Csingislovak 2011

Korábban már írtunk a Szent Márton napi búcsúról és a helyi időjóslásokról. Idén így zajlott közösségi ünnepünk egyik nevezetes eseménye, a csingislovak és a lovasbandérium felvonulása:

Tervek, fogadalmak

Ma reggelre kelve - 4 fok fogadott. A veteményes még egy hónappal ezelőtt is terményektől (és gyomoktól) vígan zöldellő parcelláin csak elfagyott gyomszárak, felbolygatott rögök, egypár kinnfelejtett karalábé van, a telelő vetemények ágyáskája hasonlít egyedül a korábbi kerthez. Most van itt az az az időszak, amikor a hosszabb estéken ki lehet elemezgetni az év eredményeit, próbálkozásait, és át lehet gondolni, hogyan nevelgessük jövőre a zöldségeinket. Majdnem tíz ötletet akartam kivitelezni az év folyamán, most kiértékelgethetem, mennyire sikerült ezeket megvalósítanom.

1.) Már a magok megvásárlását is megpróbáltam egységesen megoldani, de aztán - szokás szerint - kísértésbe estem a vetőmagboltokban, és sokkal többet vettem meg mindenből, mint amire valójában szükség volt. Persze minden vacak a földbe került, és más veteményeknek alig maradt hely. Erről valahogy le kell magamat nevelnem.

2.) Ráadásul tavaly megfogadtam, hogy papiroson vezetendő kerti naplót is fogok vezetni, már csak a tanulságok levonásának céljából is. Egészen júliusig sikerült is írnom, aztán valahogy elsikkadt az egész. Bezzeg tesómnak fotókkal illusztrált naplója van (lelkifurdalás....)!

3.) Nagy dumát lenyomtam arról, miféle paradicsomok lesznek, milyen megfontolásból. Aztán kísértésbe estem, és összevettem mindenféle marhaságot is, végül volt húszféle paradicsomom, ami aztán dzsungellé vált, szerencsére azért a betegség nem tette tönkre az állományt. Jövőre szigorúan lesz koktél, Golden Königin, Yellow Goldfish, Malinowy Ozerowski, Zömök, Black Krim, és esetleg egy-két más fajta. Nem kell ész nélkül minden marhaságot összevenni és kinevelni más fontosabb termények helyett, na!

4.) A hálón nevelés bevált, megérte vele pepecselni. Eleinte sok volt vele a munka, de utána sokkal egyszerűbb volt. Úgy helyeztük el, hogy lehessen tőle szántani, ne kelljen ősszel kiszedni a hatalmas gerendákat. Ezzel szemben a hozzá tervezett és barkácsolt csepegtetős öntözés nem készült el. Igazából olyan szörnyű nagy szükség nem volt rá, egyfelől az időben érkező eső miatt, másrészt meg pont a háló mellé tettem egy háromszáz literes pléhhordót teli vízzel, onnan könnyűszerrel locsolt még Nyunyi is a kis kannájával.

5.) A hagymafélék nevelgetése - palántáról és dughagymáról- jövőre már a begyakorolt módszerrel fog zajlani, ez jól tervezhető. Még a telelésre képes póréhagyma „magaviseletére” vagyok kíváncsi a téli hónapokban, de mivel ott van a kertben, márciusra megtudom, mennyire érdemes ezzel a későbbiekben foglalkozni.

6.) Fogadkoztam, hogy több káposztaféle lesz. Több is lett, de nem úgy, ahogy képzeltem. Tavalyelőtt gyönyörűek voltak a lila- és pagodakarfiolok, ezekből szerettem volna többet, ehelyett lett belőlük egy nagy nulla. Vigaszágként azonban sikerült az áttelelő kel, szép karalábéjaim lettek – köszönhetem Timinek – és a brokkoli is jó lett.

Nagyon nem merülhettem azonban a brokkoli nyújtotta gyönyörűségekbe, mert egy titokzatos tolvajnak és anyukájának köszönhetően a friss rózsáknak mindig lába kélt… J

7.) A telelő zöldségekkel bonyolított tavaly téli kísérletem eléggé jó eredményekkel kecsegtetett, ezért is készítettem el a telelő zöldségek kicsi kertjét, amelyben a jelen pillanatban kikelt a nemrég elvetett őszi mák, a dughagyma és fokhagyma, zöldellget a telelő saláta, póré, leveles és Adventi kel meg az édeskömény, és van pocsékul kikelt spenót is. Kár, hogy az ősz elég száraz, így a múlt héten a kerti hordó maradék vizét öntözésre használtam, hogy kicsit létrekeljenek a vetemények. Takarás és varjúvédelem még nincs rajtuk, ezt ki kell alakítanom a jövő héten.

8.) Gyümölcsfát is akartunk telepíteni, őszibarackot. Ehelyett Laci vett egy cseresznyefát, ami ki is döglött a monília miatt. A nyáron a szilvafa is kiszáradt. Viszont jövőre kapni fogok szeder- és folytonérő málnatöveket remélhetőleg, így fák helyett a cserjék telepítése már majdnem biztos.

9.) A konyhakert virágokkal való feldúsítása részben sikerrel járt, jövőre ezt folytatni fogom.

10.) Újfajta zöldségek kipróbálásával való idióta kísérletezgetéseim vegyes eredménnyel zárultak. Ez úgyis egy külön poszt témája lesz, most nem akarom boncolgatni

És most jöhet a 2012. év szentfogadalmainak sora. Van, ami a tavalyit ismétli…

a.) Nagyobb energiát kell fordítanom a talaj javítására és a gyommentesítésre. A gyomhelyzet tavaly óta sokat javult, de jövőre még jobban figyelembe szeretném venni a gyomfojtó és gyomirtó hatású kerti vetemények megfelelő telepítését. Egy folt van, amelyben még éldegél a tarack, ezt kell kiemelten kezelnem a gyökerek kiszedésével, illetve csemegekukorica rátelepítésével. Sokat segített még a helyzeten a növendék gyomszárak elégetése, amelyeknek nem volt alkalmuk így elhinteni a magjaikat. Az égetést mindig a kert földjén – és nem különálló „vesztőhelyen”, mint tavaly – végeztem el, így a növények hamuja a talajt gazdagíthatta. A fűtésből származó fahamut és mindenféle növényi részt már most kihordtam a kertbe javítási célzattal. Azonban most is megvan még az örökös komposzt-és ganéhiány, így jövőre Dudarittal próbálom meg egy kicsit javítani a talajt, ha hozzájutok. Az öntözésen is javítani kell, jó lenne már tényleg kivitelezni azt a csepegtetős szerkentyűt, amit tavaly kitaláltam.

b.) Le kell állítanom magam az ész nélküli magvásárolgatásokról. Ezzel együtt azonban ki szeretném próbálni, mennyire életképesek és fajtamegtartók a házilag szedett magok. Már idén nagy mennyiségű magot szereztem be különféle kerti veteményekről, egy részét saját magam szedtem, máshoz csereberéléssel (köszönöm!), ajándékozással, kerítésből kilógó magszáras virágfejek lecsippentésével stb… jutottam hozzá. Ezeket mind szeretném kinevelgetni. Azt is tesztelni szeretném, hogy a Sárpo Mira krumpli alkalmas-e visszavetésre.

c.) A napló… Már megvettem a szép kis könyvecskét, s fogadalommal fogadom, folytatni fogom a feljegyzéseket!

d.) További virágosítások is szükségesek. A kert egy pontja drót-és fonalférgekkel igencsak fertőzött. Több féregriasztó virágra, különösen büdöskére lesz szükség. A góc környékére ültetve remélem, jó hatású lesz talajfertőtlenítő helyett. És a praktikus szempontokon túl: még pezsgőbb életet szeretnék, sok pillangót, tarkaságot! És ezzel a fogadalommal könnyen lehetek, hiszen Nyunyi már idén ennek a munkának legalább a felét átvállalta tőlem, mint afféle virágkedvelő kislány. A legényfogókat ő vetette, öntözte, mindig szedett belőle, és magot is fogott. Ezt tehát nyugodtan rábízhatom.

e.) Fehéret, feketét, tarkát… A jövő szezonban a babfélék fognak kiemelt szerepet kapni a lóbabtól az eccembabig. Babgáz ide vagy oda, én nagyon szeretem ezt a terményt, és enyhén szólva meguntam, hogy mindig csak a nagy szemű tarkabab, vagyis hát a törökbab van terítéken. Mindenféle fajtát kerítettem most is a háziszedettől a szomszédnéni- félén és cserélten át a kerítésről csentig. Mindenféle lesz, ami belefér.

f.) Ugyanígy leszek a káposztafélékkel is. Legyen megint brokkoli, karalábé, karfiol, kelkáposzta, leveles kel, mindenféle. Nagyobb gondot kell fordítanom a megfelelő palántanevelésre, mert idén a hibás palántanevelés – túl kicsi cserép, megázás – miatt bukott be a káposztás mutatvány.

g.) Új zöldségfajták, természetesen. Újra azok, amikkel idén beégtem, és még egypár-féle ismeretlen. Hogy mik, még nem egészen tudom pontosan, de majd kiderül jövőre.

Többre egyenlőre nem merek vállalkozni. Az eredeti terveim általában úgyis már pár hónap múlva – legalábbis részben- a feje tetejére állnak. Szükséges mégis, hogy a jövő évi kertészkedésnek valami vezérfonala legyen. Még ha itt-ott derkig érő gaz van, és az ágyások kusza összevisszaságban kavarognak, legalább én tudjam, hogy itt mégiscsak van valami rendszer, ami alapján legalább egy csokor petrezselymet megtalálok a nagy kuszaságban!

Tarka lombok kertje 1. Cserjék

Kerttervezéskor sok mindent figyelembe vehetünk, de amatőr szinten nálunk például kimaradt az, hogy kimondottan az őszi pompára komponáljunk kertrészleteket.  A sok szempont között, amit a kertünk kialakításakor figyelembe vettünk, sehol nem volt az ősz különlegességeinek kihasználása, s ez hiba volt. Az őszben az a különleges, hogy hosszú hónapokon át, finom átmenetekkel mutatkoznak és váltakoznak  a pazar lombszínek, ez nagyon kedves a szívemnek. Egy másik fontos dolog  az örökzöldek szerepének ebben az évszakban kezdődő  hangsúlyosabbá válása, majd télen teljesedik ki igazán

Ha az ősz szépségének kihasználását a fontosságának megfelelően használtam volna fel, biztosan jobban odafigyelek a mogyoróbokrok őszi szépségére: lombjuk szép aranybarnán búcsúzik, s közben már startra készek a porzós barkák.

A boglárkacserjék duplán sárgák: lombjuk és utolsó, elnyíló virágaik egyszerre pompázik.

Szép sárgán búcsúznak el a gyöngyvirágcserjék levelei is. Magnóliánk okkersárgán búcsúzott, de az enyhe időt hozó, nálunk ritka délkeleti szél hamar megtépázta csinosságát.

Érdekes a labdarózsa, őszi lombszíne valami miatt egymáshoz viszonylag közel ültetve is más-más: anyuéknál árnyékos fekvésben inkább sárga, nálunk ugyanennek a cserjének leválasztott tősarjából nevelt bokor napos helyen mindig csodás lángvörös. A Kertészeti lexikon ír ugyan a lombszíneződésről, miszerint "az őszi lombszíneződést lombhullató fáinkon és cserjéinken a levelekben levő zöld színtestecskék tartalmának elbomlása és a sejtnedv antocián-tartalmának növekedése idézi elő.", de ez nem tudom hogy alkalmazható a klónozás ezen esetére.

A madárbirsek egyes színváltozatainak levele és termése is csudavörös. A kép Halászi főutcájának egyik háza előtt készült.

A vérborbolyák az év többi részében is díszesek, de az ősz az ő nagy időszakuk, a leveleik a sárga, zöld, vörös, bordó és barna szivárványában pompázik.

 

Idén rengeteg termést is érleltek, kíváncsi vagyok, vonzóak lesznek-e a madarak számára.

 Közterületen, a falu Szent Flórián-szobra körül is szépen mutatnak a hársak, füzek előtt, a talajtakaró rózsák hátterében.

A tűztöviseken érőfélben vannak már a mikroalmácskák, a miénk termése bizony eléggé szegényes.

A fehér somok narancsos-vöröses lombdísze már foszladozóban. Vesszői vörös színe télen válik igazán különlegessé.

A szőlőfélék lombszíne fantasztikus változatosságával gyönyörködtet. A kép Halászi főutcájának egyik háza előtt készült.

A lombszín nem minden: vannak ősszel virágzó cserjék, például a csarabok, hangafélék, egyes fuksziák és cserjés pimpó-fajták, amelyek enyhe őszön sokáig kitartanak.

Ősz virágai

Az ősz elsősorban a lehullás előtt tobzódó lombszínek időszaka, valamint ilyenkor merészkednek elő az eddig betöltött szerény háttérszerepükből az örökzöldek. Azért virág is van ilyenkor, ha nem is olyan tömegben, mint a nyár elején. Mindenszenteket elhagyva még mindenütt pompáznak a szerencsés, fagyokat megúszó krizantémok, a temetődísznek való naffejű zordonbordonok is, de élnek és virulnak, a szimplább, karcsúbb, ellenállóbb "paraszt" krizantémok a virágbolondok udvaraiban. Elképesztő a színek változatossága, van köztük fehér, a leggyakoribb a piszkosrózsaszín, aztán jön a krémszín és a sárga, barackrózsaszín és mélybordó. No meg az utóbbi évtizedben divatba jött bokros, apró teltvirágú változatok is.

Mi kell az őszi virágoskerthez? Leginkább egy fagyvédett, napos, meleg zug a kertben, ahol menedéket lelnek a fagyokig nyíló, kitartó virágok. 

Az egynyáriak közül sok virág akár december elejéig is elhúzza virágzását, nálunk például az amarántok, sarkantyúkák, tátikák. A nyári violák is ilyenek. A dézsások közül a leanderek,muskátlik enyhe, -1-2 °C-os fagyokat is elviselnek - ez egyfajta bio tetűirtás a tél beállta előtt. Sok kertben láttam még vígan viruló dáliákat is.

A margarétáink sok bimbót hoztak, most akarnak másodvirágozni! A szamárkenyerek nagyon szorgosak az idén, másodvirágzásuk gazdagabb, mint a főszezon - ebben segítségükre volt egy túl alaposra sikerült visszametszés. 

A védett fekvésbe ültetett rózsákat, közülük is főleg a parkrózsákat szintén bátran besorolhatjuk a legkitartóbbak csoportjába, virágzásuk utolsó hullámai gyakran túlnyúlnak az első havon.

Az ősz virágoskertjének fontos tagjai a lombjukkal díszítő növények, ilyenkor válnak fontossá a széplombú télizöld növények, például a meténgek egyszerű és tarkalevelű változatai. A pálmaliliomok is egészen hihetetlen látványt mutatnak behavazva, zúzmarásan. A zsályák is soká megőrzik szépségüket, s zamatukat-illatukat is.

Vöröstarka színű a ligetszépe hervadó lombja, lilásan búcsúznak a zöldségeskertben a céklalevelek. Nagyon szépen színeződik a varjúhájak, terézkék lombja is.

Sárgán hervadnak a sásliliomok, árnyliliomok levelei. Az ezüstös szín akkor válik jelentőssé, amikor  a lehullottak a lombok, ekkor tűnnek szemünkbe a szerényen megbúvó nyuszifülek, deres csenkeszek és hamvacskák, felidézve a tél színvilágát.

Nyitrai kirándulás

Azt hiszem, tesómmal megalakíthatnánk Kisalföld tájának rajongói klubját, hiszen egyikünk se tud betelni ennek a vidéknek a kellemetességeivel. És itt nem csak a Szigetközre gondolok, hanem a Fertőre és környékére, a Somlóra, Pannonhalmára, a burgenlandi dombokra és persze a Felvidék síksági területeire. Utóbbi – bár egész közel van- valahogy mindig mellőzve volt eddigi kirándulásaink során, mindig más irányba keveredtünk el a helyi és kevéssé közismert látnivalók után kutatva. Most viszont – csavaroghatnékunkat kielégítendő – nem dél felé, vagy „Hegyesnek” indultunk, hanem Rajka felé, azzal a határozott szándékkal, hogy Nyitrára megyünk. A választásnak különösebb indoka nem volt, még térkép sem volt nálunk. Igazából az összes ismeretünk – be kell vallanom – annyi volt, hogy követtük a közlekedési táblákat, és útközben felidéztük, ami Nyitráról fejből eszünkbe jutott: ezredéves város, történelmi múlt, Morva Birodalom, Magyar Királyság, Csák Máté és püspökök, Zobor hegye és a meglátogatandó vár különös keveréke.

Már messziről lehetett látni a sík tájból messze kiemelkedő Zobor-hegyet és a vár tornyait. Mint botcsinálta turisták kerestük, hogyan juthatnánk fel az erődhöz. Kerítettünk egy térképet is végül, amelyen megjelölték a látványosságokat. A térkép jelzett egy botanikus kertet is a váron kívül, ezt a két célpontot szemeltük ki. Hamar kiderült, hogy a botanikus kert – komoly bánatomra – zárva van, így maradt a vár. Jó sokat gyalogoltunk, mire megtaláltuk az oda vezető utcácskákat, de ez nem volt baj: megismerhettük, hogy milyen takaros a város. Az alsóvárosi részből sétáltunk befelé, a Nyitra folyó túloldaláról. Lelkes gyerekek a folyó vizében úszkáló tömérdek kacsát etették. A hápogó társaság – benne volt néhány, a pecsenyesors és a konyhakés elől szökött fehér példány is – már hozzászokott a napi etetéshez, buzgón tolongtak a falatokért. Nyaktörő röpülőmutatványokkal galambok próbáltak egypár falatot csenni a lakomából.

A belvárosi rész igen szép, takarosan rendbe hozott. Jó darabon „sétálóutcásított”, térkővel burkolt. Shopping centerek, gyönyörű régi házak, felújítva, butikok, kocsmák, szállodák, zárda és a püspöki székhely hivatalai, emlékművek és szökőkutak, színház és játszótér, és rengeteg csokoládébolt! Mindenki megtalálhatja azt, amiben gyönyörködhet. És mégis az összhatás egyfajta rendezettséget mutat első látásra – gondolok itt arra, több helyen is lehet látni azt, hogy van egy puccos belváros, aztán két utcával odébb meg szeméthegyek, lerobbant épületek – de itt a tarka összképet valami kiegyenlített rendezettség uralta. A feltámadó szél számtalan aranyszínű levelet táncoltatott az utcákon.

A vár első látásra nem mutatott túl sokat: éppen felújítás alatt vannak egyes részei, sajnos az előtte levő szép kis teret raklapra pakolt téglák, karókkal és madzaggal elkerített területek, cementeszsákok körítik, csak egy kis ajtón lehetett bejutni a felmagasodó épület udvarára.

A legszembetűnőbb a várban a Szent Emmerámról elnevezett templom. Nagyon szép, csupa márvány a belseje, gyönyörű, hatalmas barokk freskókkal és terekkel. Nagy kár, hogy ez is felújítás alatt áll, csak egyes részei láthatóak, mindenhol állványokat és hálókat voltunk kénytelenek kerülgetni, a szentek szobrai – szegénykék!- megfelelő alapzat helyett még EUR raklapon, vagy a felvezető lépcső kőkorlátjára kiszorítva állnak.

Az itt levő kastély is ráccsal elzárva – gondolom ugyanezen okból!

A vár azonban mindazokat a kellemetességeket tartogatta számunkra, amiket egy ilyen erődítmény szokott. Először is gyönyörködtető kilátást a Kisalföld mélyebben fekvő vidéke,

és az átellenben levő Zobor hegye felé.

A vízpart felől pára szállt fel, belőle mint szigetek emelkedtek ki a templomtornyok.

Lőrések, csipkés bástyák, őröknek való fülkék:

Nyunyinak azonban a vár kútja tetszett a legjobban. A berácsozott káva alatt valami elképesztő mélyen volt csak víz (ezt a leánynak valami virágcserépből kiszedett kővel azonnal tesztelnie kellett). A vizet nem is lehetett látni, csak a halk locsogás volt hallható: forráskút lehet! Jó mélyre áshattak annak idején a várépítők, mire erre a forrásra bukkanhattak a mélységben! Csak hosszas huzavona után lehetett Nyunyit elcsalni a kút közeléből, annyira foglalkoztatta a fantáziáját az odalenn csobogó, láthatatlan forrás.

A másik, ami nagyon megragadta: az őrszemek fülkéje.

A várban tényleg szükség van a felújításra. A kész részek nagyon jól néznek ki, biztonságosak is, de látszik, hogy sok helyen bizony szót kért már a természet: csemeték, gyökerek szövik át és feszegetik a köveket, sokszor egészen beborítva, omlasztva azokat.

A várhoz tartozik az egyházmegyei múzeum is, ahol a nyitrai püspökség történetéről lehet megtekinteni egy kiállítást, gyönyörű egyházi műkincsekkel. A kiállított egyházi kegyszerek rendkívül szépek, a kőtár nagyon érdekes, de a püspökség történetét bemutató kiállítás igencsak erőltetett. Nem dolgom, hogy ezt megítéljem, nem is akarok itt fejtegetni erről, de ezt azért le kell, hogy írjam: nem a hitelességre törekszik, hanem körülbelül azt akarja bizonygatni, hogy Nyitrán tizenkét évszázada szlovák püspökség létezik az egységes szlovák államban. Ááá, nem voltak itt frankok, semmi Magyar Királyság, az alapító Könyves Kálmánból Kolomán I. lett, Csák Máté nem létezett, az igazságos Mátyás király Korvínná alakult, törökök, kurucok, s akiket erre sodort a történelem, sosem voltak. Ehelyett Szvatoplukot keverik ide, illetve Szent Cirillt és Metódot, az ezerkétszáz éves államot megerősítendő. A környék történelméről valamit is tudó embernek nem nehéz rájönni, hogy itt valami tragikusan nem stimmel. És hogy a külföldiek számára se legyen kétséges, hogy itt a „való igazság” nyilvánul meg, az idegen nyelvű feliratok a tárlókon jórészt hiányoznak (de az orosz felirat mindenhol megvan!). Ahol meg németül vagy angolul olvashatunk valamit (Magyarul? Ugyan már!), minden csak a szlovák néven szerepel, a térképeken olyan helyek is, mint Esztergom, Győr, Vác, Pannonhalma is! Na, ezen a ponton én befejeztem a múzeumot.

Egyvalami azonban igen érdekes volt: néhány tárlóban a glagolita írás kialakulása, ABC-je, ezzel írt okiratok és biblia voltak láthatóak. Itt elidőztem huzamosabb ideig.

A várból kilépve még sétáltunk egy kicsit, és szinte kárpótlásként a bezárt botanikus kert helyett a hatalmas városi parkba tévedtünk. Először ki kellett próbálni az itt lévő játszóteret, aztán sétáltunk egy kicsit. A vértölgyek, hársak, gesztenyék, juharok levelei tarka levélszőnyeget terítettek a fűre, hát persze, hogy Nyunyi boldogan hentergett meg benne. A park közepén van egy kis mesterséges tavacska, ami a Nyitra folyóból kapja a vizet. Rajta elragadó kis híd és pallók a sétálóknak.

A vízben milliónyi tarka falevél,

tipegőkövek erős idegzetű szülők ugrálásra hajlamos gyermekei számára („Te büdös, most már Isten bizony a v@lagadra verek, ha nem jössz ki rögtön onnan! Ne piszkáld már azt a döglött vadrécét, nem érted? Bele akarsz fulladni? Csak ugrálj, abban biztos lehetsz, hogy én nem megyek utánad a sárba!”).

A tóparton meg annyi horgász, mintha a városi horgászegylet kötelező nevezéssel most tartotta volna évadzáró versenyét.

A sok gyaloglás után egy kicsi vendéglőben irdatlanul bevacsoráztunk, és még egy kicsit lődörögtünk élelmiszerboltot keresve, ahol az elkövetkezendő fél évre való szlovákmustár-mennyiséget beszerezhettük, aztán indultunk hazafelé. Szép nap volt, ragyogó, napfényes. Csak az időnk volt kevés, ide egy többnapos kirándulás keretében érdemes jönni. Egyenlőre azonban ez is nagyon kellemesen alakult, s bevallom, kisgyerekkel többre, komolyabb túrára nem is igen mertem volna vállalkozni. A magunkfajta Kisalföld-kedvelőknek semmiképpen sem szabad kihagyni ezt a gyönyörű helyet!