2009. május 16., szombat

Az első gyümölcs

"A szamóca (Fragaria) a rózsafélék családjába tartozó nemzetség neve... A szamóca gyümölcse valójában nem termés. Az apró aszmagtermések az elhúsosodott vacok felszínén, vagy abba kicsit belesüllyedve találhatóak"-mondja a szakirodalom tavaszi gyümölcsünkről.
Itt a várva-várt első édes csemege! Különösen kisleánykám áhítozott már rá, minden nap kutat a zöld levelek közt, keresve a piros gyümölcsöt. Találtunk még pirosabb eperszemet is, de azt nem tudtam lefotózni, mert abban a szent pillanatban benyelte, hogy rábukkant. Ezek a szemek mára már biztosan teljesen megpirosodnak.
Nincs hatalmas szamócáskertünk, talán ha ötven tövünk van. Az ott termő gyümölcsök szélsebesen elfogynak, még a konyháig se jutnak el a legtöbb esetben...
A szamócáskertet két éve tavasszal telepítettük jelenlegi helyére, a meggyfák alá, egy kellemes, félárnyékos helyre. Kedveli ezt a parcellát, pedig a nagykönyv szerint a szamócának 5-7.5 pH-jú (gyengén savas vagy semleges) talaj a kedvence. A fák alatt a föld puha, mélyen művelt, a minden évben hulló avar és a fáknak kiadagolt komposzt jót tesz az epreknek.
3 fajtát ültettem: 10 tő Elsantát, 10 tő Gorellát, és még egy csomó félvad szamócatövet, amit a második szomszédunktól, Marika nénitől kaptam. (Marika néni csodakertész, lehet, hogy még írok róla!) Az Elsanta és a Gorella holland frigó palánta volt, amit egy kertészeti katalógusból rendeltem. Mire megkaptam, a palánták egyharmada elrothadt. A maradékot ültettem el, gyenge, magas bokrocskák lettek, de már hamar megörvendeztettek minket gyümölcsökkel, nem is kevéssel.
A félvad, nevenincs tájfajta eper növényei sokkal erőteljesebbek, erősen indáznak, nagy, igen jóízű gyümölcsük van, de kevés. Most indult csak virágzásnak, amikor a nemes palánták már termőre fordultak: Két éve tört ki rajtam az epermánia. Akkor arra is képes voltam, hogy magról neveljek erdeiszamóca-palántát, meglehetős sikerrel.A vadeper-palánták már a 2. évben gazdagon teremtek, májustól a fagyokig. Erősen terjedtek és növekedtek, és a gyümölcsök ízét, azt hiszem, csak sokszakaszos ódában lehet megfogalmazni.

Van folytonérő, rózsaszín virágú díszeprem is a virágoskertben, de sem rózsaszínvirágozni, sem folytonérni nem hajlandó, rá se hederít komposztra, tápoldatra. Makacsul, dacosan gubbaszt az ágyásban, pedig VIP-helye van, a virágok közt. Lehet, hogy megsértődött, mert nem tud a lizinka, a kúszó boglárka, a sárga írisz és rózsa közt érvényesülni? lehet, hogy "kitolok vele", és beültetem őnagyságos személyét a többi eper közé. Lehet, hogy példát vesz róluk, és okul az esetből, teremni kezd...

Nem így új szerzeményem, a pink virágú sziklakerti díszeper. Unokatesómtól kaptam. Ő nemhogy jól elvan a többi virággal, de ültetése után négy héttel triplájára nőtt, és virágokkal is meglepett. Azt mondják, pici, ehető gyümölcse van. Már nagyon várom a termést - ha csak egy elhúsosodott vacok, akkor is. A sziklakertben is van különben erdei szamóca, és szépen fejlődik.Hédi férje nagymamájától kapott kismillió eperpalántát. Az egy másik tájfajta, más küllemű, mint az enyém, kíváncsi vagyok a termésére.

Ez az eperválaszték. A nevelésük abban áll, hogy az ágyásaikat gyomláljuk, gyengéden kapáljuk (hogy a gyökerek ne sérüljenek), locsoljuk. Erre nekem nincs gondom, ezt leányom intézi a kiskannájával minden este. A tövek körül a talajt fűnyesedékkel be is szoktam takarni, hogy a piros szemek ne piszkolódjanak be, a föld ne száradjon és tömörödjön. Szüret után ezt a fűréteget be szoktam kapálni, ami a talajnak igen jót tesz. A takarásra használt fű azonban szép, gyommentes kell, hogy legyen! Tavaly olyannal mulcsoztam, amiben voltak fűkalászok meg pitypangszár. Idén tavaszra pitypangos, zöld pázsittá kezdett volna válni az epres, ha a kapát elő nem veszem. Aztán várjuk a zöld szemek pirulását, és leesszük.

A szakkönyvek felsorolnak valami tizenötféle eperbetegséget és -kártevőt, én igazából csak azokkal találkoztam, amik a gyümölcsöt károsítják. A legrondább: a szürkepenészes rothadás. Gyakran a bolti, dobozos eperben levő rohadt szemeken is ezt a betegséget lehet felfedezni. Valamilyen gombafertőzés, de nekem még nem jutott eszembe, hogy ezért permetezzek. Igaz, nem tudott elhatalmasodni, mert a fajták nem egyszerre teremnek, meg lehet, hogy ez is fogékonyság kérdése, és a félvad palántákat nem sújtja annyira? A másik két károsító a csiga meg a hangya, de mire nálunk bevetnék magukat, a kiccsaj már leszüretelt előlük... Lehet, hogy vannak még másféle betegségeik is, de én azt nem tudom felimerni, egy profi kertész biztos észrevenné.

Ősszel szoktam az ágyásokat "kifazonírozni": az indákon nőtt palántákat leveszem, a növényeket szétültetem, még jó nagy hely van nekik a meggyfa alatt. A nagykönyv szerint az indákat már csecsemőkorukban el kell távolítani, mert elerőtlenítik az anyatövet,az így születő palánták nagy része meg vírusfertőzött. De akkor jövőre hogyan lesz még több és több eprem, ha nem akarok palántát venni megint? A szakkönyv nem javasoja az őszi telepítést, mert a palánták a hideg télben kifagyhatnak. Más szakirodalom szerint azonban a szamóca - 30 Celsius-fokig télálló. Hajlamos vagyok hinni az utóbbinak. Ráadásul a téliesítésben nagy segítségem van: a két meggyfa, amik ősszel vörös-sárga leveleikkel vastagon beterítik a töveket, így nem vacognak a hó alatt.

Na de vissza a tavaszba! Mivel a saját termés édeskevés, nagy látogatói vagyunk Erdbeerland "szedd magad" földjének. Eperlekvárt szoktam gyártani, a fagyasztóba is kell, hogy jusson, és egy tonna aszalt epret is kell csinálnom, ami a világ legélvezetesebb dolgai közé tartozik. Egyszerűen NEM LEHET ABBAHAGYNI!

Utóirat: Tesó, töredelmes vallomással tartozom! Tegnap, bodzavirág-szedésből visszajövet kiszúrtam, hogy az erdei szamócáidon van már két érett szem, és pofátlanul lezabáltam előled. Meg tudsz nekem bocsátani valaha :-) ?

Lebuktatom Hédit!

Tesó, te most ne nézz ide, nem kell mindenről tudnod...
Aki ismer, tudja, hogy milyen "tesómbolond" vagyok. Vádoljatok elfogultsággal, de szerintem a környék egyik legszebb virágoskertje az övé, bár tagadja. Igaz, hogy a sóderkupacok, hungarocell-táblák, állványzatok közt nem tudnak a virágok kellően érvényesülni. A virágkülönlegességek azonban fittyet hánynak a szigetelésre, a ház bepucolására, megátalkodottan nyílnak.
Ez az előkert, az előkészített, piros-fehér verbénákkal beültetett balkonládákkal. (Azért nincsenek még az ablakban, mert pont ott fognak majd hungarocellezni.) Jobb kéz felé rózsaszín virágú rózsalonc, elöl évelő búzavirág, harangláb, hátul liliomok, árvácskák, margaréták, díszhagyma, szegfűk, lenek, lizinka, rózsák, íriszek.

Ezek a csodás, kék szemek a háza mögött virítanak, vajon micsodák?Ebben az ágyásban él:

Itt pünkösdi szegfű, téli viola nő zsályával, snidlinggel, díszpipaccsal, levendulával, sásliliommal szent egyetértésben.

Ez pedig a leghátsó kertje, ami a hátsó kertszomszéd felé eső oldalon van: virágzó évelőkből , díszcserjékből, haszoncserjékből és fűszernövényekből szerkesztett sövényféleség, ami így néz ki:


Rózsalonc, orgona, tamariszkusz, tarka margaréták, eper és tárkonyürömfű - mind-mind együtt. Ja, és a komposztáló sarka.


Ez olyan, mint egy túlméretes orbáncfű, de nagyon szép. Ez is a hátsó sövény része.


Ő pedig a féltett fügefa, ami tavaly már termett.

A kert igazi szépségét az adja, hogy a rokonoktól, ismerősöktől kapott, piacos néniktől vett növénytövekből, magról nevelt évelőkből, egyszerű virágzó cserjékből lett nagy gonddal és sok szeretettel összeállítva. Nincsenek vagyonokba kerülő különlegességek, annál inkább vadon is előforduló, vagy elfeledett növények. Kerttervezőknek nyoma se járt erre... A kertészeti áruda nem gazdagodott meg tesómon, legfeljebb a piacos virágárus nénik.

Bocs, tesó, hogy így "kiadtalak". Te már szerintem megszoktad, hogy ezek a növények nap mint nap körülvesznek. Talán fel se tűnik neked, milyen szép a kerted... Legalábbis nem annyira, mint nekem. Igaz, te meg mindig a veteményesben figyelsz ki mindenféle újdonságot.

2009. május 13., szerda

Rét

Ahogy Halászit körbekanyarítja a Mosoni-Duna, az egyik félszigetszerű cikornyában van egy rét, úgy hívják, hogy Úgó. Amikor kicsi voltam, sokat játszottunk itt, akkor hatalmasnak tűnt, olyannak, mint egy egész ország. Voltak dombok, elhagyott folyómedrek rajta, mind méteres fűvel borítva, aztán egy forrás, no meg maga a Duna. Minden lépésnél lepkék szálltak fel, meg szitakötők A fű között rengeteg virág. Azt hiszem, én valami hasonló helynek képzelem a Mennyek Országát.Úgy lehetett szabadnak lenni, hogy igazából nem kellett semmitől sem tartani.
Aztán ahogy terjeszkedett a falu, új utcák nyíltak, és sajnos az a meseországbeli rét nemcsak a gyerekkori illúziók elvesztése miatt lett kisebb. Azért még megvan egy darab belőle, azt jártuk most körbe a fényképezőgéppel. Igazából a gyerekkori élményt kerestem, és részben meg is találtam.
Most már kalászosak a füvek, tehát úgy derékig érnek, hamarosan jön a kaszálás. Pillangók is vannak néhányan, de közel sem annyi, mint húsz éve.

Boglárkalepke
Egy szerencsés pillanatban lencsevégre tudtam kapni pár rovart, bár ezek nem überelik az Andinál látott édes mókust.
Sokféle barna, félig barna-félig kék, és tiszta kék boglárkalepke van a mi rétünkön, pontos meghatározásra nem vállalkozom, tudva a végtelen gazdagságukat. Ő egy a gyönyörű égszínkék lepkék közül. Tudom hogy vannak nagyobbak és szebben mintázottak is, nekem mégis ő a kedvencem.

Szitakötő
Náluk most zajlik a szex-szezon, ő viszont egy magányos szingli volt a fotózás pillanatában. Ági határozta meg, szerinte szép légivadász. Most biztos nőre vagy pasira vadászik.

Ő egy ismeretlen, kb. 3 centis jószág.

Vitézkosbor
Timaffy László Szigetköz c. könyvében olvastam először arról, hogy a Szigetközben mennyi vadon élő orchidea található. Szerettem volna közülük legalább egyet meglátni, és ez most sikerült. Találkoztam néhány tő vitézkosborral. Számomra akkor egy kisebb csodának tűnt, aztán kiderült, hogy ehhez képest meglehetősen gyakori. Sőt elhagyott homokbányák pionírnövényei közt is előfordul. Azért természetesen védett, eszmei értéke 10.000 Ft.

Ez a leggyakoribb vadon élő orchideafaj, és elég sokféle élőhelyen megjelenik. Olyan helyen nőtt, ahol tavaly felégették a vízpartot, a tövénél még látszott a többé-kevésbé elszenesedett fűszálak csonkja. Pici növény, talán arasznyi, de a levele nagyon hasonlított az ablakban, virágcserépben nevelgetett lepkeorchideáméhoz.

Ezért hívják vitézkosbornak: pici emberke óriás sisakkal.
Madártej vagy kónya sárma
Múltkor egy kertészeti árudában lettem figyelmes egy Ornitogallum néven árusított növényhez, egy felhizlalt narancssárga szörnyszülemény volt, egy vasat sem adtam volna érte. A neve viszont ismerős volt, és szerintem sokak által ismert kis fehér, liliomféle virágot takar. Aki ilyet talál, érdemes lehajolnia megszagolni, nagyon kellemes, mézhez hasonló az illata.
Ezt a növényt nem ismerem, talán közönséges ebnyelvűfű, egyrészt fájdalomcsillapító hatást tulajdonítanak neki, másrészt mérgezőnek is mondják.
Kiskorunkban kacsavirágnak hívtuk, igazából... fogalmam sincs, ő kicsoda. Ági, leszel okos, megnézed nekem?


A rét és a víz
Azért jó hely ez a Duna körbefogta rét, mert öt lépésen belül kétféle élőhelytípus, a rét és víz világa növényei egyaránt megtalálhatók. Ha nem élünk a tesómmal kollektív tévedésben, a Duna partján mocsári ledneket találtunk.
A másik ilyen vízparti növény a vízi kányafű. Egy darabig vadrepcének hittem, ki kellett nyitni a határozót, hogy megnézzük, tulajdonképp micsoda.
Néha elégedetlenkedem az életemmel, arra gondolok, ha közelebb laknék Budapesthez, talán több rockbuliban meg Braindogs-koncerten tudnék ott lenni, de amikor arra gondolok, hogy 2 km-en belül megtalálhatok egy gyöngyvirágos erdőt, egy ilyen szép rétet, meg egy folyót, hálátlannak érzem magam. Fontos volt nekem, hogy ezt lefotózzam és megírjam, megmutassam.


2009. május 10., vasárnap

Valaki találja fel az illatos jpg-t!

Nem tudom, járt-e kint valaki a hétvégén a természetben? Az akác- és bodzavirágzás kellemes látványa sem utolsó, de az illat... Ilyen intenzív keveréket még életemben nem éreztem, mint ma este. Mint valami különlegesen kellemes testápoló, de ez IGAZI!


Most virágzik a kecskerágó. Ezt a vadon növő cserjét a terméséről valószínűleg többen ismerik, összetéveszthetetlen narancs és pink papsapka-termésével. A mostani állapota szerintem sokkal különlegesebb. Az ágak zöldek, négyszögletesek, az éleken négy világosbarna csík fut végig, a virága pedig zöldesfehér, sárga közepű kis kereszt. Nem kellett egyik növényért sem messzire mennem, a szomszéd dzsumbujban tenyészik mindhárom. Nem bánom, hogy így van, ott fészkelnek a rozsdafarkúak, a stiglicek, meg alighanem a barázdabillegetők is.

Évelő búzavirág

A hétvége harmadik növénye névről inkább a szántóföldek gyomnövényei közül lehet ismerős, de sajnos ma már ott is ritka vendég, talán itt-ott a nem géppel nyírt árokpartokon meg előfordul. A vad változat egy kecses, csinos egynyári növény, évelő rokona sokkal robusztusabb.

Az évelős orákulumom szerint a színei lehetnek a fajta szerint kékek, sárgák, pirosak, rózsaszínűek fehér szegéllyel, fekete-bíbor árnyalatúak. Parádés. Nos, az én kertemben csak a kék színű változat éldegél.

Nem magról neveltem, hanem a piacon vettem egy kis tövecskét. Nagyon ellenálló, jól bokrosodó és gyorsan szaporodó növény a kertemben. Ezüstszürke, hosszúkás, nyuszifül-levelei vannak. Nem túl magas növény, 45-50 cm lehet, tehát az ágyások középzónájába való. A virágszirmai boglyasan szétállók, a virág közepe bíborlilás. Formás jószág, örülök, ahányszor látom.

Május 2. vasárnapja van...

Mit is írjak a kertről? Mindenütt bújó csírák, kicsi növények, kiültetett palánták és terméskezdemények. Ez az a hét, amikor az első nagyobb vetési szezon már lezajlott, a gyümölcsfákon apró, zöld bogyókák ringatóznak, és elkezdjük szedni az első termést néhány zöldségből. Ilyenkor még nem palántázunk, esetleg gyomlálni kell, meg - a szárazság miatt - naponta locsolni. Egy kicsit lazább volt ez a hét ezért kertészkedési szempontból. Igazából csak retkésztem, hagymáztam, salátát böngésztem, meg locsoltam. Ja, és rendbe hoztam az építési telken az évelőágyást. Azt hittem, hogy az egész kertecske tönkrement a szárazság miatt, és a sok munka miatt két hétig ki sem jutottam. Amikor végre ráértem kimenni, takaros kis virágoskert fogadott, sok-sok nyíló virággal - a sivatagi körülmények ellenére is! Aminek meg külön örülök: az áprilisban hajtatásra elültetett szőlővesszők egytől - egyig levelet bontottak!
Jövő héten, azt hiszem, nagyobb lesz a pörgés, megkezdődik a palántázás, a nagyobb gyommentesítési akciók. Addig egy kicsit lazítok...
Virágzik az akác, a bodza, esténként illat-árban úszik minden. Megkezdődött a bodzavirágszezon! Ma elkészítem az első adag bodzaszörpöt. Bodzalelőhelyem a tesómék háza melletti kiserdő... Andi, te már tettél el bodzaszörpöt idén? :-)

A hagymák birodalma - 2. rész


Most a gyengébb/ritkább - nem a közönséges - hagymaféléket veszem sorra, amikkel kapcsolatban már van némi tapasztalatom.
Elsőként egyik kedvencem: a póréhagyma. (Kép nincs, elfelejtettem lefotózni, pedig igazán szépen fejlődnek...) Pórét eleinte magról vetettem, és álmélkodtam, hogy milyen silány, nem olyan, mint a szakkönyvek képein. Aztán Hédi agyából kipattant az isteni szikra: ez is azért olyan gyönguska, mert a hagymanövény minden ereje elmegy a kikelésre, utána meg nem bírja összeszedni magát szegényke. Ezért egy évre rá palántát neveltem, és kiültettük. Enyhén szólva szkeptikus voltam:-hagymát palántázni? Ki hallott már ilyet? Azonban a palánták már júniusban nagyobbak voltak, mint az előző év októberében. Azóta minden év februárjában kerti földdel töltök meg egy palántázóedényt, elvetem a magokat, s 3 hét múlva a satnyának tűnő magoncokat kis pamatokban a szabad ég alá kiültetem. Újabb 2 hét kell neki, napi szintű öntözéssel, hogy helyrejöjjön. Ezidőtájt úgy festenek a kis növények, mint valami döglődő fűszálak. A víztől gyorsan erőre kapnak, utána meg már csak gyomlálni kell - és ősszel leszüretelni a nagy termést, ami olyan, mint a hipermarketek zöldségespolcain megtalálható, nagy gyönyörű hagymák... Ez elég nagyképűen hangzik, de a póré az a termény, ami mindig sikerül. Kiskorában kényes, de annál hálásabb később. Lehet, hogy sonkahagymát és fehér hagymát is lehetne palántázással nevelni? mi a véleményed, Tesó?
Ezek Hédi kedves virágai a törpe flox és a téli viola közt:


Ki gondolná, hogy ez a snidling? Ez a szabadföldi, nyári kiadása, Ezért sokan a virágágyásba telepítik. Azt tartják, távol tartja a levéltetveket. Tesóm ezeket a giga-töveket dédimamától kapta. Magjait csak el kell vetni - eldönthető, hogy a földbe, vagy palántázva. Szabad földben gyérebben nő, palántázva szebben, de pepcselősebb. Utána évekig helyben maradhat, kínálja zöld leveleit, virágával díszít, utána beérő magjaival újraveti magát. Kisleányom rendszeresen eszi - ételben, de magában is - a snidling lila, hagymaillatú virágját.
Ami még említendő: amikor kicsik voltunk, mama húgánál nőtt egy különös hagymaféle, aminek a sarjai a virágzata tetején fejlődtek! Azóta se láttam ezt a fajtát, nem is tudom, mi. A külföldön kedvelt salottahagymával sose próbálkoztam.
Vannak még a díszhagymafélék. Virágárusnál látni néha a díszhagyma nagy, lila gömböceit. Hédinek van pár töve, most ilyen viccesen néz ki:
Ez a bimbója, mint egy görögkeleti templomé...
Egyszer ültettem sárga díszhagymát is a sziklakertbe, de ki se hajtott, ehhez talán Hédi tudna érdemlegeset hozzászólni, miért.
Ez az én "hagymabirodalmam", ha új lakó érkezik belé, arról mindenképp tudni fogtok!