2009. június 6., szombat

Menyecskeszem

Kacér a neve, de szerény, igénytelen. Ugyanakkor szép.


Magról nevelve, kerti földben, napfénynek kitéve esküszöm sokkal jobban kifejlődik, mint a kertcentrumokban kapható holland, üvegházi változat. Hamarabb is hozzászokik a helyéhez. Nálunk a múlt héten nyílt ki az első virága, és körülbelül október végéig megállíthatatlanul virágzik. Az ágyások középső zónájába illik kb. 50-60 cm-es magassága miatt. Napon és félárnyékban egyaránt szépen nő, félárnyékben viszont kissé nagyobbak a virágai. Tápanyag és víz szempontjából nem igényes, jobban bírja az enyhe nélkülözést, mint az esztelen túltáplálást. Aki vállalja a magról nevelést, annak tuti sikerrecept ez a virág.

2009. június 1., hétfő

PAFE

Ezer éve nem voltam rockfesztiválon, most viszont elindultunk Várpalotára. Elsősorban két koncert volt, ami miatt bevágtuk magunkat a kocsiba, a Quimby és a Pál Utcai Fiúk.


A Pál Utcai Fiúk különleges a számomra, mert ez a banda a NAGY NEMZEDÉKI EGYÜTTES a velem kábé egyidősek jó részének. 1989-ben nyolcadikos voltam, amikor megismertem őket. Kazettákon másoltuk a demókat, a középiskola és a főiskola alatt minden közelünkben rendezett koncerten ott voltam, amióta dolgozom, azóta viszont csak hébe-hóba sikerült ez. Jaj, Zsuzsi, Anita, rátok gondoltam...
A Bál első hangjaira voltak olyan harmincas tyúkok, akik ugyanúgy rohantak, a színpad elé, mint akkor... Láttam aztán lóhajú és jól frizírozott pasikat is, akik ott álltak könnyes szemekkel, és a szemükbe nézve pontosan tudtam, miért. Azokban a számokban, ott a rendszerváltás idején valami olyan volt, amire nincs szó, ott volt benne valami végtelenül egyszerű, magától értetődő módon az egész akkori életünk. De nem csak a nosztalgiáról kell itt lamentálni, az új számok is kegyetlen jók.
Igaz, ami igaz, az egykori helyes fiúkból, lányokból negyvenesek lettek, de a lényeges dolgokban semmi nem változott, csak méllyé vált az a ránc a szájszegletben, a gitárszólók lettek keményebbek, és a szöveg esett ki a Lecsó fejéből, de ő a helyzetet elegánsan, könnyedén és őszintén megoldotta.

Jani persze erősködött, hogy Péterfy Borit látni kell. Pasiszemmel természetesen meg tudtam érteni az óhaját, de amúgy a show is élvezetes volt. A fesztiválsátor dugig telve, főleg kocsányon lógó szemű pasikkal, meg frufrushajú-feketekontúros szemű, istennőleső tinicsajokkal. Nem semmi hölgy Bori, kiváló kontaktust tart mindkét nemű közönséggel, hihetetlen energiát sugároz. Majdnem szétugrálta a jónép a fesztiválsátrat. A padlózatot alkotó vaslemez ritmusra lengett, állni nehéz volt rajta, a ritmust felvéve ugrálni már könnyebb. Attól tartok, a szeizmográfok bejeleztek a környékbeli kutatóállomásokon...

Quimby koncertjén összejött a fórumról ismert csapat, Csillag, Perezvon, Őszapó, Remedios, valamint párjaik. Örültem a találkozásnak. A koncertre valami hihetetlen tömeg jött össze, csapatok vonultak ki-be, így elszakadtunk a többiektől. Beindult a pogózás, estek-keltek az emberek, de olyan sűrűn álltak, hogy amikor egy csoport elesett, hosszú másodpercekig tartott, mire fel tudtak állni, illetve mire fel tudták őket segíteni. Hátulról pedig nyomott minket előre a tömeg. Igyekeztem tartani magam, de ez nem volt könnyű. Féltem attól, hogy véletlenül valakit összetaposunk.
Maga a buli hihetetlenül feszes, pörgős volt, szinte csak a gyorsabb számokból. Koncertkedvencek sorjáztak egymás után, remek válogatásban, remek előadásban. Nagy örömünkre, (Jani kedvére) a Mennyből az angyalt is játszották a fiúk.
Apropó, égiek. Ők azt gondolom, bizonyára szerették ezt a bulit, mivel a felettünk kavargó felhőörvény a koncertek kezdetére foszlányaira szakadozott. Lecsó délután szivárványt vélt látni a hátunk mögött a színpadról. A Quimbynek is jutott egy égi asszisztálással különösen szépre formált jelenet. A Magam adom alatt, ott a végén, annál a gyönyörű gitárszólónál, a csúcsponton eleredt az eső. És ez senkit nem zavart, hanem inkább egekbe emelte a pillanatot.
Köszönjük a koncertet, csodálatos volt. Amint lehet, megyünk. Remélem, hasonlóan remek társaságban.

Janinál nagy szó, de kibírta kólával a koncertet, mert utána Fehérvárra kellett vezetnie. Most, hogy már valamennyire rendezetté tettük az életünket, Janival mindketten visszataláltunk korábbi örömeinkhez, a számunkra személyesen fontos dolgok kerültek előtérbe és ez jó. Jani vitorlázni jár, én is gyakran vele, én meg rockbulikba vonszolom. Egy kis szomorúság azért mindig ott bujkál bennem: mindenünk megvan, csak egy dolog hiányzik az életünkből...

Május utolsó vasárnapja...

... és június első reggele özönvízszerű esővel köszöntött be az eddigi porszáraz idő után. Egész májusban összesen kb. 20 mm eső volt, de ma éjjel 37 milliméter eső hullott - esővízmércém szerint. Az előző pár napban is volt csapadék, így az öntözést már egy hete hanyagoltam. A víz és a mérsékelt meleg hatására a növények úgy nőnek, mintha nyújtanák őket, és tegnap bekövetkezett az a boldog pillanat, amikor az első, mézédes szemekkel teli zöldborsóhüvelyt leszakíthattam. A retket már rég kiettük, most salátaszezon van, nap mint nap esszük a friss leveleket. Egész takaros kis sárgarépák is vannak már.
A héten egy "totálbrutál" gyomirtózást végeztünk a veteményeskertben, de nem vegyszerrel, hanem kapával. Volt még néhány ágyás, ahol a kikelő növénykék megerősödéséig nem akartunk kapálni, de ennek híján a gazok megizmosodtak a sorok közt. Különösen csúf volt a kukorica, ahol a köztesként vetett bab kikelésére vártunk - mindhiába. A futóbabot (ez az ún. tűzbab) a kukoricával együtt vetettük el. Ezt azért szoktuk így csinálni, mert így lehet a legkevesebb kerti munkával szárazbabot előállítani. :-) Nem kell gyomlálni, mert a kukorica elfojtja a gazokat, karózni nem kell, mert a kukoricaszárra felfuthatnak a babhajtások. Azonban pár satnya, sárgult futóbabnövényke jött csak elő a földből. A héten elfogyott a türelmünk. Felkapáltam az egész darabot - ez kb. 250 négyzetméter volt - 3 nap alatt. Kikelt babot talán ha tízet találtam, pedig a teljes kukoricás tele volt ültetve babszemekkel. Gyomlálás közben kibányásztam a kikeletlen babokat a földből, amiknek a belseje teljesen penészes volt. Ezért nem kelt ki! Gyorsan szereztünk egy ismerőstől pótlólagosan vetőmagot, azonnal újrvetettünk. Most nyakába kapta a parcella ezt a jó kis záport, remélem, szépen kihajt. (Ennek a babfajtának a magjait dísznövényként árulják sok helyen, három szem van egy tasakban. Ismerős babtermesztőtől vettünk másfél kiló étkezési szárazbabot, azt vetettük el, nem a vetőmagboltban kerestük a magot. Egyébként ez a bab nyersen mérgező, de főzés közben a méreganyagok lebomlanak. Ha valaki szeret csíráztatott magokat enni, forrázza le mindig a babcsírát! Vagy ne is kezdjen a babbal... ) A hiányosan kelt petrezselyemnél is pótvetést fogok csinálni a sorok közé a napokban. Eredetileg brokkolipalántákat terveztem ide, de Magdus nénitől kaptam házi szedésű petrezselyemmagot, nem is keveset, ezt el kell tenni gyorsan a földbe! Fogalmam sincs, mennyire lesz sikeres ez az időn túli ültetés, de egy próbát megér.
Nagy örömömre már érnek kedvenc gyümölcseim: a feketeribizli (ezt mindig megcsipkedem, ha a bokor mellett megyek el):

A másik meg a ropogós cseresznye:Itt is befőzések vannak kilátásban... Az eperből még van, bár buzgón esszük. Múlt héten kedden azonban ellátogattunk a "szedd magad" - földre. Még csak a korai fajták értek, de - a csöpögő eső ellenére is - szedtünk 7 kilót. Tíz üveg lekvárom lett, meg a fagyasztóba is került, de még egy szemet se aszaltam meg, ezért még egyszer ki kell látogatnunk az eperföldre...Most pedig önfényezés következik... Szemléltetésnek: egyik üveg eperlekim, mellette nem Martini van az üvegben, hanem télire eltett bodzaszörp. (Sajnos a címke olyan makacsul felragadt az üvegre, hogy nem tudtam levakarni, pedig utálom, ha rajta marad. ) Különösen a bodzaszörpre vagyok büszke, ami nem lett penészes!

Pünkösd hétfője

Mindenkinek ragyogóan szép pünkösdhétfőt kívánok!

2009. május 31., vasárnap

Vadszelíd

Számomra fontos a harmónia a környezetemmel, az az érzés, hogy egy nagy egész része vagyok. Kis kertem is része a természetnek, és tulajdonképp nincsenek is éles határok az úgymond művelt kert és az úgymond vad természet között. A mi környékünkön szántalan kerti növény vad megfelelője vagy rokona szinte karnyújtásnyira megtalálható, ebből gyűjtöttünk egy csokorra való páros-hármas fotót. A "vad" képeket Ági, a "szelídeket" én készítettem.

Zsályák: mezei és orvosi




Nőszirmok
:


Szamócák: egy a rétről és az erdei


Menták
: vad és zöld

Lenek: réti és kerti


Kakukkfüvek: réti és kerti

Szarkalábak: itt trió: mezei, egynyári és évelő


Nefelejcsek, boglárkák


Margaréták

Gyöngyikék

Éljen a sokszínűség.

A krumpli

...vagyis a burgonya lesz a mai zöldségféle, amivel kapcsolatos "hatalmas" tapasztalataimat közzéteszem. Krumplit minden évben ültetünk! Ki ne imádná a petrezselymes újkrumplit, a rakott krumplit, a szilvás gombócot, a hasábburit... és sorolhatnám. Újkrumpliból meg legjobb a saját termésű, nem az, ami hetekig fonnyadozott a boltban! Hamarosan lesz is, már alig várom. A krumpliültetéshez április elején fogtunk hozzá. A talaj előkészítésén túl (szántás, gereblyézés) fontos kérdés a vetőgumó megvásárlása.Ültetni a kiskereskedelemben "biokrumpli" néven megvehető apró, diónyi vetőgumót használjuk. Azért "bio", mert ez - ha jól tudom - bizonyos kártevőkre és vírusokra rezisztens gumó, és evégből nem kell annyi permetszer a termesztéséhez. Amikor elkezdték forgalmazni a kiskereskedelemben a pici "bio" vetőgumókat, sokan nem merték megvenni, mert nem hitték el, hogy ilyen picike gumóból ehető méret fog kifejlődni, pedig legalább olyan jól terem, mint a hagyományos, nagy vetőgumó. Általában két- vagy háromféle krumplit termelünk: kell piros húsú mindennapi felhasználásra - idén Desirét vettünk-, sárga krumpli gombóchoz, saliba, és kiflikrumpli - csak saliba. E két utóbbiból égen-földön se kaptunk már vetőgumót, így a Desiréből még egy adaggal vettünk - 100 gumó van egy csomagban, ez van 1000 Ft körül - hogy ne maradjunk krumpli nélkül. Ekkor a második szomszéd, Marika néni átjött egy kosárral: "Ágikám, ha nem sértlek meg, itt van egy kis apró sárga meg kiflikrumpli, ha gondoljátok, vessétek el."Nem fajkrumpli, de vesztenivalónk nem volt, üres kerti földünk igen, elültettük. Így idén tripla nagyságú parcellán van krumplink a tavalyihoz képest. Anyukám egy kicsit előcsíráztatta a napfényen a krumplit vetés előtt. Vetéshez kapafejnyi lyukakat vágtunk a földbe, ide kerültek a gumók. Hamar kibújt a száraz idő ellenére is,pedig nem nagyon öntöztünk, bevallom, a krumplit nem is igen szoktam... A háromféle fajtának már növendék korában is kicsit más a habitusa: eltérnek nagyságban, a virág és a levelek színében is. A krumpli tövét még "serdülő korában" fel kell töltögetni földdel. Ettől anyukám eltiltott, jogosan: valahogy olyan ügyifogyi vagyok, hogy kifordítom a gumókat a földből. Ez anyukámnak megy nagyon... A feltöltés elősegíti, hogy a gumók jól kifejlődhessenek. A föld alatt a krumplitő idővel tarackszerű, fehér gyökereket növeszt, aminek a végén ücsörögnek a gumók. Ebben az állapotában kezdenek a föld fölött megjelenni a fehér, rózsaszín, lila (fajtafüggő) virágok, majd a kis, gömbölyű, zöld, mérgező termések. A virágok alakja árulkodik a mérgező rokonokról, többek közt az ebszőlő csucsorról. (Egyébként a krumpli minden porcikája is a solanum nevű mérget tartalmazza, kivéve a szelíd gumókat. ), Ez az időpont a krumpli életében, és a mi életünkben két okból is fontos. Az első: el lehet kezdeni felhúzkodni a töveket, alattuk újkrumpli után kutatva. A második: megjelennek a kártevők. Az egyik: az utált krumplibogár.Ez a förtelem a földben telel, májusban előkúszik a földből, hogy tarra rágja egy-két hét alatt az addig szépen fejlődő krumplibokrokat, undorító sárga petecsomókat ragasszon a levelekre, hogy az abból kikelő lárvák a maradék krumplileveleket lekakálják, felfalják, mindezek után pedig ez a siserahad átmenjen a paradicsomra, más egyéb ennivaló híján. Érthető, hogy meg akarjuk kímélni tőle a krumplikat. A gyomirtózás mellett itt van a permetező a leginkább üzemben. Permetszert sajnos muszáj venni, de hogy milyen fajtát, azt nem tudom. Mindig bemegyek a gazdaboltba, és azt mondom: "Valami környezetkímélő szert kérek krumplibogár ellen, kiskerti kiszerelésben". Kaptam már így port is, folyadékot is. Körülbelül kétliternyi permetlé elegendő a teljes ágyáshoz, ezt egy régi ablakmosós üvegben szoktam bekeverni, és abból, gumikesztyűs kézzel egyenesen a növényre kispriccelni. Ehhez nem kell a nyolcliteres permetező. Telekszomszédunk - millió krumplibogárral, permetező híján - a permetlevet bekeverte egy kisvödörben, fogott egy asztli morzsaseprűt, bemártotta a vegyszerbe, és azzal spriccelte le a növényeket. Ez is megfelelt a célnak, a bogarak, lárvák feldobták a bakancsukat... Idén szerencsére - talán a kemény tél miatt - még cak egy darab krumplibogarat láttam, azt is döglötten, a szomszéd néni kertjében... A bokrok már bimbóznak. Ilyenkor a krumplilevelek már keményebbek, szívósak, a bogarak már nem eszik szívesen. Ők is tudják: legjobb a zsenge. Lehet, idén megússzuk a permetezést? Remélem, igen. A biokertészek több módszert javasolnak a bogarak ellen: az egyik a fahamus gipszpor. Szomszédunk ezt használja évek óta. A port sokszor térden csúszva kell kiszórnia, mert a lárvák előszeretettel tanyáznak a levelek fonákán. Eső esetén teljesen hatástalan. Az amúgy is meszes talajt meg még jobban telíti lúgosító anyagokkal. A szürkére fahamuzott leveleken vígan falatoznak a szürkére fahamuzott bogarak... A másik ellenszer nagyon érdekes: az összegyűjtött, leforrázott, összetört lárvákat vízben kiáztatva permetléként kell használni, ez igen jó riasztószer. Ha nem vesszük a lárvapasszírozást, ez nem tűnik szerintem rossznak... A passzírozás nem gusztustalanabb, mint egyik-másik kerti munka (pl tyúkgané komposztba keverése, trágyaterítés, mészkénleves permetezés). A krumpliágyások közé szórt dióleveleket is jónak tartják. Ez is hihető, a diófalevél szintén elég tömény vegyületbomba, erős szagú, a dióavar csírázásgátló anyagot tartalmaz, alatta tönkremennek a növények. Hihető, hogy árt a krumplibogárnak. Kár, hogy két diófám csemetekorú. Sokak szerint a krumplibokrok közé duggatott hagyma is segít. Van, aki kézzel szedi le a petecsomókat, bogarakat, vagy kicsapja a baromfiakat a krumplisba.

A másik krumplibetegség a vírusos leromlás. A krumpli köztudottan nem őshonos növény Európában, így a gumók itt nagyon fogékonyak minden vírusra. Ha két-három évig a kertben ugyanazon helyre a korábbi saját termésedből - tehát nem megbízható helyről, "bio" tenyészetből - való gumót vetsz vissza, egyszerűen csak pár darab, rothadt, satnya krumpli kerül elő a földből a várt bő termés helyett. A jó minőségű, friss vetőgumó és a vetésforgó ezért olyan fontos! Itt permetszert, talajfertőtlenítő szert nem szoktunk használni. Más egyéb betegséget - a bebarnult, rohadó krumplin kívül - én nemigen tapasztaltam, lehet, hogy a nagy monokultúrákban más betegségek is vannak, ami ellen ezerrel permeteznek.

Júliusra elnyílnak a krumplivirágok, kis zöld bogyóként jelentkeznek a krumplitermések. Augusztusra a levelek erősen sárgulnak. Szeptemberben pedig felszedjük a krumplit. Ekkorra már a piroskrumpli - ágyás felét kiettük. A megtisztogatott gumókat különválogatjuk fajta és méret szerint, és megy a pincébe. Esszük, amíg tart. A múlt héten hoztam fel a pincéből az utolsó 25 kilót. Mivel már bimbózik az új, az öreg krumpli még kitart addig, de volt, hogy már decemberben vennünk kellett pár zsákkal. Már alig várom, hogy megkóstolhassam az édeskés, apró, petrezselyemtől zöld gombócokat!

2009. május 29., péntek

Szakácssipkában kapálni



Ma nagyon kedves meglepetés ért, amikor leültem a géphez. Andi, kedvenc blogunk egyik szerkesztője megajándékozott minket egy díjjal. Hálásan köszönjük mindennapos figyelmét és kommentjeit, biztatását. Nagyon sokat jelent nekünk. Mindketten örültünk az Andi által küldött szakácssipkának. Virtuális tűző nyári napokon nem fog majd a fejünk a kapálgatás közben pörkölődni, a sapi árnyékot tart... :-)
Hosszasan töprengtünk, kinek küldjük tovább a sapit. A teljes Közös Konyha(kert) kollektívája mindenképpen megérdemel még egy sapkát! Én, a bénázó szakács (Ági) nagyon sokat tudtam tanulni a receptekből! Első az egyenlők közt természetesen leghűségesebb olvasónk, Andi.
Igazából gasztroblogokat viszonylag ritkán olvasunk, úgyhogy a mi további választottaink is elég sokszínűek.
Mazsollának is gratulálunk, szeretjük a fotóit, további gépkattogtatásra biztatjuk. A második sapit neki küldjük szeretettel.
Úgy gondoltuk, Dulmina - az aszalás szakértője - mindenképpen megérdemli az elismerést. Ági rengeteg aszalási tippet lesett el tőle. A harmadik sapi az övé.
Aztán mivel szakácssapkában gyöngyöt fűzni is lehet, Hajnalnak, másik kedves olvasónknak is küldünk egy virtuálisat, és nagyon szorítunk neki...
Kedvenc témánk a növényvilág, és találtunk egy ehhez kapcsolódó fantasztikus blogot, Rita botanika blogját. Különleges növények különleges helyekről, különlegesen nagy szakértelemmel. Neki ajánljuk a negyedik szakácssapit. Hát eléggé elkalandoztunk a témától, azt hiszem. Bár Rita által bemutatott növények közül azért meg lehet enni az erdei szamócát, úgyhogy valahol gasztro is.
Tehát köszönjük. Mindenkinek további kellemesen hasznos blogírást kíván: Ági, Hédi