Őfelségerzson

Az utóbbi időben nyár elején egyre újabb és újabb állatokra vágyom, vagyis nemcsak vágyom, hanem újabb állatok érkeznek a házhoz. Négy éve Vaki kutya, tavaly ilyenkor Dori cica, idén pedig Gerzson, a királyteknős. Tündi kolléganőmtől kaptam Őfelségét, nála a lakásban nem volt már elegendő hely, így nekem ajándékozta. Jani így kommentálta: "Úgyis tudtam, hogy előbb-utóbb szerzel vagy kikönyörögsz egy tekit, most legalább kaptad, nem nekem kellett venni!" Hát... ez az öröm férfias fajtája.

Köszönöm Tündinek, igazán nagy örömet szerzett vele, igyekszem rendesen gondját viselni a kis ősvilági cimborának. Ajándékoztam neki két válogatott pihenőkövet trónszék gyanánt a sóderkupacból. Hát jó uralkodást I. Gerzson!

Már megint a növénybetegségek!

"Anya! Itt az undorító krumplievő bogár!" -kiabálta kiccsajszim szerda este a kertben, és nagyot rúgott a krumplibokorba, gondolván, lehullnak majd ettől a lárvák. De azok továbbra is makacsul kapaszkodtak. Sajnos mégsem ússzuk meg az irtást. A tábla mérete miatt - ha nagyon elszaporodnak - sajnos lehetséges, vegyszert is be kell vetni. De először kipróbálom a diófalevelet. Van az építési telken egy nagy vad diófa, aminek mogyoró nagyságú diói nőnek csak, de nem vágtuk ki, mert nagyon jó árnyékot ad a déli hőségben. Meg miért is kéne kivágni? Egy nagy ágát azonban le kell fűrészelni, mert rálóg a járdára. Ennek az ágnak a levélzetét akarom kipróbálni, mint bogárriasztót. Ezt azért is megtehetem, mert a krumplit fajtánként szétválasztva ültettük, és a bogarak még csak egymástól elszigetelt csapatokban jelentek meg.

A gusztustalan lárvák képesek egészen a levélnyélig leenni a bokrot, ami vegetációs rész híján csak teng. Ezen kívül ürülékükkel is elszennyezik a növényt.

A szomszédunknak a miénktől két méterre van a krumplisa. Ő csak fahamuval irt, kevés sikerrel. Mi lesz, ha az ő bogarai átmásznak a mi krumplijainkra? Csak permetezést tudok kitalálni. Lehetőleg keresek valami kíméletes szert. Érdekes egyébként, hogy azonos fajtából való bokrok közt valahogy különbséget tesznek a lárvák és imágók. Gyakran előfordult, hogy az egyik bokrot tarra rágták, a mellette levőre közben meg fel se másztak a bogarak, valamiért utálták.

Sajnos a vírusos leromlás is észrevehető, a szomszéd nénitől kapott vetőgumó miatt.

A jobb oldali tő a kapott, a bal oldali pedig a biovetőgumóból fejlődött.

Mindegy, csak terem valamennyi sárga krumpli, jövőre meg gondoskodunk valami jóféle vetőgumóról. Sajnos a vetőmag-multik miatt csak kb. 3-fajta vetnivalóhoz lehet hozzájutni a vetőmagboltokon kívüli kereskedelemben, azok sem magyar fajták. A krumpli a kert egyik legkényesebb növénye.

A másik beteg a cseresznyefa.

Az evésre csábító gyümölcsök közt már feltűntek a moníliás szemek. Tavaly szinte egy szemet se tudtunk leenni, úgy tarolt ez a gombabetegség. Sajnos tavasszal a lemosó permetezés elmaradt. Meg az is gond, hogy a gyümölcsök hatalmas fürtökben fejlődnek, és elkapják egymástól a betegséget. Ilyenkor az egész hatalmas füzér megbarnul, fehér gombafonal-szerű pöttyök jelennek meg rajta - és oda a termés. A monília olyan fertőző, hogy az előző évről a fán maradt pár összeszáradt gyümölcs képes az egész fát összefertőzni. Nálunk is ez a helyzet, mert a fa teteje a mérete miatt elérhetetlen. Most már késő a védekezésre. Annyit tudunk tenni, hogy őszig az ágakat megtisztogatjuk a gyümölcshulláktól. Utána veszünk tavasszal egy hosszú toldalékcsövet a permetezőhöz, és a fa tetejéig felspricceljük a gombaölő szert. Sajnos a gyümölcs emellett még kukacos is. Ez ellen is virágzáskor kellett volna valamilyen irtószert kipermetezni. De ennyi erővel egész tavasszal csak permeteztem volna a fát. És lett volna egy csomó gyümölcs, amit úgyse tudunk se leszedni, se megenni, se feldolgozni. A kárenyhítés úgy történik, hogy csak kimagozott gyümölcsöt teszünk el, hogy ne legyen benne még véletlenül se pondró.

A céklán meg levéltetvek tűntek fel. A szívogatástól a levelek külső fele elkezdett torzulni, arról vettem észre. De a fertőzés nem tűnik túl súlyosnak. Meg ahol a szükség, ott a segítség: katicák tömegei jelentek meg az ágyásban. Emellett meg nemsokára kivirul a cékla melletti virágágy. A virágok meg odacsalnak egy csomó olyan rovarkát, amik a tetűn élősködnek. Így várom a természetes megoldást, nem avatkozok be.

Június második vasárnapja...

...van, és megint csak oda lyukadtam ki, hogy nem sok mindent csináltam. Igaz, egy ronda mandulagyulladást beszedtem, és csak cseresznyemagozásra - meg aszalásra voltam alkalmas, azt el is végeztem. Valójában nem is igen volt mit csinálni, mert végiggazoltunk mindent, a locsolást meg megoldotta helyettünk a Medárd-napi eső. A fő feladat már a kerti munka kellemesebb részéhez tartozott: a szüreteléshez.
Hogy mit szüreteltünk?
Először is: friss zöldborsót és sárgarépát, levesbe. Még csak most kezdjük szedni, nem úgy, mint Hajnal, aki már túl van az egész borsófejtésen... Ez a hosszú tenyészidejű velőborsó, a Kelvedon csodája, tényleg megbízhatóan termett, bár nem nagy hüvelyeket a szárazság miatt. Idén nem sültünk úgy fel vele, mint a tavalyi csodafajtával:A sárgarépa meglepően nagyra nőtt, nagyon-nagyon a javára vált, hogy a szárazságban olyan buzgón öntöztük. Korábban a sárgarépát az "érje-be-a-hajnali-harmattal" kategóriába soroltuk, de idén locsoltam az eleinte gyenge kelés miatt, és meghálálta.

A másik betakarítandó a cseresznye. A fán még nagyon sok van, de sajnos moníliás és igen kukacosodik.

A fokhagyma sárguló szára már jelzi, hogy Sarlós Boldogasszony napja, vagyis július 2.-a

közelít, ami a régi kalendáriumok szerint a legjobb időpont felszedésre.Megtaláltam az alábbi cukkinigyermeket is:

A vöröshagymás megjelentek a magszárak, amiket tőből ki szoktunk törni, hogy jobb minőségű hagymafejeket kapjunk:
Elvileg a vöröshagymára is vonatkozna a július 2.-i dátum, de ő kivonta magát ez alól, és nem hajlandó fonnyadni. Máskor ilyenkor már a levelek a földön feküdtek fakósárgán! Lehet, hogy még tovább neveli a hagymáit? Talán nem is baj, lehet, hogy ezzel nagyobbak lesznek a hagymafejek.

A jövő hét betakarítási munka szempontjából igencsak sűrű lesz: a meggy is egy-két napon belül érett lesz. A meggyaszalás társadalmi esemény nálunk, mert a meggyből teszünk el a legtöbbet megszárítva. Le kell szedni a feketeribizlit is. Már a héten teljesen beérett, buzgón csipegetjük. A feketeribizlit a fehér ribizlivel vegyesen szoktam befőzni (piros ribizli csak tesómnak van), de a fehér változat késői, még éretlen. A feketeribizli megtisztítva a fagyasztóba kerül, amiíg fehér rokona be nem hozza a lemaradást, és együttesen befőzöm őket. Idén egyébként nem valami bő a termés,valószínűleg azért, mert kiirtottam alattuk a komlót, és dróttal körülkötöttem a bokrokat. Így termés helyett erős, zöld hajtásokat hoztak. Mintha nyújtózkodtak voln, amikor a komló fojtogató öleléséből kiszabadultak. remélem, a zöld hajtások jövőre hatalmas fürtökkel lesznek teli.
A borsó egyik tábláját le kell szedni teljesen, a töveket felhúzni, a helyét kitakarítani, és oda másodvetésként zöld hüvelyű vajbabot vetni. Idén ki akarom próbálni a téli kelt is, hogy tovább legyen ősszel friss zöldség. A magot megvettem, azt is a földbe szórom. A gyomirtózás (ájuljatok, biokertészek!) tovább nem halogatható. Az időjárás-előrejelzések szerint locsolásra is szükség lesz. Úgyhogy bőven lesznek a héten is feladatok.
Végül: Andi kérésére a heti menü, amihez saját kerti veteményeket használtunk:
Hétfőn - jó szokás szerint - vasárnapi maradék volt, de a "gyermekrabszolga" éhesen jött haza az oviból, és gyorsan rántottam neki bébicukkinit. Kedden új káposztából(bolti) készített anyukám főzeléket, virslivel. Hazai benne a tetemes mennyiségű kapor és édeskömény-zöld volt. Készült még a héten zsenge zöldborsóból és répából leves, és cseresznyés meg meggyes - mákos rétes. Utóbbiért én szekálódtam, mert valahogy már évek óta nem ettem. Mák persze nem volt otthon, vettem a boltban egy zacskóval. Az árától majdnem hátraszaltót dobtam... Megfogadtam: jövőre vetünk mákot, nem igaz, hogy ekkora kertben ne férne el egypár sor, mert én ennyit nem fizetek érte. A máktermesztés elméletét meg már a déditől megtanultuk, mert ő nagyban termelte. Ugye nem vágod rá, Tesó, hogy én egy narkomániás alak vagyok?Sajnos még mindig nem szedtünk fel újkrumplit, sőt anyukám még vagy tíz kilót talált a pincében, amitől tisztára búskomorságba estem... Talán - hűtlen gyermekként - a héten suttyomban felhúzok pár bokrot, hogy falánkságomat elcsitítsam...

Pozsgások

Tesóm olyasmiről írt, hogyan lehet valamiből vizet kivonni, én viszont ma az élő víztartályokról írok. Ági tinikorában merő szülőpukkasztásból kezdett kaktuszokat nevelni, és akkor - kezdő kéz szerencséje - minden élt, virult, fejlődött a keze alatt. Az idősebb generáció napi rendszerességgel skandálta neki a "vénlány maradsz" szlogent. Ez olaj volt a tűzre, Ági annál jobban ráizgult a témára. Hogyan, hogyan se, pár hónap alatt vagy 60-70 darabos gyűjteményt szedett össze. Csak úgy áradtak hozzá a kaktuszok, pozsgások, megkapó sokféleségben. Évekig nevelgette a gyűjteményt, amikor pedig egyetemre járt, anyu gondozta őket tovább. Némelyikből azóta méter fölötti, cserepestül vagy húszkilós tövismonstrum lett, amelynek tavaszi ki- és őszi beköltöztetése komplett családi program. Volt sok, ami kihalt, de amikor önálló lakásba költöztem, a gyűjtemény szatyorban szállítható méretű darabjait "megörököltem" tesómtól. Ők díszítik a bejárati ajtó környékét.

Látva, hogy mennyire kevés tutujgatást igényelnek, mégis mennyire szépek és különlegesek, gyarapítani kezdtem az állományt. Közülük most virágzik néhány.
A kardlevelű kaktusz a mohai mamától, Jani nagymamájától származik. Tavaly nem virágzott, idén átültetve pedig hihetetlen virágpompát produkált.

Megvoltak, de valamelyik melléképület sarkában hányódtak a halászi mama régi csirkeitatói, belőlük lett a kövirózsás kert.
Otthon is maradt azért belőlük jópár darab, például ők:

Majd Ági ír róluk, ők a szörnyszerű monstrumok.

Őt mondjuk kedvelem. Fügekaktusz, másik néven medvetalp, amint a mellékelt ábra mutatja. Tűző napon, kegyetlen szárazon tartva télen-nyáron, szép sárga virágot is hoz, 0°C-ig kibírja a szabad levegőn.

Ágitól sok pozsgást vettem át, amelyeket arra használtam fel, hogy mindenféle kidobott lábast, lakásba nem illő kaspót, kissé repedt virágládát beültettem velük. Így kis helyen elférnek. Ő egy Aloe-fajta, most virágzik. Felfedezhető a kapcsolat a fáklyaliliommal.

Azt sosem értettem, miért vásárolják meg az emberek súlyos ezrekért a pozsgás-tálbeültetéseket. A kis növénykék külön-külön olcsók, az edények olcsók, beültetve, készen pedig többszörösébe kerül, pedig a hozzáadott érték csak kb. egy marék virágföld, egy marék homok, két marék sima, egyszerű folyami kavics vagy agyaggranulátum no meg vagy tíz perc munka.


Szóval kevés munkával látványos eredményt, ez sok pozsgás- és kaktuszfajra igaz. De nem mindre, vannak itt is extrém sportolók! Valójában ez egy külön hobbi, nemcsak sima kertbarátság. Mindig ámuldozom, ha egy igazi kaktuszgyűjtővel találkozom, ők általában igazi vadfanatikusok! Többszáz darabos az átlaggyűjtemény, de nem ritka az akár 2-5000 darabos sem. A gyűjtők hihetetlenül mély növénytani ismeretekkel rendelkeznek, profik a szaporításban, kinti-benti üvegházat építenek kedvenceiknek, és életük legalább felét velük töltik. Segítőkész emberek, de egy kicsit elitklub is.

Aszalt cseresznye, aszalt eper

Ezzel a két gyümölccsel nyitottam meg idén az aszalási évadot. Az aszalással kapcsolatban "súlyos gondban" voltam, ugyanis az autó nincs otthon, nem tudtam felhasználni a napon áttüzesedő kocsi-és motorháztetőt erre a nemes célra. Spekuláltam, hova tegyem az öt aszalószitát és a három tepsit, amikor rájöttem, hogy az udvarunkon ott állnak a tökéletes alkalmatosságok: a két utánfutó! Alsó vaslemezük ugyanúgy átforrósodik, oldalaik védnek a széltől, és a kiccsaj - mivel nem tud belemászni - nem eszik meg több kilót belőle, mire az aszalás véget ér. (Tavaly folyton lopkodta, amikor kint játszott, és tisztára beteg lett, mire a szárított gyümölcs a spejzba került.) Ráadásul mobil: könnyen a tűző napra húzható, nem egyenként kell az aszalóalkalmatosságokat cipelni. Így kellő tisztítás és papírral való kibélelés után ez lett az idei segéd-aszalóberendezés.
A leszedett cseresznyét kimagoztam (sajnos nagyon kukacos volt), és felteregettem az aszalógép tálcáira. Arra kell figyelni, hogy a cserkó mindig a héjas felével kerüljön a tálcára, különben menthetetlenül odaragad a gyümölcshús. .Az aszalógép egyébént egy eléggé egyszerű, de nagyszerű szerkezet: öt lyukacsos tálca egymáson, alul egy pici fűtőszál és egy csepp kis ventillátor. A gépben kevergő kb. 60 fokos levegő szárítja a beletett zöldséget, gyümölcsöt. Talán ha 100 W a teljesítménye, tehát nem egy áramzabáló szerkezet. Működés közben pedig mennyei illatok lengik körül a gépet. Lassú, hosszú órákon át kell működtetni a tökéletes száradáshoz. Az aszalógépben csak előkezelést kapott a cserkó, aztán úgy, ahogy volt, ment az utánfutóba. Egy régi függönnyel takartam le, hogy ne kóstolgassa a darázs, ne hulljon rá levél. Kicsit féltem a cseresznyével, tavalyelőtt aszaltam utoljára. Akkor nem sikerült, mert valahogy összeragadt a fele egy nagy buciba. Ráadásul alufólián kíséreltem meg aszalni, és az alufólia ráragadt a cseresznyegalacsinra. Volt, ami meg is penészedett, dobhattam ki. Tavaly meg se próbálkoztam vele, idén viszont a bő cseresznyetermés nagyon csábított. Hanyagoltam az alufóliát, kicsit előkezeltem, rácson szárítottam, nem tepsiben, és sikerült.

Éles kontraszt: friss és szárított cseresznye. Az aszalótálcán kb. egykilónyi cseresznyéből készült aszalvány van!

Az aszalt eper az egyik legfinomabb szárított gyümölcs. Mivel két hete szerintem túl keveset szedtünk Eperországban, ezért addig szekálódtam az "illetékesnél", hogy újra kimentünk szedni - még négy kilót. Ezt aszaltam meg. Megmostam, megfeleztem a szemeket, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. (Itt is ügyelni kell arra, hogy ne a vágott felével lefelé tegyük a papírra, mert odaragad!) A kezdő hőkezelést a sütőben kapta meg, mivel az aszaló foglalt volt. Csepplángon száradt kb. 2 óra hosszat. Eközben kiadott egy kis levet magából, majd szépen száradni kezdett. Mivel az eper aránylag édes volt, ügyelni kellett, nehogy elkezdjen pörkölődni! Utána a tepsik mentek az utánfutóba, letakarva. Az első napon szépen ment a száradás, 27 fok volt, szeles, ideális aszalóidő. Este behoztam a lakásba az összes száradó gyümölcsöt a hajnali harmat elől. Másnap már délelőtt nagy meleg volt, azonban aznap kétszer szedtük be az összes tálcát, mert sorozatban jött egy zivatar, majd egy másik zápor. A természetes napmeleg hiányát az összes aszalnivaló a sütőben vészelte át. Tegnap újra kikerültek a tálcák, tepsik, örültem a jó melegnek, a száradásnak. Estére megdöbbentem: a tálcákról szinte eltűntek a gyümölcsök! Mintha valami medve dézsmálta volna meg. Aztán kiderült a turpisság. Kicsi párom tegnap hősiesen elvégezte a fűnyírást. Akárhányszor elment az utánfutó környékén, mindig betolt egy-egy marék gyümölcsöt. Mivel az udvar legalább ezer négyzetméter, jópár maréknyi eper és cserkó lecsúszott. Én meg még szánakoztam a rajta, hogy milyen lassan nyírja a füver, szegény biztos nagyon fáradt! Vezeklésképpen még három vödör cseresznyét leszedett, így ma munka után a holnap reggel induló újabb aszalási menetet készítem elő. A jövő héten is ez lesz a műsor, mivel a meggy majdnem megérett. Ha beköszönt a hőség, csak ki kell tenni a napra megmosva, kimagozva, a többi letudva. De erről majd a jövő héten...

Az eper kevésbé esik össze, mert kisebb a víztartalma. Színe egészen fantasztikusan bíbor lesz

száradás után. A tányér bal felén háromnegyed kiló gyümölcsből készült aszalvány van.

Aszalás

Ez nekem olyan, mint Andinak a befőzés. Ez a nyári mániám, a rögeszmém... Talán korábban írtam róla pár mondatot, de most szeretnék az aszalás teljes mélységébe belemenni. Ha valakit tényleg érdekel, feltétlenül látogasson el Dulminához is, ott az ő aszalási módszerén túl az aszalt gyümölcsök felhasználásáról is jó dolgokat olvashattok.

Aszalómániám abból indult ki, hogy imádom a szárított gyümölcsöt. Eleinte csak ettem, de meg sem fordult a fejemben, hogy én is készíthetnék ilyet, pedig sok szép gyümölcsünk termett, amit nem bírtunk felhasználni, pocsékba ment. Két dolog világosított fel arról, hogy az aszalás egy nagyon klassz dolog! Hajdanán vad egyetemista éveimet Győrben bonyolítottam. Az Árpád úton alakítottuk ki az erkölcsi fertő mély medrét: ott volt az albérletünk. Hatan laktunk egy háromszobás lakásban: két unokatesó a párjaikkal, én és egy akkori jó barátnőm. Az unokatesó-páros tagjai Zalából való, spórolós sváb felmenők gyermekei voltak, sose ették meg a kifőzdei kaját, mindig négyükre főztek az otthonról cipelt alapanyagokból. Egy ízben hoztak vagy tíz kiló erdei vargányát. Én csak bámultam. "Ezt hogy fogjátok megenni?" - kérdeztem. Ők meg előszedték - mint mérnökhallgatók - a "Műszaki ábrázolás" című tantárgyhoz szükséges nagy rajztábláikat, rátettek néhány nagy rajzlapot, arra a gombaszeleteket, végül kirakták a gangra, a tűző napra. Az a pár nap, amíg a gomba kiszáradt, nagyon kellemesen telt. Minden este kint "macifröccsöztünk" a gangon, és az óriási mennyiségű gombát forgattuk, a vizsgaidőszak dacára. A száraz gombából utána hónapokig főzték a jobbnál-jobb zalai falatokat.

A másik "aszaláskésztető" dolog akkor történt meg, amikor a lányommal voltam terhes. Haveri társasággal indultunk egy szép őszi hosszú hétvégére a Balaton - felvidékre. Kölcsönösen összeszedtük egymást kocsival, úgy indultunk. A mi feladatunk volt az, hogy egy kis rábaközi faluból begyűjtsük párom egyik barátját, akinek a szülei gazdálkodtak. Ott kínáltak meg először igazi házi aszalt szilvával, ami mellett a bolti olyan volt, mint az Audi TT Coupé mellett a Wartburg... A szilvához és a szilvára még elfogyasztottam némi sült kacsavért, állapotomra tekintettel; mindkettő olyan jó volt, hogy azonnal elhatároztam: jövőre én is aszalni fogok... :-) Ott láttam először igazi házi - nem elektromos - aszalóberendezést, és az ő aszalási technikájukat is elmondták, én meg csak bámultam, olyan egyszerű volt. A kirándulásról hazatérve lelkendezve meséltem anyukámnak. Ő mondta a legnagyobb csodálkozásomra - , hogy régen nekik is volt házi aszaló szerkezetük. A teknővájó cigány állította elő. Ez olyan volt, mint egy polcos szekrény, csak fűzfából volt fonva. A szerkezetet felvitték a padlásra, a kémény mellé. Belerakták a gyümölcsöt, és a kéményből kiáradó hő meg a padlás száraz melege pazarul megaszalta. Ilyen előzmények után ki kellett nekem is próbálnom... Három éve kezdtem el kísérletezni, meggyel meg körtével. Sikerült is, de két nap alatt megette kiccsaládom az összes gyümölcsöt. Két éve, szülinapomra kértem egy aszalógépet. (Bevallom, azelőtt cinikusan röhögtem azokon a szerintem megtévelyedett fogyasztókon, akik ilyen hülyeségekre költenek....). A harmincöt fokos hőség is igen jól bevált erre a célra.

Na és miért olyan állati jó ez? -kérdezhetitek. Hiszen ez csak egy csoffatag gyümölcsmúmia-gyártó technika! Igen, végül is az. De!
Az aszalt gyümölcs - azon túl, hogy igen egészséges, nagyon finom is. Koncentrálódnak benne az ízek, a vitaminok, a nyomelemek. Ezért szinte eteti magát. Kiváló csemege pl. chips meg más hasonló nasik helyett, mondjuk mandulával, dióval felkeverve. Gyümölcsutáló gyereket így lehet a legjobban a gyümölcsre rákapatni. Laktató, de csak óvatosan! Az aszalással járó vízvesztés miatt a cukortartalma lényegesen nagyobb, mint a friss gyümölcsé! Kíméletes tartósítási mód, a termés értékei jobban megmaradnak így, mint a befőttben. A technikája egyszerű, nincs üvegmosás, dunsztolás, izgalom, hogy eláll-e nincs szalicil és nátriumbenzoát, borkén, fixáló anyagok meg ízfokozók, amiket nagyon sokan használnak a befőzéshez.
Kármentésnek kiváló. Nem rothad el a fán a nagy mennyiségű gyümölcs, amit már nem bírunk sem megenni, sem befőzni. Télen meg milyen jó csemegézni belőle! Emellett kiváló főzési alapanyag, sütibe, csibehúshoz, kompótnak.
Szinte minden gyümölcs jó aszalni. Az aszalás lényege a vízelvonás A kíméletes kiszárítás során a gyümölcs kb. 80 - 90% vizet veszít, és jól összetöpörödik. A kicsi víztartalom mellett a romlásért felelős kórokozók életképtelenek. Az aszaláshoz a gyümölcsöt meg kell mosni, kimagozni, aszalótepsikre tenni - ezek kimustrált, de tiszta sütőlemezek és tepsik sütőpapírral bélelve -, aztán jöhet a tényleges szárítás. Én úgy szoktam csinálni,hogy az aszalás elején, amikor még igencsak szaftos a gyümölcs, az aszalógépben, vagy jobb híján tepsire terített papíron a sütőben előszárítom . Természetesen a 35 fokos meleg is jó, de ez nem mindig adott. Azért szükséges a kiszárítást gyorsan megkezdeni, hogy ne kezdjen el penészedni, rothadni. Ugyanis ha nem elég gyorsan kezd el az aszalnivaló kiszáradni, sajnos előfordulhat, hogy tönkremegy, ki lehet dobni. A további szárításra a 25 fok meleg is jó, így a száradás már az udvaron folytatódik. Eleinte két, tűző napra tett régi asztalt használtam erre a célra, ráraktam ki az aszaláshoz használatos tepsiket. Ez kevésnek bizonyult, így később felhasználtam a nyújtódeszkát, a régi hűtőszekrény rácsait, régi, tiszta sütőrostélyt, likacsos műanyag rekeszt az aszaláshoz. Lényeg, hogy járja át a meleg levegő... Hely híján a rácsokból,tepsikből erre a célra vágott ytong-darabok segítségével több emeletet is csináltam, ezzel a szerkentyűvel sikerült végül a helyhiányt áthidalni. Ekkor már az asztalokon, a nyugágyban, a téglarakás átforrósodott tetején is száradó meggyel teli alkalmatosságok voltak, régi függönnyel letakarva az erősen tűző nap és a darazsak ellen. Tavaly még jobb ötletem támadt. A tűző napon az udvarban a sötétkék kocsi karosszériája 80 fokra melegedett fel. Ezt lemostam fertőtlenítővel, tiszta papírral lefedtem, erre jöttek a tepsik. Expresz-gyorsan száradtak a gyümölcsök! Persze ha mentünk valahová, mindent pakolhattunk le. Meg látogatóink jókat derültek a kocsi "alternatív felhasználásán".
A kész aszalt gyümölcs keményen ruganyos, nagyon zamatos, száraz, a színe, állaga egész más, mint a frissé. Csatos üvegben vagy sűrű szövésű textilzsákocskákban kell tartani molyok ellen, mert azok is imádják. Aztán el kell dugni jól valahova, hogy csemege-kedvelő családtagjaink ne egyék meg a több kilót egy ültő helyükben...
Az egyes gyümölcsök, zöldségek aszalásának mikéntje az egész nyarat vgigkísérő téma lesz a blogban!

Fáklyaliliom

A fáklyaliliom tulajdonképp az Aloe vera távoli rokona. Aki többéves tövet nevelget a gyógyító csodanövényből, és már virágot hozni is látta, az valószínűleg rögtön felfedezi a virágzatok hasonlóságát. Kerti rokonát tipikusan nyaralók udvarán látni, gyep közé ültetve. Levélrózsája szinte örökzöld, de tavaszonként azért megújul. Júniusban és júliusban hozza a színátmenetes manósapka virágait. Magról nevelve nálam nem kelt ki, a tövet piacon vettem. Elég lassan fejlődött a nevelőágyásbn, mert mindenféle más növény, egynyáripalánták között harcolt a túléléséért. Tavaly ősszel két részre bontva ültettem végleges helyére, és aggódtam érte, mert az átültetés után a levelei elszáradtak. Tavasszal azért úgy-ahogy magához tért, és júniusra négy virágzatot hozott. Jót tett neki, hogy végre kinyújtózkohatott.


Nem csak ez az egyetlen, alacsonyabb változata létezik. A sárgászöldtől a narancspirosig sokféle színben, és az 50-150 cm-es tartományon belül sokféle magasságban látni. Ha megerősödött, onnantól fogva hálás, robusztus növény. Számomra azok közé tartozik, amelyről már kislánykoromban eldöntöttem, hogy nekem ilyen lesz, ha megnövök (az összes piros-sárga színátmenetes virág ilyen, nem tudom, miért). Mama kertjében láttam először, és éveken át csodáltam, de onnan eltűnt, miután átrendezték az udvart, és garázs lett a virágágyás helyén.