Szeptember első vasárnapjáról....

.... azt mondhatnánk, hogy az őszt ígéri már, de valahogy ez a heti 30 fokban pörkölődve nem jutott eszembe. A hét elején folytattuk a vajbab szedését. Töméntelen mennyiségben termett, vödrök híján már lavórba és üzemen kívüli ruháskosarakba szedtük. A babpucolástól már majdnem bujdosásnak indultam, de ez a jó termés ára, nem kell nyavalyogni.

Végre sikerült a retkek további vetését folytatni, a magágy eső utáni ismételt fellazításával. Egy biokertes könyvben olvastam, hogy a földibolhák megkímélik a kelő növénykéket, ha a vetésnél az alábbi szabályt betartjuk: a magokat nem elég simán a földbe szórni. Péppé zúzott hagymaféle és fűrészpor keverékébe kell beleszórni a magokat, és ezt a büdös pempőt kell a kihúzott vetőárkocskába bepotyogatni csomócskánként. E célra néhány nyamvadt pórét szemeltem ki, amit lereszeltem. Fűrészport a téli tüzelőt aprító sógoromtól kértem. Az így elkészített darabos péphez adtam a magokat, és elvetettem. A kikelt növénykék sziklevelein tényleg nem láttam, rágásnyomokat eddig, de majd meglátjuk, a továbbiakban is hatásos-e. Ha sikerül a kis növényeknek fölerősödniük, a bolha úgyse tud bennük olyan komoly károkat okozni. A rágós, nagy levél nem olyan jó, bezzeg a zsenge sziklevél, az döfi! Tanulhatunk a bolhától: fajtája születése óta tudja, hogy a csíra egészséges! Nem kell wellnessmagazinok cikkein tolni a jónép agyába náluk, hogy egyenek csírát! :-)

A korábban vetett franciaretek szép, növendék hengerkéit Nyunyu Hédivel is megosztotta. persze a rájuk ragadt sarat is...

Közben megint kapott tápoldatot a paprika, ami nagyon jót tett a fejlődő terméseknek.A kápia, paradicsom- és kaliforniai paprika intenzíven pirosodik, hirdetve, hogy hamarosan időszerű a marinált paprika eltevése.

A csütörtöki napot szabiként az apósomnál töltöttem, ahol a "kis szüretnél" közreműködtem: a cserszegi fűszeres és a zalagyöngye érett meg, gyorsan le kellett szedni, mert másnapra ígérte a hidegfrontot a meteorológia. Ez egy kisebb kordonsoron volt, gyorsan lekaptuk, mert csütörtök estére megérkeztek az esőfelhők. De addigra már le volt darálva a szőlő. Kb. 300 liter must lett, meglehetősen magas cukorfokkal. A munka java azonban még hátravan: a "nagy szüret": az olaszrizling meg az othelló leszedése, háromszor akkora darabon, mint a csütörtöki. Ez még nem érett. Addig drukkolhatunk, hogy a szemek az esőben ki ne repedjenek, mert akkor tönkremennek.

Másnap szemrevételezhettem, hogy a visszavagdosott petrezselymek szárcsonkjai közül új, üde levélkék törnek elő. Salátát is palántáztam, hogy ha már nem lesz paradicsom, legyen egy kis salinakvaló. Mondjuk halászi búcsúra (Márton-nap, nov. 11 utáni vasárnap) a rántott húshoz...

A paradicsom permetezése nagyon jól sikerült, most már korlátlanul élvezhetjük ezt a finom piros termést.

A héten a sziklakert gazolását kell perfektre befejeznem, mert csak olyan tessék - lássék huzigáltam a legnagyobb gazokat, miközben a mellette levő hintán Nyunyut biztattam, hogy hajtsa magát, ne nekem kelljen löknöm... Persze kevés sikerrel. A héten esedékes lesz a fűnyírás is, meg gazirtás. További másodvetéssel már nemm akarok pepecselni, palántázni úgyis kell még a téli kelt. Viszont a krumplit fel kell szedni. És - mivel repedezik már a dió burka - ki kell látogatnom a határba a jó öreg diófámhoz, mi a helyzet a terméssel!

Sokat főztünk is a héten a kertből. Gondban voltunk, mert a megtermett vajbabmennyiség már nemigen fért be a fagyasztóba. Hogy elférjen, néhány kilót elajándékoztunk, a még így is kapitális adagból csináltunk rakott babot, vajbablevest és - salátát. A maradék már elfért. Csináltunk még koviubit, cserszegi fűszeres szőlőből szörpöt, aztán tíz üveget az Andi-féle ketchupből (am munka közben megfogadtam, hogy a kézi passzírozót belepasszírozom a kukába... ). Készült még ecetes paprika télire, zöldséggel és sonkával megrakott pizza, brokkolikrémleves, almás rétes, krumpliköretek, lenmagos bundában sült cukkini.Látható ezzel, hogy a sok kerti munka nem hiábavaló: nem koplaltunk! :-D

Végül a hét rémpofái:

Dáma és Fanni (apósom lovai) cukrot kunyerálnak:

Ez pedig az a töklámpa, amit anyuci szerkesztett Nyunyunak, hogy mulattassa. Mondhatom, nem kevés sikerrel! Az udvaron világítottuk ki, még este kilenckor is alig lehetett becipelni előle a leányt!

Köznapi gyönyörűség

Ma nincs kedvem magasröptű témákhoz, sem zöldségekhez. Csak egy virágról fogok írni: egyik kedvenc egynyárimról. Ez a Zinnia elegans,más néven vasrózsa, rézvirág, legényfogó, legényrózsa, papsapka, de Erdélyországban, ahogy Maresz írja, török kontynak is nevezik, ami szerintem nagyon szemléletes... A nevek serege jelzi, hogy sok tájon nőtt az emberek szívéhez ez az egyszerű virág, ami mindenhol szeret, dacol a kellemetlen körülményekkel, és csalódást nem okozva dúsan nyílik ott is, ahol más, hercegnőinek nevezett virágok már rég kipusztulnak. Nem kecses, légies, de robusztus és elnyűhetetlen; vidéki kertek igazi gyöngyszeme. Nem is emlékszem olyan évre, hogy ne ültettünk volna.

Áprilisban szaporítjuk magról. A magot nem boltban vesszük, hanem házilag szedjük, minden ősszel egy hatalmas dobozzal. A vetés előtt a szedett mag házait kicsit szétmorzsoljuk, majd kis árkocskába jó vastagon elszórjuk. A nagykönyv szerint a mag az egyik legjobb kelő, de én ezt annyira nem figyeltem meg, ezért kell a nagy elvetett magmennyiség. Hamar kel, a kicsik ápolást, vagyis vizet és gazolást igényelnek, egészen az első, gömb alakú bimbók megszületéséig. Utána csak ontják a virágaikat, amit szedünk és szedünk.

Hihetetlenül szívós, a legmostohább helyre való vetést is túléli. Emlékszem, Hédiék amikor beköltöztek, a költözést követő tavaszon gyorsan akart egy kis virágoskertet, hogy valami lakott formája legyen a ház elejének is. Legényfogót ültettünk, már virágzó, mégis szabad gyökerű, általam nevelt palántákat a kőkemény, alig ásható agyagba. Más virág két napon belül kipusztult volna ettől a durva bánásmódtól, de a legényfogó a fagyokig díszlett. Tesóm meg bezsebelte a dicséreteket: hogy még alig költözött be, máris ilyen szép kertje van elöl...

Vázában is jól mutat. Mivel azonban évek óta háziszedett magból vetjük, valahogy az összes virág csak a rózsaszín különféle árnyalataiban pompázik. Egy-egy sárga, fehér, néhány piros és narancs van csak köztük. Idén ők V.I.P. kezelést kapnak annyiban, hogy vágott virágot nem, csak magot szedek róluk, amit külön teszek, hátha jövőre több tarka lesz belőlük. Hasonlóan jártam a dupla virágúakkal is: csak egy-egy van. Őket is kímélem, hogy dús magot hozzanak.

A kereskedelemben kapható cirmos, illetve törpe termetű változata is. A törpe fajta szerintem nagyon édes. Tavalyelőtt ez díszítette a munkahelyemet is. Ősszel jócskán szedtem magot róla, de a következő éven belőlük is csupa magas, rózsaszín virág fejlődött ki. De sebaj, így is pompásak voltak. Gyanítom, a csíkos-cirmos szirmúról szedett maggal is hasonlóan járnék.

A virágok, bár nem erős illatúak, vonzzák a pillangókat. Az ágyás körül legalább annyi lepke szálldos, mint egy nagy nyáriorgona-bokor körül. Volt az elmúlt hetekben olyan nap, amikor legakább ötször mentem az ágyáshoz, hogy gyönyörködjek benne. Bogáncslepkék, káposzta-és répalepkék, nappali pávaszemek, atalanták, meg egy titokzatos sárga, aki a bolondját járatta velem, amikor le akartam fényképezni. És a szenderek is sűrűn jöttek látogatóba, a méhekről és cimboráikról nem is beszélve.

A nagy virágzásnak a fagyok hamar véget vetnek, de ilyenkor még vár ránk a magszedés. Szinte az összes beérett magot egy hatalmas papírdobozba gyűjtjük össze, ami fagymentes helyen áttelel, közben jól ki is szárad. Érdekes, tavaly a második szomszéd néninek bőven adtunk magot. Ő a magházakból azonnal kimorzsolta, kirostálta - és a következő tavaszon az agyonkezelt magból alig kelt ki valami. Mi meg a lusta kertész módján kezeletlenül letett magból vetettünk. Olyan szépen kelt, hogy a szomszéd nénit is dúsan el tudtuk látni vigaszként palántákkal, ha már nem sikerült neki a vetés.... A legényrózsa nem önelvető, de hát ez nem olyan, mint valami instant gyönyörűség, amiért a kisujjunkat se kell mozdítani. Szépségéért, egész nyáron pompázó virágaiért évente újra kell ültetni, de igazából munka nélkül nincs eredmény! És ez szinte mindenre igaz a kertben.

Gyümölcstárolás

Tulajdonképpen apósom hívta fel a figyelmemet erre a témára. Takarékos másodállású gazdálkodó és borász lévén, a saját munkája gyümölcsét nagyon megbecsüli. Csütörtökön szüreteltünk nála, és akkor mondta, ki akarja próbálni, hogyan lehet a szőlőt januárig eltartani. A téma szerintem mást is érdekel, ezeket találtam róla:

- a lakberendezés.hu-n

- és a jó öreg Hangya újság-féle kiskátéban egy érdekes mód, 1934-ből.

Vannak még régi gyümölcseltartási trükkök, régi szakácskönyvekben, gyűjtök össze néhányat, hátha érdekli valamelyikőtöket!

Van, ami ősszel nem elmúlik, hanem kezdődik

Az őszt gyakran ez elmúlással hozzuk kapcsolatba, ott sunnyog a fejünkben valami agóniaszerű asszociáció, pedig sok olyan dolog van, ami ősszel kezdődik vagy fejlődik. A mi kertünkben ilyen ördögök laknak a részletekben:
Egy csomó virág például most bimbós, ezután lendülnek bele majd a virágzásba. Például az évelő őszirózsák,

meg a krizantémok.
Szeptember végén virágzik a boglárkafélékhez tartozó, szépséges, de mérgező kék sisakvirág. Tolakodnak fel a bimbói.

A világ legrondább bimbója címért nyugodtan indulhat (kúszva) a méteres bab. Ez a sárgásbarna valami nem leszáradóban lévő, meddő virág, hanem a szirmok egyelőre külső, kinyílás után pedig hátsó oldala.

A késői vetés miatt nálam csak ezen a héten kezdett virágozni. Az ocsmány bimbók formás halványlila borsószerű virágokká változtak. A sárgásbarna rész a szirmok hátoldala lett. Kész bűvésztrükk, szemfényvesztés. Remélem, azért a méteres zöldbabok legalább finomak lesznek, ha még a fagyok előtt képes lesz teremni valamennyit.

Utolsó pillanatban jutott az árnyékliliom eszébe, hogy talán azért illene egy kicsit virágozni is. Jó, megértem szegénykét, ki kellett hevernie néhány csigatámadást.

A fügebokor csak mutogatja a zöld fügéket, de beérni, attól félek, sohasem fog. Naposabb helyet igényelne, ezen óhaj teljesítésére még valamiféle megoldást kell találnunk. A Kisalföld nem az a tipikus fügetermő vidék, bár nagybátyámék déli terasz mellé ültetett bokra azért melegebb években érlelt egy kevés termést. A levele mindenesetre nagyon mutatós, ebben gyönyörködöm, miközben olvasom a fügelekváros beszámolókat a neten.

Tesóm vett rá, hogy nemesített bogáncsot, vagyis articsókát neveljek a kertben. A paprikával azonos időben és hasonló módon végzett magvetés sikeres volt, öt növényke kelt a 10-12 magból. A kiültetett palánták eleinte jól fejlődtek, de a sok eső és a félárnyék tönkretette őket. (Az egyiket az is, hogy palántázáskor föld került a középső leveleire, gyakorlatilag megfulladt.) Ez az egyetlen növény maradt meg az ötből. Az a tervem vele, hogy nagy földlabdával kiásom, cserépbe ültetem és felköltöztetem a telelőbe. Jól néz ki igazán, vásároltam még egy zacskó magot jövőre. Ha nem is esszük meg, dísznövénynek megteszi. A paradicsom is dísznövényként kezdte századokkal ezelőtt...

Erről jut eszembe, az egyik kedves ismerősöm a teraszán, ládában vajszínű "dísztojást" nevelt, és jót vitatkoztunk vele, amikor felvetettem, hogy a dísztojásainak musszaka formájában a sütőben lenne a helye. Szentségtörésnek érezte, hogy lepadlizsánoztam a kerti kincsét. :-)

Körteaszalás

Megint nevethetek magamon. Minden egyes, aszalásról szóló bejegyzésnél leírogattam, hogy az éppen akkor aszalódó gyümölcs a kedvencem, a legfinomabb, stb... És ezzel akartam kezdeni a jelen bejegyzést is... Mert az aszalt körte tényleg iszonyú finom... És a leggazdaságosabb: ha nincs túlérve, és nem nagyon szotyakos, aránylag kicsi a víztartalma. Nem esik úgy össze, mint a meggy. A vízvesztéssel nagyon megédesedik, besűrűsödik benne a cukortartalom. Még a kicsit savanyú körte is felhasználható így.

Idén sok körténk van, pláne a Bosc kobak fajtájú körtefán. A kényszerszedésről írtam, amit a bejáró teherautó miatt kellett megejtenünk. A vihar is sok körtét levert. Mit csináljunk a még kemény, éretlennek tűnő gyümölccsel? Félreraktuk meleg helyre, hogy utánérjen. Álltában érett is, de inkább rothadt. Megszületett a döntés: megaszaljuk. Körtét tavaly nem aszaltam, tavalyelőtt annál inkább. Tesómtól akkor kaptam egy célszerszámot is hozzá: egy almavágót. Ezt az egyik négybetűs lakberendezési áruházban vette. A képen még egészben van, a használat közben letört az egyik füle: egyik-másik körte túl kemény volt... De azért így is -félfületlenül- nagy segítség ez az almavágó. A vágóval kapott cikkeket megfeleztem, és úgy raktam a sütőpapírral letakart gyúrótáblára, tepsikre, aztán az egész a fertőtlenítővel lemosott kocsitetőre került, a tűző napra. Ott szikkadt két napig. Az aszalást a melegen tűző szeptemberi nap nem tudta befejezni, mert már csütörtök este elkezdtek gyűlni a hidegfrontot ígérő fekete felhők az égen. Pénteken meg csak 18 fok volt már az előző napi 30 helyett. Így az aszaló tette tökéletessé a száradást. Tegnap este elfelejtettem kikapcsolni, anyuci tette meg helyettem valami hajnali órán, de kész a mézédes, ropogósra szikkadt, aranyszínű aszalt körte. Jövő hétre megint meleget ígérnek az időjósok, így még pár turnust aszalunk. Azt hiszem, ebből fogjuk végül a legnagyobb adagot előállítani.

Helyüket keresik

Krisztinca nyáriorgonás posztja adta az ötletet a mai bejegyzéshez. A nyári szaporítási próbálkozások eredményeiről szeretnék beszámolni.

Dugványok
Tesóm élelmes volt, és júliusban nagy nyalábokkal hozta a nyáriorgona metszési nyesedékét a munkahelyéből meg a nyelvsuliból. Az ágacskákat rögtön eldugványoztuk, homokkal kevert virágföldbe, gyökereztetőporral kezelve. Árnyékos helyen, bokrok alatt helyeztük el az edényeiket. Pillepalackos takaráson meg egy kis locsoláson kívül aztán nem sokat foglalkoztunk velük. A dugványok egy része fonnyadásnk indult, majd a visszavágás után vagy elpusztult, vagy kihajtott. Ahogy Ági írta,5-7:1 az eredési arány amatőr szinten. Az idei dugványok így néznek ki:

A tavalyi már egészen bokros, ideje lesz kiültetni. Ági, már tudod, hogy hol lesz a helye?

Szintén jól megeredt az enciánfa. Ez az egyszeri kunyerált hajtásomnak már az unokája.

A dugványok még a fagyokig kint maradnak, hogy egy kicsit szokjanak hozzá a hideghez, aztán mennek a telelőbe. Leandert is gyökereztettem vízben, azt anyu kapja majd.

Volt egy tálam, amibe teltvirágú porcsinokat ültettem, ez volt a legtartósabb nyári dekoráció. A szabad helyekre mindenféle lopkodott és kunyerált pozsgásdugványokat tűzködtem. Most vegyesen tanyáznak a tálban a télálló és érzékenyebb növények, valamint a kiöregedő egynyári porcsin. Biztos ami biztos, ezt az edényt is felviszem majd a +5°C-os telelőbe az elvirágzás után. Addig is gyűjtögetem a porcsinról a magokat. Jövőre pedig igényeik szerint szétültetem a pozsgásokat.

Magvetések

A kelés utáni állapotról júliusban egyszer már írtunk. Közben gyűjtögettem vadvirágmagokat, abból is készítettem magvetéseket. A kis szikleveles palántákból volt, ami a fejlődés útján öles léptekkel haladt, volt, ami megcsökött.
A díszkáposzták kissé bolharágottak, de már van néhány csipkés-fodros levelük. Sürgősen kiültetem őket.
A harangvirágok magvetéseit nyáron fóliával óvtam, aztán ami kikelt, rögtön befényképeztem a blogba. Nos, kár volt ezt tennem, ugyanis az először kibújt növény mind pásztortáska volt. Erre csak akkor jöttem rá, amikor virágozni kezdtek. A láda kigyomlálása után meglepődve láttam a valódi harangvirágleveleket. Így már ismerős volt a növény, Jani mamája ágyásszegélyként használja a virágoskertjében, bazsalikommal és borsikafűvel felváltva. A képen látható növénykék úgy két-három centisek. Ezeket a pici palántákat egy védettebb ablakban, de a házon kívül fogom teleltetni. A lakás maradékhője talán megóvja a kifagyástól. Már öt éve próbálkozom a harangvirágok magról nevelésével, örülök, hogy végre eddig eljutottam. A kulcsszavak, azt hiszem a pára és a félárnyék. Kíváncsi vagyok, túlélik-e a telet, boldogulnak-e a kertbe kiültetve.
"Normális" évelő még a bíbor kasvirág, nagyon életerős kis palántákká fejlődtek a csíranövénykék. Immunerősítő gyógynövény, nagy szükség lesz rá, ha tényleg beköszönt az a fránya H1N1. Egy takaros növénycsoporthoz is elegendő lett ez a kisládányi palánta, hét részre osztva, kettesével-hármasával ültettem szét az évelőágy szabad részeire.

A vadvirágpalánták közül egyesek szépen megerősödtek, mások küzdenek és növőben vannak, aztán olyan is van, aki feladta. A ligeti zsálya úgy öt centiméteres, még várok pár hetet a kiültetésével. A vajszínű ördögszem is elég picike.
A pézsmamályvák már elérték a kiültethető méretet, a ház mögötti napos ágyásban találtam nekik helyet. Remélem, jól érzik majd ott magukat.
Sajnos a két-három vastövű imola elpusztult, de nem adom fel.
Utánanézve kiderült, hogy az így kinevelt mezei virágok szinte mindegyike egyben gyógynövény is. Érdekes téma lesz ez, folytatást érdemel, főleg azután, hogy volt szerencsém megtapasztalni, mennyire hatékony és pénztárcakímélő a gyógynövények használata a hétköznapi kisebb fertőzések kezelésében.

Győztes

A baráti társaságunkban van egy nagyon szimpatikus háromgyerekes család. A legnagyobb, cserfes tízéves leányzó nagy kedvence mindenkinek, igencsak frissen vág az esze. Elmesélte, hogyan tesztelte a hullócsillagokat. Három dolgot kívánt, érdemes figyelni a fokozatokat:
1. Az ágya alatt az ágyneműtartó reggelre legyen tele játékokkal.
2. A családja legyen egészséges.
3. Nőjön meg a haja.
De azért hozzátette: nem nagyon bízik már a hullócsillagokban.