2009. június 20., szombat
Kemenesalji gyönyörűségek
Meggy
Jövő héten a maradék gyümölcsből még amennyit lehet, megszárítok. A legsokoldalúbb aszalvány: jó magában (én csak így szeretem igazán), sütibe, mazsola helyett, csibehúshoz. Dédi meg kompóthoz is hozzáteszi, sőt gyümölcslevesbe is. Jó száraz, lehetőleg molymentes helyre kell eldugni, mert nálunk annyira kapós, hogy ha nem rejtegetném, júliusra már nem volna egy szem sem. (Persze nem a molyok miatt...) Idén azt hiszem, lefagyasztom, mint a diót szokás. Nagyon egyszerű az aszalt meggy készítése, nem is különösebben drága, még annak sem, aki úgy veszi a meggyet. A bolti aszalt meggy árától elfog a három napos hideglelés...
A meggyfáról jutott eszembe: tavalyelőtt télen oda tettük fel az s.k. elkészített madáretetőt. Tettünk bele avas szalonnaféleséget a cinegéknek. A szalonna valami hihetetlenül gyorsan fogyott, bár nem is láttunk az etető körül madarakat. Ők se őrültek meg, hogy odaszálljanak az etetőre: benne ült János cica, és falatozta a szalonnát...
2009. június 18., csütörtök
Évelő mályvafélék

Őfelségerzson
Az utóbbi időben nyár elején egyre újabb és újabb állatokra vágyom, vagyis nemcsak vágyom, hanem újabb állatok érkeznek a házhoz. Négy éve Vaki kutya, tavaly ilyenkor Dori cica, idén pedig Gerzson, a királyteknős. Tündi kolléganőmtől kaptam Őfelségét, nála a lakásban nem volt már elegendő hely, így nekem ajándékozta. Jani így kommentálta: "Úgyis tudtam, hogy előbb-utóbb szerzel vagy kikönyörögsz egy tekit, most legalább kaptad, nem nekem kellett venni!" Hát... ez az öröm férfias fajtája.
2009. június 14., vasárnap
Már megint a növénybetegségek!
Az evésre csábító gyümölcsök közt már feltűntek a moníliás szemek. Tavaly szinte egy szemet se tudtunk leenni, úgy tarolt ez a gombabetegség. Sajnos tavasszal a lemosó permetezés elmaradt. Meg az is gond, hogy a gyümölcsök hatalmas fürtökben fejlődnek, és elkapják egymástól a betegséget. Ilyenkor az egész hatalmas füzér megbarnul, fehér gombafonal-szerű pöttyök jelennek meg rajta - és oda a termés. A monília olyan fertőző, hogy az előző évről a fán maradt pár összeszáradt gyümölcs képes az egész fát összefertőzni. Nálunk is ez a helyzet, mert a fa teteje a mérete miatt elérhetetlen. Most már késő a védekezésre. Annyit tudunk tenni, hogy őszig az ágakat megtisztogatjuk a gyümölcshulláktól. Utána veszünk tavasszal egy hosszú toldalékcsövet a permetezőhöz, és a fa tetejéig felspricceljük a gombaölő szert. Sajnos a gyümölcs emellett még kukacos is. Ez ellen is virágzáskor kellett volna valamilyen irtószert kipermetezni. De ennyi erővel egész tavasszal csak permeteztem volna a fát. És lett volna egy csomó gyümölcs, amit úgyse tudunk se leszedni, se megenni, se feldolgozni. A kárenyhítés úgy történik, hogy csak kimagozott gyümölcsöt teszünk el, hogy ne legyen benne még véletlenül se pondró.
A céklán meg levéltetvek tűntek fel. A szívogatástól a levelek külső fele elkezdett torzulni, arról vettem észre. De a fertőzés nem tűnik túl súlyosnak. Meg ahol a szükség, ott a segítség: katicák tömegei jelentek meg az ágyásban. Emellett meg nemsokára kivirul a cékla melletti virágágy. A virágok meg odacsalnak egy csomó olyan rovarkát, amik a tetűn élősködnek. Így várom a természetes megoldást, nem avatkozok be.
Június második vasárnapja...
Hogy mit szüreteltünk?
Először is: friss zöldborsót és sárgarépát, levesbe. Még csak most kezdjük szedni, nem úgy, mint Hajnal, aki már túl van az egész borsófejtésen... Ez a hosszú tenyészidejű velőborsó, a Kelvedon csodája, tényleg megbízhatóan termett, bár nem nagy hüvelyeket a szárazság miatt. Idén nem sültünk úgy fel vele, mint a tavalyi csodafajtával:
A jövő hét betakarítási munka szempontjából igencsak sűrű lesz: a meggy is egy-két napon belül érett lesz. A meggyaszalás társadalmi esemény nálunk, mert a meggyből teszünk el a legtöbbet megszárítva. Le kell szedni a feketeribizlit is. Már a héten teljesen beérett, buzgón csipegetjük. A feketeribizlit a fehér ribizlivel vegyesen szoktam befőzni (piros ribizli csak tesómnak van), de a fehér változat késői, még éretlen. A feketeribizli megtisztítva a fagyasztóba kerül, amiíg fehér rokona be nem hozza a lemaradást, és együttesen befőzöm őket. Idén egyébként nem valami bő a termés,valószínűleg azért, mert kiirtottam alattuk a komlót, és dróttal körülkötöttem a bokrokat. Így termés helyett erős, zöld hajtásokat hoztak. Mintha nyújtózkodtak voln, amikor a komló fojtogató öleléséből kiszabadultak. remélem, a zöld hajtások jövőre hatalmas fürtökkel lesznek teli.
A borsó egyik tábláját le kell szedni teljesen, a töveket felhúzni, a helyét kitakarítani, és oda másodvetésként zöld hüvelyű vajbabot vetni. Idén ki akarom próbálni a téli kelt is, hogy tovább legyen ősszel friss zöldség. A magot megvettem, azt is a földbe szórom. A gyomirtózás (ájuljatok, biokertészek!) tovább nem halogatható. Az időjárás-előrejelzések szerint locsolásra is szükség lesz. Úgyhogy bőven lesznek a héten is feladatok.
Végül: Andi kérésére a heti menü, amihez saját kerti veteményeket használtunk:
Hétfőn - jó szokás szerint - vasárnapi maradék volt, de a "gyermekrabszolga" éhesen jött haza az oviból, és gyorsan rántottam neki bébicukkinit. Kedden új káposztából(bolti) készített anyukám főzeléket, virslivel. Hazai benne a tetemes mennyiségű kapor és édeskömény-zöld volt. Készült még a héten zsenge zöldborsóból és répából leves, és cseresznyés meg meggyes - mákos rétes. Utóbbiért én szekálódtam, mert valahogy már évek óta nem ettem. Mák persze nem volt otthon, vettem a boltban egy zacskóval. Az árától majdnem hátraszaltót dobtam... Megfogadtam: jövőre vetünk mákot, nem igaz, hogy ekkora kertben ne férne el egypár sor, mert én ennyit nem fizetek érte. A máktermesztés elméletét meg már a déditől megtanultuk, mert ő nagyban termelte. Ugye nem vágod rá, Tesó, hogy én egy narkomániás alak vagyok?Sajnos még mindig nem szedtünk fel újkrumplit, sőt anyukám még vagy tíz kilót talált a pincében, amitől tisztára búskomorságba estem... Talán - hűtlen gyermekként - a héten suttyomban felhúzok pár bokrot, hogy falánkságomat elcsitítsam...
2009. június 13., szombat
Pozsgások
Tesóm olyasmiről írt, hogyan lehet valamiből vizet kivonni, én viszont ma az élő víztartályokról írok. Ági tinikorában merő szülőpukkasztásból kezdett kaktuszokat nevelni, és akkor - kezdő kéz szerencséje - minden élt, virult, fejlődött a keze alatt. Az idősebb generáció napi rendszerességgel skandálta neki a "vénlány maradsz" szlogent. Ez olaj volt a tűzre, Ági annál jobban ráizgult a témára. Hogyan, hogyan se, pár hónap alatt vagy 60-70 darabos gyűjteményt szedett össze. Csak úgy áradtak hozzá a kaktuszok, pozsgások, megkapó sokféleségben. Évekig nevelgette a gyűjteményt, amikor pedig egyetemre járt, anyu gondozta őket tovább. Némelyikből azóta méter fölötti, cserepestül vagy húszkilós tövismonstrum lett, amelynek tavaszi ki- és őszi beköltöztetése komplett családi program. Volt sok, ami kihalt, de amikor önálló lakásba költöztem, a gyűjtemény szatyorban szállítható méretű darabjait "megörököltem" tesómtól. Ők díszítik a bejárati ajtó környékét.
A kardlevelű kaktusz a mohai mamától, Jani nagymamájától származik. Tavaly nem virágzott, idén átültetve pedig hihetetlen virágpompát produkált.

Megvoltak, de valamelyik melléképület sarkában hányódtak a halászi mama régi csirkeitatói, belőlük lett a kövirózsás kert.
Otthon is maradt azért belőlük jópár darab, például ők:
Majd Ági ír róluk, ők a szörnyszerű monstrumok.Őt mondjuk kedvelem. Fügekaktusz, másik néven medvetalp, amint a mellékelt ábra mutatja. Tűző napon, kegyetlen szárazon tartva télen-nyáron, szép sárga virágot is hoz, 0°C-ig kibírja a szabad levegőn.


Azt sosem értettem, miért vásárolják meg az emberek súlyos ezrekért a pozsgás-tálbeültetéseket. A kis növénykék külön-külön olcsók, az edények olcsók, beültetve, készen pedig többszörösébe kerül, pedig a hozzáadott érték csak kb. egy marék virágföld, egy marék homok, két marék sima, egyszerű folyami kavics vagy agyaggranulátum no meg vagy tíz perc munka.
Szóval kevés munkával látványos eredményt, ez sok pozsgás- és kaktuszfajra igaz. De nem mindre, vannak itt is extrém sportolók! Valójában ez egy külön hobbi, nemcsak sima kertbarátság. Mindig ámuldozom, ha egy igazi kaktuszgyűjtővel találkozom, ők általában igazi vadfanatikusok! Többszáz darabos az átlaggyűjtemény, de nem ritka az akár 2-5000 darabos sem. A gyűjtők hihetetlenül mély növénytani ismeretekkel rendelkeznek, profik a szaporításban, kinti-benti üvegházat építenek kedvenceiknek, és életük legalább felét velük töltik. Segítőkész emberek, de egy kicsit elitklub is.
-
Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla ...
-
Már lefaltuk a teljes termést a bokrokról, néhány fürtöcske jutott csak el a konyháig, ott is csak a pultig, nem ám a lekvárosüvegig! Idén a...
-
Otelló szőlő Az idén megépült a pergola, amihez a szőlőket is eltelepítettük. A tőkéket anyósomtól kaptuk, ő bujtotta nekünk a saját ker...

