Darázsfészek a redőnytokban

Nem csípem a germánokat, no ez inkább csak az ízeltlábúakra -svábbogár, német darázs -igaz. A darazsakkal kénytelenek voltunk sajnos közeli ismeretséget kötni, hiszen ez az év a második, hogy beköltöztek a redőnytokba. 

forrás

Bár Gazigazító sok jó dolgot is lajstromba vesz velük kapcsolatban, nekünk megmaradt a viszolygás, hiszen a legszebb gyümölcsökbe beleesznek és például a seb helyén romlásnak indult őszibarack már sokkal romlandóbb, mint az ép. 

A szőlőt is jól megfurkálják. 

Tavaly későn vettük észre a hívatlan vendégeket, augusztus elejére többszáz példány dézsmálgatta a szőlőt.  Ki-be jártak naphosszat a redőnytokba. Féltettük a gyerekeket a szúrásuktól is. A neten sok darázsirtó vállalkozás hirdeti magát, a honlapjaik tanulsága szerint minél korábban kell kezdeni a védekezést. A királynő egyfajta tojógép: petéz, amíg bír, a legfontosabb őfelsége megsemmisítése. Persze rejtett darázsfészket csak profira bízzunk, méreggel átitatják, elgázosítják a fészküket, garanciát is vállalnak több tízezerért. Sajnos, a redőnytokból ez a cucc pont a gyerekszobába szivárogna...

Saját kézbe vettük a dolgot, amint idén nyáron ismét megláttuk a ki-be szállongó darazsakat. Volt maradék csemperagacs és üvegszövet-háló, úgyhogy befalaztuk a királynőt udvartartásostul, mint Báthory Erzsébetet.  Hajnalban tettük mindezt, amikor a hadnép még alszik. Egy tucat túlélő szabadult ki, azok kaptak cseppet sem bio darázsirtó sprayt. 

A többi idetévedő darazsat a klasszikus buggyantsörös csapda várta. Sajnos ezt az egyéb rovarok, lepkék is szeretik öngyilkosság céljára használni. Továbbra is vannak darazsak a kertben, de ők már nem a mi házunkban alszanak.

Öngyógyítósdi 10: Kudarcunk okai

Szóval az van... A kudarckert bizonyítványát mégiscsak meg kell magyaráznom, magamnak is nehéz belenyugodni a történtekbe. A fő ok az alulkalkulált munkaerőigény, kombinálva a családi élet egy nehezebb periódusával. Balázskánk, a kisebbik fiam a kert legmunkaigényesebb időszakában volt kiscsecsemő. Janinak pont ugyanekkor volt keresztszalagpótló műtéte hosszabb lábadozással, Andris meg keserves féltékenységgel csüggött rajtam.  Ebben a helyzetben sajnos a kert került az utolsó helyre. Mire észbe kaptam, a zöldtrágyának vetett fehér mustár az égig nőtt és aranysárga virágzatban pompázott, igaz tetvetlenül. A répák, hagymák a gaz alatt sínylődtek. A másik ágyásban egy tő patisszont és egy tő karalábét hagytak a csigák mutatóba. A kudarcos poszt írása idején keményen vitatkoztunk a kertről (a temetőből mindenki látja a tökig érő gazt... no és hova tegyem a gyerekeket, amíg kapirgálok, te meg dolgozol... jövőre csak kukoricát vetünk a tyúkoknak, stb.) Aztán Jani meggyógyult és kaszát fogott, a gaz alól pedig előkerült némi répa,  főzőhagyma, spenót és paradicsom. Most már kezd visszatérni a lelkesedés, de tervezni még nem akarok. Addig is esszük az anyu kerti terményeit, meg a piacit, sokszor pedig szégyenszemre a boltit. Ez van. A család fontosabb, mint a kert.

A másik ok az, hogy az öngyógyítós szisztéma követhetetlen a segítségre hajlandó családtagoknak.Erélyesen felszólítottak, ha normális, rendes kertet akarok, segítenek, de csak akkor, ha PONTOSAN tudják, hol mi van, mi a gyom és mi a vetemény...

Őrség, turistaszemmel

Három csodás napot töltöttünk az augusztus végi hosszú hétvégén abban a  bizonyos legnyugatabbi csücsökben, abban a csodavilágban. Magyarszombatfán a Szarvasszálló Vendégház adott otthont nekünk erre a kis időre, az Őrségi ínyesmester szomszédságéban. Adott volt tehát a reggeli-esti forrásvízivás és kecskelátogatás mint kiinduló program, de azért sok mindent megnéztünk (még több mindent kihagytunk, úgyhogy biztos visszajövünk).

Buzás Attila sajtjaiból hoztunk kóstolót. Nemcsak a gasztrobloggerek, mi is megszerettük azt a bizonyos fokhagymás tökmagolajban érlelt kecskesajtot. Hihetetlen erős, tömény étel? fűszer? a salátákra, tésztákra. Valami semlegesebb ízű sajtot mi is megpróbálunk tökmagolajban megúsztatni pár hétre, kíváncsi leszek az eredményre.

Őriszentpéter, román kori templom
A vallásgyakorlók zöme református, de a dombvidék csodálatos középkori templomokat rejt, közülük az egyik az őriszentpéteri egykori erődtemplom.

A régi erődsánc árka keríti körbe a dombon, temető közepén álló kis épületet. Jó mély, a sok eső vize pangott az aljában, nyüzsögtek benne a combos, de még halfarkú kisbékák.

Nagyon büszkék itt a népek, hogy a honfoglalás óta egy helyen élnek, és papírjuk is van róla. Nos, a szigetköziek is ilyenek, csak a dokumentáció később kezdődik. Ennyit az identitásgörcsökről.

Pityerszer, skanzen 

Nagy élmény volt a mi hároméves műszaki szakinknak a stratégiai pontokon kihelyezett sok tekerős fa-vas gépezet: kendertörő, köszörű, szélrosta. A szénásszekérről, boronáról, cséplőgépről (ékszíj! ékszíj!) ne is beszéljünk. Sőt olajütő és szövőszék is, mind kipróbálható állapotban.

Balázsnak találtunk őshonos, tájfajtájú csíkos nyári almát. A tájra jellemző gyümölcsfajtákból (pogácsaalma, bőralma, cigányalma, fosóka szilva,árpával érő körte stb.) frissen ültetett oltványokat telepítettek az udvarokban, három sor dróthálóval védve, gondosan kitáblázva.

A kicsiket mozgásérzékelőre bekapcsolódó, állathangokat lejátszó dioráma szórakoztatta. Volt tyúkudvar, dödölle és krumpliprósza a büfében, meg a Hétrétország-fesztivál keretében tésztázás és perecsütés, ahová beszemtelenkedtünk. Otthonra sem rossz móka a perec meg a sóspálcika meg a gyurmakészletből kiszedett állatos szaggatóval készített sós keksz. Inspiráló hely a skanzen, na.

A skanzen legrangosabb portája, téglából és kőből

Zuzmók az élőfán és bebújhatós odvas fa a kicsiknek - ilyenbe rejtőznek a háztól elcsapott királylányok. Szerencsére sok legény jár erre, aki a keresésükre indul.

Hársas-tó

Augusztus vége még nyár, persze, hogy fürödni is akartunk. Szentgotthárd határában találtunk rá a Hársas-tóra, amelynek eleven, sulyomos-piócás, korhadt levelektől vöröses élő vize több mint különleges fürdésélménnyel lepett meg.  Körbejárható, körbebicajozható, ingyenes szabadstrand, parkolóval-büfével-klotyóval meg játszótérrel, a nyugdíjas osztrákok nagyon szeretik. Jól kitáblázott tanösvényről lehet még begyűjteni sok információt az állatokról meg a növényekről.

Magyarszombatfa
A fazekasfalu. Betévedtünk több mester műhelyébe.

Közülük az egyik Cseke János bácsi, aki szakoktatóként kétszáznál  is több fiatalt segített a fazekasmesterséghez. Korongon készült, egyedi darabjai biztos, hogy nem sorakoznak minden lakás konyhájában úgy, mint az IKEA-műanyagok. Kilónyi agyaggal ajándékozta meg kisfiunkat, bearanyozva esős napjainkat.  Mikró- és mosogatógépálló, csodaszép bögréjéből kortyolom azóta a reggeli tejeskávémat.

János bácsi fiai továbbviszik apjuk mesterségét. Ezek a cseréphuszárok az ő vizsgadarabjaik.

A vasfüggöny meg a határsáv átkát nagyon megszenvedték ezek a falvak, sok a lakatlan porta. Az osztrákok jópár régi kerített házat kiglancoltak, ezek huszon-harminc milliókat érnek az ingatlanosok hirdetéseiben. Aztán vannak, akik apró lépésekben szépítik, ami megmaradt: pompás paradicsomok és a kétkezi munka nyomai mutatkoznak ennek a régi boronaháznak az előkertjében.

Gyönyörű, vadrózsaképű piros bokorrózsa ugyanott, üdíti a szemet.  Még csak hasonlót sem láttam sehol.

Harangláb libákkal

Vizesárkok és pusztuló porták Gödörházán

A szállásunk előtt a földből kibukkanó forrást az ügyes házigazda kútba foglalta. A vize tiszta, iható, egy kis tavacskában gyűlik össze, aztán beleömlik a Szentgyörgyvölgyi-patakba. Ezt a vizet hordtuk magukkal mindenhova, mint az idős asszonyok a szentutak vizét...

Magyarszombatfa egyik érdekessége a Fazekasház, amely a mesterség múltját mutatta be. Legérdekesebb része az égetőkemence. Szép különben, kézimalom is van benne, ami szintén tekerhető, a rúdja a mestergerenda furatába illeszkedik.

Az utolsó nap délutánjára a csillagmohás partú Vadása-tó jutott.

Megint fürcsi, aztán egy melegszendvics, és amikor beültünk a kocsiba, eleredt az eső, ami hazáig zuhogott és elmosta ezt a nyarat. Szép volt, otthon is sokat strandoltunk, kenuztunk, barátoztunk. Éreztük, hogy élünk.

Szeleste, arborétum

Olcsón, babakocsival és egy fáradhatatlan háromévessel kirándulni, hát eléggé szervezést igénylő feladat. Ehhez kiváló célpontot találtunk, a szelestei arborétumot. Nemrégiben újult meg a két részből álló, hatalmas park: az egyik fele kaviccsal szegélyezett puszpángágyásokban - kis földi paradicsom - évelők és fűszerek miriádjait mutatja be, a másik fele, a kastélypark pedig vadregényes romantikával ajándékoz meg. A sok évelő miatt a nyár eleje a legpazarabb időszak, de a hosszan virágzó évelők és a színesedő termések okán a nyár végi látogatás is gyönyörűséges.

A késő nyári évelők még pompáznak

 Vadonatúj kútház a régi kúton, ez látja el a sok-sok kilométernyi csepegtető öntözőrendszer csöveit.

 Átmenet az angolparkba: kis kőfal és lépcsők vezetnek a kastélykerti rész kapujához.

 A másik, régi kútház szintén modern elektronikát rejt.

 Ösvények, utak, falak a kastélyparkban

A tavacska sajnos majdnem száraz, de a békalencséket azért kiválóan lehet kevergetni (madárfőzelék)

 Benépesült korhadt, kidőlt fák

 Kis csodák:

 Rengeteg helyen virágzott az erdei ciklámen a kastélypark öreg fái alatt.

 Esküvői helyszín, ha valaki ilyesmire vágyik (egyébként a kastélyban finom és megfizethető az étkezés).

Játszótér

Kudarckert

Idénre befejeztem a zöldségest. Elmúlt az ihlet, lerágott mindent a csiga, majd jöttek a gyomok meg a családi gondok... Talán jövőre folytatom. Addig is pár kép:

Öngyógyítósdi 9. Kelés, vetés, társítás

Az előző posztban felvázolt terv, négyes vetésforgó szerint vetettem idén, nekem ez így átlátható, a kert adottságainak és az igényeinknek is megfelel. Megmutatnám, milyen lett a gyakorlatban.

Hagyma-répa-pari ágy

Tavaly kevés mulcsot kapott ez a rész, a termőképességgel nincs gond, de nagyon gyomosodott ez a rész. A petrezselyem keléséig kétszer kellett kapálni, legtöbb a szulák. Legfejlettebb most a fehér mustár benne, ez lesz a fagyosszentek után kiültetendő paradicsomok első mulcsa és zöldtrágyája.

Hagyma, borsóágyás - egyfajta gyomszabályozás körömvirággal, kaporral

Az előző évi kabakos/káposztaféle/retek+sali ágyás helyére került. Működik egyfajta gyomszabályozás, spontán sűrűn kelt a tavalyi körömvirág és kapor, elnyomta a kelő szulákot, itt tizedannyi sem bújt ki, mint a kert más részein. Szép mindkét vetemény, idén vetettem egy sor csicseriborsót is, de csak egyetlen kísérleti példány bújt ki.

Érdemes lesz jó sok kapor- és körömvirágmagot gyűjteni és ősszel zöldtrágyának vagy talajtakarónak, gyomfojtónak elvetni, kevesebbet kell küzdeni a szulákkal.

Kabakos/káposztaféle/retek+sali ágyás

Későn vetettem nem értem rá időben vetni,ezért a retekkel  nem volt érdemes vesződni már. Várom a kelést. Cukkiniból, patisszonból kétféle, meg sok karalábé, brokkoli, kelbimbó alkotja az ágyást. Salátából csak a meleget is bíró fajták játszanak idén.

Uborka/csemegekukorica ágyás

Májusban, hetente egy-egy sor vetése lesz aktuális, a helye üres rohadt gazos. Fotó nuku.

Dombágyás

Hülyeség volt nekünk belekezdeni, csak gyomosodik.

Évelő zöldségek és egyebek

Hagytam ki 3-4 m2-t hirtelen elhatározásból szerzett palántáknak és a káposztafélék túlszaporulatának. Kelt kb 1 m2-nyi új-zélandi spenót, hagyom élni. Magnak meghagytam 3 tő szigetközi pasztinákot. Ültettünk Ibcsi csicsókáiól, ettük is, finom, már bújik. Virágzik az eper, közte tengődik az egy szál zöldspárgám.

Másodvetés

Sok bab, kevés cékla és rövid tenyészidejű kelkáposzta, némi leveles kel, meg valamennyi retek-saláta szerepel a családi kívánságlistán.  Hasznos a spenót őszi vetése is. Majd meglátjuk.

Gyümölcsök

Fagykár nem volt. Heló,  Meli és Minyon, nekem is leesett a tantusz, hogy a meglévő faiskolai gyümölcsfák simán elpusztulnak fertőzésben a mérgeik nélkül, két körtefánk bánta. Idén az első hervadt hajtásokkal futottunk a növénypatikába, kéthetes várakozási idejű cuccal tudtuk megcsípni a varasodást.