Csuszkák és kónya vicsorgó

Mosonmagyaróvár országos jelentőségű természetvédelmi értékei közé tartozik az egyetemet körülvevő park évszázados fáival, virágokban gazdag aljnövényzetével, a parkon keresztül kanyargó Lajtával, a szobrokkal és a rengeteg mókussal és madárral.

Fotogén pózokba vágta magát egy különösen bátor csóka, szürkés fejével. Peckesen ide-oda fordulva mutogatta, ő ugyan nem fél!

Egy csuszkapár szorgoskodott az egyik vastag, borostyánnal befutott fatörzsön:

A legérdekesebb látnivaló a fák gyökerén élősködő könya vicsorgó lilás-fehéres rózsaszín virága volt, amely ilyentájt gyakran tűnik elő a földből húsos árvacsalán-virágaival, hogy az év többi részében nyomtalanul elbújjon a fagyökerekkel szorosan összekapcsolódó gyöktörzsébe a föld alá

A park aljnövényzete természetesen tele volt téltemetővel, salátaboglárkákkal, medvehagymával, rügyeit épp kibontott juhar- és vadgesztenye-csemetékkel, a madárdal pedig túlharsogta a makettkiállítás ringlispíljének diszkó-nyomulását.

Makettkiállítás Mosonmagyaróváron

Óvár kicsike kisváros, de van egy egészen egyedi hagyományos rendezvénye, a makettverseny és kiállítás. Rengeteg cseh és szlovák versenyző, vendég vesz részt rajta (Prágából ismert, gyűrött-másnapos arcok a sörsátorban), számos kísérőrendezvénye jó kis szórakozás a családosaknak - fiús apák előnyben. A türelem nagy diadala a sok aprólékos gonddal, profin elkészített makett és modell. A fotókat Jani készítette hosszú órákon át, mi csajok elfoglaltuk magunkat az egyéb programokon.

Újabb díjat kaptunk,

ezúttal Annamarie-tól. Hálásan köszönjük! Nem kis kihívást jelent a díjjal járó további tennivalók gondos és precíz végrehajtása, mivel csak akkor érdemesülünk a díjra, ha hétfelé továbbítjuk, hét csúf tulajdonságunkat meggyónjuk, a díjat pedig kitesszük a blogunkban.

A szabályok:

1. Meg kell köszönnöm a díjat.
2. A logót ki kell tennem a blogra.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Íme, a hét díjazottunk:

Leosztottam a feladatot tesókámnak, ime az ő része, kiemelve lilával:

..."Mivel Hédivel édes jó testvérek vagyunk és mindent megosztunk egymással, úgy gondoltuk, a hét "jellemzőnket" is megfelezhetjük, én írok hármat magamról, egy gonosz bűnünket közösen megvalljuk, Hédi meg beismer még hármat saját magáról.

Három bevallanivalóm:

a. utálom a körömpörköltet, és imádom a tejcsokikrémmel töltött étcsokit,

b. lusta és rendetlen vagyok

c. súlyos könyvmolyságban szenvedek.

d) Bátran leírhatom szerintem a közös tulajdonságunkat: nagyon jó testvérek vagyunk. Bár kicsi korunkban vérmesen verekedtünk, volt hajtépés - szaggatás, sivalkodás, elakasztás, csúfolás, gyötrés, pár év után mi lettünk a legjobb tesók."...

e) Ez már a közösön túl megint Hédi része. Az első bevallanivalóm a száraz fehérborok szeretete, főleg  valami finom, meleg vacsorához.

f) A második: nagyon igyekszem pozitívan gondolkodni, főleg önös érdekből és mert csak.

g) A harmadik, nem újdonság: öröklött,  gyógyíthatatlan, krónikus és sírig tartó virágmánia:-)


Most jön az a rész, hogy hét embert boldoggá teszünk 200x188 pixelben. Sok szeretettel adjuk tovább  a díjat  Kertészlánynak, a csodaszép Liliomkert és Levendulakert blogok tulajdonosának, aztán  Mammkának, Beatricének, akinek Merengőjét csak nagy nehezen találtam meg az új helyén, kedvenc gasztroblogunknak, A közös konyha(kert)-nek, kedves földinknek, Bee-nek, Makkának, és végül a kiváló erdélyi természetvédős blognak, az Ilyen a természetünknek. Remélem, nem kívánnak el a pokolba...

Április második hete van;

az igazi tavasz megérkezett: zöld fű, madárdal, nyíló virágok! A tavaszt az áprilisian bolondos időjárás sem tartja vissza. Pedig a héten kaptunk vizet, hideget – meleget, ebben a szent pillanatban meg jégeső esik, de csak apróra, és mennydörög, közben süt a Nap!
Tevékeny, mozgalmas hét telt el. Jani édesanyjától kaptunk diófacsemetéket, ezt két nap alatt ültettük ki a telekre. Kaptunk fehérribizli - bokrokat is, ezek is megtalálták a helyüket.
Mivel minden masszívan hajt, a gazok is előtörtek. Hajtanak az irtásra kijelölt bokrok. Az udvarban csúf, nagy pemzliket növesztett már a csalán, újra hajt a fertelmes komló, pofátlanul törekednek elő a kiirtandó orgonahajtások. Ezeknek a tizedelésén dolgoztunk jó sokat. (Az irtásról, a módszereiről már most egy külön bejegyzést akartam írni, de nem volt rá időm.).
És a kert! Újabb hatalmas hagymatáblát duggattam el, de még így is rengeteg dughagyma van a két kilóból, amit vettem. Szerintem rossz volt a mérleg a vetőmagboltban, és a javamra többet mért. A megmaradó hagymácskákat ide-oda elduggatom majd védőnövénynek. Elkezdtem a káposztafélék vetéseit is. Ugyanúgy elkészítettem a hagymapépet ezeknek a magoknak Most téli sarjadékhagyma meg nem evett, zöld szárrészeit használtam fel, Isten bizony jobban marta a szememet, mint a sima vöröshagyma, úgy csípett. Talán bejön bolhák ellen, a kibújt retekcsírákon sem látok rágásnyomokat.
A jövő héten a káposztafélék vetése jön, de a krumplit is ültethetjük már. A takarmánykukoricának elő kell készíteni a helyét. Sajnos elég sok megint a tarack, most lehet jól megszabadulni tőlük, mielőtt mindent belepnének.
Nagy hír: újszülött növénykéim vannak a kertben. Itt van mindjárt a Kelvedon csodája borsó:Előbújó dughagyma, tövénél egy szem elpottyantott retekmagból kikelt növényke:
Fokhagymák is vannak: (A tavaly ősszel duggatott fokhagyma az engedetlenül kiszökő és kapargató tyúkok támadása és a kemény tél ellenére már tíz-tizenöt centi magas, ennyi előnyt szerzett a hidegben, ki gondolná?)
Mák: jóféle volt a mag, szép sűrűn kelt. Jövőre már ezt is háziszedett magból ültetem…
Tavaly szinte gyökér nélkül átültetett lestyánkám is így hajt:A palántákról nem tudok semmi izgit mondani, növekednek, és hogy ne búsuljanak, heti egy adag tápoldatot is kapnak. Az eper, a virágpalánták, a zelleres- és az egyik paradicsomosláda már kiszoktatón áll, szemmel láthatólag egyenesíti, erősíti, zöldíti őket a napfény.
Bolondériás tyúkunk az udvari szabadságánál fogva úgy megerősödött, hogy már kezd lebátortalankodni az ablakból a többi tyúk közé, ha csipkedik, visszakapkod nekik. Azt hiszem, ha nem szabadságoltuk volna, már rég nem élne, éhen-szomjan halt volna az ablakban.
Végül egy kép kutyuskáinkról…Megpróbálok minél hamarabb gazdit találni nekik, aztán gondoskodunk róla, hogy ilyen kínos meglepetésekben többé ne részesüljünk! Kínos meglepetés: de a szívemre teszem a kezem, beismerem: ugye, hogy cukorfalatok?

Virágeső

Nincsenek attraktív, csodás kerti virágaim, de a szirmaikat bontó fák-bokrok áprilisban bőven kárpótolják a hiányosságokat... . Aprócska bejegyzés ez, szöveg helyett képekkel. Jöjjenek a gyönyörűségek, csak úgy ömlesztve.

Alma:

Cseresznye:

Meggy: Szilva: Körte: Meténg:

Ribizli:

Mahónia:

Boglárkacserje:

Nektarin:

Vérszilva:

És hogy még véletlenül se szenvedjünk hiányt virágokban a cserepesek közt: kinyílt az amarillisz. Igaz, megkésve, de ez mitsem árt a gyönyörűségének, sőt!

Újabb három olvasó...

... csatlakozott hozzánk, Kotaliza, Krisztina, és Kertészlány (őnála két kertes blogot is olvashatunk itt és itt) ,köszöntjük őket ezzel a frissen nyíló, szépen áttelelt, piros kis kankalinnal!

Húsvétra...

…az igazi tavasz megérkezett. Ennek dacára a kertben túl sok mindent nem csináltam: a magok a meleg földben, az eső meglocsolta őket, még nem bújtak elő.
De az édes semmittevés ideje nem április: az udvar rég halogatott rendberakásának nekiestünk. Erre – a rendrakáson túl – azért is szükség volt, mert az udvar ritkán látogatott sarkaiban itt-ott bontottcserép-kupacok, korhadozó farönkök, vashulladékok bujkálnak, köztük megint előtört az átok komló, az orgonahajtások, a csalán. A rendrakás okán mérhetetlen sok fahulladékot vittünk az égetőhelyre. Az orgonahajtásokat igyekeztem gyökerestől feltépni és úgy kivágni. A komló tavalyi irtása csak féleredményeket hozott, mindenesetre a ribizlibokrok fellélegezhettek: körülöttük a komló csak gyengélkedve tört elő. Az idei év az ismételt ádáz irtás időszaka lesz, nem fogok irgalmazni: lesz a repertoárban fent kapa, gyomirtó, forrásban lévő víz, só. Csak visszaszorul egy idő után.
A palántákat most is ugyanolyan lelkesedéssel pátyolgatom. Sajnos a kaliforniai és a Fehérözön paprika magjai nem keltek ki, valószínű rossz volt a szaküzleti mag, mert minden más hajt. A tollas szegfű is szépen kel. Kiszoktatóban van két tégely hagymapalánta, és egy láda paradicsom. A hagymák már kint alszanak, a paradicsom még a kazánházban éjszakázik.
Okráim kiköltöztek a konyhaablakból Most vannak maghéjlepattintós állapotban. Kíváncsi vagyok, hogy fognak a csíranövények kinézni. A héten egy furcsa dolog is történt. Lacit megkértük, hogy vágja le az egyik ágát a tető felé kúszó trombitafolyondárnak. Jött a fűrész, megragadta a fát… és kidőlt az egész hatalmas folyondár, kifordult a földből. Még jó, hogy nem zuhant senki fejére! Hogy a tavalyi lábazatjavítás miatti bolygatás, vagy az erős téli fagy volt az oka, de kiszáradt. Kicsit sajnálkoztunk fölötte, de már úgyis három új gyökérsarjat hozott, megvan az utánpótlás.
Ma reggel pedig sokkoló jelenségben volt részem. Kimentem fél hétkor az udvarra: nyüszítés, cuppogás a kutyaólból. Drága Roxikánk – minden előzetes jel nélkül (tüzelés, szemmel látható vemhesség) éjjel négy kiskutyát hozott a világra. Édes, tündéri kutyácskák – de új gond: hogy találok nekik gazdit? Azért majd megoldjuk: korábban is el tudtuk szerezni a kicsiket. Kutyamami nem engedte lefényképezni őket, annyit láttam, hogy két fekete és két barna kiskutyus van.
Lelkibeteg tyúkunk is vígan él az ablakban. Sajnos a fajtársai most is kegyetlenül verik. Mivel az ablakban se kaja, se víz, se levegő nincs, reggeltől estig szabadon járhat az udvarban. Az ablakban szegény már úgyis nagyon lesoványkodott.
Jövő héten – ha kicsit átszikkad a föld – el kell vetnünk a második tábla zöldborsót és hagymát. „Pult alól” szereztem fehér dughagymát, illetve ezüsthagymafejeket magneveléshez. Virágmagok, bab: ez is ültethető már. És ha nem ígérnek túl nagy hidegeket, megkockáztatok egy sor csemegekukoricát is. És fujj, a fűnyírás is esedékes lesz! Mindegy, a szebb jövőre gondolva essünk túl rajta!