Szeleste, arborétum

Olcsón, babakocsival és egy fáradhatatlan háromévessel kirándulni, hát eléggé szervezést igénylő feladat. Ehhez kiváló célpontot találtunk, a szelestei arborétumot. Nemrégiben újult meg a két részből álló, hatalmas park: az egyik fele kaviccsal szegélyezett puszpángágyásokban - kis földi paradicsom - évelők és fűszerek miriádjait mutatja be, a másik fele, a kastélypark pedig vadregényes romantikával ajándékoz meg. A sok évelő miatt a nyár eleje a legpazarabb időszak, de a hosszan virágzó évelők és a színesedő termések okán a nyár végi látogatás is gyönyörűséges.

A késő nyári évelők még pompáznak

 Vadonatúj kútház a régi kúton, ez látja el a sok-sok kilométernyi csepegtető öntözőrendszer csöveit.

 Átmenet az angolparkba: kis kőfal és lépcsők vezetnek a kastélykerti rész kapujához.

 A másik, régi kútház szintén modern elektronikát rejt.

 Ösvények, utak, falak a kastélyparkban

A tavacska sajnos majdnem száraz, de a békalencséket azért kiválóan lehet kevergetni (madárfőzelék)

 Benépesült korhadt, kidőlt fák

 Kis csodák:

 Rengeteg helyen virágzott az erdei ciklámen a kastélypark öreg fái alatt.

 Esküvői helyszín, ha valaki ilyesmire vágyik (egyébként a kastélyban finom és megfizethető az étkezés).

Játszótér

Kudarckert

Idénre befejeztem a zöldségest. Elmúlt az ihlet, lerágott mindent a csiga, majd jöttek a gyomok meg a családi gondok... Talán jövőre folytatom. Addig is pár kép:

Öngyógyítósdi 9. Kelés, vetés, társítás

Az előző posztban felvázolt terv, négyes vetésforgó szerint vetettem idén, nekem ez így átlátható, a kert adottságainak és az igényeinknek is megfelel. Megmutatnám, milyen lett a gyakorlatban.

Hagyma-répa-pari ágy

Tavaly kevés mulcsot kapott ez a rész, a termőképességgel nincs gond, de nagyon gyomosodott ez a rész. A petrezselyem keléséig kétszer kellett kapálni, legtöbb a szulák. Legfejlettebb most a fehér mustár benne, ez lesz a fagyosszentek után kiültetendő paradicsomok első mulcsa és zöldtrágyája.

Hagyma, borsóágyás - egyfajta gyomszabályozás körömvirággal, kaporral

Az előző évi kabakos/káposztaféle/retek+sali ágyás helyére került. Működik egyfajta gyomszabályozás, spontán sűrűn kelt a tavalyi körömvirág és kapor, elnyomta a kelő szulákot, itt tizedannyi sem bújt ki, mint a kert más részein. Szép mindkét vetemény, idén vetettem egy sor csicseriborsót is, de csak egyetlen kísérleti példány bújt ki.

Érdemes lesz jó sok kapor- és körömvirágmagot gyűjteni és ősszel zöldtrágyának vagy talajtakarónak, gyomfojtónak elvetni, kevesebbet kell küzdeni a szulákkal.

Kabakos/káposztaféle/retek+sali ágyás

Későn vetettem nem értem rá időben vetni,ezért a retekkel  nem volt érdemes vesződni már. Várom a kelést. Cukkiniból, patisszonból kétféle, meg sok karalábé, brokkoli, kelbimbó alkotja az ágyást. Salátából csak a meleget is bíró fajták játszanak idén.

Uborka/csemegekukorica ágyás

Májusban, hetente egy-egy sor vetése lesz aktuális, a helye üres rohadt gazos. Fotó nuku.

Dombágyás

Hülyeség volt nekünk belekezdeni, csak gyomosodik.

Évelő zöldségek és egyebek

Hagytam ki 3-4 m2-t hirtelen elhatározásból szerzett palántáknak és a káposztafélék túlszaporulatának. Kelt kb 1 m2-nyi új-zélandi spenót, hagyom élni. Magnak meghagytam 3 tő szigetközi pasztinákot. Ültettünk Ibcsi csicsókáiól, ettük is, finom, már bújik. Virágzik az eper, közte tengődik az egy szál zöldspárgám.

Másodvetés

Sok bab, kevés cékla és rövid tenyészidejű kelkáposzta, némi leveles kel, meg valamennyi retek-saláta szerepel a családi kívánságlistán.  Hasznos a spenót őszi vetése is. Majd meglátjuk.

Gyümölcsök

Fagykár nem volt. Heló,  Meli és Minyon, nekem is leesett a tantusz, hogy a meglévő faiskolai gyümölcsfák simán elpusztulnak fertőzésben a mérgeik nélkül, két körtefánk bánta. Idén az első hervadt hajtásokkal futottunk a növénypatikába, kéthetes várakozási idejű cuccal tudtuk megcsípni a varasodást. 

Öngyógyítósdi 8. A második szezon

Tavaly nagy lendülettel álltam neki az öngyógyító vegyeskert tervezésének és kipróbálásának. Mindenképpen megérte a próbát, áttekinthető rendet adott az addig elég ötletszerűen beosztott zöldségesnek, a védőtársítások is beváltak. Idén az a célom, hogy letisztultabbá tegyem a tavalyi terjengős tervet, mert kevés volt az emberi erőforrás a megvalósításhoz. Tavaly az elképesztő méretű bálnahas eléggé behatárolta a lehetőségeimet, idén pedig a pár  hónapos kis Balázs fontosabb azért, mint a gizgazok.

Változások tavaly óta

Kikerültek a körtefák, több a napfény a zöldséges hátsó részén. A talaj sok papírt és mulcsot kapott, ami tavaszra komposztálódott, rotációs kapával Jani leforgatta. Ide teszem a tápanyag-igényesebb veteményeket, a tavalyi káposztás-kabakos vegyeságy helyére a gyökérzöldséges-paradicsomos sorokat meg a hagymás-borsós ágyást. A veteményes így 4 részre oszlik, amit egyszerű lesz évről-évre forgatni, áthelyezni.

1. répa-hagyma-pari  (kb. a közepes igényűnek felel meg)
2. hagyma + borsó/bab (kisebb tápanyagigényűnek felel meg, nálunk gond nélkül tenyészik)
3. retek/sali + keresztes + kabakos (magasabb tápanyagigényűnek felel meg)
4. ubi, kukorica, paprika, padlizsán  (extra kajás növények, nyáron betelő sorok)

Grafikusan valahogy így néz ki:

Az 1. és 2. parcella vetését már befejeztem, a hagyma, borsó kelése esedékes a napokban.  Ahogy időm engedi, vetem a 3. szekciót biztos késve.

Padlásról  nézve ilyen most a kert:

Kelés
Borsó

A paradicsom sorjelzője, a fehér mustár

Hagymával együtt kel a körömvirág

Magnak hagyott szigetközi pasztinák

Rikőkék tujamulccsal

Palántázási előkészületek

Karácsonykor a két ünnep közt már régen nem volt időm annyit lustálkodással tölteni,mint most. Igen gyorsan eljött az az állapot, amelyben már kínomban nem tudtam, mit csináljak… és előszedtem ekkor a tavalyról maradt vetőmagokat és a kertészvödrömet, hogy rendet csináljak benne. Előkerestem a könyvespolcról a kertésznaplómat is, és elmélkedni kezdtem azon, hogy a tavalyi évben mi sikerült és mi nem. Hamar rájöttem, hogy tavalyi év nagy sikerületlensége a palántázás volt.

Hiába kaptam takaros palántázótálcákat, szereztem be a jó minőségű magokat, tisztára felesleges volt.  Az alap: a jó palántázóföld hiányzott. A palántaneveléshez a homok, minőségi kerti (vakondtúrás)föld és tőzeges virágföld 1:1 arányú keverékét szoktam használni. Ti is tudjátok, milyen volt tavaly a tél, az udvaron a 35 centi hó alatt levő, csonttá fagyott vakondtúrásokhoz és homokhoz nem tudtam hozzáférni. Jobb híján egy minőséginek tűnő virágföldet használtam. A felbontás után kiderült, hogy az egész csurig van csigaházakkal. Máig szeretném megtudni, hogy mit keres kilónként  vagy harminc kisebb-nagyobb csigaház egy rostált virágföldben. 

A cuki, vadiúj, mini üvegház szabású palántázótálcámat megtöltöttem – jobb híján – ezzel a csigabigás virágfölddel. Szemenként vetettem el a magokat a tálca rekeszeibe. Eleinte még szépen fejlődtek a palánták, pedig az igen alacsony kinti hőmérséklet miatt a folyosó szigetelt ablakai mellett sem volt meg szerintem a megfelelő csírázási hőmérséklet. Ráadásul a napfény sem volt nekik túl sok az állandóan felhős ég miatt. A problémák igazából a serdülő paprikapalántáknál jelentkeztek.  Mire picit nagyobbak lettek a növények, a virágföld teljesen összerogyott alattuk, szinte eltűnt. A tápanyagtartalma és nedvességmegtartó képessége valószínűleg a nullával volt egyenlő. Próbálkoztam  a föld pótlásával, tápoldattal is, de csak egy segített: az, hogy a nyeszlett palántákat kiültettem a kertbe. Ott már hamarabb erőre kaptak. Évek óta nem voltak ilyen pocsék palántáim, mint tavaly, szégyenletes! A palántahiányt a kertészeti kísértés megtestesült színhelyén, a megyeszékhely virágpiacán pótoltam. A palántás néni harminc kardvirághagymával honorálta a vásárlásomat… Így tavaly „bolti” palántákból nevelt paprikák teremtek meg a kertben, a pénztárcámat lapítva és a palántázásra vonatkozó tapasztalataimat gyarapítva. 

Így elmondhatom, full égés volt az egész, beletört a nagy tudományom egy ilyen egyszerűnek tűnő dologba.  Persze most fogadkozom, hogy idén aztán világtuti módon fogok mindent csinálni. Jó előjel az, hogy a tavaly tavasszal a szekrény mögé esett magokat ki tudtam szedni. Nyár végén ugyanis három hórukkemberrel kiemeltük a kazánházból azt a bizonyos remájzlis szekrényt, persze nem a magok miatt, hanem hogy a helyére tűzifát halmozzunk. Az összes mag épen és sértetlenül megvolt a borítékban a gázcsövön fennakadva, pókhálóval belepve. Tulajdonképpen a legjobb helyen voltak, hiszen a szekrény háta mögött száraz, hűvös és sötét volt. Igaz, tavalyelőtti magok, de a csíraképességüknek ez elvileg nem szabadott, hogy megártson.

A cuki és már kevésbé vadiúj palántázótálca beültetős része laza mozdulattal ment a szelektívbe mint műanyag szemét, különösen azután, hogy a széle megrepedt, és elvágta a kezemet. Az alátétes részét és a tetőt azért megtartottam. A beültetős betét helyére sima két és fél decis poharakat fogok megtölteni földdel, és szintén szemenként vetek bele, de csak annyi palántát nevelek, ami éppen kell. Az idei kertes fogadalmam ugyanis az, hogy semmi extra melót jelentő növény tartásába és nevelésébe nem bocsátkozom. Ezt eddig sikerült is tartanom, hiszen még nem vetettem semmit… A viszonylag enyhe időt pedig ki tudtam használni a megfelelő minőségű termőföld és homok gyűjtésére. Vakondtúrásunk idén nincs, Cirmi kipiszkálta az utolsó vakondot is a járatából nemrég, és megelégedetten hozta a lefejezett ásóbajnokot a kazánházküszöbre mutogatni.  Náluk a macska nem a vakondokra, hanem inkább a kutyatáp, illetve időnként a papagáj illetve egér elfogyasztására specializálódott.  Az udvarukon nem sok volt, de a kerítésüket képező elevensövényen átmászva a házuk mögött levő üres telek szélén egészen kiváló, porhanyós, hatalmas vakondtúrások voltak, ebből gyűjtöttem. Betöltöttem az edényeket, az ablakban melegszenek, jöhet  a vetés. Január végére szeretnék mindent elvetni, paprikát,paradicsomot és padlizsánt is. A többit majd még meglátom, egyenlőre ennyi a tervem. A kiültetés és a további nevelés egy külön történet lesz majd. Rögös tehát az út a nagy, színes, édes vagy kellemesen csípős paprikákig, az ecetespaprikával teli üvegekig és a pritaminkrémig meg a töpörtyűkrémes kenyérig, amely mellett piroslanak a paradicsompaprika-szeletek. De próbálkozom, és bízom benne, hogy idén jobban megy majd.

Rozmaringnevelés magról

Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla a legfinomabb pecsenyéhez. Már 2011 óta kísérletezem a rozmaring magról való nevelésével, teljes sikerrel. A köztudatban a rozmaring magja nehezen, rosszul és vontatottan kel, és a kis növények is igen kényesek. Én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Bár nem csírázik gyorsan, szófogadóan kikelnek a magok. A rozmaringpalánta – földbe mindig bőven kevertem homokot. A magvakat – pici makkocskák- csak a föld tetejére szórtam, de nem takartam földdel, hanem csak szívószállal belekevertem a talajmorzsák közé, megspricceltem vízzel, és lefedtem fóliával. Gyengéden locsoltam, amikor szárazkának tűnt. Két hét múlva kezdett el csírázni, és négy hét eltelt, mire két-három levelesek lettek a növények.  Csak egész keveset locsoltam, kitettem edényestől a kertbe, és a kis növények hamarosan elágaztak, gyors növekedésnek indultak.

Ezt az elmúlt három évben minden tavaszon végigcsináltam. Gondolhatnátok, hogy mostanra egész sereg rozmaringom lett, de nincs egy sem… A nagy gonddal nyár végére kifejlődött növények közül egyet sem tudtam életben tartani. 2011-ben egyszerűen trehányságból kint felejtettem a fagyban a cserepet, a növény kifagyott. 2012-ben (bocs, tesóm) Andris tépte ki tövestől a kis növényeket. Másfél évesen ugyanis igen erős vonzalmat érzett minden iránt, amiben föld, sár és homok volt, ennek áldozatai lettek sok más cserepes mellett a rozmaringok is. Tavaly augusztusban még csúnyább eset történt. Anyuci a több napja bontott, megposvadt ásványvizekkel meg szokta locsolni a cserepes virágokat, hogy a buggyant, de nyomelemekben állítólag gazdag víz se vesszen kárba. Kredencünkön két egyforma ásványvizes üveg volt kint, az egyikben tényleg az állott ásványvíz volt, de a másikban viszont házi törkölypálinka. Nos, ezzel locsolta meg a rozmaringokat víz helyett. Itt már Zacher Gábor személyes detoxikálása sem tudott volna segíteni, a növények heveny alkoholmérgezésben percek alatt kimúltak. Így már három éve vetek és nevelek rozmaringokat, gyakorlatilag eredmény nélkül. Idén már jobban figyelek. A fagyon kint felejtés kiküszöbölhető. Andris már nagyfiú, okos hároméves, a trakik, fúrók és szerszámok ezerszer jobban érdeklik, mint a virágcserepek ízinkekre szedése és orális analízise (magyarul földkóstolgatás). A házipáleszt meg nem hagyom elöl a kredencen, inkább megisszuk. Ilyen egyszerű, és lesz rozmaringom!

Csak hogy nyoma legyen az idei tél eddigi enyheségének

Holnapra már erősen közeleg a hóesés az előrejelzések szerint, így remélem, végre szánkózás és hóemberépítés következik. Ma délelőtt még bementettünk a kertből egy kellemes zöldséglevesnek valót.

A babarózsa, boglárkacserje startra kész, a gyöngyvesszőm majdnem kihajtott. A mogyoró barkái hosszan lengedeznek. Furakodnak felfelé a krókuszok, törpe íriszek. Anyunál kinyílt a hóvirág.

Az örökzöldek és a fű elképesztően haragoszöldek. Utóbbi akár még nyírásra is alkalmasnak tűnik.

Kíváncsi vagyok, hogy hat ez az enyheség a tavaszra és a jövő évi szezonra.

A világ legegyszerűbb

színes, nemfőzős sógyumája:

Tulajdonképpen egy ételfestékes vízzel gyúrt lájtos, de erősen sós csipetketészta. A videón 4 színben készül, mi gyakrabban állunk neki az egyadagos, egyszínű változatnak. 

Száraz rész:  5 evőkanál liszt, egy evőkanál só összekeverve (a só finom szemcséjű legyen, különben durva tapintású, nehezen munkálható a gyurma)

Nedves rész: 1/2 dl víz, belecsepegtetve ízlés/igény szerinti mennyiségű folyékony ételfesték (pasztell színhez elég pár csepp, élénk színhez olyan fél fiolányi kell) és egy teáskanál étolaj.

A nedves részbe beleszórjuk kanalanként a száraz részt és alaposan kigyúrjuk, kidolgozzuk. Ebből a mennyiségből egy kétdecis fedeles pohárra elegendő mennyiség készíthető. Öt perc alatt kész. 

A világ legegyszerűbb krémes ujjfestéke: 
Lábasba 2 kanál liszt, 2 kanál só, 2 kanál cukor, 2x2=4 dl víz, összefőzni, mint a pudingot, fedeles pohárba tenni, folyékony ételfestékkel színezni és ha kicsit meghűlt, mehet a móka...

Andrist ezek a dolgok egészen boldoggá teszik (mint minden, ami tapintható-kenhető). A lakás állaga mondjuk más gyurmatészta.

Gyümölcsös örömök, bánatok

A fagymentes időt kihasználtuk metszésre, leltározásra a gyümölcsösben. A munka oroszlánrésze idén Janira hárult, aki évről évre egyre profibb fűrésznyikorgató és ollócsattogtató.

Körték és a zöldséges napfényesítése

Idén a hajtáshervadásos betegség betett a körtefáknak, a visszametszegetés semmit sem ért, az ősz végén Jani kivágta az árpával érő és a Vilmos körtéket. Így megszabadult a zöldségeskert legkevésbé hasznosítható sarka az árnyéktól, ezzel helyet is nyertünk a zöldségféléknek. Az alaptrágyát a földre tavaly nyáron kitett festőpapír+fűmulcs takarás adja, ami mostanra már jó háromnegyedig elkomposztálódott. Van egy olyan sejtésem hogy ez a talajtakarás nem nagyon ízlett a körtefáknak, ez is hozzájárult a lebetegedéshez. A Klapp körte vegetál, kap még egy halvány esélyt. Pótlásnak pedig ősszel ültettünk egy Bosc kobakot a komposzt mellé.

Csonthéjasok

Amivel idén elégedettek lehettünk, az a mogyoró és a dió. Mindegyik közeledik a teljes termőre forduláshoz. A mogyorósövény jó ládányi termést adott, a dió kisebb zsáknyit. Lassan itt lesz az idő a tisztogatásra.

Szilva

Az anyós magról kelt szabolcsi szilvája a hatodik év után termett 3, azaz három szem ízetlen, vizes szilvát. Halállistára tettük. Őshonos, meg magról szaporított, meg öko is, de nem üti meg a fogyasztható szintet. Helyette valami ízes termésű, megbízható, aszalásra is alkalmas termésű fajtát keresek. A Besztercei szilva finom, nagyszemű, de nagyon vizes, ezért a céljainknak nem megfelelő. Lekvárnak jó, kár, hogy utálom a szilvalekvárt. Aszalni nem való, pedig az aszalt szilvát az egész család szereti. 

Almák

A ranetten 3 db hatalmas, zamatos gyümölcs termett, így pihente ki az előző évi túltermelési válságot, amibe belebetegedett. Jani alaposan megmetszette. Jó lenne, ha beállna az állandó, közepes termés. Az almája január elejéig eláll és finom, ezért megmaradhat a fa. A birs is hozta a formáját.

A Húsvéti rozmaring csemeténk magasra nőtt, de a fősudarát kitörte az egyik nyári vihar, úgyhogy érdekesen néz ki... Majd az olló meggyógyítja. 

Barackok

A Champion őszi szépen termegetett, nagyon édes és szaftos a gyümölcse. A két ellenálló új csemeténk (Redhaven, Suncrest) fiatal korához képest elég intenzíven fejlődött, alapos alakító metszést igényelnek. 

Jani tavalyelőtt nagy gonddal metszette meg a kajszit, jól is sikerült az ágválogatás, szellős-napfényessé tette a koronáját. Az utolsó két évben közepes mennyiségű, de kiváló minőségű termést adott.. A gyümölcs egy részét becseréltem rábaközi finom-finom lémálnára, abból készítettünk szörpöt, lekvárt a változatosság kedvéért. 

A Debreceni bőtermő meggy csemeténk elég satnyácska. Attól félek, futóbicikli-baleset áldozata lesz. 

Bogyósok

A Fertődi kollekció (fekete- és pirosribizli, málnák és josta), amit tavalyelőtt ősszel telepítettünk, nagyon bevált. A feketeribiszke és a málna már megmutatta a termését, a rikő még nem, csak bokrosodott. A régi fehér ribiszkék hozták a szokott formát: rövid fürtök, édes termések. Aggasztó, hogy a most várható hideg előtt nagyon duzzadásnak indultak a rügyeik. Folyamatosan kaptak tuja- és fenyőgally mulcsot, jót is tett nekik.

Szőlő

A lugas kialakításának utolsó fejezetét is megkezdtük, ehhez szakértő segítséget is kaptunk. Egyik jó barátunk egy fertőparti osztrák otellós gazda szőlőjét metszi-gondozza hivatásszerűen, ő segített a futós venyigéket szakszerűen szelektálni. Alapos munkát végeztek Janival, áttekinthető és szellős ágrendszert alakítottak ki a dzsumbuj helyett. 

Tettünk egy próbát a házi borral: 50 kiló szőlőt leszedni - vödröt sikálni neki - zárható tárolóedényt vásárolni forraláshoz - darálós gazdát keresni - szőlőt ledaráltatni, kocsival a cuccot hozni-vinni, kocsit jól összecseszni összekenni - hordót, prést szerezni (apósnak volt hentergőben, de haza kellett keríteni Köröshegyről) - kimosni, fertőtleníteni - kiforralni, szelepet venni - anyu pincéjében rottyadt demizsonokat keresni - kimosni, fertőtleníteni - lefejteni - állni hagyni ----> se bor, se ecet a végeredmény. A munka ugyanannyi, mintha 500 kilóval dolgoznánk, az infrastruktrúrát megteremtettük jó sok utánajárással, a végeredmény még guggolósnak is gyenge. Nem tudom, mit lehet ekkora mennyiséggel értelmesen kezdeni, szörpnek rengeteg, bornak macerás és rossz. Ötleteket várok. Valami facebookos cserebereoldalhoz kéne talán csatlakozni és téli almára becserélni, mondjuk.

Összességében inkább mínuszos a leltár végeredménye. Van, aminek a termésére még várni kell, van, ami jövőre pont beáll, vannak stabil pontok. A legproblémásabb a körték kipusztulása és a szőlő értelmes hasznosítása. 

Blogszünetünk oka

az, hogy 2013. november 4-én megszületett Balázskánk.

újszülött

 Hatalmas baba volt már a születésekor is, 4 kg és 40 dekagramm. Most közel két hónaposan már a hat és fél kilót közelíti. Nekünk ő az igazi karácsonyi ajándék. Nyugodt kisbaba, hihetetlen, de éjjel is alszik, általában csak egyszer kel fel enni. Kellemes meglepetés ez az örökké éber, pörgős Andris után.

Pár kép a mindennapjainkról:

 

itthon, ismerkedés a tesóval

Így mosolyog

Nagyon szeret fürdeni, de már majdnem kinőtte az újszülött-fürdőkádat.

Tornamutatvány

Végül még egy szívdöglesztő mosoly

Boldogsággal búcsúztatjuk ezt az évet és reméljük, ilyen lesz a jövő évi folytatás.

Egy krumpliásás tanulságai

Az ember nem is gondolná, hogy az októberi krumpliszedés milyen sok tanulsággal járhat. Mialatt még az őszön veszekedetten húztam a gyomszárakat, mérgelődtem a rossz termésen, és bánatos képpel tanulmányoztam az ásás közben elvágott krumplikat meg a vízhólyagokat a tenyeremben, kínos kérdéseket tettem fel magamnak.

Először is: miért van az, hogy az ágyás külső felében irdatlan gazok nőnek, a szomszéd felőli részen pedig csak kutyatej meg muhar? És a külső oldalon miért kétszer akkorák a krumplik, mint a belsőn? A külső oldalon miért nehezebb ásni a krumplit, a belsőn miért könnyebb? A külső oldalon miért van több drótféregrágott gumó? A válaszok az orrom előtt voltak, csak jobban le kellett hajolnom hozzá.

A krumplik ágyása idén a kert egészen hátsó részébe került. Itt álltak még tavaly a paradicsom meg az uborka kordonos neveléséhez leásott nagy oszlopok, mint valami Húsvét-szigeteki szobrok. 

Idén tavasszal azonban kiemeltük ezeket a nagy monstrumokat, az ágyásokat ezeknek a helyével megnagyobbítottuk. Nyertünk vagy harminc plusz négyzetmétert ezzel. Ezt felástuk,majd hóolvadás után tárcsáztattuk, és bevetettük áprilisban krumplival. Eleinte szépen fejlődött minden növény, annyira nem is gazosodott, és én buta fejjel még örültem is, hogy tiszta az ágyás. Egészen addig, amíg a krumpliszedésre nem került sor. Ekkor szörnyülködve szedtem fel a csak diónyi gumókat, ami a tavalyi terméshez képest egészen lelombozó. Ezért is volt tiszta az ágyás a gazoktól! És ezért nem voltak drótférgek a belső oldalon: igazából nem volt min nyámmogniuk…

A talajt jobban megvizsgálva ugyanis észrevehettem volna, hogy az a belső oldalon tisztára terméketlen, merő homok, tégladarab, a mélyből pedig kétökölnyi köveket forgatott fel a tárcsa. A kertnek ezen a darabján állt hatvan évvel ezelőtt nagyapánk később lebontott pajtája. A szegélyt ezért nem is művelték a szüleink sem: bontásból származó téglaporral, homokkal kevert ennek a területnek a talaja. Az sem tett jót, hogy a kertszomszédunk a tizenöt évvel ezelőtti építkezésekor szüleink engedélyével ezen a terméketlen sávon tartotta ideiglenesen az építőanyagot. Hát ezért volt könnyű az ásás, a termékenyebb, ásványi anyagokban gazdagabb tömör agyag helyett  homokkal kevert téglaport forgattam!

A meddő talajt a tavaszi tárcsázáskor a gép még egy méter szélesen kijjebb terítette, ezt a sávot a krumpliásáskor világosan lehetett látni. Magyarul „holt földet” vetettünk be, és vacakoltunk rajta egy éven keresztül, eredmény nélkül.

De mit tegyünk vele? Azért ez egy komoly terület, sok embernek kincset érne egy harminc négyzetméteres kis kert is. Luxus, hogy azért parlagon hagyjuk, mert a talaj pocsék. Kimondtuk a végszót: alapos talajjavítás és kisigényű növények telepítésével, utána huzamos mulcsozással és az átlagnál gondosabb műveléssel újraélesztjük a szegélyt, teremjen. De hogyan? Komposztunk nincs, a kerti hulladék a tyúkok táplálását szolgálja. Csak valamennyi tikgané van és fahamu, de ez egy ekkora kertben elveszik, jelentéktelen. Mi legyen? És mi értelme van annak,hogy a legpocsékabb sávot feljavítjuk? Ennyi erővel az egész kertet is feljavíthatnánk, jött a gondolat. Végül is már vagy tíz éve nem végeztünk érdemi talajjavítást. Ideje van a „föld tatarozásának”. Osztottunk-szoroztunk, végül néhány heti buzgó telefonálás után tizenöt métermázsa házias jellegű marhaganéval lettünk gazdagabbak. Illetve gazdagabbak nem lettünk. A gané ára ugyanis ráébresztett, hogy a sz@rt is lehet aranyárban mérni… Na jó, ez egy kicsit túlzás, és az ilyen ráfordítás sokszorosan visszatérül. 

Megvolt tehát múlt héten a hétvégi program. A fraknói karácsonyi vásár megtekintése helyett ganét teregettünk az egész kertben. Ugyanis a trágya nem szánon érkezett, mint a Mikulás, hanem egy félig bedöglött vontatón, ami nem volt alkalmas arra, hogy a ganét elterítse. De megoldottuk, még ha illatoztunk is. Múlt hét hétfőn pedig szépem beszánttattuk.

A rossz talajú szegély emellett még kapott olyan tíz talicska tikganét is extra porcióként. Jövőre pedig kis igényű növények telepítésével és sűrű mulcsozással újra termővé tehetjük ezt a parcellát. Ez a krumpliszedés tanulsága: orral közel a földhöz ismerhetem meg a kertem a legjobban.

Mikulásajándék (többé-kevésbé) újrahasznos, egészségtudatos módra

No, azt ijesztő cím ellenére azért nem lettünk tesómmal az elvek rabszolgái az elmúlt időben... A személyes poszt a blogszünetről már készülőben van.

Szóval, szerettem volna a családnak valami finom, ugyanakkor nem totálisan foggyilkos, de azért azon nyomban felfalható csemegét kínálni a mikuláscsomag részeként. Előszedtem a mogyorótermést, az aszalt almaszeleteimet, egy csomag bolti diákcsemegét (aszalt gyümölcs- és magkeverék). Összekevertem a csemegéket.  Kerestem hozzá -vérciki, de ebből van itthon a legtöbb - 400 grammos bolti mogyorókrémes üvegeket. Ebbe töltöttem a mixet. A tetejére nyomatéknak két szaloncukor került.

Lezártam az üvegeket a gyári tetővel és díszítésnek rizspapírból vágott köröket kötöttem a fedél nyaka köré selyemszalaggal. Egyszerű ajándék és szerintem hamar elfogy majd.

Szőlőnevelő és bulihely

Valami, ami lassan hoz eredményt, de abszolút megérte vele vesződni. 2011-ben kezdtük a lugasépítést, akác gömbfából és fenyőgerendákból. A Google Maps légifotóján még most is látszik az első képen összerakott fakupac. A szőlő két év alatt futotta be a lugasunkat. A folyamat így néz ki képekben:

A lugasunkra futó igénytelen, lemosó permetezésen és az alapos alátrágyázáson kívül különösebb gondoskodást nem kapó rezisztens szőlőkről már írtam régebben. Idén jó szőlőtermésnek örülhetünk, augusztustól novemberig kerül a lugasról friss gyümölcs az asztalunkra. Idén már mindegyik fajta megmutatta a termését is. 

Augusztus elejétől érik a Zalagyöngye, amikor sárgásak a bogyók, már elég édes a fogyasztáshoz. A héja vékony, de sok a magja. Augusztus végére már nagyon zamatos, mézédes, de nagy számban vonzza a darazsakat. Nagy, mutatós fürtöket hoz. (A darázsinvázióról még írok, ha sikerül.)

Zalagyöngye

Két héttel később, augusztus vége felé kezd érni az egyetlen katalógusból hozatott szőlőnk, a Néró. Nagyon édes, kissé fűszeres-muskotályos, ovális bogyójú. Alig van magja, vékony a héja. Szintén darázscsalogató. Nagy lombú, jó futós fajta. 

Néró

Szeptember elején érik a jellegzetes, erős ízű, de igen édes Delaware. Direkttermő, bornak nem való, tilalomlistás fajta. Íze szinte már émelyítő, a héja kicsit vastagabb, mint az előzőeknek, ezért nem támadják a darazsak. 

Delaware

Egy tő van a Szőlőskertek királynőjéből. No ez tényleg más kaszt, mint a "mezeiek", vékony héjú, elegáns és nagy bogyójú, nem magos. Kényes gyomrúaknak is remek. Kevésbé futós viszont, és kicsit kényesebb. 

Szőlőskertek királynője

Egy évvel a többi után érkezett, de lehagyta őket a növésben a Nyisztor szőlő, legalábbis Jani mamája ezen a néven hozta Szabolcsból. Nálunk ezt a fajtát Oportónak hívják. A tulajdonságai nem teljesen passzolnak a standard fajtaleírással, hiszen a miénk kimondottan kúszós lugasszőlő és nem rothadékony. Már édesedik, de a tőkén novemberig is bírja. Édes, zamatos, számomra agyerekkor ízeit idézi. 

Oportó/Nyisztor

Még savanykás a Saszla, nálunk általában szeptember második felében érik, de akár december elejéig is bírja a tőkén. Ez a fehér szőlő igen bőtermő, édes. A lugas harmadát befutotta. Gyakran árulják a szupermarketekben és a piacon. Házikerti szőlőnek is bevált. 

Saszla

Az utolsó a sokhasznú Otelló, ami borszőlőként erősen tilalmas, de azért nagyon hasznos ismét elolvasni a Liliomkert írását erről a hajdan tipikus nyugat-magyarországi fajtáról. Talán december elejéig is kibírja a már lombtalan szőlőtőkéken.

Otelló

Hétféle szőlő, négy fehér, három fekete. Mindegyik gond nélkül terem, szép a lombjuk, finom a termésük. Árnyas búvóhelyet adnak a kánikula elől, aláfér az összes kinti gyerekjáték, helyet kínálnak az összes nyári bulinak. Megfogják a kisebb esőt, eltakarják a belátást. Naponta örülünk a lugasnak, a kert dísze lett.