Április második hete van;

az igazi tavasz megérkezett: zöld fű, madárdal, nyíló virágok! A tavaszt az áprilisian bolondos időjárás sem tartja vissza. Pedig a héten kaptunk vizet, hideget – meleget, ebben a szent pillanatban meg jégeső esik, de csak apróra, és mennydörög, közben süt a Nap!
Tevékeny, mozgalmas hét telt el. Jani édesanyjától kaptunk diófacsemetéket, ezt két nap alatt ültettük ki a telekre. Kaptunk fehérribizli - bokrokat is, ezek is megtalálták a helyüket.
Mivel minden masszívan hajt, a gazok is előtörtek. Hajtanak az irtásra kijelölt bokrok. Az udvarban csúf, nagy pemzliket növesztett már a csalán, újra hajt a fertelmes komló, pofátlanul törekednek elő a kiirtandó orgonahajtások. Ezeknek a tizedelésén dolgoztunk jó sokat. (Az irtásról, a módszereiről már most egy külön bejegyzést akartam írni, de nem volt rá időm.).
És a kert! Újabb hatalmas hagymatáblát duggattam el, de még így is rengeteg dughagyma van a két kilóból, amit vettem. Szerintem rossz volt a mérleg a vetőmagboltban, és a javamra többet mért. A megmaradó hagymácskákat ide-oda elduggatom majd védőnövénynek. Elkezdtem a káposztafélék vetéseit is. Ugyanúgy elkészítettem a hagymapépet ezeknek a magoknak Most téli sarjadékhagyma meg nem evett, zöld szárrészeit használtam fel, Isten bizony jobban marta a szememet, mint a sima vöröshagyma, úgy csípett. Talán bejön bolhák ellen, a kibújt retekcsírákon sem látok rágásnyomokat.
A jövő héten a káposztafélék vetése jön, de a krumplit is ültethetjük már. A takarmánykukoricának elő kell készíteni a helyét. Sajnos elég sok megint a tarack, most lehet jól megszabadulni tőlük, mielőtt mindent belepnének.
Nagy hír: újszülött növénykéim vannak a kertben. Itt van mindjárt a Kelvedon csodája borsó:Előbújó dughagyma, tövénél egy szem elpottyantott retekmagból kikelt növényke:
Fokhagymák is vannak: (A tavaly ősszel duggatott fokhagyma az engedetlenül kiszökő és kapargató tyúkok támadása és a kemény tél ellenére már tíz-tizenöt centi magas, ennyi előnyt szerzett a hidegben, ki gondolná?)
Mák: jóféle volt a mag, szép sűrűn kelt. Jövőre már ezt is háziszedett magból ültetem…
Tavaly szinte gyökér nélkül átültetett lestyánkám is így hajt:A palántákról nem tudok semmi izgit mondani, növekednek, és hogy ne búsuljanak, heti egy adag tápoldatot is kapnak. Az eper, a virágpalánták, a zelleres- és az egyik paradicsomosláda már kiszoktatón áll, szemmel láthatólag egyenesíti, erősíti, zöldíti őket a napfény.
Bolondériás tyúkunk az udvari szabadságánál fogva úgy megerősödött, hogy már kezd lebátortalankodni az ablakból a többi tyúk közé, ha csipkedik, visszakapkod nekik. Azt hiszem, ha nem szabadságoltuk volna, már rég nem élne, éhen-szomjan halt volna az ablakban.
Végül egy kép kutyuskáinkról…Megpróbálok minél hamarabb gazdit találni nekik, aztán gondoskodunk róla, hogy ilyen kínos meglepetésekben többé ne részesüljünk! Kínos meglepetés: de a szívemre teszem a kezem, beismerem: ugye, hogy cukorfalatok?

Virágeső

Nincsenek attraktív, csodás kerti virágaim, de a szirmaikat bontó fák-bokrok áprilisban bőven kárpótolják a hiányosságokat... . Aprócska bejegyzés ez, szöveg helyett képekkel. Jöjjenek a gyönyörűségek, csak úgy ömlesztve.

Alma:

Cseresznye:

Meggy: Szilva: Körte: Meténg:

Ribizli:

Mahónia:

Boglárkacserje:

Nektarin:

Vérszilva:

És hogy még véletlenül se szenvedjünk hiányt virágokban a cserepesek közt: kinyílt az amarillisz. Igaz, megkésve, de ez mitsem árt a gyönyörűségének, sőt!

Újabb három olvasó...

... csatlakozott hozzánk, Kotaliza, Krisztina, és Kertészlány (őnála két kertes blogot is olvashatunk itt és itt) ,köszöntjük őket ezzel a frissen nyíló, szépen áttelelt, piros kis kankalinnal!

Húsvétra...

…az igazi tavasz megérkezett. Ennek dacára a kertben túl sok mindent nem csináltam: a magok a meleg földben, az eső meglocsolta őket, még nem bújtak elő.
De az édes semmittevés ideje nem április: az udvar rég halogatott rendberakásának nekiestünk. Erre – a rendrakáson túl – azért is szükség volt, mert az udvar ritkán látogatott sarkaiban itt-ott bontottcserép-kupacok, korhadozó farönkök, vashulladékok bujkálnak, köztük megint előtört az átok komló, az orgonahajtások, a csalán. A rendrakás okán mérhetetlen sok fahulladékot vittünk az égetőhelyre. Az orgonahajtásokat igyekeztem gyökerestől feltépni és úgy kivágni. A komló tavalyi irtása csak féleredményeket hozott, mindenesetre a ribizlibokrok fellélegezhettek: körülöttük a komló csak gyengélkedve tört elő. Az idei év az ismételt ádáz irtás időszaka lesz, nem fogok irgalmazni: lesz a repertoárban fent kapa, gyomirtó, forrásban lévő víz, só. Csak visszaszorul egy idő után.
A palántákat most is ugyanolyan lelkesedéssel pátyolgatom. Sajnos a kaliforniai és a Fehérözön paprika magjai nem keltek ki, valószínű rossz volt a szaküzleti mag, mert minden más hajt. A tollas szegfű is szépen kel. Kiszoktatóban van két tégely hagymapalánta, és egy láda paradicsom. A hagymák már kint alszanak, a paradicsom még a kazánházban éjszakázik.
Okráim kiköltöztek a konyhaablakból Most vannak maghéjlepattintós állapotban. Kíváncsi vagyok, hogy fognak a csíranövények kinézni. A héten egy furcsa dolog is történt. Lacit megkértük, hogy vágja le az egyik ágát a tető felé kúszó trombitafolyondárnak. Jött a fűrész, megragadta a fát… és kidőlt az egész hatalmas folyondár, kifordult a földből. Még jó, hogy nem zuhant senki fejére! Hogy a tavalyi lábazatjavítás miatti bolygatás, vagy az erős téli fagy volt az oka, de kiszáradt. Kicsit sajnálkoztunk fölötte, de már úgyis három új gyökérsarjat hozott, megvan az utánpótlás.
Ma reggel pedig sokkoló jelenségben volt részem. Kimentem fél hétkor az udvarra: nyüszítés, cuppogás a kutyaólból. Drága Roxikánk – minden előzetes jel nélkül (tüzelés, szemmel látható vemhesség) éjjel négy kiskutyát hozott a világra. Édes, tündéri kutyácskák – de új gond: hogy találok nekik gazdit? Azért majd megoldjuk: korábban is el tudtuk szerezni a kicsiket. Kutyamami nem engedte lefényképezni őket, annyit láttam, hogy két fekete és két barna kiskutyus van.
Lelkibeteg tyúkunk is vígan él az ablakban. Sajnos a fajtársai most is kegyetlenül verik. Mivel az ablakban se kaja, se víz, se levegő nincs, reggeltől estig szabadon járhat az udvarban. Az ablakban szegény már úgyis nagyon lesoványkodott.
Jövő héten – ha kicsit átszikkad a föld – el kell vetnünk a második tábla zöldborsót és hagymát. „Pult alól” szereztem fehér dughagymát, illetve ezüsthagymafejeket magneveléshez. Virágmagok, bab: ez is ültethető már. És ha nem ígérnek túl nagy hidegeket, megkockáztatok egy sor csemegekukoricát is. És fujj, a fűnyírás is esedékes lesz! Mindegy, a szebb jövőre gondolva essünk túl rajta!

Az erdőnk áprilisi arca

A hóvirágok már javában terméseiket növesztgetik. Csillagvirágból, tyúktaréjból még itt-ott látni pár elkésett szálat. Most az erdő sárga-fehér-lila-kék arcát mutatja.

A foltos kontyvirágok nagy, tarka leveleket növesztenek (ismerős a forma a kála és a nyíllevél alakjáról, a szobából). Nem árt az óvatosság, mérgező!

Korai ibolyát már jó pár héttel ezelőtt is lehetett találni, de nálunk most van a fő virágzási idejük.

A téltemetők nagyobb csoportokban virágoznak mindenfelé.

Az ujjas keltikék a lila, rózsaszín és fehér színek sokféle árnyalatában pompáznak.Ők adják az aljnövényzet tarka pompájának nagyobbik felét.

Ez még nem minden! Startra készen nyújtogatják üde leveleiket a medvehagymák, gyöngyvirágok és salamonpecsétek, néhány hét múlva a tarka helyett fehér ruhába öltözik az erdő.

Virágdoktorok a kertben

 A mai blogbejegyzéshez  Felsőszölnök-blog Növénytársításos bejegyzése, pontosabban táblázata adta az ötletet. Részletesen benne van az összes zöldségféle jó és rossz szomszédja, valamint a gyógy- és fűszernövények haszna, hatása a kertre: Melyik riasztja a rovarokat, melyik véd a gombafertőzéstől, melyik hat jótékonyan a talajéletre, melyik aktivizálja a komposztot és hasonlók. Letöltöttem, beragasztottam a kertes füzetembe és elkezdtem filózni rajta.  Rengeteg ötletet merítettem belőle, teljesen fellelkesített. Minden elismerésem érte!

A legszebb a növénytársítósdiban (szebb kifejezéssel vegyeskultúrában) az, hogy sok olyan virág van, amely nemcsak díszíti a kertet, hanem védő vagy  serkentő szerepre is alkalmas. Pont jókor érkezett a bejegyzés, mert most van a virágmagok elvetésének az ideje, könnyebbé teszi a mit-hova kérdés eldöntését. 

A három legfontosabb egynyári virág a körömvirág, a sarkantyúka és a büdöske (bársonyvirág).

A büdöske hatóereje a nevében, pontosabban a szagában van. Erős illatával riasztja a rovarokat, a levéltetveket, krumplibogarakat. A talajban a fonalférgek fejlődését gátolja, így jó védelmezője a gyökérzöldségeknek, krumplinak. Egyes könyvek szerint csigariasztó, mások szerint csigacsalogató (a virágcserepekből tavaly mindenesetre kirágták a büdöskéket a házas és házatlan pajtások). Szagos mulcsot ad, az is rovarriasztó. Idén ágyásszegélynek ültettem a zöldségesben, mert egyértelmű körvonalával irányítani tudja a fűnyírótologató szakmunkást, megvédelmezve a virágokat a szakszarűtlen géphasználat által okozott károktól. 

A sarkantyúka árnyékos helyeken mutatós dísznövény, de védi is a feje felett nődögélő gyümölcsfákat a vértetvektől. Riasztja a rovarokat, csigákat, pockokat, a krumplit is a burgonyavésztől.Virága ehető, mutatós dísze a salátáknak. Igaz, hogy az előbbi  hivatkozás cserepes virágnak ajánlja, de ez csak akkor működik, ha bőséges helye jut a gyökérzetének, inkább árnyékos helyen áll és sosem felejtjük el megöntözni.

A körömvirág szintén ehető virág (salátákba és ételek színezésére használható) és a bőrbántalmak kitűnő gyógyszere. Jótékonyan hat a talajéletre, gyökereivel lazítja és megdolgozza a talajt. Olyan rovarokat, zengőlegyeket csalogat a kertbe, amelyek lárvái tetűevésssel foglalatoskodnak hivatásszerűen. Inlandir nagy szakértelemmel írta le, hogyan társítja a gyakorlatban.

A dísznövények között sok fajjal, fajtával jelen lévő évelő cickafark és kenyérbélvirág szintén gyógynövény. A vadon élő változat esernyés, friss hajtásai magas ásványianyag-tartalmúak. Kiváló teanövény,  nyáron rengeteget iszom belőle csak úgy a magam kedvére, többet ér, mint a sokszáz forintos, aromákkal és festékkel teleborogatott műteák. Magról is jól kikel, váratlanul is előkerülhet itt-ott a kertben. Erős illatával szintén rovarriasztó hatású, hasznos tagja lehet egy vegyesen beültetett kis kertnek. 

Találtam egy szupi gyógynövényes blogot itt  és a folytatását itt, errefelé azt hiszem, gyakran fogok kattintgatni. 

A díszdohány ( kép innen) csigariasztó. 

A borzaskata  (kép innen) jól kikel, ha szórva vetjük, finom szerkezetű, gyorsan bomló levelei miatt jó zöldtrágyanövény. Ha engedjük termést érlelni, tüskés-nyúlványos magtokjaiból száraz virágkompozíciókat készíthetünk. Leggyakoribb színváltozata a kék, de fehér, rózsaszín, zöldes, sárgás, pöttyözött változatai is vannak.

A gyümölcsöskertben jó szolgálatot tehetnek az erdeinkben élő illatos vadnövények. Az árnyékos helyek  beültetésében amúgy is jelentős a szerepük. Az illatos medvehagyma rovarriasztó hatású, az egyébként mérgező gyöngyvirág pedig véd a moníliafertőzéstől.

A leánder hajtásai pedig a pocoklyukakba, túrásokba helyezve elriasztják a pockokat. Természetesen ő is mérgező, akármilyen nélkülözhetetlen a teraszon, nem árt vigyázni vele.  Itt olvastam, hogy Napóleon katonái bicskájukkal leándert vágtak, majd ezzel étkezve többen meghaltak.

Azt  gondolom, ezek a módszerek igazából a házikertekben, hobbikertekben a leginkább működnek egyelőre, ahol ha fel is lép is valamiféle rovarkár vagy fertőzés, a kieső termést legfeljebb elkároljuk. Legnagyobb tudorai az erdélyi kertesblogok szerzői, például Tereza blogja Erdélyből.

A tegnapi ragyogó időben az egynyáriak ültetését már ez alapján végeztem, minden ágyást körbevetettem büdöskével, körömvirággal, az árnyékos helyeket meg sarkantyúkával. A többi virág vetésében csak a méret számít, ugyanúgy mint a fényképezésnél:-) Magasak hátra, közepesek középre, alacsonyak előre. Más dolgom már nincs is, csak várni, mikor jelennek meg a szép, katonás kis zöld sorok.

Ments meg szerelem, vagy belehalok!

Bizonyára mindenki hallotta valamilyen csatornán keresztül ezt a rúzsos szájú fiatalember által előadott "nyálcsordító" számot, egy-két éve még a csapból is ez folyt.
Azonban ma reggel meg kellett állapítanom újra, hogy az ilyen nyállimonádéknak is van némi valóságtartalma. A megvilágosodás annak okán tört rám, hogy megláttam a nagy fakopáncsot újra a repedt telefonpóznán. Ilyenkor tavasszal a harkályfélék - csajaik becserkészése és a más hímek távoltartása érdekében keresnek egy jól rezonáló fadarabot, és valami égbekiáltó vehemenciával fúrják. Az így keletkező pirregő, jellegzetes hang eltéveszthetetlen: ez van hivatva arra, hogy csalja a csajokat, és hajtsa a pasikat. Csoda, hogy az agyuk meg nem lottyanik a hatalmas erejű fúrástól.
A nagy fakopáncsról Brehm ezt írja:
"Valamennyi fakopáncs közül ez a legismeretesebb. Német nevét „tarka harkály” méltán kapta, mert igazán nagyon tarka-barka. – Feje teteje és hátoldala, a szájzugtól hátrafelé húzódó kantársáv, nyaka oldala a mell felé kiszélesedően – anélkül, hogy a másik oldalbeli sávval egybeolvadna – fekete; szemsávja, pofája egészen a halántékáig, a nyak oldalán a most említett részek mögött egy keresztfolt, valamint egy-egy hosszúkás nagy vállfolt fehér. Ugyancsak fehér a hasi oldala is, de ez rendesen olyan mintha piszkos volna. Széles tarkófoltja, farkaalja és az alsó farkfedők világos vérpirosak. Az elsőrendű evezőkön öt, a másod- és harmadrendűeken 3 keresztfolt van, melyek az összecsukott szárnyon öt keresztsávot alkotnak. A két szélső farktoll hegye felöli fehér felében két fekete keresztsáv, míg a mindkét oldali harmadikon csak egy fekete keresztsáv van.
A nagy fakopáncsnak egész Európa és Szibéria, egész Kamcsatkáig, a Kanári szigetek meg Kis-Ázsia a hazája. A Lappföldön a 70. szélességi fokig terjed el.
A fakopáncs úgy a ligeteket, mint az összefüggő erdőségeket egyaránt szereti. Ősszel, meg télen a kertekbe is ellátogat. Azok közé a harkályok közé tartozik, melyeket a fák kopácsolásával rendszeresen magunkhoz csalogathatunk. Tavasszal persze mindig „beugrik”, mihelyt a dobolásához vagy kopácsolásához hasonló kopogást hall, mert ilyenkor egykettőre felébred benne a féltékenység. De ősszel, meg télen egészen az orra elé száll az őt bolondító embernek s minden ágat végigkutat, hogy ellenfelét vagy vetélytársát felfedezhesse."
És hogy jön ehhez a szerelmi megmentés? Tavalyelőtt pont az előttünk álló telefonpóznát kezdte el fúrni a harkálylegény. Fittyet hányt ez az ijedős erdei madár az alatta robogó autóforgalomra, az iskolából kirohangászó lármás gyerekhadra, hajnalhasadástól sötétedésig csak fúrt. Hamarosan feltűnt a kokurencia: egy másik ifjú fiúharkály. Ettől a pillanattól egymást túlszárnyalva elkezdtek fúrni, végül egyazon telefonpóznát lyukasztottak szitává mindketten, egyik az oszlop egyik felét, másik a másikat. Éjt nappallá téve fúrtak, a jellegzetes pirregő hangok legalább két héten át egyre erősebben hallatszottak, már reggel négykor rákezdték. Ekkor elszakadt a cérna. Néhány környékünkön levő lakó tudakozódni kezdett, kinek van a környéken légpuskája a harkályokat lelövendő, mert a fúrástól mindenki hajnalban felébredt, a pózna meg kezdett szitává válni. A harkályok mellé szegődött azonban a szerencse - harkálycsajok formájában. Egy napon a két versenyt pirregő csodabogár eltűnt, csend lett. Némi kutakodással kiderítettem: nem légpuskázott senki, csak a harkálytojók megjelenése okán a fúrószenvedély fészekrakási szenvedélybe ment át. A szerelem a szó szoros értelmében megmentette őket a belehalástól: attól, hogy oktalanság miatt sörét végezzen velük. Ennek okán mondhatjuk, hogy az ilyen tiniagyöblítő nótákban is van igazság - csak ne vegyük túl komolyan!