Október második vasárnapja van,

...de a héten az áprilistól októberig tartó időszak szinte minden időjárási eseménye bemutatkozott a fagyon, jégesőn és havazáson kívül. Volt négy fok és huszonnyolc, villámlós zivatar, csendes eső, zavartalan napsütés és kabátszaggató szél. Nem is csoda, hogy az embernek nem volt kedve villantani a kertben: hol megfőttünk, hol megfagytunk.

A héten végre berekesztettük a babfejtést. A többi munka a letarolás jegyében telt. A kukoricakórókat kifektettük, persze jól meg is áztak. Az elszáradt virágszárak, bab-és gyomkórók újabb égetendő rakásokba gyűltek, és eltüzeltük őket. Jó nagy már a gyomszárhamu-kupac, ez is vissza lesz forgatva a kert földjébe. Üres már a kukorica, uborka, hagyma, bab, csemegekukorica helye, csak mindenféle apró gizgazok burjánzanak ezeken a parcellákon. A tarolás jegyében lenyírtam a füvet is, közben olyan meleg volt, hogy orgonált a víz a hátamon. De ez volt a legalkalmasabb pillanat: másnapra megjött az eső és a tizenöt fokos lehűlés. Idénre befejeztem a fűnyírást...

A dísztökszáraknak is annyi, leszüreteltük a termést, ami ablakdísszé vált.

Egyesek azonban így is fittyet hánynak a beköszöntő őszi időre, és nem veszik tudomásul, hogy október 11.-én hervadozni volna illendő.

A cukkini még nem lett feltépkedve, utolsó virágait hozza, remélem még pár bébikével meglep.

A brokkoli minirózsái ilyen takaros sárga virágokat növesztettek. Anyuci összepárosította ezeket a sárga fürtöket lila csillagőszirózsával, és mit mondjak, nagyon klassz kis csokrot szerkesztett belőlük!

Jól tartja magát a lila óriásdália is.

És ez most Hédinek szól: ilyen szép még mindig a szülinapomra tőled kapott virágtál! Úgy örülök neki!

A szárzeller szezonja még csak most indul, ígéretesek a húsos levélnyelek.A bimbóskel - mint korábban írtam - nem akart bimbózni, ezért egy régi nagymamakertipraktikás könyvben írt trükköt próbáltam ki rajtuk: kitörtem a csúcsrügyüket. Tényleg elkezdtek bimbózni, de a tetvek miatt meglepte a korompenész a töveket. Szegények elég gusztustalanul néznek ki a fekete foltjaikkal. Remélem, az őszi hűvös kinyírja a tetveket. A bimbóskel-szezon úgyis most következik csak.

A héten megint volt chilis bab, amitől búskomorságba estem olyan húsz percig, amíg nem csináltam rántott cukkinit ellenkajaként. A babot meghagytam a többi családtagnak. Volt lecsó is, és jócskán raktunk el paprikás-paradicsomos lecsóalapot a fagyasztóba. Mivel jó sok a paprika, csináltunk paprikás-vad laskagombás marhaszeletet is. Brokkolikrémlevest is gyártottunk, meg majonézes krumplit, jó sok lilahagymával.

A jövő héten a tarolás folytatódik. Magokat is kell szedni a jövő évi vetésekhez. Most már tényleg kipalántázom a téli kelt. A kinti dézsások lassan bevonulnak a teleltetőbe, és ezzel együtt át kell ültetni az óriáskaktuszt. Ez az attrakció, azt hiszem, külön bejegyzést fog igénybe venni...

Új olvasót üdvözlünk,

Teababát, akinek szeretettel küldjük ezt az esővízcseppes rózsát!

Quimby Győr 2009. 10. 10.

Tegnap nagy nap volt a számomra, Quimby-koncert Győrben. Fotóztunk párat, illetve főleg Jani, mert én a 160 centimmel elvesztem a tömegben.
Szóval, nagyon jó volt. Már az első benyomástól kezdve: az előzenekar, a Mind1 a belépés pillanatában a Mindig mindent... Trabant-számot játszotta, aztán több saját szám között jött még a Kecske, a Tényleg félek. (Ezek fent sincsenek a Youtube-on, vagy csak béna vagyok, nem találtam.) Hangulatosan, frissen játszották ezeket a számokat is, a sajátjaik hasonló stílusúak, elektromos hegedű dobja fel őket. Nagyon pozitív az összkép, jó kis rock and roll arcok.


A Quimby a Zéró dallal kezdett, negyedóra szünet után, kicsit csigázva a közönséget.

A koncerten a legtöbb szám az új maxi CD-ről és a Kilégzésről szót, például a Ventilátor blues.

A régiek alulreprezentáltnak tűntek, csak a legnagyobb közönségbolondítók jöttek, úgymint a Hoppá, Káosz amigos, Libidó, Álmatlan dal, Halleluja. A számok természetesen frissítve, apró kis csemegékkel kiegészítve érkeztek. Jaj, ha már pozitív, tegnap minden olyan túl-túl pozitív volt: A PÁGISZ nemdohányzó hely, ez a tény kinek milyen, a számunkra pozitív. Tibiék élen jártak jó példával: nem gyújtottak rá a színpadon. Azután megdicsérték a jól nevelt (szoktatott, idomított) közönséget, most úgy lehetett tombolni, hogy nem kellett a zsigerek és tartalmuk nyilvánosságra hozásától tartani. (Az ajtónál egy kétméteres, kétszáz kilós biztonsági őr látta el jó tanácsokkal a cikisnek látszó kuncsaftokat.) Líviusznak tetszett Győr, hangzott el a felkonferálásban. (Ez az ember annyit mozog, hogy lefotózhatatlan) A régiek közül sorra került még vége előtt az Unom, ami most vigyorgós önparódia volt, gitárnyekergetéssel a végén. Hogy a közönség jól viselkedett, az is bizonyítja, hogy 3 ráadást kaptunk, legutolsónak a Kávéházat, olyan verssel megtoldva a végén, amitől néma, csendes áhítatba merült a publikum. Remélem, valaki felvette. Majd utánanézek.

Aztán a villanyok felkapcsolása után búcsú, pacsizás...
Így zajlott, jó volt.

Hidegfront után

A hét elején még tisztán nyárias volt az idő, mint augusztus végén. Rövidujjú pólóban fotózgattuk a szomszéd kiserdő és a temető fái között kibújó hatalmas, dekoratív teliholdat. Ez a kép Jani műve,

ez az alsó pedig az enyém. Majdnem összevesztünk a gépen, de most már kollektívan készül a blog.

El sem akartuk hinni, hogy közeledik a lehűlés, bár a hajdan törött jobb csuklóm a meteorológusokkal egy időben jelezte a változást. Csütörtökön utoljára lenyírtuk a (jó gazos) füvet, felhordtuk a telelőbe a kényesebb növényeket. Ez is a lehető legalkalmasabb időben történt, mert az érkező kiadós eső nem telítette vízzel a pozsgások cserepeit, kevésbé kell tartani a téli károsodástól. Mondjuk tavaly sem a gyökérrothadás volt a fő rossz, hanem a cserepek oldalán felvitt csigák. Jól bekajáltak a nem túl tüskés növényeimből. Ebből okulva nagyjából megtisztogattam a cserepeket, de simán lehet, hogy bekerült pár rejtőzködő nyálgépecske.

A muskátlik és a leanderek még kint maradnak. Mivel a terasz védettebb fekvésű, nem kell tartani a talaj menti fagyoktól. Ezekben a nyárias napokban óriásit nőttek, pedig már szeptember elején abbahagytam a tápoldatozást. Tele vannak bimbókkal, idén most a legszebbek, azt gondoltam, hadd maradjanak még egy kicsit lent a szemek örömére.
Andi tanácsára júliusban ládába ültettem hajnalkát, s bár pár hete már virágzik (mindenféle színben: rózsaszín, bíbor, liláskék, lila), most tudtam lefotózni először.

Nem tudom, nálatok is ilyen éles volt-e az időjárás megváltozása, de péntek délután kb. egy óra leforgása alatt úgy tíz fokot hűlt a levegő, akár órára pontosan meg lehetett volna határozni, hogy itt az ősz, most már tényleg. Ezt bizonyítja, hogy érik a kecskerágó, de nem akárhogy: betegek voltak a bokrok, látni a foltos levelekről, és alig-alig hoztak termést. Keresgélni kellett a képhez.
A bangitám most van a legszebb fázisban: piros ágak, pirosodó levelek, fehér bogyók.
A tamariszkusz mutatós sárgára vált, bemutatja, hogy ő MÉGSEM örökzöld.


Szombat reggelre áztatós eső jött, aminek örültünk, mert tegnap a virágágyásba kerültek a ligeti zsálya meg a vajszínű ördögszem kis palántái. Ültettem egy csomag botanikai kardvirágot is, ami elvileg télálló. Majd meglátjuk, mit tud. Azért is öröm az eső, mert a talaj annyira száraz volt, hogy a héten az egy adag leveszöldségért is meg kellett dolgozni az ásóval. Ezután már érdemes lesz elkezdeni a cserjék átültetését, a megnagyított zöldséges határának kitűzését, később pedig az őszi ásást.
Átültetésre vár az eper közt meghagyott gyújtoványfű. Megvárom, amíg elvirágzik.
Ez a vízcseppes levél pedig nem más, mint a kelkáposzta, vagyis pontosabban a leveles kel tulajdona.
Reggel az eső ellenére -kapcsolaterősítő program - bementünk a mosoni piacra. Ha szombaton jártok a környékünkön, ne hagyjátok ki, hatalmas piac van. Mézet vettünk, évelőket is akartam, de az eső miatt hamar hazament a nénim. Viszont Sopronból meg az Őrségből jöttek gyűjtögetős árusok, hoztak csipkebogyót meg sokféle erdei gombát. Húsz dekát megkockáztattam egy kis leveshez. Megyek is főzni.

Végül egy rejtvény: Ki találja ki, mi ez az agyra erősen hasonlító képlet?

Spájzszemle

Ez ilyenkor ősztájt egy nagyon kellemes elfoglaltság! Azt hiszem, nemcsak én szeretek gyönyörködni a kerti munkánk nemcsak édes, de sós és savanyú végtermékeiben. A befőzési szezon végetért, hála Istennek. A befőzőfazék és a passzírozó a spejz szögletében lapít, a befőttesüvegek az utolsó darabig megteltek. Ilyenkor a stelázsi púpig van rakva a sok savanyúsággal meg befőttel, mind-mind saját alapanyagból, vegyszermentesen. Mindig szörnyülködünk az elkészült befőtt-és savanyúság-tömegen, és azon töprengünk, vajon ki fogja megenni ezt a hatalmas mennyiséget. De jövő májusban szerintem már csak az üres üvegek garmadája fogja hirdetni az ez évi befőzést.

Először a sósságok meg savanyúságok mutatkoznak be. Különleges elkészítési módokkal nem dolgozunk, csak a régi, jól bevált receptekkel alapján készül az összes. (Bezzeg aki ide klikkel, dúskálhat a különlegesebbnél különlegesebb befőttekben és savanyúságokban! )Egy új ízt próbáltunk ki: Andi ketchupját, ami rögtön adu ász lett: pizzaszószként, ételízesítőként, mártásként egyaránt bevált, de anyuci továbbfűszerezve chilis szószt is szerkesztett belőle. Szégyen, gyalázat, de nem jutott nekik már rendes üveg, így tisztára sikált söröspalackokban várja a szósz az asztalra kerülést.Ez a víg tarkaság anyuci remeke: a marinált paprika. Vastag húsú fehér és zöld paprikát is rakott a pritamin közé, így kellemesen színes lett a savanyúság. Számtalan üres nutellásüveg vált a hazájává a fűszeres lében úszkáló paprikáknak.

Itt a marinált druszája: az olajos paprika. Nem csípős, azért egyikünk se rajong. Nagy, ötliteres üvegekben úszkál ez a jó kis pörköltkísérő. Sima befőzött paradicsom. Pár üveggel van csak, mert nem vagyunk valami nagy töltöttpaprika-és paradicsomleves - meg spagettirajongók. Bezzeg a házi ketchup, az aztán sokkal jobban fogy, nem véletlenül. Töltött paprika szinte csak a sógorom kedvéért van nagynéha.

"Rázott" - nak hívják ezt a fajta savanyúságot, ami valójában nem a kommersz csalamádé, hanem afféle paprika-uborka-hagyma keverék, sok-sok korianderral. A sárgarépa csak a tarkítás végett került bele. Ez a savanyúság idén debütált, anyósom receptje alapján. Az eredeti recept hordós savanyúságként írja eltenni, nálunk üveges lett.

Végül a legnagyobb tömeg: az édes-ecetes uborka. Ebből nagyon sok van, a nagyobb uborkákat is elraktuk, hogy a franciasalátába jusson. Meg hát az apró ubi az "ünneplős", a nagy a "hétköznaplós" ebédek kísérője. Kis Nyunyum magában is rengeteget elfogyaszt. Már pelenkáskorában is nagy favorit volt nála az "ubó".Most az édes percek jönnek: a harminckét üveg baracklekvár:az eperlekvár - ez kilóg a sorból: alapanyagának egy része a "szedd magad" eperföldről származik,és a feketeribizli-lekvár.

Van még meggyhús sütikhez,és sima meggybefőtt.

Ez a választék. Van pár olyan befőzhető alapanyag, ami a fagyasztóba ment az üveg helyett, így például a lecsó. Zöldségféléket, például borsót, karfiolt csakis mirelitbe rakunk el. Számtalan darab gyümölcs meg aszaltként végezte befőtt helyett.

Gyártottam még jópár fajta szörpöt: meggyet, szőlőt, barackot, bodzát, málnát, de azokról nincs már mit írnom: elfogytak...

Híd ötödször

Végre tegnap sikerült! Átúsztatták a hidat, elkészült a gyalogos-bicajos felhajtó rámpa. Műszaki problémák miatt nem egy, hanem három hétre volt szükség a művelethez.
Ma átadták a hidunkat a gyalogos és bringás forgalomnak! Este kész fiestahangulat alakult ki, a fél falu sétálgatott fel-alá, a kamaszok bringáztak, a pelenkások ugráltak a kongó vaslemezen, tök jó volt! Két híd:

Munkaterület:
Összekötött két part:

Szóval, Áginak most már könnyebb lesz az élete melóba menet.

Díj

Palócprovence (akinek van kertesblogja is!) és Messzenéző Minyon is volt olyan kedves, hogy szinte egyszerre nagyon kellemes meglepetést okozott nekünk ezzel a díjjal. Hálásan köszönjük! Jól is jött ki, legalább nem veszünk össze rajta a tesómmal.

Nagyon örülünk, hogy ránk gondoltak! Továbbadnánk a netes szélrózsa következő irányaiba, bár tartok tőle, hogy néhány helyen most röhögnek, de akkor is. (A díjakat adják, kéremszépen.)

Annamarie-nak (Őrségi parasztházunk)
A Közös konyha(kert) csapatának
Bodzazsuzsának (egy csepp falusi élet)
Maresznak (Székely Tanítók)
Muskotály Küvének (Földszint)
Hajnalnak és apróságainak
Krisztincának (Kertem története)
Metikusnak (Merengő)
Pepigabinak (két blogja is van: Kertészet anno és Pepi, mint amatőr kertész)
Vadassy Ritának (Rita botanika blogja)
L-nek (Sorsod Borsod)
Mángorlónak (másik blog: Régiújság)
Totoronak

Köszönjük a sok kellemes percet, amit írásaikkal szereztek nekünk, és kérünk még sok-sok bejegyzést. Aki nem akarja, ne küldje tovább.