén időhiány miatt, úgyhogy van pótlás. A gyümölcsfélék tartották magukat. A répa, zeller, pasztinák, petrezselyem lombja kifeküdt, de a tegnap felsütő nap már egyenesbe hozta őket.
A krumpli-és cukkinilevelekre azonban mintha géppuskával lőttek volna. És az hagyján, hogy jégkár, de mindenféle ronda élősködőkkel is teli van a kert. A levéltetűket nem is említem már, de az esős napok alatt a krumplibogarak valami hihetetlenül elszaporodtak. Fess lárva, kakival:
Ugyanez pepitában, bővebb kivitelben, minden igényt kielégítő méretekben:
Ezeket permetezéssel kinyírom, ámen. A fő gondot a mákvirág furkáló kis izék jelentik.
Háromféle is van: egy barna-fehér mintás, van kicsi fekete, és nagy fekete-fehér mintás, poloskaszerű. A könyvekben mákbarkó néven fut valami kiirtandó lény, értelmes képet azonban sehol se láttam. Végül hosszas kutatás után találtam ezt., itt tudtam beazonosítani, mi micsoda.
Valószínű ez a ramaty lesz a mákbarkó, és ezt lehet a legtöbbet látni furkálni közben. A kis feketék ülnek a virágok porzóin, a nagy meg csak kukkol. De ez a szívókás miniszörny kitesz magáért. Bio szerről ellene nem tudok, kiküszöbölésére csak egy mód van: az őszi, áttelelő mák vetése a nálamnál okosabbak szerint. Ez viszont a kertben nem működik az őszi szántás miatt… Talán tesómmal őszig megbeszélhetjük, és a komplett mákágyás hozzá költözik…
A sziromleszedés nem valami tökéletes, mert addigra már sokszor megfúrják ezek a fertelmes narkomán dögök a zöld gubót. De mivelhogy valószínűleg a szirmok színére jönnek, ez is ér valamit.
Azért a sok nyavalygás nem helyénvaló, hiszen eddig már jócskán szedtünk fel kellemesen méretes főzőhagymákat, üde zamatú zöldborsót, roppanós-friss korai céklát, sárgarépát, pasztinákot. Kis zöld paradicsomok is vannak már, és a cukkini is meggyermekesedett. És büszkeségem: két szem okrám, amik dacolnak a semmirevalóságukon gúnyolódókkal és a jégesővel, és növekedésnek indultak. Remélem nem támadja meg őket valami betegség.
Amire igazán rájár a rúd, az az uborka. Az első vetés kirohadt, aztán utánvetettük. A pár nap alatt kikelő kis növényeket aztán meg jól megverte a jég. De élnek! Legfeljebb nem eszünk idén korai uborkát.
A héten eljött a liliomfazonú virágok nyílásának ideje.
Fehér liliom:
Sáslilom:
Pálmalilom (ez még csak bimbós):
Klívia:
És kék kommelina. Van levendula, és a kúszó harangvirág is nyílik. A jövő héten folytatom a palántázást, a gazolást, újra füvet kell nyírni. És a borsószüret is nagyban megy. Remélem, hamarosan tényleg megkezdődik a kerti nyugi, már ránk fér.
Két újabb olvasónkat, Tücsököt és Korcsolán Zsuzsát pedig mindketten szeretettel üdvözöljük ezzel a tarka égi tüneménnyel.

Csak a KRESZ-t gyakoroltuk…

Nyunyi már három éve rendületlenül biciklizik. A pótkerekektől azonban csak mostanra sikerült megválnia. Mivel az ovi nagycsoportjában rendszeresek a biciklikirándulások (szeptembertől ő is nagycsoportos lesz), gyakorolnunk kell a pótkerékmentes kerékpározást, a fékezést és magát a KRESZ-t. Ezt nem lehet elég korán elkezdeni megtanulni a gyerekeknek már csak saját érdekükben sem.Szerencsére azonban a világ boldogabbik felén élünk, kerékpárút áll rendelkezésünkre, hogy azon nyomulhassunk. Nyunyi nagyon élvezi ezeket az edzéseket, és ezekre a pár kilométerekre fel is szerelkezik. A pénteki tekeréshez (esőszüneti órában)összepakolt negyed kiló háztartási kekszet, öt deka vitaminos szőlőcukrot, fél liter vizet, biciklikulcsot, a bukszámból az aprót (hátha fagyizunk is), a telefonomat és természetesen a kedvencét, a fényképezőgépet. A képek meglehetős részét is ő készítette.
Észre is vette, hogy az egész világ kékben – lilában fürdik. Kék volt az ég, távolban még viharosan sötétkék felhők az ég szegélyén, és minden teli kék-lila virágokkal. A vihar és a jégverés nem tett nekik túl jót, szegények eléggé kifeküdtek, de a színpompán ez mit sem rontott.
A ligeti zsályákból rengeteg volt.A kicsi, kedves tarka koronafürt is nagy darabokat lepett be.
Nagy darabok vannak a határban facéliával bevetve. Nagyon szépek ezek a lila virágmezők, messziről illatoznak, teli méhekkel. A távolban kaptárak is voltak. Idén igen sok helyen látni a facéliamezőket, állítólag a gazdákkal szerződésben termeltetik vetőmagnak a növényeket valami külföldi agrármultik. De attól még elragadó a lila-kék táj.
A hagymások lassan elnyílnak. Utolsó virágait bontja a fekete hagyma és az üstökös gyöngyike.
Ezzel szemben a kertészek által annyira imádott acat most kezd virágozni, és a bókoló bogáncs is nyílik.
A fekete nadálytő már két hónapja rendíthetetlenül tartja a frontot az út szegélyén.
A gabonatáblák szélén már kivirágzott a kedves kék szarkaláb, és a vastövű imola is kibontotta a szirmait. Nekik most indul még csak a szezon, teli van minden növény bimbókkal.
Kék ég alatt kék virágok… hej,de romantikus. Csak az ég színe ne kezdett volna lilába hajlani. Az estével együtt jöttek az egyre sötétebb felhők. Még egy gyors fotó az égről, alig értünk haza, és már surrogva zuhogott az eső újra. Aprócska, de kellemes kirándulás volt: megmutatta nekünk június ragyogó kékjét és liláit.

Preparababrakabaré, vagy amikor a paradicsom is berezel

Tesóm kérdezte itt a blogban múltkor, mikor fogom a paradicsomjaimat „megpreparálni”rézdróttal ami állítólag jó a ragya ellen. Megtetszett ez a „preparálás” szó. Az attrakció megtörtént, csak a megírása nem, eztmost megteszem.

A lényeg: tavaly találtam a matyasciprian.hu oldalon a paradicsomvész elleni védekezés módszereként a rézdróttal való átszúrást. A leírást, ami megindította a fantáziámat, ideszúrom.

"Az elmélet lényege, hogy a paradicsom szárába, az első elágazás alá, egy körülbelül egy centiméteres rézdrót darabot szúrunk. A rézdrótból kioldódó réz folyamatos védelmet biztosít a növénynek a gombás fertőzésekkel, köztük a paradicsomvész kórokozójával szemben. A módszert Olvasónk romániai gazdáktól és gazdaságoktól leste el, és alkalmazza jelenleg is. Megemlíti, hogy a módszer nem csak paradicsom esetében működik, hanem tapasztalata szerint uborkán, paprikán, cukkinin, dinnyén is sikerrel alkalmazható."
Tavaly legalább ötször permeteztem Championnal és más réztartalmú szerekkel, mégis a termésnek legalább a fele elrothadt. Már a szezon végén került a szemem elé ez a leírás erről az egyszerű és nagyszerű védekezési módról, amit megfogadtam, hogy azonnal kipróbálok, mihelyst lehet. Ez mellett ráadásul vérszemet is kaptam, és összevásároltam meg összekunyeráltam mindenfajta magokat. A végkifejlet az lett, hogy ma az alábbi paradicsomfajták bontják egymás után a virágaikat a kertben:
- ribizliparadicsom a szomszéd nénitől
- Marmande
- Kecskeméti jubileum
- Lugas F1
- Roman striped
- Fekete paradicsom
- Vintage Wine
- Roma
- San Marzano
- K262
- Sárga
- Tigriscsíkos
- Sárga koktélparadicsom
- Cherolla F1
Tavaly csak ötféle volt, és azzal is sokat kínlódtam. Idén tehát a fitoftóra ellen valami megelőző és hatékony módszerre van szükségem, ezért gondoltam, hogy belefogok a rézdrótozásba. Majdnem ötven tő van két és félszerese a tavalyinak.
A módszer több előnyt is felvonultat a számomra:
- Először is, egy lendülettel le lehet tudni az egész éves védekezést. Húsz centi rézkábel általában minden háztartásban akad, nem kell kajtatni vegyszer után, pénzt kiadni rá, bekeverni, permetezni, permetezőt mosogatni stb, stb… (Úgyis tudja mindenki, akinek kertje van.) A réz az egész növényt átjárja, nem marad ki egy ágacska-levelecske sem (mint olykor a permetezéskor), ami fertőzőgócként tenné tönkre az összes többi növényt.
- A gombaölő szerek ÉVI-je minimum 7 nap, én ennél rövidebbet nem láttam még. A paradicsomérés idején még ez az egy hét is elég ahhoz, hogy a zöld bogyók a melegben megérjenek, majd túlérve kirepedjenek, tönkremenjenek.
A kivitelezés elég egyszerűnek tűnt a leírás alapján, különösen, hogy képek segítik a kezdőt. Úgy gondoltam, hogy csak a paradicsomok egy részét „rezelem be”. Az ágyásokat már korábban oly módon rendeztem el, hogyhogy két külön darabban van egy-egy parcellában Marmande és Kecskeméti, ezek rohadtak tavaly a legjobban. Egyik ágyáska preparált lesz, a másik nem, gondoltam. Voltak még kiültetetlen palántáim is (K262), ezeket is bedrótoztam.
Janitól kunyertam hozzá egy 15 centis villanydrót-darabot, amit kihántottam a kék műanyagburokból. Sajnos nem a vastag rézdrót-fajta volt benne, hanem a vékonyfajta rézdrót-szálak tömege. Ezeket aztán nemigen lehetett a már lassan befásodó paradicsomszárakon átnyomni, mindig elgörbültek. Cucáltam szegényeket, közben rémüldöztem: nem ám ezeket a sok fáradtsággal nevelt növényeket egy rossz mozdulattal eltöröm! Végül aztán befűztem a drótszálat egy nagyobb lyukú tűbe, és szabályszerűen belevarrtam egyenként a drótokat a szárakba, jó sokáig tartott, családtagjaim jól mulattak, hogy milyen jól varrok...

Féltem, hogy a kezelés kidögleszti a növényeket, de nyoma sincs rajtuk a gyengeségnek. Remélem, jól sikerül, és egészségesek lesznek ettől a szokatlan módszertől a növények.
Már a technika olvasásakor felmerült bennem: nem mérgező ez a módszer? Hiszen kiskorunkban nem egyszer traktált öreganyánk minket a „gálickőivó” öngyilkos történetével! Kicsit utánanéztem, de nem tartom túl aggasztónak a dolgot. A rézmérgezés tünetei ijesztőek, de például a rézszulfát halálos adagja 8-12 gramm. Na, ennek a réztartalomnak csak a törtrészét dolgoztam bele egy-egy növénybe. Az ebből kioldódó réz meg eloszlik az egész növényben. Nem hiszem, hogy a drótozott paradicsom miatt elvinne a mentő. Arról nem is beszélve, hogy a tél folyamán a fenyőfás szupermarket nem egy üzletében árultak olyan paradicsomot, amelyen ott ékeskedtek alig lemoshatóan azok a bizonyos kékeszöld cseppnyomok, amik a nem sokkal korábbi permetezést jelezték, és már árulták fogyasztható ennivalóként! Szerintem még mosás után is marad rajt annyi, hogy simán megübereli a drótozott paradicsomban levő rézadagot.
Szóval drótoztam. A paradicsomok eddig szépen fejlődnek, egyiken-másikon már kis zöld bigyók vannak. Még a tegnapi jégeső se igen zargatta őket. Remélem, meglesz a várt eredmény!

És ha bukta lesz az egész sztori, és jön a ragya? Uramkirályom, akkor meg legfeljebb előkotrom a kis nyócliteres nyomáspermetezőt, a három zacsi Championt, és adj, neki, Jolán, permetezek!

Másodvetés másodkézből

Nem bírom megállni, hogy ne verjem bele megint az orrom hosszasabban tesóm irományába, mert én is akartam erről írni. Kerti terveket ugyanis az esős vagy hideg napok alatt lehet szövögetni, és az elmúlt héten erre bőven volt alkalmam sajnos… Én inkább azokról akarok írni, amiket magam is kipróbáltam, illetve két szememmel láttam. Szándékoltan kihagyom a felsorolásból azokat, amiket sose próbáltam ki, mondjuk a tél alá vetett borsót vagy répát.
A nyár nagyobbik fele és az ősz is előttünk van, hiba lenne nem kihasználni ezt az időszakot a termesztésre.
Két dolgot azonban ki kell emelni másodvetések előtt: a talajt ugyanúgy elő kell készíteni, mint márciusban az első menet előtt. Tehát ásás – kapálás – gereblyézés nem maradhat el, és a földnek mentesnek kell lennie a gazoktól! Sokszor, mire sor kerül a másodvetésre, a talaj igencsak kiszárad. Ilyenkor szoktam azt csinálni, hogy a porhanyítás után este bőven belocsolom a táblát, tocsogósra, másnap felgereblyézem mg egyszer,hogy jó morzsás legyen. Ezzel elérem a „tavaszi állagot”, lehet vetni.
Másik megjegyzendő: a másodvetés a talaj újbóli kihasználását jelenti. Az első vetések, az addig kitépkedett és elhordott növényi részek táperőt vontak ki a a talajból, ezért azt az új növények beültetése előtt fel kell erősíteni, trágyázni. Gusztus szerint szóba jöhet komposzt, sőt érett komposztos gané, műtrágya, nyomelemes tápsó, büdi csalánlé. Bármi légyen is az, jól bele kell dolgozni a földbe még a vetés előtt.
Tesóm júniusra írt listájához nem sok minden hozzáfűznivalóm van. Annyi, hogy a nagykönyv szerint ilyenkor lehet még sárgarépát is vetni, amiből szeptemberre lesz bébirépa. Metélőpetrezselyem pedig egész szezonban folyamatosan vethető. Papíron június 20-ig lehet csemegekukoricát vetni. A tenyészideje tíz-tizenkét hét, ezért az ilyenkor vetett kukorica augusztus vége felé terem. Ennek dacára a szomszéd bácsi tavaly még augusztusban is vetett, amiből októberre lett kukorica. Persze az igazán finom az, amit a nyári nap érlel, de októberben a friss csöves kukorica egzotikus csemegének számít.
Tavaly a csemegekukorica-uborka másodvetéssel kapcsolatban szintén láttam egy érdekes „duettet”. Az uborkaragya (peronoszpóra) tavaly a nem rezisztens fajtákat mifelénk teljesen tönkretette, sokan pótvetéssel próbálkoztak. Itt júniusban – a zöldborsó helyére - vetett csemegekukorica volt uborkával párosítva. Ebben eddig semmi rendkívüli nincs, ez a társítás ősidők óta használatos mifelénk: a kukorica árnyékot tart az uborkának, ami így jobban fejlődik. Az ágyás elrendezése volt érdekes. A kukorica másfél méteres sorközökben volt, elég sűrűn. Amikor már növendék méretű volt, a másfél méteres sortáv közepére (tehát 75 cm-re a kukoricától) bevetették az uborkát. Az uborka szépen kikelt, de nem futtatták hálóra, sík művelésben maradt. Amikor aztán a kukorica elkezdte a címerét hányni, két karó és némi bálamadzag segítségével a hosszú, méteres uborkahajtásokat a kukoricaszárakhoz emelték. Az uborka kacsai megkapaszkodtak a kukoricában, termései – mintha csak hálón nőttek volna – a levegőben függtek, nem lettek sárosak. A csemegekukorica hamarosan letermett, de szívós szárai még októberig támasztékai voltak az uborkának. Kicsit dzsungelszerű volt az összkép, de a hálózásnál jobban kihasználta a helyet, és lényegesen kevésbé volt munkaigényes. Egy ilyen „duett-ágyást” mi is csináltunk a múlt héten, az eredményéről majd beszámolok!
A július az igazi másodvetési szezon, az egész hónap erről szól! A hó közepéig lehet bokor-és futóbabot vetni, zöld-és kifejtőbabnak. Sőt ilyenkor érdemes igazán, mi korábban nem is ültetünk. Tavasszal sokszor nincs is hely, meg a nyári hőségben gyakorta kisült a pont virágba boruló ágyás, minden locsolás dacára. Hiába, a túlzott hőséget nem kedvelik ezek a növények. Augusztus végétől októberig terem. Ilyenkor vethető egy érdekesség is: a kilométerbab vagy keleti ölesbab nevű érdekes babféle. Emellé támaszték kell, de érdemes vele próbálkozni, tesómnál tavaly iszonyú jópofák és nagyon finomak is voltak a félméteres babhüvelyek.
A hónap második fele már az őszi zöldségek vetésének jegyében zajlik. Ilyenkor jó vetni az áttelelő káposztaféléket. Tavaly kiemelt figyelmet szenteltem a leveles kelnek, ez igen jól bírja a telet. Gyorsan megnő, csak a hernyók nagyok szeretik! Tutira áttelel. Bár tavasszal már hamar felmagzik, két hete még tudtam tenni a tavalyi leveles kelből a frankfurti levesbe!
Ha nem sikerült, júliusban még meg lehet próbálni ubit is vetni. Tavaly a ragya miatt kipusztult állományt a környező kertekben többen ilyenkor pótolták, és szeptemberre lett eltennivalójuk. (De sajnos nem egy pechfógel is volt köztük, akinek a szeptember elején gyönyörűen virágzó uborkáját egy hét alatt ugyanúgy elvitte a ragya, mint júniusban…)
Spenótot is ilyenkor lehet vetni átteleltetésre. Nagyon hálás, már ősszel is terem, de az igazi dús levéltömeget a következő évben kora tavasszal adja. Tesóm tavalyi egy tasaknyi vetése (azt hiszem, Matador fajta), a két háztartást ellátta.
Az ilyenkor kipalántázott rövid tenyészidejű karfiol is szépen termett tesómnál. Ilyenkor zöldborsót is lehet vetni, csemegézésnek.
Augusztus az őszi zsengékről szólt a mi kertünkben tavaly. Hagymát duggattam őszi újhagymának. Lollo rossot, jégsalátát, hónapos és jégcsapretket is ültettem. A retek szebb lett, mint tavasszal, de jégcsapretek ehetetlenül csípős volt. Egy darabot se ettünk belőle. Az ilyenkor vetett salátákból már lehet áttelelőre palántázni. (Tavaly palántáztam, de kifagyott…)
A szeptember már a téli készülődésé. Ilyenkor ültettem szét a leveles kelt, salátát tél alá.
Az október a jövő kora tavaszba visz át, a hidegtűrő növények vetésével, tesóm soraihoz csak egy hozzáfűznivalóm van. A petrezselyem a hunyó itt. Az elvetett magok ugyanis keservesen kelnek ki, nagyon lassan fejlődnek. Sokszor már havazik, mire a soruk látszik, és télen – takarással vagy anélkül – szép csendben kirohadnak. Mag helyett ezért más trükkhöz folyamodott a régiek józan paraszti esze. Ilyentájt szedik fel a répát, gyökeret a földből. A nyiszlett vagy megvágott, tárolhatatlan petrezselyemgyökereket ilyenkor összeszedve, és a kert védett, lehetőleg homokos földű szegletébe visszaültetve novemberre már szedhető petrezselyemzöldet kapunk, ami még hidegben is hajt, és kevésbé hajlamos a kirohadásra.
Ennyit a másodvetésről, de így egy pár szót megérdemel a másodterményt is, ami másodveteményező munkánkat augusztustól jutalmazza. Tehát:
- augusztusban így van karalábénk, uborkánk, csemegekukoricánk, vajbabunk.
- szeptemberben megnyílik a bőségszaru. Lesz így leveles kel, karfiol, karalábé, újhagyma, zsenge sárgarépa, cukkini, retek, tépősaláta, vajbab, kilométerbab, spenót, csemegekukorica, uborka, a bátraknak zöldborsó is.
- Októberben hónapos retek, leveles kel, zöldpetrezselyem és karfiol, karalábé, salátafélék, újhagyma, spenót és egy-egy cukkini is akad még, sőt uborkája is lett a szomszédnak tavaly. Ha nincs hideg, egy kis vajbabra, kilométerbabra, sőt kifejtőbabra is számíthatunk.
- A november kínálata soványabb: újhagyma és salátafélék, leveles kel, petrezselyemzöld. Ilyenkor már a nagyobb levelű zöldségeket a fagyok nem kímélik. -A tavalyi hosszú őszön azonban tesómnak november elején még karfiolja is volt.- A téli hónapokban a másodvetemények közül a leveles kel és a petrezselyemzöld hajt csak, a vöröshagyma, fokhagyma még kisded ilyenkor. - A kora tavasz és a meleg hajtatja a tavaly tél alá vetett salikat, a petrezselymet, a leveles kelt, a fokhagymát, a spenótot, az újhagymát. Ilyenkor ezek igen kapósak, az ember kívánja a friss zöldet. Aztán már úgyis jönnek hamarosan az idei friss zöldségek…
Ezért jó a másodvetés: ha komolyan vesszük, olyan nyolchónapnyi időszakkal hosszabbíthatjuk meg a „szezont”, még a télben is, amikor a kertet a legszívesebben csak az ablakból nézegetjük!

Amit meg majdnem elfelejtettem: egészen július végéig lehet kardvirágot ültetni, ez a fagyokig még kinyílik, ha nagy hagymákat ültetünk el, a kicsivel kár próbálkozni. Sok helyen ilyenkor bagóért árulják ezeket a hagymákat, érdemes belőlük vetni és ültetni, így tovább lesz friss virág.

Újdonságok két eső közt

Június harmadik hetének munkanapjait eső keretezte, a hétközepi hol borús, hol fülledten derűs napokban rengeteg új virág bontogatta a szirmait a kertben. Ez a néhány júniusi hét a legsokszínűbb időszak a virágoskertben.

A gabonatáblák szélén már elég ritkán látni búzavirágot. Kerti virágként ágyásszegélynek ültettem egy sort ebből a kék szépségből, amely már ezüstös levelével változatosabbá teszi az otthonául szolgáló ágyás képét. Úgy tapasztaltuk, nem önelvető, de a begyűjtött magjáról a következő évben jól szaporítható egynyári virág, vidékies kertekben nagyon jól megtalálja a helyét. Magassága lepett meg, majdnem méteresre nőtt. 

 A fáklyaliliomok nehezen kaptak erőre a kemény tél után, de felesleges volt aggódni. az esetleges kifagyás miatt. A tavalyi állapotukhoz képest legalább kétszeres méretűre nőttek. Jövőre valószínűleg tőosztás következik, mert kinövik a helyüket. 

Amilyen hamar kipattannak a széleslevelű gyöngyvessző rügyei, olyan keservesen szánja rá magát a virágzásra. Ha egyszer beindul, akkor viszont egészen varázslatos, felhőre vagy csipkére hasonlít. 

Tavaly kezdtem bele a vadvirág-projektbe, ami nyaralási magszedésből és utána palántanevelésből állt. Jó ötlet, mert nagyon robusztusak, életerősek a vadvirág.-magoncok, felnőttkorukban pedig nagyon jót tesznek az ágyásképnek. A virágok viszonylag kicsik az általában formás lombhoz képest, remekül illenek a régi parasztkerti virágok közé. Közülük most a Kőröshegyről hozott ligeti zsálya a virágfelelős a piros futórózsa tövében. Jó párost alkotnak, bizonyára ez a zsálya is riasztja a kártevőket. A rózsa majd kicsattan mellette az egészségtől, a tetveknek nyoma sincs rajta.

Dorbézolós urakra szokták a mákvirág jelzőt ráhúzni, pedig a virág rövid élete alapján inkább a hölgyekre illene ez a jelző. Tesómmal végeztünk egy máktesztet, ő vetőmagbolti "fajmákot" vetett, hangzatos márkanévvel, én pedig a karácsonyi mákos kalácsból maradt öt deka mákot vetettem el. A teszt jelenlegi állása szerint nincs különbség a kétféle magból kelt növények növekedési hajlandósága között.

Mama mindig sok mákot vetett, s a piacra vitte, úgyhogy nagyon kitapasztalta a nevelését. Lelkünkre kötötte, hogy a reggel nyílt virágok szirmait délután le kell szedni, ugyanis rengeteg kis fekete bogarat vonz, amelyek a termékenyülés után rögtön megfúrják a magházat és belepetéznek. Ha ezt észrevesszük, a mákfejet is le kell törni, különben csak a kukacot szaporítanánk.  Hát maminak teljesen igaza lett, az egyik meghagyott virág terméskezdeményén másnap, sziromhullás után 5-6 rágásnyomot fedeztünk fel. 

Az idei újdonságok egyike a piros len. Ez egy kis termetű, 15-20 cm-es egynyári virág, amely hamar kikelt, de a tavaszi hónapok alatt nagyon lassan fejlődött, majd a virágzás idején pár nap alatt szinte megduplázta a méreteit. A többi lenvirághoz hasonlóan mulandó, de rengeteg bordós, becsavarodott bimbót hoz és szorgalmasan virágzik. "Gyerekméretű" kis virág, nem túl igényes, ágyásszegélybe remek. 

Kinyíltak a sásliliomok. Most, az ültetés utáni harmadik évben érték el kiteljesedett nagyságukat. Ez az egészen hétköznapi, narancssárga alapon pirossal erezett fajta a leggyakoribb, amely úgy másfél méter magas szárakat nevel, de nagyon tetszenek az alacsony, citromsárga és barna virágú fajták is, de sajnos már lassan kitehetem a kertre a "megtelt" táblát.

Másodvetés

Most kényszerem van valami hasznosat csinálni, és arra gondoltam, összeszedek egy kis listát a következő hónapokban aktuális vetni- meg palántzánivalókról. Június közepe van, a retek, saláta gondolom, sok helyen erősen fogyóban, a borsó is lassan leterem, és  nemsokára a hagymát is kiszedhetjük. Az üres helyekkel pedig kezdeni kell valamit, hogy ne álljon parlagon, ne gazosodjon. 

Júniusban még vethetjük a következőket:

uborka, csemegekukorica, zöldbab(nak való bab), karalábé, téli karfiol őszre, cékla, saláta, kapor (befőzéshez legyen friss) A díszkertben: a legtöbb évelőmag, a kétnyáriak magjai. A szedett, gyűjtött magvak (pl vadvirágok) érés után augusztusig, szeptemberig  vethetők.

Palántázni lehet még a következőket: Tökfélék, még jöhet a paprika, paradicsom is, káposztafélék (kelbimbó, brokkoli), bazsalikom és fűszernövények - érdemes egy kört lenyomni még a piacon.

Júliusban:

Vetnivalók: Inkább a hónap elején: karalábé, cékla, uborka, zöldbab, kapor, salátafélék. Inkább a hónap második felében: spenót (Vetése történhet egészen október végéig, áttelelni is érdemes hagyni, február végén már szedhető), téli retek.

Palántázni most lehet:  őszi, téli káposztafélék, őszi karfiol - szintén a piacokon érdemes rájuk vadászni.

Augusztusban:

Vetés: téli retek, spenót, sóska, áttelelő saláták (az időjárás függvényében árnyékolni locsolni kell - pl. régi, természetes anyagú zsákot ráborítani a vetésre a kikelésig, azt öntözni locsolókanna rózsájával.)

Szeptemberben:

Vetés: sóska, spenót

Évelők és kétnyáriak palántáinak kiültetése, fejlettségtől függően. 

Októberben: 

Vetés: Sóska

Palántázás: Október elején-közepén lehet elválasztani a szamócasarjakat az anyatövektől, ilyenkorra már jól megerősödik a gyökérzetük. Feljavított földbe érdemes palántázni, a következő évben már terem, de a második évben érik el az ifjú palánták erejük teljét. Évelő- és kétnyáripalánták kiültetése, fejlettségtől függően. 

November: 

Tél alá vetés ideje - azoknak, akik tavasszal a lehető legkorábbi szüretre vágynak. Sárgarépa, petrezselyem, vöröshagyma, fokhagyma, borsó. 

Ilyenkorra írja az okoskönyv a tormagyökér-darabok duggatását. Nekem áprilisban sikerült ilyesmit szereznem, elduggattam a húsvéti vacsi maradványait, szépen kikeltek nyárra.