Van, ami ősszel nem elmúlik, hanem kezdődik

Az őszt gyakran ez elmúlással hozzuk kapcsolatba, ott sunnyog a fejünkben valami agóniaszerű asszociáció, pedig sok olyan dolog van, ami ősszel kezdődik vagy fejlődik. A mi kertünkben ilyen ördögök laknak a részletekben:
Egy csomó virág például most bimbós, ezután lendülnek bele majd a virágzásba. Például az évelő őszirózsák,

meg a krizantémok.
Szeptember végén virágzik a boglárkafélékhez tartozó, szépséges, de mérgező kék sisakvirág. Tolakodnak fel a bimbói.

A világ legrondább bimbója címért nyugodtan indulhat (kúszva) a méteres bab. Ez a sárgásbarna valami nem leszáradóban lévő, meddő virág, hanem a szirmok egyelőre külső, kinyílás után pedig hátsó oldala.

A késői vetés miatt nálam csak ezen a héten kezdett virágozni. Az ocsmány bimbók formás halványlila borsószerű virágokká változtak. A sárgásbarna rész a szirmok hátoldala lett. Kész bűvésztrükk, szemfényvesztés. Remélem, azért a méteres zöldbabok legalább finomak lesznek, ha még a fagyok előtt képes lesz teremni valamennyit.

Utolsó pillanatban jutott az árnyékliliom eszébe, hogy talán azért illene egy kicsit virágozni is. Jó, megértem szegénykét, ki kellett hevernie néhány csigatámadást.

A fügebokor csak mutogatja a zöld fügéket, de beérni, attól félek, sohasem fog. Naposabb helyet igényelne, ezen óhaj teljesítésére még valamiféle megoldást kell találnunk. A Kisalföld nem az a tipikus fügetermő vidék, bár nagybátyámék déli terasz mellé ültetett bokra azért melegebb években érlelt egy kevés termést. A levele mindenesetre nagyon mutatós, ebben gyönyörködöm, miközben olvasom a fügelekváros beszámolókat a neten.

Tesóm vett rá, hogy nemesített bogáncsot, vagyis articsókát neveljek a kertben. A paprikával azonos időben és hasonló módon végzett magvetés sikeres volt, öt növényke kelt a 10-12 magból. A kiültetett palánták eleinte jól fejlődtek, de a sok eső és a félárnyék tönkretette őket. (Az egyiket az is, hogy palántázáskor föld került a középső leveleire, gyakorlatilag megfulladt.) Ez az egyetlen növény maradt meg az ötből. Az a tervem vele, hogy nagy földlabdával kiásom, cserépbe ültetem és felköltöztetem a telelőbe. Jól néz ki igazán, vásároltam még egy zacskó magot jövőre. Ha nem is esszük meg, dísznövénynek megteszi. A paradicsom is dísznövényként kezdte századokkal ezelőtt...

Erről jut eszembe, az egyik kedves ismerősöm a teraszán, ládában vajszínű "dísztojást" nevelt, és jót vitatkoztunk vele, amikor felvetettem, hogy a dísztojásainak musszaka formájában a sütőben lenne a helye. Szentségtörésnek érezte, hogy lepadlizsánoztam a kerti kincsét. :-)

Körteaszalás

Megint nevethetek magamon. Minden egyes, aszalásról szóló bejegyzésnél leírogattam, hogy az éppen akkor aszalódó gyümölcs a kedvencem, a legfinomabb, stb... És ezzel akartam kezdeni a jelen bejegyzést is... Mert az aszalt körte tényleg iszonyú finom... És a leggazdaságosabb: ha nincs túlérve, és nem nagyon szotyakos, aránylag kicsi a víztartalma. Nem esik úgy össze, mint a meggy. A vízvesztéssel nagyon megédesedik, besűrűsödik benne a cukortartalom. Még a kicsit savanyú körte is felhasználható így.

Idén sok körténk van, pláne a Bosc kobak fajtájú körtefán. A kényszerszedésről írtam, amit a bejáró teherautó miatt kellett megejtenünk. A vihar is sok körtét levert. Mit csináljunk a még kemény, éretlennek tűnő gyümölccsel? Félreraktuk meleg helyre, hogy utánérjen. Álltában érett is, de inkább rothadt. Megszületett a döntés: megaszaljuk. Körtét tavaly nem aszaltam, tavalyelőtt annál inkább. Tesómtól akkor kaptam egy célszerszámot is hozzá: egy almavágót. Ezt az egyik négybetűs lakberendezési áruházban vette. A képen még egészben van, a használat közben letört az egyik füle: egyik-másik körte túl kemény volt... De azért így is -félfületlenül- nagy segítség ez az almavágó. A vágóval kapott cikkeket megfeleztem, és úgy raktam a sütőpapírral letakart gyúrótáblára, tepsikre, aztán az egész a fertőtlenítővel lemosott kocsitetőre került, a tűző napra. Ott szikkadt két napig. Az aszalást a melegen tűző szeptemberi nap nem tudta befejezni, mert már csütörtök este elkezdtek gyűlni a hidegfrontot ígérő fekete felhők az égen. Pénteken meg csak 18 fok volt már az előző napi 30 helyett. Így az aszaló tette tökéletessé a száradást. Tegnap este elfelejtettem kikapcsolni, anyuci tette meg helyettem valami hajnali órán, de kész a mézédes, ropogósra szikkadt, aranyszínű aszalt körte. Jövő hétre megint meleget ígérnek az időjósok, így még pár turnust aszalunk. Azt hiszem, ebből fogjuk végül a legnagyobb adagot előállítani.

Helyüket keresik

Krisztinca nyáriorgonás posztja adta az ötletet a mai bejegyzéshez. A nyári szaporítási próbálkozások eredményeiről szeretnék beszámolni.

Dugványok
Tesóm élelmes volt, és júliusban nagy nyalábokkal hozta a nyáriorgona metszési nyesedékét a munkahelyéből meg a nyelvsuliból. Az ágacskákat rögtön eldugványoztuk, homokkal kevert virágföldbe, gyökereztetőporral kezelve. Árnyékos helyen, bokrok alatt helyeztük el az edényeiket. Pillepalackos takaráson meg egy kis locsoláson kívül aztán nem sokat foglalkoztunk velük. A dugványok egy része fonnyadásnk indult, majd a visszavágás után vagy elpusztult, vagy kihajtott. Ahogy Ági írta,5-7:1 az eredési arány amatőr szinten. Az idei dugványok így néznek ki:

A tavalyi már egészen bokros, ideje lesz kiültetni. Ági, már tudod, hogy hol lesz a helye?

Szintén jól megeredt az enciánfa. Ez az egyszeri kunyerált hajtásomnak már az unokája.

A dugványok még a fagyokig kint maradnak, hogy egy kicsit szokjanak hozzá a hideghez, aztán mennek a telelőbe. Leandert is gyökereztettem vízben, azt anyu kapja majd.

Volt egy tálam, amibe teltvirágú porcsinokat ültettem, ez volt a legtartósabb nyári dekoráció. A szabad helyekre mindenféle lopkodott és kunyerált pozsgásdugványokat tűzködtem. Most vegyesen tanyáznak a tálban a télálló és érzékenyebb növények, valamint a kiöregedő egynyári porcsin. Biztos ami biztos, ezt az edényt is felviszem majd a +5°C-os telelőbe az elvirágzás után. Addig is gyűjtögetem a porcsinról a magokat. Jövőre pedig igényeik szerint szétültetem a pozsgásokat.

Magvetések

A kelés utáni állapotról júliusban egyszer már írtunk. Közben gyűjtögettem vadvirágmagokat, abból is készítettem magvetéseket. A kis szikleveles palántákból volt, ami a fejlődés útján öles léptekkel haladt, volt, ami megcsökött.
A díszkáposzták kissé bolharágottak, de már van néhány csipkés-fodros levelük. Sürgősen kiültetem őket.
A harangvirágok magvetéseit nyáron fóliával óvtam, aztán ami kikelt, rögtön befényképeztem a blogba. Nos, kár volt ezt tennem, ugyanis az először kibújt növény mind pásztortáska volt. Erre csak akkor jöttem rá, amikor virágozni kezdtek. A láda kigyomlálása után meglepődve láttam a valódi harangvirágleveleket. Így már ismerős volt a növény, Jani mamája ágyásszegélyként használja a virágoskertjében, bazsalikommal és borsikafűvel felváltva. A képen látható növénykék úgy két-három centisek. Ezeket a pici palántákat egy védettebb ablakban, de a házon kívül fogom teleltetni. A lakás maradékhője talán megóvja a kifagyástól. Már öt éve próbálkozom a harangvirágok magról nevelésével, örülök, hogy végre eddig eljutottam. A kulcsszavak, azt hiszem a pára és a félárnyék. Kíváncsi vagyok, túlélik-e a telet, boldogulnak-e a kertbe kiültetve.
"Normális" évelő még a bíbor kasvirág, nagyon életerős kis palántákká fejlődtek a csíranövénykék. Immunerősítő gyógynövény, nagy szükség lesz rá, ha tényleg beköszönt az a fránya H1N1. Egy takaros növénycsoporthoz is elegendő lett ez a kisládányi palánta, hét részre osztva, kettesével-hármasával ültettem szét az évelőágy szabad részeire.

A vadvirágpalánták közül egyesek szépen megerősödtek, mások küzdenek és növőben vannak, aztán olyan is van, aki feladta. A ligeti zsálya úgy öt centiméteres, még várok pár hetet a kiültetésével. A vajszínű ördögszem is elég picike.
A pézsmamályvák már elérték a kiültethető méretet, a ház mögötti napos ágyásban találtam nekik helyet. Remélem, jól érzik majd ott magukat.
Sajnos a két-három vastövű imola elpusztult, de nem adom fel.
Utánanézve kiderült, hogy az így kinevelt mezei virágok szinte mindegyike egyben gyógynövény is. Érdekes téma lesz ez, folytatást érdemel, főleg azután, hogy volt szerencsém megtapasztalni, mennyire hatékony és pénztárcakímélő a gyógynövények használata a hétköznapi kisebb fertőzések kezelésében.

Győztes

A baráti társaságunkban van egy nagyon szimpatikus háromgyerekes család. A legnagyobb, cserfes tízéves leányzó nagy kedvence mindenkinek, igencsak frissen vág az esze. Elmesélte, hogyan tesztelte a hullócsillagokat. Három dolgot kívánt, érdemes figyelni a fokozatokat:
1. Az ágya alatt az ágyneműtartó reggelre legyen tele játékokkal.
2. A családja legyen egészséges.
3. Nőjön meg a haja.
De azért hozzátette: nem nagyon bízik már a hullócsillagokban.

Augusztus utolsó hete....

...ízelítőt adott a nyárból és az őszből is: először dög meleg volt, aztán tegnap hajnaltól meg zuhé, viharos széllel. A kerti munkák is hasonló megoszlást produkáltak: volt őszi le-és betakarítás, de buzgó nyári locsolás,vetés is.
A hét elején újra kifigyeltem, hogy rohad a paradicsom. Hétfő este ezért "bekevertem", a permetszer mellé egy kis lombtrágyát is nyomatva. És végre: teljes sikerről számolhatok be; a rothadás megállt, új, egészséges hajtások születtek.
Nekiálltunk a másodvetésű zöldbab első szedésének. Semmi edény nem volt elég, végül két lavórral és két vödörrel szedtünk le, pedig Hédi is kapott. És ez még csak az első kör, tele van virággal. A dús éjjeli harmat nagyon serkentette a termést, a tavaszi vetésű vajbab ennek a mennyiségnek csak halvány árnyékát produkálta. Napokig csak babot pucoltunk, minden szabad időnkben, éppen csak a vécén nem :-).
A kifejtőnek szánt tűzbab is szép, csak egy a baj ilyenkor vele: nem könnyű kifejteni, körömszakító. Ezért kicsit rothasztgattuk: vödörbe szedtük, letakartuk valami ronggyal, és egy-két napig úgy hagytuk. A "kezelés" után a bab még nem fonnyad be, de a héja igen, és fonnyadtan könnyedén kifejthető.
Kedden - nagy ámulatomra - Laci is kijött a kertbe, és elkezdett gazolni, méghozzá a leggyomosabb részeken, aminek a kitakarítását már régóta halogattam. Szerdán termáloztunk a kert helyett. Csütörtökön meg a petrezselyemmel pepecseltem, ezt már leírtam az előző bejegyzésben. Aztán meg sok idő eltelt a téli készletek fölgyártásával: vegyes savanyúságot csináltunk. Ehhez gyakorlatilag tarra szedtül a paprikaültetvényt, aztán tápoldatos locsolás, és most várjuk az újabb adagot. Brokkolit is jócskán készítettünk elő fagyasztásra, a vajbabról nem is beszélve. Ja, és a szomszéd nénik utoljára elhalmoztak minket uborkával, azt is elraktuk, így a befőttesüvegekből végzetesen kifogytunk.
Másodvetésű retkeimből korrekt kis fejeket nyertünk ki. És csoda: két fej káposztánk is lett! Lehet, hogy ezen a rutinos kertészek nevetnek, de nekünk sose sikerült normális fejes káposztát előállítani, így nem is vetettünk. Idén valahonnan kaptunk pár palántát, és lám, sikerült. Igazcsak kettő, de az több, mint a korábbi nulla.
Még másodvetésű retket akarok tenni. Ehhez csodás magágyat gyártottam, de mire bevetettem volna, megjött az eső, betonkemény lehet a földje, kezdhetem újra. A telken meg extratempóban gazoltunk, mert szörnyen nézett ki minden. Most minden gazt felhúztunk, egészen a "kopár szikig", pár hét múlva elsz eggy gyomirtózás, és remélem, idén ezen felül már csak maximum füvet kell nyírni.
A hét műsora másodvetésre, paradicsombefőzésre és gazolásra fog korlátozódni, úgy gondolom. Fűnyírni most nem lesz olyan sürgős, asziszem, mert a nagy melegben kellőleg kisült a fű, hip-hip-hurrá! (Bezzeg a gaz nem sül ki!). A sziklakert fele azonban még mindig gazos.
A héten szerkesztettünk a kerti terményekből zöldséges pizzát, rakott krumplit, koviubit, "rázottat", vagyis vegyes savanyúságot, vajbabfőzeléket, kifejtőbablevest, csibés-cukkinis-szalonnás saslikféleséget haverjainknál, a bontott góré faanyagára alapozott péntek éji sütögetésben.
Ja, és a könyves játék! Az általam olvasott könyv 161. oldalának ötödik mondata: "Az anódon volt egy kis lyuk, amelyen a sugár egy része a cső végét elérve áthaladhatott; ide Thomson egy fluoreszcens ernyőt tett, azon az érkező sugár helyét fénylő zöld folt jelezte, a sugár útja mellett két oldalon pedig elhelyezett egy-egy újabb elektródát kb. 15 cm hosszúságban." Ez az idézet Leon Ledermann : Az isteni a-tom című könyvéből való, a kísérlet az elektronok részecsketermészetét kutatta. Ajánlom mindenkinek.
Akinek inge, vegye magára a játékot: ha van kedve, folytassa, én nem jelölök meg senkit, hogy adja tovább a stafétát. Vagy megjelölök mindenkit, és majd ti eldöntitek :-).
Végül: elnézéseteket kérem, hogy nincs fotó, de szőrén-szálán eltűnt a kártyaolvasóm. Lehet, hogy az "én kicsi pónim" esztétikus díszévé vált a mai napra, mint Laci kulcscsomója pár hete.... Pedig olyan jó torzszülött pagodakarfiolt, meg mumus alakú krumplikat fotóztam,de hát csak majd a jövő héten láthatjátok meg.
Nég egy gondom van. A szigetelés miatt a körtefáról le kellett fűrészelni egy nagyobb ágat, mert a teherautó nem fért be tőle az udvarra. Az ág teli volt még nem egészen érett terméssel. Kár lenne kidobni. Mit kezdjek vele? Kirakjam a napra? A körte vajon utánérik? Kérem a nálam tapasztaltabbak segítő tanácsát!

Bünti

Napok óta mindig eszembe jut, muszáj leírnom. Ezért a számért, persze másolt kazettáról, bizonyos hangerő után szobafogság járt úgy húsz évvel ezelőtt. Szegény anyu mindig mellre szívta. Pedig a kutyaszag már akkor sem volt friss. Talán, mert annyira tilos volt, most is csípem.

Petrezselyem

Azt hiszem, időszerű a gyökérfélékről írni ilyenkor, amikor már az ősz első pillanatait ketyegi a kert órája, és gyökérterméseik megnövekedve, csendben lapulnak a földben. Tavasszal mire mennék, miről írnék, talán a vetőmagról? Akkor bejegyezhető egy növény, ha van hozzá valami szemléltetés...

Szerintem nemigen van olyan kert, ahol petrezselymet ne ültetnének. Sok helyen még a társasházak parányi előkertjeiben is látni egy-egy sort, ahonnan pár csokor friss zöldet ki lehet nyerni. Petrezselymet mi is vetünk minden évben, sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Tavasszal már sokat nyekeregtem itt a blogban azon, hogy botrányos pocsékul kelt ki az ültetvény, pedig kapitális mennyiségű magot vetettem el. Rövid-félhosszú fajtákat választottam, mert a hosszú egyszerűen nem képes megnőni az agyagos földben. De szerintem a rövidebb fajták se. A petrezsír köztudottan rossz kelő, az idei eredmény azonban egészen lehangoló lett.

A petrezselymet elvileg már egészen korán tavasszal el lehet vetni, sekély, de jól eldolgozott ágyásokba. A magot nem csak kiszórtam, hanem előcsíráztattam. Ehhez két kiló nyirkos folyami homokba bekevertem a magokat, és a homokkal együtt szórtam be a kis árkocskákba, némi állás után. Nagyanyáink praktikái szerint így gyorsabb és jobb a kelés. Hát, nem úgy vettem észre. Öt hét múlva jelent meg itt-ott egy kis csírapamat. Közben meg gyomláltuk, locsoltuk, hogy váljon valamivé, de semmi. Májusban pótvetést csináltunk a kikeletlen sorközökbe, ezúttal nem bolti, hanem házi szedésű, ajándékba kapott magból. Ez sem kelt, csak kelegetett, aztán meg ami nagy nehezen előbújt, jó nyeszleteg maradt, semmirevaló, cérnafosó gyökerekkel. Általában a petrezselymet meg szokás kicsikét ritkítgatni, akár ceruzavastagnyi - már ehető méretű - korban, de idén erre nem volt szükség, olyan foghíjasan bújt elő. Vetettem levélpetrezselymet, azt meg Laci egy nagy bebuzdulásában véletlenül kikapálta. Így a helyzet a petrezselyemfronton a kertben meglehetősen pocsék, a kb. harmincöt folyóméterre kijövő veteményesszakaszon ha tíz méter van, az nagyon jó. Nem használt igazából sem a pótvetés, sem a pátyolgatás.

Bezzeg Hédinek! Neki aztán olyana petrezselyemágyása, mint az etalon: harsogó zöld, dús, illatos.. Az előkertben meg szegélyként, a szegfűk közé és mellé vetett levélpetrezselymet, és valami állati jól néz ki, nem mint nálunk. Ugyanis nem elég a rossz kelés, a lisztharmat is meglepte. A zöldje is ehetetlen lett, gratulálok. Ekkor a második szomszéd, Marika néni tűnt fel a jótanáccsal: "Vágjátok vissza a zöldet a középső szívlevelek magasságáig, a rohadt zöldet dobjátok ki. Hamarosan friss hajtásai lesznek, azt ehetitek." Ezt anyuci is megerősítette, mondván, hogy azelőtt papa a piacra szánt petrezselymet időnként meg szokta kaszálni! Így most visszavá gtam a maradékokat, remélem kihajtanak. Talán a mai eső segít rajtuk. Legalább zöldjét tudjunk fagyasztani. Szegény ágyás, nem elég, hogy félig üres, a petrezselymek úgy néznek ki benne, mint valami rosszul - félig megpucolt, tokos csibék.

Ha lett volna petrezselymünk, a gyökereket október elején felástuk volna, és némi szikkasztás után mentek volna a pincében a homokba. Meg nem mostuk volna a betárazás előtt. A zöldjéből meg remélem, még annyi összejön, amit apróra vágva, tejfölöspohárba gyömöszölve eltehetünk a fagyasztóba. Addig talán Hédi ellát minket.... (ezt vedd célzásnak, tesó!)

Elvileg másodveteményként, ilyentájt is lehetne vetni petrezselymet. Nagyszüléink ezzel a módszerrel érték el azt, hogy télen is mindig friss zöldségzöldjét vigyenek a piacra, és jó áron eladják. A vetési mód így is azonos, de a kikelő kis növényeket a tél folyamán papírral, ronggyal, szalmával,avarral letakarták, egyfelől azért, hogy ne fagyjon meg teljesen, másfelől meg ne huzigálják fel a varjak. Így mindig volt valamennyi friss zöld. Másik megoldás az volt, hogy kerestek valami fagymentes, maximum gyengén fagyos helyet az udvarban valamelyik melléképületben. Fogtak valami rossz vödröt, edényt, amit homokkal elegyes földdel megtöltöttek. Ebbe szabályszerűen elduggatták a gyökereket, amik hamarosan hajtani kezdtek, némi locsolás mellett. Azt viszont tudni kell, hogy az ősszel, téli petrezselyemzöldnek vetett magokból kelt petrezselyemnövények tavasszal garantáltan felmagzanak, gyökerük ezzel tönkremegy, befásodik, így használható tavaszi fehérrépát nem nyerünk ezzel a vetési móddal. A vödörben hajtatásban meg az ehhez használt fehérrépa teljesen kifonnyad a leveledzésben. Tehát nem hozható ki olyan termésmennyiség az őszi vetésből, mint a tavasziból. Leggazdaságosabb így talán a tavaszi vetés, ahol egyszeri vetéssel gyökeret és levelet is elő tudunk állítani, a gyökér tárolható, a levél fagyasztható, és a mínuszokban sem veszít az értékeiből. Ettől függetlenül Nyunyu télen üzemen kívüli homokozójának egyik sarkában hajtattunk elő petrezselymet, hogy legyen friss zöld, még ha csak ételdísznek is... Petrezselyemzöldet szárogatni nemigen szoktunk. Sajnos a másodvetést azért is hanyagolhatjuk, mert már belátható közelségben van az az időpont, amikor a traki szántja a kertet! Ha a veteményesbe ültetnénk, bizony fölös munka lenne. Máshol meg nincs hely.

Levél még lesz, de a gyökérhelyzet teljesen reménytelen...lenne, ha nem vetettem volna pasztinákot. Szomszéd bácsi évek óta ültetett, mondván, szebben terem ebben a kötött földben, mint a petrezselyem. Idén vetettem először, csak úgy próbaképpen, ugyanúgy vizes homokkal keverve, mint a petrezselyemmagot. Csak egy sort. Néha meggazoltam, meglocsoltam, de a ritkítás meg más hasonló munkálatok bizony elmaradtak. Valahogy beleolvadtak a növénykék a mögöttük levő virágágyásba. Múltkor eszembe jutottak a kicsikék, akik közben hatalmas lapukat növesztettek. Tudni akartam azt is, hogy a föld alatt mi lapul, megástam. Az eredmény imponáló. Levelestül így néz ki; a levelek legalább félméteresek: Ha "empirikus módszereket" vezetünk be és "összehasonlító elemzést" végzünk a petrezselyemgyökérrel, az alábbi dolgokat állapíthatjuk meg az alábbi levő ábra alapján:1. A kép bal szélén lévő 3 db gyökérzet a petrezselyemé - rövid fajtáé, mert az állítólag bírja a sűrű földet. Korai vetésű. A répa pár centi után kettő - háromfelé ágazik, mert így se boldogul, pucolhatatlan, a felemegy a pocsékba. Kicsik, göcsörtösek, bár az ízük jó.

2. A kép jobb szélén levő négy gyökér pasztinák. Nem göcsörtösek, de szemmel láthatóan nagyobbak, pedig később vetettem őket, és feleannyit se tutujgattam, mint a hagyományos gyökeret. Ráadásul kettőt is elvágtam ásóval, mert nem gondoltam, hogy ekkorák. Kellemes sárgarépa-illatuk van, gondolom, az ízük kicsit más - de erről majd a holnapi húsleves vall... Kár, hogy a zöldje nem ehető. Anyuci is meg volt elégedve a lényegesen nagyobb gyökerekkel. Lehet, hogy át kéne állnunk a pasztinák + levélpetrezselyemre a fehérrépával kapcsolatos mindenévi kínlódás helyett?