Ez a június eleji-közepi időszak az évelők szempontjából a csúcs, ilyenkor virágzik először és legdúsabban számos igen mutatós fajta. Köztük a kedvencem, az évelő szarkaláb. Régi parasztkerti virág, régen anyu szerint "minden háznál volt". Újabban viszont a kertészeti újságok felkapták, és hihetetlenül látványos fotókon mutatják be az újabb változatait, itt már sokkal előkelőbb környezetben. A könyvek szerint hihetetlenül népszerű Angliában, ott számtalan változata van, és az ottani éghajlat alatt szép igazán, a kontinentális klímán csak rövid ideig él. Nos nálunk a faluban tényleg csak néhány helyen látható, de azokat a töveket idős nénik évtizedek óta gondozzák, nem igaz az, hogy csak 2-3 esztendeig ével át.
Nekem négy tövem van, amelyeket magról neveltem öt évvel ezelőtt. Kikelni jól kikelt, de a kis palántái csak nagyon lassan fejlődtek, levelesedtek. Az első évben cserepestül teleltettem át egy fűtetlen helyiségben. A kerti talajba kiültetve lassan indult fejlődésnek, a második ősszel egyetlen tő hozott csak egy rövidke virágszárat. Utána évről évre próbálkoztam magvetéssel, de vagy ki sem keltek a növénykék, vagy ha mégis kikeltek, a palántadőlés pár nap alatt végzett velük. Szerencse kérdése a nevelés.
A negyedik évben fejlődtek ki teljes méretükre és idén pompáznak először abban a szépségben, ahogy kell, és ahogy az idős néniknél láttam. Szóval a türelmesek virága. Megéri rá várni, mivel virágszárai úgy 2 m magasak, telve különféle királykék, égkék és lilás, fehér közepű virágokkal. Az egyes virágok hátsó oldalán csinos, megtekeredett sarkantyú látható. Elvirágzás után sok magot hozna, ha hagynám. Ezt azért nem teszem, mert ha visszavágom a szárukat, szeptemberben ugyan kissé rövidebb szárakon, de újra virágzik.
Szaporításán sokat tanakodtunk, és nagy sokára egy barátnőm segítségével találtuk meg a választ. Az a módszer, hogy az elnyílt oldalhajtásokat úgy vágjuk le, hogy a gyökérnyak szövetéből egy keveset hozzátépünk, majd eldugványozzuk. Így előbb-utóbb gyökeret ereszt, és kiültethető. Gondolom, utána azért jócskán igényel még türelmet és figyelmet, de az eredményt látva úgy gondolom, megéri.
Látványos ágyásképet alkot hasonló bevált parasztkerti virágokkal társítva, mint a margaréta, az égőszerelem és az évelő búzavirág. Ezt az összeállítást a rózsaágyások kiegészítésére is ajánlják. Mi a pénzlevelű lizinkát is ebbe a társaságba osztottuk.
Nekem négy tövem van, amelyeket magról neveltem öt évvel ezelőtt. Kikelni jól kikelt, de a kis palántái csak nagyon lassan fejlődtek, levelesedtek. Az első évben cserepestül teleltettem át egy fűtetlen helyiségben. A kerti talajba kiültetve lassan indult fejlődésnek, a második ősszel egyetlen tő hozott csak egy rövidke virágszárat. Utána évről évre próbálkoztam magvetéssel, de vagy ki sem keltek a növénykék, vagy ha mégis kikeltek, a palántadőlés pár nap alatt végzett velük. Szerencse kérdése a nevelés.
A negyedik évben fejlődtek ki teljes méretükre és idén pompáznak először abban a szépségben, ahogy kell, és ahogy az idős néniknél láttam. Szóval a türelmesek virága. Megéri rá várni, mivel virágszárai úgy 2 m magasak, telve különféle királykék, égkék és lilás, fehér közepű virágokkal. Az egyes virágok hátsó oldalán csinos, megtekeredett sarkantyú látható. Elvirágzás után sok magot hozna, ha hagynám. Ezt azért nem teszem, mert ha visszavágom a szárukat, szeptemberben ugyan kissé rövidebb szárakon, de újra virágzik.
Szaporításán sokat tanakodtunk, és nagy sokára egy barátnőm segítségével találtuk meg a választ. Az a módszer, hogy az elnyílt oldalhajtásokat úgy vágjuk le, hogy a gyökérnyak szövetéből egy keveset hozzátépünk, majd eldugványozzuk. Így előbb-utóbb gyökeret ereszt, és kiültethető. Gondolom, utána azért jócskán igényel még türelmet és figyelmet, de az eredményt látva úgy gondolom, megéri.
Látványos ágyásképet alkot hasonló bevált parasztkerti virágokkal társítva, mint a margaréta, az égőszerelem és az évelő búzavirág. Ezt az összeállítást a rózsaágyások kiegészítésére is ajánlják. Mi a pénzlevelű lizinkát is ebbe a társaságba osztottuk.
A takarmánynövény - nevelésre több dolog hajtott rá minket. Az első: hogy az egész család utálja a bolti tojást. Ezért mindig tartottunk tyúkokat. Jelen pillanatban kilencfős csoportjukat kosztoljuk. A kilenc tyúk egy év alatt kétszázötven kiló búzát eszik meg! Ezt nyilván nem tudjuk megtermelni, erre a házikert nem alkalmas, így a búzát egy máriakálnoki őstermelőtől vesszük minden év augusztusában. A kétszázötven kiló csak a "mindennapi kenyér", ezt ki kell egészíteni. A kiegészítés az ételmaradékokból, gazból, kerti hulladékból és a takarmánynövények terméséből áll össze. A kipótlás azért is kell, mert a tojások méretén és minőségén ez hatalmasat javít. Amikor pedig jön a hideg, vagy a baromfiak vedlenek, a kiadósabb koszt miatt fizikailag jobb karban vészelik át a nehezebb időszakokat. Pipijeink úgynevezett "letojt tyúkok" - itt nem a kakára kell gondolni :-). Ez azt jelenti, hogy egy ketreces tyúktartással foglalkozó, tojástermelő gazdától vettük meg őket bagóért, amikor egyéves korukban a gazda már túl öregnek minősítette őket a gazdaságos tojástermeléshez. Szegények tiszta kopaszok voltak, a szűk ketrecben kitépkedték a madarak egymás tollát, ami meg megmaradt, a ketrec vasán összetört. Kellett egy pár hét, mire helyrejöttek. Na de térjünk vissza a takarmányokhoz!
Őt már egyszer bemutattam, ezért inkább áttérek nemes tesóira, amiket szintén igen szeretek. Nincs kedvenc színem, mindegyik nagyon tetszik. Rózsáink nemesített tearózsák, kertészeti katalógusból rendeltük őket pár évvel ezelőtt,. Parki, japán-, művész - illetve futórózsáink nincsenek. Van néhány igen öreg tő is, korukra tekintettel velük kezdem.
A másik matuzsálem: a sárga rózsa. Ő a telkünkön élt le vagy húsz évet, egy hat rózsatőből összeállított lugas részeként. A lugas azonban pont a kitűzött alap alá esett volna, el kellett bontanunk. A töveket ekkor markológéppel emeltettem ki. A hatból kettő élte túl a brutális átültetést, ő az egyik. Ez a legerősebben illatozó rózsánk, a többi tearózsának alig van illata. Érdekes, hogy a déli fekvésű, homokos talajon a telken narancsszínű volt, itthon meg árnyékban a kötött agyagban citromsárga lett. Szerintem szeret itt, mert kártevői nincsenek. Előző helyén a levelei mindig tele voltak barna foltokkal, bár sokkal több virágja volt!
Ez a se-nem narancs-se nem rózsaszín virág a kiccsaj kedvence, elnyílott virágainak szirmaival szokta feldíszíteni a homokozóban gyártott szülinapi homoktortákat. Múltkor csak bámultam: mitől lett kékes a rózsa? Kiccsajszikám talált egy tasak konfettit a limlomok között, és alaposan meghintette vele a virágokat. "Így még szebb, ugye, anya?"
Nyílás közben halványodó virágú, pasztell selymek, illat nélkül:
Van még pár szín, de azoknak már - vagy még - nincs virágjuk, nem tudtam őket lefotózni. Van egy tő fehér, érdekes, mindig csak sínylődik, virágai hitványak. Van egy lila különlegesség. Az is katalógusból való. Ott a képen sötétlilának tűnt, de itthon csak sápadtlila virágokat hozott. Van egy mini rózsa is. Ezt anyu kapta anyák napjára, a levirágzás után azonnal kiültettük a cserép silány tőzegéből. (Kiültetés nélkül a mini rózsát igen-igen nehéz a lakásban nevelni!). Még nem virágzik, de elkezdett hajtani, reméljük, őszig újra nyílik. A mini rózsa nem marad mini a szabadban, ugyanolyan nagy, csak kicsit más formájú rózsabokorrá válik, mint a normál rózsa. 
Itt is befőzések vannak kilátásban... Az eperből még van, bár buzgón esszük. Múlt héten kedden azonban ellátogattunk a "szedd magad" - földre. Még csak a korai fajták értek, de - a csöpögő eső ellenére is - szedtünk 7 kilót. Tíz üveg lekvárom lett, meg a fagyasztóba is került, de még egy szemet se aszaltam meg, ezért még egyszer ki kell látogatnunk az eperföldre...
Most pedig önfényezés következik... Szemléltetésnek: egyik üveg eperlekim, mellette nem Martini van az üvegben, hanem télire eltett bodzaszörp. (Sajnos a címke olyan makacsul felragadt az üvegre, hogy nem tudtam levakarni, pedig utálom, ha rajta marad. ) Különösen a bodzaszörpre vagyok büszke, ami nem lett penészes!
