Kutyafuttában leszedtük a borsó maradékát, amit lefagyasztottunk.Feltéptük a töveket, de a helyét nem tudtuk megművelni, mert olyan, mint egy iszapfürdőmedence. A víz nem tud elszivárogni róla. Zöldbabot, késői csemegekukoricát, téli kelt és dinnyét tervezünk a helyére ültetni. A másik expresszmeló a meggyszüret befejezése volt. A sok esőtől a meggyszemek kirepedeztek, a lecsorgó víz a leveleken lévő összes szennyet és port a gyümölcsszemekre rámosta. Szemenként kellett lesúrolni a gyümölcsöket, hogy élvezhetőek legyenek.
Amíg esett, suttyomban kivirágzott az ubi, 
kinyíltak az első egynyáriak,
amik a zöldségágyásokat vannak hivatva színesíteni és változatosabbá tenni.
kinyíltak az első egynyáriak, amik a zöldségágyásokat vannak hivatva színesíteni és változatosabbá tenni. A héten permeteztünk is. Szegény bimbós kelt koncentráltan támadta a földi bolha és a levéltetű.
A tövek cefetül néztek ki, tízforintosnyi lyukakkal, sárgulón, így itt kénytelenek voltunk egy massszív rovarirtót bevetni. A bolhák ellen csináltam először a bolhafogó szerkentyűt papírból és egérragasztóból, de a sok bolha, ami csak úgy pattogott fel a levelekről, most mintha odaragadt volna! Nem mozdultak meg, én meg eluntam, és kaptak egy adagot az irtószerből. A krumplibogarakat ugyanezzel a szerrel kereszteltük meg, és hamarosan feldobták a bakancsukat. Mivel még nem voltak jelen ngy tömegben, remélem, az idei évben több irtásra nem lesz szükség. A krumpli különben már kis bogyóit hozza, pedig még csak június van... 
A tövek cefetül néztek ki, tízforintosnyi lyukakkal, sárgulón, így itt kénytelenek voltunk egy massszív rovarirtót bevetni. A bolhák ellen csináltam először a bolhafogó szerkentyűt papírból és egérragasztóból, de a sok bolha, ami csak úgy pattogott fel a levelekről, most mintha odaragadt volna! Nem mozdultak meg, én meg eluntam, és kaptak egy adagot az irtószerből. A krumplibogarakat ugyanezzel a szerrel kereszteltük meg, és hamarosan feldobták a bakancsukat. Mivel még nem voltak jelen ngy tömegben, remélem, az idei évben több irtásra nem lesz szükség. A krumpli különben már kis bogyóit hozza, pedig még csak június van... A kerti út szegélye és az újonnan előtörő komló még kapott egy adag híg gyomirtót. A kerti út talaja így nyárra úgy megkeményedik, hogy képtelenség belőle bármit is kihúzni vagy kikapálni, csak ez a megoldás segít.
A csemegekukorica már a címerét hányja.
Kis paradicsomok is vannak már - csak le ne rothadjanak le beérésük előtt pár nappal, mint tavaly!
Nyeszlett paprikapalántáim megéledtek, hajtanak és bimbóznak.
Hamarosan beérő gyümölcsök kelletik magukat, almás rétest ígérve az arra járóknak. 
A céklák meglepően dagik, tavaly szeptemberben ástunk ki ilyen példányokat.
Aminek nagyon örülök, az a pótvetések sikere. Kikelt a háziszedett magból vetett petrezselyem (bezzeg a bolti nem bírt kibújni!) . (A jobb oldalon a szulákot nem kell ám észrevenni! :-D )
A pótvetett futóbab már virágzik a takarmánykukoricakukorica erdejében.
Jövő héten a földbe kell kerülnie a másodvetemények magjainak. A tetves, moníliás nektarinfát kell egy kicsit még gyógykezelni. A többi időt pedig - a föld szikkadása után gyomtalanításra, és a vélhetően becserepesedő talaj felkapálására fogjuk fordítani.Végül a hét saját terménnyel készült ételei: póréhagymás újkrumpli-leves, petrezselymes újkrumpli, zöldborsós-zsenge répás-tejszínes csirke, cukkinifőzelék, meggyes rétes, málnahab. És töméntelen mennyiségű nyers zöldborsó, amitől hétfő éjjel lidérces álmok gyötörtek...
Hasonló hozzá a dárdás laboda, már ami gaztulajdonságait tekinti. Ez azonban nyersen is ehető, salátaként, a spenóton kívül. Nagy lapui gusztusosak, elhiszem, hogy ehető. Érdekes tapasztalatom, hogy ezt a növényt a levéltetvek nagyon szeretik, és ahol pár tő van belőle, gyakran rátömörülnek. Nem a kultúrnövényt rágják, hanem a gazt, néha ezért "tetűcsalinak" meg szoktuk hagyni a nagyobb töveket is. A köreinkben közimádatnak örvendő aszatot is nagyon csípik különben a tetvek!
Végül pár szót az elkészítésükről, a szakirodalom szerint: ízük erős, nyers, a kultúrába vont zöldségek ízéhez képest meredek "gyomíz", ezért célszerű ízesebb kerti zöldségekkel (pl. hagyma, sárgarépa), tejtermékekkel és növényi olajokkal elkészíteni salátának, levesnek vagy főzelékszerű ételnek. Azt hiszem, ezzel a vegetáriánus és nyerskoszt-kedvelőknek nagy újdonságot nem mondtam, hiszen jómagam is olyan négyötöd részben vegetáriánus étkezést folytatok. E heti húsevésem tíz deka csirkehúsban és két szelet parizerben kimerült...
A hét közepén rengeteg eső esett, földig húzva a gyümölccsel teli ágakat. Amikor egy kis időre elállt, kimentem megtámogatni a faágakat. Üzemen kívüli paradicsomkarókkal aládúcoltam a fát, hogy jobban bírja a nagy súlyt, közben feltűnt, hogy milyen nagy a nyüzsi a fán. Jövő-menő, bámészkodó bogarak seregei sürögnek-forognak, röpködnek az ágakon. Ez a tolongás kicsit gyanús lett, mert csak virágzáskor szokott ilyen tömeg lenni itt. Így már nem is csodálkoztam annyira, amikor megláttam a tolakodás elkeserítő okát. 
Katicák seregei ücsörögtek a fán. A klasszikus piros-fekete hétpettyesnek a nyomát se láttam, volt azonban sokpettyes narancssárga,
aligpettyes piros, sárga-fekete fejjel,
sokpettyes piros,
kétpettyes ,
sőt egy "antikatica",
fekete hátán két piros pöttyel. Ez megátalkodottan futott a fényképezőgép elől, alig tudtam lekapni. 
Volt ilyen kis légy is, szimpatikusan lengette a csápjait jobbra-balra. 
Szerintem ő a "jó kislányok" közé tartozik: valószínű valami olyan rovarka lehetett, ami a tetvekre rakja a petéit, a kikelő lárvák meg a tetűkön élősködnek. Csodáltam őket, mert a szél erősen rázta a fa eveleit, de egy bogárka se pottyant le, erősen kapaszkodtak. Pedig ez a szélrázás olyan lehetett nekik, mint mondjuk egy 10-es erősségű földrengés nekünk...Sajnos a sok esőtől a gyümölcsök megrepedeztek, több moníliás lett, vagy elkezdett rothadni. 
Nem gondoltam volna, hogy idén még a gyümölcsfát permetezni kell, de nem várhatunk vele. Az első szárazabb napon muszáj lesz lefújnom a fát. Már meg is van, mivel: először egy készen kapható, pirimoltartalmú szerrel akartam permetezni, ez még a biokertészkedésbe is belefér, nincs várakozási ideje, arra tekintettel, hogy a gyümölcs a fán érőfélben van. (A hagyományos, mérgező rovarirtók várakozási ideje - amíg lebomlik - 14 nap !!) De a fa alaposabb megszemlélésekor kiderült, hogy a gombabetegség is támad a monília formájában. Valamilyen kombinált készítményre volt szükségem, amit meg is találtam a mészkénlé formájában. Ez egy ősrégi szőlészeti vegyszer, még a permetezés hőskorából, a modern kemikáliák bevezetése előttről. Lemosó permetként is használatos, a tetveket, atkákat és a gombabetegségeket egyaránt irtja. Biokertészetekben is alkalmazható, várakozási ideje nincs. Mindez nagyon szép, egy komoly gond van vele, ugyanaz, mint a csalánlével: a szaga. A sárgás lé bukéja egy felrobbanni készülő záptojáséhoz hasonló. Attól tartok, hogy a vele permetezett gyümölcs még kb. 3 hét múlva - mire beérik- büdös marad. De inkább megkísérlem vele a permetezést, minthogy a szemem láttára rohadjon el és hulljon le a sok szép gyümölcs... Reménykedem a finom őszibarackillatban. Elő hát a büdös löttyel és a permetezővel!
A pici, halványzöld növények szinte itták a napfényt, mindig az ablak felé hajlottak. Néha megfordítottam a dobozukat, hogy ne mindig egyfelé görbüljenek. Viccces volt látni, hogy másnapra az összes kis csíranövény megint az ablakon bejövő napsugár felé hajlott... Áprilisban megszűntek a fagyos éjszakák, ekkor már kint edződtek az udvar friss levegőjén. Ekkor más gond lett velük: az összes kis növény sárgulni kezdett. 
Ez jól látható: a bal hátsó tégelyben sínylődött a zeller. Fogalmam se volt, mi baja lehetett. A virágboltos néni mondta me végül, hogy elképzelhető, valamilyen nyomelemhiányuk lehet, és emiatt nem tudnak normálisan növekedni, más anyagokat felvenni a talajból. (Ez a Liebig-féle minimumtörvény: a növényi tápanyagok felvételének nagysága a talajban legkisebb mennyiségben előforduló tápanyaghoz igazodik.). Meg a kis növényeknek meglehetősen nagy gyökerei voltak, amik meglepően kizsigerelték dobozuk talaját. A sárgulásra javasolt nyomelemes tápoldat gyorsan rendezte a problémát, de így sem nőttek túl erőteljesen. Végül úgy döntöttem, kiültetem őket, hátha a kert földjében jobb helyük lesz. A kert földjében a májusi hőségben csak sínylődtek, minden öntözés dacra, belepte őket a gaz, szinte elkároltam őket: nem lesz belőlük semmi... Aztán úgy három hete - amikor már voltak kisebb esők - nekiálltam az ágyásukat kitakarítani, s akkor láttam, hogy a legnyeszlettebb szálak is milyen szépen megerősödtek elbokrosodtak, kizöldültek. Itt már nem kínozta őket a tápanyaghiány. Most így néznek ki: 
Már szedtünk is róluk pár levelet fűszernek.
A hídnál szennyesen örvénylett az iszapos víz, alatta egy ladik se tudott volna átmenni.
Kisebb fákat sodort magával. 
A fákkal szegélyezett túlparti sétány helyén sáros, gomolygó áradat.
