Szőlőhegyek, gyümölcsösök

Az utóbbi két hetem valahogyan úgy alakult, hogy többször is alkalmam nyílt dombokon-hegyeken, régi szőlőskertekben tekeregni, szépen művelt kordonok közt, vagy éppen elhagyott, dzsungelszerű gyümölcsösökben. Ilyen helyeken a természet mintha erősebben követelné vissza a tőle elhódított területeket; a kertek közt, gyümölcsfák alatt számtalan helyen lehet szebbnél-szebb, érdekesnél érdekesebb dolgokra bukkanni. Mindezt még fűszerezi a régi présházak, borospincék kellemesen ódon hangulata. Mindenhova még nem jutottak el a civilizáció "áldásai", az összkomfortot a villanyvilágítás és a PB-palackos gáz jelenti. Vezetékes víz sok helyen nincs, a WC esővízzel üzemel, napfény melegíti a kerti zuhanyzók vizét, az ivóvizet kannákban kell a hegyre fölcipelni. Autók csak hétvégetájt jelennek meg nagyobb számban, velük együtt a lakók is, így gyakrabban tűnnek fel vadak a szőlősorok közt.

A szőlőskertek alját általában buzgón művelik a gazdák, a kordonok alja patyolat.

Rendezett kordonsorok, Badacsony Alkonyatkor a présházak tetején rigók énekelnek, mint benn a városban. A szépen gondozott, virágos borospince-udvarokon nagy bogárélet zajlik.

Kis-Somlyó, estefeléLepketömegek a nyári orgonán, Gyarmat, Józanhegy

Boglárkalepke oregánón, BadacsonyAhogy felfelé haladunk, a rendezett szőlőskertek lassan elfogynak, helyüket elvadult gyümölcs-és szőlődzsungelek veszik át. A régi, gyakran elhagyott présházak udvarán még feltűnik a hajdani gondos kezek munkájának nyoma.

Kis-somlyó , sásliliom egy gazos sittkupacon

Kis-somlyó, kokárdavirág elhagyott, gazos telkenKis-somlyó, mályva az útszélen
Ha még feljebb bandukolunk, a vad természet színrelépését figyelhetjük meg. Gyíkocskák surrannak az itt-ott még meglévő, gyakran romos pincék oldalán. A madarak már korlátlan haszonélvezői a hajdani kultúrtájnak: itt nincs már madárijesztő, lövöldöző borosgazda. Nyugodtan falatozhatnak a félvad gyümölcsfák terméseiből.

Mediterrán idill: apró gyíkok kergetőznek a tűző naptól átforrósodott falakon Badacsonyban Gilisztauzsonna, Badacsony
A tűző napon csak úgy pezseg az élet.Szöcske elszáradt szőlőlevélen, BadacsonyKiültek a vénasszonyok a padra...akarom mondani, a seregélyek fák tetejére. Kissomlyó, Királykő oldala

Még feljebb már nincsenek megművelt parcellák, csak hajdani kőbányák elhagyott helyei, füves rétek, erdők, parlagok, szép, gyakran védett vadvirágokkal, tarka rovarokkal, pillangókkal. Varfüves száraz gyep a Kis-somlyónElhagyott, kultúrából kivadult gyümölcsökkel telinőtt hajdani bazaltbánya a Kis-somlyónBakonyi túraútvonal kinézetű bükkös a Badacsonyon

Csak 18 éven felülieknek: feketevégű lágybogarak egy ernyősön a Kissomlyón

Csüngőlepkék seprencén, Gyarmat, JózanhegyVastövű imola, KissomlyóÖkörfarkkóró, Gyarmat, Józanhegy

Réti szegfű, ritka, védett szegfűféle egy irtásban a Badacsonyon

A kilátás pedig pazar!

Szelíd pannon táj, nádfedeles, műemlék borospincék, kilátás Pápára és a Bakonyra: Gyarmat, Józanhegy Balatoni panoráma, Badacsony A Somló másik oldala a Kissomlyóról

Nyári szaporítás

Hajnal és Andi is kérte, hogy írjak a nyári szaporítási munkákról. Írok én szívesen, de az a helyzet, ugyan van egy kis gyakorlatom benne, de sok olyan próbálkozás is tartozik hozzá, ami egyáltalán nem sikerült. Nem baj, ami kipusztult, kidobtam, ami sikerült, annak örültem. Amiket most szaporítok, annak arányaiban úgy a fele vagy harmada úgyis kipusztul. A bénázást mennyiséggel pótlom, a szükségesnél többet vetek meg dugványozok, így azért valamennyi növény megmarad.

A nyári szaporítási munkák során az ember fél szemmel már a jövő meg az azt követő nyarakra kacsintgat, tervezi az elkövetkezőt. Ilyenkor tanácsos a tavasszal virágzó hagymások közül a kényesebbeket felszedni (nekem szerencsére nincs ilyen), a nőszirmot tőosztani, a levirágzott évelőket visszavágni. A visszavágott szárrészek dugványozásra sok esetben alkalmasak. A cserjékről zölddugványt szedhetünk, ami szintén jól gyökeresedik. Az évelők és kétnyáriak magját is ilyenkor a legjobb elvetni.

Magvetés

Kevés a helyem, úgyhogy csak kétféle évelőmagot vetettem: évelő szarkalábat és kárpáti harangvirágot. A sok eső miatt csak nagy keresés után találtam egy frissebb vakondtúrást, abból vettem fel két régi virágládába kerti földet, aztán úgy ötödrésznyi homokot kevertem hozzá, mert a vakond, a lökött, pont a kemény agyagban furkált. Lesimítottam és kicsit lenyomkodtam a földet, erre kerültek a magok. A szarkaláb magjai kicsit kondisabbak, azt betakartam 1 cm vastag földréteggel és az öntözőkanna rózsájával meglocsoltam. A harangvirág nehezebb ügy, már többször kudarcot vallottam vele. Nagyon finom, porszerű kis magjai vannak, a ha a körülmények nem tetszenek neki, ki sem kel. Vékony homokréteggel takartam be, kis kézi spriccelővel locsoltam meg és átlátszó zacskót húztam a ládára, úgy, mint a zellermagnál. Ez a fóliasátra. Most várok, ki óhajt-e kelni, vagy nem. Nefelejcset is akartam vetni, de az megelőzött, az esőben kiperegtek a magjai és az ágyásban mindenütt kikeltek. Ez a rendes, szófogadó virág :-)

Dugványozás
Az évelő szarkaláb elvirágzott, de nem akartam, hogy magot érleljen. A földtől 10 cm-re visszavágtam. Az évelős könyvem figyelmeztetett, hogy dugvánnyal szaporítani csak úgy lehet, ha a gyökérnyak egy darabkáját is hozzátépjük a dugványhoz. Szerencsére a tövénél találtam vékony, új oldalhajtásokat, ezeket tényleg le lehetett tépni úgy, hogy egy kevés gyökér is maradjon rajta, sőt volt olyan, ami kihajtófélben lévő zöld rüggyel együtt szakadt fel.
Aztán kaptam dugványt a most, László-napra visszavágott krizantémokról, és olyan ügyesen szedtem virágot a pénzlevelű lizinkáról, hogy tövestül felszakadt. Így háromféle dugványom is lett.
Ezekhez az építkezésről megmaradt repedt aljú vödröket vetettem be, tőzeges virágföldet kevertem össze fele homokkal, ezt lesimítottam, lenyomkodtam, majd lyukakat fúrtam bele, és abba tettem a dugványokat. A vödröket meglocsoltam és félreraktam a bokrok alá, árnyékos helyre.

A rózsaloncról is szedtem dugványokat, azokat is hasonlóképpen ültettem el, és levágott aljú PET palackból készült védőtakarást kaptak. (Gyökereztető port is lehet használni, ez egy növényi hormon, ami gazdaboltokban kapható.) Tavaly így sikerült szaporítani a nyáriorgonát és az ismeretlen fajtájú, korcsféle bangitát. Akkor levendulát is dugványoztam, ami ígéretesen hajtani is kezdett, de a telet nem élte túl.

Ha valamelyik dugványozott cserjén ősszel, lombhullás körül látszik, hogy a vesszők élnek, akkor a leanderekkel és a pozsgásokkal együtt mennek a padlásfeljáróba telelni. A dugványozott évelőket általában a többi évelő tőosztásának idején végleges helyre lehet ültetni, de télire fűnyesedékkel vagy falevelekkel nem árt jó vastagon betakargatni. Tavasszal láthatjuk meg a munka eredményét.

Elnézést a fotókért, a gépem nincs most itthon, ezek telefonnal készült ócska kis képek.

Európa Kiadó

Mángorló, ezt neked írom, mert sem nem botanika, sem nem filozófia, csak... sok minden eszembe jutott. Tegnap kimentünk a Lajtához árvizet nézni, és a kocsiba írtam egy CD-t, mindenféle volt rajta, pár Európa Kiadó is. Már nagyon régen volt az az idő, amikor ezek a számok éltek is, meg frissek, újak is voltak, igazából évek óta nem is nagyon hallgattam, de most is nagyot ütött. Hallgattuk ezeket, és valahogy olyat szólt most, annyi újfajta áthallást vettem észre, hogy nem igaz. Hallgattuk és Óvár igazán kisváros, és mégis háromszor jártuk körbe 30-cal, dudáltak a hátunk mögött, hogy mi a ... van, mért nem mentek. Hát ezért.

Sokféle emberrel szoktam beszélgetni, a legjobban azokat csípem, akik a háború alatt vagy még az előtt voltak gyerekek. Nagy szegénységet éltek át, és ezért edzettebbek. Most hetvenesek vagy öregebbek, nyugdíjasok, meg parasztbácsik, parasztasszonyok. Van köztük is ilyen meg olyan, de a legérdekesebb az, hogy sok van köztük, akármilyen egyszerű ember, aki nem fél. Nem féltek őszintén cselekedni, akár óriási hibákat is elkövetni, aztán valamennyire megtörtek, de sok van, aki nem. Abban különböznek ezek az emberek a mostani generációktól, hogy a körülményeknek messze fölötte állnak, mert belsőleg szabadok. Aztán jön az apáink és anyáink nemzedéke, azok jóval inkább a körülményeik foglyai, továbbra is működik a kopasz cenzor. Boldogulni akartak behúzott nyakkal, szolganemzedék volt, ház, kocsi, nyaraló, ügyeskedés... (Mondjuk konkrétan az én szüleim amennyire lehet, inkább csendben ellenálltak. Vidékiek voltak és vallásosak. Párom egy nagyvárosban nőtt fel, az ő szölei inkább a rendszer részei voltak, és csak kapkodta a fejét, mi történik, elment mellette az az idő, és nem értette meg a történések lényegét.)
Mi meg a szabadság nagy reményvel voltunk igazán fiatalok a kilencvenes évek elején. Koncertek, meg mindenféle fesztiválok, a Sziget. Azt hittük, kezdődik valami új világ és ebben lesz majd helyünk. Nem sokat tettem érte, rockbulikon, meg a hangulat átvételén kívül. Kiszakadni a hétköznapokból. Amikor indult a magyar underground, mondjuk, abszolúte gyerek voltam, de amikor egy kicsit már a világnak tudatára ébredtem, ez volt az első, ami hatott rám. A Sziámi, az Európa Kiadó, (sajnos élőben már csak a nagyon leszálló ágban láttam) de asszem, ezt a közeget te sokkal jobban ismered, annak idején inkább csak éreztem a lényegét, talán most már egy kicsit értem is. A mi generációnknak a feladata az lett volna, hogy lerombolja azt az álságos, beszűkült nyolcvanas évekbeli világot, (ami most van, elmúlt rég) aztán jól betagozódtunk, kaptunk egy kis kaszlit élni, közben megitták a vérünket, megették a húsunkat. Gyilkos tréfa volt csak a rock and roll. Sokan meg kapartak, hogy előrejussanak, építették a karrierjüket, ők is ugyanolyan kaszlit kaptak vagy szereztek, csak egy kicsit nagyobbat. Itt vagyunk, csak a csont maradt. Egy kis őszinteség, egy kis nihilizmus. Olyan szép történet volt és olyan bénán, semmilyen módon végződött. Kiábrándult generáció. Ezzel fogjuk végigélni az egész életünket, és még elég sok hátravan. Az utánunk jövőknek meg talán marad a cyberpnk, vagy valami olyasmi, aminek a jelentőségét mi már úgysem fogjuk fel teljesen. Az Európa Kiadó, mint előrehozott rossz lelkiismeret. Te mit gondolsz?

Most egész más közegben élek, egész más dolgokat csinálok, gazolok, meg örülök a sarkantyúkáimnak, körülvesz a családom meg a gyerekkori barátaim, és ez nagyon jó. Közben évekig görcsösen igyekeztem azt a látszatot kelteni, hogy normális ember vagyok, de aközben valahol rég idegen voltam, évek alatt talán úgy-ahogy belsővé vált a szerep és az arcomra fagyott a maszk. Mások is így tették, de a te blogod annyira megrázott és szíven ütött. Muszáj volt leírnom. 33 éves vagyok. Itt a hogyan tovább, nem akarom nosztalgiával tölteni az időm.

Pillangós

Nem tudom, úgy vagyok vele, hogy nem nagyon csípem a divatokat, ellenállni jobban szórakoztat, mint követni, de valahogy úgy jött ki, hogy a kert vége egy kicsit "mediterránosra" sikerült, vagyis egymás mellé került egy nyáriorgona, egy sudárzsálya (Perovskia) és egy nagy tő oregánó. Most ott szinte felhőznek a lepkék és bogarak, már szinte közönséges, ahogy pózolnak a fényképezőgépnek.

Vannak bogáncslepkék,


nappali pávaszemek,


rózsabogarak,


lágybogarak,

és még sok más. Tesóm ma kétszer suttyant hátra a fényképezővel lepkézni, erről neki is lesz egy sorozata.

Más: szaporítás
Ugyan kicsit megkésve, de azért megpróbálkozom a nyári szaporítással és sokasítással, az elvirágzott évelőket ma visszavágtam, a szárakból készítettem dugványokat, holnap pedig vetek még néhány fajta kétnyárit és évelőmagot. A cserjékről is készítek zölddugványokat a héten. Az eredményről beszámolok később. Ha valaki még próbálkozna ilyesmivel, várom a tapasztalatait.

Árpával érő körte

A gyümölcsfáink ötévesek, egymás után fordulnak termőre. A két téli körte már két éve mutatta magát, tavaly a meggyet és az almát is megkóstoltuk, idén a kajszibarackfa -késői fajta- hozza első, de bőséges termését.

Van még egy körtefánk, ami a leghátsó sarokban nődögél jó magasra, no az még sohasem termett. Ma jött Ági a jó büdös biopermetszerével, nézte, hova fújja a maradékot, akkor vette észre, hogy ez a körtefa nemhogy terem, hanem pont érésben van, vagyis megfejtette a rejtélyt, hova tűnt az Árpával érő körténk. Megvan, csak eddig váratott magára. Ez tulajdonképp a legkorábbi nyári körte, pici sárgászöld, leves és nagyon édes körtéket terem, jó sokat. A fa egészséges, eddig komolyabban semmiféle kártevő nem támadta meg, a virágait tavaly azt hiszem, egy rosszkor jött fagy pusztította el. Különben hamar potyog a termése, és jönnek rá a darazsak. Amikor kicsik voltunk, Mamának volt ilyen, fel lehetett rámászni, úgy enni a kis körtéket. Mezítláb párszor beleléptünk a darazsakba.

Tesóm nagyon boldog volt a nap felfedezésével. A fél fát lelegelte, mire le bírtam fotózni. Ez a mennyiség úgy az egész termés egyharmada. Holnap már nyoma sem lesz. Erdélyben mászkáltunk, ott láttunk és ettünk is vackort, ez a körte pont úgy néz ki, de finom, édes.

A meggyfa mézgádzik. Amikor esett az eső, egészen sikamlós volt ez a trutyi, és jól formázható, de nem volt nagy gusztusom gyurmázni vele. Cseppkőre és borostyánra hasonlít, de nem fenyőillatú, hanem inkább cseresznyés.

Június utolsó vasárnapja van...

A heti kerti munkák eleinte az állandó eső, majd a futó záporok jegyében zajlottak.... Nemigen tudtuk érdemben művelni a kertet. Az eső szüneteiben hátraosontunk "bevásárolni", az ebédrevalót vagy a leszüretelnivalót összekapni, aztán futás előre, nehogy megint elázzunk! A föld felázott, iszapszerűen ragacsos, mindenhol csírázó gyommagvakkal. Tegnapelőtt már csak egyszer esett egy nap, ezért tudtunk egy kicsit körülszimatolni. Kutyafuttában leszedtük a borsó maradékát, amit lefagyasztottunk.Feltéptük a töveket, de a helyét nem tudtuk megművelni, mert olyan, mint egy iszapfürdőmedence. A víz nem tud elszivárogni róla. Zöldbabot, késői csemegekukoricát, téli kelt és dinnyét tervezünk a helyére ültetni.

A másik expresszmeló a meggyszüret befejezése volt. A sok esőtől a meggyszemek kirepedeztek, a lecsorgó víz a leveleken lévő összes szennyet és port a gyümölcsszemekre rámosta. Szemenként kellett lesúrolni a gyümölcsöket, hogy élvezhetőek legyenek.

Amíg esett, suttyomban kivirágzott az ubi, kinyíltak az első egynyáriak, amik a zöldségágyásokat vannak hivatva színesíteni és változatosabbá tenni.

A héten permeteztünk is. Szegény bimbós kelt koncentráltan támadta a földi bolha és a levéltetű. A tövek cefetül néztek ki, tízforintosnyi lyukakkal, sárgulón, így itt kénytelenek voltunk egy massszív rovarirtót bevetni. A bolhák ellen csináltam először a bolhafogó szerkentyűt papírból és egérragasztóból, de a sok bolha, ami csak úgy pattogott fel a levelekről, most mintha odaragadt volna! Nem mozdultak meg, én meg eluntam, és kaptak egy adagot az irtószerből. A krumplibogarakat ugyanezzel a szerrel kereszteltük meg, és hamarosan feldobták a bakancsukat. Mivel még nem voltak jelen ngy tömegben, remélem, az idei évben több irtásra nem lesz szükség. A krumpli különben már kis bogyóit hozza, pedig még csak június van...

A kerti út szegélye és az újonnan előtörő komló még kapott egy adag híg gyomirtót. A kerti út talaja így nyárra úgy megkeményedik, hogy képtelenség belőle bármit is kihúzni vagy kikapálni, csak ez a megoldás segít.

A csemegekukorica már a címerét hányja.

Kis paradicsomok is vannak már - csak le ne rothadjanak le beérésük előtt pár nappal, mint tavaly!

Nyeszlett paprikapalántáim megéledtek, hajtanak és bimbóznak.

Hamarosan beérő gyümölcsök kelletik magukat, almás rétest ígérve az arra járóknak.

A céklák meglepően dagik, tavaly szeptemberben ástunk ki ilyen példányokat.Aminek nagyon örülök, az a pótvetések sikere. Kikelt a háziszedett magból vetett petrezselyem (bezzeg a bolti nem bírt kibújni!) . (A jobb oldalon a szulákot nem kell ám észrevenni! :-D ) A pótvetett futóbab már virágzik a takarmánykukoricakukorica erdejében.
Jövő héten a földbe kell kerülnie a másodvetemények magjainak. A tetves, moníliás nektarinfát kell egy kicsit még gyógykezelni. A többi időt pedig - a föld szikkadása után gyomtalanításra, és a vélhetően becserepesedő talaj felkapálására fogjuk fordítani.

Végül a hét saját terménnyel készült ételei: póréhagymás újkrumpli-leves, petrezselymes újkrumpli, zöldborsós-zsenge répás-tejszínes csirke, cukkinifőzelék, meggyes rétes, málnahab. És töméntelen mennyiségű nyers zöldborsó, amitől hétfő éjjel lidérces álmok gyötörtek...

Ehető vad-és gyomnövények - 1. rész

Benzsi kérésére néztünk utána az ehető vad-és gyomnövények seregének, és a bőség zavarába botlottunk. Több bejegyzésnyi növényt szedtünk össze egy határozókönyv segítségével. Ha a vadgyümölcsöket is idevesszük, legalább ötször (!) írhatunk majd a vadon is megnövő ennivalókról.

Először azokat veszem sorra, amelyek a kertben, a vetemény közt irtandó gazként jelennek meg. Utána legközelebb a kert szélében itt-ott feltűnő, ritkább vadnövényeket mustráljuk meg, aztán jönnek a határ ehető növényei... meg ami még eszünkbe jut. Minden egyes bejegyzésben öt-öt növényt fogok megjeleníteni, ami elvileg ehető. Részletes növénytani leírást nem tudok adni, de linket mindig csatolok majd. Azt előre kell bocsátanom: én nem sokat kóstoltam belőlük. Amiket nem tudok száz százalékos biztonsággal beazonosítani, inkább nem veszem be a bejegyzésbe, nehogy úgy járjon miattam bárki is, mint Hédi kis barátnői a fekete hagymával... Szépen kérem mindnyájatokat, ha arra "vetemedtek", hogy vad zöldségeket főztök, de nem vagytok abban teljesen biztosak hogy ehető növényt gyűjtöttetek, inkább hagyjátok ott, mert vannak olyan ehető fajok, amik csak hajszálnyira különböznek más fajba tartozó, de nagyon hasonló, mérgező fajoktól (pl. szelíd csorbóka-mezei csorbóka)! Vannak olyan növények, amik bizonyos életszakaszukban mérgezőek (salátaboglárka), ezért szemfülesnek kell lenni a gyűjtésüknél!

A gyűjtésről még annyit a nagykönyv szerint: úgy kell elindulni hozzá, mintha gombászni menne az ember. lehetőleg forgalmas közutaktól és korompöfögő gyáraktól távoli helyeken kutassunk a jó falatok után. Legyen velünk határozókönyv, ha lehet, és a növényeket ne nejlonzacskóba, hanem kosárba szedjük. (Mellékeljük kis kosarunkhoz még Piroskát, Jancsit, Juliskát, a nagymamát, a farkast, a vadászt, Hófehérkét, törpéket, kóbor királyfit és más hasonló, erdőn-mezőn kolbászoló kétes alakokat. Boszorkánynak ezek után mi magunk is jók leszünk... :-D )

Manapság kiváló szak-és határozókönyvek is hozzáférhetőek e témában, az egyik legjobb a Természetbúvár sorozat zöld-fehér kötetei közül a "Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények" című. A másik bombajó könyv ebben a témában a sternenfeldi füvesboszorkány, Gabriele Bickel Boszorkánykonyha című könyve. Nagyon jó még e témakörben Horváth György: Különleges zöldségfélék termesztése című könyve. Ebben elolvashatjuk, hogy amit szitkozódva vödörszám tépkedünk ki a földből, az más országban alapélelmiszer. Ettől engem elfog mindig a lelkifurdalás...

Vegyük tehát növényeinket sorra!

Az első a fehér libatop. Ez a kerben az egyik leggyakoribb gaz, kiirthatatlan. Ka nem téped fel gyökerestől, kapával megsértett töve újra meg újra kihajt. Millió magot szór el, de az első fagy tönkreteszi. Ilyenkor nyár elején jelenik meg nagy tömegben, különösen eső után. Spenótszerűen lehet elkészíteni. Hasonló hozzá a dárdás laboda, már ami gaztulajdonságait tekinti. Ez azonban nyersen is ehető, salátaként, a spenóton kívül. Nagy lapui gusztusosak, elhiszem, hogy ehető. Érdekes tapasztalatom, hogy ezt a növényt a levéltetvek nagyon szeretik, és ahol pár tő van belőle, gyakran rátömörülnek. Nem a kultúrnövényt rágják, hanem a gazt, néha ezért "tetűcsalinak" meg szoktuk hagyni a nagyobb töveket is. A köreinkben közimádatnak örvendő aszatot is nagyon csípik különben a tetvek!

A kövér porcsin is az ehetőek csapatába tartozik, termesztett változatának vetőmagját is láttam tavasszal az egyik vetőmagboltban. A termesztett és a vad porcsin közt a különbség csak annyi, hogy a vad faj elfekvő szárú, a "szelíd " nem. Mindkettőt a virágzás előttlehet enni a szakirodalom szerint, salátaként, főzelékként, levesként, és a levelek savanyúságként is elkészíthetők, sós vagy ecetes lében, mint az uborka. Ez elég pepecselős munka lehet, többüvegnyi zöld részt összeszedni pár üveg savanyúsághoz a max két-három centis levelekből!Van ennek egy másik, kerti fajtája is, ez a kerti porcsin, vagy porcsinrózsa, de kukacvirágnak is nevezik, öntözetlen virágágyak, sírok önelvető, pompás színű, igénytelen egynyárija. Van szimpla és dupla változata is, újabban felfedezték erényeit, sokfelé ültetik. Szerintem kipróbálom.

Ezt a növényt mindenki ismeri: ő a gyermekláncfű, pitypang, bóbita vagy kákics. Nem kutyatej! Ez egy egészen más, mérgező növény! Ehettem volna seregével, mert az építési telkemen tavasszal hatalmas bokrokban nőtt. Azt én is tudtam, hogy néhány cukorbeteg megeszi a virágszárat, a zsenge leveleket, mert gyógyhatása van, de külföldön tavasszal gyakorlatilag termesztésbe vonják ezt a vadnövényt: halványítják, okosabban: etiolálják. Cserepet tesznek rá, vagy földdel betakarják, ami alatt a hajtások kifehérednek, és nem lesz olyan meredek, vad ízük.

A mai nap utolsó vad szereplője jön: a disznóparéj. Na, erről tényleg nem tudtam elképzelni, hogy ehető. Amikor egészen kicsik voltunk, és minden évben tartottunk egy-két malacot, mindig kiadták nekünk praktikus érzékben nem szűkölködő szüleink, hogy a kertben téblábolva húzzunk fel pár tő ilyen gazt, és vitaminként adjuk a "konnektoroknak". Tényleg szívesen ették a disznóparéj zöldjét! Különben ez a másik legutálatosabb keri gaz, szinte kihúzhatatlan, imád a földbe beleszakadni, egy-egy rejtőző tő őszre derékmagasságig felnő. Franciaországban és Olaszországban salátaként eszik, a magját pedig kölesként használják. Ezt valahogy nincs gusztusom megpróbálni...

Szőrös testvére veszedelmes gyom, a "bárányfaroknak" , "kakastaréjnak", vagy egyszerűen "pulykatakonynak" nevezett másik rokona dísznövény. Ez az a virág, ami olyan hosszú, lecsüngő, piros füzéreket nevel. Valódi nevét nem tudom.

Végül pár szót az elkészítésükről, a szakirodalom szerint: ízük erős, nyers, a kultúrába vont zöldségek ízéhez képest meredek "gyomíz", ezért célszerű ízesebb kerti zöldségekkel (pl. hagyma, sárgarépa), tejtermékekkel és növényi olajokkal elkészíteni salátának, levesnek vagy főzelékszerű ételnek. Azt hiszem, ezzel a vegetáriánus és nyerskoszt-kedvelőknek nagy újdonságot nem mondtam, hiszen jómagam is olyan négyötöd részben vegetáriánus étkezést folytatok. E heti húsevésem tíz deka csirkehúsban és két szelet parizerben kimerült...

Hamarosan folytatjuk az ehető vadnövény-sorozatot.