Áprilisi szorgoskodás

Átvonult ez a front, megsültünk, aztán megáztunk, végül megfagytunk. Amit ez a hónap művelt, arra már inkább az őrült jelző illik, nem a bolondos. De azért tavaszodik szépen, sorolnak elő az eddig rejtőzködő virágok. 

Az első jó hír, hogy az a fránya díszcsorba legalább kikelt. Idén első ízben virágzik a kökörcsin, ahányszor ránézek, annyiszor örömködök a mélybordó szirmok látványán.

A szellőrózsák is beindultak, szokatlanul szép színekben üdvözölnek a terasz környékén. A hideg szélben épp zárva tartják a szirmaikat, de ahogy melegszik az idő, indul a méhecskék csábítgatása. 

Érkeznek a tulipánok is, egyelőre a halványabb színű koraiak, meg az apró botanikai tulipánok.

A veteményesben szinte minden nap dolgoztunk egy keveset, a tökfélék meg az uborka pihennek már csak a magtasakban. A gyomok miatt már kapálni is kellett egyszer. A hagyma, borsó, spenót elég szép, a répafélék még épphogy csak bújnak. A krumpli, csemegekukorica, kelkáposzta, brokkoli nem kelt még ki. Lassan lomblevelet nevelnek a paradicsompalánták, még elég csüntik, de nem is akarok sietni a kiültetéssel, A leendő helyükön szépen kel a tavaly elvadult körömvirág sok kis ivadéka a gyomokkal együtt. 

Virágoznak a ribiszkefélék, közülük a legérdekesebb a bordósbarna szirmú josta. Bent hagytuk véletlenül a földben egy rég elpusztult magastörzsű ribiszke tövét, amiben volt még élet, ebből nőhetett ki talán a mutatós virágú aranyribiszke. Díszbokornak azt hiszem, meghagyom. 

Van egy új körtefánk is, Nashi, Ágitól kaptam névnapomra. 

Megkezdődött a fűnyírási szezon, már nem üres a komposztáló. Napi szinten munkát ad a tűzifa aprítása, sőt Jani elkezdte építeni a fatárolót, a gerendák már fent vannak a helyükön. 

Kihoztunk mindent a telelőből, jól belocsoltam, megtápoldatoztam a már kis híján pusztuló dézsásokat. Órák alatt jobban lettek. A muskátlikat idén is  szabadföldbe ültettem, hadd erősödjenek. Vettem új ablakládákat, még be kell ültetni őket. A régiekbe a piacon vettem illatos ternyéket, közéjük meg szagosbükkönyt vetettem. Kíváncsi leszek, működnek-e együtt. 

Ez a selyemfenyő, hat évvel ezelőtti karácsonyfánk, közben szép nagy angóramacskává növekedett. 

Tojásfestés, textilfestés kurkumával és céklával

Nagyon készültünk idén a gyerekekkel a húsvétra, újdonságképpen azt ötöltük ki, hogy idén a házban található növényi anyagokkal festünk tojást. A mama által eltett céklasaláta levét és egy zacskó kurkumát kotortam elő erre a célra, bár sok más növényi anyag is esélyes lehetett volna (pl. hagymahéj, paprika, spenót, lilakáposzta). Ami még nehéz volt, az az, hogy a neten leginkább elszállt hülyeségek voltak összegyűjtve növényi festés címszó alatt, kép nélkül. Tuti, hogy soha senki ki nem próbálta. Arra gondoltam, hogy színes, fűszeres levekben főzöm meg a tojásokat, ez a módszer egyszerű is és a keménytojás  megszokott ízét is érdekesebbé teszi 

Szóval elővettem egy csomag kurkumát, amiből csak egy csipet hiányzott, nagy bögrényi (4 dl) vízbe tettem, elkevertem, beleraktam a négy tojást meg egy kiskanál ecetet. Jó negyedórát főztem, közben kanállal forgattam, kicsit össze is koccantak. A kurkuma elvileg jól illik a tojáshoz, színezi és meg is ízesíti a húsvét jellegzetes ételét. 

Egy másik lábasba másfél dunsztosüvegnyi céklasaláta leve került, 4 dl-re kiegészítve, szintén négy tojással. Ez a lé már "gyárilag" ecetes volt. Ebben is főzögettem, kevergettem a tojásokat. 

A színük lassan mélyült. Negyedóra után kiszedtem őket. Nos, a kurkumásak gyönyörűek lettek, finoman batikolt hatásúak, halvány napsárgák, a céklásak meg... ronda koszlott bugyirózsaszínek. Messze voltak a természetes pasztell árnyaklattól, amit vártam, és a jobb leírások ígértek. El voltam kissé keseredve. Talán a válogatott, nagyon fehér, vékony héjú tojásokat ajánlanám céklalével színezni, nekem egyáltalán nem tetszett a végeredmény. 

Jobb híján elővettem egy darab viaszkrétát és a még meleg tojásokat azzal jó alaposan összefirkáltam, majd a firkálékot papírtörlővel a héjba dörzsöltem. Sokkal tetszetősebbek lettek így a barnahéjú tojások szerintem. 

Ha már ott voltak a festőlevek, Juditka keresztlányommal azt találtuk ki, hogy kavicsos-befőttesgumis batikkal is megpróbálkozunk. Nem vagyok nagy textilfestő-májer, valami nyári táborból maradt emlék alapján ügyködtünk. Hímzővászon-darabokat használtunk, negyedórán át főztük a festőlevekben a textilcsíkokat, majd ecetes vízben kihűtöttük, radiátoron szárogattuk és vasaltuk.. Az eredmény hasonló: a céklaleves festés eredménye mosogatórongy-árnyalat, a kurkumáé ragyogó napszín. 

Jó móka volt a természetes anyagokkal való festés, jó szívvel ajánlom kipróbálásra, és ha valakinek van tapasztalata más növényi festőanyagokkal, kíváncsi vagyok, mit szól a témához. 

Áldott, boldog, békés ünnepeket kívánok mindenkinek. 

Tűzifa

Nemrég meghozattuk a jövő télre szükséges tűzifát, ennek apropóján azt gondoltam, leírom, mi hogyan szoktuk ezt kezelni. Tudom, ahány ház, annyi szokás, kíváncsi vagyok, a fa tárolása, pakolása, bekészítése nálatok hogy megy. 

Nem mindegy, mennyire száraz a fa, a nedves csak sistereg és bűzölög, nehezen gyullad be, rosszul is adja le a hőt és kormosítja a kazánt, főleg a belső vízcsöveket, ezért a nedves fa miatt sokkal lassabban melegszik fel a központi fűtésben a lakást melegítő víztömeg. Jól kiszáradt fát nehéz kapni, a kereskedők szívesen adnak el faárban, a fával együtt esővizet is, meg persze a fa belső nedvességét. Szóval az a legjobb, ha a saját telken szárad felhasználásig a tűzifa. 

Az optimális a 2-3 évet szárított fa, bár mi használtunk egy évig szárogatottat is. Egyszerre szoktunk venni tavaszonként úgy 6-10 erdei köbméter tűzifát, attól függően, pénzben hogy állunk, puhafát és keményfát is. Van egy megszokott, megbízható fakereskedő, ő hozza rönkfogós kocsival. Próbáltunk szerezni állami erdőgazdaságtól úgynevezett rezsicsökkentett, olcsó tűzifát is, de abból csak a legszemfülesebbnek jutott...

Ha az udvarban van a fa, akkor azt fel kell aprítani. Motorfűrésszel és jó fejszékkel érdemes csak nekiállni. A tűzifát Jani fakalodába rakja, amit maga épít meg a felvágott fából. Ezt egy gyakorlott helyi embertől, az egyik munkatársától tanulta. Ehhez motorfűrésszel a fa egy részét 1 m hosszú darabokra vágja, majd felhasítja kb. negyedekbe. Ebből lesz a kaloda oldalfala, amiből apránként, fokozatosan rakja fel a szárogató kalodát. A közét kb. 45-50 cm hosszú, felfűrészelt és elnegyedelt-hatodolt fahasábokkal tölti meg. 

Kb. 1,7 m magasra építi a szárogató kalodát, mivel így építve nagyjából egy erdei köböt nyel el egy ilyen építmény. Így jól követhető a mennyiség fogyása a tüzelési szezon alatt. Leírva ez elég béna, de a kép mutatja az építés módját. A tetejét általában leponyvázzuk az eső miatt, de azért jó lenne egy fedett tároló. 

Ha a fűtési szezonban megkezdünk egy ilyen tárolót, a gazdának az egyméteres darabokat el kell még fűrészelnie, a többit már be lehet készíteni vagy a kis lápcső alatti fáskamrába vagy az eresz alá. Innen apránként behordjuk, elfűtjük. A lakásban a kandalló mellett van a fáskosár, a napi szükségletet oda készítjük be.

Begyújtásnál papírt, reklámújságokat, kartonokat készítünk be a fa mellé gyújtósnak. Némi deszkahulladékot meg fakérget is így használunk, de azért ez elég nagy koszt csinál, ezért inkább az apróbb fahulladékokat kint kezeljük. No meg persze nagy barátom a rózsaszín kerozinkocka begyújtós. 

A koszos apró fahulladékok kezelése megér egy misét. Most már elvileg tilos kint égetni, de hogy mit kellene tenni vele a törvénytisztelő polgároknak nagy általánosságban, azt a Kapanyél jól körüljárta. Sőt, egyszer régebben itt a blogon is összeszedtük együtt. Igazából tapasztalat és végiggondolás kérdése, hogy kinek melyik gyakorlat illeszkedik leginkább ez életmódjához.

Nálunk a következő a helyzet: a kéregből és a 4 cm-nél vékonyabb ágakból ágaprítóval mulcsot darálunk, a vastagabbakat behozzuk a kályhába. A fűrészport összegyűjtjük téli takaróanyagnak. A vékony gyomszár a komposztba megy, a vastag gyomszár és a szőlővenyige a kerti sütögetőbe, még mielőtt elég jó lenne a parázs a nyársra húzott szalonnának. A tujalombbal a bokrok alatt mulcsozunk, az ágaprító azt is elviszi.

Nálatok mi a gyakorlat?

Vetés, palántázás meg pár érdekesség

Kert

 Apró ajándék? Kikeltek az első szabadföldi vetéseim, a spenót meg a retek/saláta kombó.

Aggódtam egy picit a kevés nedvesség miatt, hogy meglepik a retket a kis fekete bolhák, de azért jött egy kis csöpögő esőcske, meg egyre izmosodnak a jégsaláta-testőrök. Ha marad a szárazság, nincs mese, locsolni kell.

Duggattam lilahagymát meg makói vöröset, négy-négy sort külön, meg még egy negyed kilót a sárgarépa (Nanti és Vörös óriás) és a petrezselyem, pasztinák sorai közé. Tavalyról maradt Rajnai törpe borsó, abból is elszórtam egy csomaggal, bokorba. 

 Jani meglátott a boltban egy láda világvégi, 1400 Ft/kg árú újkrumplit, mindjárt csinált egy krumpliágyást Impala krumpliból, bakhátba ültetve, hogy legyen újkrumplink gyorsan, olcsón. Ági tesóm maradék krumpliját csakliztuk el erre a célra.

A később bevetendő helyekre fehér mustárt szórtam, zöldtrágyának, meg hogy ne gyomosodjon. Jani megígérte, hogy ha itt lesz az ideje, levágja és aláforgatja. Kétszer nem sikerült, ez az uccsó esélye.

Palánták

Nem nagy durranás az idei, egy hete egy kevés koktélparadicsomot vetettem bazsalikommal  vegyesen, meg persze levélzellert, az kell a káposztafélék védelméhez. Pont ma bújtak ki a kis növénykék. 

A gyerekek kedvéért meg tátikát is nevelgetek az egyik ablakban. 

Egyebek

Mosonban jó nagy piac van, ami kész társadalmi esemény. Vettünk itt 15 extra nagy tojást, kettő híján mind ikertojás volt. Kíváncsi lennék a tyúkra, aki ezt elkövette. 

 Szétesett romjaira a fahasogató csök, ami tele volt ilyen farontó kukacokkal. A Facebookon működő Rovarhatározó csoport segített azonosítani őkelmét, diófacincér lárvája.

A gyerekek meg gyártják a nyuszifészket. Cukik. 

Napfogyatkozás kétszer

2011 akkor: Andrist hazahozzuk a kórházból

2015 most: kiselőadást tart arról, hogy a holdacska hogy takarja el a napocskát.

 

A következőnél kíváncsi lennék, épp mit fogunk csinálni.

Célegyenesben

Veteményeskert előkészítése

Ez a poszt a gazdát fogja dicsérni. Jani szokatlanul nagy lelkesedéssel vetette bele magát az idei kerti szezon előkészületeibe. Mág egy nap szabit is kivett. A komposztkupacunk az elmúlt évek alatt csurig telt, az alján több éves, földszerűvé érett komposzt helyezkedett el, a gazda ezt mind kiszedte, elterítette a veteményes egy részében. A komposzthalom helyén gödör tátong, várja a zöldhulladékokat. 

A traktoros talajlazítás terve mondjuk azt, gellert kapott. Ágiék robikapájával lazította föl a gazduram a veteményest és a komposztot be is forgatta. A kiskert gyakorlatilag vetésre kész. 

Gyümölcsöskert előkészítése

Ez a vegyvédelmi szerkó a mészkénleves lemosó permetezés tiszteletére került a mesterre. Tábori latrinát megszégyenítő illattal boldogítottuk a környéket.

A szőlő és a gyümölcsfák metszése is befejeződött. Ez az egy körtefánk van már csak életben, de ez is olyan tengődős.

Egyebek

A legfontosabb, hogy megjött a jövő évi tűzifa. Ezzel rengeteg munka lesz majd, fűrészelés, hasogatás, betárazás, stb. 

A szomszéd üres telket megvenni készül az önkormányzat. Az eredeti tulajok nem nagyon gondozták, egész kiserdő nőtt rajta vadon kelt akácokból. Néhány hete megjöttek a fűrészes embereik és a kiserdő felét kivágták, a fát elvitték, a gallyakat eltüzelték. Megtehették, hiszen az övék. Azért én nagyon sajnálom a madaraknak és a mókusnak az otthonát, aki annyi vidám percet szerzett a családnak. Sajnálom az árnyékot és a takarást is, most az utca felől bárki teljesen belát az udvarunkra. Mindegy, majd megszokjuk. 

Végül valami szép: ragyognak a napfényben a késői krókuszaim. 

Koratavaszi örömök és előkészületek

A virágoskertünk már nem virágtalan. Az ajtón kilépve rögtön felvidulok. Megvannak az íriszek, krókuszok:-)

Kaptam sógoromtól egy nagy csomag díszcsorba-hagymát, amit régebben már legalább háromszor megpróbáltam magról felnevelni. Laci meg csak bedobta a kosárba az egyik kajás diszkontban, nem is tudva, mekkora jót tesz velem. Sosem sikerült a magról indítós nevelés, kiültetés után előbb-utóbb nyoma veszett a kis díszcsorba-palántáimnak. Remélem, hagymáról nevelve több sikerrel járok ezzel a szép évelővel. Az előkertből kiselejtezett tüskés vérborbolyák helyére ültettem, elkúszó szamócák, bokros fehér ibolyák és indás ínfüvek közé, hogy legyen honnan kiemelkednie. Beának volt ilyen, nem tudom, megvan-e még, ha erre jársz, megírnád, megszeretted-e, megmaradt-e nálad?

A héten indul a zöldségeskert-projekt is, nem kis előkészületekkel. Traktorral kell szántatni villámgyorsan, a tuják helyét kicsit komposzttal feltáplálni. Valamelyest megnagyítottuk a zöldségest, a kivágott tujasor helyét csaptuk a zöldségparcellához. A füves út nagyon szétterjedt, azt is alá akarom forgattatni a traktorossal. Jani az elcseszett dombágyást már szétkapta. Jó sok mag maradt tavalyról, ezekből gazdálkodom, csoportosítottam őket vetési idő szerint. 

Idén nincs nagy terv, csak annyi a cél, hogy minimál munkával valahogy kinézzen a zöldséges és teremjen valamennyit. Társítás lesz, öngyógyítósdi nem, mert  olyan rohadt bonyolult lett a végén, hogy senki, aki segített volna, nem igazodott ki a hármas- meg négyes váltósoraimon. Nem tudták, melyik növény gyom, melyik vetemény, melyik a zöldtrágya. Legközelebb téli felvilágosító esteket kell tartani a családnak, ha ilyesmire vetemedem. 

Azért az egyik derűs napon vetettünk pár sor spenótot meg retek-sali magkeveréket és fodros levélpetrezselymet a tavaly megmaradt magokból. Most már könnyebb, itt nyüzsög az aprónép láb alatt. 

Palántát csak zellerből meg koktélpariból nevelek, a vakondtúrásföldet már begyűjtöttem, lassan el is vetem. Tudom, hogy már késésben vagyok, már csak kicsit izgat az ilyesmi. Ha lesz kedvünk, veszünk a piacon pár plusz palántát. Lelazultam, azt hiszem. 

Ami még vár ránk, az a jövő évi tűzifa meghozatása (majdnem teljesen kifogytunk tüzelőből) és valamiféle fedett fatárolót is kell eszkábálni, mert nagyon megnehezítette a fűtést a sok esőt elnyelt, sistergő-bűzölgő tűzifa. Ennek a tetejéről lehetne némi plusz esővizet nyerni a locsoláshoz. Hogy technikailag hogy csináljuk, még nem döntöttük el.  

Nektek is viszket már a gereblye- és kapanyeletek?