Hídcsere 2.

Kedd estére jórészt szétszedték a roncsot.

Egy fél híd:

Egy biciklisáv:

A visszaúsztatott ponton:

Folyó hídja nélkül:
Kíváncsi leszek, mikor indul újból a forgalom.

Predátor

Egy csata állomásai.
Hogy miért bízik egy ilyen oktalan kis állat magában?

Aki keres...

... az talál.

Aki mer....

..az nyer.
Tulajdonképp példát lehet venni róla.

Hídcsere1.

Pár képet készítettem a csütörtökön és pénteken elkezdett hídcserélési munkáról, amiről már Ági is írt tegnap.

Ilyen a 17 évet szolgált, lestrapált híd:

Ponton segítségével úsztatják át, érdekes a magas aládúcolás.
A sín és a vontatásra szolgáló drótkötelek:
Ilyen lesz az új, alig várom, hogy végigtekerjek rajta. Festés, útpálya kell még rá.

Szeptember harmadik vasárnapján...

... az időjárás szinte meghazudtolja az őszt, nyári meleg van! De a hűvös, hosszabb éjszakák már végérvényesen az idei nyár végét jelzik. Ez az igazi termésérlelő idő. Jó, hogy még nincs az a gusztustalan, nyálkás őszi időjárás az állandó köddel, a csípős reggelekkel, a nyálkásan csúszós falevelekkel, a halászi búcsúkor lehulló első hóval.

A héten nemigen "villantottam" a kertben, csak szedegettük a termést, főleg a babot, kifejtőset is, meg szárazat és magnak valót. Inkább üvegszilánkba nyúlt kisrabszolgám pátyolgatásával töltöttem az időt. (Hat öltés a tenyéren, kötözött kéz ide vagy oda: még fölsunnyogott az almafára titkon, onnan le is esett. Még szerencse, hogy az almafa törzse csak húsz centi magas!)

A kert egy része nyomasztóan kopár és ronda, a termést: a krumplit, babot behordtuk, a csemegekukorica kóróit - részben - levagdostuk. Úgy fest a májusban még viruló helyszín, mint egy rosszul megpucolt és úgy megsütött csibefarhát:És Isten bocsássa meg szörnyű bűnömet (de a szomszédok is): kedd este égettem a gyomszárakat meg a kórót, és horribile dictu: rádobáltam egy csomó régi újságot is! Kis Nyunyum buzgón asszisztált minden intelem ellenére, ezért a gézkötés a balján hamarosan koromfeketében pompázott... Szerencsére csendes este volt , hét óra után gyújtottam meg a hatalmas asztag gazt. A füstöt nem nyomta le semmi, szépen felfelé ment, aminek örültem. De aztán a szemközti házsornál láttam, hogy jól lecsapódott, gondolom, hogy szidták a túlnan lakók azt, aki égetett! Már aki kint volt a sötétben. Szomszéd néni egyszer kukkantott csak ki, de nem volt morgás, hamar ellobbant a máglya, vizet rá, vacsora, fürdés, mese, fekvés... :-)

A babszüret megelégedéssel töltött el minket. Bár tavaly több bab lett, idén is jól ellátott minket a kert, annak dacára, hogy tavasszal a futóbabbal sokat piszmogtunk, mire kikelt, mert a földben berohadtak az első vetés babszemei. A kukoricában levő tűzbab csak félig van leszedve. De el fog fogyni: idén valahogy rákaptunk a chilis babra! A képen a dobozban elegyesen vannak a tűzbab és a Juliskabab barna szemei. A babfejtést kisrabszolgám követte el a sebes kis kezével, a drága ki nem maradt volna belőle! Azért is ment mindenféle bab egybe. Sebaj, kiválogatjuk. Vetnivalót is jócskán fogtunk ki a termésből.

A harmadvetésű retek szépen fejlődik, bár még az ehető méret alatt van. A másodvetéssel elültetett téli kel szintén még elég aprócska, remélem, gyorsan erősödik majd, egy kis tápoldatot kap. A saláta viszont összecsípte magát:

A meleg őszi nap megpirította a kaliforniai és paradicsompaprikákat. Anyuci a napokban készíti el kedvenc marinált paprikáit belőlük.
A paradicsom szintén pirulgat, de már sokkal kevesebb rajta a termés. Nem baj, lecsó a fagyasztóban, paradicsomlé és tizenöt üveg házi ketchup a spejzban. Ahhoz bőven elég már, amennyit frissen megeszünk.

A korábban lekopasztott és visszanyírt petrezselymet elkezdhettük szedni, nagyon szép a zöldje, semmi lisztharmat nem látszik. A sárgarépa levelei már barnulnak, hamarosan elkezdhetjük felásni.

A virágok már nem a virulásra, hanem magérlelésre helyezik a hangsúlyt, de ezen ilyenkor nem kell csodálkozni. A csodatölcsér intézi egyfelől a jövő évi önelvetést is, a fekete, gömbölyű mag ott lapul a bimbók meg a kanyvadozó virágok közt,

de a legényfogó elvárja, hogy mi szedjünk róla magotA héten valószínűleg már csak a betakarításon lesz a hangsúly, a gazokat ott egye a fene, ahol vannak, majd a fagy elintézi őket... :-) Idén úgyse olyan vészes a helyzet, különösen hogy a krumpli, hagyma felszedése után aránylag tiszták maradtak a parcellák.

A főzés is ment: volt rántott cukkini, fejes sali, alma-és körtekompót, zöldséges - sonkás pizza, krumpliköret, babfőzelék, rakott brokkoli, káposztasaláta. Megettünk ezen kívül többkilónyi nyers paprikát, paradicsomot meg póréhagymát. Utóbbira idén szintén igencsak rákaptunk, talán azért, mert kevés vöröshagyma lett.

Végül pár érdekesség.

Először is: ha már hernyóról van szó, ezt tegnap gyűjtöttem be a brokkolival együtt: cukimuki - tündibündi édibédi kis káposztalepke-hernyó.Ez a pók viszont egy igazi szépség. A brokkolilevelek közé bújva őrzi a - minden bizonnyal - kicsinyeit rejtő barna gombócot. Ezentúl mindennap lesem őkelmét, és várom a kis pókok születését!Másodszor: tesóm egyik kolléganője hozott nekünk két cicát, bár csak egyet szerettünk volna. Persze most ők a fő kedvencek. Állandóan a kazánház ajtajában, a deszkának támaszkodva ülnek, és fülrepesztően nyervognak. Tegnap kinyitottam az ajtót, és bedőlt a két kismacska, mint a zsák, mert az ajtónak dőlve aludtak.A harmadik: a halászi híd építése. Ezt már érintőlegesen említettük a blogban. A lényeg: az 1992-ben leszakadt híd helyére két évre ideiglenes hidat - egy rozoga vasúti híd darabját - építettek be. Ez a híd 2009-ig - a kettő helyett 17 évig - állt, az állapota életveszélyes és botrányos volt. Idén épül újjá a híd. Márciusban zárták le a régit, közben megindult az új építése. Az Óvár felőli oldalon szerelte össze egy helyi cég látványosan és gyorsan az új hidat, ellenben az innenső, a falu felőli oldalon a mélyépítők valami hihetetlenül lassú és tapitnya munkát végeztek. Pénteken ott már senki sem dolgozott, míg a vasasok szemben még vasárnap is nyomták... Meg is csúsztak beúsztatási határidővel rendesen... Az első július vége körüli időpont volt, aztán augusztus 20.-a körüli hétvége, és most nagy sokára sikerült megkezdeni a beúsztatást. A régi hidat drótkötéllel-csörlőkkel vontatták ki csütörtökön. Az új híd meg pontonokon úszik be a helyére. Nem mindennapi látvány, tömegek vannak kint nap, mint nap. Megéljenezték, amikor csütörtökön a régi híd elkezdett a drótkötélen kifelé csúszni a helyéről! Nagyon várja mindenki az új hidat, bár biztos nagy lesz a forgalom. Azt az egyet nem értem, hogy egy 45 méteres híd megépítése miért tart 2009 március 15-től 2010. március 31-ig. Ennyi idő alatt a köröshegyi viaduktot is fel lehetne építeni. De hát ez van, ha ez kell ahhoz, hogy a régi, életveszélyes roncs eltűnjön! Pénteken voltunk kint, a látvány nem mindennapos, jobbra a régi roncs vége, bal kéz felől pedig az új sarka, alul a pontotok. Hatalmas a tömeg, a rengeteg bámészkodó. Ha ezt tudtam volna, Isten bizony fagyizót vagy kimérést nyitottam volna ott, agyon kerestem volna magam! :-)
És itt megláthatjátok, hogy hány olyan furkó alak van, aki épségre, balesetveszélyre nem gondolva - kiáll az új híd vasbetonszerelvényeinek sarkára. A kamera a Halászi felőli oldalon van, a roncs jobb sarka felett, ezen nyomon lehet követni az egész építést, valahol engem és tesómat is, és azt is, hogy a biztonsági őr minden este pcázik! Péntek este láttam egy olyan ősállatot is, aki a gyerekével együtt mászott ki a vasakra! Ordítoztak is neki, hogy menjen vissza, de minek?

Tesóm zseniális fotókat készített - biztos vagyok benne, hogy felteszi majd ide. Én nem mertem ennél meredekebb szögből fényképezni, mert Nyunyi velem volt, a bámulók közt felfedezte az ovistársait, és nagy csiripelős tomboldázásba kezdtek, mivel a sebesülése miatt a héten nem volt oviban.

Ha valamelyikőtöket érdekli a régi híd összedőlése, a 17 évig álló életveszélyes szükségmegoldás híd és az újjáépítés, kattintson ide! A megyei napilap is sok érdekes dolgot megírt róla. Hédi fotóit pedig várjuk egy új bejegyzésben!

Egeres

Ági már annyit szekál ezért a történetért, hát íme:

Olyan hat-hét éve, esküvő után nagy szerencsénkre be tudtunk költözni egy szolgálati lakásba. Rettentően örültünk neki, mert sok szempontból egészen jó állapotú volt az a ház. Sajnos, a csatornára ez nem volt igaz, mert valami hihetetlen pancser módon úgy kötötték be, hogy a pincefödémet brutál nagy lyukkal átfúrták, azon átvezették a csövet, de azután nem tömítették el a nyílást, a cső mellett több centis rés maradt, úgy jött fel a kamrán át a fürdőbe. A kamrában pedig úgy haladt, hogy egy jó vastag, omlófélben lévő malterrétegben vezették, amit a lakótér felé tűrhetően lesimogattak és lemeszeltek.
Az első őszön meg is érkeztek a vadegerek, a pincében, ahol a tűzifát tartottuk, príma helyük lett volna, de ez nekik nem volt elég. A csövön felmásztak a spájzba, a malterban mintaszerűen szabályos lyukat fúrtak maguknak, mint a Tom és Jerryben, és hamarosan megtalálták a kajánkat.
Gyanús kis fekete pöttyök jelentek meg itt-ott, én persze azt gondoltam, hogy fentről potyog valami, úgyhogy törölgettem szorgalmasan. Egyszer smarnit akartam hamar főzni, levettem a darás zacskót a polcról, ki akartam mérni a két bögre darát, hát akkor kiöntöttem egy egeret, A dög végigfutott a kezemen, aztán leesett és eltűnt a lyukban. A bögrében olyan volt a dara, mint a rizs-vadrizs keverék (Meg nem kóstolnám).
Nekiálltam átnézni a kamrát, és komolyan mondom, ki kellett dobnom majdnem mindent, több kiló lisztet, szárazbabot, meg hasonló tartós élelmiszereket, mindenen ott volt a rágásnyom, a fekete ürülék, vagy ha nem, akkor is biztos lehettem abban,hogy összemászkálták.
Mivel a ház vízrendszere ilyen király volt, a fürdőből is jött át egy cső a spájzba, volt a sarokban egy csap, amibe a mosógép volt bekötve, annak a nyílását is hasonló szakértelemmel oldották meg, tehát a fél collos cső mellett simán átmentek az egerek a fürdőbe. Zuhanyzás közben a WC mögött ülve figyelt az egér, vagy éppen a kádat használta BMX pályának. Az ilyen kukkolókat a sarkokban elhelyezett ragacsok segítségével aztán halálba sikítottam. A konyhabútor mögött pedig még a kukába is bejutottak, ott fircogtak a legjobban. Szó szerint tele volt a ház egérrel. Annyira horrorisztikus volt!
Nekiálltunk csapdázni, egérragasztóval meg szalonnával. Minden lehetséges átjárót körberaktunk ragasztós csapdával és pontosan egy tucat egeret fogdostunk össze úgy egy hét alatt a kamrában, a konyhabútorban meg a fürdőben. Jani vett fagyálló csemperagasztót, és az esetleges lyukban maradt seregletet egyszerűen befalazta, mint Kőműves Kelemen az asszonyt.

Ilyenkor ősz felé nagyon gondosan csukom magam mögött az ajtókat és ablakokat, mégis óhatatlanul bejön egy-két féreg. Amikor elkészült a ház, akkor is bejött kettő, és a konyhabútor alatt bemászva betámadták a beépített sütőt, annak a szigetelésében laktak. Akkor már rutinosan csapdáztunk, igaz az elsőbe a macska ragadt bele, egér meg sehol. Most már az első fekete pöttyök után tudtam, hogy küldetés következik. Nekiálltam sütni valamit, hogy melegük legyen, ekkor lejöttek a tepsis rekeszbe. Minden ajtót becsuktam, a macskát behoztam, a csapdát a sütő elé tettem, majd pedig kiengedtem a fenevadakat. A cica ügyes volt, rögtön elkapta, de bent a konyha közepén elkezdett játszani vele. Kinyitottam az ajtót, hogy kivihesse a zsákmányt, erre kiment, de az egeret elengedte. Jani pont belépett és egy szabályos páros szökkenéssel szerencsére kilapította. Szemétlapáton kidobtuk a maradványt a Dorkának, persze így már nem kellett neki, az elejét a mellső lábakig megette, a hátsó fertályát meg otthagyta a teraszajtóban.

Ezek után mondja még valaki, hogy az egerek szeretetre méltók.

Vegyszermentes zöldségeskert

A mai irományt már néhány hete tervezgetem, ugyanis a jövő évi zöldségeskert elrendezését próbálgatom felvázolni, most az alapvető kérdések tisztázásánál tartok, vagyis hogy bio legyen, avagy ne.. Nem mindegy hogy milyen minőségű alapanyagokból, hogyan elkészített élelmiszereket eszünk, ez közhely. Az ipari műkaják korában nem kell taglalni a jelentőségét. Az már más kérdés, hogy a kereskedelemben kapható átlagos és bio termékek között találnak-e különbséget, vagy sem.. Nekünk elég nagy telkünk van, a hely adott, részemről pedig a lelkesedés is. Zöldségtermesztéssel már néhány éve próbálkozom, jövő tavasszal azonban változtatni akarok az eddigi szokásokon, kissé rendszeresebb, tudatosabb módon szeretnék hozzáfogni a munkához. Biokertnek véletlenül sem nevezném, csak kezdeménynek vagy próbálkozásnak.

Zöldségekkel pepecselni a család egészségének megőrzése érdekében is fontos, hasznos lehet. A másik indok az egyébként drága, vagy különlegesnek tűnő zöldségekkel, gyümölcsökkel való izgalmas kísérletezgetés, újdonságok kipróbálása, a fajták sokfélesége önmagában kész jutalom, amihez így könnyen hozzájuthatunk. Nem utolsó indok még a takarékoskodás, a gazdasági válság árnyékában ez is lényeges szempont.

Otthon, anyuéknál volt szerencsém elsajátítani egyfajta gyakorlatot, ami hasznos tapasztalat volt, azonban annak gyenge pontjait is láttam (vetésforgó hiányában a talaj kimerülése, növények leromlása). A saját kertemben ezeket a hátrányokat jó volna kiküszöbölni, vegyszermentes, gazdagabb választékú zöldségeskertet létrehozni. Eddig csak egészen kicsi zöldségesem volt, de most ingoványos talajra merészkedek, a mit-miért jellegű tapasztalatom elég kevés, összefüggéseket szeretnék keresni. Tanácsokra és tapasztalatokra nagy szükségem lesz, várom az irományokhoz a visszajelzéseket. Tesómra mindenképp számítok, zöldségügyben ő a fővezér. Várom is a hozzászólását, no meg mindenki másét is, aki már tapasztaltabb.

A növények igényei

Az első dolog, amit megtanultam, az, hogy a növények tápanyagigénye erősen különböző. Vannak nagy, közepes és kis tápanyagigényűek. Vannak, amelyek előző évi helyükre kerülve megbetegednek, mint a káposztafélék.

Általában így csoportosítják a zöldségféléket: (Most azokat sorolom fel, amelyeket jövőre neveli szeretnék.)

Nagyigényű növények:

-brokkoli
-uborka (meleg, párás hely)
-csemegekukorica
-karalábé
-cukkini, kabakosok úgy általában (minél többféle)
-paprika
-póréhagyma
-zeller

Közepes tápanyagigényű növények:

-sárgarépa
-petrezselyem
-bimbóskel
-sárgadinnye
-paradicsom (minél többféle)
-hagymafélék

Kisigényű növények
-bab (minél többféle)
-borsó
-saláta (minél többféle)
-retek
-cékla (Ági szerint)
-csemegekukorica (Ági szerint)

Vetésforgó

A talaj állapota, a növények igényei és az optimális tápanyag-felhasználás egyensúlyát a vetésforgó alkalmazása szolgálja a kertben. Ennek az a lényege, hogy a kis-, közepes és nagyigényű zöldségeket területenként, ágyásonként váltva helyezzük el, és ezeket évente cseréljük. Valahogy így.

1. év:

2. év

3. év

Ennek betartásával egy jó kondícióban lévő növényállományt lehet kinevelni, amelynek nincs szüksége vegyifegyveres védekezésre, a kisebb károkat pedig más módszerekkel is el lehet hárítani.

Ha a Jedi visszatérne...

.... sűrűn csodálkoznék, de nem ő tűnt fel újra, hanem a blogban már korábban említett NAGY VÖRÖS HERNYÓ. Akár Undormányok 2. címet is adhattam volna a bejegyzésnek, a meztelencsigás epizód után. De ez igazságtalan dolog lenne szegény hernyóval szemben szerintem! Első ránézésre sokan rávágják, ronda szegény kuki, meg lefujjogják, bee, agyongyúrni, biztos nyálkás meg megrág mindent, abcúg, utálatos. (Aztán nézik Kiszel Tündét a tévében, mert az ám szebb... :-)) Ha azonban tárgyilagosan nézzük, egész takaros állatka. (Egy hernyóevő madárnak meg lehet, hogy gyönyörűséges! )Az udvarunkban álló nagy botlófűz alatt találtuk, éppen úgy, mint a tavasszal megfigyelt példányt. Pont babot fejtettünk alatta sámlin ücsörögve, amikor feltűnt, hogy a porcsinok mozognak, mászik köztük valami.Már futottam is be a házba fényképezőgépért, Nyunyinak meghagytam, hogy tartsa szemmel, mert iszonyú gyorsan araszolt, egy métert két perc alatt kúszott végig! Végül egy pálcikával addig pásztorolta a hernyót, amíg ki nem jöttem a géppel, és akkor megörökítettük a drágát.

A képen látszik az oldalán a pontsor.

Ilyen szemtől szembe:

A méretarány érzékeltetése végett: mellette egy szál százszorszép:

Kedves Totoro! Tudnál nekem segíteni abban, hogy pontosan meg tudjam határozni, miféle állat hernyója ez? Várom válaszod, köszönöm segítséged!