Ezek a szegény haszonnövények eddig a blogban eléggé a perifériára szorultak, pedig a kert negyedrészét ezek foglalják el. Több okból nevelünk takarmánynövényeket, az első és legfontosabb az a kilenc italozó hölgy, akiből csak hét fért fel a képre :-)

A takarmánynövény - nevelésre több dolog hajtott rá minket. Az első: hogy az egész család utálja a bolti tojást. Ezért mindig tartottunk tyúkokat. Jelen pillanatban kilencfős csoportjukat kosztoljuk. A kilenc tyúk egy év alatt kétszázötven kiló búzát eszik meg! Ezt nyilván nem tudjuk megtermelni, erre a házikert nem alkalmas, így a búzát egy máriakálnoki őstermelőtől vesszük minden év augusztusában. A kétszázötven kiló csak a "mindennapi kenyér", ezt ki kell egészíteni. A kiegészítés az ételmaradékokból, gazból, kerti hulladékból és a takarmánynövények terméséből áll össze. A kipótlás azért is kell, mert a tojások méretén és minőségén ez hatalmasat javít. Amikor pedig jön a hideg, vagy a baromfiak vedlenek, a kiadósabb koszt miatt fizikailag jobb karban vészelik át a nehezebb időszakokat. Pipijeink úgynevezett "letojt tyúkok" - itt nem a kakára kell gondolni :-). Ez azt jelenti, hogy egy ketreces tyúktartással foglalkozó, tojástermelő gazdától vettük meg őket bagóért, amikor egyéves korukban a gazda már túl öregnek minősítette őket a gazdaságos tojástermeléshez. Szegények tiszta kopaszok voltak, a szűk ketrecben kitépkedték a madarak egymás tollát, ami meg megmaradt, a ketrec vasán összetört. Kellett egy pár hét, mire helyrejöttek. Na de térjünk vissza a takarmányokhoz!
Azért is ültetünk még takarmánynövényeket (nevezetesen kukoricát), mert a kertünk a mindennapi zöldségtermeléshez túlméretes egy kicsit. (Ha tényleg biokertész vagy igazi őstermelő volnék, akkor biztos kicsi lenne. De hát mást is csinál az ember, nem csak kertészkedik...) A földet viszont művelni kell! Nem lehet lustaságból gaztengert hagyni, aztán valamikor legyomirtózni, mert a talaj leromlik, később művelhetetlenné válik, ezen túl az önkormányzat meg küldi a felszólítást és a csekket a parlagfű miatt.
Az ilyen kis kerti földdarabok minimálműveléséhez a legjobb a kukorica, köztessel, esetleg a takarmányrépa. A takarmánynövények azért is jók, mert bírják a több évig tartó, ugyanarra a helyre való vetést, bírják a szárazságot, erős növekedésűek és elfojtják a gazokat. És akkor a termésről még nem is beszéltünk...
Ez a "hatalmas" takarmánynövény-termesztésünk több fázison ment keresztül:
Amikor kicsik voltunk, és még szőlőnk is volt, a szőlő közt egy időben
lucerna termett. A lucernásban a gazok nemigen tudtak megerősödni a sűrű vetés és az állandó kaszálás miatt. Hogy a lucernával mit csináltunk, arra már nem emlékszem... Hédi, te tudod?
Aztán pár éve kocsibehajtót kellett kialakítanunk a kert végében. Akkor ott keletkezett egy olyan csücsök, aminek a normális hasznosítását nem lehetett megoldani, ráadásul elkezdett elterjedni rajta az ördögcérna. Oda meg
takarmányrépát ültettünk. Ez már értelmesebb gondolat volt, a tél kezdetéig elcsipkedték a hatalmas, lilásvörös répákat (az a rossz, aki rosszra gondol :-) a baromfiak.
Olyan négy éve alakult ki a kert végének végső állapota. (kocsibehajtó-kialakítás, a korhatag vén diófa kivágása, mélyszántás...) Azon a tavaszon találtam ki, hogy
kukoricát kéne odavetni, hogy a tyúkokat azzal pótlólag táplálni tudjuk. Anyukánknak nagyon megtetszett az ötlet, de volt egy kis gond: május eleje volt már, égen-földön nem lehetett kukoricavetőmaghoz jutni! Ekkor a krumplis bejegyzésnél már említett Marika néni sietett a segítségünkre. Pattogatnivaló kukoricából adott vagy öt csövet, hogy együk meg, de mi elvetettük. A nyeszlett kukoricatövekről lekerült silányka pattogatnivaló kukoricát ették a tyúkok egész télen a búza mellé...
Körülbelül három éve alakult ki a mostani takarmánynövény-termelésünk "formája". Elővettük a józan paraszti eszünket, anyukám meg a tapasztalatait is mindehhez. Ezen kívül meg is terveztük, hogyan fogjunk hozzá a telepítéshez.
Mindenekelőtt alaposan szántattunk, szervestrágyáztattunk a kukoricás csücsökben. Szereztünk igazi nagyüzemi hibridkukorica-magot, olyat, aminek egy növényén sokszor három cső is van, és hatalmas termetű. Úgy vetettük el, ahogy anyu kiskorában a papa vetette a kukoricát: Szent György nap környékén. Az is előjött, hogy közteseket neveljünk a kukoricában - mint régen az igazi parasztbácsik. Először csak futóbabot (a már említett tűzbabot) ültettük el a kukorica sorába, a kuki vetésével egy időben. Így - a vetéstől - eltekintve - gyakorlatilag munka nélkül lehet szárazbabhoz jutni, kár lenne nem kihasználni. Aztán sütőtököt is kezdtünk köztesként nevelni, most meg
takarmánytököt is. Ez utóbbit azért, mert a tojás sárgája szép lesz tőle, ha a tyúkok eszik. A magját mi is megropogtatjuk. A nagy, szürkés-narancssárga tökök meg dísznek is kiválóak ősszel.
A kukoricával jobbára kiskorában kell foglalkozni. Általában három kapálást igényel. A kapáláskor a sorközöket meg kell tisztítani a gazoktól, hogy a melegkedvelő kukorica erőre kapjon (persze a bújó köztesre vigyázni kell!), be kell állítani a tövek számát, sűrűségét. A kukorica fattyúhajtásokat is hoz, amik ha megerősödnek, a tő nem terem. Ezeket ki kell tördelni. Eddig két kapáláson vagyunk túl, meg most vetettük a köztes babot újra...

A harmadik kapálás után már nemigen szoktuk a kukoricát abajgatni, kártevő se igen tűnik fel rajta Címert, bajszos csövet hoz, majd augusztusra elkezdenek beérni a csövek. A gazoknak esélye sincs a kukorica alatt. Néha bemászunk a sűrű kukoricalevél-erdőbe, babszedés céljából, meg a gyerekek szoktak benne "kommandózni". Szeptemberre a kórók erősen sárgulnak. Ekkor kóróvágó kapával, metszőollóval vagy valami éles alkalmatossággal tőből vágjuk ki a kórószálakat, a babszárakat az időközben beérett szárazbabokkal együtt leszedjük, a kukoricacsövet letörjük, a megtermett tököket meg összegyűjtjük. A bab megy a fagyasztóba - oda nem jut be a zsizsik - , a kukoricát nagy kosarakban - tavaly lett vagy tíz kosár - az egyik melléképületben betárazzuk. Ide János cicának szabad bejárást biztosítunk - az egerek ellen. Mondhatni, jól el is látja a feladatát. A tökökből dísznek is teszünk ki, mi magunk is eszünk. A többi - feldarabolva - biztosítja szárnyasaink téli vitaminszükségletét... A megmaradó kórót sokszor elviszik olyanok, akik állatot tartanak (a kecske, ló megeszi a kórót, ami nem permetezett, így sok állattartó beszerez egy csomó ingyen takarmányt, mi meg örülünk, hogy megszabadultunk a használhatatlan, fás száraktól), de volt, hogy elégettük. A bennmaradó, el nem bomló kukoricagyökér-maradványokat a szántás hozza elő, ezt össze kell szednünk, hogy ne akadályozza az újbóli vetést. A kukorica után a föld ősszel is olyan gyommentesen tiszta, mint a patyolat! A tyúkok meg vígan falatozhatnak. Mi meg vígan falatozzuk a tojást... :-)