2015. március 28., szombat

Vetés, palántázás meg pár érdekesség

Kert

 Apró ajándék? Kikeltek az első szabadföldi vetéseim, a spenót meg a retek/saláta kombó.

Aggódtam egy picit a kevés nedvesség miatt, hogy meglepik a retket a kis fekete bolhák, de azért jött egy kis csöpögő esőcske, meg egyre izmosodnak a jégsaláta-testőrök. Ha marad a szárazság, nincs mese, locsolni kell.


Duggattam lilahagymát meg makói vöröset, négy-négy sort külön, meg még egy negyed kilót a sárgarépa (Nanti és Vörös óriás) és a petrezselyem, pasztinák sorai közé. Tavalyról maradt Rajnai törpe borsó, abból is elszórtam egy csomaggal, bokorba. 

 Jani meglátott a boltban egy láda világvégi, 1400 Ft/kg árú újkrumplit, mindjárt csinált egy krumpliágyást Impala krumpliból, bakhátba ültetve, hogy legyen újkrumplink gyorsan, olcsón. Ági tesóm maradék krumpliját csakliztuk el erre a célra.


A később bevetendő helyekre fehér mustárt szórtam, zöldtrágyának, meg hogy ne gyomosodjon. Jani megígérte, hogy ha itt lesz az ideje, levágja és aláforgatja. Kétszer nem sikerült, ez az uccsó esélye.


Palánták

Nem nagy durranás az idei, egy hete egy kevés koktélparadicsomot vetettem bazsalikommal  vegyesen, meg persze levélzellert, az kell a káposztafélék védelméhez. Pont ma bújtak ki a kis növénykék. 

A gyerekek kedvéért meg tátikát is nevelgetek az egyik ablakban. 




Egyebek
Mosonban jó nagy piac van, ami kész társadalmi esemény. Vettünk itt 15 extra nagy tojást, kettő híján mind ikertojás volt. Kíváncsi lennék a tyúkra, aki ezt elkövette. 
 Szétesett romjaira a fahasogató csök, ami tele volt ilyen farontó kukacokkal. A Facebookon működő Rovarhatározó csoport segített azonosítani őkelmét, diófacincér lárvája.

A gyerekek meg gyártják a nyuszifészket. Cukik. 




2015. március 20., péntek

Napfogyatkozás kétszer

2011 akkor: Andrist hazahozzuk a kórházból






2015 most: kiselőadást tart arról, hogy a holdacska hogy takarja el a napocskát.

 

A következőnél kíváncsi lennék, épp mit fogunk csinálni.


2015. március 18., szerda

Célegyenesben

Veteményeskert előkészítése

Ez a poszt a gazdát fogja dicsérni. Jani szokatlanul nagy lelkesedéssel vetette bele magát az idei kerti szezon előkészületeibe. Mág egy nap szabit is kivett. A komposztkupacunk az elmúlt évek alatt csurig telt, az alján több éves, földszerűvé érett komposzt helyezkedett el, a gazda ezt mind kiszedte, elterítette a veteményes egy részében. A komposzthalom helyén gödör tátong, várja a zöldhulladékokat. 
A traktoros talajlazítás terve mondjuk azt, gellert kapott. Ágiék robikapájával lazította föl a gazduram a veteményest és a komposztot be is forgatta. A kiskert gyakorlatilag vetésre kész. 

Gyümölcsöskert előkészítése

Ez a vegyvédelmi szerkó a mészkénleves lemosó permetezés tiszteletére került a mesterre. Tábori latrinát megszégyenítő illattal boldogítottuk a környéket.
A szőlő és a gyümölcsfák metszése is befejeződött. Ez az egy körtefánk van már csak életben, de ez is olyan tengődős.
Egyebek

A legfontosabb, hogy megjött a jövő évi tűzifa. Ezzel rengeteg munka lesz majd, fűrészelés, hasogatás, betárazás, stb. 

A szomszéd üres telket megvenni készül az önkormányzat. Az eredeti tulajok nem nagyon gondozták, egész kiserdő nőtt rajta vadon kelt akácokból. Néhány hete megjöttek a fűrészes embereik és a kiserdő felét kivágták, a fát elvitték, a gallyakat eltüzelték. Megtehették, hiszen az övék. Azért én nagyon sajnálom a madaraknak és a mókusnak az otthonát, aki annyi vidám percet szerzett a családnak. Sajnálom az árnyékot és a takarást is, most az utca felől bárki teljesen belát az udvarunkra. Mindegy, majd megszokjuk. 


Végül valami szép: ragyognak a napfényben a késői krókuszaim. 

2015. március 15., vasárnap

Koratavaszi örömök és előkészületek



A virágoskertünk már nem virágtalan. Az ajtón kilépve rögtön felvidulok. Megvannak az íriszek, krókuszok:-)



Kaptam sógoromtól egy nagy csomag díszcsorba-hagymát, amit régebben már legalább háromszor megpróbáltam magról felnevelni. Laci meg csak bedobta a kosárba az egyik kajás diszkontban, nem is tudva, mekkora jót tesz velem. Sosem sikerült a magról indítós nevelés, kiültetés után előbb-utóbb nyoma veszett a kis díszcsorba-palántáimnak. Remélem, hagymáról nevelve több sikerrel járok ezzel a szép évelővel. Az előkertből kiselejtezett tüskés vérborbolyák helyére ültettem, elkúszó szamócák, bokros fehér ibolyák és indás ínfüvek közé, hogy legyen honnan kiemelkednie. Beának volt ilyen, nem tudom, megvan-e még, ha erre jársz, megírnád, megszeretted-e, megmaradt-e nálad?
A héten indul a zöldségeskert-projekt is, nem kis előkészületekkel. Traktorral kell szántatni villámgyorsan, a tuják helyét kicsit komposzttal feltáplálni. Valamelyest megnagyítottuk a zöldségest, a kivágott tujasor helyét csaptuk a zöldségparcellához. A füves út nagyon szétterjedt, azt is alá akarom forgattatni a traktorossal. Jani az elcseszett dombágyást már szétkapta. Jó sok mag maradt tavalyról, ezekből gazdálkodom, csoportosítottam őket vetési idő szerint. 

Idén nincs nagy terv, csak annyi a cél, hogy minimál munkával valahogy kinézzen a zöldséges és teremjen valamennyit. Társítás lesz, öngyógyítósdi nem, mert  olyan rohadt bonyolult lett a végén, hogy senki, aki segített volna, nem igazodott ki a hármas- meg négyes váltósoraimon. Nem tudták, melyik növény gyom, melyik vetemény, melyik a zöldtrágya. Legközelebb téli felvilágosító esteket kell tartani a családnak, ha ilyesmire vetemedem. 
Azért az egyik derűs napon vetettünk pár sor spenótot meg retek-sali magkeveréket és fodros levélpetrezselymet a tavaly megmaradt magokból. Most már könnyebb, itt nyüzsög az aprónép láb alatt. 

Palántát csak zellerből meg koktélpariból nevelek, a vakondtúrásföldet már begyűjtöttem, lassan el is vetem. Tudom, hogy már késésben vagyok, már csak kicsit izgat az ilyesmi. Ha lesz kedvünk, veszünk a piacon pár plusz palántát. Lelazultam, azt hiszem. 

Ami még vár ránk, az a jövő évi tűzifa meghozatása (majdnem teljesen kifogytunk tüzelőből) és valamiféle fedett fatárolót is kell eszkábálni, mert nagyon megnehezítette a fűtést a sok esőt elnyelt, sistergő-bűzölgő tűzifa. Ennek a tetejéről lehetne némi plusz esővizet nyerni a locsoláshoz. Hogy technikailag hogy csináljuk, még nem döntöttük el.  

Nektek is viszket már a gereblye- és kapanyeletek?

2015. február 23., hétfő

Gallyak hasznosítása

Nálunk örök probléma a sok ág, ami metszésnél, kertalakításnál keletkezik és nagy kupacaival elcsúfítja az udvart. Kezelésére a gazégetés gaztett, de szalonnasütés már elfogadhatóbb mód. A kertben van egy kis nyitott, maradék téglából készült sütögető, szezonjában egész sokat használjuk is. A gallyak mennyisége azonban annyi, hogy kb. minden nap sült szalonnát vacsorázhatnánk a kertben, ami azért nem működőképes megoldás.  Hosszú távon, ha elkészül a melléképületünk, biztosan hasznát vesszük majd egy takaréktűzhelynek, de addig is kell valamit kezdeni az ágtömeggel. 

Fogy valamennyi ág, mint babkaró, paradicsomtámaszték, dísznövényfuttató, lehet fonni is a szőlővenyigékből, meg biztos lehet más tippeket is kiokoskodni, de azért ott áll az udvaron az a két köbméternyi ághalmaz, ami idén keletkezett a kertalakítás során. Normál években úgy fél m3 keletkezik. Foglalja a helyet, kirohad alatta a fű, belenő a csalán meg a szulák. 

El lehet tüntetni  többféleképpen. Ha konténer bérelnénk, az úgy  kb. 20000 Ft-ba fájna. Vettünk inkább egy elektromos ágdarálót, ami a kérget is megeszi, néhány ezer forinttal drágábban. Tény, hogy pénzbe kerül az áramfogyasztása, meg kell egy ember, aki eteti, de pipec mulcsot készít.


A mulcs készen megvásárolva nem is olyan olcsó dolog, pedig hasznos is és mutatós is. Kilója a webshopban kiszereléstől függően akácból 20 Ft/l fenyőből 32 Ft/l, vegyes aprítékmulcs 9 Ft/l. 

Egyszerűség kedvéért legyen mondjuk 10 Ft litere a házilag előállított daráléknak a saját munkaidőnket is beleszámolva, így a harmadik évben simán megtermeli az árát, a három virágágyás meg a bokrok alja pedig végre minimális kapálással és gyomlálással rendezett lesz. Nekem jó megoldás, örülök is az új kütyümnek fenemód. 

2015. február 22., vasárnap

Zöldet látni,

 no meg fehéret, sárgát és lilát nagy öröm így február végén, hallgatni benne a tavasz csalóka, csaknem hamis ígéretét. Változékony időre lesz kilátás, de határozottan melegednek a napok. A télvégi napsütés a legkorábbi hagymások, évelők friss leveleit, virágait már elő is csalogatta a földből. 

 Mosolyognak a csibevirágok.


Nagy örömömre megtaláltam az ősszel vett szellőrózsákat. Kíváncsi leszek, milyen színekkel lep meg ez a színkeverék.

 Megvan a léggömbhagyma is.

 Bújnak, furakodnak a tulipánok.

 A botanikai kardvirágok is nagyon igyekeznek, egyre jobban elszaporodtak.
Megvan az első krókusz nekünk is, bár még a szirmait zárva tartja.



Jövő héten pedig már március lesz.

2015. február 9., hétfő

Krumplis lepény

avagy mire jó az öreg, ráncos, száradozó krumpli, aminek most épp szezonja van, mondhatni idényzöldség.

Hogy a gazdasági válság tette-e, nem tudom, de tény, hogy a blogunk népszerűbb bejegyzései közt van a tejfölös bablevesről és a sós lepényről írt poszt. Az utóbbi időben egy ennél is olcsóbb, egyszerűbb fogást készítettem el többször. Bizonyára sokan ismeritek. A klasszikus tócsnitól annyiban különbözik, hogy főtt és áttört krumpliból készül. Olyan kaja ez, aminek a szomszéd házban már más a kedves neve, ahogy azt pár éve a botanikafilozófia nagymestere megírta és befotózta. 

Kistarcsán például fesztiválja is van, afféle gasztrokulturális ünnepet szentelnek ennek a régi parasztételnek. Kőszegen meg olyan turistacsalogató és jóllakató étel, mint az Őrségben a dödölle, de ott már 600 Ft-ért mérik. Számomra afféle népies komfortkaja, amiért kiskoromban gyakran nyúztam anyut, nagymamát. Ők általában valami csipetkés leves, borsó vagy bab mellé szokták kínálni.  

Otthon a családtagok mindig érzésre készítették, de a precizitás kedvéért lemértem a főbb összetevők tömegét, hátha segítség valakinek. Szóval a hozzávalók: 
4 db nagy krumpli főzve, áttörve, hidegen  (488 g)
2 db  tojás 
170 g liszt
1 tk só
A kritikus a krumpli-liszt arány, a burgonya tömege jelen esetben 2,87-szerese a lisztének. Persze azért az egyéni ízlés a döntő, a túl sok liszt a kellemes íz rovására megy.

Úgy készül, hogy a hideg,  főtt, áttört (leginkább maradék) krumplihoz hozzáteszem a tojást és a sót, majd apránként annyi lisztet, hogy formálható legyen. Lisztes gyúródeszkán fél centi vastagra nyújtom, majd vagy késsel tenyérnyi téglalapokra vágom, vagy ha ott nyüzsög az aprónép, kiszaggatjuk tetszőleges formákkal. 

A sütésnél nekem úgy ízlik a legjobban, ha tapadásmentes serpenyőben, kb. evőkanálnyi olajban sülnek aranysárgára. Frissen, melegében a legfinomabb. Sajt, tejföl mindenképp jár hozzá, de gondolom, másféle szószokkal is fimom lehet. Kíváncsi vagyok, ti hogyan készítitek és mivel eszitek.