Az erdőnk áprilisi arca

A hóvirágok már javában terméseiket növesztgetik. Csillagvirágból, tyúktaréjból még itt-ott látni pár elkésett szálat. Most az erdő sárga-fehér-lila-kék arcát mutatja.

A foltos kontyvirágok nagy, tarka leveleket növesztenek (ismerős a forma a kála és a nyíllevél alakjáról, a szobából). Nem árt az óvatosság, mérgező!

Korai ibolyát már jó pár héttel ezelőtt is lehetett találni, de nálunk most van a fő virágzási idejük.

A téltemetők nagyobb csoportokban virágoznak mindenfelé.

Az ujjas keltikék a lila, rózsaszín és fehér színek sokféle árnyalatában pompáznak.Ők adják az aljnövényzet tarka pompájának nagyobbik felét.

Ez még nem minden! Startra készen nyújtogatják üde leveleiket a medvehagymák, gyöngyvirágok és salamonpecsétek, néhány hét múlva a tarka helyett fehér ruhába öltözik az erdő.

Virágdoktorok a kertben

 A mai blogbejegyzéshez  Felsőszölnök-blog Növénytársításos bejegyzése, pontosabban táblázata adta az ötletet. Részletesen benne van az összes zöldségféle jó és rossz szomszédja, valamint a gyógy- és fűszernövények haszna, hatása a kertre: Melyik riasztja a rovarokat, melyik véd a gombafertőzéstől, melyik hat jótékonyan a talajéletre, melyik aktivizálja a komposztot és hasonlók. Letöltöttem, beragasztottam a kertes füzetembe és elkezdtem filózni rajta.  Rengeteg ötletet merítettem belőle, teljesen fellelkesített. Minden elismerésem érte!

A legszebb a növénytársítósdiban (szebb kifejezéssel vegyeskultúrában) az, hogy sok olyan virág van, amely nemcsak díszíti a kertet, hanem védő vagy  serkentő szerepre is alkalmas. Pont jókor érkezett a bejegyzés, mert most van a virágmagok elvetésének az ideje, könnyebbé teszi a mit-hova kérdés eldöntését. 

A három legfontosabb egynyári virág a körömvirág, a sarkantyúka és a büdöske (bársonyvirág).

A büdöske hatóereje a nevében, pontosabban a szagában van. Erős illatával riasztja a rovarokat, a levéltetveket, krumplibogarakat. A talajban a fonalférgek fejlődését gátolja, így jó védelmezője a gyökérzöldségeknek, krumplinak. Egyes könyvek szerint csigariasztó, mások szerint csigacsalogató (a virágcserepekből tavaly mindenesetre kirágták a büdöskéket a házas és házatlan pajtások). Szagos mulcsot ad, az is rovarriasztó. Idén ágyásszegélynek ültettem a zöldségesben, mert egyértelmű körvonalával irányítani tudja a fűnyírótologató szakmunkást, megvédelmezve a virágokat a szakszarűtlen géphasználat által okozott károktól. 

A sarkantyúka árnyékos helyeken mutatós dísznövény, de védi is a feje felett nődögélő gyümölcsfákat a vértetvektől. Riasztja a rovarokat, csigákat, pockokat, a krumplit is a burgonyavésztől.Virága ehető, mutatós dísze a salátáknak. Igaz, hogy az előbbi  hivatkozás cserepes virágnak ajánlja, de ez csak akkor működik, ha bőséges helye jut a gyökérzetének, inkább árnyékos helyen áll és sosem felejtjük el megöntözni.

A körömvirág szintén ehető virág (salátákba és ételek színezésére használható) és a bőrbántalmak kitűnő gyógyszere. Jótékonyan hat a talajéletre, gyökereivel lazítja és megdolgozza a talajt. Olyan rovarokat, zengőlegyeket csalogat a kertbe, amelyek lárvái tetűevésssel foglalatoskodnak hivatásszerűen. Inlandir nagy szakértelemmel írta le, hogyan társítja a gyakorlatban.

A dísznövények között sok fajjal, fajtával jelen lévő évelő cickafark és kenyérbélvirág szintén gyógynövény. A vadon élő változat esernyés, friss hajtásai magas ásványianyag-tartalmúak. Kiváló teanövény,  nyáron rengeteget iszom belőle csak úgy a magam kedvére, többet ér, mint a sokszáz forintos, aromákkal és festékkel teleborogatott műteák. Magról is jól kikel, váratlanul is előkerülhet itt-ott a kertben. Erős illatával szintén rovarriasztó hatású, hasznos tagja lehet egy vegyesen beültetett kis kertnek. 

Találtam egy szupi gyógynövényes blogot itt  és a folytatását itt, errefelé azt hiszem, gyakran fogok kattintgatni. 

A díszdohány ( kép innen) csigariasztó. 

A borzaskata  (kép innen) jól kikel, ha szórva vetjük, finom szerkezetű, gyorsan bomló levelei miatt jó zöldtrágyanövény. Ha engedjük termést érlelni, tüskés-nyúlványos magtokjaiból száraz virágkompozíciókat készíthetünk. Leggyakoribb színváltozata a kék, de fehér, rózsaszín, zöldes, sárgás, pöttyözött változatai is vannak.

A gyümölcsöskertben jó szolgálatot tehetnek az erdeinkben élő illatos vadnövények. Az árnyékos helyek  beültetésében amúgy is jelentős a szerepük. Az illatos medvehagyma rovarriasztó hatású, az egyébként mérgező gyöngyvirág pedig véd a moníliafertőzéstől.

A leánder hajtásai pedig a pocoklyukakba, túrásokba helyezve elriasztják a pockokat. Természetesen ő is mérgező, akármilyen nélkülözhetetlen a teraszon, nem árt vigyázni vele.  Itt olvastam, hogy Napóleon katonái bicskájukkal leándert vágtak, majd ezzel étkezve többen meghaltak.

Azt  gondolom, ezek a módszerek igazából a házikertekben, hobbikertekben a leginkább működnek egyelőre, ahol ha fel is lép is valamiféle rovarkár vagy fertőzés, a kieső termést legfeljebb elkároljuk. Legnagyobb tudorai az erdélyi kertesblogok szerzői, például Tereza blogja Erdélyből.

A tegnapi ragyogó időben az egynyáriak ültetését már ez alapján végeztem, minden ágyást körbevetettem büdöskével, körömvirággal, az árnyékos helyeket meg sarkantyúkával. A többi virág vetésében csak a méret számít, ugyanúgy mint a fényképezésnél:-) Magasak hátra, közepesek középre, alacsonyak előre. Más dolgom már nincs is, csak várni, mikor jelennek meg a szép, katonás kis zöld sorok.

Ments meg szerelem, vagy belehalok!

Bizonyára mindenki hallotta valamilyen csatornán keresztül ezt a rúzsos szájú fiatalember által előadott "nyálcsordító" számot, egy-két éve még a csapból is ez folyt.
Azonban ma reggel meg kellett állapítanom újra, hogy az ilyen nyállimonádéknak is van némi valóságtartalma. A megvilágosodás annak okán tört rám, hogy megláttam a nagy fakopáncsot újra a repedt telefonpóznán. Ilyenkor tavasszal a harkályfélék - csajaik becserkészése és a más hímek távoltartása érdekében keresnek egy jól rezonáló fadarabot, és valami égbekiáltó vehemenciával fúrják. Az így keletkező pirregő, jellegzetes hang eltéveszthetetlen: ez van hivatva arra, hogy csalja a csajokat, és hajtsa a pasikat. Csoda, hogy az agyuk meg nem lottyanik a hatalmas erejű fúrástól.
A nagy fakopáncsról Brehm ezt írja:
"Valamennyi fakopáncs közül ez a legismeretesebb. Német nevét „tarka harkály” méltán kapta, mert igazán nagyon tarka-barka. – Feje teteje és hátoldala, a szájzugtól hátrafelé húzódó kantársáv, nyaka oldala a mell felé kiszélesedően – anélkül, hogy a másik oldalbeli sávval egybeolvadna – fekete; szemsávja, pofája egészen a halántékáig, a nyak oldalán a most említett részek mögött egy keresztfolt, valamint egy-egy hosszúkás nagy vállfolt fehér. Ugyancsak fehér a hasi oldala is, de ez rendesen olyan mintha piszkos volna. Széles tarkófoltja, farkaalja és az alsó farkfedők világos vérpirosak. Az elsőrendű evezőkön öt, a másod- és harmadrendűeken 3 keresztfolt van, melyek az összecsukott szárnyon öt keresztsávot alkotnak. A két szélső farktoll hegye felöli fehér felében két fekete keresztsáv, míg a mindkét oldali harmadikon csak egy fekete keresztsáv van.
A nagy fakopáncsnak egész Európa és Szibéria, egész Kamcsatkáig, a Kanári szigetek meg Kis-Ázsia a hazája. A Lappföldön a 70. szélességi fokig terjed el.
A fakopáncs úgy a ligeteket, mint az összefüggő erdőségeket egyaránt szereti. Ősszel, meg télen a kertekbe is ellátogat. Azok közé a harkályok közé tartozik, melyeket a fák kopácsolásával rendszeresen magunkhoz csalogathatunk. Tavasszal persze mindig „beugrik”, mihelyt a dobolásához vagy kopácsolásához hasonló kopogást hall, mert ilyenkor egykettőre felébred benne a féltékenység. De ősszel, meg télen egészen az orra elé száll az őt bolondító embernek s minden ágat végigkutat, hogy ellenfelét vagy vetélytársát felfedezhesse."
És hogy jön ehhez a szerelmi megmentés? Tavalyelőtt pont az előttünk álló telefonpóznát kezdte el fúrni a harkálylegény. Fittyet hányt ez az ijedős erdei madár az alatta robogó autóforgalomra, az iskolából kirohangászó lármás gyerekhadra, hajnalhasadástól sötétedésig csak fúrt. Hamarosan feltűnt a kokurencia: egy másik ifjú fiúharkály. Ettől a pillanattól egymást túlszárnyalva elkezdtek fúrni, végül egyazon telefonpóznát lyukasztottak szitává mindketten, egyik az oszlop egyik felét, másik a másikat. Éjt nappallá téve fúrtak, a jellegzetes pirregő hangok legalább két héten át egyre erősebben hallatszottak, már reggel négykor rákezdték. Ekkor elszakadt a cérna. Néhány környékünkön levő lakó tudakozódni kezdett, kinek van a környéken légpuskája a harkályokat lelövendő, mert a fúrástól mindenki hajnalban felébredt, a pózna meg kezdett szitává válni. A harkályok mellé szegődött azonban a szerencse - harkálycsajok formájában. Egy napon a két versenyt pirregő csodabogár eltűnt, csend lett. Némi kutakodással kiderítettem: nem légpuskázott senki, csak a harkálytojók megjelenése okán a fúrószenvedély fészekrakási szenvedélybe ment át. A szerelem a szó szoros értelmében megmentette őket a belehalástól: attól, hogy oktalanság miatt sörét végezzen velük. Ennek okán mondhatjuk, hogy az ilyen tiniagyöblítő nótákban is van igazság - csak ne vegyük túl komolyan!

Bent és kint

A március végében az a szép, hogy ilyenkor jól megugrik a lakásban gyöngyörgetett palánták növekedése, a sziklevelesből mind átmegy "rendes" levelűbe, szóval elkezdik az önálló életet. Elsőnek a virágpalánták következnek. Andinak mutatom a hajnalkákat, no és a tied mekkora?

Már combosodnak a 2,5 cm magasságukkal a tátikáim, és bennük az a nagyon érdekes, hogy a kis levélerek színéből nagyjából tippelni lehet a virágszínre. A piros erűekből lesznek a bordók, a rózsaszín levélerűekből a rózsaszínek, a fehér erűekből a fehér és sárga virágúak. Ha megnézitek a rózsák mostanában kihajtó rügyeit, ez rájuk is igaz: a bordó rügyekből mély színű virágok várhatók.

Hasonlít hozzájuk a teszkós Asarina, a kúszó oroszlánszáj. 4, azaz négy növényke éldegél (vegetál) az elvetett csomagból. Lassabban fejlődik a "sima" tátinál.

Vetettem pár szem teltvirágú nebáncsvirágot a fajta kedvéért. Ezeket cserepekbe vagy virágtálakba szánom a terasz napos felére, mert jól bírják a kiszáradást.

Estikék, asszem. Most kisegíthetne valaki, mert elveszett a tejfölöspohárról a címke.

A porcsin úgy nődögél, hogy a sziklevele vastagodik és pozsgásodik. Át kellene pakolni egy naposabb ablakba.

A paradicsomok nőnek ezerrel. Három hét múlva költöznek a kertbe. Nálam most nincs túl sok fajta, csak Lucullus, főző meg kis sárga koktél.

A zellerek olyan öt-hat centisek. Sokan vannak, mert ők lesznek a káposzták angyalai. Jövő héten fogom a káposztabandát elvetni hidegágyba.

Ez a csapat pedig nevenics, fogott magból való édes húsú kápia paprika lesz nagykorában.

 

Sajnos, a mocsári hibiszkuszok nem nagyon igyekeznek kikelni valamiért, de még nem adom fel, hátha a meleg napocska előcsalogatja őket.Nem akar kikelni a feketeszem sem, de még van egy csomag tartalék magom belőle. Sajnálom őket, de még nem adtam fel a reményt.

Kint beindultak a gyomok, nagyítva például egész csinos az árvacsalán lila virága a pöttyös mintázatával. 

Mutatós kis kék pöttyökként jelennek meg a kertben a tikszem alig centis virágai, de mindenük megvan, amire egy virágnak csak szüksége lehet. 

A március-vége-április eleje a rügypattanás időszaka is. A legelsők egyike a bodza mellett a széleslevelű gyöngyvessző. Leveleit mással össze sem lehet téveszteni, bár ez a rakottszoknya-minta azért nyárra elég jól kisimul.

A babarózsák védettebb helyen már rég virágoznak, az enyéimen még csak mutatkoznak, duzzadoznak a bimbók. Vigasztalásképpen ilyen piros rügyeket és levélkéket mutogat, amelyek majd fokozatosan váltanak zöldbe, de egy kis vöröses árnyalatot lombhullásig őriznek.

 A lila orgona virágrügyeiről - ha már Andersen 205. szülinapját ünnepeljük - a rút kiskacsa jut az eszembe.

 A barackfák virágzanak, az illatukkal pedig nem tudok betelni, benne van már most a leendő gyümölcs zamata. Ugyanúgy, mint a megdörzsölt paradicsompalántában a napon beérett paradicsomoké.

A barackvirág képeivel kívánok boldog, békés, szép ünnepet mindenkinek!

Tavaszi pillanatképek

A legkorábbi tulipánom, az egy száron két virágot hozó Tulipa biflora kinyílása a hét első nagy újdonsága. Hálás, gond nélküli botanikai tulipán, karcsú és kecses, mindössze 15 cm magas, viszont gyakorlatilag mindent kibír.  Kinyílásakor már tudni lehet, hogy itt az igazi tavasz.

Bár a hó már rég elolvadt, kacsintgatnak a  fehér közepű hófények is, (Chionodoxa), amelyek virágai elvileg a könyv szerint több hétig díszlenek.

Az ibolya is nyílik természetesen, ebben az a külön kis öröm, hogy a hangyák ültették, meglepetésképen bújt elő a gyep közül. Az ágyásban fehér ibolyánk is van, de az későbbi virágzású.

Itt a Puskin-virágok ideje a kékcsíkos harangocskákkal, bimbókkal. Magot is hozott tavaly, amit széthullatott az ágyásban, sorra bújnak elő az újabbnál újabb virágszálak.A bimbós virágszár olyan, mint egy mókás kis toboz.

Virágokkal, bimbókkal teltek a bókoló szibériai csillagvirágok is, bízom benne, hogy néhány hétig ők is kitartanak. 

 Van a fű közt sok vigyori százszorszép:

Nyílnak a legkorábbi, tiszta sárga nárciszok:

Gyönyörködhetünk az évelő árvácskák lángszerű sziromrajzolatában:

Szerencsés vagyok hagymás-ügyben, a névnapom októberben van, akkor a tavaszi hagymások ültetési idején, a szülinapom meg februárban, amikor nyomatják a boltok a tavaszi hagymásokat. A családnak meg nem kell szétgondolkodnia az agyát a meglepin, két zacskó virághagyma, és mindenki boldog.. Ez a sok kék hagymás az előző őszi ajándékcsomagból van, mind olyan fajta, ami magot hullat vagy sarjadzik, szaporodik.Annyira hálás, drága kis kerti kincsek a napos-félárnyékos helyekre, ajánlom mindenkinek. Ősszel kell ültetni őket, érdemes már most tervbe venni a vásárlást.

Gyomokról  is kattintottam párat, például itt a pásztortáska, ja a füvet is kéne má nyírni valakinek :-) Ha ebből 1 m magasat tudnának nemesíteni, biztos nagy karriert futna be. Alaposabban megnézve olyan, mint egy mini , egyszerű virágú nyári viola.

Három nap alatt robbantak ki a földből az évelőtövek, például az évelő szarkaláb. Az évelőkben az a nagyon szép, hogy minden ősszel ültetek belőlük jó néhány újabb fajtát, s másnapra már el is felejtem, mit-hova, mint a mókusok, ahogy ültetik a bokrokat. Tavasszal pedig mindig van úgy öt-hat kellemes meglepetésem.

Nagy örömömre megtaláltam az összes ősszel ültetett évelőt,  meg persze a meglepetéseket is., nárciszokból egy csomót, a tavalyi vadvirágmagból nevelt zsályákat meg imolákat... A  feledékenységnek is vannak előnyei.  A gyümölcsfák is beindultak, a sárgabarack pirosbimbós, a körtefa virágrügyei kipattanás után rojtosak.

Pattannak sorra a rügyek, úgyhogy folytatás következik...

Március vége van…

….és mindenki örömére kitört az igazi, hamisítatlan tavasz, meleg szelekkel, ragyogó napfénnyel. Nem ragozom: elveteményeztünk. Ezen kívül csak pár kerttel kapcsolatos dolgot tartok említésre méltónak.
A hét elején a túlburjánzó cserjék brutális visszavágásába fogtunk. Lehet, hogy már korábban el kellett volna kezdeni, de most volt rá időnk. Én metszőollóval estem neki a földből előtörő gyökérhajtásoknak, igyekeztem őket a talajszint alól felhúzkodva kivágni. Ugyanilyen buzgón vagdaltam a felkopaszodott hajtásokat, amíg vízhólyag nem nőtt a jobb kezem nagyujján… Laci eközben fűrésszel vágta le a túlméretes, a kerti ruhaszárítóra rálógó, félig kiszáradt ágakat. Így sokkal több fényt kap a sziklakert is.
Nem tudom, hogy mikor esedékes, de most végeztünk gyeppótlást is az udvarban ott, ahol a fű a tavalyi lábazatfelújítás miatt ki lett csákányozva. A felgereblyélt, belocsolt földre szórtuk ki a fűmagokat. Remélem, sikerül, csak azt nem tudom, hogy a mellette levő dúsan gyepes darab nyírása miatti taposás nem teszi-e majd tönkre a gyenge gyepet, vigyáznunk kell rá!
Palántafronton: a paprika, paradicsom szépen hajt, a paradicsom kiszoktatását lassan megkezdhetem. Ami érdekes: elvetettem az okrát. A termesztéséről, a rossz kelésről itt is és itt is mindenféle rémes dolgot lehetett olvasni. Ezért úgy döntöttem, nem szálalva, hanem szemenként vetem, nagy, saját fedelükkel zárható tejfölöspoharakba, hármasával. Ha tényleg olyan rosszul kel, akkor két-két palántára még így is számíthatok egy dobozban.
A magok: helyes kis fekete csapágygolyó-fazonú gurigák. A vetés és öntözés után pár órával már szemmel láthatóan megszívták magukat. Kedden vetettem, nevelőhelynek a konyhaablakot választottam (itt van a legmelegebb). Péntek este így néztek ki a magok: A huszonegy magból tizennégy csírázott ki ma reggelre. Kíváncsi vagyok a folytatásra, eddig nem tűnt olyan körülményesnek a kelés, mint aminek leírták.
A rozmaringjaim is kelnek, négy hét után nagy nehezen hat növényke jött elő a nagy tasak magból. Őszintén szólva még ennyire se számítottam. Találtam még egy tasak tollas szegfű-magot, azt is elvetettem palántának, jó lesz a sziklakertbe.
A héten elültettünk két diiófacsemetét. Kicipeltük már a leándereket, a cserepeiket megtöltöttük földdel. Egész szépen átteleltek.Háziszárnyasaink, köszönjük szépen, megvannak. Van viszont egy üldözési mániában szenvedő tik, aki csak az ólablakban hajlandó tanyázni, egy nap egyszer jön le enni, akkor pukkadásig tömi magát, és visszaül. Le se lehet robbantani magaslati helyéről, még éjjel is ott kucorog a keskeny párkányon, ott is alszik. Talán fél a többiektől.Sajnos a madárodúk készítésére a saját bénaságom és az időhiány miatt nem került eddig sor. Attól azonban nem tartok, hogy nem lesz madarunk: a rigók a vízre almára szívesen jönnek, és az építési telken tavaly is három rozsdafarkú fészek is volt. Csikorgós kis dalukban este már gyönyörködhetünk. És közben a gólya is megérkezett kis falunkba, méghozzá együtt a hím és a tojó. Minden tavasszal aggódok: megvan-e a pár mindkét tagja, nem érte – e őket valami a hosszú, fáradságos útjukon? Pár éve csak a hím tért vissza márciusban, párja valahol elpusztult. Május lett, mire a gólyalegénynek sikerült egy új nőcit becserkésznie, nem is költöttek szegények a szokott helyükön, az iskola tetején.
A jövő héten a mindenhol előtörő orgona-gyökérsarjakat kell alaposan megritkítanom. Esedékes az eperkapálás és - továbbtelepítés és a sziklakert feljavítása. Avirágágyakat is rendbe kell hozni, és a telken a facsemetéket locsolni. Veteményezős feladat a kertben most nincs, mindent letudtunk, ami sürgőse elvetendő volt. Azonban a kényesebb káposztafélék (lila, zöld és fehér karfiol) magvait el akarom vetni ládába, palántanevelésre. Egyelőre ennyi, de biztosan kitalálok még valamit hét közben, március utolsó és április első napjai csak úgy ontják a kerti feladatokat!

Remélem,

kedves Molnár Zsolt, új olvasónk, tetszeni fog ez a virtuális gyíkocska, amely olvasóink sorában köszönt téged, velünk együtt!