Paradicsomi állapotok...

...uralkodnának a kertben, ha mindazok a paradicsompalánták, amiket sok pepecseléssel kineveltem, teremnének. A ragyáról, ami az ágyások felét már teljesen tönkretette, írtam. Ez azonban nem tántorít el attól, hogy meséljek a paradicsomról.

El kell árulnom: én utálom a paradicsomot: paradicsomos káposzta, paradicsomszósz, ketchup, töltött paprika és más hasonló szörnyűségek formájában. Viszont a házi, friss jégbe hűtött paradicsomot nagyon-nagyon szeretem! Kiskorunkban is számtalanszor faltuk mosatlanul a frissen szakított paradicsomokat, mint az almát.

Mindig több fajtából szoktam palántát nevelni. Nemcsakhogy mindegyik fajtának más az íze, de más az ellenállóképességük a különféle betegségekre. Ha már az egyik fajta kirohad, legalább teremjen a másik. Szokott lenni piros és sárga húsparadicsom, lukulluszparadicsom, koktélparadicsom, pirosban és sárgában meg paradicsomfa. Idén valahogy kimaaradt a szórásból a koktélparadicsom. Azelőtt önelvetőként nőtt a kertben, olyan sok, hogy abból főztünk be, abban az évben sárga töltött paprikát ettünk. Két évre rá kiveszett, idén meg valahogy nem kaptam magot hozzá. A koktél fittyet hány a peronoszpórára, és ezt hajlamos vagyok elhinni, mert nemegyszer volt, hogy minden más paradicsom kihalt a kertből, amíg az vígan termett. Az ellenállási mozgalom másik üdvös darabja elvileg a Lugas F1 fajta, ezt hívják paradicsomfának is. Hédi azt mondta, ilyen növény nincsen a létezése csak afféle "urbanlegend", erre neveltem neki tíz darab palántát, hogy kitoljak vele... Karózhatott... Az F1 hibridek jó drágák, és bekeresztezésük miatt állítólag koncentrálódnak bennük felmenőik legjobb tulajdonságai. Ilyen hibridet két éve vettem először kész palántaként a halászi bolt előtt egy vasárnap reggel. Csak egy doboz tejfölt akartam venni. A bolt előtt ott volt egy palántaárus. Odabámészkodtam, és olyan fennhangon magasztalta a különleges paradicsomfa-palántáit, hogy nem bírtam ki, vettem hármat, háromszáz forint volt egy tő.... Kettőt saját nevelésre, egyet Hédinek. Utóbbit sógorom hamarosan kitörte... Idén azonban karózgarhattak, a bokor 2 méter felé nyomakszik:

Lényeg: a fajtanevet megkérdeztem a palántásnénitől, idén meg már én is vetettem. Ezenkívül Kecskeméti nevű fajta van minden évben: ez nagy, gömbölyű, iszonyú finom, de nagyon hajlamos a betegségekre. Meg mindig van lukulluszparadicsom is.

A palántanevelést már megírtam a paprikánál, a paradicsomnak is pont ilyen életkezdés kell! És itt is a már ismert kép: a paradicsom magoncai a képen jobbra, hátul, piros, gömbölyű cserépben. Kiskorukban ők is itták a nyomelemtápsós vizet.Pont úgy nem tűzdelem ki, levegőztetem, ültetem ki és locsolgatom a palántákat, mint paprika-haverjait. Miután azonban erőteljes gyökereket vernek a kert földjében, újra kezelésbe kell venni őket. Karó kell ide! Van egy sereg régi szőlőkaró, azokat szoktuk leütni a növények mellé, és puha zsineggel felkötjük a hajtásaikat. Így a növekvő termések nem lesznek piszkosak, jobban éri őket a nap, nem rothasztja a gyümölcsöket a vizes föld. Van a paradicsomok közt determinált növekedésű, ez nem nő hatalmas bokorrá, guggonülve is terem. A másik felekezet oszlopos tagja és iskolapéldája a paradicsomfa . Neki komplett támrendszer kell. Nekünk ez az egyik melléképület falánál valósult meg. A hajtásai elképesztő tempóban nyomakodnak az ég felé, volt, hogy egy hajtáson négy emeletben egymás fölött volt érett paradicsom, félérett zöld, pici zöld és éppen lehulló virág. Ezt a tő nem bírja megtartani, így minden "emeletnél" megtámasztottuk, lekötöttük a szárakat. Ezen kívül próbáltuk vízszintes irányba terelni a magasba növő hajtásokat, hogy ne öt méter magasból, létráról kelljen szüretelni. Iszonyat mennyiségű termést hoz, egy tő ellát egy családot friss paradicsommal!

Fontos még az is, hogya paradicsomnak a levélhónaljakban meginduló oldalhajtásait kicsipegessük, különben bazinagy bokrunk lesz, kevés terméssel. Akkor már inkább a kicsi bokor, sok paradicsommal! Hamarosan jelentkeznek a kis, sárga virágok, az eleinte zöld, majd lassan pirulván piruló termések. Ekkor lehet(ne) enni.

A kártevőiről (ragya, vagyis paradicsomvész, vagyis peronoszpóra)nem akarom elkezdeni újra a siránkozást, hallhattátok elégszer. Idén az időjárás - a meleg és a nedvesség - nagyon segítette a peronoszpórát abban, hogy ilyen ocsmányul elterjedjen. A kép önmagáért beszél. Volt, hogy három nap alatt egész ágyások mentek tönkre termésestől, úgy, hogy egy darabot sem ettünk róluk. Réztartalmú szerrel permeteztem, a leromlás azonnal megállt. Azóta új hajtások, levelek és termések születtek. Attól félek, hogy mivel ők nem kaptak a permetszerből, nagyon fogékonyak lesznek újra a fertőzésre, ezért lehet, hogy megint permeteznem kell. A beteg, kidöglött növényi részeket összeszedtem, félretakarítottam, hogy ne a megmenekültek között heverjenek, esetlegesen újrafertőzve azokat. A permetezés mérgező vegyszerrel történt, aminek egyhetes várakozási ideje volt, ettől ódzkodtam a legjobban. Azon töprengtem: nem lehetne ezt valahogy, valamilyen kímélőbb módszerrel helyettesíteni? Jövőre teljesen rezisztens fajtákat akarok felkutatni - ha léteznek ilyenek - a permetezés helyett. A rezisztensnek kikiáltott paradicsomfát se kímélte meg a betegség, talán csak a betegségének a foka nem volt olyan súlyos.

Sokszor látni, hogy krumplibogarak sétafikálnak a pardicsom ágain. Ha nem elég a krumpli, a paradicsomra is ráfanyalodnak, de ez ritkaság. Főleg tavasszal látni, amikor még kicsi a krumpli, de a palántákat már kiültettük. Ez azonban elég ritka, elég a dögöket kézzel leszedni, és tyúkokkal való kivégeztetésre ítélni őket.

A töveknek az első faggyal végük lesz, tehát október elejetájt le kell tarolni a még leszedetlen termést.

A paradicsom ősszel éretlenül is még még utánérik, ha fagymentes helyen tartjuk. Ekkor már nem lesz olyan édes mint a nyári. Házi feldolgozási tanácsadónk szívesen válaszol az Önök kérdéseire a felhasználást illetően! :-)

Paradicsombemutató a konyhaablakban:

Egy dologról évek óta mindig lemaradtam: a paradicsom aszalásáról, mert az erre leginkább alkalmas, nagy dagi gyümölcsű húsparadicsomok a legfogékonyabbak a ragyára. Idén azonban - mivel meg tudtam menteni a töveket - jó eséllyel megyek a paradicsomaszalás elébe. Hédinek akarok csinálni, majd beszámolok róla!

Utólag még kiegészíteném a bejegyzést. Tóth Győző biokertésznél is puhatolóztam a paradicsom rothadása körüli témában. Íme a szakszerű válasz; bemásoltam ide:

Ágika! A paradicsomot általában nem a peronoszpóra hanem a fitoftóra támadja meg.Ez a legsúlyosabb betegség. A többi elhanyagolható ez mellett. Esős időszakban nem lehet megvédeni permetezés nélkül. Rézzel kell permetezni. A réz természetes anyag. Kis mennyiségben használva, nem okoz egészségkárosodást. Én a Schampion nevü szerrel permeteztem (rézoxidklorid) Ez a Biokultúra Egyesület besorolása alapján ökölógiai termesztésben használható készítmény. Évi: paradicsom esetén 7 nap. Van egy érdekes javaslat a probléma kezelésére Mátyás Ciprián honlapján. (A bannercsere menüpont alatt megtalálod a linkjét) Kapható fitoftóra rezisztens paradicsom vetőmag is de egyrésztigen drága. Másrészt a gyártó beszállt a GMO bizniszbe, ilyen cégtől én irtózok bármit vásárolni.

Sokkal okosabb lettem! A ragya nem isperonoszpóra, hanem fitoftóra. A rézzel jó helyen tapogatóztam, mert nem mérgező kis adagban, biopermetszerként is mehet. A GMO bizniszről pedig tanácsadónk oldalán is olvashattok. Köszönjük a segítséget.

És nézzétek! Itt mindenféle okos dolog van még a paradicsomról, mindenképpen érdemes elolvasni.

Vízparti este

Tegnap este úgy gondoltam, hogy ideje lenne sétálni a júniusban már megörökített Rét irányába. Egyedül voltam úgyis otthon, képernyőbámuláshoz nem volt kedvem. De túl fáradtnak (vagy lustának?) éreztem magam, hogy odáig gyalogoljak, ezért inkább a Mosoni-Duna partjára sétáltam ki. Azt hittem, kicsit bámászkodok, lötyögök, esetleg jégkrémezek, közben meg tudok majd pár jó képet elsütni. Csend lesz, nyugalom, béke, pár hápogó vadkacsa, cippogó szárcsa, esetleg egy-egy szürkegém is elhúz felettünk. Olyan szigetközi idill-félére számítottam.

Lementem, a parti vendéglő előtt húsz kocsi, az egész vízpartot belengte az égett zsírszag. Kedvenc ücsörgős helyem mellett kempingezők serege, méteres, büdösen füstölő tábortűzzel, szemétkupacokkal, bömbölő zenével, és valami tenyészállatvásári lármával. Így elsétáltam az erdő felé, ott már nyugisabb meg érdekesebb is volt a millió szúnyog dacára.

A Dunából a Máriakálnok felé folyó érbe csendesen, hűvösen kanyargott be a víz. A kis híd környéke tényleg valószínűtlenül csendes és békés volt a pár száz méterrel hátrább levő partszakaszhoz képest.

Voltak érő gyümölcsök: bodzaés szeder:Különféle virágok:

Találtam iszalagvirágot is:

Mindenféle röpködősök hat- és nyolclábúak:

Hazafelé pedig esti muzsika: fecskefamília pihenője a szúnyogvacsora után.

Egy ragyogó stínű réti füzényt és egy vöcsköt is kiszemeltem lefotózásra. Ekkor megjelent a felirat a fényképezőn: "cserélje ki az elemet", és se vöcsök, de füzény nem lett. Füstölögtem egy darabig, de belenyugodtam, mert a szúnyogok igencsak támadtak. A szép, csendes estét csak hangos gyomorkorgásom felhőzte be. Ezért még lecsavartam a kertben egy zsenge cukkinit,

és lenmagos bundában kisütöttem... Evés közben pedig fogadkoztam, hogy újra kijövök majd. De akkor a szúnyogriasztót már nem hagyom otthon, sem a tartalék elemeket!

Beszámoló a nyanyabogárnak

Csak, mert olyan ritkán látlak, és személyesen sosem tudod megnézni.
Megmentetted a paradicsomok életét, bepárásodott a hálától a fényképező, nem a kép béna.
Kikelt a saláta, amit vetettél Jó sűrű, lehet szétpántázni, igen, vihetsz majd haza.

Ez jó: az eper közt kelt vad szarkaláb, amit sajnáltam kiszedni, aztán összekereszteződött a fehér egynyári szarkalábbal, és most kelt ilyen fehér, mini szarkaláb. Ez most vad vagy szelíd? Szerinted szaporítsuk?
A füvünk fajgazdag, mert lusták vagyunk nyírni. Van benne nagy útifű.
Csók, nemsokára megszűnök, holnap megyünk a Balcsira, meg kullancsostúrára a kedves Somogyba. : -( Szedek sok vadvirágmagot. Hétvégén tartsd a frontot.

Sziklakertiek - sziklakert nélkül

Mivel sík vidéken, Szigetközben lakunk, nem tartom jó ötletnek, hogy mesterségesen sziklakertet alakítsunk ki, a telek adottságai sem teszik ezt szükségessé. Teraszunk ugyan van, de a telek keskeny, így földkupacból lejtőt építeni szerencsére nincs elegendő hely. Vannak igaz, ilyen betonból készült, "flórakosárnak" csúfolt szörnyszülemények, amivel a meredek rézsűk kialakítását tennék lehetővé, de az beültetve is ocsmány, aztán senkinek sincs kedve sziklamászás közben gyomlálni, így eddig az összes flórakosaras meredek rézsűből paréjok, csalánok, libatopok meredeznek a magasságos mennybolt felé. A természetben itt, helyben kavics az alapkőzet, tehát a kertben ezt lenne célszerű az épített részeken felhasználni. Terméskövet nem akartunk messziről fuvaroztatni (négy lépőkövem van mondjuk a kerti csap mellett, de ennyi untig elég). Sziklakerti növényekre viszont sok helyen szükségem van, más célokra kiválóan megtalálják a helyüket a kertben.

Az ágyások járdához, gyephez csatlakozó szélein összefüggő, talajtakaró szőnyeget képez a fehér varjúháj. Egy részét a Szent György-hegyről, tehát a természetből, másik részét Köröshegyről, a papa kertjéből hoztam. Két kis csokorból három év alatt úgy 5 m2 növényfelület fejlődött ki apránként. Ezt a világon a legkönnyebb szaporítani, a letépkedett hajtásokat rá kell szórni a megkapált földre, aztán kicsit rágyúrok és meglocsolom. Már egy hét alatt kezd feléledni, egy hónap múlva pedig szőnyegsűrű. Igazából a félárnyékot majdnem joban kedveli, mint a napot.


Közülük nőnek ki az alacsonyabb évelők, mint a lenek és a szegfűk. Így nincs sok gond a gyomlálásra, azt az egy-két szálat, ami kikel, gyorsan ki lehet húzkodni.



Vannak más varjúhájaim, kamcsatkai meg borsos. Ezek úgy pozsgások, hogy rendes, levélformájú leveleik vannak. Vannak lehetetlem, néhány négyzetdeciméteres foltok, ahol más nem élne meg például a szegélykövek és a kerítés közti száraz és sekély talajú zug, ahol vígan elvannak.

A rózsaszín virágún meg pont ott egy méhecske! Ez energikus, termetesebb fajta, úgy 15 cm vastag szőnyeget alkot, de napon. Laza, jó minődégű talajba került, s ezt nagyon meghálálja.

Zöldön kívül megjelenik a vörös, a virágokon és a leveleken is., a piroslevelű varjúhájon. Szerintem ez a legszebb. A képen egy virágláda-beültetést fotóztam, igazából őszi-téli dekorációnak készült, de nyáron néz ki a legjobban.

A kövirózsák a csibeitatót nőtték be, nagyon tetszenek így, elégedett vagyok az ötlettel. Télen is jól néznek ki, amikor a többi pozsgás megy telelni. A második képen az a pókhálós kövirózsa, a leglassabb növő.

A virágágyásban szeretek a különböző lombszínekkel variálni, ültettem vörös, sárgatarka, ilyen-olyan zöld levelű növényeket, de az ezüstös árnyalatot a nyuszifül és a deres csenkesz adja. Jól mutat közötte a tarkalevelű meténg és az égőszerelem. A sziklakertiek nem kényes, alamizsnával is teljesen elégedett növények, abszolút kezdőknek a próbálkozáshoz ez a csoport a legjobb játékterep.

Angyaltrombita és peronoszpóra

Ez a paradicsom rothadása: Köztelek, 1908 április :
Angyaltrombita szaporítása az 1934-es Hangya szövetkezeti földmíves kalauzból:

Pozsgások 2.

Tavasz elején már egyszer írtunk a pozsgásokról, ami családi szívcsücsök. Jópár fajta maradt ránk az évek folyamán. A terasz egy részét és a bejárati ajtó környékét általában ők foglalják el. Ott, ahol sokat süt a nap, a déli meg a nyugati fekvés a számukra fenntartott hely. Nemcsak cserepekbe, hanem ilyen-olyan talált edényekbe ültetem össze őket, fele virágföld-fele homokba, vastag kavicsrétegre, ezt azért, hogy ne álljon meg rajtuk semmiképp a pangó víz, mert az számukra halálos. Egy edénybe mindig többféle fajtát telepítek, jól mutatnak együtt. A bolondériám az, hogy a talajukat színenként válogatott folyami kaviccsal borítom, amit a kavicskupacból gyűjtögetek. A fehér mészkőkavicsok a legszebbek, de a sárga meg a szürke sem rossz. (Kertcentrumban van válogatott, mosott dekorkavics is a gyengébbek kedvéért, 1000 Ft/kg, körülbelül.) Külön elbánásban részesülnek, ami egy picit szárazabb tartást, ritkább tápoldatozást jelent. Volt, hogy kétszer ennyivel bajlódtam közülük, nyaranta ez rendben is volt, de a telelést sok sehogy sem viselte. A fotózott növények legalább háromévesek, világos-hűvös helyen, a többi dézsással együtt töltötték a telet, és kis hősök, mert kibírták. Július-augusztusban csúcsformában vannak, sok közülük virágzik. Eddig élveztem, hogy élnek, de most, hogy írni akarok róla, előszedtem egypár szakkönyvet, használtam a netet is, és megpróbáltam beazonosítani, hogy mi micsoda. Remélem, nem fogtam nagyon mellé.

Fásodó aloé (aloe arborescens), fa alakú aloének is mondják. Az első hajtást öt éve valami lépcsőházból szedtem össze, és hihetetlenül gyorsan szaporodik, láda-és cserépszám. Azt a meglepő dolgot olvastam róla, hogy a hatóanyagtartalma húszszorosa az Aloe verának, csak a benne lévő trutyi iparilag kevésbé feldolgozható, ezért nem olyan elterjedt. Szerintem az az előnye is megvan, hogy sokkal igénytelenebb. Virágzott is!

Fás pozsga, kövérke (Crassula portulaces). Tavaly ez a növény még huszonöt centis, nagy bokor volt, a telelést is szépen átvészelte, egyszer aztán elkezdett lepotyogni a sok hajtás, és a törzs elszáradt. A lehullott hajtásokból fejlődött ki ez a pár új növényke, de dugdostam belőle több cserépbe is.

Crassula tetragona. Ennek nem találtam magyer nevet, a Crassula az pozsga magyarul. Pedig olyan igénytelen és kezes növény. Őrá tavaly jött a pusztulat, de nemcsak a töve újult meg, hanem a dugványokból is sok megéledt. Csinoska, de nagyon geometrikus. Kockapozsga.

A mexikói kövirózsa (Echeveria derenbergii) nagyon megizmosodott, de eddig még sosem virágzott. Hátha most.

Az Echeveriák vagy amerikai kövirózsák egyik talányos fejtája ez, talán Globosa. Annyira változatos csoport! Összezavarodtam.

A tövises kutyatejben(Euphorbia horrida) az a jó, hogy becsapós növény. Első pillantásra kaktusznak tűnik, de a tövisei már gyanút kelthetnek, mert elágaznak,az igazi kaktuszokon ilyesmit nem nagyon látni. Ha megsérül, akkor pedig kutyatejhez illően fehér nedvet ereszt ki magából. Most olyan 25 cm-es, hároméves. Bokrosodik és felfelé is nő. Előtte egy fügekaktusz nyamvadt hajtása az a sárga valami.

Ezt a növényt a Búvár Zsebkönyvek Kaktuszok és pozsgások című kötetéből próbáltam azonosítani (minden lakásban szerintem van vagy tíz darab belőle), aztán kiderült, hogy bénázás. Ami nekem van, valószínűleg Haworthia margaritifera. Magyarul gyöngyös szemölcsliliomnak nevezték el. Lassan terjed a töve és minden évben virágzik. Nem véletlenül kapta a nevét: törékeny és kecses fehér liliomot növeszt, annyira szép...

A Pachyphytum oviferum névhez két nálam tenyésző növény is azonosítható, egy sárgászöld meg egy hamvasfehér. Mindent kibírnak nálunk. Van egy jó határozó itt, de abból sem lettem sokkal okosabb, hogy melyik igazából micsoda. Tesóm azt mondta, olyan, mint a szőlő.

Ez egy bent teleltetős varjúháj, talán Sedum moranense, aranyos, és szinte minden cserépben van belőle. Részben felfelé nő, aztán ha betelt a cserép, csüngővé válik. Télen mintha beszáradna, egészen eltűnik, visszahúzódik, kint viszont hetek alatt megújul.

Szóval ők azok. Ha látok apró, olcsó kis tetszetős pozsgás növényeket a virágpiacon, vagy kirakodóvásáron, veszek egypárat, ami megtetszik, aztán összeültetem, és kezdődhet a darwinosdi, a harc a túlélésért. Akik itt fotón pózolnak, ők a nyerők. Az igazi fanatikusoknak ajánlom a pozsgásgyűjtő honlapokat, kész tudomány ez a műfaj.

A hét újdonságai

A zödségekkel kb. ugyanaz a helyzet, mint a tesóméknál, nálunk virágozni kezdett a sütőtök, sőt nekiállt csinos, koronás tökfejeket növeszteni. Ha valaki emlékszik a "tulipánból paprika - parikából Jancsika" hajtogatós játékra, engem arra emlékeztet. Igazán helyigényes, úgy négy méterre kígyóznak a hajtásai.

Vaki kutya kennelkerítése mellett kikelt és szépen növekszik a méteresbab, kíváncsi vagyok, terem-e valamit, vagy csak a gazt nyomja el.

A szomszéd dzsumbi aljnövényzetét kecskerágók alkotják, és ilyen dekoratív betegségben szenvednek. Tavaly egészségesek voltak,szerintem ez valami nedves idő miatti gombafertőzés.

A dipladénia tölcsérében bújnak el a fülbemászók.
Mályvarózsa porzóoszlopa:

Végül tegnap este jobb híján videókat nézegettem, és találtam egy érdekes kis kincset. Magát a klipet valahogy nem sikerül beszúrni, béna vagyok, de érdemes megnézni. (Ripoff Raskolnikov). Pont a mostani hangulatomhoz illik.