Újjászületések - avagy a pech se mindig az, aminek látszik

A héten sokat dolgoztunk a kertben... Azt hiszem, ez itt nem számít országos hírnek... Csütörtökön azonban a nap folyamán hétmilliméternyi szitáló eső hullott. Ezt a napot kerti szemlére használtuk ki anyuval, s csodás felfedezéseket tettünk.

A szemlézés eredeti célja az volt, hogy a ki nem kelt növényeket számba vegyük, és megbeszéljük, hogy azok helyére mit ültessünk, palántázzunk. Ilyenkor - mint két püspök az új templom felszentelése előtt :-)- végigvonulunk a kertben, kezünkben tömjénező helyett vetőmagos vödör, palántázóásó. Egyenként szemügyre vesszük az ágyásokat, mint a freskókat. Az eredmény az alábbi:

A petrezselyem még kapott egy utolsó esélyt és némi vizet. Parcellájában négy nagy sor volt, ebből kettő és fél kelt ki, pedig már "leírtuk" a kis növényeket az utolsó szálig. Az ágyás hiányos foltjait brokkolivak fogjuk betölteni. Januárig biztosan kitart ez a gyökérmennyiség, és paszternák is lesz, meg metélőpetrezselyem.

A feketegyökér helyére már ráfogtam a kapát, amikor a - talajkímélés szempontjából még kigyomlálatlan placcon - észrevettem a gyenge növények sorát.

Ő a legnagyobb. nagyon hasonlít a tarackbúzához, óvatosan kell majd az ágyást megtisztítanom, nehogy a veteményt húzzam ki a gaz helyett. Tucatnyi kis feketegyökeret számoltam meg, így végül is hiánytalan volt a kelés, mert a tasakjában se volt több mag. Pedig már elkönyveltem, hogy csak jövőre kóstolhatom meg a saját termésemet, és akkor se biztosan! Hédi ugyanígy bukkant rá az eső után előbújó zöldspárga-magoncaira, amik olyanok, mint egy mini aszparátusz. A kertből kihaltnak hitt körömvirágok is előkerültek - a korianderral vegyes retekágyásban... Egy uborkasor is úgy döntött, hogy kikel, hosszas töprengés után. Amikkel idén befaragtunk, azok a babok. Alig bújtak elő, nyeszlettek. Pedig tavaly rokonnak - sógornak - komának osztogattuk a termést.

Végül: aminek szívből örültem, bár Hédié: a féltett kis diófa. Ez egy nemesített csemete, elég sokba került, hároméves oltvány, tavaly termett először egy szem diót. A kemény télben a nyulak teljesen körberágták, tavasszal a rügyezésnek semmi jelét sem mutatta. Hédivel - mint egy vérbíróság - már ki akartuk szedni, amikor sógorom feltűnt, megakadályozandó az "istenítéletet". Jani úgy látta, hogy hajt a diófa. A nem született kertész avatatlan szeme vette észre a két rutinos ellenében, hogy a fa él. És milyen igaza lett! Így kihajtott:

Előbújt a kikeletlen csombor is -két és fél hónap alatt. A lerobbant zeller kezd erőre kapni. csak Hédi fonalas agávéi maradtak olyan rozi állapotban...

Nagyon örültem, hogy - még ha lassan is - mindden növényem így meghálálta a gondoskodást, szépen kikelt. Csak így tovább, az idei jó kis evészetek érdekében!

Növénybetegségek, kártevők - 1. rész

Ahogy haladunk előre a tavaszban, nem csak a csodásan nyíló virágok, majdani termésekkel megrakott gyümölcsfák, szépen fejlődő zöldségek tűnnek fel. Sajnos a betegségek jelei is észlelhetőek... Különösen a gyümölcsfákon lehet észrevenni ezeket.

Egészséges és tafrinával fertőzött őszibaracklevelek:

Szörnyen néznek ki ezek a barna, eltorzult, gombafonalakkal fedett levélmaradványok.

A diófacsemete levelén tűntek fel ezek a pirosasbarna foltok.

Még sose láttam ilyet. A fa csünöttnek tűnik a másik, egészséges csemetéhez képest!

A meggyen vettük észre: a levelek, virágzatok összeszáradtak, az ágak felkopaszodtak.

Ilyen még nem volt, a fa eddig mindig egészségesnek tűnt. Mások meggyfáin is láttam ezt a betegséget.

Egyedül a tafrinát ismertem fel, sajos nagyon nem értek a gyümölcsfák betegségeihez. A tafrina ellen permetezni kellett gombaölő szerrel (a nevét ne kérdezzétek), nehogy ledobálja a gyümölcseit is. A fertőzés súlyosnak tűnt. Az aránylag kicsi fát könnyű volt lepermetezni, de hogy a meggyet hogy tudnám megszabadítani a betegségtől, fogalmam sincs. A két fa terebélyes, mindegyik legalább 6 méter magas. Létráról permetezni a pár literes nyomáspermetezővel? És nem is tudom, igazából mi a baja!

Párom apukája szőlősgazda, a szőlősgazdák általában jobban értenek a gyümölcsfák betegségeihez, tőle fogok tanácsot kérni. Az vigasztal, hogy az alma, körte, ribizli nagyjából egészséges. Tesóm gyümölcsfái sem betegek, mehetek hozzájuk "gyümölcslegelni",ha nem terem nekünk!

Felfedeztem az első rovarkártevőket is: a retket - szokás szerint - kikezdte a bolha, sőt, az elkülönítőben nevelt brokkoli-és bimbóskel-palántáimat is megrágta! Pedig pont azért raktam a palántákat "karcerba", hogy a bolha ne találja meg őket!

A csigák idén nem tolonganak a kertben, talán a száraz idő miatt. Az ágyások idén aránylag gyommentesek, taposott, illetve gyomirtózott úttal vannak körülvéve. A csigának sokat kellene másznia a számára maró, meszes talajon a jó falatokig, így inkább a közelébe se megy a dagi cukkininövényeknek, frissen kiültetett paradicsompalántáknak. Az epresben - a mulcsréteg alatt - és a paradicsomfa környékén feltünedeztek. A kiccsajnak azonban szíve csücske az epres és a két paradicsomfa. Mindennap fogja a kis vödrét, bátran összeszedi az itt bujkáló csigákat, és - nincs kegyelem - beborítja a tyúkok kis udvarába őket. Nem csoda, hogy olyan sok a tojás... :-)

Krumplibogarakat is láttam már, de - mivel a krumpli még nem kelt rendesen ki - a paradicsomon. Ezeket anyu gyűjtötte be, és csikkasztotta el. (kicsi parcellákon ez a módszer talán hatékonyabb is, mint a permetezés.) Amin viszont elborzadtam, az ez:

A féltett, véletlenül a borsóágyás közepén nőtt lestyán, az erős illatú fűszer szárán vastag, fekete rétegben szívogatnak a levéltetvek! Őket hangyák pumpolják, katicák falják. Azt hittem, hogy az ilyen, magas illóolajtartalmú növényeket a tetvek utálják, de most már tudom,hogy nem. Ezt lepermetezhetném szobanövényekre való, spray formájában kapható Pirimollal, de minek? Csak a katicáka, hangyákat nyírnám ki! Különben úgy vettem észre, hogy a tetvek a húsos, lágy szárú gazokra is nyomulnak. Azonban kénytelenek vagyunk sűrűn kapálni, mert a tarackbúza megint felütötte a fejét a veteményesben, velük együtt a lágy szárú gazok is. És a tetvek csak ezt az egy növényt találták a közelben ehetőnek. A Vetéstől a tálalásig című, talán 20 éve kiadott, kiváló házikertészeti könyv két írója csak azért termelt az ágyások közt szétszórva új-zélandi spenótot, hogy a tetvek azt zabálják, ne a paprikát meg a zöldbabot, két kedvencüket.

Mit ír a biokertészeti szakkönyv? Geoff Hamilton: Az élet kertje című könyvét lapoztam fel a kiskertben gond nélkül használható növényvédő szerek felkutatásához. Hogyaszondja:

Levéltetvek ellen a vegyes ágyak készítése a megfelelő, tehát virágokat ültessünk vegyesen zöldségekkel, ami odavonzza a tetvek természetes ellenségeit. Ezt meg is tettük, de még palántakorban vannak a növények. Igaz, a tetvek is csak az egy tő lestyánon jelentek meg.

Használhatunk még "csalánganyélevet"(Hédi szavaival élve :-)), pirimoltartalmú szert - ez növényi hatóanyag, rövid hatású, méhekre, halakra nem veszélyes - és kenőszappanos spirituszt. (Ez vajon mi?)

Bolhák ellen nekem is támadt egy ötletem. Régen használták az ún. bolhataligát, ami két kis kerékre szerelt enyvezett papírlap volt, olyan, mint a gyerekek tologatós játéka. Ha megjelentek a bolhák, a taligát végigtolták az ágyásokban, amitől a bolhák úgy beijedtek, hogy ész nélkül elkezdtek szökdelni, egyenesen az enyves papírra. Onnan meg már nem szabadultak. Pár taligázás után az ágyás megtisztult. Ezt én ki szeretném próbálni. Szerintem az egérragasztó vagy a légypapír ugyanúgy jó lehet enyv helyett. Az említett szakkönyv le is írja egy hasonló "begyűjtőszerkezet" elkészítését. A retek két héten belül kifogy úgyis az ágyásokból, de a brokkolit, bimbós kelt meg kell tőlük védeni, még a káposztalepkénél is károsabbak!

Gombabetegségek ellen a biokertészeti szakkönyv megengedhetőnek tartja a réztartalmú gombaölő szereket (pl. bordói lé), és a kéntartalmú készítményeket ( pl. mészkénlé - ezt használtam már: záptojásszagú, sárga lé, igen hasznos, növényegészségügyi várakzási ideje minimális.)

Egy dolgon viszont komolyan elcsodálkoztam: A szakkönyv rövid hatású rovarirtó szerként engedélyezi a nikotin használatát! Nem ez a helye az antidohányos megnyilvánulásnak, tudom. Azt azonban hozzáteszem, hogy ezt a szert már a 70-es években csakis vegyszerkönyvre adták ki Magyarországon, akkor is csak nagy tsz-ek, állami gazdaságok vehették igénybe, kiskerttulajdonosok nem. Volt is egy sorozatgyilkos nő akkor, aki kiirtotta a családján kívül a barátnőjét és a szomszédját is ilyen pálinkában beadott, tsz-ből lopott nikotinpasztával. Még könyvben is megírták a téteményeit, A szoknyás vipera címmel! No comment.

A növényvédelem kérdése, azt hiszem, az elkövetkezendő hetek blogbejegyzéseinek elévülhetetlen témája lesz, úgyhogy folyt. köv.!

Szegfűk dicsérete

A virágboltokban egyre inkább divatjamúlttá válik a szegfű, legalábbis az a szabvány, nagyfejű fajta, ami politikai jelképisége miatt némi kellemetlen mellékbűzt szedett össze akaratlanul. Most már leginkább csak sírok díszítésére vásárolják. Nos, sajnos olyan vagyok, hogy ami kimegy a divatból, abban a pillanatban szépnek kezdem látni. Így gondolok a szegfűfélékre is, tekintve, hogy egy meglehetősen gazdag és változatos dísznövénycsoport. A saját szegfűimet mind vagy ismerőstől kaptam, vagy magról neveltem.
Minden szegfűfajta kis barna vagy fekete, háromszögletű magból bújik ki, s kezdetben elég gyámoltalan, úgyhogy cserépbe vetést és a 10 cm nagyság eléréséig némi gondoskodást igényel. Szabadföldbe vetve nem is nagyon kel ki. Általában ládába szoktam a szegfűmagokat elvetni, hogy ritkásan helyezkedhessenek el a magok, bőséges helyük legyen a begyökeresedéshez, ne kelljen a kis palántanövényeket bolygatni. Ennek ellenére előfordult, hogy az elvetett mag egyáltalán nem óhajtott kibújni. Különösen a színek szerint szelektált Chabaud-szegfűknél, a színkeverékek életerősebbek. A kiültetett növények általában viszont jól megerednek, bár eleinte némi locsolást elvárnak. A magvetésen kívül a legtöbb fajta dugványozással is szaporítható. Aki valahol szegfűmagokat talál, arra biztatnám, vásároljon belőle, próbálkozzon a neveléssel, egyedi növényeket nyer fáradozása jutalmaként. Nem is beszélve a pompás illatról...
Egy buktató azért lehet, a fajták vízigénye. Vannak olyan szegfűk, amelyek tipikusan a nedves rétek növényei, ezek több vizet igényelnek, míg a legtöbb fajta inkább szárazságtűrő, sőt kedvelő. A másik nehézség az, hogy bár általában évelők, (a törökszegfű mondjuk kétnyári, és van egy csomó egynyári fajta is,) azért nem túl hosszú életűek, és 3-4 évente érdemes újat szaporítani, mert megcsúnyulnak vagy kipusztulnak.

Buglyos szegfű néven vetettem magról ezt a szegfűt, Ági pedig tollas szegfűként vette palánta formájában. Fogalmam sincs, micsoda. De nem baj, a káosz még fokozódni fog...


Chabaud-szegfű
Ennek a szegűnek a felturbózott változata a jól ismert virágbolti szegfű. Néhány éve a közeli Lipóton termálvízzel fűtött üvegházakban, fóliasátrakban nagy mennyiségben nevelték, hajtatták, ma a virágboltosok szerint Hollandiából hűtőkamionban hozzák. Az a vicces, hogy a mi éghajlatunkon szabadföldben simán megél. Kisebb fejeket hoz, mint a szabványtermék, de dúsan és szépen virágzik. Nálam az ágyásszegélyek kb. fele Chabaud, a másik fele pedig mezei szegfű. Igaz kissé magasra nőttek a várakozásokhoz képest.
Mezei szegfű:
Egyszerű virágú, de kedvesen, kokárdaszerűen mintázott szegfűfajta, többféle árnyalatban. Cserépbe, ládába vetve biztosan kikel, élőhelyben nem válogatós, megbízhatóan virágzik, vágott virágként is kecses, tartós. Szerintem méltatlanul kevés helyen látható szegfűfajta, pedig problémátlan növény. Azért használom az ágyásszegélybe, mert a hosszú virágzási idő elmúltával ezüstszürkés lombja télen-nyáron díszít. Aki ilyen magot talál, csapjon le rá, megéri.
Pünkösdi szegfű vagy paraszt szegfű
Ez az a pont, ahol a szegfű-téma zavarossá kezd válni, sokféle a változat színekben, rózsaszínek, pirosak és fehérek, sőt sárgák is vannak, sokféle a forma, a párnástól a bokrosig, sokféle a név, úgyhogy nehéz két egyformát találni. Egy biztos, szeretik a napos helyet, jól érzik magukat a sziklakertben is.
Két egyforma árnyalatú fajtám van, amik a méretükben, növekedési formájukban különböznek. A magasabb fajta erősen hasonlít a Chabaud-okhoz, de sokkal kecsesebb.
A másik kevésbé telt virágú, párnás növekedésű, szálkás levelű.
Szintén mindkettő ezüstős, télen is pompázó lombú.

Szakállas vagy török szegfű:
Kétnyári, nemsokára cserépbe vethető. A legjobb esetben is három évet él. Viszont kiváló meglepetésvirág, sosem az a szín kel ki a zacskóból, amilyen a szép, színes képen látható. Sok helyen látni, sok embervesződik vele szívesen. Virágkötészetben állítólag feljövőben van.

Szurokszegfű - ha jól emlékszem, egynyári. Nálunk egy év után eltűnt.

Természetben: magyar szegfű Erdélyből, a Kissomlyóról
Buglyos, tollas meg szakállas... Ági azt mondta, hippi társaság, virággyerekek. Peace, love, happiness. Make love, not war. Ideológia, bla-bla-bla...

Az első gyümölcs

"A szamóca (Fragaria) a rózsafélék családjába tartozó nemzetség neve... A szamóca gyümölcse valójában nem termés. Az apró aszmagtermések az elhúsosodott vacok felszínén, vagy abba kicsit belesüllyedve találhatóak"-mondja a szakirodalom tavaszi gyümölcsünkről.
Itt a várva-várt első édes csemege! Különösen kisleánykám áhítozott már rá, minden nap kutat a zöld levelek közt, keresve a piros gyümölcsöt. Találtunk még pirosabb eperszemet is, de azt nem tudtam lefotózni, mert abban a szent pillanatban benyelte, hogy rábukkant. Ezek a szemek mára már biztosan teljesen megpirosodnak.

Nincs hatalmas szamócáskertünk, talán ha ötven tövünk van. Az ott termő gyümölcsök szélsebesen elfogynak, még a konyháig se jutnak el a legtöbb esetben...

A szamócáskertet két éve tavasszal telepítettük jelenlegi helyére, a meggyfák alá, egy kellemes, félárnyékos helyre. Kedveli ezt a parcellát, pedig a nagykönyv szerint a szamócának 5-7.5 pH-jú (gyengén savas vagy semleges) talaj a kedvence. A fák alatt a föld puha, mélyen művelt, a minden évben hulló avar és a fáknak kiadagolt komposzt jót tesz az epreknek.

3 fajtát ültettem: 10 tő Elsantát, 10 tő Gorellát, és még egy csomó félvad szamócatövet, amit a második szomszédunktól, Marika nénitől kaptam. (Marika néni csodakertész, lehet, hogy még írok róla!) Az Elsanta és a Gorella holland frigó palánta volt, amit egy kertészeti katalógusból rendeltem. Mire megkaptam, a palánták egyharmada elrothadt. A maradékot ültettem el, gyenge, magas bokrocskák lettek, de már hamar megörvendeztettek minket gyümölcsökkel, nem is kevéssel.

A félvad, nevenincs tájfajta eper növényei sokkal erőteljesebbek, erősen indáznak, nagy, igen jóízű gyümölcsük van, de kevés. Most indult csak virágzásnak, amikor a nemes palánták már termőre fordultak: Két éve tört ki rajtam az epermánia. Akkor arra is képes voltam, hogy magról neveljek erdeiszamóca-palántát, meglehetős sikerrel.A vadeper-palánták már a 2. évben gazdagon teremtek, májustól a fagyokig. Erősen terjedtek és növekedtek, és a gyümölcsök ízét, azt hiszem, csak sokszakaszos ódában lehet megfogalmazni.

Van folytonérő, rózsaszín virágú díszeprem is a virágoskertben, de sem rózsaszínvirágozni, sem folytonérni nem hajlandó, rá se hederít komposztra, tápoldatra. Makacsul, dacosan gubbaszt az ágyásban, pedig VIP-helye van, a virágok közt. Lehet, hogy megsértődött, mert nem tud a lizinka, a kúszó boglárka, a sárga írisz és rózsa közt érvényesülni? lehet, hogy "kitolok vele", és beültetem őnagyságos személyét a többi eper közé. Lehet, hogy példát vesz róluk, és okul az esetből, teremni kezd...

Nem így új szerzeményem, a pink virágú sziklakerti díszeper. Unokatesómtól kaptam. Ő nemhogy jól elvan a többi virággal, de ültetése után négy héttel triplájára nőtt, és virágokkal is meglepett. Azt mondják, pici, ehető gyümölcse van. Már nagyon várom a termést - ha csak egy elhúsosodott vacok, akkor is. A sziklakertben is van különben erdei szamóca, és szépen fejlődik.Hédi férje nagymamájától kapott kismillió eperpalántát. Az egy másik tájfajta, más küllemű, mint az enyém, kíváncsi vagyok a termésére.

Ez az eperválaszték. A nevelésük abban áll, hogy az ágyásaikat gyomláljuk, gyengéden kapáljuk (hogy a gyökerek ne sérüljenek), locsoljuk. Erre nekem nincs gondom, ezt leányom intézi a kiskannájával minden este. A tövek körül a talajt fűnyesedékkel be is szoktam takarni, hogy a piros szemek ne piszkolódjanak be, a föld ne száradjon és tömörödjön. Szüret után ezt a fűréteget be szoktam kapálni, ami a talajnak igen jót tesz. A takarásra használt fű azonban szép, gyommentes kell, hogy legyen! Tavaly olyannal mulcsoztam, amiben voltak fűkalászok meg pitypangszár. Idén tavaszra pitypangos, zöld pázsittá kezdett volna válni az epres, ha a kapát elő nem veszem. Aztán várjuk a zöld szemek pirulását, és leesszük.

A szakkönyvek felsorolnak valami tizenötféle eperbetegséget és -kártevőt, én igazából csak azokkal találkoztam, amik a gyümölcsöt károsítják. A legrondább: a szürkepenészes rothadás. Gyakran a bolti, dobozos eperben levő rohadt szemeken is ezt a betegséget lehet felfedezni. Valamilyen gombafertőzés, de nekem még nem jutott eszembe, hogy ezért permetezzek. Igaz, nem tudott elhatalmasodni, mert a fajták nem egyszerre teremnek, meg lehet, hogy ez is fogékonyság kérdése, és a félvad palántákat nem sújtja annyira? A másik két károsító a csiga meg a hangya, de mire nálunk bevetnék magukat, a kiccsaj már leszüretelt előlük... Lehet, hogy vannak még másféle betegségeik is, de én azt nem tudom felimerni, egy profi kertész biztos észrevenné.

Ősszel szoktam az ágyásokat "kifazonírozni": az indákon nőtt palántákat leveszem, a növényeket szétültetem, még jó nagy hely van nekik a meggyfa alatt. A nagykönyv szerint az indákat már csecsemőkorukban el kell távolítani, mert elerőtlenítik az anyatövet,az így születő palánták nagy része meg vírusfertőzött. De akkor jövőre hogyan lesz még több és több eprem, ha nem akarok palántát venni megint? A szakkönyv nem javasoja az őszi telepítést, mert a palánták a hideg télben kifagyhatnak. Más szakirodalom szerint azonban a szamóca - 30 Celsius-fokig télálló. Hajlamos vagyok hinni az utóbbinak. Ráadásul a téliesítésben nagy segítségem van: a két meggyfa, amik ősszel vörös-sárga leveleikkel vastagon beterítik a töveket, így nem vacognak a hó alatt.

Na de vissza a tavaszba! Mivel a saját termés édeskevés, nagy látogatói vagyunk Erdbeerland "szedd magad" földjének. Eperlekvárt szoktam gyártani, a fagyasztóba is kell, hogy jusson, és egy tonna aszalt epret is kell csinálnom, ami a világ legélvezetesebb dolgai közé tartozik. Egyszerűen NEM LEHET ABBAHAGYNI!

Utóirat: Tesó, töredelmes vallomással tartozom! Tegnap, bodzavirág-szedésből visszajövet kiszúrtam, hogy az erdei szamócáidon van már két érett szem, és pofátlanul lezabáltam előled. Meg tudsz nekem bocsátani valaha :-) ?

Lebuktatom Hédit!

Tesó, te most ne nézz ide, nem kell mindenről tudnod...

Aki ismer, tudja, hogy milyen "tesómbolond" vagyok. Vádoljatok elfogultsággal, de szerintem a környék egyik legszebb virágoskertje az övé, bár tagadja. Igaz, hogy a sóderkupacok, hungarocell-táblák, állványzatok közt nem tudnak a virágok kellően érvényesülni. A virágkülönlegességek azonban fittyet hánynak a szigetelésre, a ház bepucolására, megátalkodottan nyílnak.

Ez az előkert, az előkészített, piros-fehér verbénákkal beültetett balkonládákkal. (Azért nincsenek még az ablakban, mert pont ott fognak majd hungarocellezni.) Jobb kéz felé rózsaszín virágú rózsalonc, elöl évelő búzavirág, harangláb, hátul liliomok, árvácskák, margaréták, díszhagyma, szegfűk, lenek, lizinka, rózsák, íriszek.

Ezek a csodás, kék szemek a háza mögött virítanak, vajon micsodák?Ebben az ágyásban él:

Itt pünkösdi szegfű, téli viola nő zsályával, snidlinggel, díszpipaccsal, levendulával, sásliliommal szent egyetértésben.

Ez pedig a leghátsó kertje, ami a hátsó kertszomszéd felé eső oldalon van: virágzó évelőkből , díszcserjékből, haszoncserjékből és fűszernövényekből szerkesztett sövényféleség, ami így néz ki:

Rózsalonc, orgona, tamariszkusz, tarka margaréták, eper és tárkonyürömfű - mind-mind együtt. Ja, és a komposztáló sarka.

Ez olyan, mint egy túlméretes orbáncfű, de nagyon szép. Ez is a hátsó sövény része.

Ő pedig a féltett fügefa, ami tavaly már termett.

A kert igazi szépségét az adja, hogy a rokonoktól, ismerősöktől kapott, piacos néniktől vett növénytövekből, magról nevelt évelőkből, egyszerű virágzó cserjékből lett nagy gonddal és sok szeretettel összeállítva. Nincsenek vagyonokba kerülő különlegességek, annál inkább vadon is előforduló, vagy elfeledett növények. Kerttervezőknek nyoma se járt erre... A kertészeti áruda nem gazdagodott meg tesómon, legfeljebb a piacos virágárus nénik.

Bocs, tesó, hogy így "kiadtalak". Te már szerintem megszoktad, hogy ezek a növények nap mint nap körülvesznek. Talán fel se tűnik neked, milyen szép a kerted... Legalábbis nem annyira, mint nekem. Igaz, te meg mindig a veteményesben figyelsz ki mindenféle újdonságot.

Rét

Ahogy Halászit körbekanyarítja a Mosoni-Duna, az egyik félszigetszerű cikornyában van egy rét, úgy hívják, hogy Úgó. Amikor kicsi voltam, sokat játszottunk itt, akkor hatalmasnak tűnt, olyannak, mint egy egész ország. Voltak dombok, elhagyott folyómedrek rajta, mind méteres fűvel borítva, aztán egy forrás, no meg maga a Duna. Minden lépésnél lepkék szálltak fel, meg szitakötők A fű között rengeteg virág. Azt hiszem, én valami hasonló helynek képzelem a Mennyek Országát.Úgy lehetett szabadnak lenni, hogy igazából nem kellett semmitől sem tartani.

Aztán ahogy terjeszkedett a falu, új utcák nyíltak, és sajnos az a meseországbeli rét nemcsak a gyerekkori illúziók elvesztése miatt lett kisebb. Azért még megvan egy darab belőle, azt jártuk most körbe a fényképezőgéppel. Igazából a gyerekkori élményt kerestem, és részben meg is találtam.
Most már kalászosak a füvek, tehát úgy derékig érnek, hamarosan jön a kaszálás. Pillangók is vannak néhányan, de közel sem annyi, mint húsz éve.

Boglárkalepke
Egy szerencsés pillanatban lencsevégre tudtam kapni pár rovart, bár ezek nem überelik az Andinál látott édes mókust.
Sokféle barna, félig barna-félig kék, és tiszta kék boglárkalepke van a mi rétünkön, pontos meghatározásra nem vállalkozom, tudva a végtelen gazdagságukat. Ő egy a gyönyörű égszínkék lepkék közül. Tudom hogy vannak nagyobbak és szebben mintázottak is, nekem mégis ő a kedvencem.

Szitakötő
Náluk most zajlik a szex-szezon, ő viszont egy magányos szingli volt a fotózás pillanatában. Ági határozta meg, szerinte szép légivadász. Most biztos nőre vagy pasira vadászik.

Ő egy ismeretlen, kb. 3 centis jószág.

Vitézkosbor
Timaffy László Szigetköz c. könyvében olvastam először arról, hogy a Szigetközben mennyi vadon élő orchidea található. Szerettem volna közülük legalább egyet meglátni, és ez most sikerült. Találkoztam néhány tő vitézkosborral. Számomra akkor egy kisebb csodának tűnt, aztán kiderült, hogy ehhez képest meglehetősen gyakori. Sőt elhagyott homokbányák pionírnövényei közt is előfordul. Azért természetesen védett, eszmei értéke 10.000 Ft.

Ez a leggyakoribb vadon élő orchideafaj, és elég sokféle élőhelyen megjelenik. Olyan helyen nőtt, ahol tavaly felégették a vízpartot, a tövénél még látszott a többé-kevésbé elszenesedett fűszálak csonkja. Pici növény, talán arasznyi, de a levele nagyon hasonlított az ablakban, virágcserépben nevelgetett lepkeorchideáméhoz.

Ezért hívják vitézkosbornak: pici emberke óriás sisakkal.
Madártej vagy kónya sárma
Múltkor egy kertészeti árudában lettem figyelmes egy Ornitogallum néven árusított növényhez, egy felhizlalt narancssárga szörnyszülemény volt, egy vasat sem adtam volna érte. A neve viszont ismerős volt, és szerintem sokak által ismert kis fehér, liliomféle virágot takar. Aki ilyet talál, érdemes lehajolnia megszagolni, nagyon kellemes, mézhez hasonló az illata.
Ezt a növényt nem ismerem, talán közönséges ebnyelvűfű, egyrészt fájdalomcsillapító hatást tulajdonítanak neki, másrészt mérgezőnek is mondják.
Kiskorunkban kacsavirágnak hívtuk, igazából... fogalmam sincs, ő kicsoda. Ági, leszel okos, megnézed nekem?


A rét és a víz
Azért jó hely ez a Duna körbefogta rét, mert öt lépésen belül kétféle élőhelytípus, a rét és víz világa növényei egyaránt megtalálhatók. Ha nem élünk a tesómmal kollektív tévedésben, a Duna partján mocsári ledneket találtunk.
A másik ilyen vízparti növény a vízi kányafű. Egy darabig vadrepcének hittem, ki kellett nyitni a határozót, hogy megnézzük, tulajdonképp micsoda.
Néha elégedetlenkedem az életemmel, arra gondolok, ha közelebb laknék Budapesthez, talán több rockbuliban meg Braindogs-koncerten tudnék ott lenni, de amikor arra gondolok, hogy 2 km-en belül megtalálhatok egy gyöngyvirágos erdőt, egy ilyen szép rétet, meg egy folyót, hálátlannak érzem magam. Fontos volt nekem, hogy ezt lefotózzam és megírjam, megmutassam.

Valaki találja fel az illatos jpg-t!

Nem tudom, járt-e kint valaki a hétvégén a természetben? Az akác- és bodzavirágzás kellemes látványa sem utolsó, de az illat... Ilyen intenzív keveréket még életemben nem éreztem, mint ma este. Mint valami különlegesen kellemes testápoló, de ez IGAZI!

Most virágzik a kecskerágó. Ezt a vadon növő cserjét a terméséről valószínűleg többen ismerik, összetéveszthetetlen narancs és pink papsapka-termésével. A mostani állapota szerintem sokkal különlegesebb. Az ágak zöldek, négyszögletesek, az éleken négy világosbarna csík fut végig, a virága pedig zöldesfehér, sárga közepű kis kereszt. Nem kellett egyik növényért sem messzire mennem, a szomszéd dzsumbujban tenyészik mindhárom. Nem bánom, hogy így van, ott fészkelnek a rozsdafarkúak, a stiglicek, meg alighanem a barázdabillegetők is.