Rózsakeksz

A rózsacukrom már két hónapja érett a kamrában, a cukor egyre inkább átvette azt a kellemes, almás-csipkebogyós illatot a szirommorzsáktól. Most jött el az ideje, hogy keksz formájában a család asztalára kerüljön. Lehetne belőle akár Valentin-napi szerelmeskeksz is, ha tartanánk ezt a virágboltos-ünnepet, mert hát tiszta afrodiziákum a rózsa, a málna meg a kesudió-mandula morzsa, ami belekerül, no meg körbelengi némi cicis képzettársítás a sütit a formája miatt. Mindenesetre szeretettel készült a páromnak és a családomnak.

A tészta receptjét a béna házicukrászok egyik szamárvezetőjéből, Stahl Judit gyors édességes könyvéből vettem, a lekváros aprósüti (43. o.) receptjét alakítottam rózsacukrossá.  

Szóval volt 6 dkg rózsacukrom, ezt kikevertem 12,5 dkg puha vajjal. Kimértem 15 dkg finomlisztet és összekevertem egy csipet sóval. Kézimixerrel morzsásra dolgoztam a cuccot, majd kézzel pár mozdulattal tésztává gyúrtam. 

Sütőpapírt fektettem egy nagy gáztepsibe, aztán a tésztából kisebb diónyi gombócokat gömbölygettem, a közepükbe lyukat nyomtam és 175°C-os sütőben 15 percig sütöttem. A golyók sütés közben kissé ellapultak, de megőrizték a mélyedésüket. 

Amíg sült a tészta, előkészítettem a dekorációt, ami nem volt egyéb, mint jó púpos evőkanálnyi házi málnalekvárba kevert kis löttyintés vodka, meg valami zacskós diákcsemegéből előhalászott pár szem kesudió és mandula apróra vágva. 

Darabonként fél mokkáskanálnyi lekvár és egy csipet lágy ízű dióféle tette izgalmasabbá az önmagában is különleges, ízletes-illatos omlós kekszfalatkákat. Kb. 25-26 db sütit ad ki ez a mennyiség. Nem sok, igazából másnapra elfogyott, mert mindannyian rájártunk. 

Ha valahol kaptok, találtok szárított rózsaszirmot, (pl. itt) érdemes kipróbálni. Egyszerre hétköznapi és különleges a végeredmény, olyasmi, ami bearanyozhat egy esős-borús téli hétvégét. 

Téli fotók, napsütésben

A tizenhat fokos januári kánikulát nem lehet fotózás nélkül kibírni. Rég jelentkeztem, sajnos a két picink alvási ritmusa nem enged túl sok blogolást mostanában. A felforduláson túl azért vannak örömök is. Nem is kevés.

 Karácsonyfánk pihenőn, sok száraz ággal sajnos. Még nem tudom, hol legyen a helye.

Mogyoróbarka barátkozik a szellővel.

 Megszépült kecskerágónk.

 Egyetlen puszpángom.

 Zanót téli zöldje.

Vadcitrom tüskéskedik a virágágyásban. Új szerzemény, tesóm ajándéka, akitől üzbég gránátalmát is kaptam.

Borzaskata magoncai.

Dögtemető, sárga meg barna harlekinok és legyek. Ennek nem örülök, de azért érdekes.

Nem bánnám, ha lenne még hó, jó volna a kisfiaimmal szánkózni egyet. Szerintetek milyen tél lesz még?

Kertrendezés tíz év után

Elbokrosodtunk a kertezés tíz éve alatt. Kezdetben olcsó, bevált lombhullató cserjékkel ültettük be a telekhatárt, amíg készült a kerítés. Mostanra ezek nagyon kifejlődtek, útban vannak a dróthúzásnál, elzárják a fényt, közöttük szaporodnak a gyomok. Részben ifjítjuk, részben kivágtuk őket. Mellesleg fenekestül felfordult a kert rendje, alaposan újjá kell szervezni-tervezni mindent. 

Tuják. Se vele-se nélküle növény.Magról nevelni könnyű, hiszen  járdarésekben itt-ott spontán is kikel. Ebből gondoltam, hogy jó ötlet lesz magról tuját nevelni. Annyi az egész, hogy a magot cserépbe kell vetni fólia alá, (most potyog, eszik a verebek), kétszer tűzdelni, nevelőágyásba tenni, majd végleges helyre ültetni a harmadik évben. Előnye, hogy gyorsan nő, takar a nemkívánatos pillantások elől. Ugyanaz a hátránya is, nehéz észrevenni a tujafalon át a szökős vagy farakás tetején bajba került gyereket. Aztán pár év alatt túl magas lesz, ápolatlan lesz, felnyurgul, maggal lesz tele. Vannak szép példányai és vannak totál elfajzottak is, amelyek szinte csak magot hoznak lomb helyett. Kiszárítja a kertet, prímán bújtatja a betörőt. Szóval meguntuk, egy részét kivágtuk. 

Jani körbeásta a gyökerét, majd  vontatókötéllel körülkötötte  és a jó öreg Suzukival kirántotta, mint valami rossz fogat. Szellősebb lett az összkép nélkülük. 

Párat meghagytunk a kutyaólnál szélfogónak és a farakások körül, takarni a csúnya részeket, de a zöldségeskert határolósövénye megszűnt. Csak a ribizlik és az alacsony cserjék jelzik a zöldséges szélét. Így jobban lehet figyelni munka közben a kertben játszó gyerekekre. 

Most az udvart megint nehezen bomló lomb ágkupacok, satnya törzsek borítják, lehet idővel  tüzelni vagy valami más módon hasznosítani a lombot és a törzseket. Komposztba elvileg csak jól szárítva mehet a tujalomb, mert árt a komposzt lebontó bacijainak, gombáinak, úgy tudom. Külön kellene komposztálni? Elvileg jó talajsavanyításra is.

Orgonák. Puszta kézzel felszedett kis sarjakból nőttek jól megtermett bokorrá az orgonák. Hamar zárták soraikat a kert végén. Az a bűnük, hogy vadfűvel telenőtt a bokrok köze és kezdte eluralni a zöldségest. Hasonló sorsra jutottak a csupa tüske vérborbolyák meg a zöldséges közepén egyre inkább elterpeszkedő olasznád. 

A folyamat mellékterméke a nem kis rendetlenség. Ágkupacok mindenütt. Egy része jó gyújtósnak, a többi sorsát meg... majd kitaláljuk.

Szóval a kert életciklust vált: fiatalból átmegy életteli középkorúba, ahogy mi, a gazdái is. Jövőre töltjük be azt a bizonyos negyvenet, ami után állítólag kezdődik az igazi élet. Mindenesetre, bár nem voltam elszállva magamtól anno 20 évvel ezelőtt, azért egy jótündér egypár napra visszaváltoztathatna azzá a húszéves csajjá, aki voltam, megőrizve a mostani tapasztalatomat és magabiztosságomat. Kipróbálnám, úgy milyen.

Sok beszédnek sok az alja. Lássuk, miből élünk, mitől nem fázunk. Jól fogyott az elmúlt hideg napokban a tavaly betárazott száraz fa, lassan gondolkodhat a család a jövő évi favásárláson, hogy az a fa jövő évre tényleg száraz legyen. Fedett tároló híján ótvar kocsiponyva védi az esőtől a kupacot. Ezt is fejlesztenünk kellene a közeljövőben. 

A szép, lehatárolt, bekeretezett kert helyett a messze erdőkig kalandozhat a tekintet. Csak a rózsákat és a ribizliket hagytuk meg a zöldségeskert határán, no meg néhány kisebb díszcserjét. Jöhet a kiskertbe az északi szél meg a kistraktor is, "aki" a szezon kezdetén majd megforgatja a talajt a zöldségesben. Ez van, így lehet csak valamennyire rendet tenni és megelőzni a tavalyihoz hasonló kudarcot, azt hiszem

.

Advent n(y)álunk

Eltyúkosodtam, vagy inkább tyúkanyósodtam amióta gyerekeim vannak, ráadásul az ovis hónapok során még szülői munkaközösséges bebuzdulásba is keveredtem, gyeses elhülyülésem enyhítendő eleven gyermekem megítélését javítandó. Szóval az ovis karácsonyi vásáron szert tettem egy csomó horgolt csipke apróságra és kitört rajtam a dekorálási őrület. 

Tesóm odaadta a ritkán használt ragasztópisztolyát, azzal követtem el az adventi koszorút, nem használt, nem mutatós faangyalkákból sorakoztattam fel a család kiskorúit amúgy szimbolikusan. 

Ráadásnak kültéri égősort is kinyavalyogtam a költségvetésből, amit aztán nem bírtam normálisan lefotózni, csak így. 

Janit pedig belehajszoltam abba, hogy a Jóistent vagy a gyermekek világba vetett bizalmát piros kabátos, nagyszakállú formában szolgálja. A szakállat Bali moshatatlan kakifoltos elhasznált bodyjából követtem el, szintén ragasztópisztollyal, munkaruhát az oviban adtak.

Az oviban pedig a télapóvá változott jóemberem egy kedves kollégával parolázhatott, mint valami nagy szerződést aláfirkantott politikus.  A szemüveges a mi emberünk.

Lehet, hogy ez lesz a gyermekem lelkét összeomlasztó kompromittáló fotó a nagy konspirálással leszervezett, titokban tartott mikuláskodásról. Csak ki ne derüljön, miért is kaptuk azt a villányi fehérbort az óvónéniktől... Jópofák ezek a szülői teendők, azok igazán. Nekem meg agyamra megy a sok női szerep igazán. 

Rózsacukor villámgyorsan

Ha még találunk a kertünkben rózsavirágokat, érdemes megszárítani a szirmokat. Sokféleképpen használható, csodás ajándék a kertből az aszalt rózsa, amiből akár gasztroajándék is lehet karácsonyra vagy csak úgy. Nálam most épp rózsacukor készült és nemsokára rózsás keksz is lesz.

November elején a fagymentes, enyhe időben még virítanak a rózsák, de közelít az őszi metszés ideje. Más években ilyenkor inkább halogatni szoktam a visszavagdosást, de idén más ötletem támadt. Nem kegyelmeztem a töveken virító, nyílófélben lévő rózsavirágoknak, mivel rózsacukrot szerettem volna készíteni belőlük. Az ötletet derékasszony remek bejegyzése adta, ahol gyönyörű, saját tervezésű címkéket is lehet találni a számos felhasználási ötlet mellett. Stílusosan így is lehet csomagolni a rózsacukrot.

Az ideális erre a célra természetesen az épp kinyílt, illatos (sötétbordó) tearózsa. Nekem ebből épp nem volt, csak  sárga, a no meg néhány fej  egyszerű bokorrózsaszirom. 6-7 virágfejet gyűjtöttem be a kertből. Megmostam, szűrőben jól lecsurgattam, mielőtt az érdemi munkába fogtam.

A szárítással korábban már próbálkoztam, gyatra eredménnyel. Jó leírás volt itt, anyátoknál, de nekem mégsem sikerült. A padláson papíron, szétterítve aszalt rózsaszirmok csúnyán bebarnultak, valamennyire mégis szívósak maradtak, mozsárban összezúzni nem igazán sikerült őket, amint a fentebb linkelt írás javasolta.

Ekkor beugrott egy gyorsabb, igaz nem túl elegáns (állítólag aroma- és illatgyilkos) megoldás: a mikró. Maradék egy-két evőkanálnyi vágott zöldfűszert időnként már "aszaltam" a mikróban, későbbi felhasználásra és elfogadható eredményt adott az eljárás. Most ezt a rózsákra alkalmaztam. Előnye, hogy szinte egy mosogatás alatt, csak úgy mellékesen elkészül a szárítmány s közben parádésan beillatosítja a lakást. A szirmok színe is kevésbé veszik el aszalás közben. Nem kell hozzá más, csak jól működő megosztott figyelem.

Az aszalódás fázisai

Szóval 1000 watton 1 perc melegítést kaptak a szirmok, utána átrendezgettem, az összetapadt nedves csomókat, szétszedegettem, amíg kissé kihűltek. Hat-hétszer kapták meg a szirmok a dózist, minden melegítés után átrakosgatás, szétszedegetés következett. Sok vizet adtak ki gőz formájában. Az ötödik pakolgatás után  jöttem rá, hogy a legegyszerűbb két tányért használni az áthelyezéshez. Azárt fontos ez, nehogy összefőjenek a szirmok.

A végén még kétszer fél-fél percre visszatettem a mikróba a tálat, mire szinte teljesen zörgősre száradt a virág. Ebben a fázisban vigyázni kell, akár lángra is kaphat a szárítmány, ezért rövidítettem a melegítési időn. Mivel a rózsaszirmok víztartalma különböző lehet, ha szükséges, még többször is lehet ismételgetni a szárogatás-rakosgatás fázisait. Tehát kb. 7x 1perc, majd 2x fél perc aszalásra volt szükség 1000 watton. 

Szemet gyönyörködtető a végeredmény. Lehet belőle ebben a fázisban  tea vagy fűszerkeverék, esetleg illatszeres zacskó is, vagy akár vodkába áztatható csak úgy karácsonyi ötletelésképpen. A rózsacukrot kávédarálóban készítettem, az összes szárított sziromhoz 4 evőkanál cukorra volt szükség. 

A végeredmény finoman tarka, pasztell rózsaszínes tónusú por. Enyhén rózsaillatú, csipkebogyóteára emlékeztető ízzel örvendeztet meg.

Apró omlós kekszeket szeretnék belőle sütni, kézzel formázva, a közepébe mélyedést nyomva, kis málnalekvárral. Valami ilyesmit, mint KajaPiaZongoránál, a képet is tőlük vettem. Folyt. köv,

Dézsásokat a telelőbe

Halottak napja előtt többek között azzal is foglalatoskodtam, hogy felkészítsem a télre a dézsás növényeimet. Sajnos ezeknek a kedves növényeknek az eredeti "gazdái" közül már egyre kevesebben vannak köztünk. A drága jó Dédimamák, a barátnőm fiatalon elhunyt anyukája jutnak eszembe a telelőbe hordandó cserepekről, tőlük származnak a tövek vagy a sarjak, amiből az évek során kinevelődtek a jókora cserépben éldegélő bokrok. 

Tavasszal nagyon érett már az átültetés, de nem volt kedvem sok-sok dézsát és virágföldet vásárolni, ehelyett kiültettem a balkonnövények egy részét: a muskátlikat, a szerelemvirágokat, az enciánfát meg a két golgotavirágot a kerítésalap mellé felhalmozott földbe. Jót tett mindegyiküknek a nyaralás, szépen kifejlődtek, egészséges, dús lombot neveltek, gazdagon virágoztak. Az enciánfa okozott csak egy kicsit csalódást, mert túl kevés napfény érte a dús virágképződéshez. 

Most ősszel ásóval lehetett csak kiszedni a dús gyökérzetüket. Tőosztást is végeztem, ha kellett, ez leginkább valami dzsungelben végzett brutális műtéthez hasonlított, ahogy darabokra nyiszáltam őket nagykéssel és fűrésszel. Szerencsére így már befértek a meglévő nagyobb cserepekbe. Virágföld helyett nem kaptak mást csak porhanyós vakondtúrási földet. 

Jani is ügyeskedett. Szétszedett egy régi, ócska keményfa ágyat és a padlásfeljárót bepolcozta nekem. Így szellős és világos helyen várhatják a tavaszt a virágaim. 

Színezzük a buktát

Szóval, így néz ki a számszerű mínuszunk számokban és ábrában kifejezve:

	Ráfordítás		Bevétel
	Dologi	Munka
Február		15000
Március	6470	8500	9900
Április	1070	13500	3100
Május	2500	8500	1200
Június-július		8000	14950
Augusztus	5000	9000	11000
Szeptember	5500	4000	40280
Október		17000	8050
	20540	83500	88480
Együtt		104040
Különbözet			-15560

Dolgozgatom fel magamban ezt az eredményt, de mindig arra lyukadok ki, hogy nem ennyire egyértelmű az, hogy nem éri meg a kerttel vesződni. Nem csak a szívem mondja ezt, hanem a számok és az észérvek is. 

Nézzük a befektetett munkát. Ezer forinttal számoltuk óránként az egyszerűség kedvéért, de ez nagyon is húsba vágó kérdés. Sok-e ez a szezonjában napi fél-egy órányi időráfordítás? A szabadidőnk az egyik legdrágább kincs a végesre szabott életünkben, s ennek kellemes és hasznos eltöltése eléggé meghatározza az életminőséget.  Férjem jórészt ülőmunkát végez, ez a sok órányi ház körüli munka bevételt hoz, ahelyett, hogy pénzt vinne költségesebb hobbik vagy éppen az egészséget szolgáló, de meglehetősen drága sportbérletek, focis teremdíjak formájában. (Ennek köszönhettük azt a fránya műtétet, ami borította a zöldséges projektet...) Nem mintha amúgy nem férne be az életünkbe némi sport, kirándulás.

Jani gazdaszemmel úgy gondolkodott hogy a bevétel és kiadás különbözete 67940 Ft tiszta haszon, ezt elosztjuk a 83 munkaórával, 818,50 Ft-ra jönne ki az az órabér, amit magunknak előállítottunk. Ez kevesebb ugyan, mint a munkahelyi nettó, de nagyobb a szabadságunk abban, mire fordítjuk. 

A bevételekkel kapcsolatos számításokól annyit, hogy az aktuális piaci árakat vettem alapul, vagy konkrétan megkérdeztem a mosoni piac kofáit, vagy a budapesti nagybani piac honlapját nézegettem jobb híján. Ha az átlag bolti/piaci áru helyett a biotermékekkel versenyeztetjük meg az otthon termett zöldséget-gyümölcsöt  (vegyünk mondjuk 25%-kal magasabb árat), akkor a bevétel már 110600 Ft, ebben az esetben máris 6560 Ft-os pluszban vagyunk. Mondjuk a hivatalos bevizsgálás és minőségbiztosítás költségei nem jelennek meg úgy, mint a valódi organikus termékeknél, annak ellenére, hogy a kertben megtermelt javak is műtrágya- és vegyszermentesek, kevésbé terhelik vegyi szennyezőkkel a szervezetet.

Nehezen számszerűsíthető az a megtakarítás, ami a feleslegesen meg nem vásárolt termékekből, árukból állna össze. Olyasmikre gondolok, mint a kerti sütögetéshez felesleges faszén és grillbegyújtó, a tyúkoknak elhordott zöldhulladék, az óvodába bevitt gyümölcs, vagy a temetőbe kivitt virágok, fenyőágak, az udvarban kihelyezett házilagos mulcs. Ez arányaiban akár néhány tízezer forint is lehet. 

Ezenkívül nem is túl nehéz dolog a termények értékét házilag is jelentősen növelni dió-, mogyorópucolással, befőzéssel, aszalással. Ez időráfordítást és némi tapasztalatot igényel, de szintén akár néhány tízezres tényező is lehet. Ez is felfelé húzza a mérleget.

Fontos még, hogy az évek óta kertészkedő, ezt-azt hasznosító emberek szemlélete megváltozik. Jobban megbecsüli, amije van, nem vágyik folyton újabb meg újabb cuccokra. Sokszor kész termékek felkutatása helyett a kreativitását felhasználva saját maga keres személyre szabott megoldást a felmerülő problémákra, használja az eszét és a kezét. A kisebb cuccdüh zöldebb gondolkodást jelent. 

Felesleg is keletkezik néha és megint csak nehezen számszerűsíthetőek a szomszédsággal bonyolított csereügyletek, pl. hullott barackért pálinkát, dunsztosüvegekért almát, csicsókáért írisztövet lehetett idén például adni-kapni.

A mérleg egyik serpenyőjében tehát ott a sok feláldozott szabadidő, a néhány tízezer forintnyi dologi kiadás és az ehhez képest számszerűleg kevesebbet érő termés. A másik oldalon ott az aktív pihenés, a minőségi termények, az egyszerűbb-zöldebb életmód, kevesebb veszendőbe menő dolog és a környezettel fenntartott kapcsolat. Megéri? Nem éri meg? Mit gondoltok? 

Nekünk, a mi családunknak egyértelműen megéri.