Április első vasárnapján... (3. rész)

Most az építési telken vagyunk.
A viszonyok éppen olyan dúvadak, mint pár hete,

de ez csak a látszat!

Valójában az utcán levő termőföldkupac behordattatott (:-)), a nemrégiben elültetett boglárkacserje bimbózik, megéledt. Az aranyvessző ragyogó, és egy sereg tulipánbimbó előbújt a megmentettek közül. A gyomok is megjelentek, de azokon lehet segíteni. A téli viola kivételével az összes évelő úgy tűnik, megéledt. Idei évre, úgy gondolom, a virágoskert-készítést berekesztem, de most keződik - nem a tánc-a virágzó cserjék és a gyümölcsfák telepítése.

Egyvalami azonban kiakasztott.

Ez a fess fiatalember, aki rossz perceiben így néz ki:

Tavaly a telek kerítésén belül túrt. A kerítés alapja kb. 40 cm mélyen van a földben, így a fess fiatalember nem volt képes áttörni alatta. Akkor benn a telken túrt kimeríthetetlen buzgalommal, a fűnyírót kétszer is tönkretéve. Kedvenc területe az a rész volt, ahova a ház alapja került. A termőföld ott dózerral félre lett tolva, a földdel együtt a vakond is, képzeljétek! A nagy, puha, gilisztákkal teli földkupacban arany élete volt. Közben a kerítést szétbontottuk, hogy a sóderszállító kocsi és a betonpumpás autó is beférjen. A nyíláson a vakond azonnal kalandtúrára indult - az utcára. A vízelvezető árok alját szinte összefüggően feltúrta. Jó, tudja az ember, hogy hasznos állat, meg csak a jó termőföldben - ahol sok a gilinyó, meg a csimasz-él meg, jelenléte tehát a jó talaj jele, de nem boldogít, hogy ott van. Remélem, nem csajozik be, és nem alapít családot a telken. Vagy ha igen, túrhatja a külső oldalkertet, vagy a hátsó sarkot, de ne a nyírott gyepet. Vajon oda lehet szoktatni valahogy? Mit lehet a vakonddal kezdeni?

Április első vasárnapján... (2. rész)

Április első vasárnapja a veteményeskertben...
Az eperágyást a gaz gazok orvul fojtogatják! Lesz ebből szamóca? Kapálni kell!!!
A kertben friss földtúrások: a földbe kerültek az első friss zölségfélék magjai. Csak mi túrtunk kapával-gereblyével, a vakond még nem szerencsére. Nagy kőkupacok is vannak, amik a földből jöttek elő.
Palántáim nagy része már a szabad levegőt élvezi kint. A paradicsom és néhány kényesebb évelő lapít még a folyosóablakban. A paradicsomosládából ismét nőtt tintagomba, most már négy darab. Vajon árt ez a paradicsomnak?
Na persze a veteményezés nem úgy kezdődött, hogy hátrarobogtam a kertbe, és "hawaii, dizsi" minden ment a földbe... Nekiálltam gereblyézni. Közben szidtam magamat, mert a gereblye még azon a söprűnyélen volt mindig, amire tavaly szeptemberben, a kert letakarításakor szegeltem rá, amikor levált a feje. A söprűnyél hosszában repedt el, amitől még használható volt, de kegyetlenül törte a mancsomat. Aztán nekiálltam a kapával sorokat húzni. A kapa nem finomkodott: azon kívül, hogy bot életlen volt, három mozdulat után leszakadt a feje. Újabb szitkozódás, aztán diszkrét osonás Hédiék fészeréhez, az ő kapájának titkolt lenyúlása, csendes használata, ugyanolyan halk visszahelyezése, aztán vetés, a sorok betakarása és gyönyörködés a Nagy Műben. Aztán a hímnemű családtag veszekítése a kapafenés, nyélre rakás stb... ügyében. Ez a kezdet. Milyen lesz a folytatás?

Április első vasárnapján... (1. rész)

Április első vasárnapján mit látunk a kertben?

A virágoskertben: fakadó évelőket és fűszernövényeket, kissé az elszáradt tavalyi gazok és korán fejlődésnek indult csollányok közé ágyazódva. Sürgős kapálásra szorul. Ráadásul komlóhajtást is felfedeztem, amit sürgősen ki kell irtani, mert közel s távol kinyír mindent, amit lehet, halálra fojt. A héten itt is irtási munkálatok kezdődnek.

Lányom újabban a megspórolt 10-és 20 Ft-osait gumicukor helyett virágpalántákra költi (nem az élelmiszerbolt előtt nyafog "valamiért", hanem a virágbolt előtt). Evégből a fakadó rózsatövek közül mindenhonnan az ő árvácskái, nefelejcsei kukucskálnak elő, amiket nagy gonddal elültetett és locsolgat. A rózsatövek szépen fakadnak, Közöttük zizin nő a medvehagyma, a sásliliom, meg a jó Isten tudja, mik. A hóvirágnak, krókuszoknak már leáldozott, a nárciszok pompáznak, a tulipánok "tulakszanak" (falusiasan szólva). A kankalinok tartják a pozíciójukat.

Apropó, tulipánok! Van egy kedves, jó ismerősöm, Karcsi bácsi. Szerintem nincs ember, aki annyit tudna az évelőkről, cserepes-és balkonnövényekről, mint ő. Munkahelyemen (amelynek a teljes kerttervezését és beépítését - magasabb kora ellenére is- egymaga végezte) éppen a tavaszi virágosítást végezte: az általa gyönyörűen átteletetett muskátlikat ültette át. Ővele beszégettem a tulipánokról. Ő tavalyelőtt ugyanis a parkoló ágyászegélyét fehér és rózsaszín tulikkal ültette teli. A fehér tulipánok eltűntek, a rózsaszínből alig van pár szál. A helyükbe piros tulipánok kerültek. Hogy is van ez? Karcsi bácsi szerint: a fehér és rózsaszín korai tulipánok ezt az éghajlatot nem, csak Hollandia klímáját bírják, egy részük kifagyott. A többinek fiókhagymái nőttek az eredeti hagymából. Az eredeti hagyma valamilyen vegyszerrel vagy hormonnal volt kezelve, az adta a virág különleges színét. A fiókhagymák már nem részesültek ebből a szerből, így visszasárgultak meg visszapirosodtak. Ráadásul - ki gondolná- a tulipán magról is terjed! Ha sok a méhecske, ezerrel porozzák a tulikat, s egy-egy, a visszametszés, felásás ellenére is hoz magokat. A tulipán színének öröklődése - ezek szerint- a középiskolai biológiakönyvekből származó domináns-recesszív öröklésmenettel történik, aminek eredménye, hogy az utódoknak jó része visszaüthet a nemesítetlen fajtákra. Ezek szerint tényleg igaz az, hogy idővel visszapirosodnak a tulipánok!

Gyöngyök újra...

Ma Hédiék Sopronban és a Fertőn kirándulnak a csodálatos időben, csak én koptatom a billentyűket, mivel hivatalosan dolgozom... :-) Tesóm holnap biztosan hosszas élménybeszámolóval rukkol majd elő a soproni Quimby-koncertről, és hogy miről recsegtek a nádirigók Podersdorf am See-nél... Na jó, nem cikizem, megérdemli, sokat dolgozik.
Hajnalt szeretném kifaggatni: azt a azt a gyöngyös kerek bigyót hogyan lehet elkészíteni? A kép alapján maga a fűzés technológiája ismerős, de a golyóforma kialakítását el sem tudom ebből képzelni. Le tudnád ezt nekem írni? Vagy van valamilyen leírás, könyv róla?
Én a nagy gyöngyfűzési "tudományomat", bevallom, könyvből szereztem tinikoromban. A legalapvetőbb fűzési módokat tesóm egyik volt osztálytársa mutatta meg, aztán olyan '93 körül megjelent a egy könyv, amiből meg lehetett tanulni a klasszikus gyöngyfűzés meg gyöngyszövés alapjait. A többit már ki lehetett kombinálni. Mondjuk akkor még alapanyagokat sem lehetett igazából kapni. Ma már minden sarkon akad egy - egy hobbibolt, ahol minden megkapható. Nekem ez az egész ismeret kb. 10 év alatt jött össze, nem úgy, mint neked, Hajnal! Én csak olyan vagyok melletted, mint a csiga az Intercity vonat alatt a talpfán mászva.

Kövek, kövek mindenütt....

Megtörtént a veteményes tavaszi mélyszántása. Ezzel együtt egy évszázados, korhadt diófacsököt is kiemeltünk a kert végéből. Úgyhogy volt felfordulás.

A mélyszántás anyukámat nagy örömmel töltötte el: nem kell majd a tömör kerti agyagot megfeszített izomerővel kapálni, sokkal könnyebb lesz dolgozni a földdel. De a látszat csalt. Az eke kb. fél méter mélyről hatalmas kavicsokat, egy régi épület tégladarabjait és fagyökereket túrt fel. Úgyhogy azt a kb. 50 négyzetmétert, amit elsőként bevetni kívántunk, hosszadalmas munkával kellett megtisztítani a kövektől. Közben istenien összetapostam a mélyszántást, úgyhogy legalább olyan tömör, mint annak előtte. De azért minden rosszban van valami jó: legalább a jövő évi szántáskor már nem kell köveket szedegetni. A nagy kavicsoknak még örültem is: színt visznek majd az úgyis már kicsit leamortizálódott sziklakertbe.

A sziklakert? Egy régi, roskadozó ásott kút állt az udvarunkon, mellette avitt, széttöredezett betonvályú. Csúf volt mindkettő, de talán még dózerral sem lehetett volna eltakarítani egyiket sem. Meg a kúthoz valami lehetetlen nosztalgiával ragaszkodtam is. Oldalán ugyanis dédpapánk művi, kézi faragása: K.L. 1936. Azonban a kútkerék kikorhadt, az ágasa kidőlt, a betonvályú oldala kiszakadt, a kút vize megromlott. Mit tegyünk vele?

Egészen váratlan ötletet kaptam. Hédi egyik kolléganőjénél gyönyörű sziklakertet láttam. Kiderült, hogy a szépen felújított régi falusi ház udvarán levő sziklakert a hasonlóan lelombozó látványt nyújtó régi, használaton kívüli pöcegödör fedlapját van hivatva eltakarni. Az összkép kertészeti magazinok címoldalán szerepelhetne. Aztán máshol is láttam romos pincéket, sitthalmokat sziklakertté alakítva, így született meg a nagy ötlet: legyen a kútból sziklakert!

Pont akkor volt egy nagy felújítás a házban, az udvaron hegyekben állt az építési törmelék meg a sok ramaty. A kutat - mivel a vize úgyis rossz volt-kénytelen-kelletlen telitömtük a cserép-és tégladarabokkal, a föld felett álló részt pedig Hédi segítségével földdel. A betonvályú horpadt oldala nagyméretű kövekkel és nagyanyánk régi, savanyúkáposzta-lenyomtató köveivel lett följavítva. Aztán szedtünk ösze mindenféle más köveket, jött a termőföld, és végül a virágok. Pár év alatt új fényben ragyogott minden a kút körül.

Ezen éppen János dühöszti Mirát nagyanyánk káposztás kövén.

Tavalyelőtt azonban betolakodó jelentkezett, amit én hurcoltam be. Ő az:

Bizonyára ismeritek, Kiss Meténgnek hívják... :-) Egy szálat kaptam Héditől elültetésre, azt hittem, ki is döglött. Aztán tavaly olyan vad burjánzásba kezdett, hogy egy csomó növényt majd megfojtott. Úgyhogy az idei tavaszt sziklakerti irtóhadjárattal kezdtem. A többi növény szinte felsóhajtott... A kihuzigált tövek az építési telek kerítéslábazatába kerültek, elfojtandó a csalánt, acatot. Ott jó néven veszem, ha elburjánoznak.

A Nagy Kipakolás

Ma az egész délutánt a növényeimmel töltöttem. Jani segítségével lehoztuk a telelőből a pozsgásokat, a leandereket és a muskátlikat. Ameddig a virágföld tartott, át is ültettem őket.

A pozsgások abszolút a kedvenceim közé tartoznak szívós kitartásuk miatt. Gyűjtőnek ugyan nem nevezném magam, de néhány tucatot sikerült tesómmal összeszednünk. Ők a padláson teleltek, és szinte kivétel nélkül átvészelték a fagyos napokat. Egy-két cserép pozsgást azért ki kellett dobnom, mert a cserepekkel feljutott néhány csiga, akik a megenyhülő időben felkeltek, és jókat lakmároztak az anyósnyelvből (jó fejek).

A sziklakertbe ajánlott növények közül néhány szabadban is áttelelő kövirózsát elültettem a mamától rám maradt csirkeitatóba, ők a bejárati ajtó téli-nyári díszei.

A leanderek Moháról, még távolabbra visszatekintve pedig Mándokról származnak. Jani nagymamája dugvány formájában vonaton költöztette át őket keresztül az országon. Háromféle színű van: telt rózsaszín, telt fehér és halványsárga. További színek beszerzése ágcsenésel tervben van...

A muskátlikat eléggé megviselte a tél, sok kipusztult. A tavalyi négy ládából csak kétládányi maradt, amiben még talán egy hajszálnyit érdemes reménykedni. Átültettem, jól belocsoltam őket, de nem bízok abban, hogy valaha is megerősödnek, vagy virágokat hoznak. Bár a remény hal meg utoljára... Sokan évente újakat vásárolnak, muskátliból, most már értem, miért.

A szerelemvirágot szétosztottuk 3 tőre, de a szétvágás közben azért megsérült a gyökere. Reméljük, nem sínylik meg nagyon; úgy tudom, eléggé ellenálló évelők. Tavaly magról neveltem golgotavirágot, néhány cseréppel, ők eléggé beteg külsejűek, felnyurgultak. Kaptak friss földet és szép hosszú nádkarókat, az olasznád tavalyi szárait. Hátha megjön a kúszókedvük.

Nappuszi

Alig három napja, hogy melegre fordult az idő, és beköszöntött az igazi tavasz. Nálunk, a kertben így:

Ami a következő képen látható, az nem valami egzotikus csoda. A lestyán tör magának így utat a földből, hogy azután hetek alatt méteres, sőt kétméteres, cserjényi termetűre nőjön. Bordó hajtásai fúróként működnek, és minden apró levélke már ekkor, kicsiben készen van rajta. Fűszerként levesbe főzve vagy sült húsok mellé dobva szoktuk használni. A mi lestyántövünk marosvásárhelyi eredettel büszkélkedhet, anyu erdélyi származású szomszédasszonyától származik (ő leostyánnak nevezte), a tárkonnyal, mentával, citromfűvel együtt.
Új virágunk a Puskin-virág, igazi kis költői szépség.

Végül tudom, hogy minden normális ember ősszel vesz árvácskát, mert akkor két évszakon át díszít, sőt, az enyhe teleket végigvirágozza, én most mégis vettem néhány cseréppel. Ez a fajta óvodáskoromat juttatta eszembe. Akkor Halászi főutcája már igaz, hogy már sátortetős kockaházakból állt, de egységes volt az utcakép a házak előtt álló két-két gömbjuhar miatt is, meg azért is, mert minden ház előtt szép virágoskertet telepítettek az asszonyok, hullámos betonszegéllyel körberakva. Abban a leggyakoribb virág az ehhez hasonló árvácska volt, óvodából hazamenet mindig csentünk néhány szálat. Ez a fajta a bohócopfira hasonlító virágján kívül attól is érdekes, hogy nagyon illatos.
Most már csak egy néni foglalkozik az otthoni nevelésével, és ez komoly odafigyelést igénylő dolog. Úgy mesélte, júniusban kell vetni gondosan eldolgozott földű ágyásba, és egy hétig, kelésig nedves újságpapírral takargatni, és reggel-este finoman, rózsával locsoni. A növénykéket kelés után is gyakran kell öntözni, így lesz szeptemberre szétpalántázható. Ha tudok magot szedni róla, én is kipróbálom ezt a módszert.